Budapesti Hírlap, 1922. január (42. évfolyam, 1–25. szám)
1922-01-15 / 12. szám
ára 3 korona, Budapest 1922.________________XIX. évfolyam, 12. szám Vasárnap, január 15. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Kéflsetési éra* szén lm 900 K, fillrM 340 &. argytészt* 170 K. Egy hónapra 00 K. Egyes szám áré 3 l'orao*. Aa»*trióban a kor. Hirdetéseket Sudspesten felvesznek az Ezssef hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkeztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-korus 5. szám. Telefonszámok ? József 43, József 53, József 63, József 23 - 84. a Hisvershezás útja. Irta Lengyel Zoltán. Budapest, jan. 14. A legnagyobb válság óráit éljük, amilyen a kommunizmus bukása óta nem volt. És ez a válság nem párt-, nem is kormányválság, amelyen egy kis személycserével vagy átcsoportosítással segíteni lehetne. A válság az egész nemzetélet válsága és ennek elintézésétől függ jövendő sorsunk egész iránya. Azért nem is fogok aprólékos kérdésekkel bíbelődni, csak a legfőbb szempontokat emelem ki. Ilyem pedig három van. Az első és legfontosabb az alkotmány helyreállítása. A nemzetgyűlés végóráit éli. Még húsz-huszonötnapi meddő vitatkozás, személyeskedés, leleplezés és aztán, hála Istennek ,a vége. Ki hiszi azt, hogy ezen a néhány ülésen megszületik és törvényerőre emelkedik közmegnyugvásra az új magyar alkotmány? Mert ne feledjük el, hogy nem „választójogról" van szó, hanem az egész alkotmányról. Hogy kit illessen meg jövőre a törvényhozó hatalom, hogyan működjék és kinek a kezéből kapjuk. Mindez pedig nem egy, nem két törvényt igényel, hanem a törvények és rendeletek egész sorozatát. Aztán ezeket életbe is kell léptetni, ▼égre is kell hajtani. Kétkamarás „új“ országgyűlésnek össze is kellene jönnie, s hogy ez lehetséges legyen, a közigazgatást, a közigazgatási választójogot is át kell szervezni. Boldog ember, aki még elhiszi, hogy mindez időben és gyakorlatilag keresztül is vihető és hogy a szentlélekr megihleti a honatyákat, hogy az utolsó órákban teljes egyetértésre jutva, a legjobb megoldást meg is találják, meg is szavazzák. Azért mi ezzel ne is foglalkozzunk. Maradjunk az elvi kérdés álláspontján. A törvényhozó hatalom jog szerint a kétkamarás törvényes országgyűlést illeti meg így is, úgy is, ez a nemzet érdeke is. Felelős tényezőknek tehát egy kötelességük van: proklamálni az ezeréves alkotmány helyreállítását és ennek folyományaképpen kiadni a szükséges kormányrendeleteket az 1913-as kerületi beosztás és az 1918-as választói törvény szem előtt tartásával és e törvényeknek a változott viszonyokhoz való alkalmazása végett az azokban foglalt rendelkezések végrehajtása céljából, hogy az új képviselőház a magyar állam jelenlegi területén megválasztható legyen. A főrendiház pedig egybehivatván, igazolóbizottsága útján állapítsa meg, kinek tagsági joga áll még fenn, kinek szűnt meg és kiket szólítson föl, hogy nyilatkozzanak, váljon magyar főrendi jogukkal akarnak-e élni vagy pedig hogy cenzusuk fennállását bizonyítsák stb. Technikailag a dolog könnyű és egy jogászértekezlet három-négy nap alatt az összes teendőket megvitathatja. Elvileg más megoldásról beszélni se lehet. Csak beteg agyvelők beszélhetnek ma már rendeleti választójogról vagy a Friedrich-féle rendelet további fentartásáról, vagy egy szakaszos felhatalmazó „tövényről”. Gyakorlatilag pedig ez az egyetlen út, mely a forradalmi állapotnak véget vet, a törvények uralmát helyreállítja és a nemzetélet vezetését újból a hivatott tényezők kezébe adja. Itt kapcsolódik a kérdés a másik nagy feladathoz, amely a kibontakozáshoz vezet és ez az ország vezetését kipróbált, jellemes és vezetésre alkalmas férfiakra bízni. Oly kevesen vagyunk, hogy lámpással kell fölkeresni azt a pár száz embert, akiben megbízhatunk, akik értenek az ügyekhez és akiknek jelleme teljes biztosítékot nyújt arra, hogy nemzetünk e nagy megpróbáltatásokat kiheveri és újból a nemzetépítő munkához hozzá fog látni. Az egyetemes nemzeti szempontokat kell uralomra juttatni a pártoskodás fölött, az értelmiség vezető szerepét kell újból biztosítani és a nép szabad akarat - megnyilvánulását kell a törvényes választások keretében érvényre emelni. Elég volt az általános titkosból, mely a pusztulás szélére vitt, az ezzel kapcsolatos népbolondításból, amelynek szomorú eredményeit látjuk és a parttusokból, amelyek „törvényhozásunkat 