Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)

1921-04-09 / 75. szám

1921 április 9. -­­­i Budapesti Ribup etikai alapelveket sem ismerik már fel, a­me­zek az embert az állattól megkülönböztetik. Kulturátlansz­­erükről fölömeges beszélni." E Mt® né én is giatilk a csali csapi scrp ásotisi. A Pressburger Zeitung étesül­ése szerint Csehország és Magyarország között a tárgyalások április 20. körül újból megindulnak. igkezilötött az ai Mank rimai kon­erenei­ija­ — Megalakultak a bizottságok. — Rómából jelentik, hogy Sforza gróf külügymi­niszter tegnap ünnepi beszéddel nyitotta meg az utódállamok róm­ai értekezletét és üdvözölte Jugo­szlávia, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Ausztria megjelent résztvevőit­ az olasz kormány nevében. A delegáltak legöregebbjeként Románia római meghatalmazott miniszter­e, Lahomry vála­szolt s javaslatára a konferencia elnökévé Imperiani márkit választották meg, mire nyomban rátértek az érdemleges munkára. Az értekezlet két bizottságot alakított. Az egyik a közigazgatási és igazságszolgál­tatási, a másik pedig a gazdasági és a pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. A jogügyi és közigazgatási bizottság elnökévé Ricci­ Russalit, helyettes­ elnökévé pedig Chalkovsky dr.-t (Csehország), Nemest (Magyarország), Anto­nescut (Románia) válasz­ottá­k. A bizottság ezután megkezdte működését. A délutáni ülésben megala­kult a­ gazdasági és pénzügyi bizottság Brocchi ál­lamtanácsos elnöklésével, a­kinek helyettesei Kipisz­­kowski követ (Ausztria), Antonievics (Jugoszlávia) és Fiacinski (Lengye­ország). A konferencia köreiben nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy egy osztrák és egy magyar embert választottak meg egy bizottság alelnökévé, a­m­elyben a szövetségesek hi­vatalos kiküldöttekkel varnnak képviselve. a cseh délszláv korridor tini Belgrádból jelenti a Búd. Tud.: Kapcsolatban a magyarországi eseményekkel, Jugoszlávia poli­tikai köreiben ismét fölvetik a cseh-délszláv korri­dor tervét. Ebben az ügyben Belgádban Pasics mi­niszterelnök, Kalina belgrádi cseh és Simon belgrádi francia követ között tárgyalások folytak. Csehország és Jugoszlávia területi összekapcsolását garanciául tekintik a habsburgi restauráció minden jövendő megkísérlése, valamint Németország esetleges inr peh­assztikus törekvései ellen. Belgrádi politikai körök nézete szerint remény van arra, hogy az antant hozzájárul a cseh-délszláv korridor meg­valósításához. Általános szírévi­íbilista. — Vasárnap éjfélkor kezdődik. — A rajnai megszálló csapatok Angliában. — Bécsből telefonozza tudósítónk. Londoni hír­adás szerint, eddig nem sikerült megegyezést létre­hozni az angol bányász-sztrájk ügyében. Ennek következtében az úgynevezett munkás-hármasszö­­vetség elhatározta, hogy vasárnap éjfélkor meg­kezdi a­z általános sztrájkot. Az angol kormány a skót bányakörletben kihirdette az ostromállapotot. Néhány város a lázadók kezében van, a­kik kikiál­tották a köztársaságot. Kensingtonba négy zászló­alj angol gárdista érkezett. Ezek megindították a műveleteket a felkelés elnyomására. Amszterdami híradás szerint Anglia északi részében terjed a lá­zadás. A walesi és a skót bányák bol­sevik terror alatt állanak. A kormány katonai akciót indított, de egyelőre titokban tartja az eseményeket. A szénbányákból egyébként egyre újabb rend­zavarások híre érkezik, melyek során a sztrájkolók