Budapesti Hírlap, 1921. október(41. évfolyam, 218–244. szám)
1921-10-14 / 229. szám
2 fez aranykorona értékével. Amilyen mértékben emelkedett az arany értéke a papírkoronával szemben, olyan arányban emelte a kormány a búza hatósági térítési árát és ugyancsak ilyen mértékben emelkedett a föld, az állatok, a gazdasági holt instrukciók értéke. A föld ára a mai napig egyfillért se vesztett eredeti vagyonából (legföljebb megkétszerezte), míg a bankár, a tőkepénzes ma annyival szegényebb, mint amennyivel kisebb értékű a papírkorona az aranykoronával szemben. A hatósági árak csak azt eredményezték, hogy a földbirtokos osztály nem százszorozhatta meg vagyonát, de a jogos egyéni érdekeket ezek alapjában nem sértették. (A konjunktúra nem jogos vagyonszerzési alkalom.) 2. A falusi lakosság igenis óriási összegekkel rendelkezett, hogy azonban ezek a pénzlebélyegzéskor már nem találtattak nála, ennek az oka az, hogy a mezőgazdasági termelőosztály minden vagyonát állatállományának megháromszorozására fordította. Ha végigjárjuk a falut kezünkben az 1914. évi statisztikával, akkor látni fogjuk, hogy ahol akkor egy marha volt bekötve, ott most legalább három áll. 3. Úgy lehet, ma több a falu adóssága, mint 1914-ben. De miért? Mert most 10—15 katasztrális hold földje van annak a falusi gazdának, a kittek annakelőtte csak ,,vékás“ földje sóit (300 négyszögöl). Igen, föld kell a falu népének és nyugodtan veszi föl reá a kölcsönt, mert tisztában van azzal, hogy a mezőgazdasági konjunktúra még 4-5 évig okvetetlenül kedvez és a földből játszva fogja adósságait kifizetni. 4. Az is való igaz, hogy a magyar haza ára, a zürichi koronát véve alapul, itt-ott alul marad avilágparitási áron, ám nem szabad elfelejteni, és éppen ez a fényes bizonyság arra, hogy a mi koronánk vásárló, ereje nagyobb a züriki megállapításnál. Ez tehát azt is jelenti, hogy a mezőgazdasági államokban nem mindig van pontosan egyenes arányban a föld termelvényeivel a külföldi pénz értéke. Ipari államokban az iparcikkekre áll fönn ez a törvény. íme, az igazság mindig csak ott van, ahol se tárgyilagosság az úr. Nem lehet, nem szabad így néni érdekeket a közzel szemben védelembe venni. Adni pedig csak az adhat, akinek van. Viszont az ilszemérem soha sem segít, mert az emberek egy része jól tud számolni és a valóság egy-kettőre napfényre jut. De mondjuk, újra ismételjük, nem küzdlelmező tanács kell, hanem diktátor, aki végre jó kenyeret ad. Ez az ország ezer keservében, borzalmas szenvedésében is különb a föld minden más országánál. Ha végre fölébredünnk és fölemelkedünk, megint a miénk lesz az ezeréves, nagy Magyarország. Ehhez azonban az kell, hogy eltűnjenek a politikának csúfolt egyéni, önző gazdasági harcok! A maszterelnibilt várják a pártok. — Bethlen visszaérkeztéig nem foglalnak állást a tegnapi határozat dolgában. — Tomcsányiék még nem léptek ki a kisgazdapártból. A kisgazdapárt, tegnapi határozatának politikai következményeit teljes egészükben még mindig nem lehet mérlegelni. Kétségtelen, hogy a tegnap elfogadottmásodik pont az eredeti javaslattal szemben a királykérdésre vonatkozóan lényeges enyhítést tartalmazott ugyan, de mégsem tudott a pártban általános megnyugvást kelteni. A pártnak egy igen tekintélyes része, mintegy hamiincad, közöttük azok, akik már a tegnapi