Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)
1922-12-07 / 280. szám
/ 8 a szerelem legbájosabb apotézisában fejeződik be a kinematográfiának legragyogóbb és legcsodálatosabbeme alkotása. Láttunk még igen kedves és harsogó nevetést keltő burleszkeket, amelyek a grardiózus ,Ír orkán előtt egészítik ki a gyönyörű műsort. úgy értesülünk, hogy Az orkán kizáróan csak a Korvin Színházban való előadásra érkezett meg és az amerikai gyár intézkedése szerint a Korvin Színház bemutatója után visszamegy külföldre és belátható időn belül nem kerülhet vissza Magyarországba. Út a boldogság felé. — Az első klasszikus filmregény, bemutatják szombaton, december 9-én, az Uránia, Omnia és Royal-Apolló. — Érdekes megfigyelni a film fejlődését. Hogyan jutott el a kis életképektől a detektívdrámákon, a kalandortörténeteken , a drámák filmváltozatain, a múlt grandiózus rekonstruálásáig, az úgynevezett történelmi filmekig, amelyek az utóbbi időkig kedveltjei voltak a közönségnek. Regényt azonban filmre vinni idáig még senkinek sem sikerült. Hogy is lehetne feloldani képekben a regény bonyodalmait, hogy lehet egymásba illeszteni a finom meseszövés szövevényes fonalát. Hogyan lehet filmen jellemezni és bemutatni a regény hőseit s hogyan lehet beilleszteni a regény epizódjait a cselekménybe a filmen is, hogy azok ne hátráltassák, hanem előre vigyék az érdekes mesét. Nos, ezt a lehetetlennek látszó feladatot megoldotta egy amerikai filmrendező, a legnagyobbak legnagyobbja: D. W. Griffith. Azt hisszük, hogy ez a név már nem ismeretlen Magyarországon, hiszen annyit beszéltünk és olvastunk róla az utolsó hetekben, tudjuk, hogy ő a világ első rendezője, legnagyobb művésze a filmnek. S ha majd szombaton vagy a következő napok egyikén ,végigélvezzük az Uránia, Omnia, vagy fiegal Apolló páratlan díszelőadásait s lepereg elöttünk, az Út a 'boldogság felé 11 édes bús fölvonása, akkor méltányolhatjuk csak igazán Griffith rendezői zsenialitását. Alig három fölvonás, már a regény összes szereplőit ismerjük, jellemüket, szokásaikat, tulajdonságaikat, derűs és komoly, oldalaikat, övék minden szimpátiánk. A sötét színezetű drámai cselekményt vidám epizódok tarkítják, ott, ahol a regény menete azt feltétlenül megkívánja. A lassú kezdésből egyre fokozódik a tempó, hogy a végén egy olyan csattanóval nyerjen befejezést, amelynek izgalmasságát a legidegizgatóbb látványosság sem múlja fenül. Azt a jelenetet, mikor a mindenkitől elhagyottszegény kisleányt egy jégtábla hátán sebes ár sodorja a Niagara vizesés felé, sosem felejthetjük el.» E színes és forró levegőjű regény hősnőjének eljátszására külön egy színésznőt nevelt magának Griffith, akit 13 éves kora óta ismert, s akit fáradságos munkával, odaadó tanítással a világ első filmszínésznőjévé emelt A neve: Lillian Gish. Játéka: egy könny, egy mosoly, egy szemrebbenés s vele sírunk, vele nevetünk. Van egy jelenet a képben, amint a szegény sorsüldözött Kiss Annát, a darab főhősnőjét, a zajgó vizen ragadja magával egy jégtábla s az istenkisértő vihar zengésében jégtáblátról-jégtáblára rohan utána szerelmese és a Niagara szélén ragadja vissza az életbe. Ahogy ezt a jelenetet , a maga megrázó tökéletességeiben Griffith és Lillian Gish megoldották, az évtizedek óta a legszebb és legnagyobb művészi élmény. A csodás képet az Orionfilmgyár szerezte meg Magyarországra és szombaton,december 9-én az Omnia, Royal Apolló és Uránia( mutatják be, ahol a pénztárak a jegyeket már elővételben