bombákat vetettek a bányákba. London nevezetes­­ségét a Hyde-parkot angol csapatok szállták meg, a­melyeik eredetileg a Rajna mellé voltak szánva, most azonban rendel­tezésük, hogy megvédjék a bányák szivattyúit kezelő legénységet. Érdekes, hogy a park­­ban szikratávíró-állomást is állítottak föl s jellemző intézkedés, hogy Londonban a húst és a tejet csak meghatározott fejadagokban szabad kiszolgáltatni. Az angol kormány hadsereget toboroz a sztrájk letörésére. Londonból jelentik: Lloyd George az akóház­ban kijelentette, hogy a kormány önkénteseket fog a forgalom és az elsőrangú fontosságú szolgálati ágak biztosítására toborozni. A rendőrséget meg­erősítik. Külön csapattest számára 90 napra tobo­roztak kivételes jelleggel katonákat. A hadsereg és a haditengerészet tartalékait királyi prok­lamáció- VBl hívják, be. (MTI.) «vatonataeáss garázdái: ostósa — Hadzalis százados vallomása. — Friedrich 40.000 koronát kapott, mint a katonatanács tagja. — Fjaehne Hugó kihallgatása. — A katonai bíróság ma folytatta a tárgyalást Hoffmann György tartalékoshadnagy, a tizenegyes katonatanács vo­t tagjának bűnpörében. Hadzsics Emil százados volt az első tanú. Em­lékszik rá, hogy a vádlott járt nála pénzért, Linde­r, akkori hadügyminiszternél gyakran jártak pénzért a katonatanács tagjai. Linder utasítására jegyzékbe foglalta a nevüket, ezt a jegyzéket Linder elé ter­jesztene, a­ki megjelölte, hogy kinek mennyit ke­l adni. Csernyák egy alkalommal egy 50.000 koronás nyugtával jött s követelte kifizetését. — Én, úgymond a tanú, bevittem a nyugtát a miniszternek, de hogy kifizette-e, arról nem tudok. Az volt az impresszióm, hogy Csernyák meg akarta zsarolni a minisztert. A katonatanács tagjait abból az egy mil­ió koronából fizettem ki, melyet az ál­lampénztárból a miniszter utasítására hoztam. Kö­rülbelül harminc embernek fizetett ki különböző ösz­­szegeket s ekkor mondottam a miniszter megbízásai­ból a megjelenteknek, hogy: „Önöknek hálás lesz a nemzet.“ A tanú elmondotta azután, hogy Pogány 60.000, Csernyák 50.000, Friedrich István pedig 40.000 ko­ronát kapott Lindertől. A­mikor később Szegeden ügyének tisztázását kérte, onnan Budapestre utazott s Friedrich akkori hadügyi á­lam­titkárnál is jelent­kezett. Annak a körülménynek a kiderítését kérte Friedrichtől, miként került ő, Hadzsics, a hadügy­­ügym­iniszter mellé. Friedrich azt mondta, hogy őt ezért nem érheti vád, hiszen ő, Friedrich is kapott 40.000 koronát. Gál Kálmán Máv.-ellenőr a következő tanú. El­mondta, hogy a forradalom napján a Máv. üzletve­zetőséghez távirat érkezett, hogy szüntessék meg a vasúti forgalmat. Mivel a szén- és éle­miszerszállítás ennek következtében megakadt vo­na, az üzletveze­tőség parancsára a Nemzeti Tanácshoz fordult, mely akkor az Asztúriában székelt. Csernyákhoz utasították a ki intézkedett, hogy egy igazolványt állítsanak ki neki. Hallotta, a mikor az az ember, a ki az igazolványt kiállította, azt mondotta, hogy na­gyobb dolgok is fognak még történni. Ez de után hatodfél órakor volt. Két órával később hallotta, hogy Tisza Istvánt meggyilkolták. Nyilván erre cél­zott annak az embernek, a­kit különben nem ismer, az a megjegyzése, hogy nagyobb dolgok is fognak történni. Most Laehne Hugó, volt államtitkár kihallga­­tására került a sor. Laehne Hugót a toloncházból kísérték a tárgyalásra, mert internálási eljárás alatt áll. Azzal kezdte