Budapesti Hírlap, 1920. december (40. évfolyam, 283–307. szám)
1920-12-04 / 286. szám
Budapest, 1920. Megjelenik hétfő kivitelével mindennap. Előfizetési érái:: Egész évre 380 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapre 35 kor. Egyen számára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. ars 1 koronái, ,T X /T'/pfrr XL. évfolyam, 286. szám. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Ujthay Ferenc . Szombat, december 4. Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-korint I. szám. Telefonszámok: József.43, József 53, József 63, József 23—84 „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.** A Büráfikérdés. jf Budapest, dec. 3. Az egyszeri ember valahogy ellőne a lábát. A felcserek összeforrasztották és emberünk ismét munkába állt. De hogy-hogy nem, hol le kellett ülnie, hol összeesett, hol egyéb, mert a lába egész volt ugyan és össze volt forrva, de gazdáját ime nem birta. Végre akadt egy professzor, aki kisütötte, hogy a csonttörésből egy csontszilánk benrekedit az egyébként összeforrt lábában s ez bujkál az izmai közt, ettől kapja az ember lázait és ettől bukik el, ettől roppan össze, szóval ettől vannak a krízisei. Ez a csontszilánk a királykérdés. Hiába határozták el annyiszor, hogy erről a szilánkról egyelőre ne beszéljünk. Ha mi nem beszélünk, hát beszél a csontszilánk nekünk. És ime, a legújabb összeroppanástól egyszerre kitört a beteg rész. A pártok hirtelen váratlan határozatot hoztak a király kérdésről. Egy kissé konfuzus, egy kissé hebehurgya, egy kissé hevenyészett határozatot a királyválasztójogról és a pragmatika szankcióról, melyet most utólag egy kissé magyarázni, egy kissé megfaragni s egy kissé kibővíteni fog kelleni. Ez irányban már folynak is a konferenciák és a szakértők nyilatkozatai. Egy van a határozatban, amit minden magyar ember elfogad: a nemzeti királyság gondolata, amelyet egyébiránt a Budapesti Hírlap azon a napon proklamált, mikor a csehek felborították Ausztriát, még jóval a forradalom előtt. A többi ábránd, felületesség és tájékozatlanság. De mint minden egyébnek nálunk, ennek a kérdésnek is minden bonyodalma abból ered, hogy a jogfolytonosság alapján a magyar alkotmányt még helyre nem állították. Ha föléledt volna már alkotmányunk, igen egyszerűvé lehetne tenni a kérdést, mely elsősorban három tárgyat ölel fel: 1. A pragmatika szankciónak az osztrák kapcsolatra vonatkozó részét, mely Ausztria felbomlásával tényleg és jogilag megszűnt. 2. Ugyane törvénynek a trónörökösödési részét, amely fennáll, amig a még élő megkoronázott király lemondása törvénybe iktatva nincsen. 3. A leszámolás a szent korona közjogi fogalmának és jelentőségének következményeivel. Mert nekem, mint magyar embernek, Szent István koronája nem ékszer, nem királyi csecsebecse, nem érdekes régiség, nem szimbólum, hanem élő intézmény, a nemzeti egység intézményre és a magyar lélekben élő vallásos hit erejével ható hagyomány. Nem tudom, a kormányválság és a nemzetgyűlési pártok válsága miként fog megoldatni. E válság s az előző válságok közvetetten oka az, hogy a nemzetgyűlés mindjobban eltávolodott eredeti és természetes feladatától, attól, hogy a jogfolytonosságot s az ősi alkotmányt helyreállítsa, s mind több és több olyan kérdést vont érdeklődése körébe, amelynek megoldására se hivatva, de vele megbizva sincsen. Ezt föl kell ismernie a pártoknak, ha a válságukat helyesen akarják megoldani s vissza kell térniük oda, ahonnan kiindultak, hogy mint átmeneti, időhöz kötött testület, áthidalva a forradalmakat, helyreállítsák a jogfolytonosságot és az alkotmányt, hogy aztán elintézhető legyen a trón kérdése és mindaz a nagy kérdés, amelyet meg kell oldanunk komoly munkával, ha élni akarunk. vednónndllás és tiltássértő. A többségi párt tegnapi értekezletén bizonyos megállapodásra jutott, amelynek