Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-20 / 84. szám

2 Budapesti Hírlap (84.) saját magunk voltunk, a külső körülmények csak hozzájárultak a katasztrófához. A destrukció ellen, ,, Az a kérdés már most, hogy mit­­kell ten­nünk. Meg kell fékezni a destrukció minden nemét. Egy hang: A jobboldali destrukciót is. Bethlen István gróf miniszterelnök: A destruk­ciónak minden fönn­állát! A világ mia destruktív eszmeáramlatok behatása alatt áll. Oroszországban ma is bolsevizmus vám és ez az egész világot be­hálózza ügynökeivel és pénzével. Szomszédainknál hasonló tüneteket észlelhetünk. S ne áltassuk ma­’­gunkat, ezek az erők itt is megvannak, ez a feszült­ség nálunk is megvan és h­a,nem küzdünk ellene teljes erővel, meg fogja akadályozni a konszolidá­ciót. A második feladat az, hogy kezünkbe vegyük a társadalom gazdasági gyógyítását. Erős közép­­osztályt kell teremtenünk és meg kell erős lenünk a kisgazdatársadalmat, mert ez az ország gerince és majdan ez fogja az intelligenciával együtt megte­remteni azt az egészséges demokráciát, amelyre ennek az országnak szüksége van. (Taps.) Egysé­ges kultúrpolitikával növelnünk kell az ellenálló erőt a demagóg jelszavakkal szemben. Tisztelt Nemzetgyűlés! A forradalomnak vége, legyen vége a forradalmi szellemnek is. Kereszténység,,, szabadság", demokrácia. A­mikor kereszténységet hirdetünk, nem a szabadság ellen, nem a demokrácia ellen küzdünk, mert ezek nagy és értékes javak és mi csak új orientálódást keresünk e jelszavak felé. A­ szabad­ság nem cél, cs­ak eszköz. A szabadságnak és ezek­nek az erkölcsi javaknak együtt kell haladniok­ a nemzeti újjáépítésnek nagy munkájában. A demokrá­cia nem jelentheti a nyers tö­megek uralmát, sem a kisebbségek kiváltságait. A demokráciának biztosítania kell az intelligencia vezetését és az állami életbe be kell vonni a széles néprétegeket. Az a demokrácia, amely nem ezt vallja, demagógia, amely ellen minden erővel küzdenünk ezell. A mos­tani kormányra ezekből az érvekből az foly­ik, hogy lehetőleg helyreállítsa a szabadságjogokat. Az első kérdés a cenzúra kérdése. A kormány, el van hatá­rozva, hogy a sajtószabadságot helyreállítja, mi­helyt eljön az ideje. A cenzúra eltörlésének és a sajtószabadság helyreállításának csak akkor jön el az ideje, ha a sajtótörvény biztosítja, hogy destruk­tív elemek nem érvényesülhet­nek a sajtóban. A kormány helyre a­karja állítani a gyülekezési sza­badságot is. A munkáskérdésben a teljes megértést keressük. Minden tekintetben enyhíteni fog a kor­mány a munkásosztállyal szemben ma m­ég valóban fennálló méltánytalanságokon. Három törvényjavaslat. A kormány három törvényjavaslatot fog elő­terjeszteni. Ezek­: a választójogi törvény, a köz­­igazgatási reform és a főrendiház reformja. A fő­rendiház reformjára szükség van. A közigazgatási reformot sürgetik legfőképpen a földbirtokreform végrehajtásával kapcsolatban. A reform sürgősségé­­­nek másik okát abban látják, hogy a törvényható­ságok és egyéb megyei testületek nem felelnek meg a mai demokratikus irányzatnak. A kormány hono­rálja ezt az álláspontot. De óva int mindenkit a túlzásoktól! A­ megyegyülésre semmiesetre sem fog­juk beengedni a demagógiát, a megyegyülés ősi nemzeti hagyományát meg akarjuk őrizni. A társadalom bajai. A társadalom bajainak szükséges gyógyítá­sára térve, igy szólt a miniszterelnök: Ellene va­gyok minden lármás antiszemitizmusnak. A jogren­det mindenképpen és mindenki ellen megvédem. Ha volna hatóság ,­mely ezt a szándékomat veszélyez­tetné, az ellen is