Budapesti Hírlap, 1921. november (41. évfolyam, 245–270. szám)

1921-11-25 / 266. szám

2 Budapesti Hírlap (266. sz.) 1921 november 25. iányzópártok vezetőit, öt órakor a kisgazdapárt kiküldötteit, nagyatádi Szabó Istvánt, Rubinek Gyu­lát, Mayer Jánost, Gaál Gasztont és Tomcsányi Vil­mos Pált, hét órakor a kereszténypárt vezetőit, Ber­­nóták Nándort, Haller Istvánt, Huszár Károlyt, Vass Józsefet és Ernuszt Sándort, tíz órakor pedig disszidensek képviselőit. Klebelsberg Kunó grófot, Gyömörey Györgyöt, Für Gyulát és Korányi Fri­gyes­­bárót fogadta. A tárgyalások esti tizenegy óráig tartottak és holnap folytatódnak. Bizalmas tanácskozás a kisgazdapártban. A kisgazdapárt vezetői nasvarádi Szabó István­t é és Mayer János ma este a miniszerelnökségről a kis­­g­azdapárba hajtattak, a­­hol az összegyűlt képviselő­ket bizalmas tanácskozás keretében tájékoztatták a miniszterelnökkel való tárgyalásaikról. A tanácsko­záson körülbelül harmincan vettek részt. Nagyatádi Szabó István elmondta, hogy a miniszterelnök kifej­tette előttük a jövő kormányzati programját s kije­lentette, hogy az ország érdekében e program végre­hajtására szükségesnek véli az erők tömörülését, egységes és fegyelmezett kom­ányzrói párt keretében. A miniszterelnök felkérte a kisgazdapárt vezetőit, hoggy tartsanak szombaton este pártérekezletet, a­melyen ő elő fogja adni az­ egységes párt programjai és a kibontakozásra való terveit. A párt képviselői kérték a miniszterelnököt, hogy a­mennyiben mód­jában van, halassza el a pártértekezletet hétfőre, mert jelenleg a párt tagjainak nagyrésze vidéken van s nem bizonyos, hogy­ szombat estére valamennyien megjelenhetnek az értekezleten. A miniszterelnök azonban kijelentette, hog­y a válság megoldása sür­gős s ezért ragaszkodott ahhoz, hogy a kisgazdapárt értekezletét szombaton tartsák meg. A kisgazdapárt ezért ma este valamennyi vidéken időző faatát táv­iratban meghívta a szombat este hat órakor m­a­­tartandó pártértekezletre, a­melyen ha a képviselők túlnyomó többsége megjelenik, a döntés is meg fog történieni. A mai tanácskozáson nagyatádi Szabó István a miniszterelnöknek tett ígéreteihez képest a programot nem ismertette. A kereszténypárt álláspontja. A kereszténypártba tíz óra után érkeztek le a miniszterelnöknél járt pártvezérek, ekkorra azonban a pártkörben m­ár senkit settt találtak. A pártvezérek itt még rövid tanácskozást tartottak, a­melyet hol­nap folytatni fognak. A kereszténypárt szombat este hét órakor tart értekezletet, hogy meghallgassa Bethlen­ István gróf miniszterelnöki programját és határozzon a további magatartása felől. A miniszterelnök a kereszténypárt vezetőivel is közölte a programját s az egységes pártra vonat­kozó tervét, a­melyet ezek tudomásul vettek s jelen­tésüket holnap este terjesztik a párt elé. A kereszténypárt részéről, a­hol az egységes párt tervét elejétől kezdve szívesen fogadták és a miniszterelnök programját is hajlandók magukévá tenni, főképp az a nehézség, hogy a párt nem akar a kisgazdapártba beolvadni s az egységes párt meg­teremtését a két mai kormány­zópárt egyesülésében, nem pedig a kisgazdapárt fölülkerekedésében látja. Éppen ezért a párt vezetői a helyzetet nehéznek vélik, de remélik, hogy sikerülni fog a fennforgó akadályokat elhárítani a megegyezés útjaiból. Nagyatádi Szabó a helyzetről. Nagyatádi Szabó István tanácskozás után munkatársunknak a következőket mondotta: — A miniszerelnök úr előttünk, mint a kis­gazdapárt, vezetői előtt kifejtette, hogy egységes pár­­tot akar és ismertette annak programját. A mi­niszterelnök úr