Budapesti Hírlap, 1921. augusztus (41. évfolyam, 169–192. szám)
1921-08-20 / 184. szám
o lás alól felszabaduló területekre, azonkívül elrendeli az Osztrák-Magyar Banknak e területeken forgalomban levő magyar felülbélyegzésű 10.000, 1000 és 100 koronás bankjegyeinek parinás, ugyanezen felülbélyegezetlen és úgynevezett első délszláv felülbélyegzésű bankjegy címleteinek (10.000, 1000 és 100 koronás) 30 százalékos levonással leendő kicserélését. A kicserélési határidő augusztus 31. A felülbélyegezetlen és az úgynevezett első délszláv felülbélyegzésű bankjegyek közül a 10.000, 1000 és 100 koronáról szóló címletek augusztus 31-éig, a kisebb címletek pedig további intézkedésig 30 százalékos levonással megtartják törvényes fizetési eszköz jellegüket. Hogy a felszabaduló területekre ne hozassék még több, a magyar kormány által kicserélendő bankjegy, a rendelet egyúttal eltiltja az összes felülbélyegezetlen és első délszláv felülbélyegzésű bankjegyeknek, továbbá a 10.000, 1000 és 100 koronás magyar felülbélyegzésű bankjegyeknek az említett területekre való bevitelét és onnan való kihozatalát. Az utazási és határforgalomban azonban, az 1 és 2 koronás felülbélyegezetlenbankjegyeket 100 koronát meg nem haladó összegben a fölszabaduló területre bevinni és onnan kihozni szabad. Szende Pál délszláv lapokban cikkezik ellenünk. Arra nézve, hogyan erőlködnek még most az Utolsó pillanatban is Magyarországnak magukat emigránsoknak nevező legádázabb ellenségei, —— jellemző Szende Pálnak, Károlyi gyászos emlékű pénzügyminiszterének egy cikke, mely az Agramer Tageblatt-ban legutóbb jelent meg. Ez a Zágrábban megjelenő német nyelvű lap a túlzó nagyszerű szellem képviselője, vörös árnyalattal s csak természetes, hogy állandó vezércikkírója Szende Pál Az említett vezérbcikikiben elsőbb lehordja a Károlyi Mihályt megvádolt Windischgraetz herceget. Majd azt fejtegeti, hogy Károlyi volt az egyetlen, aki látta a háború végét, megérezte a középeurópai hatalmak vereségét, közeledett az antanthoz s fölszabadítván a magyarokat a Habsburgiaa alól, a Magyarországon élő nem magyar népek egyenjogúságáért lépett síkra, ő volt az első magyar demokratikus,Ausztriától független köztársaság megalapítója. Ezért fordul ellene minden három hónapban Horthy-Magyarország és a Habsburg-ügynökök dühe. Ugyanez a Károlyit dicsőítő s az antantnak és a szerbeknek való felkínálkozás öt nap múlva cirilltvetükkel Belgrádnak egyik legtekintélyesebb lapjában, a Trgovinszki Glasznik-hím, a kereskedők újságjában látott napvilágot. Persze, balkáni fűszerrel ízesítve. A magyarok — úgymond a szerb újság — nem önvédelemből, hanem azért mentek a háborúba, hogy Szerbiát leigázzák. Mint ismert szabadságszerető nemzet következetlenek voltak ekkor , azok maradtak akkor is, amikor Károlyit, az igazi demokratikus forradalmárt cserben hagyták. Károlyiban a magyarok azt az embert gyűlölik, aki őket a Habsburgoktól megszabadította. Íme, Károlyi Mihály és barátai így akarják magukat kedvessé tenni az antant előtt. S hogy utolsó menedékhelyüket megtarthassák, nyomást gyakorolnak a szerb vörösek, szocialisták és demokraták, meg a semmi eszköztől vissza nem riadó radikálisok hatalmában levő szerb kormányra, hogy magáévá tegye veszettnek érzett ügyüket. Politikai események. A parlament szünete. (A nemzetgyűlés ma befejezte az ingatlanvagyonváltság részletes tárgyalását és legközelebbi ülését a jövő kedden tartja, amikor a harmadik olvasással elintézik a javaslatot. Kedden még csupán a pénzügyminiszter jelentését tárgyalják a már beszedett vagyonváltság felhasználásáról, azután egykét sürgős interpellációt terjesztenek elő és ezzel végre befejezi a parlament nyári munkáját. A szünet október közepéig tart. A vármegyék országos nagygyűlése. Megírtuk ma, hogy a történelmi Magyarország vármegyéi augusztus 25-ikén országos nagygyűlést tartanak, amely iránt az egész országban rendkívül nagy érdeklődés mutatkozik. A nagygyűlésre a közélet számos kitűnőségét meghívták, ezek között vannak: Apponyi Albert gróf, Rákosi Jenő, Zichy János gróf, Petényi Zsigmond báró, Hadik János gróf, Prónay Dezső báró, Kürthy Lajos báró, Berzeviczy Albert, Ghillány Imre báró, Harkányi János