1.4 a világ legszégyenletesebb testületévé tették. A nemzetnek mindenképpen lehetetlenné kell tennie azt, hogy a polgárháború felé haladjunk. Világosan kell látnunk a helyzetet és ebből erős akarattal ki kell lábolnunk. Meg kell teremteni az egységes nemzeti akaratot, ez a harmadik nagy feladat. Azokat, kik személyes boszúvágyból, sértett hiúságból, hatalmi büszkeségből a nemzet végbomlására egymásnak akarnak bennünket uszítani, le kell törni. Ha a törvények uralmát helyreállítottuk, ha a hivatott értelmiség vezető szerepét biztosítottuk és az egymás megértésének szellemét uralomra juttattuk: mindent orvosolhatunk, mindent visszaszerezhetünk és újból megerősödhe Hajnalfény. Ma Bárd Medea. Mélyárnyu erdők, fiestv, völtívek, síkok. Ott tudják, hogy én ki vagyok. Ezernyi ajkról csendül ott felém: Hozott az Isten Hiu jövevény! Hová, hová te könnyül éptü ember? Beszél hozzám a szűz! tiszta reggel. .Mi* fellegágyából pirulva kél. — Engem köszönt ott a mi él. Cseni, a bokor, megrendül a liget, Felém dobbannak a szivek. Felém, mint egy ifjú hódító. Vetélytárs nélkül egyedülvaló. Ki viszonzom mely titokban kifesli! Egy csipkerózsa lángoló szerelmét. S fejem ezüstjén hajnalfény ragyog. Ott tudják, hogy én ki vagyok. De itt, e város? . . . Jaj gonosz varázs! Itt vénseff, mélabű tanyáz. Az utcát mérem — rám köszöntenek. Kinek szólt ez a Jó reggelt öreg!" Szerelmetűző, lenge lepkepárok körülcsapongnak, mint pillér a fán?? S ez ifjúság nélkül fiatalok. Nem tudják, hogy én ki vagyok. két szék közt a pad alatt. Irta Bakosi Viktor. Korsós és Borsos elv- és lakótársak voltak. Egy Istenük, egy hazáink, efső szobáink és egy áraik kjük volt. Derék fiuk voltak és magasan lobogtak keblükben a hit, remény és szeretet tagjai. Hittek a maguk tehetségében és fényes karrerjében, remélték a hivatali előléptetést J é, fizetésük emelkedését és szerették mindazokat, akikből a maguk anyagi javára hasznot tudtak kicsikarni. Tudás dolgában is egyformán állottak a fiúk. Hogy az Árpád-ház dinasztiája mikor halt, ezt bizony aligha tudták volna megmondani, ellenben szentségtörésnek tartották volna elfelejteni azt, hogy ezelőtt tizenöt esztendővel az oxfordi egyetem futballcsapatjának ki lőtte az egyetlen magyar gólt. Hosszú ideig tartó együttlakás és teljesen azonos természetüknél fogva lassanként annyira összeszoktak és megértették egymást, hogy ha Korsós álmában hangosan beszélt és kérdezgetett, Borsos szintén álmában korrekt feleleteket adott neki. No de bevezetésnek elég volt ennyi, keressük föl az urfiakat a lakásukon, még persie reggel hét órakor. Azért mlyen korai időben, mert akkor a legbiztosabban otthon találjuk őket. Tehát reggel hét óra, amit az ébresztőóra pokoli toporzékolása jelez. A rettentő lármára Korsós fölébred és felül árvában. Borsost az ébresztőóra sem bírja fölkelteni, azért barátja őt csak negyedóra múlva rázza fel álmából. Ez volt a magállapodásuk. Korsós szépen felöltözködött, miközben fütyült, kiabált és énekelt, halovan éneklésnek lehet nevezni azt a behemein üvöltést, mely a legwagneribb zenekarokat is túlharsotta volna. Ennek a fiúnak a torkában három ébresztőóra rejlett. Nem volt rá eset, hogy Korsós öltözködés közben ne énekelt volna, de arra se volt eset, hogy Korsost akár az ébresztőóra akár Korsós orditotósa fölverte volna. Pedig ezt a harcot a földszinten lakóik is meghallották, ami nagyon szép eredmény, ha tekintetbe vesszük, hogy a fiúk a második emeleten laktak. Negyednyolckor kezdődött Borsos fölkelése, ami abból állott, hogy Korsós esze félkávéskasás tubákot gyömöszölt cimborája orrába. A fiú rövid arenahldás után prüszkölni, mégpedig oly hatalmasan, hogy a falon függő képeik megrendültek bele, mintha gyönge földrengés vonult volna át a városon. Többnyire a fejét is belevágta hol a falba, hol az ágyba, ami csak elősegítette a kijózanodást. Ez volt az egyetlen módszer. Borsost vissza lehetett lovni az álomviságból. Akkor ő is öltözködni kezdett és félnyolcra már mind a ketten készen voltak. Pont félnyolckor Borsos megrázott egy kis csengettyűt, ami özvegy Bojtorján Péternének szólt, akitől a hónapos szobát bérelték és annyit jelentett, hogy hozhatja a reggeli kávét. A fűtés és a reggeli kávé ugyanis a szobával járt. — Jó reggelt Borsos nagyságos úr! — ezzel köszöntött be a szúette bútoroknak még szúettebe A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal