Budapesti Hírlap, 1920. szeptember (40. évfolyam, 207–231. szám)
1920-09-16 / 219. szám
4 Budapesti Hinlap (219 sz.) 1920 szeptember 16. ttretíj a Ms-snlantrsl. — Francia-lennel katonai egyezség. — A párisi Le Journal Paderevszky-imtervjút közöl. Havaló az, ami az Intransigeant-ban megjelent, mondotta Paderevszkii, hogy kis-antant jön létre Lengyelországgal szemben, akkor erre nekünk lengyeleknek semmi megjegyzésünk sincs. Mi megvárjuk az eseményeket. Én azt hiszem, hogy az érdekelt oldalról jövő távirati értesülések túlságos optimizmussal tekintik e kisantant megvalósítását már befejezett dolognak. Várjuk megelőbb, amíg tényleg meglesz. • Ugyancsak intervjút közöl Paderevszkytől a Petit Journal is és tudósítója az intervjúhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy úgy véli, nem követ el indiszkréciót, ha megállapítja, hogy Paderevszky politikájának legfőbbpontja a lengyel-francia katonai konivenció megalapozása a belga-francia egyezmény mintája szerint. x x x x x x x x x x x x x X X'X X x x x x x x x x x Hit. közös olaszfrakia Karlitairont. A római lapok részletesen foglalkoznak Millerand és Giolni találkozásával, tartózkodnak azonban minden politikai kommentártól. A tanácskozás eredményét általános pesszimizmussal fogadják. Úgy látszik, főképp az orosz és a német kérdésben van áthidalhatatlan ellentét a franciák és az olaszok között. Az bizonyos, hogy az aix-les bainsi tanácskozás eredményeit az olasz sajtó lényegesen másképp közli, mint a francia sajtó. Az olaszok a megbeszélések fő eredményeként azt szögezik le, hogy mindkét, kormány megállapodott arra nézve, hogy a jövőben minden alakban lemondanak arról, hogy egy közös külpolitikai frontot alkossanak. A két ország viszonyát inkább úgy képzelik, hogy szabadon fognak együttműködni és esetről-esetire egymást támogatni. A házmester gyilkosát elfogták A rendőrség egyik detektívje ma déliben a személyleírás alapján elfogta a Weisz Manfréd-villa betörőjét, aki tegnap délután tudvalévően meggyilkolta a villa házmesterét, Szabó Ferencet. A gyilkos Kun Sándor tizennyolcéves suhanc, aki betöréses lopásért már büntetve volt, de a börtönből megszökött. A gyilkos teljes beismerésben van. A főkapitányság detektívtestülete nagy apparátussal egész éjszaka nyomozott a gyilkos után, akiről rendkívül pontos személyleiirást sikerült a gyilkosság helyén beszerezniük. Ma délben a Rákóczi-út és Baross-tér sarkán egy arra menő detektívnek gyanúsnak tűnt föl egy előtte haladó alak. Eléje sietett és jól megnézte. A gyilkosról adott személyleírás teljesen reáillett. A megnézett embernek gyanús vét a figyelés és futásnak eredt. A detektív rákiáltott, hogy álljon mi. Erre a menekülő Frommer-pisztolyt rántott elő s a levegőbe emelve, megfenyegette az utána szaladó detektívet. A járókelők figyelmessé lettek a hajszára, néhány pillanat alatt valóságos hajtóvadászat indult meg, amely elől a menekülő ember nem tudott már szabadulni. A Baross tér végén ledobta revolverét és megadta masát. Megkötözték, bevitték a főkapitányságra, ahol megállapították, hogy Kun Sándor a neve, tápiósági születésű, 18 éves, betöréses lopás miatt már büntetett ember, aki Cegléden volt letartóztatva, de börtönéből megszökött. Egy ideig édesapjának tápiósági házában tartózkodott és nyolc-tíz nappal ezelőtt érkezett Budapestre, ahol két napig nővérénél lakott a többi időét pedig kedvesének. Dohányutca 57. számú lakásán töltötte. Az elfogott suhanc bevallotta, hogy ő követte el a Lendvay utcai gyilkosságot. Többek között vallomásában a következőket mondta: — Nyoc-tiz nap óta tartózkodtam Budapesten s a pénzem elfogyott. Elhatároztam, hogy valahová betörök. Kimentem a VI. kerületi villanegyedbe, s ott szemlélődtem, melyik villa volna a betörésre alkalmas. Úgy vettem észre, hogy a Lendvay utca 13. számú villában nem lakik senki. Bementem a kertbe, fölmentem az épület második emeletére, senki utamat nem állotta. Ott egy lezárt ajtón bekopogtam. Ha valaki kijött volna, valakit kerestem volna. De mert többszöri kopogtatásomra sem válaszolt senki, benyomtam az ajtót. Végigmentem a szoba !egyedárasatát is expsrfirfikel helyben és minden nagyobb vi- StappenAlf I déki városban,raktárral együtt Sl&I utllffiít. § "Megfelelő anyagi helyzetben levő cégek, vagy estyének, sj kik e cikkel foglalkozni óhajtanak, illetve lerakatunk átvételére pályáznak) ajánlatukat kéretnek benyújtani. J gróf Regier Istvái cognasgyár § 12651_______közp. irodájához. Budapest. IV. Bécsi-pipa 5. kon, s meggyőződve arról, hogy a lakás üres, hozzáfogtam szekrények, ládák és táskák fölnyitásához. Temérdek ezüstöt, szőnyeget, párnát, szövetet s ruhaneműt találtam, a melyeknek osztályozásával voltam elfoglalva, a mikor lépések zaját hallottam. A ruhaszekrény nyitott ajtaja mögé bújtam, a mikor belépett Szabó Ferenc házmester. Hallottam, a mikor a házmester elszörnyüködve kiáltott föl: — Istenem, itt is jól betörtek! Várjon mit vihettek el. — A házmester magában tovább beszélt, majd megfordult s ekkor észrevett engem. Rám rohant, a kulcsköteggel végigvágott a mellemen, a mikor másodszor is rám akart sújtani, a spárga elszakadt és a kulcsok szanaszét röpültek. A házmester ekkor megragadott, dulakodtunk, birkóztunk és a mikor azt láttam, hogy ő az erősebb s az a veszedelem fenyeget, hogy legyűr, előkaptam a Frouimert, de az első lövésre nem sült el. Szabó Ferencnek ekkor sikerült engem a földre nyomnia s most ismét fölhúzva a fegyvert, egymásután négyszer elsütöttem. Támadóm csak a negyedik lövésnél esett össze. A mikor megszabadultam, menekülésre gondoltam. Végigfutottam a lépcsőn, az első emeleti folyosón egy fiatalember mellett rohantam el, majd asszonyok jöttek velem szemben. A kertajtóban elém állott egy ember, de revolveremet ráfogva, elkergettem utamból. Végigfutottam a Lendvay utcán, berohantam egy Bulyovszky utcai kertbe, azután több ház kerítésén ugráltad át, amig sikerült kijutnom a ligetbe, ahol a bódék és fák között eltudtam redőzni. Körülbelül hat óráig maradtam künn a ligetben, azután bemennem az István út10. künn a ligetben, azután bementem az Istvánút 10. számi házban levő vendéglőbe. A vendéglőnek van egy kis szobája, odamentem be, megvacsoráztam, nadrágot cseréltem, majd lefeküdtem és fél 9 óráig aludtam. Ezután elmentem a Ferenc József kereskedelmi kórház közelében levő pincevendéglőbe, ahol megittam egy-két pohár bort, majd fölkerestem kedvesemet a Dohány utca 57. számú házban, ahol reggel 7 óráig aludtam. Reggel visszamentem az István út 10. számú házban levő vendéglőbe, ahonnan fél 12 órakor azzal távoztam el, hogy elutazom Fehér megyébe. A keleti pályaudvar felé tartottam, amikor fölismertek és elfogtak. A gyilkos elmondotta még, hogy gyermekkorában is nyugtalan természetű volt, mesterséget nem tanult. 1915-ben 13 éves korában megszökött a szülői háztól, fölkapaszkodott egy katonavonatra és kijutott a frontra, mód nem mondta meg, hogy kicsoda, nem tudtak Vele mit csinálni és a konyhán foglalkoztatták. A gyilkost a rendőrség letartóztatta. NAPIHÍREK. „Csonka-Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország !* — (A budapesti jugoszláv és spanyol követek a miniszterelnöknél.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: Milosevic Milánó, a szerb-horvát-szlovén királyság rendkívüli követe megjelent ma a külügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnöknél és átadta megbízólevelét, amelyben kormánya őt a magyar kormánynál mint teljes hatalmú megbízottat akkreditálja. Később megjelent Jarda Real spanyol követ, aki bemutatta titkárát, don Miguel Castaneda y Echavarriát. (A délszláv régensherceg eljegyzése.) Belgrádból jelenti a délszláv sajtóiroda. Lapjelentések szerint Sándor régensherceg párisi tartózkodása alkalmával találkozott Mária hercegnővel, a román királyi pár második leányával. Hir szerint a régenshercegnek Mária hercegnővel való eljegyzése küszöbön áll. (M. T. I.) *■ — (Miniszteri tanácskozás.) A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai ma délután 5 órakor a miniszterelnöki palotában miniszteri tanácskozásra ültek össze, a melyen a betegségéből fölépült Teleki Pál gróf miniszterelnök elnökölt. A miniszteri tanácskozás, a melyen folyóügyeket tárgyaltak, éjjel egy órakor ért véget. (A kisgazdaminiszter az árumintavásáron.) Sokorópátkai Szabó István kisgazdaminiszter ma meglátogatta a XI. árumintavásárt. A látogatást bankett követte. A banketten az Ipari Szövetség képviselői arra kérték a minisztert, hasson oda, hogy az ipartörvényt mielőbb revízió alávegyék, az iparűzést képesítéshez kössék s így az ipar megszabadulva a kontároktól, valóban elindulhasson a felvirágozás útján. (A tanítóképzés reformjáról és a tanítók sorsa.) A Tanítóképzőintézeti Tanárok Országos Egyesülete Dékán Mihály elnök vezetésével ma délelőtt tisztelgett Haller István kultuszminiszternél, hogy a tanítóképzőintézetek régvárt reformjának mgvalósítása alkalmából üdvözölje. A kultuszminiszter az üdvözlő beszédre adott válaszában kijelentette, hogy hivatalba lépésének első pillanatától fogva foglalkozott a tanítóképzés reformjával. Csaknem minden hivatott szakértőt meghallgatott ebben az ügyben és ezek nyilatkozatai még inkább megerősítették abban az elhatározásában, hogy a reformot tovább halasztani nem lehet. Fő célja a reform megvalósításával az volt, hogy a magyar tanítóság olyan kiképzést kapjon, amely a haladottabb kor igényeivel teljesen összhangban, van. Biztosította, a miniszter a küldöttség útján az egész tanítóságot, hogy sorsukat mindenkor szívén viseli és mint eddig, ezután is megtesz minden lehetőt, amit az ország jelenlegi helyzete, megenged, hogy a nemzet jövőjét biztosító,, tanitónevelő munkájuk minél zavartalanabb és igy minél eredményesebb lgven. (Kossuth Lajos sírjának megkoszorúzása.) Vasárnap, e hónap 19-én lesz 118. évfordulója Kossuth Lajos születésének. Az évfordulón a függetlenségi és 48-as párt megkoszorúzza Kossuth sirját s a párt nevében P. Ábrahám Dezső mond beszédet, — (Schiller Zsigmond dr-t) ma temették a rákoskeresztúri temetőben, ahol e szomorú alkalomra barátaiból, tisztelőiből, ujságiró kartársaiból és a főváros előkelőségeiből nagy közönség jelent meg. Az egyházi énekkar Lazarusz főkántor részvételével és vezetésével