programjáról nem nyilatkozhatom, mivel azt a miniszterelnök úr a szombati pártérte­kezletünkön akarja elmondani. A program jó és el­­fogadható. A többségi pártot azonban csak úgy tu­dom elképzelni, ha a kisgazdapárt megmarad és azok, a­kik csatlakozni kívánnak, belépnek a kis­gazdapártba. Az egyik esti lapban ma egy hír jelent meg, hogy az egységes pártnak már a neve is meg­van: a nemzeti egység pártja. Kijelenthetem, hogy ebből egy szó sem igaz. A disszidensek támogatják Bethlent. A miniszterel­nök a disszidens képviselők meg­bízottai előtt is kifejtette programját és kérte támo­gatásukat az egységes párt megteremtésében. A disz­­szidens képviselők biztosították a miniszterelnököt a legteljesebb támogatásukról. Szombaton este a disszidensek is értekezletet tartanak és Bethlen István gróf miniszterelnök a har­madiknak őket fogja az estéin fölkeresni, hogy ter­veit és álláspontját előttük is részletesen kifejtse. Az ellenzéki pártok szövetkezése. A nemzetgyűlés tegnapi ülésén az ellenzéki képviselők egységesen szavaztak Apponyi Al­bert gróf indítványa mellett. Ez a szavazás meg­erősítette őket abban a meggyőződésükben, hogy szövetkezniük kell. Ellenzéki körökben ezért szeret­nék, h­ogy az áprilisi közös par­tmen­ti akcióhoz hasonlóan az ellenzék újra szövetkezzék a parla­­mentarizmus megszilárdítása, a közszabadságok ki­vívása, az úgynevezett mellékkormányok letörése érdekében- Az ellenzéki pártszövetségen belül termé­szetesen mindenik ellenzéki párt vagy csoport "­"­­tartja különállását. A tárgyalások a szövetség meg­­­­alakítására a napokban megindulnak. Csehország magyar pénzen akarja eltartani Károly királyt. — Az apanázs Csehországra eső részét a magyar jóvátételből akarják fizetni. — Prágai lapok közlése szerint Csehországot bele fogják vonni Károly király és családja apanázsának fizetésébe. Jól értesül, körökben azt hiszik, hogy a jóvátételi összegből fogják megfizetni a Csehországra eső részt. A­mi eslen a cseh sajtó máris propagandát kezdett. Prágai jelentés szerint Benes dr. miniszter­elnök is ki­jelen­ttette egy újságírónak, hogy Csehor­szág Károly király számára sem­mi körülmények kö­zött nem hajlandó apanázst juttatni. Ez magyarul annyit jelent, hogy Csehország, melynek érdekében távolították el a Habsburgokat a magyar trónról, most, hogy a király eltartását fe­dezni kell, fukarkodni kezd és velünk akarja meg­fizettetni a király évdíjának rá eső részét is. Érthető tehát, ha erről a kérdésről a francia Libre Parole is elsőbb megál­lapítja, hogy Károly kirá­l ellátási díja még egy népszövetségi titkár fizetésénél is kevesebb, s megbotránkozik azon, hogy az utódállamok, a­melyek minden teketória nélkül lefoglalták az uralkodó vagyonát, most méltatlan­­kodnak, mert néhány tallért kívánnak tőlük. A lap azt kívánja, hogy tegyék közzé a lefoglalt javak jövedelmére vonatkozó adatokat, hogy ily módon a nagyközönség összehasonlíthassa azokat az egyes államokra háruló teherre. A soproni antantmisszió tudott a király­­látogatás előkészületeiről. Bécsből jelentik: Angol, francia és olasz lapok és hírszolgáltató vállalatok képviselői az elmúlt hé­ten körutat tettek a megszállott nyugatmagyaror­szági területen. Útjuk során elértek Kismartonba is, a­hol fölkeresték Esterházy herce­g kastélyát, a­melyben az antant-missziót elszállásolták. Társalgás közben szó esett a legutóbbi királypuccsról, s Hal­­nier tábornok­, a francia misszió vezetője, bizalmas beszélgetés során igen figyelemreméltó közléseket tett a puccsra való készülődésről. A tábornok ezeket mondta: — Őszintén szólva, a karlisták