Budapesti Hírlap, 1920. december (40. évfolyam, 283–307. szám)

1920-12-04 / 286. szám

Budapest, 1920. Megjelenik hétfő kivitelével mindennap. Előfizetési érái:: Egész évre 380 kor., félévre 140 kor., negyedévre 70 kor., egy hónapre 35 kor. Eg­yen szám­ára mindenütt 1 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési irodák. ars 1 koronái, ,T X /T'/pfrr XL. évfolyam, 286. szám. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Ujthay Ferenc . Szombat, december 4. Szerkesztőség: Vili. kér., Rökk Szilárd­ utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. kér., József-korint I. szám. Telefonszámok: József.43, József 53, József 63, József 23—84 „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hasában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.** A Büráfi­kérdés. jf Budapest, dec. 3. Az egyszeri ember valahogy ellőne a lá­bát. A felcserek összeforrasztották és emberünk ismét munkába állt. De hogy-hogy nem, hol le kellett ülnie, hol összeesett, hol egyéb, mert a lába egész volt ugyan és össze volt forrva, de gazdáját ime nem birta. Végre akadt egy pro­fesszor, a­ki kisütötte, hogy a csonttörésből egy csontszilánk benrekedit az egyébként összeforrt lábában s ez bujkál az izmai közt, ettől kapja az ember lázait és ettől bukik el, ettől roppan össze, szóval ettől vannak a krízisei. Ez a csontszilánk a királykérdés. Hiába határozták el annyiszor, hogy erről a szilán­k­­­­ról egyelőre ne beszéljünk. Ha mi nem beszé­lünk, hát beszél a csontszilánk nekünk. És ime, a legújabb összeroppanástól egyszerre ki­tört a beteg rész. A pártok hirtelen váratlan ha­tározatot hoztak a király kérdésről. Egy kissé konfuzus, egy kissé hebehurgya, egy kissé heve­nyészett határozatot a királyválasztójogról és a pragmatika szankcióról, melyet most utólag egy kissé magyarázni, egy kissé megfaragni s egy kissé kibővíteni fog kelleni. Ez irányban már folynak is a konferenciák és a szakértők nyilatkozatai. Egy van a határozatban, a­mit minden magyar ember elfogad: a nemzeti királyság gondolata, a­melyet egyébiránt a Budapesti Hírlap azon a napon proklamált, mikor a cse­hek felborították Ausztriát, még jóval a forra­dalom előtt. A többi ábránd, felületesség és tájé­kozatlanság. De mint minden egyébnek nálunk, ennek a kérdésnek is minden bonyodalma abból ered, hogy a jogfolytonosság alapján a magyar alkotmányt még helyre nem állították. Ha föl­­éledt volna már alkotmányunk, igen egyszerűvé lehetne tenni a kérdést, mely elsősorban három tárgyat ölel fel: 1. A pragmatika szankciónak az osztrák kapcsolatra vonatkozó részét, mely Ausztria felbomlásával tényleg és jogilag meg­szűnt. 2. Ugyane törvénynek a trónörökösödési részét, a­mely fennáll, a­mig a még élő megko­ronázott király lemondása törvénybe iktatva nincsen. 3. A leszámolás a szent korona köz­jogi fogalmának és jelentőségének következ­ményeivel. Mert nekem, mint magyar embernek, Szent István koronája nem ékszer, nem királyi csecse­becse, nem érdekes régiség, nem szimbólum, hanem élő intézmény, a nemzeti egység intéz­m­­ényre és a magyar lélekben élő vallásos hit erejével ható hagyomány. Nem tudom, a kormányválság és a nem­­zetgyűlési pártok válsága miként fog megol­datni. E válság s az előző válságok közvetetten oka az, hogy a nemzetgyűlés mindjobban eltá­volodott eredeti és természetes feladatától, attól, hogy a jogfolytonosságot s az ősi alkotmányt helyreállítsa, s mind több és több olyan kérdést vont érdeklődése körébe, a­melynek megoldá­sára se hivatva, de vele megbizva sincsen. Ezt föl kell ismernie a pártoknak, ha a válságukat helyesen akarják megoldani s vissza kell tér­niük oda, a­honnan kiindultak, hogy mint át­meneti, időhöz kötött testület, áthidalva a for­radalmakat, helyreállítsák a jogfolytonosságot és az alkotmányt, hogy aztán elintézhető legyen a trón kérdése és mindaz a nagy kérdés, a­me­lyet meg kell oldanunk komoly munkával, ha élni akarunk. vednónndllás