Budapesti Hírlap, 1921. április (41. évfolyam, 69–93. szám)
1921-04-22 / 86. szám
Mopjeter.ik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési ára 1:: Egész évre 440 K, félévre 220 K, negyedévre 110 IC, egy hónapra 40 K. Bgrgee szám ára 2 feorona, Ausztriában 5 kör. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. XII. évfolyammI, 83. szám Péntek, április 22. Rákosi Jenő. Helyettes főszerkesztő: Csajsztnny Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. „ Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen." Budapest és London. Budapest, ápr. 21. Nem kis zavarban vagyok. Azon hunykódom, hogy hova figyeljek: a Duna partjára-e vagy a Temze partjára, ahol az a régi szép palota áll, mely kétségkívül inspirálta a mi Ybl mesterünk fantáziáját, a mikor országházunk grandiózus tervei forrongtak teremtő agyában. Mert az angol parlamentben a trianoni béke ratifikációját tárgyalták és el is fogadták részleteiben, a mi azonban a mi nemzetgyűlésünkön egy fiaképviselőt sem érdekelt, ellenben a mi országházunkban ismét király vita folyt, ami viszont nem érdekel komolyan senkit a világon, kivéve azokat a képviselő urakat, akiket ezen a kérdésen kívül nem érdekel semmi. Mit mondjak hát Budapestről és Londonból? Mert ami a királykérdést illeti, arról nekem az a véleményem, hogy a mai viszonyok közé a királynak nem kellett volna hazajönni. Ahogy pedig most áll ez a dolog, minden józan magyar embernek az volna a dolga, hogy valamiképp ezt a elhibázott dolgot mentül kevesebb országos kárral rendbehozza. Ennek, sajnos, éppen az ellenkezője történik a nemzetgyűlésen. Ha így folyik a dolog tovább, akkor már igazán nem lehet tudni, mi lesz hamarosan a nemzetgyűléssel és Bethlen István gróffal. A miniszterelnök ugyanis tegnap gavallérosan és nagylelkűen kijelentette, hogy teljesen vállalja a felelősséget az előbbi minisztérium dolgáért; de ha olvasom a mai nemzetgyűlés ülését s különösen Beniczky Ödön beszédeit és táviratait és Tomcsányi igazságügyminiszter magyarázatait hozzá, akkor az az aggodalmas kérdés ágaskodik fel előttem, hogy fog-e sokáig felelni tudni az új miniszterelnök az új kormányért? Már most ami az angol alsóház dolgát illeti, a trianoni béke tárgyalása során Harmsworth külügyi államtitkár nagylelkűen kijeentette, hogy Magyarországnak mindenképpen fényes jövője van. Én mindenképpen sokkal hálásabban venném ezt a szép kijelentést, ha az angol államtitkár jobban érdeklődött volna Magyarország jelene iránt és hazánk jövőjét ránk, magyarokra bízta volna. Harmsworth úr abból a tételből indult ki, hogy akik a háborút indították, azoknak kell megfizetni a költségeit. Ezt persze meg kell érteni. Amennyiben mi indítottuk volna (ma tudva van már, hogy mi magyarok csak éppen hogy nem tudtuk megakadályozni), de ha mi indítottuk volna, bizony mi nem indítottuk sem Anglia, sem Amerika, sem Franciaország, sem a többi szövetkezett állam ellen. Nekünk csak Szerbiával volt volna bajunk egy alávaló merénylet miatt. Mi ezt elvégeztük volna becsületesen és tisztességesen, ha mások bele nem elegyednek. Miért elegyedtek bele? Velem és a világon semmi józaneszű emberrel el nem fogja hitetni senki, hogy ezek a világhatalmak azért elegyedtek a háborúba, hogy megvédjék Péter királyt, akit tudvalévően Anglia vagy két évig trónfoglalása után el sem ismert. Olaszország sem Szerbiáért pártolt az ellenséghez, még Románia sem, hitét megszegve. Ebből a szemszögből hánytorgatni a háború kérdését közelebb áll a képmutatáshoz, mint az igazságossághoz. Mind várták a háborút, mind