meghatóan adta elő a szertartásos énekeiket, mire Hevesi főrabbi mondott a koporsó előtt nagyon szép búcsúztatót. Gyönyörű része vall e beszédnek, amely szólt az elhunytról mint természettudósról, aki a növényvilágban is gyönyörködve a szépet s a törvényt keresi s a ki mint publicista az igazság szolgálatában állott hittel és hűséggel. A Természet, mondta ihletetlen a pap, édesanyja volt a megboldogultnak, a ki szeretettel ölelte magához és gyönyörűségeivel árasztotta el. Az Igazság pedig az ember mostohája, a kinek szolgálata csak tüskétterem és tövissel rakja meg a szivét. A halottas házból menet a sirhoz újságíró kollegák vették át a halottivivőktől a Szt. Mihály lovát s úgy vonult a gyászoló közönség a temető ama helyére, a hol a megboldogultnak fiatalasszony korában elhunyt lánya pihen, akinek árvája kéthetes kora óta a nagyszülők házában növekedett. Itt a simai Vészi József, a Pester Lloyd főszerkesztője búcsúzott el néhai szerkesztőtársától, meghalott hangon ünnepelve emberi és újságírói erényeit. Azután a koporsó leszállt a földbe, a hozzátartozók egy kapányi rögöt bocsájtottak rá es; egy szép és nemes élet véget ért. A végtisztességeik a többi között megjelentek Székely Ferenc, Rákosi Jenő, Márkus Miksa, Bródy Lajos, Degen Árpád dr. tanár, Dubszky Alfréd miniszteri tanácsos, Laurek Alajos ezredes, Keszthelyi Ernő, Földiák igazgató stb. —■ (A zsemlye.) A háború kitörése óta sok minden dolognak, nagynak és kicsinek, változatos a története. Ez, utóbbiak közé tartozik a zsemlye’ sorsának forgandósága. Aprólékos dolognak látszik, de mégis érdemes vele foglalkoznunk, mert korokra és időkre apróságok is jellemzők. Bizonyos az, hogy a mai öt-hétéves gyerekek jó ideig nem fogják megtudni, mi volt a zsemlye a háború előtt és csak vágyakozva fognak nézni, ha újra a szemük elé kerül, arra a kicsiny, kerek, sárgás süteményre, amelyet zsemlye néven ismernek a náluk idősebbek. Ez a zsemlye, tudjuk, jó hosszú időn át eltűnt. Takarékoskodni kellett a liszttel, örültünk, ha nagyobb a kenyerünk, nemhogy még zsemlyére tellett volna. Azután egyszerre, szinte el sem akartuk hinni, híre jött, hogy ismét lesz zsemlye. Lőtt is. Sütötték a pékek és árulták a kávéházak. De mig valamikor igaz volt a nóta, hogy: két krajcár a zsemlye, sőt még igazabb volt, mert hetet-nyolcat is adtak egy hatosért és ezt a tekintélyes menynyiséget a pék reggelenkint még a lakásra is szállította, addig az újonan életre kelt zsemlye darabját a pékkorona 80 fillérért adta, a kávéházban pedig 2 koronáért vesztegették. Egy-kéthónap óta a pénzzel rendelkezők körében bőséges keletje volt ennek a régen nem látott, ha mindjárt drága zsem-llyének. És most új hír szól a zsemlyérül a követ- kezőképpen: A közélelmezésügyi minisztériumnak intézkedése értelmében szeptember 19-től, vasárnaptól kezdve, a zsemlye ára 2 korona 70 fillér lesz. Ugyane naptól kezdve a zsemlyét csakis jegy ellenében lehet kiszolgáltatni, mégpedig egy ke-, mérjegy-szelvényre négy zsemlyét. Jegyhez lesz kötve továbbá a tészta kiszolgáltatása is. Egy egész zsemlye tehát vasárnaptól kezdve a 2 korona 70 fillérbekerül és még egy kenyérjegyet is kell érette adni. Nekünk, és azt hisszük, olvasóink igen nagy részének, nem fáj ettől a fejünk. Nekünk a jóval olcsóbb, de mégis méregdrága zsemlye is fényűzés volt, a fényűzésről pedig régen leszoktunk. A -kétkrajcáros- zsemlye büszke lehet a karrierjére.