vallomását, h­ogy a forradalom utáni tizenegyes katonatanács, mely nem tévesz­tendő össze a Pogány-féle katonatanáccsal, valósá­gos kormányjogokat gyakorolt. Vonatokat állított meg, embereket csapolt el, stb. — November kilencedikén, folytatja vallomá­sát Laehne, összehívták a minisztertanácsot, melyen mint földmivelésügyi államtitikár, én is megjelen­­tem mivel a föl­dbirtokref­orm tárgyalása is a mi­nisztertanács programján szerepelt. Ekkor történt, hogy Károlyi Mihály azt mondotta nekem, hogy a forradalmi katonatanács sok bajt okoz, így egy né­met hajót is megállított a Dunán s huszonöt millió korona aranykészletet rabolt a hajóról, a­mi ellen Fürtstenberg német főkonzul tiltakozott. Ezek az ese­tek, mondotta Károlyi, napirenden vannak s engem kért meg, hogy tárgyaljak a katontanács tagjaival s azokat, a kik tartalékos tisztek, helyezzem el a vi­dékre. Én a városparancsnokság épületébe össze is hivtam a katonatanács tagjait s megmondottam ne­kik, hogy vége a forradalomnak,­­­a már nincs szük­ség forradalmi tetteikre. Megjegyeztem azonban, hogy a kormány segíteni akar rajtuk, ha föloszla­­nak. Turnusokban jelentkeztek s előadták kérésü­ket. A vádlott, a­ki mint tényleges tiszt szerepelt, azt kérte, hogy mint segédtisztet osszák be Fényes László mellé s adjanak neki 7000 korona segélyt. Ő­­rt Fényesnek­­ intézkedett, hogy a 7000 koronát a vádlottnak kifizessék. A tanú elmondta végül, hogy összesen 116.000 koronát utalt ki. Előbb a katonai propaganda­pénz­ből akarták az összeget elvenni, de ezt a pénzt nem tudták megszerezni. Az állítólagos egymilliós alap­nak sehol nyoma nem volt. A­mikor Linder eltávo­­zott, Bartha, az új hadügyminiszter már nem találta az alapot. Úgy tudja, hogy Linder ennek egy részét később befizette. Laehnet a bíróság nem eskette meg. A tárgya­lást ezután holnapra halasztották, a­mikor a többek közt Dormándy tábornokot, Schnetzer volt hadügy­minisztert és Csillény Andrást fogják kihal­gatni. * A főté­rválás mai napjára mint a Magyar Hír­adó jelenti, fiúképpen beidézték Friedrich István volt miniszterelnököt is, a­ki azonban a tárgyaláson nem jelent meg. Polónyi Dezső dr. ügyvéd, Friedrich Istvánnak a Tisza-perben igazolt védője ebben a do­logban úgy nyilatkozott, hogy Friedrich Istvánt a katonai törvényszék úgy idézte meg, hogy a megje­lenése nem kötelező. Az idéző végzésből kitörölték a távolmaradás esetére bekövetkezhető konzekven­ciákat Éppen ezért, de még kü­önösebben azért, mert 12-én kezdődik meg Friedrich István főtárgya­­lása, a­hol védekezése során mindazt elmondja, a­mit szükségesnek lát, fölösleges a katonai bíróság előtt való megjelenése és így oda nem is megy el Károly király Svábban maradhat Bernből jelentik. A svájci szövetségtanács mai ülésén elhatározta, hogy Károly királynak­ megengedi, hogy a továbbiakig svájci területen tar­­­tózkodh­assék. Megbízható forrásból kapott értesülés szerint Károly király családja április végén hagyja el a Pransins-villát. (MTI.) RAFIHIREK, teher a taílár is a pszh­an­teri, min a m­­ksironank. Nincsen új dolog a nap alatt. Ezt olvashatjuk Charles A- Beard „American governement and po­­litics" című jeles művében, a­melynek egy rész­ében így írja le az Egyesült­ Államok pénzügyi helyzetét a győztes fiarrada­mok után, 1780-ban, a midőn Anglia fenhatósága alól felszabadultak. A pénzügyeink még rosszabb állapotban vol­tak, mint kereskedelmünk. A