készültek rá s mind kaptak az alkuilmon. Semmi sem volna méltányosabb, mint hogy testvériesen osztozzunk a költségein. Minket magyarokat különben is már kirabolt az oláh invázió, melyet az antant dirigált ránk. A mellett lehasították területünk felénél többet. Harmsworth úr éppenséggel azt hiszi, hogy Szlovenszket is tőlünk vették el.) És ez a terület nem pusztaság, nem lakatlanság, nem kopár hegység, hanem részben nagy kultúrájú föld és sok virágzó város tele nemzeti kincsesei, intézménnyel, magyar alkotással, művészettel, a magyar nemzet áldozatkész alkotásaival. És most a megmaradt csonkarészre jöjjenek a hitelezők, hogy fizessük meg teljesen, amiért teljesen kifosztottunk. Nem vártunk a béke diktátoraitól szentimentális ellágyulást most sem. De a háború szellemének dühöngései mégis már annyira, messze vannak tőlünk, hogy az emberségesebb felfogásra talán jogunk lehetett számolni. Egyelőre be kell érnünk azzal, hogy ha a kormányok nem is, de egyes jelesek egy-egy országban s legkivált Angliában megérettnek látják az időt arra, hogy ajkukra vegyék még a törvényhozás termeiben a mi elnyomott igazságunkat és az elszenvedett igazságtalanságokat. Köszönet és hála nekik érte. Némi forszál frisste Amerikát a közeellésre. — A coémef°koírmány jegyzéke. — Berlinből jelentik. A birodalmi kormány a berlini amerikai ügyvivő útján a következő jegyzéket intézte az Egyesült Államok elnökéhez: — Alulírottak a német birodalmi kormány és a német nép nevében, a formailag még fennálló hadiállapot ellenére azt az indítványt van szerencsénk az északamerikai Egyesült Államok elnökéhez intézni, hogy a jóvátétel kérdésében vállalja el a közvetítést és állapítsa meg ezt az összeget, amelyet Németországnak a szövetséges hatalmak részére fizetnie kell. Egyúttal arra kérjük, hogy a közvetítés iránt való kérésünkhöz járuljon hozzá, ünnepiesen kijelentjük, hogy a német kormányban minden korlátozás és fentartás nélkül mess van a készség és hajlandóság arra, hogy a szövetséges hatalmaknak azt az összeget, vagy jóvátételt fizesse, melyet az Egyesült Álammok elnöke az ügy beható megvizsgálása után jogosnak és méltányosnak talál. Kötelezzük magunkat, hogy döntését, bármiképp hangzik is, minden, részletében, usry betűjének, mint értelmének alávetjük magunkat. A német nép kérelmének benső jogosultságától áthatva és kétségbe nem vonható őszinteséggel terjeszti alkotmányos kormánya útján az Egyesült Államok elnöke elé indítványát. Bízik kérelmének teljesítésében, hogy jog és igazság szerint döntés történik nemzetünk mélyen érzett kívánságának teljesítése, a fenyegető kényszerrendszabályok elhárítása és a világbéke helyreállítása érdekében. A jegyzéket Fehrenbach kancellár és Simons dr. külügyminiszter írták alá. (M. T. I.) Kormányválság lehetősége Németországban, Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. Berlinből jelentik, hogy a kormányválság lehetősége ismét előtérbe nyomult. Lehetséges azonban, hogy csak Simons dr. válik ki egyelőre a kabinetből. Simons akkor mondana le, ha a jóvátételi kérdésben tett lépései eredménytelenek maradnának. Utódjául máris két diplomata nevét emlegetik. A Kormányprogram vllája.' _ Andrássy a királykérdésrül. — Tomcsányi és Beniczky nyilatkozatai. — A Távirati Iroda tizenkét milliós szubvenciója. — A nemzetgyűlésnek ma is változatos s hellyelközzel zajos és izgalmas ülése volt. A királykérdés foglalkoztatta ma is a programvita szónokait s folytatódott Beniczky tegnapi bejelentésének pertraktálása is. Nevezetesen Tomcsányi igazságügyminiszter ma azt a