Budapesti Hírlap, 1922. december (42. évfolyam, 275–298. szám)

1922-12-07 / 280. szám

/ 8 a szerelem legbájosabb apotézisában fejeződik be a kinematográfiának legragyogóbb és legcsodálatosabb­­eme alkotása. Láttunk még igen kedves és harsogó nevetést keltő burleszkeket, a­melyek a grardiózus ,Ír orkán előtt egészítik ki a gyönyörű műsort. úgy értesülünk, hogy Az orkán kizáróan csak a Korvin Színházban való előadásra érkezett meg és az amerikai gyár intézkedése szerint a Korvin Szín­ház bemutatója után visszamegy külföldre és belát­ható időn belül nem kerülhet vissza Magyaror­szágba. Út a boldogság felé. — Az első klasszikus filmregény, bemutatják szombaton, december 9-én, az Uránia, Omnia és Royal-Apolló. — Érdekes megfigyelni a film fejlődését. Hogyan jutott el a kis életképektől a detektívdrámákon, a kalandortörténeteken , a drámák filmváltozatain, a múlt grandiózus rekonstruálásáig, az úgynevezett történelmi filmekig, a­melyek az utóbbi időkig ked­­veltjei voltak a közönségnek. Regényt azonban filmre vinni idáig még senkinek sem sikerült. Hogy is le­hetne feloldani képekben a regény bonyodal­mait, hogy lehet egymásba illeszteni a finom mese­szövés szövevényes fonalát. Hogyan lehet filmen jel­lemezni és bemutatni a regény hőseit s hogyan lehet beilleszteni a regény epizódjait a cselekménybe a fil­men is, hogy azok ne hátráltassák, hanem előre vi­gyék az érdekes mesét. Nos, ezt a lehetetlennek látszó feladatot megoldotta egy amerikai filmrendező, a legnagyobbak legnagyobbja: D. W. Griffith. Azt hisszük, hogy ez a név már nem ismeretlen Ma­­gyarországon, hiszen annyit beszéltünk és olvas­tunk róla az utolsó hetekben, tudjuk, hogy ő a v­ilág első rendezője, legnagyobb művésze a filmnek. S ha majd szombaton vagy a következő napok egyikén ,végigélvezzük az Uránia, Omnia, vagy fiegal Apolló páratlan díszelőadásait s lepereg elöttünk, az Út a '­boldogság felé 11 édes­ bús fölvonása, akkor méltá­nyolhatjuk csak igazán Griffith rendezői zsenialitá­sát. Alig három fölvonás, már a regény összes sze­replőit ismerjük, jellemüket, szokásaikat, tulajdon­ságaikat, derűs és komoly, oldalaikat, övék minden szimpátiánk. A sötét színezetű drámai cselekményt vidám epizódok tarkítják, ott, a­hol a regény me­nete azt feltétlenül megkívánja. A lassú kezdésből egyre fokozódik a tempó, hogy a végén egy olyan csattanóval nyerjen befejezést, a­melynek izgalmas­ságát a legidegizgatóbb látványosság sem múlja fenül. Azt a jelenetet, mikor a mindenkitől elhagyott­­szegény kisleányt egy jégtábla hátán sebes ár so­dorja a Niagara vizesés felé, sosem felejthetjük el.­­» E színes és forró levegőjű regény hősnőjének eljátszására külön egy színésznőt nevelt magának Griffith, a­kit 13 éves kora óta ismert, s a­kit fá­radságos munkával, odaadó tanítással a világ első filmszínésznőjévé emelt­ A neve: Lillian Gish. Já­téka: egy könny, egy mosoly, egy szemrebbenés s vele sírunk, vele nevetünk. Van egy jelenet a kép­­­ben, a­mint a szegény sorsüldözött Kiss Annát, a da­­­­rab főhősnőjét, a zajgó vizen ragadja magával egy jégtábla s az istenkisértő vihar zengésében jégtáblá­­t­ról-jégtáblára rohan utána szerelmese és a Niagara szélén ragadja vissza az életbe. A­hogy ezt a jelenetet , a­ maga megrázó tökéletességeiben Griffith és Lillian Gish megoldották, az évtizedek óta a legszebb és leg­­­­nagyobb művészi élmény. A csodás képet az Orion­­filmgyár szerezte meg Magyarországra és szombaton,­­december 9-én az Omnia, Royal Apolló és Uránia(­­ mutatják be, a­hol a pénztárak