Budapesti Hírlap, 1921. január (41. évfolyam, 1–24. szám)

1921-01-16 / 12. szám

3 Budapesti Hírlap a*. *■.— 1921 január 16. sejti azt, hogy­ mi dolgunk van nekünk immáron a világ ruind a négy tájékán: keleten, nyugaton, délen és északon. fi iítÉiiítBiSÉ ÜgJttligPffStiitf­ — Vestr.eg­yei llti!űöttség• tilti.koss.aa. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Vasvármegye t .szakításra ítélt területéről harminc tagú küldött­­­ság érkezett Budapestre. A küldöttséget ma déli ti­ze­nkét órakor fogadta Teleki Pál gróf miniszterel­­n­ök. A küldöt­tség nevében Hu­fhalt­er Ferdínánd kissőirzda elmondotta, hogy a legújabb Ilmnek Vas­­vágmegye közönségét nagyon felizgatták és az éj­szaká fásra i­t­élt területek lakossága megbízta őket, a küldöttség tagjait, hogy adják tudtára a magyar kormánynak az ő legszilárdabb ragaszkodásukat a magyar hazához, a­melytől ők elszakadni nem akar­nak, nem is fognak soha. Kérte a miniszterelnököt, hogy erőszakkal gátolja meg az elszakítást. Ők egy szálig ott lesznek, a­hol védeni kell a magyar hazát. Teleki Pál gróf, miniszterelnök kijelentette, hogy a hírek lányasabbak voltak, mint a­hogy a jegyzék szerint szükség lett volna. Mert a jegyzék nem elcsatolási parancs, a­mint azt feltüntették, hanem az esetleges átcsatolás módozatát állapította meg. Azután biztosította a küldöttséget arról, hogy Magyarország önszántából egy talpalatnyi óldról nem mond le. A határkiigazító bizottság minden igazságtalanságot m­egreparálhat. Már­pedig Nyugatmagyarország elcsatulása a legnagyobb igazságtalanság, mert a legimmorálisabb. Rámutatott a miniszterelnök, hogy Mayr kancellár utolsó®beszédében önönm­agát cáfolta meg, a­midőn azt mondotta előbb, hogy történelmi alapon és a nyugatmagyarországi nép akarata alapján követelik Nyugatmagyarországot és valamivel később ugyan­abban a beszédben azt mondotta, hogy majd a vá­lasztások alkalmával be fog igazolódni Nyugatm­a­­gyarország népének akarata. Rámutat ezzel szem­ben arra, hogy ha Nyugatmagyarország népe nyil­­vánította akaratát, akkor azt Magyarország mellett nyilvánította, mert a legszélesebb körű választójog alapján országis, hazafias képviselőket küldött a magyar parlamentbe. Ausztriával sok elintézendő vigyünk­­.tb a nyugatmagyarországi kérdésen ki­­vili r­. l'l­eket egyíitt l.dl elintézni s urry is akar­­juk elintézni a megértés szellemében, Teklits György a vasmegyei hon­­tok nevében kijelenti, hogy ők tántoclthatatlanul ragasz­kodnak a magyar hazához, ők nem lesznek osztrákok, sem címerek soha. Martin Jeuö­ dr. felhívta a miniszterelnök figyel­mét arra, hogy Nyugatmagyarország népe tiltakozik hólnapi szoborleleplezés ellen. Nyugatmagyarország nem fog elszakadni, az ő gyászoló szobrára nincsen szükség. Teleki Pál gróf miniszterelnök válaszában ki-­­ jelentet­te, hogy ő osztja ezt az álláspontot. A szobor­­i ü­gy nem kormányintézkedés, magántársaságok est­­i nátjáit, a kormány hivatalosan nem is képviselteti­­ magát az aktuson. * ÍTÍ2LI®?: Andrássy Gyula írói tárgyalásai A nemzetgyűlés szünete óta különböző címe­ken, különböző pártmozgalom híre veri föl a po­étikai nyugvás csöndjét. Most meg arról volna szó, hogy András­sy Gyula gróf, az egykori szabadelvű vezér tényező állana e tárgyalások mögött s hogy ő volna kiszemelve a tarka színezetű, a legszélsőbb irányzatokból összetoborzandó, hibrid, csoportosu­­lat vezéréül. Sőt egy híradás, a mely m­a este látott napvilágot, már teljesen befejezettnek tüntette föl a megegyezést a különböző éles vágású politikai frakciók és Andrássy Gyula között. A mi saját ér­tesülésünk ezzel szemben, áll- Tárgyalás ugyan fo­lyik Andrássy és Szmrecsányiék, továbbá Bleyerék, a keresztényszocialisták, Friedrichék részei és a disszidensek között; ennyi igaz. Megegyezés azon­ban nem jött létre s kétséges, hogy egy­ Sitatán lesz e valami ebből az új párt­alakulásból. Mi eddig ezeket a híreket nem vettük komo­lyan s most is hitetlenül állunk ezzel a furcsa moz­galommal s ezekkel az érthetetlen hángyalásokkal szemben. Mert elvégre az ország sorsával, mai szo­morú helyzetében nem lehet frivol játékot űzni s itt az az erkölcsi hitel forog kockán, a mely az em­bereket a politikai áramlatokhoz s a poltim­usok egyéniségéhez és hitvallásukhoz fűzi. Az uj párt még nem alakult meg. — A tár­­gyalást folytatják. A Budapesti Hírlap megírta ma, hogy An­drássiy Gyula gróf tárgyalásokat folytat több Par­lamenti csoporttal uj ellenzéki párt megalakítása dolgában. Ma azután egyik esti újság hitül adja, hogy az Andrássy-párt a múlt éjjel a Nemzeti Kaszinó úgynevezett liba termében m­ár meg is ala­kulk a programot egyhangúan elfogadták és hogy a Szmrecsiznyi-cso­portból, a nemzetiségi képvise­lőkből és a disszidensekből álló új párthoz Háttér István híveivel testületiig kíván csatlakozi. E hírre vonatkozóan kérdést intéztünk An­­drássii Gyula grófhoz, a ki munkatársunknak a kö­vetkezőket mondotta: — Sem a megalakulás nem történt meg, sem pedig a megegyezés. Egyik csoporttal, tehát a Szim­ecsányi-csoporttal sem fejeződött be a tárgya­lás. Az éjjel csu­pám tanácskoztunk és az uj párt alakulására voladkozó tárgyalást mindenesetre­­forty­­tatlni fogjuk. Más forrásból a következő információt kaptuk: — A esti lap híradása nem egyéb komponá­lásnál. Eddig csupán két irányban történt megálla­podás. Nevezetesen mindazok, a­kik az új Párthoz csatlakozni kívánnak és így ,elsősorban maga An­drássy Gyula gróf is mint az alakuló párt vezére, kifejezetten keresztény politikát akar csinálni. A másik megállapodás a kiálykérdésről szól olykép­pen, hogy az új párt legitimista ugyan, de mind­addig, a­míg Magyarország önrendelkezési jogát vissza nem kapja, a királykérdést programjából ki­kapcsolja. A keresztényszocialista pártból aratott forrás/.•vxum zmx r­zac^rrauT»»ia­­­sani kiemeli, hogy a keresztényszocialisták részt­­vétele az uj alakulásban még sok mindenféle kér­­­­dés elintézésétől függ. Sőt még az is kérdéses, hogy­­ az új alakulás egyáltalában Andrássy Gyula, nagy­­ más politikus vezérletével alakul-e meg. A kormányzópártban Haller István ma este­­ határozottan megcáf­t ja azt a hírt, hogy ő egy eset­­­­­eges pártalakításra, illetve belépésre vonatkozóan Ernszt Sándorral együtt Andrássy Gyula grófnál tárgyalást folytatott. t v.