Budapesti Hírlap, 1922. november (42. évfolyam, 250–274. szám)
1922-11-01 / 250. szám
2 Keraciára felidézett. Ebben a cikkben csak az eszmét akartam felvetni, és így a megoldás részleteivel nem foglalkozom, annál kevésbbé, mnert ha helyes az eszme, helyes a cél, akkor könnyen meg lehet találni azokat az eszközöket is, amelyek megvalósításához vezetnek. KSüspelés wibfil? «— Négy hónap alatt öt egész és két tizedmilliárd a költségvetési hiány. — Az év végéig a pénzügyminiszter még öt milliárd korona hitelt vesz igénybe a fegyintézettől. — A Pénzügyi Tanács ülése. — A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az országos Pénzügyi Tanács 1922 október 31-én tartott ülésén a pénzügyminiszter előadása alapján foglalkozott az államháztartás helyzetével és megállapította, hogy az állam kiadásai a folyó költségvetési év elmúlt négy hónapjában mindössze 5,2 milliárddal haladták meg a folyó bevételeket és megállapítja: ho®v a mutatkozó hiány túlrayoló öszszegében egyrészt az utóbbi időben elkövetkezettdrágulások, másrészt azonban főképp annak következése, hogy szeptember és október hónapokra esik a közalkalmazottak szükségleteinek fedezésével fölmerülő költségeknek és az állami beszerzési költségeknek jelentékeny része. Ezek a körülmények még a legközelebbi hóslapokban is jelentékenyebben éreztetni fogják hatásukat és bár a szóbanforgó többszükségleteknek egyrészt a most folyó fölemelt föld a dőlt ffizetések által előreláthatóan részben fedezhető lesz, mégis kétségtelen, hogy a legközelebbi hónapokban is beállnak olyan leányok, amelyekre való tekintettel, a többi állami bevételek várható emelkedését is figyelembe véve, az Országos Pénzügyi Tanács 5 milliárdban állapította meg azt az összeget, amelyet a pénzügyminiszter ez év végéig az állami fegyintézettől államjegyekben igénybe vehet a költségvetési hiányok fedezésére. Kiegészíti ezt a hivatalos közlést az a hír, hogy a kormány a felhatalmazási törvény érvényének lejárta után, tehát december közepén, állítólag nem terjeszt elő kölségvetést, hanem újabb indernitást kér s ennek alapján fogja az államháztartás ügyeit vezetni. Kétségtelenül komoly szempontok szólnak amellett, hogy a rendes költségvetéstől eltekintsünk , időleges felhatalmazások segítségével vigyük az államháztartás ügyeit. Nyomatékosan szól e felfogás mellett a korona állandó árhullámzása, mely csaknem lehetetlenné teszi a büdzsé felállítását. Bármilyen kis eltávolodás következzék bá, ugyanis attól a korona kurzustól, mely a költségvetés készítésének alapjául szolgált, felborul az egész költségvetés. Mégi, úgy hisszük, mind e nehézségek ellenére sem szabad lemondanunk a költségvetéses gazdálkodás előnyeiről. Számtalanszor kifejtették már közgazdasági életünk kitűnőségei, hogy a gazdasági konszolidálódás egyik alapja a költségvetéses gazdálkodás. Ez lényegében és végső fokon magának aköltségvetésnek legalább formai egyensúlybahozatalát is jelenti, ami nélkül a valutakérdés rendezése el sem képzelhető. Addig viszont, míg a valutakérdés rendezetlen, a termelés fokozására sem gondolhatunk, mert a vállalkozásnak nincs adott és állandó kalkulációs alapja. A termelés fokozása nélkül pedig a kereskereskedelmi és ezen keresztül a fizetőmérleg megjavítására sem gondolhatunk. A gazdasági bajok különböző összetevői így futnak egybe a költségvetésben s vitán felül áll, hogy ez a pont, ahol a gazdasági rend megteremtésére irányuló munka megindítandó. Mindenképpen sajnálatos lenne tehát, ha a költségvetés benyújtása ismét halasztást szenvedne. Éppen ezért a korona árhullámzásából eredő veszedelem kiküszöbölése céljából, komoly megfontolás tárgyává kell tenni, hogy a korona fluktuációja folytán előálló nehézségeket nem lehetne egy aranykoronás alapon készített költségvetéssel elhárítani, a turnt ezt már külföldön megpróbálták. Ami a Pénzügyi Tanács üléséről kiadott jelentésben foglaltatik, egyébként kevés újat mond. Tudott dolog, hogy az államháztartás deficites és ha a négy hónapra mutatkozó 5,2 milliárdos költségvetési hiányt átszámítjuk egész évre, az 15,6 milliárdnak felel meg, tehát körülbelül az az összeg, amit a pénzügyminiszter mint deficitet kilátásba helyezett .Az év hátralevő két hónapjában a pénzügyminiszter még öt milliárd hitelt vehet igénybe a