a jegyeket már elő­­­­vételben árusítják. * (A Korvin Színház) előadásai 5, 7 és 9 órakor. * (Az Omnia és a Korzó) e heti nagyszabású­­műsorának, az 5 felvonásos Max Liinder-filmnek: ismét évig nem lesz szerencsém és A szerencse fiai című 6 felvonásos alaskai történetnek előadásai n nagy sikerrel folynak. Az Omnia előadásai %5, VíI. [8 és 7^10 órakor kezdődnek, a Korzó előadásai pe­­dáifl .4, 3/46, %8 és V&10 órakor kezdődnek. W * (A Mozgókép Otthonban) ma megy utoljára a gyönyörű Mae Murrag­a­­ a Tálncőrület látványos­­amerikai filmregény és Viola Danával a poétikusan szép japán miliőben játszódó Suzuki című darab,­­mindegyik 6 felvonásban, 5, 7, 9 órai előadásban. A­­holnapi nagyszabású és kiváló premier minden egyes filmje fémjelzett amerikai újdonság. Douglas Fair- Ihacks, a leghíresebb amerikai filmművész. Csendélet [Arizonában 5 felvonásos vidám kalandorfilmműben, utólérhetetlen, a másik nagy filmje a premiernek .Éjjel 12 órakor nagyszabású amerikai erkölcsregény [a Jewel csoportból, a híres szépségű Miss Du Pont-al ,a főszerepben. Két szenzációs 2 felvonásos amerikai burleszk Penoy, mint filmrendező és a Kutyamulat­ság egészítik ki a premier-műsort. A premier-elő­adások kezdete: VzA, l^G, ’/18 és VzlO órakor. / __ * (Fél 4, negyed 6 és 7 órakor kezdődnek csütörtöktől kezdve a Renaissance-mozi előadásai.) TAKÁCS J.A. ÉKSZEREKET legmagasabb napi árban vesz, olcsón árusít. Hamisfogat is 25%-kal­­ ___________magasabb árban vessek. — József-körut 71. szám. Budapesti Hírlap (2so. m.) 1922 december 7. * (A Halállétrán produkálja Albertini legvak­merőbb bravúrjait.) A nagyszabású cirkuszfilm, a Sikoly az éjszakában című tüneményes amerikai filmremekkel, még csak két napig a Renaissance­­moziban. Előadások fél 4, negyed 6 és 7 órakor.) * (A Halál-óra) Hedda Vernonnal és Szenve­délyek rabja Kari Götz-cel a főszerepben két szen­zációs dráma és a Huncut Tommy című amerikai burleszk a Vesla-mozgó műsora december 8—14-ig. * (Turán-mozgó.) Csütörtök: Babona, ameri­kai életkép, és Jetti kisasszony. Előadások kezdete 5, 7 és 9 órakor. * (Az Uránia kétfilmes műsora — Sikoly az éjszakában és Milliomos szegénylegény — holnap utoljára 5, 7 és 9 órakor.) KÖZGAZDASÁG. f mezűgazdaságunknak mérsékelt védővámokra van szüksége. — A mezőgazdasági termelés a vámtarifában az iparral egyenlő elbánást igényel. — Az eszményi cél a szabadforgalom, de­ a m­ai viszonyok a nemzeti termelés és a munka védelmét megkívánják. — Mutschenbacher Emil dr. előadása. — Vámpolitikai ankét a Közgazdasági Társaságban. — A Magyar Közgazdasági Társaság ma délután Matlekovits Sándor dr. elnöklésével ülést tartott, a­melyen folytat­ják az uj vámtarifa alapel­vei felett megindult vitát. -A mai ülésnek fokozott érdekessé­get adott az hogy ezúttal Mutschenbacher Emil dr., az OMGE igazgató-helyettese szólalt föl, részlete­sen fejtegetve a gazdatársadalom hivatalos vámpoli­tikai felfogását. Ez a körülmény magyarázza, hogy­ az ülésen az ipari és kereskedelmi élet számos ki­válóságán kívül, nagy számban jelentek m­eg a a gazda társadalom reprezentánsai is. Ott voltak a töb­bek között­ Bod János dr. közélemező miniszer, Ha­dik János gróf, a Közélelmező Tanács­­ elnöke, ifj. Chorin Ferenc dr., Fenyő Miksa dr., Hal­lányi Kál­mán és még számosan mások is. Mutschenbacher előadásában abból indult ki, hogy az eszmei cél, mely felé a nemzetközi árucsere terén törekednünk kell, a teljes szabadforgalom. Ez azonban ma nem valósítható meg. Ismeretes, hogy az egyes államok merev f­elzárkózó politikát