- —l----r~s——tt— ----— mesélem a magam történetét. Ha valami rend­kívülit­ várnak, érdekfeszi­tőt, fordulatokban 1x5­­velkedőt, előre tudom, csalódni fognak, hiszen én nem vagyok poéta, hogy színes szavakba fog­laljam, újszerűség csillogásába burkoljam a mindennapi esetemet. Mert parányi sejtelem azt súgja, nagyon sokan voltak és vannak a helyze­temben. Lehet, nem látják még oly világosan a­­szívüket, mint én, talán nem is fogják sose látni, de Istenem, ha csukott szemmel betévedünk egy rózsakertbe, ha nem látjuk is, mégis érezzük a virágok illatát. — Gyermek voltam­, rövid­­adrágos süldő kis­fiú, Indián csatakiáltással harcoltam az ut­cán a velem egykorú társaimmal és sötét gyűlö­lettel voltam eltelve a társadalmi előítéletek és rend iránt, mely arra kárhoztatott, hogy az is­kola padjaiban száraz, unalmas és ellenszenves grammatikai magyarázatokat, számtani szabá­lyokat és régen meghalt királyok törvényeit hallgassam, a­mikor odakint a napsütésben fü­­työlgetett­ a rigó, a fenyőfák szarkaf­észkeit ostro­molta a szél és az égbolton egymást kergették a fellegek. Ennek a sivár létnek az egyhangúsága és reménytelensége töprengésre késztetett. — Miért tanuljak? — tűnődtem el, — nem mind­egy az elvégre, hogy miyen ember leszek? Egy­szer úgyis mindnyájan meghalunk, minek arra törekedni, hogy a többieknél kiválóbbak le­gyünk? Sehogy sem ment a fejembe, hogyan lehetséges, hogy éppen a legkiválóbb emberek, kik a sokadalmon felülemelkedtek, nem jutot­tak rá erre az egyszerű és kézzelfogható igaz­ságra? Kétségtelenül valami sarkalta őket, mint lovas a paripát. De hogy­ mi, az örök rejtélyként timnászyban maradt./' rtíV ■’,** “ — Ekkor egy szép napon nagy esemény lássa fogta el a kedélyeket. Sovány, elegáns, lakkcipős férfi volt az esemény, az újonan ér­kezett táncmester, megnyitva a városka fiatal­sága számára a tánc- és illemtan kurzusát. Kü­lön tanultak a nagyok, már mint a bak­fisok és pelyhedző állu diákok s , külön mi, kisebbek, kik még módosan köszönni sem tudtunk. — Megtörtént az első óra ismerkedése. Sokkarú csillárok alatt, tökörként fénylő par­kellen álltunk fel dobogó szívvel hosszú sorban, mind rövidnadrágos kamaszok s szemben ve­lünk a terem másik oldalán szöszke és barna leányfejecskék mosolyogtak, komolykodtak kék, rózsaszín, fehér ruhácskában, a míg a mamák emelvénye alatt a négy szál cigány vidám kerin­­gőre zenditett s a táncmester lebegve mutatta be a művészetét, könnyed biztosságában a me­sék hercegéhez hasonlítva. Lélekzetfojtva figyel­tem, aztán végigl­ordostam a termén a­ tekinte­temet. A sok lányka közt megakadt a szom­un az egyik barnán. — üzemben állott, egy tükör alatt. Száv­aiak a fehér arca volt, fekete lepkének tűnt messziről a Tragy szeme s a mint fehér ruhács­kájában mozdulás nélkül figyelt, a nézésére édes szomorúság fogott el és mindent odaadtam volna a világon azért, ha ő lenne Csipkerózsika én pedig a megmentő királyfia. Röviden szólva: szerelmes lettem belé az első pillanatra. — G Gyermekszerelem ... csak mosolyog­nak a nagyok fölötte, mint a­hogy mindig meg­­mosolygunk mindent, a­mit nálunk kisebb lé­nyeknél láthatunk. Pedig mennyi őszinteséget, mennyi túláradást, elragadtatást, kilövést és lán­golást 'jelent « a teát gyamfcstNTiMjl *»­vasz első lázas zsendü­lése, a rügy bimbóvá szö­kése, az ébredő liget első dala ... az első sej­telem. . . — A szerelmem egyszerre nagy célok után serkentett és bűnre csábított. Ezerféle hazugsá­got eszeltem ki, hogy a szüleimtől pénzt kapjak és Klárikának (mert íg­y hívták a szerelmemet) minden táncórán csokoládét vagy cukrot aján­l­­jak föl, elárulva azt, a­mit megfelelő szavakban úgy sem tudtam volna kifejezni. S míg Klárika megelégedett mosollyal nyugtázta az ártatlan­ságom és lelki­ismeretem feláldozásával szerzett ajándékokat, elhatároztam, ha