báró és mások. Az állatforgalmi adóról szóló törvényjavaslat. A földművelésügyi minisztériumban ma délelőtt nagyjelentőségű tanácskozás volt nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter elnöklésével. Az értekezleten a kisgazdapárt több tagja vett részt is megállapodtak az állatforgalmi adóról szóló törvényjavaslat alapelveiben. Délben nagyatádi Szabó István, Hegedűs Lóránt pénzügyminiszterrel és a ZSUDAFESTI HIRLAP (184. sz.) 1921 augusztus 20. kirendelt pénzügyi referensekkel tárgyalt ugyanebben a kérdésben és megállapították 1 a javaslat végleges szövegét. ____________________________ Sexpir szonettjei. — Uj fordítás. — Egy merész, vállalkozó, becsvágyó fiatal magyar poétalélek: Szabó Lőrinc dobta magát ebbe a különös, csodálatos tengerbe, hogy gyöngyszemeit magyar csiszolásban felhozza nekünk. A Kisfaludy Társaság Sespir-kiadásának szonettfordításait Szász Károly és Győry Vilmos végezték, időnkint még Zoltán Vilmos tollából bukkannak föl szonettfordítások csinos, elmés formában. Ezeket azonban, mert nincsenek számozva, nem tudom a többiével összehasonlítani. Sikerült, a mi ma könyvárus útján alig megy s csak baráti kézből (more patria) kölcsön kapható, egy német fordítást is szereznem. És mondhatom, ámbár angolból németre fordítani csak felemunkája annak, amit a magyar fordító végez: a mi fordításaink nagyjából nem maradnak el a némettől, sokban, fölötte állanak. Egyébiránt én azt tartom, hogy ezeket a szonetteket lefordítani, amilyen nehéz, olyan hálátlan munka is. Nem vonzó, inkább különös olvasmány. Mást, mint lapozgatni bennük s párat elolvasni, alig lehet. Nehezek, keresettek, inkább költői elmésséggel, mint lélekkel telvék. A kinek paszsziója fordítás és a ki ismeri azt a különös gyönyört, a mi abban a művészi birkózásban rejlik, a mit jelent valamely remeknek átöltöztetése idegen ruhába, azt bizonyos, hogy fokozott erővel vonzzák és izgatják ezek a szonettek, amelyekben a nehézségek toronymagasságig halmozódnak. Nem is az olvasónak élvezet ez a csodálatos munkái, melynek egy-egy izgatott szellem nem tud ellentállani, hanem inkább a fordítónak. Elhinné-e valaki, hogy én, teszem azt, néha könnyebben értem meg az eredetit, mint a fordított strófát. Sexpir versei olyan tömörek, olyanszinte keresettek; elmés képei, ellentétei olyan élesen és röviden vannak beállítva, hogy a fordító nem tudja, mit zsúfoljon bele a maga kimért soraiba, s szinte érzem, hogy verejtékes munkájában végül hogy lesz saját szuggesztiójának áldozatává, gondolván, hogy végre is pompásam sikerült mindent beletenni fordításába, ami az eredetiben benne van, s aztán jön az olvasó s azt mondja rá: ötször-hatszor kell a strófádat elolvasnom s mégis csak félig értem s többet fáradok, mint élvezek. Egyszóval e fordítások közönsége nem a nagyközönség, hanem az irodalmi és esztétikai búvárok, a különc amatőrök, a Sexpir-rajongókkisebb tábora. Aki lélekben közel áll ezekhez a dolgokhoz, az irigységgel veheti a kezébe a fiatal Szabó Lőrinc szép munkáját — nem azért, mert fiatalít ámbár az is valami, — hanem, mert látszik szinte minden során a kedves gond, a buzgó tanulmány és a titokzatos gyönyörűség, melyet neki a munkája adott. Bizonyos, hogy egyben fölötte áll az eddigi fordítóknak : eredetibb, érzékibb, tömörebb náluknál). A régiek az eredetnek sok egyéni vonását költői sablonnal adták vissza és sok lapidáris sorát kerül írással, inkább magyarázva, mint magyarra áttéve, úgyszólván feloldva illesztetek bele a szonett formációiba. Ezért sok helyen könnyebben értem meg őket, mint Szabó Lőrincet, de ez csak kétes előnyük nekik. Az egész nagy szonettciklus egyébaránt Sexpirnek különös, szeszélyes, alig megérthető alkotása. Rajongás egy — a szonettek szerint — külsőleg és ■belsőleg tökéletes férfiért. Hogy ki volt a férfi, annak kiderítéséért sok tinta folyt el. Most úgy áll a dolog, hogy Henry Wriothesley, earl of Southamton volt a nagy drámaíró különös rajongásának a tárgya. E lord arcképe díszíti a német kiadást, melyet forgatok, s bár hosszúkás, jól ápolt arca szépnek mondható, szemei tag s méla tekintettel néznek a világba, egész alakja az akkori' divat szerinti merev spanyol kosztümbe bujtatva, kurta