formába öntésére külön bizottságot küldött ki. Mára ébredve azonban kitűnt, hogy ez a megállapodás azok közé tartozik, amelyeket különbözőképp lehet fölfogni és magyarázni a szerint, hogy ki-ki milyen frakcióhoz tartozik. Az egyik rész azt átlátja, hogy az értekezlet tegnap a szabad királyválasztás álláspontjára helyezkedett, ami annyit jelentene, hogy trónvesztettnek jelentik ki Károly királyt s megszűntnek tekintik a trónöröklés törvényes rendjét. A másik rész viszont azt erősíti, hogy ilyen messzemenő döntés egyáltalán nem történt, sőt hogy valójában nem is hoztak határozatot a tegnapi értekezleten. Egyező fölfogás csak egy irányban nyilvánult meg, nevezetesen abban, hogy az országnak független nemzeti királyságot kell alkotnia, amely semmiféle más országgal nem tart fönn és nem állapít meg közösséget. Ez azonban csak a kezdete annak a tisztulási folyamatnak, amely ebben a kérdésben a kormányválsággal kapcsolatban megindult s amelyben most már remélhetően a nyilvánosságnak is lesz szabad szava, hogy kellő közjogi tudással és a kritika fegyvereivel is meg lehessen világítani minden oldaláról ennek a főfontosságú problémának szövevényes mélységeit. A közélet szereplői közül ma többen — így Andrássy Gyula, Bethlen István, Ferdinándy belügyminiszter, Rubinek Gyula kereskedelmi miniszter és mások —nyilvánították véleményüket. Ezeket a nyilatkozatokat alább közöljük. Egy munkatársunk előtt Teleki Pál gróf miniszterelnök is nyilatkozott ma este a válságról és a királykérdésről. Különböző értekezletek is folytak a mai napon, amelyeken az ellentétes fölfogású csoportok különkülön vitatták meg követendő maguktartását, így a volt keresztény nemzeti egyesülés pártjának tagjai ma délben tanácskozásra gyűltek össze s ekkor kitűnt, hogy igen számosan vannak s készen állnak arra, hogy levonják végső konzekvenciáit is álláspontjuknak, vagyis kilépnek a pártból, ha ott a szabad királyválasztás mellett hoznának döntő határozatot. Természetesen szembeszállnának a leendő kormánnyal is, ha programja keretében ezt az elvet vállalná a királykérdés megoldásául. Meg kell azonban állapítani, hogy ebben a pártban is megoszlanak a fölfogások akirálykérdésben. Azt hiszik, hogy mindára túl sikerülni fog egy formulában megállapodni, mely bizonyos ideig elodázza a személyi kérdéseket és megelégszik azzal a megállapodással, hogy az alkotmányjogi kérdéseket alapos munkával előkészítik. A kormányválság dolgában egyébként ma csak annyi történt, hogy Teleki Pál gróf megjelent a kormányzónál s javaslatot tett a kihallgatásokra nézve. Ugyanakkor megjelent Perényi Zsigmond báró is, a kit bevontak a tanácskozásba. Perényi azután eltávozott, a miniszterelnök “azonban tovább is ott maradt. A miniszterelnök kihallgatása mintegy két óráig tartott. Holnap újabb kihallgatások lesznek és nem tartják lehetetlennek, hogy a legközelebbi napokban már kinevezi a kormányzó az új miniszterelnököt. Megemlítjük itt, hogy a kormányzópártban az a vélemény alakult ki, hogy a kormányzó újra Telekit bízza meg a kormányalakítással. Részletes tudósításunk a mai nap eseményeiről alább következik: Teleki Vid gróf a válságról ás az alkotmányjogi kérdésekről. Tleleki Pál gróf miniszterelnök ma este munkatársunk kérdésére a kormányválságról és a királykék lésről a következőket mondotta: — A kormányválság dolgában a kormányzói előterjesztésemre Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés ténykét, nagyatádi Szabó István, Rubinek Gyula, Koller István és Vass József minisztereket fogadja kihalgatáson. Több kihallgatás nem igen lesz, hacsak a kormányzó úr még egyeseket meghallgatni napi kíván. Én azt hiszem, hogy a holnapi előadások után, valamint az én előterjesztésem után megtörténik a döntés. Amű az alkotmányjogi kérdéseket illeti, azokat sebtében, máról holnapra elintézni