nagy leszek, fe­leségül veszem. Tanulni kezdtem vadul, mohón, ernyedetlenül, hogy tudósabb, okosabb, tapasz­­t­a­­ltbb legyek mindenkinél ,s a tudás fegyveré­vel megszerzek mindent, a­mit a földön elérni lehet, a hatalom marsallbotját magamnak egy­kor megkaparintsam csak azért, hogy tündök­léssel, pompával, dicsőséggel és bőséggel áraszt­hassam el a jövendő feleségemet. Miniszterel­nek akartam lenni, költő, bankár és tábornok egy­­ személyben. Most megértettem a nagy férfiak erőfeszítése titkát. Biztosan nekik is volt egy klárikájuk ... A szerelemről pedig nem esett szó közöttünk, csak fogtuk egymás kezét szoro­san, mint kiket egy nagy tűz összeforrasztott s míg a szemünk ragyogva árulta el a lelkünket, a szivünkben mintha barackfák borultak volna virágjukba. — Sosem csókoltam meg Klárikát, Elöt­tem szentségtöréshez lett volna hasonlatos. Így­­ártott egy álló évig a kicsi idill, a tánciskola befejezése után is, mert Klárika attól kezdve som­m járt a hugocskámhoz, délutáni, gyerek-' m­­mi' Ausztriában terjed a sztrájk Az osztrák postások sztrájkja az eddigi jelek­ből következtetve sokkal nagyobb hullámokat vet, mint remélni lehetett. A Hegyőr Távirati Irodának jelentései szerint a munkásság semmi tekintettel sincs a közérdekre és politikai körökhe­­­r."Jól tar­tanak, hogy a kormány levonja a konzekvenciákat és lemond. Hogy azután mi történik, most még be­látni sem lehet, mert ilyen körülmények között egyik párt sem vállalhatja a kormányzást és koalí­­ciót kormány alakulása szóba sem jöhet. A sztrájk kiterjedéséről alább következő táv­irataink számolnak be: A telefon- és tivhidalkelmazottak estrájkja. Bécsből jelentük: A Wiener Mitingspost je­lenti: Ma hajnali négy órakor Bécsben kitört a távíró- és t­elefonalkalmazot­tak sztrájkja. Ez által a helyzet, a­mely kezdetben a szocialisták által föl­vetett kicsinyes és jelentéktelen hatalmi kérdésnek látszott, megtehe­lsen kiélesedett. Miután éjjel fél kettőkor a sztrájkoló munkásoknak, a kormánnyal folytatott tárgyalásait elnapolták, hogy­ a kormány közben a keresztén­yszociális szakszervezetekkel ta­­nácskozhassék. a műszaki egyesülés ülést tartott, a­melyen elhatározták, hogy a kormány eljárása el­len a fővirászok és telefonisták sztrájkba lépnek, úgy a bécsi, mint a vidéki telefon- és távh­őforga­­lom sietek ujt, hogy az állami hatóságok és kül­földi missziók sem kapnak telefonösszeköttetést. A mentők, a tűzoltóság és a rendőrség is ki van kap­csolva. Attól félnek, hogy ma este, vagy holnap a vasutasok is sztrájkba lépnek■ A házfelügyelők ma reggel elhatározták, hogy rokonszenvük jeléül ők is abban hagyják i a munkát. .Ezzel skörvetetlenül fenye­getővé vált az a veszedelem, hogy a szakszervezeti bizottság, a­mely kifejezést adott a sztráj­ko­lókkal való szolidaritásának, kiadja a jelszót az általános sztrájkra. Az összes postahivatalok a rendőrség megszál­­lása alatt vannak. A vasúti postahivataloknál tegnap este a sztrájkolók öszeütköztek a rendőrséggel és többen megsebesültek. A szocialisták mindenütt arra kényszerítik a­ kereszt­én­yszerb­ális tisztviselő­ket, hogy a munkát hagyják abba. A kormány lemond? Királyhidáról jelenik A bécsi postások sztrájkja­­ általános sztrájkká fejlődött. Ma délután csatlako­­­­zott a sztrájkotókhoz a Technikai Unió személyzete,­­ azonkívül a holnapi napra várható a vasutasok

Next