Budapesti Hírlap, 1921. augusztus (41. évfolyam, 169–192. szám)
1921-08-02 / 169. szám
Budapest, 1921. XII. évfolyam, 169. szám Kedd, augusztus 2. A pesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Bl£flxetésl Irak: Egész évre 440 K, félévre 330 K, negyedéve. 00 K, egy hónapra 40 K. Egyes szám ára 2 korona. Ausztriában 6 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főserkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd-utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Tisztelettel kérjük igen t. vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. A felsőház reformiálász. Irta ifj. Mikszáth Kálmán. — Első közlemény. — Budapest, aug. 1. Súlyos hibának tekintjük, hogy elfogadható érvek hiányában a forradalom jelszavainak utóhatása alatt az alkotmányozás terére csúsztunk. Ezt a súlyos hibát könnyen végzetes bűnné fokozhatjuk, ha hevenyészett, nem a közszükséglet, de a közhangulat hatása alatt keresztülvitt reformokkal arra a radikális lejtőre lépünk, amelyen például Franciaország a közélet egészségtelen elfajulásainak színterévé lett s oda jutott, hogy miután koronként és rendszerenként, a közélet egész szennyese felkavartatok, veszedelmes válságaiból csak úgy szabadulhatott, hogy mindannyiszor tiszta alkotmányt is váltott, így hányódott reakción és forradalmakon, monarkiákon, autokráciákon és köztársaságokon keresztül egy jobbra hivatott nemzet katasztrófától katasztrófáig, mert nem tudta eldönteni, hogy nagy forradalma dicsőség volt-e vagy szégyen. Nem tudta magát kidolgozni a forradalmi légkörből: radikalizmusa és reakciója egyaránt annak eszmeköréből táplálkozott. Franciaországnak azonban nem volt történelmi alkotmánya: történelmi hagyományai a bűnben rothadtak el; következésképpen nem volt meg számára az a történelmi talapzat, amelyre a forradalom hullámaiból kikapaszkodhatott volna. Épp oly közhely a forradalmak rombolásairól beszélni, mint amilyen semmitmondó a forradalmak tisztílő hatásairól szónokolni. Úgy gondoljuk, a kérdés azon fordul meg, sikerül-e egy népnek a forradalom után pontot tennie. Ebből a szempontból pedig a forradalmat átgázolt nemzetekre alig van fontosabb dolog, mint történelmi alkotmánya s az alkotmányhoz fűződő tiszteletreméltó hagyományai. Ide vezet a visszatérés útja, melyet célul tűz ki az a politika, mely a keserű csalódások és megpróbáltatások után a kalandok sorát őszintén le is akarja zárni. Ezért mindenekfelett aggályos és veszedelmes az alkotmányreformok útjára lépni. 1-11- ~ Az alkotmáánytoldozóknak rendszerint két eredendő bűnük van: a népképviseleti alapon álló ház reformját a kelleténél gyorsabb tempóban szeretik megoldani, a felső kamara reformjával ellenben egyáltalán nem szeretnek foglalkozni. Az első bűnbe máris beleestünk, midőn a Károlyiak talajából kinőtt választójog megokolatlan és elhamarkodott alkalmazásával az ország sorsa felett való döntést egy teljesen iskolázatlan választótömeg kezébe tettük le és sorsdöntő időkben a demagógia és szenvedély szavát a nemzeti újjáébredés aeropágjává emeltük. Nem hihetjük, hogy a mai politikai rendszerben közvetlenül érdekeltek egyikén-másikán kívül, akadhatna bárki is az országban, aki ne volna meggyőződve, hogy a nemzeti konszolidáció útján messze előbbre volnánk, ha ennek a konszolidációnak a középpontjában nem egy a forradalmi és ellenforradalmi hangulatot megrögzítő parlament állana, mely sem eredeténél, sem összetételénél, legkevésbé pedig az általa megejtett szelekciónál fogva nem lehet a nemzeti egység gondolatának képviselete. Azt