fegyintézettől, ahol ez idő szerint ily címen 10,7 milliárd tartozása van az államkincstárnak. Bízni lehet abban, hogy nem kerül sor ennek a megadott új hitelkeretnek teljes kihasználására. Most történik ugyanis a kedvezéses földadó fizetése. Ez a határidő holnap járt volna le, azonban a pénzügyminiszter két héttel meghosszabbította. A pénzügyminiszter eredetileg úgy számított, hogy az adóköteles földek egyharmad része után beszolgáltatják az adót, ami 15 millió hold adóköteles területet véve figyelembe, öt milliárd korona bevételt jelentett volna. Mint hírlik azonban, sokkal többen fizetik a kedvezéses adót, s mintegy tíz milliárd bevételhez fog jutni az államkincstár. Ha ez való, akkor a jegyintézeti hitel igénybevétele nem lesz olyan erős, hogy kimerítse a Pénzügyi Tanács által megjelölt kereteket, és az államháztartás, ha deficites is marad, kedvezőbb képet nyer Főként pedig az fontos, hogy nem kerül sor a bankóprés segítségül vételére. Gárdonyi dézsa: Forrón, mélyen szántott a tolla, Mintha tüzbe mártotta volna; Máglyák ünnepi lángja ékelt, Amint hezükbe rótta Az alvó magyar dicsőséget. A fejek rejtelmét kutatta Járatlan, útian ősi mélybe’ S emberöltő hegyeken át jutott a magyar égbe. Havas István. Hmerre a teácsi lép. Irta Lőrinczy György. Keserű vagy bosszús órák sem, mikor 3 lélek paxtonszerűen menekül a jelen sivár látványai elöl, nagy fölfedező utat rendezek a fiókjaimban és szekrényeimben: összeszedem az ereklyéimet. Az életem furcsa kis múzeumát. Keresek egy képet, a legeslegelsőt, amelyiken azokkal vagyok együtt akikkel elindultam. És kettőt találok egyszerre, két ócska, megkopott képet Nemcsak az elsőt, az utolsót ha. Nemcsak az indulást az érkezést is. Az első vidám, mint a májusi hajnal, a másik sötét, minő az éjszaka. Az őrök éjszaka. Titkos, szűk, rejtelmes sikátor. Kőröskörül a homály láthatatlan árnyai ólálkodnak. Mindenre valami nehéz, fellegszerü kárpit borul, amely előtt, a komor sikátorban gyanú talán, törpe, sokaság tolongva tántorog, mintha senki se tudná, hol jár. side mindenki arrafelé törekednék , sodorná egymást. Valahonnan a homály összefolyó mélységeiből. Luffy a kárpit mögül csont óriás, álarcos, feketelepies, mégis kegyetlen és rideg alakja emelkedik elő. Messzire előrenyujtja csontkezűvel a gereblyéjét s összetereli és besöpri a gyanutalan apró tévelygőket. Nem válogat. A gereblye mindent együvé sodor. Gazdagot és szegényt, erőset és gyöngét, lángészt és ej© ügyet A nagy, sötét gereblye előtt mindenki tehetetlenül hajlik meg. És mind együtt tűnik el a kárpit mögött, a rejtelem titkos és láthatatlan zugában. A másik kép éppen az ellenkezője. Megfakult öregfotográfia, nagy, hatalmas, feketeatillás, jóságos arcú férfi közül tizennégy kisgyerek, úgy a három és a hatesztendős között. Ez a kép is félig elmosódott, vagy megfakult, hiszen a majdhogynem hatvan esztendő alatt, amit végighevert, a napfény is, annyi tavasz és nyár forró verőfénye, ugyancsak keményen és kitartóan ostromolhatta! Mintha csak azért, szívta volna a vonásokat róla, hogy a sugarai szárnyán magához húzza, emelje, fölvigye. Az angyalokat mindig jobbam szerette az ég, mint a föld, persze. Középen, szinte fölötte a környezetnek, ül, majdnem trónol a feketeatillás ember. Olyan komoly, akárcsak a diplomata, aki a világ sorsát igazgatja. Mintha a maga kis világa fölött jóságos goridőal őrködnék; a tizennégy apró Senki fölött, aki körülötte jobbról-balról álldogál, vagy üldögél s némelyik bizalmasan belécsimpázkodik. Ha nem férfi volna, szinte olyannak látnám, mintha a csirkék bújnának a korsós védőszárnyai alá. Dehát kemény, erős és határozott férfi arc a feketeatillásé. És mégis a szelídség, jóság és ártatlanság hatását teszi. Miért? Ezt alig lehet megmagyarázni. Mintha a maga idejének, vagy a magunk lrtatlanágának az emléke volna ott a hideg fotográfián és a kép mindazt újra idehozná magával a messziségből, a szemünk és a lelkünk elébe. Ez a feketeatillás az életnek, a fekete csontkezű a sírnak cereblyélt össze bennünket. * Dedós bácsi az a feketeatillás, magi után megmondva. Azóta kiveszett már ez a species is az óvó, néni van a helyén, de ez már mégis csak valami más, mindenképpen. A mi Dedós bácsinkat Droppa Károlynál hívták, de miután a negyvennyolcas szabadságharcot a gömöri