Budapesti Hírlap, 1920. november (40. évfolyam, 261–282. szám)
1920-11-25 / 278. szám
s t felhozott érve és e génének főrendiház reformját máris a masa hatáskörébe vonja, erre az esetre az emlékirat elkerülhetetlenül szükségesnek jelentette ki hogy a kormány javaslatai kellő időben és mindenesetre a politikai pártok hivatalos állásfoglalása előtt nyilvánosságra hozassanak és alkalma legyen minden illetékes tényezőnek, a szakköröknek, a tudományos közjogi irodalmi kritikának megnyilatkozásra, és egyúttal az emlékirat a kormány intézkedését kérte, hogy alkalma legyen a főrendek magánértekezletének a reformtervezettel foglalkozni és arra észrevételeit és javaslatait még annak nemzetgyűlési tárgyalása előtt megteheti. Wlassics Gyula báró e tárgyban ma Teleki Pál gróf jelenlegi miniszterelnöknek az említett emlékirat melléklése mellett írásbeli előterjesztést tett. binkei!. Tiszten Szerkesztő Úr, / Olvasom a Budapesti Hírlap mai számlábaja az új pártnak (mely még nincs) az új kormány számára (amely csak lesz) megállapított programját. Egész nagyságában áll föl előttem a kérdés: hányadik párt és harjfyadik program immár? Az általános titkos választójog kockajátékán bejött vagy kétszáz ember, itt tanácskozik már egy éve és még magsem tudja, mi a hite, msmeggyőződése, programja. Volt-e váljon ez uraknak sejtelme Magyarország helyzetéről, mikor feljöttek. Ha volt, annál csodálatosabb, hogy nem volt véleményük arról, hogy mi lesz ebben a helyzetben a kötelességük és a feladatuk. Ők csak egyet tudtak: képviselők akarnak lenni. És ma is csak egyet tudnak: képviselők akarnak maradni. Ezért állanak össze és bomlanak szét új, meg új alakulásokban a pártok; ezért merül föl ismét és ismét a szüksége annak, hogy új programot csináljon valaki nekik, ezért csereberélik a kormányokat. Egyébként gratulálok a képviselő uraknak. Olyan programot ütöttek most össze, amely legalább 50—100 esztendőre szól. Fogadást mernék rá tenni, hogy ennyi idő alatt is marad még belőle valami az utókorra, így ez a nemzetgyűlés, mely két évre választódott, íme legalább száz esztendőre akarja életét biztosítani. Ha egyébre nem is, a programcsinálásra van tehetsége. De akármilyen szép a program, azzal nem lehet kormányozni. Ahhoz kormányzóképesség kell, az idők s a helyzet szükségeinek fölismerése, az élet égető kérdéseinek kielégítése stb. Minden nagy reform csak ezután jöhet. E nélkül a legkorszakosabb kérdésekből összeállított program is csak ideig-óráig való takarása a tehetetlenségnek és csak elodázása a válságoknak, új programoknak és új pártalakulásoknak. Minden program hiábavaló, ha nincs hozzá ember. Ha a képviselő urakat zsákba lehetne szedni, aztán idönteni a szelelő rostára, aztán a trierre, egy részét elfújná a szél, egy része ocsunak hullana ki, talán maradna annyi, amennyi cifra és nagyképű program nélkül is el tudná látni az ország égető bajait. Zsírt, lisztet, fát, szenet, cipőt és ruhát, munkát, forgalmat és rendet kérünk, nem programokat és pártfentartó reformokat Tisztelette! Buudinui szélesség nem éppen erős oldala, de a st.