árusítják. * (A Korvin Színház) előadásai 5, 7 és 9 órakor. * (Az Omnia és a Korzó) e heti nagyszabásúműsorának, az 5 felvonásos Max Liinder-filmnek: ismét évig nem lesz szerencsém és A szerencse fiai című 6 felvonásos alaskai történetnek előadásai n nagy sikerrel folynak. Az Omnia előadásai %5, VíI. [8 és 7^10 órakor kezdődnek, a Korzó előadásai pedáifl .4, 3/46, %8 és V&10 órakor kezdődnek. W * (A Mozgókép Otthonban) ma megy utoljára a gyönyörű Mae Murraga a Tálncőrület látványosamerikai filmregény és Viola Danával a poétikusan szép japán miliőben játszódó Suzuki című darab,mindegyik 6 felvonásban, 5, 7, 9 órai előadásban. Aholnapi nagyszabású és kiváló premier minden egyes filmje fémjelzett amerikai újdonság. Douglas Fair- Ihacks, a leghíresebb amerikai filmművész. Csendélet [Arizonában 5 felvonásos vidám kalandorfilmműben, utólérhetetlen, a másik nagy filmje a premiernek .Éjjel 12 órakor nagyszabású amerikai erkölcsregény [a Jewel csoportból, a híres szépségű Miss Du Pont-al ,a főszerepben. Két szenzációs 2 felvonásos amerikai burleszk Penoy, mint filmrendező és a Kutyamulatság egészítik ki a premier-műsort. A premier-előadások kezdete: VzA, l^G, ’/18 és VzlO órakor. / __ * (Fél 4, negyed 6 és 7 órakor kezdődnek csütörtöktől kezdve a Renaissance-mozi előadásai.) TAKÁCS J.A. ÉKSZEREKET legmagasabb napi árban vesz, olcsón árusít. Hamisfogat is 25%-kal ___________magasabb árban vessek. — József-körut 71. szám. Budapesti Hírlap (2so. m.) 1922 december 7. * (A Halállétrán produkálja Albertini legvakmerőbb bravúrjait.) A nagyszabású cirkuszfilm, a Sikoly az éjszakában című tüneményes amerikai filmremekkel, még csak két napig a Renaissancemoziban. Előadások fél 4, negyed 6 és 7 órakor.) * (A Halál-óra) Hedda Vernonnal és Szenvedélyek rabja Kari Götz-cel a főszerepben két szenzációs dráma és a Huncut Tommy című amerikai burleszk a Vesla-mozgó műsora december 8—14-ig. * (Turán-mozgó.) Csütörtök: Babona, amerikai életkép, és Jetti kisasszony. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. * (Az Uránia kétfilmes műsora — Sikoly az éjszakában és Milliomos szegénylegény — holnap utoljára 5, 7 és 9 órakor.) KÖZGAZDASÁG. f mezűgazdaságunknak mérsékelt védővámokra van szüksége. — A mezőgazdasági termelés a vámtarifában az iparral egyenlő elbánást igényel. — Az eszményi cél a szabadforgalom, de a mai viszonyok a nemzeti termelés és a munka védelmét megkívánják. — Mutschenbacher Emil dr. előadása. — Vámpolitikai ankét a Közgazdasági Társaságban. — A Magyar Közgazdasági Társaság ma délután Matlekovits Sándor dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen folytatják az uj vámtarifa alapelvei felett megindult vitát. -A mai ülésnek fokozott érdekességet adott az hogy ezúttal Mutschenbacher Emil dr., az OMGE igazgató-helyettese szólalt föl, részletesen fejtegetve a gazdatársadalom hivatalos vámpolitikai felfogását. Ez a körülmény magyarázza, hogy az ülésen az ipari és kereskedelmi élet számos kiválóságán kívül, nagy számban jelentek meg a a gazda társadalom reprezentánsai is. Ott voltak a többek között Bod János dr. közélemező miniszer, Hadik János gróf, a Közélelmező Tanács elnöke, ifj. Chorin Ferenc dr., Fenyő Miksa dr., Hallányi Kálmán és még számosan mások is. Mutschenbacher előadásában abból indult ki, hogy az eszmei cél, mely felé a nemzetközi árucsere terén törekednünk kell, a teljes szabadforgalom. Ez azonban ma nem valósítható meg. Ismeretes, hogy az egyes államok merev felzárkózó politikát