minden erővel meg fogom védeni a jogredet. Elismerem, hogy van zsidókérdés. A középosztály gazdasági és kulturális megerősítésével azt kell elérnünk, hogy a zsidók nélkül is azok le­hessünk, a­mik velük vagyunk. Ez az útja annak, hogy a ma még fennálló ellentéteket megszüntessük és ez bizonyára érdeke a zsidóságnak ,is. Az ifjúságnak a gazdasági tevékenység útjára kell lépnie és én innen felhívom vállalatainkat, hogy ebben a munkában vegyenek részt és adjanak módot a magyar középosztály fiatalságának, hogy részt vehessen az ország gazdasági életében. Erős középosztályt kell létesítenünk. A menél­küli tisztviselők részére átképző tanfolyamokat szer­vezünk, a­melyeken gyakorlati pályára fogjuk őket kiképezni és a kormány gondoskodni fog arról, hogy ne csak megfelelő képzettségük, hanem mun­kájuk is legyen. A gazdasági megerősödés útján agrárpolitikát kell folytatnunk, mert hiszen a kisgazdatársadalom az ország igazi alapja. A földbirtokreformot­zai tel­jes erővel végrehajtjuk, a fölmerült nehézségeket el fogjuk hárítani. A tulajdonjoghoz hozzányúlni csak egy esetben szabad, még­pedig úgy, hogy ahhoz má­sodszor vagy harmadszor ne legyen szabad hozzá­nyúlni. Úgy akarjuk tehát megoldani a földbirtok­­­re­formot, hogy ez az egész agrár­társadalmat ki­elégítse s a megoldás végleges legyen, nehogy újabb és újabb reformok váljanak szükségessé. A szabad­­forgalom kérdésében a kormány el van határozva, hogy ezt még az idén megteremti, de úgy, hogy a­ városi ellátatlanok a szükséges mértékben biztosítva legyennek. Külső politika. A harmadik feladatunk­­a nemzet külpolitikai horizontjának emelése, a külpolitikai kérdésekkel való foglalkozás népszerűsítése. Magyarország a leg­utóbbi időkben hazaszeretetének, higgadtságának, erejének olyan szép példáját adta, a­mely lényeges biztosítéka a békének Európa keretén belül és ellen­ségeink rágalmazásával szemben a legjobb bizony­ságául szolgál annak, hogy nálunk a legteljesebb­­konszolidáció van. A béke, mely a győzőknek abszolút győzelmük­kel nemcsak kötelességeket ad, számunkra­­pedig jogokat­ is tartalmaz, reméljük, hogy jogaink érvé-­ nyesítésénél ugyanazt a lelkiismeretességet szerzi meg, mint a­milyen lelkiismeretességet tőlünk megkíván. Abban a feltevésben vagyok, hogy szom­szédaink a rendkívüli előnyök ellenére, a­melyeket a békeszerződés biztosít számukra, nem feledkez­nek meg azokról a kötelezettségűről sem, melyeket velünk szemben a szerződéssel vállaltak. Egy pillanatra sem feledhetjük el azt a belső kapcsolatot,­­ mely minket a mások uralma alá ke­rült véreinkkel összeköt. (Nagy taps.) Külpolitikánk irányzata változatlan. Arra szorítkozom tehát, mint a­mit legutóbb a magyar kormány néhány hónappal ezelőtt kijelentett, hogy csak egy orientáció lehet külpolitikánkban, a­melyet rendületlenül követünk és az egyedül magyar lehet. (Taps.) Szilágyi Lajos: Jó belügyi politika, ez a leg­jobb külpolitika. A király-kérdés. Bethlen István miniszterelnök kifejti azután, hogy a kormány az 1920. I. törvénycikk alapján áll, a­mely kimondja, hogy megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. Megszűnt Magyarországnak az osztrák tartományokkal való együttes birtoklása. A 67. XII. törvény megszűnt. És megállapítja azt is, ho­gy en­nek következményeit a békeszerződés után fogjuk levonni. A békeszerződés még nem lépett életbe. Akkor lép életbe, a­mikor a nagyhatalmak ratifikál­ják. Azalatt az idő alatt, a­míg ez meg nem törté­nik, nem válik lehetővé a kormánynak ezzel a kér­déssel foglalkozni, és nem is