-germaini béke óta legalább Nyugatmagyarországot illetőleg nem hazudtolta meg magát és így tegnap is a mielőbbi átadást sürgette. De még rajta is túltett e tekintetben Dinghoffer, a nagynémetek vezére, aki kijelentette, hogy ők nem tűrhetik tovább német testvéreik sanyargatását Nyugatmagyarországom Kár, hogy Dinghoffer úr megelégedett ezzel a nagyhangú kijelentéssel és nem részletezte egy kissé a tűrhetetlen sanyargatásokat, ami neki bizonyára semmi különös nehézséget sem okozhatott volna, mert különben nem lehetne megérteni, hogy ő elsősorban nem a cseh-németeket, hanem a mi nyugatmagyarországiainkat akarja szenvedéseiktől megváltani. Dinghoffer után Bauer dr, a szocialisták tulajdonképpeni vezérszónoka egy Pár ecsetvonással festett nekünk képet Ausztria mai belső helyzetéről, ami beszédéből megörökítésre érdemes, az csak nagyon kevés, de ez a kevés viszont százszor többet mond mint a kancellárnak semmit sem mondó hosszú fejtegetése" Mi szociáldemokraták — mondotta — a legnagyobb bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránt A szocialisták elég erőseknek érzik magukat, hogy minden támadást a parlamentben és ha kell azon kívül is visszautasítsanak. Tízért mi szocialisták nem is félünk, csak mindenkit óva intünk. Hogy Bauer dr. az óvaintés alatt mit ért, azt már egy nappal előbb megmagyarázta egy pártgyűlésen mondott beszédében. Ebben a nevezetes beszédben ugyanis felhívta a munkástanácsokat arra, hogy készüljenek fel a hatalomnak minden percben való egyedüli átvitelére, és hogy felhívásának nagyobb súlyt adjon, hozzátette, hogy ez annál könnyebb dolog, lesz, mert Ausztria hadserege ma az egyedüli Európában, mely a munkásosztálynak föltétlenül rendelkezésére áll. Nem tartjuk ezek után kizártnak azt, hogy az új kancellár, mikor tegnap bemutatkozása után távozott a parlamentből, azon töprenghetett, hogy a szocialisták vajon mennyi időt fognak neki engedelmenni, nagylelkű ígéreteinek a megvalósítására. A: i) osztrák kormány Remi Mijia. Az új osztrák kormány tegnapi beutatkozásához tulajdonképpen nincsen mit hozszólanunk. Stajn dr., az új kancellár, a jól ismert sablonhoz tartotta magát. Semmiről sem feledkezett meg, ígérgetett és fogadkozott, mint ilyenkor már szokásos, ide egyetlen egy új gondolat sem volt a beszédében, amellyel el tudta volna hitetni, A hogy mindaz a sok jó, amit az osztrák népneki kilátásba helyezett, puszta ígéretnél többre becsülhető. Pedig az osztrák nép ígéretekkel már nem igen értheti be, különösképpen nem, ha Mayr dr. az ígérgető, aki elvégre nem a tegnapinapon lépett az osztrák iSRam élére, hanem márjóideje intézi odáét azügyeket, anélkül, hogy csak valamit is be tudott volna váltani abból, amiért tegnap az osztrák parlamenten keresztül az osztrák nép bizalmát kérte fl maga és a kormánya részére. Ezt a hazaiméi Magrar tól a szocialisták tegnap már kereken megtagadták. Két szónokuk közül Renner dr. volt a mérsékeltebb. Ő különben is inkább Magyarországgal és a nyugatmagyarországi kérdéssel foglalkozott, mint az új kancellár fejtegetéseérwi. Renner 41.-«Mka» pontifen'köveské Budapesti Hírlap (278. SK) 1920 november 25. Imja? Népeséig nyíltan a cseh naílBika Prágából feltettíik. A Bohémia Szent-Iványi József cseh nemzetgyűlési képviselőnek a prágai parlamentben tett ama nyilatkozatát közli, amelyben a magyar képviselőknek a németekkel való teljes szolidaritását jelentette be, Szent-Iványi a következőket mondotta: Amidőn mi Cseh-Szlovákia politikai életébe, mint aktív szereplők beléptünk, ezt abban a hiszem tettük, hogy önök valamennyi itt élő és ez államba belekényszerített népnek teljes nemzeti szabadságot fognak adni. E helyett önök az összes nem cseh nemzetek legszentebb érzelmeivel csak játékat űznek, üldözik azokat és agresszíven lépnek föl ellenük. Utoljára kísérlem meg fölhívni önöket a mag ayar nép nevében az állatfl föntartása érdekében a parlamentáris eszközök megadására. Megállapítom, hogy elveik a mostani parlamentarizmusnak alapján sem lehet megmaradni. Épp most értesültem ama támadásról, mely a német népet érte. Ez a hallatlan cselekedet késztet engem arra, hogy összes ama képviselőtársaim nevében, kik a valódi magyarságot képviselik, kijelentsem a némtekkel való szolidaritásunkat (M. T. I. Csehország nem ellenzi a magyar királyság visszaállítását. Prágából jelentik: Benes külügyminiszter a külügyi bizottság tegnapi ülésén a kisantantról szólva kijelentette, hogy ez az alakulás a békeszerződéseknek nyomatékot adó és Középeurópa konszolidációját elősegítő elem. Nyugtalanságot a kisantant csak a cseh állam ellenségeinél okozott. Arra a kérdésre, vájjon kázusz föderisz volna-e a királyság visszaállítása Magyarországon, csak annyit mondhat, hogy bizonyos államforma választása Magyarországon nem volna ok a beavatkozásra. S Márti Mát, Londonból jelentik, hogy Dublint iseznap este óta katonaság zárta körül. Több embert letartóztattak. Szakadatlanul folyik a lövöldözés még az egész helyőrség riadó készültségben áll-I intézkedések történtek, hogy nagy csapatmősi tesztelet küldjenek Írországba. A múlt éjszaka rendőri éskatonai osztagok elállották az összes Dallinba vivő utakat. Az összes utasokat és járóművet et■ átvizsgálják. A városba senkit sem engedtek be. Magában Dublinban házakat kutattak át és sok embert letartóztattak. Ugyancsak átkutatták egész Írországban a közigazgatási házakat és hivatalokat, ami szintén sok letartóztatásra adott alkalmat. Mindenünnen arról érkeznek jelentések, hogy a rendőrséget a lakosságiakran megtámadja. A sinnfének egyik vezérét Tipperart grófságiba megölték. (M. T. l.) Folliai uraszieigel üz betárgyalást. — Kersnszky Rigába tette át székhelyét. — A lengyel-orosz béketárgyalás megszakadás® után most ismét az a hír érkezik Ricából, hogy a békeértekezlet megakadásának veszedelme elhárult. Joffe jegyzéket intézett a lengyel delegációi, amelyben a konferencia munkálatainak folytatt javasolta. A lengyel minisztertanács is úgy dörtött, hogy továbbra is a végleges béke megkötéséhez ragaszkodik. Hogy ehez a fordulathoz van-e,Valamely köze és egyáltalán mi az indítóoka annak, hogy Kerenszky és környezete éppen most húzódik köze, jebb az orosz földhöz, nem tudni .Egy Berlinben megjelenő lap szerint azonban való dolog, hogy a forradalmi orosz szocialistáknak Kerenszky-csoportja, amely előbb Parisban, a lengyel offenzíva óta pedig Prágában székelt, most Rigába költözik, és pártlapjuk is ott fog megjelenni. A rigai tárgyalások néhány nappal ezelőtt történt megszakításáról maguk a szovjetkörök is elismerik, hogy annak csak az volt a célja, hog az orosz békedelegációnak a lengyellel szemben való helyzetét a Wrangel fölött aratott győzelem kiaknázásával megerősítse. Az újból kiélesedett lengyel-litván viszonyba® __ miután a litvánok Zenaovszkyt megverték — ismét gyors fordulat állott be. A lengyelek és litvánok ugyanis ismét fegyverszünetet kötöttek és mintde két fél meg is szüntette az ellenségeskedést, Kosvadovski lemondott. Varsóból jelentik: Kozvadovski tábornok, Szi lengye vezérkar főnöke benyújtotta lemondását* (M. T. L) Sarman Mijepiy AMI Sírésül A sors csapásaitól sújtott, keserves Sparokban gyötrődő országnak külön fájdalmai volt a még Oroszországban, de különösen a Sibériában sínylődő magyar hadifoglyoknak a jsoxja. Hiába tépelődtünk miképpen teremtsük el a szibériai magyar hadifoglyok hazaszsillspsához szükséges anyagi eszközöket társadalmuk tehetetlenül állott a problémával szemben. Megmozdultak azonban a jó szivek Amerikában s ezzel meg is oldódott a szörnyű súllyal reánk nehezedő kérdés. .Az amerikai magyarság összegyűjtötte a hazaszállítás soksok millióra rugó költségeit és ezzel megváltotta a magyar hadifoglyokat a szenvedésektől. Ma délelőtt már keblünkre is ölelhettünk másfélezer magyart, akik az orosz pokol kellős közepéről visszatértek lesújtott, elhagyatott, szegény hazájukba. Október 1 -a indult el Vladivosztokból a Scharnhorst nevű hajón 1415 magyar hadifogoly, akik ma érkeztek meg Budapestre a keleti pályaudvarban három végenélküli kórház vonaton. Megható fogadásban részesítette a főváros az érkezőket, akiknek Triesztbe ebbük utazott Kirchner, Béla ezredes, a hadifogolyosztály vezetője több tiszttel, s velük érkezett Szmoliga Béla amerikai magyar pap is, aki az egész nemzet hálájára érdemes munkát végzett a gyűjtés és a hazaszállítás körül. A pályaudvarban a nemzeti hadseregnek zászlóval kivonult díszszázada sorakozott föl s katonazenekar isvárta az érkezőket. Ekkor már öszszegyülekeztek a pályaudvarban a fogadásra megjelent előkelőségek: Sréter István honvédelmi miniszter, P. Zadravecz István tábori püspök, Sávoly, János városparancsnok, Nádassy Imre rendőrfőkartány, Rnffy Pál és Patacsi Dénes államtitkár, Kirchner ezredes, Tasnády Szűcs András mávigazgatóhelyettes, Sreniczky Tamás rendőrfőparancsnok és Putnoky István térparancsnok, akiket Miltényi állomásfőnök fogadott. Fél tíz órakor érkezett szárnysegédének kíséretében József királyi herceg. Háromnegyed tiz órakor futott be az első nemzetszinű lobogókkal ékesített vonat, majd nyomban ezután beérkezett a másik kettő is. Az egybegyült közönség mély megsetődéssel köszöntötte a fáradt magyarokat s néhány perc alatt színes képbe olvadt össze a pályaházat elöntő sokaság. A lekülönbözőbb orosz formaruhák összevegyültek a fantasztikus katonai és polgári öltözékekkel s a legritkább volt a hadifoglyok viseletében az egykori osztrák-magyar hadsereg katonaiformaruhája. A hadifoglyok a díszszázad sorfalai között kivonultak a pályaudvar előtt lévő térségre. Itt a kordon mögött ezrekre menő tömeg üdvözölte őket . Tiz óra után kürtszó jelezte Horthy Miklós kormányzó érkezését, a katonazenekar rázendített a Himnuszra s a kormányzó a szőnyegekkel borított dobogóra lépve a következő beszédben üdvözölte a hazatérteket. — Szivem egész melegével, meleg szeretettel üdvözöllek, fiaim, benneteket, akik annyit szenvedtetek. "Azt hiszem, a viszontlátást másnak gondoltátok. Ahelyett, hogy egy boldog országba jöttetek volna vissza, ebbe a szerencsétlen helyzetbe kellett visszatérnetek. Mi nem tehetünk erről semmit. Mi megtettünk mindent, hogy kik juttattak ide hermün-i