folytatnak s igy mi is kénytelenek vagyunk a vámpolitikai elveket akként alkalmazni, hogy a kereskedelmi szerződések megkötésére irányuló tárgyalásokon megfelelő fegyverrel rendelkezzünk. Ez a nézőpont azt kívánja, hogy mérsékelt védővámokat állítsunk fel. Sokan vannak, akik arra hivatkoznak, hogy a mezőgazdasági termelésnek nincs szüksége vámvédelemre. Akik ezt vallják, állásfoglalásukat arra alapítják, hogy mezőgazdasági termelésünk kiviteli fölöslegekkel rendelkezik, amelynek elhelyezése a világpiacon semmi nehézséget sem okoz. Következőleg a belföldi áruk a világpiaci paritáshoz igazodnak, tehát a külföldi versenytől nem kell tartani. E felfogással szemben áll az a tény, hogy a külforgalom terén érvényesülő elzárkózás nem engedi a világpiaci áralakulás szabad érvényesülését, továbbá, hogy a valóságban mezőgazdasági termelésünk máris érzi a külföld versenyét, ha pillanatnyilag a belföldön még nem is, a külföldön azonban igen. Csak példaképpen hivatkozunk a magyar lisztre, amelynek ma már versenytársa a kisebb sikértartalmú balkáni liszt, de itt vannak bizonyos takarmányfajták, továbbá: a hagyma stb., amelyek erősen érzik a külföldi versenyt. A ma még csak külföldön érezhető verseny könnyen veszedelmessé válhatik a belföldön is. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági termelés is védelemre szorul. A vámvédelem alkalmazása ,azonban nem lehet egyoldalű, hanem paritásos és éppen ezért a magyar mezőgazdaság ugyanolyan védelmet kiván, mint amilyent az ipar. A védelem fokát természetesen végső fokon a termelési költség határozza meg. Kétségtelen, hogy ez a múlthoz képest erősen megnövekedett különösen a mezőgazdaságban. A vámvédelem értékének megállapításánál tehát a termelési költség alakulását kell figyelembe venni, de nem szabad túlzott védővámokat alkalmazni, melyek elzárkózáshoz vezetnek. A gazdatársadalom érdekeit képviselő Mezőgazdasági Vámközéppont e körülmények gondos mérlegelése alapján dolgozta ki vámpolitikai javaslatait, amelyekben mindenkor csak arra igyekezett, hogy a védelemre szoruló termelési ágak megkapják az új vámtarifában is a védelemnek azt a mértékét, amit számukra a most érvényben levő régi autonóm tarifa nyújt. Éppen ezért a gazdatársadalom a gabonára és takarmánytól élre mérsékelt vámvédelmet kéri. Az állatvámok tekintetében a vámtételek emelését javasolta, azonban a kért emelés legnagyobb mértéke sem jelent a ma érvényes vámokhoz képest 50 százaléknál nagyobb emelést. Az állatvámok fokozását az állattenyésztés fejlesztésének elősegítése tette szükségessé. A mai állatvámok az értékhez viszonyítva 5—10 százalékosak, míg a többi mezőgazdasági vámtétel átlagban az érték 20—25 százalékának felel meg. Így az állatvámokat is erre a mértékre kell emelni, már csak az egyenlő elbánás elvének érvényesülése érdekében is. Ugyancsak védelmet kér a gazdatársadalom a kertészeti termelvények számára, mely a birtokreform végrehajtása következtében szaporodó kis- és kertészkedésre berendezkedő középgazdaságok nézőpontjából mindenképpen megokolt. Összefoglalva a gazdatársadalom vámpolitikai kívánságait, ezek abban jelölhetők meg, hogy a nemzeti termelés és a munka megfelelő védelemben részesüljön. A védelem ne legyen egyoldalű, hanem paritásos, és mértékét a termelési költségek alakulása szabja meg. Vagyis ne védjünk oly termelési ágakat, melyeknek kifejlődése és rentabilitása a termelési költségek kedvezőtlen alakulása következtében így sem remélhető, hanem ezeket szerezzük be olcsóbban a vámkülföldről. Viszont védjünk minden fejlődésképes termelési ágat s biztosítsuk ezek számára a külföldi piacokat. Ha a gyáripar is magáévá teszi ezt az állásfoglalást, remélnünk lehet, hogyminden jogos igény kielégülést nyer és a mezőgazdasági termelés, valamint az ennek eredményeit is felhasználó gyáripar szép fejlődésnek indul. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Naményi Ernő dr., az Országos Iparegyesület titkára beszélt, aki a szabadkereskedelem nézőpontjait fejtegette. Naményi sorba vette a védővámos vámpolitikussok érveit és ezeket cáfolva bizonyítani igyekezett, hogy a védővámok nem fokozzák a nemzeti termelést és nem szolgálják a fogyasztók érdekeit sem. Ezzel szemben a szabadverseny buzdítólag hat a termelésre. A mai viszonyok mellett azonban belátja, nem lehet teljes vámmentességre gondolnunk, amiért is egy mérsékelt védővámos vámtarifának híve. Végül Keleti Kornél beszélt és részletesen fejtegetve a hazai ipar érdekeit a védővámok akalmazása mellett foglalt állást. A vitát a jövő héten folytatják. fiz értékpapirofc tőzsdei értékelése. A . tőzsdén jegyzett vállalatok árfolyamértéke háború előtt 2062 millió, ma pedig csak 331 millió aranykorona. ■ — Alig néhány vállalatot értékelnek többre, mint békében. — Sokszor figyelmeztettünk arra, hogy érdekes volna megvizsgálni és pontosan kiszámítani, hogyan értékelte a tőzsde, a gazdasági élet vérkeringésének ez a finom és pontos műszere, a bankok és egyéb ipari, valamint a kereskedelmi vállalatokat bekéltem és hogyan értékeli azokat ma? (Az ugyanis az árfolyam alakulásából már szemre is feltűnt, hogy az árfolyamok nincsenek összhangban a Pénz értékében bekövetkezett eltolódással.) E kérdésre ad most számszerű feleletet az az összeállítás, melyet a Hallóssy István és a dalnoki Kovátz Jenő szerkesztésében megjelenő Bér Érték és Árváltozási Értesítő legutolsó számában olvasunk. Az összeállítás két időpontbeli értékelést rögzít meg. A háború előtti állapotra vonatkozóan alapul vette az 1913. évi december 31-iki árfolyamokat s azokat beszorozta a részvények akkori számával. A mostani értékelést pedig ugyanígy állapította meg, összehasonlítás céljából a papírkorona-értéket 0,22-es zürichi jegyzéssel aranykoronára számítva át. A számítások meglepő eredményhez vezettek. E szerint a bankok értékcsökkenése 95.9%-os, a takarékpénztáraké 98.5%-os, a biztosító intézeteké 98.1%-os, a bányáké 58.2%-os, a könyvnyomdáké 82.4%-os, a vasművek és gépgyáraké 66.3%, a malmoké 43.3, a közlekedési vállalatoké 73,5 és a különféle vállalatoké 37,1 százalékos. Az összes vállalatok átlagos értékcsökkenése 41 százalékos. Ha pedig az összes vállalatok értékét nézzük a két időpontban, akkor arra a szomorú eredményre jutunk, hogy a míg háború előtt azok összértéke 2062 millió aranykorona volt, addig ma ez csak 331 millió aranykoronára rúg. Még szomorúbb a helyzet, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tőkeemelések következtében újabb tőkeerők is beolvadtak a vállalatokba, melyeknek értéke, ha pontosan kimutathatók volnának, levonandók lennének. Az egyes vállalatok értékalakulását nézve, a két időpontban igen érdekes adatokat találhatunk. J EV 33 HISZ milyen, megkönnyebbülést nyújt sok viszontagságunk közepette a DIANA sósborszesz állandó használata. Szervezetünk ellentálló képességét már kori ifjúságunktól lógva ápolnunk kell. Seramiléio más szerrel sem érhetjük ezt el olyan biztosan, mint a DIANA - sósborszeszszel