háború alatt ugyanis a kongresszus oly óriási mennyiségű bankjegyet bocsán­tott ki, hogy 1780-ban a papirosdollár két centnél kisebb értékre sü­ledt. Virginiában, a nádcukor ha­zájában, egy font barna cukor 11 dollárba került; egy yard vászonért 75 és egy font teáért 100 dollárt fizett­ek. Jeffersson feljegyezte, hogy ő két orvosi lá­togatásért 3000 dollárt, három quart brandiért pe­dig 355 dollárt fizetett. És e mellett a forradalom után az álam­ok nagy többsége még folytatta a min­den fedezetnélküli­­ bankjegykibocsátás­t. • Rhode Iz­­landban éles konfliktus támadt. Az ott nagy több­ségben lévő farmerek, összes földbirtokuk zálogba­­adása mellett, e jelzálog mint biztosítók alapján újabb bankjegyet bocsátottak ki, a­mely kibocsá­tásra külön törvény jogosította fel a földbirtokoso­kat. De ez új bankjegy is, mivel a kereskedelem nem fogadta el teljes értékű pénznek, pár nap múlva le­csúszott névértékének egyhatod részére. Ekkor sú­lyos büntetéseket szabtak ki azokra, a­kik vona­kodtak a pénzt teljes értékben elfogadni- Mind hiába! A­ kereskedők inkáb bezárták boltjaikat, sem­hogy engedtek volna, a farmerek meg elhatározták, hogy nem visznek élelmiszert a városokba, hogy ki­éheztessék azokat stb. stb.“ (Épp úgy, mint most írnunk.) Erre aztán a kongresszus radikális orvosszer­hez nyúlt.­­ Megállította a maga részéről a bank­­jegynyomulá­st, és az államokat is eltiltotta az új bankjegyki­bocsátástól. Pár évi küzdelem, takarékos­­kodás után, a teljesen szabaddá tett kereskedelem­­nek és iparnak végre sikerült a súlyos válságot le­küzdeni és az Uniót a boldog fejlődés, és lendületes előretörekvés útjára vezetni. E. S. dr. 3 —­­,& Figaro Károly király útjáról.) A pá­risi Figaro egyik legutóbbi számában, mint egy távirat jelenti, fog­alkozik a magyarországi ese­ményekkel és kifejti, hogy Károly kijárnak Ma­gyarországba, való visszatérése Franciaországot sem­miféle veszedelemmel nem fenyegeti. Franciaország számára, úgymond, a veszedelem nem a Dunánál,, hanem a Rajnánál van. __(Az amerikai kormány figyelmeztetése, a diplomatáihoz.) Washingtonból jelentik. Az amerikai kormány diplomáciai képviselőit és a diplomáciai szolgálat tagjait arra figyelmeztette, hogy az egész világ mai helyzete erőiknek legtelje­sebb megfeszítését követeli tőlük, úgy, hogy a tár­sadalmi kötelezettségeknek háttérbe kell szorulnnok velük szemben. (M. T. I.) — (Széchenyi Ikiszlóné grófné Budapes­ten.) Széchenyi Lászlóné grófné, a ki tudvalévően Vanderbilt leánya, néhány nap óta Budapesten idő­zik. Majdnem két évet töltött Amerikában és ame­rikai tartózkodását arra használta fel, hogy ott má­sodik hazájának szükséget szenvedő fiaiért jótékony tevékenységet fejtsen ki. Mint a magyarországi szű­­kölködőket segítő amerikai segítőbizottságnak (Ame­­rican Relief Comité for Hungarian Sufferers) egyik legbuzgóbb tagja, odaát nagy összegeket gyűr ott és ezzel lényegesen, hozzájárult a nyomor enyhítéséhez Magyarországon. A grófné tegnap Mr. C. G. Bowden, az American Relief Administration vezetőjének, to­vábbá Bókási János dr. egyetemi tanárnak, az ame­rikai Gyermeksegély Akció Magyar Középponti Bi­zottsága elnökének­, társaságában meglátogatta az állatorvosi főiskola, továbbá az orvostanhallgatók és a műegyetemi hallgatók menzáját. Ezeket a men­zákat tudvalévően az American Relief A­dministra­­t­ion budapesti fiókja látja el élelmiszerrel. Széche-

Next