és tiltássértő. A többségi párt tegnapi értekezletén bizonyos megállapodásra jutott, a­melynek formába öntésére külön bizottságot küldött ki. Mára ébredve azonban kitűnt, hogy ez a megállapodás azok közé tartozik, a­melyeket különbözőképp lehet fölfogni és magya­rázni a szerint, hogy ki-ki milyen frakcióhoz tar­tozik. Az egyik rész azt átlátja, hogy az értekezlet tegnap a szabad királyválasztás álláspontjára he­lyezkedett, a­mi annyit jelentene, hogy trónvesztett­nek jelentik ki Károly királyt s megszűntnek tekin­tik a trónöröklés törvényes rendjét. A másik rész vi­szont azt erősíti, hogy ilyen messzemenő döntés egyáltalán nem történt, sőt hogy valójában nem is hoz­ta­k határozatot a tegnapi értekezleten. Egyező fölfogás csak egy irányban nyilvánult meg, neveze­tesen abban, hogy az országnak független nemzeti királyságot kell alkotnia, a­mely semmiféle más or­szággal nem tart fönn és nem állapít meg közösséget. Ez azonban csak a kezdete annak a tisztulási folyamatnak, a­mely ebben a kérdésben a kormány­­válsággal kapcsolatban megindult s a­melyben most már remélhetően a nyilvánosságnak is lesz szabad szava, hogy kellő közjogi tudással és a kri­tika fegyvereivel is meg lehessen világítani minden oldaláról ennek a főfontosságú problémának szöve­vényes mélységeit. A közélet szereplői közül ma többen — így Andrássy Gyula, Bethlen István, Ferdinándy belügyminiszter, Rubinek Gyula kereskedelmi mi­niszter és mások —nyilvánították véleményüket. Ezeket a nyilatkozatokat alább közöljük. Egy munkatársunk előtt Teleki Pál gróf miniszterelnök is nyilatkozott ma este a válságról és a királykér­­désrő­l. Különb­öző értekezletek is folytak a mai napon, a­melyeken az ellentétes fölfogású csoportok külön­külön vitatták meg követendő maguktart­ását, így a volt keresztény nemzeti egyesülés pártjának tagjai ma délben tanácskozásra gyűltek össze s ekkor ki­tűnt, hogy igen számosan vannak s készen állnak arra, hogy levonják végső konzekvenciáit is állás­pontjuknak, vagyis kilépnek a pártból, ha ott a sza­bad királyválasztás mellett hoznának döntő határo­zatot. Természetesen szembeszállnának a leendő kor­­mánnyal is, ha programja keretében ezt az elvet vállalná a királykérdés megoldásául. Meg kell azon­ban állapítani, hogy ebben a pártban is megoszlanak a fölfogások a­­királykérdésben. Azt hiszik, hogy m­indára­ túl sikerülni fog egy formulában megálla­podni, mely bizonyos ideig elodázza a személyi kér­déseket és megelégszik azzal a megállapodással, hogy az alkotmányjogi kérdéseket alapos munkával előkészítik. A kormányválság dolgában egyébként ma csak annyi történt, hogy Teleki Pál gróf megjelent a kor­mányzónál s javaslatot tett a kihallgatásokra nézve. Ugyanakkor megjelent Perényi Zsigmond báró is, a kit bevontak a tanácskozásba. Perényi azután eltávozott, a miniszterelnök “azonban tovább is ott maradt. A miniszterelnök kihallgatása mintegy két óráig tartott. Holnap újabb kihallgatások lesznek és nem tartják lehetetlennek, hogy a legközelebbi na­pokban már kinevezi a kormányzó az új miniszter­­elnököt. Megemlítjük itt, hogy a kormányzópártban az a vélemény alakult ki, hogy a kormányzó újra Telekit bízza meg a kormányalakítással. Részletes tudósításunk a mai nap eseményeiről alább következik: Teleki Vid­ gróf a válságról ás az alkotmány­­­­jogi kérdésekről. Tleleki Pál gróf miniszterelnök ma este munka­társ­unk kérdésére a kormányválságról és a király­kék lésről a következőket mondotta: — A kormányválság dolgában a kormányzó­i előterjesztésemre Rakovszky Istvánt, a nemzetgyűlés t­é­nykét, nagyatádi Szabó István, Rubinek Gyula, Koller István és Vass József minisztereket fogadja kihalgatáson. Több kihallgatás nem igen lesz, ha­csak a kormányzó úr még egyeseket meghallgatni napi kíván. Én azt hiszem, hogy a holnapi előadások után, valamint az én előterjesztésem után megtörté­nik a döntés.