kijelentést tette, hogy Beniczkyék feltartóztatása kizárólag az ő intézkedésére történt s erről a kormányzónak nem volt előzetes tudomása. Erre Beniczky Ödön felásott s a csendőrséghez és a katonai parancsnokságokhoz küldött hivatalos távirati utasítások felolvasásával bizonyította, hogy mindezekben a rendelkezésekben a kormányzóságra történt utalás és hivatkozás. Amikor erre a leleplezésre az igazságügyminiszter azzal állott elő, hogy ő és a főkapitány a királynak az országban való időzése alatt állandóan a kormányzóságon tartózkodott , innen mentek szét az intézkedések, ennélfogva ez adhatott okot arra a félreértésre, mintha ezekben a kormányzóságnak is volt volna része; ezt a magyarázatot gúnyos kacagással fogadták, különösen a keresztény nemzeti párt oldalán. Ellenben a kisgazdapárt nagy hévvel helyeselte mindazt, ami történt. Beniczky bejelentése most a mentelmi bizottság elé kerül, de holnap Szmrecsányi György készül a nyílt fórumon hasonló sérelmet bejelenteni. A mai nap másik eseménye Andrássy Gyula gróf beszéde volt ugyancsak a királykérdésről egyrészt és az általános kományzati poétikáról másrészt. A forradalmi események egyszerű feltárásával bizonyította, hogy a király, annak idején nem szökött meg a veszedelmek elől, mint sokan hiszik, hanem hogy visszatérésétől az ország érdekének lelkiismeretes mérlegelése tartóztatta. Ami pedig a kérdés megoldását illeti, erre nézve Andrássy a legnagyobb nyomatékkal hangoztatta, hogy a szabad királyválasztás a legnagyobb nemzeti szerencsétlenség volna. A keresztény nemzeti párt és a disszidensek zajos tapsai között jelentette ki, hogy a nemzetgyűlésnek a királykérdésben csak egy kötelessége van: az, hogy törvényes uton tegye lehetővé a legitim király visszatérését. Az ősi alkotmányt meg kell becsülni s az ilyennek felforgatásához szerencsétlen kézzel nyúltak hozzá olyan nemzetgyűlések is, amelyek a tudás terén magasabb színvonalon állottak, mint a miénk. Az általános kormányzati politikárólszólva Andrássy kielentette, egy párt a nevében azonosítja magát a kormány programjával, teljes bizalommal viseltetik a kormány iránt s ennélfogva melegen támogatja törekvéseiben. A kormányprogram vitája ezzel egyelőre véget ért. Mert Bethlen gróf miniszterelnök kérelmére ma a Ház elhatározta, hogy ezt a vitát ma félbeszakitja s holnap megkezdi a pénzügyminiszter váltságjavas- latának tárgyalását. Az ülés végén Drózdy Győző interpellált a Magyar Távirati Iroda dolgában. A nemzetgyűlés ülése. Az elnök ma tizenegy órakor nyitotta meg 11z ülést, de a megnyitás után is sem miniszter nem volt a teremben, sem a képviselők nem voltak jelen határozatképes számmal. Ezt Sándor Pál és Szilágyi Lajos szóvá is tették. Az első szónok Rassay Károly mindenekelőtt a királykérdésről beszélt, szélső király választó szempontból. Szerinte a históriában és most ,is csak egy pár főpap és főur csoportosul a király körül. (Zaj.) Apponyi Albert gróf: Van egy pár más is! Rassay Károly azt hiszi, hogy területi épségünk visszaszerzése könnyebben érhető el nemzeti királyság útján, mint a legitimitás gondolatával. A legitimitás végeredményben az osztrák-magyar monarkia visszaállítására törekszik. (Tiltakozás a középen.) de nem a régi értelemben. Azt kérdi a miniszterelnöktől: mi történik azokkal az egyénekkel, akik a húsvéti puccs előkészítésében részesek? Van-e jogi alap az ezek ellen való eljárásra? Kérdi, hogy az előbbi kormány vállalt-e olyan anyagi vagy közjogi kötelezettséget, amely a nemzetet kötelezné? Hivatkozik a Figaro-ra, amelynek április 7-ai