Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-19 / 222. szám
e lyekre, az egyetemeken katedrákra, a társadalomban (hatalom nélkül) tekintélyre és közelismerésre: várjon a proletárdiktatúra fizikai ás erkölcsi rombolásai után a keresztény kurzus vezérlapja azt tartja hivatásának, hogy ma, a szerencsétlenségek napjaiban a megmaradt tekintélyeket kezdje ki és rombolja le. Ez bizony, keresztény atyám fiai, csak azoknak a gyászos mestersége, akik nem az igazságot szolgálják, hanem csak önönmagukat. Ez voltaképpen a rágalomnak az a módszere, ■a mely voltaképpen védekezik önmaga és lelkiismerete ellen, amikor támadni látszik. Persze, most még Rákosi Jenőről is kellene írnom. De minek? Milotay úr lapja szerint én készítettem elő nemzeti politikámmal a nemzet mai pusztulását Ez természetesen nem egy napra való munka volt. Abból az időből, mialatt ezt a pokoli gazságot végeztem, Milotay úr nem tudom, öt vagy tiz évig — cinkostársam volt, mert itt dolgozott velem s ette a kenyeremet Hát jó. Az ő felfogása szerint én készítettem elő. Az én meggyőződésem szerint ezen az utón ő fogja befejezi / A nemzetigyűlés ülése. — Az elnök nyilatkozta. —1/3 az egyetemi vita. — Kérvények és interpellációk. — -’.TV* frnokot melegen üdvözölték, megtapsolták és megél- jenezték. Az ülés végén kérvényeket tárgyaltak és interpellációkat terjesztettek elő. Részletes tudósításunk a következő: A maMNés. Rakovszky Istványt*lnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, a ingben jelenti, hogy átvette arelnökség vézetését. A N. Presse koholmánya. Rakovpetty István elnök spontán kíván nyilatkozini n-égy bécsi lap koholmányáról melyet személyében is érinti. A Neue Freue Presse szeptember 16-iki számában azt mondja, hogy Rakovszky István, a magyar nemzetgyűlés elnöke, tizenhárom képviselőtársával látogatást akar tenni Belgrádban a szerb skupstinánál. A szerb politikai körök ezt a látogatást szívesen fogadták volna, sőt a cikk szerint nyilatkozott a szerb skupstina elnöke is és azt mondotta, hogy Magyarországinak a kis kántánt felé való ez a közeledése érthető előttünk. A cikk további részében, folytatta az elnök, olyan állítások vannak, mintha én másodszor is kérdéssel fordultam volna Belgrádhoz a látogatás időpontjának meghatározása végett s mint hogyha akkor onnan az a válasz érekezett volna, hogy a látogatás csak bizonyos előfeltételek mellett történhetik meg. Mindezekkel szemben kijelentem, hogy ez a közlemény elejétől végig valótlan koholmány. (Éljenzés.) Valótlan, hogy én ama kívánságomnak adtam volna kifejezést, hogy tizenhárom képviselőtársammal meg akarjuk látogatni a jugoszláv nemzetgyűlést. Valótlan az, hogy e kívánság közvetítésére a jugoszláv kormány budapesti képviselőjénél bármi néven nevezendő lépés létetett volna. (Helyeslés.) Valótlan az, hogy a jugoszláv kormány velem szemben arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy a magyar nemzetgyűlésnek a jugoszláv nemzetgyűlésnél való látogatása az utóbbinak belügye és hogy én ehhezforduljak kívánságommal. Nem igaz, hogy ezután részemről egy második lépés történt volna. Nem igaz, hogy arra bármiyen tartalmú válasz is érkezett volna hozzám. Kijelentem, hogy sem közvetlenül, sem közvetve lépést sehol nem tettem és ilyenre senkit sem hatalmaztam fel. Ha a jugoszláv nemzetgyűlés elnöke ilyen nem igaz kijelentéseket tesz, csak azt tehetem fel róla, hogy célzatosan félrevezettetett. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni a nemzetgyűlés színe előtt, azért, hogy a külföld is szerezzen róla tudomást, hogy milyen eszközökkel akarnak külföldön ártani Magyarország tekintélyének. (Gazemberek!) Bármilyen nagy szerencsétlenségben vagyunk is, Magyarország nemzetgyűlése még nem jutott el odáig, hogy kopogtatnia kelljen bármilyen idegen ország nemzetgyűlésénél! (Percekig tartózzajos éljenzés és taps. Felkiáltások: Hazaá nyáron ablakait bedobálták. Ufgán Gákír mentelmi jogának megsértését jelenti be.Ha tegnap este egynegyed tizenegy órakor ökölnyi kövekkel bedobták ablakait. Kétségtelen, hogy ez összefüggésben van az ő tegnapi beszédével. Ám kéri a keresztény szeretetnek eme harcosait, (Közbekiáltás: Honnal tudja, hogy kik voltak?), hogy kisebb kövekkel dobálódzanak, kárt így is eleget lehet okozni, de a nagy kövekkel családjának, apró gyermekeinek testi épségét is veszélyeztetik. Az ökölnyi köveket leteszi a Ház asztalára. (Helyeslés: Közbekiáss: A korona megmosni fog Svájca bánt). • C Sszerény Bernolák. Sztrényi Jósesef személyes kérdésben reflektál Bernolál Ostegadf ki támadására. Sem Apponyi, sem Ugrón, sem 1919. augusztus óta nem vezették a Stefánia gyermekvédő-egyesületet, hanem Taufer egyetemi tanár, elnökhelyettes, aki vizsgálatot indított az alkalmazottak ellen kommunista vádak miatt. Az igazoló bizottság egyetlen terheltre sem tudott kommunista ténykedést rábizonyítani, de igenis többeket el kellett bocsátani, vagy egyéb módon megbüntetni engedetlenség, tűrhetetlen magaviselet stb. miatt. A Bánóczy igazgatóról mondottak is tévesek. Bánóczy Apponyi utasítására maradt meg igazgatói állásában mindaddig, míg a Munkáspénz-tárnál ellene indított vizsgálatot be nem fejezik. Ami a női védőszemélyzetet illeti, a 79 alkalmazott közt van nem kívánatos elem is, de ezek el lesznek bocsátva. Kéri fölvilágosításának tudomásulvételét. Bernolák Nándor nem akarta megtámadni sem Appolnyit, sem Szterényit, csak konstatálta, hogy az egyesület élén mint igazgató, még ma is egy kommunista áll. Bánóczy kommunista szolgálatokat teljesített, egy ilyen embert minden vizsgálat nélkül haladéktalanul el kell távolítani vezető pozíciójából. Szörényinek meg fogja nevezni azt a mai alkalmazottat is, aki valutaspekifiációval f foglalkozik. Az egyetemjr-javaslat. Következik 01 angflusz klauzuszró\ szóló javaslat tárgyaltál Giessmein\Sárdor: Főiskoláink a múlt évben sok izgalom színhelyei voltak. Ezen a bajon akar a javaslat segíteni. De sem ezen a szociális bajon, sem a kenyérkérdésen, sem a zsidók elhatalmasodásán a numerusz klauzusz nem segít. Ereky azt panaszolta a minap, hogy a zsidók közt nincs kubikus, ő meg azt konstatálja, hogy a magyar nép közt nincs handlé. Neki számos szükségletet handlé szerzi be és meg van vele elégedve. (Derültség.) A kérdés lényege, hogy a magyar intelligencia, a nép, fiaiból egészítődjön ki. Hóhér István kultuszminiszter: Ez a javaslat célja. Giesswein Sándor: De nem biztosítja a célt intézményesen. Pedig itt kell megfogni a kérdést. A zsidó nem tehetségesebb, mint a magyar, csak több alkalma van tanulásra. Nem oditozus, kivételes törvényt kell hozni, hanem az alkalmakat kell megteremteni a magyar nemzet gyermekei számára. A zsidók szidásával csak megerősítjük a zsidók uralmát. Ne alkossunk olyan törvényeket, melyek alkalomadtán ellenünk fordíthatók. Az egyetemnek felül kell állni minden kurzuson, az egyetem kapuit ki kell zárni és nem bezárni. Az egyetem autonómiájából nem szabad engedni, mert különben a kormány, az állam szolgája lesz és nem a tudományé. Haller István kultuszminiszter: Pikler nem az autonómia sérelmével került oda. Giesswein Sándor a szabadság nevében tiltakozik a javaslat ellen. (A demokraták helyeselnek.) Milotay István: Az eddigi vita egyik érdemének tudja be, hogy fölvetette a liberalizmusnak, éaRakovszky István elnök mindjárt az ülés eleenergikusan megcáfolta egy bécsi lap koholmányát egri, állítólag Belgádban tervezett politikai kirándulásról. A hamis hír úgy volt megkomponálva, hogy mennél megalázottabban tüntesse föl a magyar nemzetgyűlést. Az elnök a valótlan állításokat pontról-pontra megbélyegezte és a nemzetgyűlés egyhangú tüntetése mellett jelentette ki, hogy „Magyarország nemzetgyűlése még nem jutott el odáig, hogy kopogtatnia kelljen bármilyen idegen ország nemzetgyűlésénél." Mielőtt rátértek volna a numerus klauzusz folytatólagos tárgyalására, Ugron Gábor bejelentette mentelmi jogának megsértését. Tegnapi liberális beszédéért éjjel bedobálták az ablakai. Szterényi József báró és Bernolák Nándor a Stefánia csecsemővédőintézet ügyeit vitatták meg. Az egyetemi vitának ma két szónoka volt. is Giesswein Sándor jóízű előadását és eredeti kilengéseit szívesen hallgatták, noha a javaslat ellen beszélt. Milotay István a javaslat mellett foglalt állást. •Fejtegetéseinek komolysága mindvégig lekötötte a Ház figyelmét. A zsidók elhatalmasodásának folyamaitól tüntette föl, összefüggésben a magyar középosztály politikai és gazdasági hatalmának lehanyatlásával. A segítséget, mondotta, nem a törvényhozás mindenhatóságától kell remélnünk, hanem a keresztény társadalom céltudatos szervezkedésétől. A szószórja pompás anekdotáit, mint azelőtt és áldották "az 5 szavai, mert a merre csak felhangzanak, harsogó kacaj kél titánok. Különben pedig a város tele van szomorú, vagy legalább is egykedvű emberekkel, akiket nem érdekel semmi, akik még a kirakat előtt se mernek megáltani, mert attól félnek, hogy az üvegben önmagukat pillantják meg. Ez pedig kellemetlen látvány. A hold is csak akkor bámulja magát a víz tükrében, ha megtelt. Ha fogyatkozik, akkor okosan felhők mögé rejti hiányos bájait. Ezt a bölcsességet mi is megtanulhatjuk ettől a sápadt pofájú éjjeli kalandortól. No, de nagyon messzire találtunk rúgtatni tárgyunktól, hiszen egészen másról akarunk beszélni. Hát, hogy erre rátérjek, azon kezdem, hogy azokban a boldog időkben a hajdú rónaságnak egy pompás darabjátképviseltem az Országházában. Valahányszor a kerületembe utaztam, mindig este indultam el Budapestről és éjfél után két órakor érkeztem meg Debrecenbe. A vonatom csak hat órakor indult tovább a kerületem felé. Mit csináljak ezzel az üres négy órával? Bemenni egy városi fogadóba, ott szobát venni és lefeküdni, ez legalább egy óra. Öt órakor újra föl fel kelni, felöltözni és az állomásra kocsizni, hogy hat órára pontosan ott legyünk. Marad tehát aludni való két óra. Ennyiért pedig lefeküdni nem érdemes. Amíg Benedek János barátom Debrecenben lakott, ez a dolog nem aggasztott és nem okozott gondot. Ő mindig egy teljes kompánia élén várt rám egyikében bizalmas kocsmáinknak és én podgyászomat az állomáson hagyva, tíz perc múlva már egy baráti társaság kellő közepén folytattam Budapesten megkezdett vacsorámat. Természetes, hogy ilyen körülmények közt hatig hamar elmúlt az idő. De János hűtelen lett Csokonai városához, más pedig nem vállalkozott arra, hogy a kedvemért egy kompániát együtt tartson. Nem is ért hozzá mindenki úgy, mint Benedek, akinek bizony fényes karrierjét láthattátok volna, ha egész fiatalságát nem ilyen baráti szívességeknek megtevésére pazarolta volna . 4 . No, ne ijedj meg, János, nem rólad lesz szó, és nem prédikálok tovább. Hosszú tűnődés után végre találtam egy megoldást. A debreceni vasúti állomás környékén volt egy egész csomó apró fogadó, jóhirű, rosszihírű egyaránt, amelyekben éjjel-nappal tehetett kiadószobát kapni. Nos, a podgyászomat az állomáson hagyom, három perc alatt egy ilyen fogadóban vagyok és tíz perc múlva, ha úgy tetszik, alszom. És adhatom nyugodtan félhatig, mert pár perc alatt megint csak az állomáson lehetek. Három és fél órai alvásért már érdemes lefeküdni. Idáig érvén, éppen hozzá akartam fogni, hogy végre fölvegyem elbeszélésem x x x fonalát . . . szent Isten, ember, hiszen te nem tudod, mit beszélsz ... Hát nem félsz x x x hogy Héjjas rögtön megjelenik és ezt a vörös fonalat a nyakad körül csavarja? Bocsánat, ez csak a szokás hatalma. Igenis, sietek fölvenni elbeszélésem fehér fonalát* Azám, csakhogy megcsendül a telefon és megszólal a szerkesztő:— Kész a tárca? —. Csak a bevezetése. —. Ugyan kérem, hiszen most már regényekhez sem írnak bevezetést. Csak tegye szépen félre a bevezetést és írja meg a befejezést. Csak éppen annyi papírunk van, hogy a befejezést kiadhatjuk. — Tudja mit, szerkesztő úr? Én a mai tárcámban nem vezetem be a befejezést, hanem befejezem a bevezetést és kész a tárca. — Ezt nem értem. —• Én sem, de ez nem a mi dolgunk, az olvasó majd megérti. Istenem, ha Vörösmartyra így rátelefonál- tak volna, mikor a Zalán futását írta, sose készült volna el a tizenkét énekkel. Szerencse, hogy akkor telefon nem volt, ellenben papiros volt, így hát most nem beszélhetem el, hogy milyen kalandon mentem át egy iyen debreceni éjszakán. De a történetből kiveszek egy epizódot, mely a Förster-féle adomagyárnak egyik legkiválóbb terméke. Akasztani vittek egy gonosztevőt, mint a régi világban szokás volt, gyalog és messze a városon kívül Forró kánikulai idő volt, égetően tűztek le a nap sugarai. Mindenki lihegett, pihegett a roppant hőségtől. De legjobban el volt keseredve a halálraítélt, aki zubbonyát és ingét kigombolva, folyton törölgette verejtékező arcát. Egyre emlegette, hogy minő embertelenség ilyen, forró időben akasztani és kínozni, fárasztani aj szegény embert Végre a cigány hóhér ráförmedt: — Még maga beszél, maga panaszkodik?; Hiszen maga ott marad, nekem meg még vissza is kell jönnöm. T . Budapesti Hírlap (22!?. sz.) 1920 szeptember 19.