­­ A­mű az alkotmányjogi kérdéseket illeti, azokat sebtében, máról holnapra elintézni abszur­dum. A kormány csak általános elvet szögezhet le és csak azt vállalhatja, hogy azonnal hozzáfog a munkához. Viszont azt a kötelezettsége­t fűzöti hozzá — és miképpen tegnap megállapíthattuk, eb­ben a fölfogásban osztozik a párt többsége, sőt még az extrém elemek is — hogy ezt a munkát a legna­­gyobb körültekintéssel, komolysággal és megfonto­­lással kell elvégezni és az elhamarkodás nagy hiba volna. Elsősorban jogászokat vonunk be a mun­kába, mert olyan megoldást kell találni, hogy ne csak mi, nemzetgyűlési képviselők nyugodjunk bele, hanem beleny­ugodjék a nemzet egyeteme is. Olyan jogi fogalmazást és konstrukciót kell találnunk, hogy érvényes jogi argumentumokkal megtámadni ne lehessen. Mert ha egy jogi álláspontot nyitva ha­gyunk, akkor azt a kérdést nem intéztük el és tar, később várt viszályokra és esetleges polgárháborúra adhat okot és alkalmat. A nemzetgyűlés alkotmá­­nyozó testület és neki kell elvégezni ezt a munkát. A nemzetgyűlés feladata meghatározni, hogy mit vé­gez el ő maga az alkotmányrevízióból és mit bsz reá az országgyűlésre, mely az általa alkotott válasz*#, jog alapján ül össze. Arra a kérdésre, hogy történt-e az antant rá* széről beavatkozás a mi alkotmányjogi berendez­kedésünk dolgában, a miniszterelnök ezt felelte: — Való, hogy az antant 1920. február­jában erről szóbeli közlést tett. Ennek lényege az, hogy noha a kérdést Magyarország belügyének tekinti éss így nem avatkozik bele, de a kérdés fölvetését nem­ tartja oppor­tunu­snak, mert ,,az eddig elnyomott népek’­ — ez a kifejezés is benne van a demaris bán — nehezményeznék és reájuk is kellemetlen volna, ha a kérdés fölvetődnék. — Erről a kérdésről később a lasantant síéről is történtek nyilatkozatok, így például Tahe Jonetzky is beszélt róla. Újabban Benes megfordí­totta a kérdést és azt mondotta, hogy az állam­forma kérdése nem jelenti a casus foederist Cseh­ország és Jugoszlávia között. Ettől továbbmenőel is arra lehetne következtetni, hogy talán személyi kérdés fölvetése volna casus foederis. Fenyegetés azonban ebben a nyilatkozatban sem­ volt. — Mér most tőlem nem hivatalosan, magán­­beszélgetésekben és interújukban gyakran kérdez­ték, mit szólnánk, hozzá, ha eb­ben, a kérdésben lé­pések történnének. Erre mindig kategorikusan ki­­jelentettem, hogy ez Magyarország belügye és ezt az álláspontomat annyival inkább jogosultnak t®e­kintettem, mert az antant is februári nyilatkozata*­l tűrünk tehát beleszólást­­aak, h hogy mit fogunk e­­­lypártból, képviselő járt a klubban, Teleki Pál gróf miniszter­­megjelentek. De a kevés ott voltak mind a két frakciónak: a keresztényszocialisták és a kisgazdák táborának a reprezentánsai. A beszélgetés során ki­tűnt, hogy a frakciók közt az ellentétek ma is fönn­állónál, és hogy különösen a királykérdésben elté­rők a vélemények. A keresztényszocialista képvise­lők, a­kik ma délben, mint már más helyen meg­írtuk, külön értekezletet tartottak, hangoztatták ma este is, hogy az alkotmányreform előkészítését he­lyeslik, a független nemzeti királyság álláspontját is elfogadják, de az elvi kérdések elintézését most időszerűnek nem tartják, mert szerintük ez idő­­szerint sokkalta fontosabb szociális és gazdasági ügyek várnak elintézésre. A keresztényszocialistáik­­nak a kormányzópárti intézőbizottságban levő tag­jai, ily értelmű utasítást is kaptak a végleges deklaráció megszövegezése dolgában. A keresztény­­szocialistákra mint mondották, megnyugtató, hogy a tegnapi határozatban nincs benne a szabad ki­rályválasztás elve. Csupán Bleyer Jakab miniszter és Ernszt Sándor vette észre, hogy a tegnapi hatá­rozat egyértelmű a detronizálás kimondásával. Ezzel szemben az agrárdem­okrata képviselők, a­kik alatt nagyatádi Szabó István benső híveit ér­tik, hangoztatták, hogy­ a keresztényszocialis­ták ál­láspontjának újabb értelmezése ellentétben van a kormányzópárt tegnapi határozatával.

Next