folytatnak s igy mi is kénytelenek vagyunk a vám­politikai elveket akként alkalmazni, hogy a kereske­delmi szerződések megkötésére irányuló tárgyalá­sokon megfelelő fegyverrel rendelkezzünk. Ez a nézőpont azt kívánja, hogy mérsékelt védővámokat állítsunk fel. Sokan vannak, a­kik arra hivatkoznak, hogy a mezőgazdasági termelésnek nincs szüksége vám­védelemre. A­kik ezt vallják, állásfoglalásukat arra alapítják, hogy mezőgazdasági termelésünk kiviteli fölöslegekkel rendelkezik, a­melynek elhelyezése a világpiacon semmi nehézséget sem okoz. Követke­zőleg a belföldi áruk a világpiaci paritáshoz igazod­nak, tehát a külföldi versenytől nem kell tartani. E felfogással szemben áll az a tény, hogy a külfor­­galom terén érvényesülő elzárkózás nem engedi a világpiaci áralakulás szabad érvényesülését, továbbá, hogy a valóságban mezőgazdasági termelésünk máris érzi a külföld versenyét, ha pillanatnyilag a belföl­dön még nem is, a külföldön azonban igen. Csak példaképpen hivatkozunk a magyar lisztre, a­mely­nek ma már versenytársa a kisebb sikértartalmú balkáni liszt, de itt vannak bizonyos takarmány­­fajták, továbbá: a hagyma stb., a­melyek erősen­ ér­­zik a külföldi versenyt. A ma még csak külföldön érezhető verseny könnyen veszedelmessé válhatik a belföldön is. Ebből következik, hogy a mezőgazda­sági termelés is védelemre szorul. A vámvédelem alkalmazása ,azonban nem lehet egyoldalű­, hanem paritásos és éppen ezért a magyar mezőgazdaság ugyanolyan védelmet kiván, mint a­milyent az ipar. A védelem fokát természetesen végső fokon a termelési költség határozza meg. Két­ségtelen, hogy ez a múlthoz képest erősen megnöve­kedett különösen a mezőgazdaságban. A vámvéde­lem értékének megállapításánál tehát a­ termelési költség alakulását kell figyelembe venni, de nem szabad túlzott védővámokat alkalmazni, melyek el­zárkózáshoz vezetnek. A gazdatársadalom érdekeit képviselő Mező­­gazdasági Vámközéppont e körülm­ények gondos mérlegelése alapján dolgozta ki vámpolitikai javas­latait, a­melyekben mindenkor csak arra igyeke­zett, hogy a védelemre szoruló termelési ágak meg­kapják az új vámtarifában is a védelemnek azt a mértékét, a­mit számukra a most érvényben levő régi autonóm tarifa nyújt. Éppen ezért a gazda­­társadalom a gabonára és takarmánytól élre mér­sékelt vámvédelmet kéri. Az állatvámok tekinteté­ben a vámtételek emelését javasolta, azonban a kért emelés legnagyobb mértéke sem jelent a ma érvényes vámokhoz képest 50 százaléknál nagyobb emelést. Az állatvámok fokozását az állattenyész­tés fejlesztésének elősegítése tette szükségessé. A mai állatvámok az értékhez viszonyítva 5—10 szá­zalékosak, míg a többi mezőgazdasági vámtétel át­lagban az érték 20—25 százalékának felel meg. Így az állatvámokat is erre a mértékre kell emelni, már csak az egyenlő elbánás elvének érvényesü­lése érdekében is. Ugyancsak védelmet kér a gazda­társadalom a kertészeti termelvények számára, mely a birtokreform végrehajtása következtében szapo­rodó kis- és kertészkedésre berendezkedő közép­gazdaságok nézőpontjából mindenképpen megokolt. Összefoglalva a gazdatársadalom vámpolitikai kívánságait, ezek abban jelölhetők meg, hogy a nem­zeti termelés és a munka megfelelő­ védelemben részesüljön. A védelem ne legyen egyoldalű­, hanem paritásos, és mértékét a termelési költségek alaku­lása szabja meg. Vagyis ne védjünk oly termelési ágakat, melyeknek kifejlődése és rentabilitása a ter­melési költségek kedvezőtlen alakulása következté­ben így sem remélhető, hanem ezeket szerezzük be olcsóbban a vámkülföldről. Viszont védjünk min­den fejlődésképes termelési ágat s biztosítsuk ezek számára a külföldi piacokat. Ha a gyáripar is ma­gáévá teszi ezt az állásfoglalást, remélnünk lehet, hogy­­minden jogos igény kielégülést nyer és a mező­­gazdasági termelés, valamint az ennek eredményeit is felhasználó gyáripar szép fejlődésnek indul. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Namé­­nyi Ernő dr., az Országos Iparegyesület titkára be­szélt, a­ki a szabadkereskedelem nézőpontjait fej­tegette. Naményi sorba vette a védővámos vámpoliti­­kussok érveit és ezeket cáfolva bizonyítani igyeke­zett, hogy a védővámok nem fokozzák a nemzeti ter­melést és nem szolgálják a fogyasztók érdekeit sem. Ezzel szemben a szabadverseny buzdítólag hat a ter­melésre. A mai viszonyok mellett azonban belátja, nem lehet teljes vámmentességre gondolnunk, a­miért is egy mérsékelt védővámos vámtarifának­ híve. Végül Keleti Kornél beszélt és részletesen fej­tegetve a hazai ipar érdekeit a védővámok akalma­zása mellett foglalt állást. A vitát a jövő héten folytatják. fiz értékpapirofc tőzsdei értékelése. A .­ tőzsdén jegyzett vállalatok árfolyamértéke há­ború előtt 2062 millió, ma pedig csak 331 millió aranykorona. ■ — Alig néhány vállalatot értékelnek többre, mint békében. — Sokszor figyelmeztettünk arra,­ hogy érdekes­ volna megvizsgálni és pontosan kiszámítani, ho­gyan értékelte a tőzsde, a gazdasági élet vérkeringé­sének ez a finom és pontos műszere, a bankok és egyéb ipari, valamint a kereskedelmi vállalatokat bek­éltem és hogyan értékeli azokat ma? (Az ugyanis az árfolyam alakulásából már szemre is feltűnt, hogy az árfolyamok nincsenek összhangban a Pénz értékében bekövetkezett eltolódással.) E kérdésre ad most számszerű feleletet az az összeállítás, melyet a Hallóssy István és a dalnoki Kovátz Jenő szerkeszté­sében­ megjelenő Bér­ Érték és Árváltozási Értesítő legutolsó számában olvasunk. Az összeállítás két időpontbeli értékelést rögzít meg. A háború előtti állapotra vonatkozóan alapul vette az 1913. évi de­cember 31-iki árfolyamokat s azokat beszorozta a részvények akkori számával. A mostani értékelést pedig ugyanígy állapította meg­, összehasonlítás cél­jából a papírkorona-értéket 0,22-es zürichi jegyzéssel aranykoronára számítva át. A számítások meglepő eredményhez vezettek. E szerint a bankok értékcsökkenése 95.9%-os, a takarékpénztáraké 98.5%-os, a biztosító intézeteké 98.1%-os, a bányáké 58.2%-os, a könyvnyomdáké 82.4%-os, a vasművek és gépgyáraké 66.3%, a malmoké 43.3, a közlekedési vállalatoké 73,5 és a különféle vállalatoké 37,1 százalékos. Az összes vál­lalatok átlagos értékcsökkenése 41 százalékos. Ha­ pedig az összes vállalatok értékét nézzük a két idő­pontban, akkor arra a szomorú eredményre jutunk, hogy a míg háború előtt azok összértéke 2062 millió aranykorona volt, addig ma ez csak 331 millió aranykoronára rúg. Még szomorúbb a helyzet, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a tőkeemelések kö­vetkeztében újabb tőkeerők is beolvadtak a vállala­tokba, melyeknek értéke, ha pontosan kimutathatók volnának, levonandók lennének. Az egyes vállalatok értékalakulását nézve, a két időpontban igen érdekes adatokat találhatunk. J­ ­EV 33 HISZ milyen, megkönnyebbülést nyújt sok viszontagságunk közepette a­ DIANA sósborszesz állandó használata. Szervezetünk ellentálló képességét már kori ifjúságunktól lógva ápolnunk kell. Seramiléio más szerrel sem érhet­jük ezt el olyan biztosan, mint a DIANA - sósborszeszszel

Next