foglalkozik vele, a­míg el nem jő a megfejelő■ idő- Csak­ akkor történik ez meg, a­mikor az országban a konszolidáció teljesen helyreállott és olyan külpolitikai szituációk állanak be, a­melyek lehetővé teszik, hogy minden külső be­folyástól mentesen foglalkozzék a kérdéssel. (Taps a kereszténypárton.) A nemzetnek olyan nagy ér­deke fűződik ahhoz, hogy ebben a kérdésben meg­legyen az összhang, a kormány el van szánva min­denféle propagandát, bármilyen irányút, a rendel­kezésére álló összes törvényes eszközökkel lehetet­lenné tenni. Ne dobják ennek a kérdésnek üszk­ét a nemzetbe. A nemzet legnagyobb érdeke, hogy ebben a kérdésben megőrizze az összhangot. (Általános he­lyeslés.) A részletes program. A miniszterelnök szólt azután minden egyes tárcának programmjáról, minden egyes miniszter­nek terveiről Ebből­­kiemeljük azt a bejelentést,­­hogy az igazságügy minisztériumban készen van az új sajtótörvény. Figyelemreméltó még a következő bejelentés: A honvédelmi tárca terén a békekötés folytán a miniszter kénytelen annak konzekvenciáit törvényjavaslat keretében levonni és átszervezni a nemzeti hadsereget, természetesen anélkül, hogy a nemzet biztonsága veszélyeztetve lenne. Természe­tesen gondoskodni kíván arról­, hogy a hivatásos tisztek és altisztek, akik oly módon feleslegessé vál­nak, az állam egyéb szerveiben tudjanak új mun­kakörhöz jutni. A hadügyi tárca kereteiben a kato­nák és hátramaradottak nyugdíjügyét is rendezni fogják. Igen bőven beszélt a miniszterelnök a nép­jóléti minisztérium felad­atairól s bejelentette a többi között, hogy a munkásbiztosítás általánosítá­sáról előterjesztett törvényjavaslatot a kormány visszavonja. Végezetül a minisz!''cTelnök a kormány és a pártok közötti politikai helyzetről beszélt. A­­ kormány koalíciós alakulat előtt­ áll, hoott az a felfogása, hogy csak az egység biztosíthat erőt a kormánynak és a nemzetnek egyaránt. Két pil­lére van az orrszág jövőjének- Az egyik a kultúrában fejlett kisgazda-társadalom, a másik a keresztény magyar intelligencia. Kint az országban meg­van az egység, s ezt meg kell teremteni a nemzetgyű­lésben is. Az összeforradás másodrendű kérdések miatt bomlott fel. Felszólítja a régi pártokat is, a­melyek ma nem vesznek aktív részt a közéletben, bontsák föl kereteiket s tegyék ezzel lehetővé érté­kes elemeiknek arra, hogy a nemzeti egység megte­remtésén közreműködjenek. Az egész magyar intel­­ligenc­ának egységesen össze kell olvadnia, hogy a magyar nemze­t ne jusson a dekadens belsejében meghasonlott, kifelé erőtlen, haldokló nemzetek sor­sára. Ez rajtunk áll s éhez­­kéri a renzetgyülés tá­mogratását. (Taps disszidensek és a kisgazdapárt oldalán.) a giénzügyminiszter előterjesztése. A miniszterelnök után nyomban Hegediks Lóránt pénzügyminiszter kért szót Elmondta, hogy húsvét vasárnapján megszüntette a fedezetlen bank­jegyek nyomását s ennek biztosítására, a Ház elé terjeszti a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslat gyors megvaló­sításához pénzügyi és gazdasági életünk nagy érde­kei fűződnek és ezért kéri a nemzetgyűlést, hogy, minél sürgősebben tárgyalja le. Az elnök ezután tíz percre felfüggesztett® az ülést, A pártok állásfoglalása. Szünet után a kisgazdapárt nevében Hermán­­i Miksa üdvözölte a kormányt, a melyet támogatni, kész, de a­melynek működését ellenőrizni fogja. Fáy Gyula a disszidensek nevében melegen üdvözölte a miniszterelnököt, a kinek érdeméül föl­említette, hogy már régóta az erők egységesítésén fáradozik s hogy minden hosszú tárgyalások nélkül rövidesen