Budapesti Hírlap, 1922. március (42. évfolyam, 49–74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
Ura 3 korong* Szerda, március 1. Budapest, 1922. XLII. évfolyam, 49. szám Megjelenik hátfő kivételével mindennap. Előfizetési árai: Egész évre XICO K, félévre 560 K, negyedévre SID K, egy hónapra 100 K. Egyes szám ára 6 korona. Ausztriában 60 kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker., József-körút 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Apponyi Emlékiratai. Budapest, febr. 28. Ma jelent meg a Pantheon kiadásában Apponyi Albert gróf Emlékiratainak első kötete, melyben közéletünk e fényes alakja ifjúkorát írja meg és huszonöt éve ellenzéki szereplésének képét adja úgy, a hogy egyfelől magába, másfelől a múltba nézve, ő maga látja. Természetesen, nem írok e nevezetes könyv tartalmáról, csak arról, hogy megjelent, a kezembe vettem s elmerengek az életen, amelynek elejétől végig magam is tanúja voltam. Csodálatos látvány volt az, nézni egy sudár fiatalembert, széles homloka alatt szinte fáklyaként lobogó két szemmel, amint születése kedvezésénél fogva egyszerre kora nagyjai közé lép, lárma nélkül, sőt szerényen, és csakhamar magára vonja tulajdonságainál és képességeinél fogva a közérdeklődést. És mint megy előre, följebb és följebb, irigyelt magasságokba, ötven éves vándora a magyar politikai világnak. Csodálat, rajongás, ünneplés kísérik, gúny, irigység, rágalom a nyomában vannak, taps és fütty mondhatnám egymást túlharsogva tombolnak körülötte, de se az egyik, se a másik őt se meg nem félemlíti, se meg nem tántorítja, se meg nem részegíti, soha önönmagához hűtlenné nem teszi. A politikai küzdelmek rengetegében a legtájékozottabb utas is eltéveszthet egy-egy irányt, indulhat olyan úton, mely nem a céljához viszi közelebb. Apponyinak is — mint előszavában mondja — voltak hibái vagy tévedései, de lelki egyensúlya, mély vallásos érzése, erkölcsi nagy tisztasága megóvta mindig attól, hogy a politika ingoványait járva, valahol mocsárba lépjen. A legádázabb harcok, választási és parlamenti viharok közt is se szóban, se gondolatban meg nem tévedett, mindig szép, mindig lojális, mindig biztos, nemes ellenfél volt. Elvadult csaták zajában úgy állt, mint ahogy Homérosz a görög isteneket festi, mikor leszállnak az aktív és trójai hadsorok közé, intézni a hadiszerencsét. Kezembe veszem e könyvet, mellyel jóbarátnak s ellenfélnek ime most a kezébe adja önmagát. Vallomások, gyónások, számadások ezek? Mindenesetre mostani időnk legkiválóbb magyarja, messze földön, tengereken túl is megcsodált fényes emberi elme. Nekünk ennél is több: a magyar faj remek példánya; egy ember, a ki hisz az igazságban, keresi az igazságot s ki rendeltetését abban látja, s ebben töltött el egy nagy életet, hogy nemzete igazságát szolgálja. Egy ember, a ki szavával s írásaival gyönyört oszt, életével példát ad; a ki hazafi ellenkövetelések nélkül, s államiérfiu hiúságtól menten, mint polgár szerény, mint ember hit, barátnak állandó, ellenfélnek nagylelkű és lojális. Apponyi Albert gróf holnap üli meg ezüstlakodalmát. Nem mondom azt, hogy mily csodálatos kedvezése az a gondviselésnek, hogy egy férfiú, a ki jóformán husz-huszonöt éves korától kezdve állandóan a politikai vásár forgatagában, izgalmai ésszélsőségei közt hányatott, egy példás családi élet zavartalan boldogságát élvezhette e lefolyt huszonöt éven át Mert az ő lelki tulajdonságai