a maguk ter­veit tőlünk nem vajm­i messze vitatták meg. Itt tanácskoztak ebben a házban, a kastély első emele­tén, Esterházy Géza herceg szobáiban. Mi a készülő­dés minden részletéről kimerítően értesültünk. Itt laktunk a házban s jó barátságban voltunk házigaz­dánkkal és leányával, a szép Esterházy hercegnővel. A titkos tanácskozásokon a herceg és a hercegné vitték a szót, továbbá Siorau gróf, a­kit, sajnos, le­tartóztattak, és Oszterhuzn őrnagy. Mindenekelőtt arról volt szó, hogy Osztenburgot rávegyék, hogy a királyt támogassa és csapataival Horthy ellen fog­laljon állást. Akkor azt mondták nekünk, hogy szerkesztette szinte kegyetlen buzgalommal a kato­likus hadsereg számára való rövid följegyzéseit, til­takozva a két szó, a hűség és hit, a katona hűsége , a keresztény ember hite értelmiének egymástól való elválasztása mellett: ezalatt intett el a kereszt­hez hű harcosokhoz Claudel éles és mégis harmoni­kus hangja, a­ki dómot épített az igéből: A mise ott lenn, Jézus tükre, és A megalázott atya első je­lenetei, A túsz és A kemény kenyér folyatása, csupa mű egyébként, melyeket a politikai tendenciájuk itt-ott elhárít misztikus terükről, a­mi meg nem esik Psicharin, kinek művészete azonban nem ér fel Claudeléhez. Ugyanez időben bontakozik ki a katolikus re­gény. Francis Jam­mes tollából jelennek meg Az olvasó a napon. Az orezoni lelkész. Gyermekeim ka­­rácsonyfa. A parlagi költő, utira kiadják Emil Cler­­mont Lauráját, melynek szerzője meghalt a hazáért, s megjelenik A szeretet igérete: nem tanító munkák de méltóságukért elragadó!.. Ezek már ér­ett gyü­mölcsök. Uralkodik bennük, a mi isteni, a nélkül, hogy tolakodó volna. Francois Mauriac Némely háborgó szív riadalma, masába szállás­a és elhagyott­­sága fölé borul­ó regényes munkáját kiegészíti A has és vér című regényével a lelki hatalom megtörésé­ről, mely azonban m­egőrzi jellemét. Minthogy rá kell magamat szánnom arra, hogy nem idézem itt valamennyit, alig leszek igazságtalan a híres szerzői­ iránt, kiknek nálam nélkül is meg­találja az olvasó a háború alatt írt műveit, mint a Bourget-éit és Henry Bordeaux-éit, minek A test feltámadása, A test és a lélek. Érdekes művek, me­lyek egyfelől rajzolják a megrendült, veszedelembe jutott katolikus életet, melyet azonban újra kell­ kez­deni, út­ra biztosítani (örökkévalósága alapjainak tanításával, földerítésével) néha új cselekedetekkel. Föltétlen engedelmességgel és alázattal, de merész­séggel az alkotásban és megvetve a mindennapiság biztos alapjait. Ilyen a tragédiák felsőbbséges és nagylelkű szelleme, melyet alig érint egy Pár alak­jának a középszerűsége. De ha föláldozom a mestereket, meg kell különböznem egy-két kevésbé ismert szerzőt. Ha másért nem, hogy föltárjak némely új érzéseket. Érdekelhet bennünket Henry, de Montherland már csak azért is, mert katolikus nevelését kizáróan a­ háború adta meg e szerzőnek, s a kisded könyv, melyet árt, kizáróan az övé. Mégis, vannak e­ a Releve du Matin fiatal írójának elődjei? Igen, van­nak, mindazok a fiatalok­, a­ki­k a szegény Alain Fournier uán meg voltak szállva gyermekségük iránt való szeretetüktől és bankóriásuktól. Az em­ber megdöbben, hogy egy húszéves pap, a­ki paj­kos írónak ígérkezett, könnyekkel, elégiákkal, két­ség­beeséssel jöjjön. Leszámolván az élet e részének állhatatlanságaival, az ifjus­ág ártatlan perverzitá­saival, a kis költő őszinte a maga kétségbeesésé­ben. Sira­ja ifjúságát, Fournier tudta őt méltá­nyolni. Henry de Montberland mint katolikus íróét iparkodik erkölcsi érzékét megállapítani, sőt helyre­állítani