létrehozta kabinetjét. A szónok a gazdag­közönségnek érdemeit és gyönyörűségét a föld mű­­velésében és az életnek, a meg-megújuló teremtésnek szolgálatában s legfőképpen a több termélés gondo­zására hívta fel a kormány figyelmét. Lovász János kisgazdapárti, úgynevezett csiz­­más képviselő talpraesett beszédben ecsetelte a kis­gazdák áldozatkészségét. Elvállal minden terhet, a­mit a pénzügyminiszter a vállára rak, mert belátja, hogy az országot föl kell segíteni mai zavaraiból. De­ figyelmébe ajánlotta a miniszternek, hogy vigyáz­zon: nehogy az ingatlanból ingót s a csizmás kis­gazdából mezítlábas embert teremtsen a súlyos adók révén. (Zajos derültség.) Végül Kerekes Mihály a szélsőbaloldal bizal­matlanságát tolmácsolta a kormány iránt, a­mely­nek szemére veti azt, hogy a Nemzeti Kaszinóból származik­. A régi javaslatok és viták. Két órára járván az idő, az elnök a mai tár­gyalást berekesztette. Bethlen­ István gróf most fölemelkedett s beje­lentette, hogy az előző kormány által beterjesztett valamennyi törvényjavaslatot — kivéve a munkás­­biztosításról szólót — fentartja, Rassay Károly szükségesnek tartotta a király h ittlétével kapcsolatos vitának folytatását. Ezzel szemben Huszár Károly ennek a kérdésnek a napi­rendről való levételét indítványozta s ehhez Bethlen gróf miniszterelnök is hozzájárult, azzal a megoko­­lással, hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy a régi kormány cselekményeiért helytálljon. Az elnök azonban nem tartotta szükségesnek a szavazást ebben a kérdésben s indítványára a Ház elhatározta, hogy holnap folytatja a vitát a kormány programjáról s esetleg hozzáfog a vágyómért­ság tárgyalásához. A miniszterelnök mé­g indítványozta a volt kor­mány alatt bejegyzett interpellációk törlését s a nemzetgyűlés ehhez hozzájárult. Az ülés két óra után végződött. A német császárné temetése. Bécsi tudósítónk jelenti telefonon: Berlinből jelentik, hogy Potsdamban ma volt a német csá­szárné temetése. A lakosság nagy tömegben vonult föl; sokan, a­kik előző este érkeztek meg, nem kap­tak szállást és kénytelenek voltak utcákon és tere­ken hálni. A birodalmi őrség is nagy számban vett részt a temetésen. A német birodalom helyőrségei­nek küldöttségei szegélyezték a temetési menetet. A koporsó mellett a királynéról elnevezett volt vértes­ezred nyolc tisztje haladt. A vagonból, a hely­­i holttestet Hollandiából hozta, az ugyancsak a ki­rálynéról elnevezett vadászezred tisztjei emelték ki a koporsót. A koporsó mögött Eltel Frigyes herceg haladt, teljes díszben, karján a trónörökösnével, majd a család többi tagjai következtek. Oldalt a fekete sas-rend négy lovagja haladt, ezek után a császár szárnysegédei, a volt udvari hivatalnokok és a török küldöttség. A küldöttségek élén Hinden­­burg táborszernagy haladt, a­kit a tömeg némán köszöntött. A­­táborszernagy babérkoszorút helye­zett a koporsóra, a szalagon a következő felírással: Hűséggel, hálával és hódolattal. Hindenburg mellett Ludendorff és Mackensen haladtak. A menetet a volt gárdaezredek küldöttségei, Mikaelis volt kancel­lár, Stelfferich volt államtitkár és a régi rezsim számos személyisége zárta be. A templomi szertar­tás után testületek vonultak föl órák hosszat tartói menetben. A német császárné halála alkalmából Budapes­ten a hold-utcai evangélikus templomban ma nagy gyászistentisztelet volt. A gyászistentisztele­ten megjelent a német követ­keztetésével a buda­pesti német követség személyzetei, valamit a német kolónia legtöbb tagja is. Jelen volt a volt 7. Vámon

Next