Budapesti Hírlap, 1919. október(39. évfolyam, 80–101. szám)

1919-10-18 / 90. szám

Buapesti Hitap »».».é­s 1919 október II. « tett a közmunkák helyes szervezéséről és ener­gikus végrehajtásáról. A­merre nézünk, min­denütt romokat láttánk; maga az államvasut le­hetne a legnagyobb munkaalkalom adó. Mind­ehhez azonban — ismétlem — szükséges poli­tikai viszonyaink konszolidálódása és alkotmá­nyos életünk helyreállítása, a­mely nélkül pénz­ügyi helyzetünket rendezni nem tudjuk. A­min rögtön segíteni kell és lehet, az az élelmezés ol­csóbbá tétele. Tűrhetetlen helyzet, hogy nálunk a legfontosabb élelmiszerek ára sokkal nagyobb, mint a szomszédos területeken. Minden eszköz­zel oda kell törekedni, hogy az élelmicikkek behozatala lehetővé váljék. Dezorganizált pénzügyi viszonyaink nem engedik meg, hogy­­ a lakosság élelmezésének megjavítására olyan összegeket költsünk, mint Ausztria, a­mely félévi budgetjébe erre a célra 1500 millió koronát állított be, vagy mint Né­metország, de azért a kormánynak beavatkozá­sára és támogatására szükség van, hogy a jelen­legi bajok legalább részben enyhülhessenek. E cél érdekében a kormánynak m­an szabad semmi áldozattól visszariadni, és ebben a tekintetben számíthat a közvélemény támogatására annál is inkább, mert az élelmezés olcsóbbá tételéhez a főváros nagy érdekei is fűződnek. Csakis az élel­mezés olcsóbbodásától remélhető a munkabérek csökkenése, a munkabérek leszállítása esetén pedig a gyárak mindenesetre nagyobbszámú munkást tudnának foglalkoztatni. Mindezek azonban csak ideiglenes jellegű és csak kisegítő eszközök. A munkanélküliség gyökeres megoldása csakis közviszonyainknak végleges rendezése által remélhető. Nincsen okunk kétségbeesni gazdasági jövőnkön, de kell, f .)** hogy az ország gyorsan kibontakozzék a mai bizonytalan politikai helyzetből és visszaállítsa az alkotmányos élet működését, a­mely minden időben forrása volt a nemzeti erőnek és ellent­­álló képességnek. r .y ~—---------------r--------- - .......... -■ ■ ■ ■ -H pilisi helyzet. Budapest, okt. 17. Az országos nemzeti párt szakadatlanul folytatja a blokkalakítás dolgában megkezdett tárgyalásait. A megegyezésnek azonban ma is vannak tárgyi akadályai és résziben formai ne­hézségei. A legjelentősebb ellentétet a szociál­demokrata párttal szemben való állásfoglalás okozza. A nemzeti demokrata párt a szocialis­tákkal való megegyezést is kívánja, a­mit az or­szágos nemzeti párt körében nem tekintenek elsőrangúan sürgős feladatnak. Nagy súlyt vetnek az országos kisgazd­a és földanivespár­ttal való együttműködésre és az ebben az irányban folytatott tárgyalás, mint ne­künk mondották, kedvező mederben halad. A kisgazdapárt készséggel hajlandó támogatni az­­ orsz­ágos nemzeti pártot demokratikus és szo-­­­ciális törekvéseiben, de a Friedrich-kormánnyal nem kíván részt venni a kormányzásban. Andrássy Gyula gróf szintén az erők tömö­rülését tekinti a legsürgősebb feladatnak és mint alább közölt nyilatkozatából kitűnik, arra inti és serkenti a pártokat, hogy a pártoskodást kerüljék. Ma olvassuk Csernoch János hercegprímás­nak egy nyilatkozatát, a­melyben a többi kö­zött azt mondja, hogy az új párt semmiben sem különbözik a keresztényszociális párt program­jától s kiemel benne két jót. Az egyik az, hogy ezentúl sem negyvennyolcas, sem hatvanhetes politikát nem lehet csinálni, de hozzáteszi: „az elkoptatott és kompromittált liberális jelszavak­kal sem lehet elindulni". A másik jó pedig, hogy az új párt négy párt egyesüléséből kelet­kezett s így a pártok száma tetemesen csökkent, de hozáteszi: a megmaradó pártok számát is soknak tekinti ebben a megmaradó kis ország­ban. Egyebekben