értekezleten is a javaslat ellen szavaztak, egyáltalában nem titkolja elégedetlenségét a tegnapi határozattal szemben. Ezek a képviselők ma este Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyi miniszternél bizalmas értekezletre gyűltek össze, amelyen foglalkoztak az új pártprogram elfogadása folytán előállott helyzettel. Határozatotazonban az értekezlet nem hozott s a képviselők abban állapodtak meg, hogy végleges állésfoglalásukat felfüggesztik addig, amig Bethlen István gróf miniszterelnök Velencéből hazaérkezik és csak a vele való tárgyalás után fognak dönteni, vájjon fennt maradnak-e továbbra is a pártban, vagy pedig együttesen kilépnek. Beavatott körökben úgy tudják, hogy a kisgazdapártnak ezek a mérsékelt elemei meg akarják várni, amíg a miniszterelnök a nyugatmagyarországi kérdés elintézése után zászlótont az egységes kis pártnak. A keresztény nemzeti egyesülés pártjának felfogását a párt egyik vezető tagja, a következőkben ifj.eltette: A párt nem tudta megérteni, miért volt szükség a király kérdésben vallott felfogás új szövegezésére. Egy ízben a kisgazdapárt program közé sorozta már a szabadkirályválasztást, ezt a pontot azonban, amint később kiderült, mindenki másképp értelmezte. Az lehetett volna a célja az új szövegezésnek, hogy kizárja a többféle magyarázat lehetőségét, ez azonban nem történt meg. Abba a szövegbe, amelyre a megegyezés történt, már közvetlenül a konferencián a nemmel és az igennel szavazók, a maguk felfogásának a kifejezését látták, ami világosan bizonyítja, hogy az új szövegezéssel a párt ugyanott van, ahol volt az emlékezetes párthatározattal, mely annak idején az egységes pártot felrobbantotta Egy homályos pontja mindenesetre így is van az új programnak. Hangsúlyozza ugyanis „a szabad királyválasztás ősi jogának törvényes rendezését.11 Mi ennek az értelme? Az-e, hogy ezt az ősi jogot továbbra is fenntarthatj ide? Ha ez, akkor felesleges mint a programpont, mert azt senki kétségbe nem vonta soha, hogy a magyar nemzet királyt választhat szabadon, ha nem lesz királya, vagy olyan, akinek a királyi trónra öröklési joga van. Ha pedig azt jelenti, ez a mondat, hogy a rendezés most aktuálissá lett, akkor eszerint vagy nincs király, vagy nincs trónörökös. Mit jelent tehát ez a pont? Mindegyik szavazó szerint azt jelenti, amit jónak lát. A keresztény nemzeti egyesülés pártja vezetőségének ugyanaz a felfogása, mint a kisgazdapárt mérsékelt tagjainak, t. i. hogy a határozattal szemben mindaddig nem kell állást foglalni, amíg a miniszterelnök haza nem jön. A pártban meg vannak győződve róla, hogy Bethlen István gróf a tegnapi határozatot nem fogja magáévá tenni s ezzel megindul a párt felfogása szerint a tisztulásnak az a folyamata , melyre a politikai életnek a közelmúlt tapsztalatai és eseményei után feltétlenül szüksége van. A keresztény nemzeti egyesülés pártjában ma este bizalmas tanácskozás volt, a melyben a’a többi között Andrássy Gyula gróf, Rakovszky István és Ernszt Sándor vettek részt. A miniszterelnök és a külügyminiszter hazatérése. Bethlen István gróf miniszterelnök és Bánffy Miklós gróf miniszterelnök kíséretükkel, mint értesülünk, a holnapi nap folyamán érkeznek Budapestre. Az igazságügyminiszter lemondását nem fogadták el. A kisgazdapárt tegnapi értekezletén Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter a hatos bizottság által előterjesztett szövegezésben sem volt hajlandó elfogadni a királykérdésre vonatkozó második pontot s azzal szemben más módosítást ajánlott ,az értekezlet azonban a hatos bizottság szövegét fogadta el s a minisztermódosítását mellőzte. Tomcsányi Vilmos Pál ennek a határozatnak következtében a mai délelőtt folyamán kihallgatásra jelentkezett a kormányzónál és fölajánlotta lemondását. A kormányzó azonban a lemondást nem fogadta el és továbbra is bizalmáról biztosította az igazságügyminisztert. Választás Dorogon. Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a belügy-,miniszter az esztergomi m megyei dorogi választókerületben elhalálozás folytán szükségessé vált időközi választás napját november 6-ára tűzte ki. A zalai nyílt levél eredete. A Magyar Távirati Iroda jelenti ■ A Zalaegerszegen megjelenő Zalai M Megyei Újság írja a következőket: Ismeretes, hogy néhány héttel ezelőtt egy a nagyatádi Szabó Istvánhoz címzett levél jelent meg, amely úgy szerepelt és szerepel még ma is, mint a zalavármegyei kisgazdapárt egységes állásfoglalása nagyatádi Szabó István eddigi politkájával szemben. Megállapítható azonban, hogy a nyílt levelet Drózdy Győző, továbbá a kiviteli panamák miatt letartóztatva volt Marton János és a kommün alatt való magatartásáért letartóztatva volt és rendőri felügyelet alatt állott Szabó Lajos dr. Írták, és egyéni akciójukat a zalamegyei kisgazdapárt nevében csinálták. antanthoz, í írta M. I. A mit a természet alkota egésznek, A mi szembe néze ezredéves vésznek. A mit össze nem tört századok viharja, Béke széjjeltépni hiába akarja. A míg minden cseppje Kárpátok havának Harmatává lesz a délibábos tájnak, írhattok akármit, rája szűz pecsétet, Ronggyá tépi szét az alkotó termeszét. Ha a magyar folyók visszafelé folynak. Ha majd a Kárpátok földig leomolnak, Ha a Dráva vizét a homok felissza, Régi Magyarország akkor nem jő vissza. Falaival. Amint az első köd rászállott a Dumára, megjelentek a fával megrakott uszályok. Erőskarú, bozordos óriások siettek a hajóhídra és a part egykettőre meglelt keresztbe rakott, karcsú fahasábokkal. A fa érkezésének híre futótűzként terjedt el a parton. Az asszonyok arra kerültek a piacról és só ,vár szemet vetettek rá. A férfiak megállottak előtte és hozzáértően megmustrálták. . . — Jó fa! . . . Bükk, meg akác . . . Úgy ég, Ígvár a zsír. Aztán elhallgattak. Arra gondoltak, jó lenne ielőle egy szekérrel, de a férfi rilikán nyitja hiába*való sóvárgásra a szájat. A fát két rohamsisakos katona őrizte, hogy el ne lopják. Puskával a vállukon járkáltak a farakás két végében, rettenetesen unatkozva. A kecskéket nézegették, melyek bolondos öklelőzések és ugrándozások közben legelték a száraz földből Sarjadó Km füstigetüket. Néha egy-egy pontocskán felejtették a szemüket, kik a rábizott apró emberkét odaodaterelték a közelükbe. Vagy a parthoz állottak, a nagy folyót bámulva, melynek ezüstös hullámain halk kacagások rendiek. Néha az íves szárnyú fehér sirálycsapat cikázását vigyázták. De ráuntak a sirályokra is és indultak, hogy körülsétálják a fát. Amint a farakás túlsó oldalára kerültek, meiit egy fölzavart méhraj rebbent szét egy csomó mezítlábas gyerek. A környékbeli sihederek voltak, akik összegyülekeztek egy kis falopásra. Különböző korú és különböző arcú suhancokból állott a kis csapat. Volt közöttük erős, elszántszemű tizenötéves fickó és vékonylúdm, vékonykára, csenevész kis csavargóra ki didergetett az egy szál vörös trikójában. A katona éppen a tanácskozást ugrasztotta széjjel. A mint megjelent rohamsisakja a fiuk feje fölött, mint a nyul szaladt el ész italkül valamennyi. Csak a kicsi vöröstrikós állott meg, mivel sejtelme sem volt róla, hogy ha lop , bűnt követ el. Szarka Jóskának hivtták és tavaly is annyi fát lopott, amennyit elbírt két kis karja. Mikor hazament a drága jószággal, az anyja ujjongva fogadta. Rögtön tüzet gyújtott belőle és jó forró leveskét főzött neki. A szomszédasszony betelepedett hozzájuk melegedni és elismerő hangon mondta a fiúnak: — Jóska! — ez a gyerek! . . . Bezzeg az én Karcsimi nem gondol az anyjára. Olyan rossz az a fitt, akár az apja. Jóska leült a tűz elé és a lángok játékát figyelte. Lelke a dicsérettől melegedett, testét a meleg cirógatta. Mikor elégett a fa, kinyitották a tűzhely ajtaját és a parázs izzóit, mint egy arany varacska. Jóska kinyílttózott, nem úgy, mint a hideg szobában, fűikor össze szokott húzódni egészen. És abban a boldog tudatlan, hogy ő ma a nap hőse, ott a kis széken elaludt szépen. És most újra itt van a fa és újra itt vannak a hideg esték és a csípős hajnalok. És itt van újra az elszánt, mezítlábas had, és gyűjteni kezdi magának a meleget. .És itt van újra a zord katona, rohf kisisakkal fején, puskával a vállán, a ki vigyázhogy a lilik egy kis meleget haza ne vigyenek.A többi fél, mert tudja, mit csinál, de Jóska nem szalad, mert épp oly kevéssé ögnezi a félelmet, mint a bűnt. Hol egyik, hol másik kis piszkos lábára áll és furcsa kis számos képét a vitézre emelve, megszólal: — Katona bácsi! Szabad forgácsot szedni? Keze ezalatt a hasábokat próbálja, melyik lenne könnyebb ésmelyik mozdulna. — Minek neked a forgács? — évődik vele a katona. A fiú vállat von. A lábát cseréli, mint egy fia gólya, meg a fát tapogatja. — Eridj odébb. Itt nem szarka szedegetni. Jóska indul. Körüljárja a fát. Végre talál egy korhadt ágat. Azt le is tudná húzni, meg haza bírná cipelni. — Katona bácsi, — mondja újra — hadd szedjek egy kis forgácsot. — Kérdeztem már, minek neked a forgács? A gyerek belenéz az alkonyatba. Csenevész teste fölösen didereg össze, a képe komoly lesz, a szeme csupa gond, amint mondja: — Jön a tél. Ez nem az a játszós gyerek, a ki kacagva kapdos a hópihék után, a ki erős csizmájában vígan sikánozik az utcán. Erinek ellensége a tél. Ez irtózik tőle. A katona is ösmeri a telet, mely bizony sokszor nemcsak pirosra csípi, hanem kékre marja az embert, a mely ellen nem véd sokszor még a prémes gúnya sem. És megértően bólint: — Jön a tél — mondja ... — A közös ellenség, — gondolja. — Eridsman innen — szól kelletlenül és érzi az arcán az alkonyat csipős lehelletét. Aztán odébb sétál. A sirályok újra cikáznak a vizen és a sziget fái rozsdaszínbe hajló pompában merengnek a timnsi nyárról. A katona a másiknak mutogat válatóit a külső parton. Néha arra sandít, ahol Jóska birkózik a nagy darab fával. És mikor látja, hogy a fiú már odébi állott, nagy komolyan a másiknak az mondja: ' — Jön a tél, koma , . . . . Vándor Iván. . . * - Budapesti Hírlap (229.*) 1921 október 14.