gondoljuk, nem tévedünk, ha éppen azokban a szomorú tapasztalatokban, amelyeket az ország a radikális választójog alapján egybegyűlt nemzetgyűléssel tett, keressük leginkább azokat a motívumokat, amelyek a figyelmet fokozottabb mértékben a felsőház reformja felé irányozták. Valójában a felsőház kiválóbb szerepe szorosan összefüggni látszik azzal a körülménnyel, hogy az alsóház nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a jó alkotmány szempontjából vele szemben támasztottak. Ez a tétel, habár a hétköznapi felfogásban általánosan elfogadottnak tekinthető, csak abban a vonatkozásában igaz, hogy ha az alsóház hivatása magaslatán mérsékelt és szenvedélymentes volna, tagjainál a kellő hozzáértés s az ügyek megvitatásához szükséges idő mindig rendelkezésre állana, a felsőház mérséklő és ellenőrző szerepe feleslegessé válna. Ami pedig a kormányzásban felesleges, az mindig veszedelmes is, ami másképpen kifejezve azt jelenti, hogy az alsóház tökéletes működése mellett, az egykamarás rendszer egy jó alkotmány összes előnyeit biztosíthatja. Miután ilyen alsóházzal a legtöbb állam nem rendelkezik, a második kamara hasznossága, hanem szükségessége, vitán felül áll. Nem áll meg azonban ez a tétel abban a vonatkozásban, hogy a felsőház megfelelő szervezésével, az alkotmányból kiküszöbölhetők azok a súlyos természetű kórtünetek, amelyek az alsóház tökéletlen működésében mutatkoznak. Ha az alsóház tárgyalásai a közélet színvonalának lesülyedését és eldurvulását jelentik, ha működéséből egy politikai kalmárszellem száműzi a közérdek nemesebb céljai sugallta lendületet, ha kebeléből a demagógia durva fegyverei kiszorítják a vezetésre hivatott jobb elemet, ha felfokozott szenvedélyeinek hullámzása eltemeti a lelkiismeret szavát; a politikára hivatottabb elemnek a felsőházba zsúfolt töredéke tehetetlen, tekintélytelen és hatalomnélküli marad, vezesse bár a legjobb indulat, adja létét a leglellkiismeretesebb szelekció, s kísérje a legjobbak tisztelete. Ezért elhibázottnak kell tartanunk a felsőház létezéséhez és működéséhez, az alsóház hozzászervezése nélkül, oly várakozásokat fűzni, amelyeknek a felsőház eleve meg nem felelhet. Ez azonban bővebb megvilágításra szorul egy további közlemény keretében. A baranyai, bajai és szegedi megszállott részek kiürítése. Mértékadó helyről arról értesülünk, hogy Ba- Tanya, Pécs, Baja, valamint a szegedi háromszög kiürítés előtt áll A kiürítés időpontját, illetékes helyen még e hét folyamán pontosan meg fogják állapítani. Magyar részén minden intézkedés megtötént a felszabaduló terület átvételére. A szerbek nyolc nap alatt három zónában ürítik ki a megszállott területeket. Először Somogy és Tolna vármegyék megszállott részeiből, Baja városából és vidékéről, valamint a szegediháromszögből vonulnak ki. Ezt követi Mohácsi®, Villányig és Siklósig Pécs város egész vidékének kiürítése. A kiürítés harmadik szakában a szerbek, Trianonban megállapított határvonalakig húzódnak vissza. Az átvételt és kiürítést katonai antant-bizotságok fogják ellenőrizni. A nemzeti hadsereg élén Soós Károly tábornok vonul majd be Néps városába. A főolysevizmus önkéntesei. írta Auer György dr. kir. ügyész. „Kun Béla. Moszkvában ismertem meg és többször alkalmam volt vele beszélni, akit az összes nemzetek rágalmazói vérszomjas zsarnokként gyaláznak, azok közül a nagy kaliberű kommunisták közül való, kikkel Oroszországban találkoztam, s akik a világforradalom úttörői, kétségtelenül a legbizakodóbb, a leggyengédőbben érző és leg jóságosabb, aki kész a hibájukon kívül