kiváló ér­ékét a feledékeny emberek előtt. A szélsőbalon aztán levelek, éppen ekkor dicsértek egy különös formájú munkát, melynek nyilvános sorsa még nem telt be; címe: Tartuffe védelme, egy megtért zsidó elmélkedései, írta Max Job. Más Job, ki megtért még a háború előtt, melyben nem volt Semmi része, fölsorakoztatja győ­zelmeiben a látom­ányait, extatikus érzelmeit hibáival és lelki­furdalásaival együtt. Próza és vers: formáiban a barokk kapcsolódik a tiszta klasszicizmusba. Ez az esztétikai módszer nagyon jól szolgálja a szerző intencióit. Minden jó egy bizonyos pillanatban. Mindennek­ megvan a maga értéke, és semmi dolog­nak sincsen­ állandó helye. És az értékek állha­tatlanok s a kötelességünk abból áll, hogy minden dolognak biztosítsuk a helyét és megálapitsuk az értékét: ez a művészet és a normális élet dolga, így gondolkozik Max Job, a nélkül, hogy ellent­mondana Charles Peguynek. feri.sk nem bír a tekin­télyével, talán ama bájén­t (vigyázatlanság volna fantáziát mondani), a melytől a nagy Peguy bizo­nyára meg van fosz­va. Marc Bernard versei mellett bizonyára jól fes­tenek a századesei anarkista Fagus költeményei a Dans macabre és a Priéres fie quarante Heures or­mán az uj templ­omnak, mely nyitva áll a kato­likus líra előtt, melynek­ a nagy Caudel csak szinte egy momentumát irta meg oly szabatosan. Sok munkát kellene á tanulni, mely a Szeretet katolicizmusa és a Tekintély katolicizmusa közti állandó konfliktust illusztrálja. Nyilvánvaló ateis­tákban néha felismerték ez utóbbi sampionjait, kiket ama­­k neveltek meg. De ez oly erkölcsi baleset, melynek több helyet és­ időt kellene szentelni. És nem­­látták-e jónak azt írni, hogy a harcospártiak­­nak akár csak látszatos, akár valóságos győzelme ellenére a termékenyítő elmélkedés ideje meghosz­­szabbodott? Henri Gheon, az 1914-ik évbeli megtért, s pedig csatákban megtért, 5. a hitetlen orvos és a szabados poéta, az 1921-ben gyanús katolikus, nem írta-e könyve megjelenése óta: „Az igazat megvallva, a XX. század gyötrődése nem nagyon különbözik a regényes gyötrődéstől; okai teljesen ugyanazok: a vallásos lélek fellendülése az isteni törvényekkel való meghasonlásában, vagyis a szenvedély, a mely rendet követel, de nem tagi, ittasságától.1* Gyötrő­dés, mely megy az utján, összebonyolulva ritkább értelmi szubtaitásokkal valamely celebrális gyö­nyörrel, függetlenül a szédülettől". Mielőtt végezám dolgom, fontos még jelez­nem a tekintélyes figyelmet a vallás dolga iránt a könyvekben, versben és regényben oly írók részéről, kikkel nem igen szoktunk találkozni a vallásos gya­korlatokon. Legjobban lepi meg ez a jelenség magu­kat a katolikusokat. Henri Massis megdöbbent, mi­kor a gyötrődések oly formáját ismerte fel, mellyel találkozott az olyan regényben, melynek hőse rokon a mi Megtért zsidónkkal, pedig a szerző nem fedte fel a személyét. Akárhogy is nyúljon jelenleg az em­ber hozzá a francia katolikus irodalomhoz, a­mi a szemébe tűnik az, hogy a morális valóság mérhetet­­len mértéke van értelmi életünkben. A dogmák út­mutatásán kívül észre kell vennünk a vallásos nyug­talanság és a társadalmi nyugtalanság elválasztha­­tatlanságának a jótéteményeit Ha az ateisták, mint hívei a Rend bizonyos formációinak, azt hiszik, hogy szolgálniuk kell a római egyházat, úgy a katoliciz­musnak szeretetbőn alázatos lelkei viszont bírják a földi megbékélés gyötrelmeit. Annyi szellem, oly magasra emelkedve, nem nézhet egymás szemébe a szívók nagy jutalma nélkül. Az értelem haszna, hogy gyönyörködhetik a m­űvek számiban és minőc­ségében egyaránt.

Next