kizárnak oly diszharmóniákat, minekkel az ellenkező otthon járna. A szerencse ebben annyi, hogy meg tudta keresni és meg tudta találni a magához illő, magához méltó párját. E családi ünnep nemes glóriájában jelenik meg a könyve, melynek címe ötven év, valósággal egy másik hölggyel, (akinél ugyan Riaszthatott volna barátságosabbat, ha nem is dicsőségesebbet) a Politikával való házasságának aranylakodalma. Legyen az ő tiszteletreméltó öregségén és legyen családján — egy szép öregségnek minden szépsége és áldása. Haparaáp aéi® dise 1920-ban és 194. Irta Éva Ferenc dr. Csonka-Magyarország könyvolvasó közönsége csekély figyelmet szentel a Középponti Statisztikai Hivatal kiadványainak. Pedig ha e kiadványok siruanoszlopait figyelemmel tanulmányozzuk, egy darab kortörténet bontakozik ki előttünk. Benne van ezekben a számokban Csonta-Magyarország minden baja, nyomorúsága s hű képét adják a világháború s a rá következő korszak folytán beállt gazdasági eltolódásoknak. Magyarország népmozgalmi adatai nemzeti jövőnk nézőpontjából jelenleg tán még fontosabbak, mint voltak a múltban. Ellenségeink a tőlünk elorzott területeken a legvexatóriusabb gazdasági rendszabályokkal állják útját az ott levő magyarság gazdasági gyarapodásának s ezzel számbeli szaporodásának is. Annál fontosabb, hogy a nekünk megmaradó területeken a magyarság szaporodása ne kövesse a jelenleg tapasztaltatt retrográd irányzatot, s ezzel a népek versenyében el ne maradjon. Ily értelemben a népesedés kérdése gazdasági kérdés is, csak a gazdasági lehetőségek céltudatos és energikus kihasználása mellett helyezheti el Csonka- Magyarország népesedési feleslegét a megmaradt területen. Ez a terület — ezt nem szabad elfelejtenünk —- jelenleg Európa sűrűbben lakott részeihez tartozik. Az északamerikai Unió azelőtt szinte korlátlan elhelyezkedést biztosított Európából a nagy gazdasági krízisek éveiben kivándorló munkanélküli tömegeknek, most a kongresszus elzárkózó politikája sorrán, ez a lehetőség a minimálisra csökkent, így saját területünkön, saját eszközeinkkel kell a népesedés problémáját megoldanunk. Az 1020. és 1921. évek népmozgalmit vizsgálva, feltűnő a Születési arányszám lényeges csökkenése. Háború előtt Magyarország születési arányszáma ezer létekre 36 körül volt, jelenleg 28 és 25 közt ingadozik. Korábbi tapasztalatok szerint a háborús éveket a születési arányszám erős emelkedése szokta követni. Angliában ez most is így volt, ettől az államtól speciális — szigetország — helyzete folytán a háború nem követelte azt az óriás erőkifejtést, amit tőlünk, akiír az utolsó fegyverfogható embert is kénytelenek voltunk besorozni. A háború olyan rendet vágott a népesedési nézőpontból produktív korosztályok soraiban, hogy a népesedésnek más háborúk után tapasztalható fellendülése elmaradt. Örvendetes jelenség a halálozási arányszám csökkenése. A Léke éveiben a legkedvezőbb halálozási arányszám 1912-ben volt, ezer lécekre 23. Ezzel szemben 1920. év első felében 20, második felében 17.3 volt. Az 1921. év két első negyedében kevéssel haladta meg a 19-et. De ez az előny csak látszólagos. Malícustól kezdve napjainkig számos szociológus állapította meg azt a szoros kölcsönhatást, ami a születések és a halálozások száma között van. Ha a születések száma csökken, csökken a halálozásoké is. Ha a születések száma szaporodik, úgy szaporodik a halálozásoké is. összefüggésben van ez azzal, hogy nagy születési arányszám mellett a nagyon erős halálozási arányszámot mutató csecsemő-korosztály erősebben van a korosztályok között reprezentálva. Végeredményben a szaporodási koefficiens erősen csökkent. A bábom előtt ezer létekre 10—13 volt jelenleg 8—9. Hiába javult a halálozási koefficiens, mert a születési koefficiens sokkal erősebben romlott. A bábom előtti adatok ugyan a Nagy-Magyarországra vonatkoztak, de azért az összehasonlítás alapjául szolgálhatnak, mert a megmaradt országrészek nérvmozgalma nem tért el lényegesen az egész országétól. Még egy valószínű oka van a halálozás csökkenésének. A háborús nélkülözések, amelyek épp úgy sújtották a frontkatonaságot, mint a mögöttes országrészek dolgozó népességét, a népesség gyöngébb, kisebb ellenállóképességü részét nagyrészben elpusztították s a megmaradt szivósabb, erőteljesebb rész halálozási arányszáma természetszerűleg kisebb. Feltűnő, hogy a míg a háború előtt városaink — főleg Budapest és Sopron — halálozási arányszáma kedvezőbb volt, mint a vármegyéké, most ez fordítva van. Érdekes összehasonlítást lehet tenni Budapest és egy tisztán agrikultur jellegű megye (pl. Békés) bábom előtti és halom utáni halálozási arányszámai közt 1912-ben Budapest halálozási arányszáma volt 18.7, Békésmegyéé 25.6. 1920 év első felében Budapest halálozási arányszáma 26.9 volt, a legnagyobb az ország összes törvényhatóságai között! Ugyanakkor Békés megye halálozási arányszáma 14.6. Az év második felében már kedvezőbb Budapest halálozási arányszáma (20.1), de még mindig jóval kedvezőtlenebb az országos átlagnál (17,3). Pedig Budapestnek vannak összes törvényhatóságaink között a legmodernebb közegészségügyi intézményei, tehát a nagy halálozást nyilván csak a tömegnyomor okozza. Végeredményben a halálozások száma Budapesten 858-cal több volt, mint a születéseké. Nem sok nemzetközi, összehasonlító adat áll rendelkezésünkre, mert az antant-államok legtöbbje még a tudományos téren való összeköttetéstől is elzárkózik tőlünk. A semleges államoktól is gyéren érkeznek adatok. A nyugati nagy metropolisok közül rendkívül kedvezőek London népmozgalmi adatai. 1921-ben, a nyári hónapokban évi átlagra átszámítva eseti ezer lélekre 25 születés, 10 halálozás és 15 szaporodás! Vagyis Budapesten 1000 lélek közül évente kétszer annyi pusztul el, mint Londonban. Londontól még messze vagyunk, de arra kell legalább is törekednünk, hogy Németország nagy városainak halálozási arányszámát megközelítsük (ezer lélekre évente 12—18). Sajnos, még a sanyarú viszonyokkal küzködő Bécs is előttünk jár. Az 1921 év Budapestre vonatkozó népmozgalmi adatai, amelyek csupán a legutolsó hétről nem ismeretesek, jóval kedvezőbbek, mint az 1920 év adatai. Ez az év már némi csekély — 700—800 főnyi — születési plusszal zárul. Sajnos, ez évben is felülhaladja a halálozási arányszám a húszat Magyarország városi kultúrája érdemes arra, hogy az ország népességének összes rétegei összefogjanak és áldozatot hozanak megmentése érdekében. Budapest népmozgalma hü tükre az ország fővárosa gazdasági lezüllésének. Egyelőre nincs emberi hatalom, mely a háború elvesztésének nyomorúságát eltávoztassa tőlünk, de ebből a nyomorúságból falu és város egyformán vegye ki részét , szűnjön meg az a szűkkeblű közgazdasági politika, melynek az a legfontosabb, hogy a magyar búzát világpiaci áron sózza a lerongyolódott magyar fogyasztóközönség nyakába,éhségblokáddal fojtod