honvédek között végigverekedte, jobbnak látta a nevéből Ligeti Károlyt csinálni. Akkoriban a véres harcokra következett véres csöndben igy bújtak el a bosszuló hóhérok elől. Uj, friss, magyar névbe, a dedó szedd és békés kuckóiba. Oroszlánok, az apró egerek meg hernyók közé. Dedós bácsi erős, robusztus ember volt, külsőképpen marcona emberevőnek látszott, pedig olyan szelíd volt, mint a galamb. Úgy deljátszogatott, eldalolgatott, tréfálgatott velünk naphosszat, mintha csak magától értetődő dolog volna, hogy az óriás egyebet se csinál, mint a pudkás kis renevészekkel bíbelődik. Derűs vagy tikkasztó nyári délutánokon, mikor a kis város zöld asalugáterei mögött mindenki sziesztás, nehogy mi is elálmosodjunk, Dedós bácsi csákót, még pedig nemzetiszinü papircsákót nyomott a nagy, gömbölyű fejére és kardot, arasznyi kis bádogkardot kötött a széles derekára, úgy vezetett, Bétai látott bennünket köröskörül a rimaszombati nagy piacon. Mi, a tizennégyek, hadirendbe sorakozva tipegtünk utána. És Dedes bácsi olykor mérgesen meg-megsuhintotta a bádogkardját, mintha láthatatlan ellenséget kaszabolna. A cseh és morva fináncok, akik a zöld zsalugáterek mögül lesték, füUQAFESTi HüM? 260. «*.) 1922 november L Európa még fegyverben áll. — Hughes államtitkár Amerika nemzetközi politikájáról. — Európa legfőbb baja: a nagy hadseregektartásáva járó kiadások. — Newyork, okt. 30. Hughes államtitkár Bosztonysan beszédet mondott az Egyesült Államoknak a mai nemzetközi politikával szemben elfoglalt álláspontjáról. Kijelentene, hogy az amerikai kormány Európát illetőleg mindenkor kész volt a segilieztre, arra azonban nem hajlandó, hogy az Egyesült Államok tekintélyét elpródálja azzal, hogy beleavatkozzék olyan viszálykodásokba, amelyek nemzeti versengésiből keletkeznek. Amerika nem állott hadilábon Törökországgal, tehát nem vehet részt a Közel Keletről tárgyaló békeértekezleten. Meg kell azonban védenie értékeit az európai hatalmaknak azzal a követelésével szemben, hogy a Közel Keletet politikai sakktáblának használják. Amerika bízik abban, hogy külön gazdasági érdekszférák megteremtését nem fogják megkísérelni. Huades továbbá kifejezést adott annak a véleményének, hogy az Egyesült Államok bírák kiküldésével fognak közreműködni a nemrégiben megszervezett nemzetközi törvényszék munkájában. Beszélt azután azokról az okokról, amelyek miatt Európa fő problémáit nem lehet megoldani és kijelentette, hogy Európát jelenleg nagy hadseregek súlyos kiadásai terhelik és ezeknek a hadseregeknek a fentartása sehogy sem áll arányban az illető államok pénzügyi teherbíróképességével. , Tömege! Murtírás a FelMéshi. A rutén földön a csehek megint újabb letartóztatásokkal kedveskedtek az ott amúgy is állandó bizonytalanságban levő magyaroknak. A múlt pénteken Munkácsott letartóztatták a magyarság egyik vezetőjét, az ősz Mihailovits Árpád járási főszámvevőt, aki ugyan semmit sem vétett a köztársaság ellen, egyetlen bűne, hogy magyarnak vallja magát, amiért már többizben meghurcolták. Letartóztatták Munkácson még Dirner cseh-szlovák hadnagyot is és ide szállították be Beregszászból a letartóztatott Szeleczkyt, Sípost és Pál gazdatisztet, akiket hétfőn Ungvárra szállítottak. Beregszászban különben minden különösebb ok nélkül lefogtak még hét embert, köztük Szűk Aladárt, Toldy Ignácot és Hunyady Istvánt, akik szintén nem voltak valami renitens államellenes összeesküvők, csak egyszerű, becsületes magyarok. Volácon a rendőrség őrizetbe vette Fankovits Antal esperest, Szelecsényi Hugó jegyzőt, Thám László erdészt, Dudinszky Nesztor latorkai görög-katolikus lelkészt. Természetes, hogy komoly ok a letartóztatásra nem volt, a csehek azonban, mint megszokhattuk, okot igazán bőven tudnak találni. A letartóztatottakat a többi között azzal vádolják,kihogy a magyarlengyel légió szervezésében részt vettek, holott ilyen légió nincs és nem is volt. A cseheknek azonban ez mindegy, nekik csak ok kell arra, hogy azt, aki nem cseh, a Felvidékről mindenféle kellemetlenkedéssel kiüldözzék. Éppen ideje volna már, hogy a magyar kormány energikusan a sarkába álljon és a művelt külföld elé vigye ezeket a brutalitásokat, amelyek ércnél maradandóbb emléket állítanak a Trianonban nagyra nőtt hatalmasságok kultúrájának és testvériségérzetének.