abszurdum. A kormány csak általános elvet szögezhet le és csak azt vállalhatja, hogy azonnal hozzáfog a munkához. Viszont azt a kötelezettséget fűzöti hozzá — és miképpen tegnap megállapíthattuk, ebben a fölfogásban osztozik a párt többsége, sőt még az extrém elemek is — hogy ezt a munkát a legnagyobb körültekintéssel, komolysággal és megfontolással kell elvégezni és az elhamarkodás nagy hiba volna. Elsősorban jogászokat vonunk be a munkába, mert olyan megoldást kell találni, hogy ne csak mi, nemzetgyűlési képviselők nyugodjunk bele, hanem belenyugodjék a nemzet egyeteme is. Olyan jogi fogalmazást és konstrukciót kell találnunk, hogy érvényes jogi argumentumokkal megtámadni ne lehessen. Mert ha egy jogi álláspontot nyitva hagyunk, akkor azt a kérdést nem intéztük el és tar, később várt viszályokra és esetleges polgárháborúra adhat okot és alkalmat. A nemzetgyűlés alkotmányozó testület és neki kell elvégezni ezt a munkát. A nemzetgyűlés feladata meghatározni, hogy mit végez el ő maga az alkotmányrevízióból és mit bsz reá az országgyűlésre, mely az általa alkotott válasz*#, jog alapján ül össze. Arra a kérdésre, hogy történt-e az antant rá* széről beavatkozás a mi alkotmányjogi berendezkedésünk dolgában, a miniszterelnök ezt felelte: — Való, hogy az antant 1920. februárjában erről szóbeli közlést tett. Ennek lényege az, hogy noha a kérdést Magyarország belügyének tekinti éss így nem avatkozik bele, de a kérdés fölvetését nem tartja opportunusnak, mert ,,az eddig elnyomott népek’ — ez a kifejezés is benne van a demaris bán — nehezményeznék és reájuk is kellemetlen volna, ha a kérdés fölvetődnék. — Erről a kérdésről később a lasantant síéről is történtek nyilatkozatok, így például Tahe Jonetzky is beszélt róla. Újabban Benes megfordította a kérdést és azt mondotta, hogy az államforma kérdése nem jelenti a casus foederist Csehország és Jugoszlávia között. Ettől továbbmenőel is arra lehetne következtetni, hogy talán személyi kérdés fölvetése volna casus foederis. Fenyegetés azonban ebben a nyilatkozatban sem volt. — Mér most tőlem nem hivatalosan, magánbeszélgetésekben és interújukban gyakran kérdezték, mit szólnánk, hozzá, ha ebben, a kérdésben lépések történnének. Erre mindig kategorikusan kijelentettem, hogy ez Magyarország belügye és ezt az álláspontomat annyival inkább jogosultnak t®ekintettem, mert az antant is februári nyilatkozata*l tűrünk tehát beleszólástaak, h hogy mit fogunk elypártból, képviselő járt a klubban, Teleki Pál gróf minisztermegjelentek. De a kevés ott voltak mind a két frakciónak: a keresztényszocialisták és a kisgazdák táborának a reprezentánsai. A beszélgetés során kitűnt, hogy a frakciók közt az ellentétek ma is fönnállónál, és hogy különösen a királykérdésben eltérők a vélemények. A keresztényszocialista képviselők, akik ma délben, mint már más helyen megírtuk, külön értekezletet tartottak, hangoztatták ma este is, hogy az alkotmányreform előkészítését helyeslik, a független nemzeti királyság álláspontját is elfogadják, de az elvi kérdések elintézését most időszerűnek nem tartják, mert szerintük ez időszerint sokkalta fontosabb szociális és gazdasági ügyek várnak elintézésre. A keresztényszocialistáiknak a kormányzópárti intézőbizottságban levő tagjai, ily értelmű utasítást is kaptak a végleges deklaráció megszövegezése dolgában. A keresztényszocialistákra mint mondották, megnyugtató, hogy a tegnapi határozatban nincs benne a szabad királyválasztás elve. Csupán Bleyer Jakab miniszter és Ernszt Sándor vette észre, hogy a tegnapi határozat egyértelmű a detronizálás kimondásával. Ezzel szemben az agrárdemokrata képviselők, akik alatt nagyatádi Szabó István benső híveit értik, hangoztatták, hogy a keresztényszocialisták álláspontjának újabb értelmezése ellentétben van a kormányzópárt tegnapi határozatával.