bajba jutottak sorsán enyhíleni, az emberiség boldogulásáért harcolni a legmostohább körülmények között." E rövid idézet tiszta képet adhat arról a kétségtelenül irodalmi készséggel és érdeklődést keltő modorban írt harmadfélszáz oldalas munkáról, amely néhány hét óta előkelő könyvesboltjaink kirakataiban a jelentékeny újdonságok számára fentartott helyről köszönti a szemlélőt. A szerző: Holitscher Artúr, aki a német írók fiojában különösen Amerikából írt úti élményeivel vált ismertté, jónak látta Három hónap a kommunista Oroszországban című munkájával a bolosevista eszme harcosai sorába szegődni.Mint önkéntes vállalkozó — noha bizonyára nem busás tiszteletdíj nélkül — egy világhírű kiadóvállalat megbízásából utazza be Szovjet-Oroszország főbb városait, hogy a bolosevisták munnkájáról közvetetten és pártatlan értesülést szerezzen. Kétségtelenül dicsérendő és férfias elhatározásra mutató vállalkozás, a kényelmes dolgozószobát elhagyni, hogy szemtől-szembe nézzük a nyomort, a küzdelmet, a rombolást, a melyet az emberiség egy aránytalanul kis részének sikerült felidéznie abban a reményben, hogy a ledöntendő világrend romjain képes lesz valami jobbat, üdvösebbet építeni. A pártatlan bíró mezében kívánva maradni — s ez adja meg a munkának a jelentőségét, miért vele foglalkozni szükséges — a szerző behatóan vizsgálja, mennyiben sikerült már a szovjet diktatúra vezéreinek beváltania azokat az ígéreteket, amelyekkel a tömegei már évek óta nélkülözések közepette delejes álomhoz hasonló állapotban tartják. Nem kell túlságos figyelemmel követni sró részletes fejtegetéseit, hogy szemet szúrjanak azok az ellentmondások, szofizmák, amelyekkel megállapításait megokolni igyekszik. A szovjetbirodalom jelenlegi hatalmasai kivétel nélkül nagytudású, önzetlen, éjjel-nappal a köz érdekében robotoló úttörői az emberiség szebb jövőjének. Jóságos emberbarátok, mint aPetscheka, a hírhedt vészbizottság népbiztosa, „egy szelíd, csaknem szégyenlős fellépésű férfi", aki csak nehéz szívvel határozza el magát egy-egy tömeggyilkolás elrendelésére, ha az elleniforradalmár burzsoázia utasképp már féken nem tartható. Kiváló tudósok és költők, mint a közoktatás népbiztosa, akinek egyetlen hibája, hogy hónapokra váratlanul eltűnik, hogy államköltségen valamely műremeket hozzon a világra, amelyben Marx vitatkozik Mefisztóval holmi érthetetlen zagyvaságokról Leleményesek, mint a szerző megállapítása szerint a hadügyi népbiztos, akinek emberanyaga soha sem merül ki és ért hozzá, hogy kell a legtávolabbi kerületeikből a baromi sorban élő parasztságot az öntudatos proletárok hadseregébe erőszakolni. Szerencséskezű diplomaták, mint a külügyi népbiztos, akinek megbízottjai a határokon összefogdosták a hazafelé iparkodó hadifogoly magyar tiszteket és akiknek legyilkolásaival fenyegetve sikerült megmentenie azt a tíz magyar népbiztost, akiknek „életét, nélkülözéseit a magasztos ügy érdekében teljesített hűséges és áldozatkész szolgálatait" a szerző közvetetten tapasztalatból ismeri. Ha ily nagy emberek sem tudtak még megfelelő eredményeket elérni — amit a szerző pártatlansága érdekében kénytelen beismerni, ha a nyomor napról-napra nő, ha az előkelő városrészek lakóházaiban halomra nő az emberi ürülék, mert nincs anyag a csatornák megjavításához, ha a tokossá® túlnyomó része 40 százalékát kapja annak az élelemnek, amelyfeltétlenül szükséges a létfentartáshoz, ha nagyvárosokban mindenféle ragálly úgy szedi áldozatait, hogy forgalmas utcákon a szennyes bunkások alján pusztulnak el minden segítségnél--