pedig kijelenti a következőket: — Jövendő politikánknak új nyomokon kell elindulnia, erős szocializmusnak kell átitat­nia, el kell fogadnia azt, a­mi a szociális tanok­ban jó, igaz és üdvös, össze kell azt kapcsolnia a kereszténység elveivel és nézeteivel és így kell beleilleszkednie az uj államalakulatokba. Andrássy Gyula gróf a helyzetről. A Budapesti Hírlap munkatársa fölkereste ma Andrássy Gyula grófot, a ki a politikai hely­zetről ezeket mondotta: — Én aktív politikai szerepet most nem vállalok, mert nem látóim ennek a technikáját átem. Ma nincs fórum, nincs parlament, nincs felsőbb alkotmányos szerv és most, a jelen idő­ben, képviselőválasztást sem lehet elrendelni. Nem tárgyalok tehát a pártokkal sem.­­ Azoknak, a­kik a politikai életben részt­­vesznek, legfőbb kötelességük és feladatuk, hogy az erőket összefogják, ne pártoskodjanak, ne lobban­t­sák föl a káros szenvedelmeket, ne uszít­sák egymásra és egymás ellen se a pártokat, se a társadalmi osztályokat, sem a felekezeteket, hanem fogjanak össze minél gyorsabban, töre­kedjenek a megértésre, mentsenek meg min­dent, a­mi menthető és mindenekelőtt hassanak arra, hogy a­­béke mielőbb megköthető legyen és hogy az ország belső békéjét és nyugalmát minél gyorsabban biztosítsák. Pártszervezkedés. A Német Paraszt és Polgári Párt legutóbbi bi­zottsági ülésén a politikai helyzetet tárgyalta. Gün­­disch Guidó jelentést tett azokról a tárgyalásokról, a­melyeket a pártvezetőség egyes országos pártok ve­zetőségével folytatott. Dezasse Ferenc gróf, és má­sok hozzászólásai után, a Német Paraszt és Polgári Párt szervezőbizottsága annak az óhajának adott ki­fejezést, hogy az országos pártok folyamatban lévő tárgyalásaira a kisebbségi pártok is meghívást kap­janak. A Van Twiller-ülljf. — Amerikai történet.„ — írta Thcmas Aldrich Baley. Barátaimmal a klubban pompásan mulat­tunk a Van Twiller-eseten, de neki magának a dolog aligha volt kellemes. Előre kell bocsátanunk, hogy Ralph Van Twiller egyike a világ leggőgösebb, de egyúttal legérzékenyebb embereinek. Egyenes leszármazottja Wouter Van Twil­­lernek, Newyork híres néhai hollandi polgár­,­mesterének; minden őse tengernagy, tábornok, vagy polgármester volt, s anyja Varenselaer Van Twiller asszony, kinek hudsonparti pompás birtokát csoda gyanánt mutogatják az idegennek. Ralph huszonötéves, igazi gentleman, milliomos és mind a mellett pompás fickó. Körülbelül egy évvel ezelőtt olyanféle hírek kezdtek keringeni, hogy Van Twiller körül va­lami baj van. Később kiderült, hogy mi ez a baj: Ralph szerelmes, még­pedig egy — színésznőbe! Van­­Twiller, a híres ősök utóda — Van Twiller,­­Wouter polgármester utóda — Van Twiller, Varenselaer Van Twiiler asszony fia szerelmes egy Színésznőbe! Ez sokkal nevetségesebb volt, hogysem el, lehetett volna hinni, s épp ezért min­denki elhitte. , Van Twitter csakugyan szerelmes volt, de nem színésznőbe, hanem Olympe Zabriski kis­asszonyba, a­kinek csodálatos és veszedelmes kö­téltáncos mutatványai ámulatba ejtették egész Newyorkot. Nem kötéltáncosnő volt ez a hölgy a szó közönséges értelmében, hanem vakmerő légtorna-művésznő, kinek mozdulatai megdöb­bentő­ szépséget és valami különös női bájt árul­tak el. , Van Twitter legalább ilyennek látta az első estén. Mánap megint elment a cirkuszba. Egy álló hétig aztán ugyanezt tette. Egy reggel azonban így szólt önmagához: — Hallod-e, vén fiú, ez az Olympe bámu­latos teremtés, de ki kell verned a fejedből! Ezt meg is tette, a­mennyiben aznap este pontban kilenckor újra elfoglalta szokott pá­holyát. És ezt tette aztán heteken át minden este. Négy hét múlva a veszedelem híre eljutott a hudsonparti pompás kastélyba . Varenselaer Vanrandt Van Twiller asszony a legközelebbi vonattal a városba utazott, hogy fiát megláto­gassa fényesen berendezett legénylakásán. Van Twiller boldog volt, hogy valakinek vallomást tehetett, s nagy körülményesen elmondta az egész ügyet. A tiszteletreméltó hölgy erre fölszólította fiát, hogy másnap látogassa meg hosszabb tar­tózkodás céljából ősi hajlékát a Hudson part­ján. A fiú látszólag nagy örömmel, de valójá­ban nagy belső undorral beleegyezett. Mihelyt Van Twilie­ magára maradt, ha­ladéktalanul felkereste a város legelőkelőbb ék­szerészét s a neki sajátos jeszléssel kiválogatta a legszebb karkötőt, mely drága pénzért kap­­ható volt. Néhány sorban aztán arra kérte Olympe kisasszonyt, hogy e csekélységet fogadja szíve­sen egy bámulójától Egy Van Twitler nem küld névtelen aján­a­dékot. Miután Ralph elküldte a dobozt, háborgó kedélye lecsillapult. Úgy érezte, hogy a cirkusz­ban eltöltött kellemes órákért nagyúri módon megfizetett. Csak az bántotta kissé, hogy hud­sonparti utazása veszedelmesen hasonlít a szö­késhez. Mikor ugyanaznap este visszatért lakásába, levélkét talált iróasztalán. Remegő kézzel felbontotta. ?’ A levél így szólt:­­­­ Mr. Van Twitternek . Newyork, Dear Sir, hálásan köszönöm önnek a karkötőt. Épp a kellő percben érkezett. A Mademoiselle Zab­­riski-szédelgés már úgysem tarthat sokáig: bajuszom és szakállam már igen erősen nő. Megnövelem a bajuszomat s valami más ke­nyérkereset után nézek. Ugyebár nem bánja, hogy a karkötőt becsaptam? Tudja, az öreg zsidó egészen becsületes fickó. Még egyszer köszönöm a szép ajándékot. Alázatos szolgája Charles Walters. Másnap Van Twitter hajlandónak nyilat­­kozott Európába utazni anyjával. Aacolból: Z. V. A vidéki egyetemek sorsa. Budapest, okt. 17., A budapesti egyetem és műegyetem előadásai­nak szünetelése és a vidéki egyetemek sorsa egy­aránt érdekli azokat, a­kik kulturális ügyeink iránt a mindennapi élet nehézségei közepette­ is érdeklőd­nek. Az egyetemek működéséhez van kötve a ta­nulni vágyó magyar ifjúság jövője és egy sereg tudós tanár és egyetemi alkalmazott exisztenciája, miért is az egyetemek kérdése mindenképpen meg­érdemli, hogy bővebben foglalkozzunk vele. Illeté­kes helyen érdeklődtünk vidéki egyetemeink sorsá­ról és a következő felvilágosítást kaptuk: A kolozsvári egyetem ez idő szerint már meg­szűnt magyar egyetem lenni. Az egyetemi professzo­rok egymásután hagyták el a várost és az egyete­men román tanárok foglalják el a helyüket. A ro­­mán nyelvű előadások november 1-én meg is kez­dődnek. A debreceni egyetem szervezetét még nem le­hetett teljesen kiépíteni. A meglévő fakultásokon a beírások megtörténtek, de az előadásokat a Debre­cenben is fellobbant felekezeti villongások miatt még nem lehetett megkezdeni. Hallgató igen sok van, különösen az orvosi fakultáson, a­melynek ugyan még nincsenek kinevezett tanárai, de megbí­zott előadókról már gondoskodtak. Kenés­ Gyula dr., a debreceni egyetem rektora, a kormány hozzá­járulásával meghívta Csiky József dr. budapesti ma­gántanárt a belgyógyászat, Géber János dr. kolozs­vári magántanárt a bor- és bujakertan és Issekutz Béla dr. kolozsvári magántanárt a gyógyszertan elő­adójául és legközelebb a gyermekgyógyászati és a sebészeti előadások tartására is meghívnak ezr­egy kiváló orvosprofesszort. Az orvostanhallgatók naiv számára való tekintettel a meghívott előadók azt tervezik, hogy — ab­ban az esetben is, ha a rendes egyetemi előadások tartása akadályokba ütköznék —­­tanfolyamot tartanak és az összes előírt tanulmányi tárgyak előadását egyelőre ők maguk vállalják. A pozsonyi egyetemről az a hír lett, hogy­­• < 1 ' ■ '■ nise—rag

Next