derekával. Szertelen' polundrájával a mai szemnek nem éppen kecsegtető látvány. Detudjuk, hogy rövid megszokás után minden divat szépnek látszik. "Az akkori, emberrel kitörmölt spanyol gúnya nem foszthatta meg az akkori szemekre nézve a férfiakat s asszonyokat a szépségüktől. Ez a spanyol bőrbe bujtatott angol Adonisz, Southampton Henrik úr volt a szerencsés, akinek szépségét, jóságát a költői forrás oly buzgó ömlésével örökítette meg Sexpit, hogy Petrarca Laurája, Kisfaludy Rózája, Csokonai Lillája méltán vetnek rá, ha találkoznak a tél világi édenben, irigy tekinteteket. Ezt a csodálatos rajongást énekli Sexpy kifogyhatatlan találékonysággal, a képek, hasomaték, példák, paradoxonok szakadatlan emlősével. S a mellett igen keveset tudunk meg a köztük való viszonyról, életük egymásbafonódásáról, hiszen hosszú vita folyt arról is, hogy voltaképpen kit rántott a költő e virtuóz, sztéle inkább bűvészi, mint művészi alkotásával a halhatatlanságba. A művészi szót itt nem úgy kell érteni, mintha nem volnának ezek a szonettek nagy művészettel megírva, hanem úgy kell gondolni, hogy költői hiányosságnak látszik a kapocs a rajongás, szinte szenvedelem és tárgya közt. Mert szép férfiideál volt Southampton fiatal grófja? Ez nem elégséges motívumnak látszik előttünk arra, hogy egy különben sok nyárspolgárias hajlandósággal is megáldott zseni, többszörös családapa, sorozatos szonettekben, szinte egy lírai eposz költésére kevüljön. Meg lehet embert énekelni a jóságáért, nagyságáért, egy-egy cselekedetéért, a szépségéért is, de egy köteten át ömlengve ünnepelni, százszor megkoszorúzni mint testi-lelki tökélyt; féltékenységben vergődni, majd rezignálni és a százhuru hangszer minden húrját érinteni külön és újra együtt, ez nekünk különös és érthetetlen, groteszk, bár bámulásra készt. Azt tartom, az egész félig baráti tréfa, szeszély és játék, néha azt gondolom, fogadás, és nem egy szenvedély szülötte, nem egy költői ihlet fogantatása, hanem hosszabb időn át folytatott játék volt s mikor már halomra gyűlt, az akkori divatos szonettköltészet módjára kiadták. Bármint legyen is, mindenképpen igen sajátságos, különös szeszélye a költőnek, aki ezzel az utánamaradt megfejtetlen problémákat szaporította, az irodalom búvárainak munkát és örömet is adva. Hogy az olvasóm, ellenőrizhesse amit e sorokban beszéltem, ideirom a mű első szonettjét eredetiben s külön-külön fanfusokban: Az eredeti• Erőm fairest creatures we desire increase, That thereby beauty’s rose might never die, Bút as the riper should by time decease, His tender h’eir might bear his memory: Bút thou, contracted to thine own bright eves, Feedst they ligh'l’s fiamé with selfsubstantial fueb Making a faminé where abundance lies, Thysélf they főé, to they sweet self too emel: Thou, thai are now the world’s fresh omament And only herald to the gaudy spring, Wattén thine own búd buriest thy cantent And, tender churl, makest waste in niggarding. Pity, the world, or ehe this glutton be To eat the world’s dne, by the grave and thn * A német: i Den höchsten Wesen wünschcn wir Goüelim, auf dass dér Schönheit Rose nie verdornt, doch muss des Tods die reife Blüte sein, so pflanz’ ein Érbe ihr Gedáchnis fórt. Du selbst nur dir, dér Schönheit selbstgenuss schürst eignen Glaflz, dér dicli verzehrend scheint, schaffst Hungersnot statt reichen Übenfluss, Grausam dir selbst gesinnt, dein eigner Feind. Heut’ bist du noch dér frische Schmuck dér Wel* Dér einz’ge Herold für dér Frühlings Reiz, Doah wenn dein Schatz in einer Blüte falit, Wird zűr Verschwendung süsser FiTz, dein Geiz. Hab Mitleid, birg nicht überreiche Gabe, Dér Welt anrecht, in dir und in dem Grabe. * Szász Károly: Óhajtjuk a szép lények növekedtét, Hogy kellemek rózsája szét ne hulljon, S ha végre is vihar s kor eltemetvék, Uj sarjadékban legalább viruljon. De te, csak tenszemed fényében élve, Saját közedben égeted magad, És zsugorodva kincsed özönébe, Édes magad bősz ellensége vagy. Most a világnak éke, ifjú bájban, A szép tavasz egyetlen hírnöke, Virágodat elfojtod bimbójában, Pazar fösvény: mit tessz, nem vétek-e? Oh szánd meg a világot, örök részét Bűnöd s a sir ne hagyd, hogy megemésszék.