Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)

1923-01-31 / 24. szám

s nyugalomra és biztosságra van szüksége. Ezt pedig nem lehet megteremteni addig, a­míg Magyarország ellenségekkel van kö­rülzárva. Példának említi Ausztriát, a­mely jóformán valamennyi állammal békés meg­­egyenesre jutott . Ugyanez a módszer leh­et­­séges is, alkalmas is Magyarország nyugal­mának megteremtésére. Ennek a föltétele azonban, hogy a velünk elkövetett igazság­talanságokat a népszövetség jóvá tegye. Nekünk nem aggresszív szövetségeseket, h­anem őszinte barátokat kell keresnünk. Ennek a módja a demokratikus kormány­­zat. A javaslatot elfogadja. Giesswein Sándor örömmel üdvözli Ma ír­­-Írországnak azt az elhatározását, hogy belépett a nemzetek szövetségébe. Sokak­nak nem tetszik, hogy ezzel a törvényja­­vaslattal a nemzetköziség alapjára léptünk. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy mi le­mondtunk volna nemzeti sajátosságainkról , nemzeti életképességünkről. Sőt éppen így biztosíthatjuk a magy­ar­ nemzet fejlőd­­ését. A nemzetköziség eszméjét Magyaror­­zágon elsőnek Szent István és vele a s­er Eszténység vitte bele az európai gondolat­körbe. A makkiavellizmus, mely a pacifiz-­must kicsúfolja, nem keresztény, hanem pogány gondolat. Tiltakoznunk kell az el­len, hogy a­míg egyes nemzetek nyakig fegyverben állanak, addig másokat teljes­­séggel lőfegyvereznek, Ö a teljes leszerelést akarja. (Nagy tetszés a szélsőba (oldalon■) day,yarország bizonyosan méltóképpen fog együtt dolgozni a többi nemzettel a hala­dásért és a szabadságért. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) J­ers Vilmos báró Poldllal szemben han­goztatja, hogy a szociáldemokratáknak, mint az egyik, nemzetközi szociáldemokrata kongresszuson már tanácsolták is, együtt kell dolgozniok a polgári pártokkal. ( Zaj és ellentmondás a sasélsőbalozóalom.) Nem engedheti monopolizálni azt a fölfogást, hogy a háború ellen csipák a szocialisták szállottak volna szembe. Tisza István, a t­agy vértanú sem volt a h­á­ború mellett, ő sem akarta, de ezt a szocialisták elhall­­gatják. Pikter Emil: Miért csinálta! (Óriás fel­háborodás jobbról. Viharos kiáltások: Ha­zudik! Kém csinálta!) Kállaii Tamás ismételten kiáltja: Hazu­dik! A cím­r csak nagynehezen állott helyre. Lers Vilmos báró: A szociáldemokraták folyton osztályuralmat emlegetnek, folyton az úri körök ellen­­izgatnak csak azért, hogy­ mások számára teremtsék meg az osztályuralmat és maguk­ üljenek be azokba a pozíciókba, a­melyeket most támadnak. (/.aj.). Azzal a szociáldemokrata állítással szemben, hogy Magyarországon az úri mentalitás volt a legnagyobb voszcetefcrm, hivatkozik arra, hogy a magyar nemesség a jobbágyság fölszabadításától és az adó­zástól kezdve, mindig úri gesztussal valósí­­totta meg a legnagyobb r­játmókát. Vala­mennyi háború és forradalom után mindig nagy káosz, zavar, nyugtalanság, pénzte­lenség volt, miért kívánják a szocialisták tehát, hogy ily irtózatos förgeteg után, mint a­minő a világháború volt, h­­áról­­holnapra rögtön megtalálja a­ kormány azt az irányt, a­melyet követnie kell. A kor­mány swiszke­leivel arra, hogy semmiféle explodálá­s nem történt, holott ug­y élünk is, mint a kik gyutaccsal járnak a puska, poros hordók körül 3 .A kargpány mégis óriás fáradsággal és önmérsékléssel dolgo­zott a haza érdekében. (Hosszas élénk tet­szés és éljenzés jobbról.) Dénes István főképp Lerssel polemizál s azután az elnök a vitáit berekeesztette. Daunváry Géza igazságügyi miniszter: Örül, hogy a nemzetgyűlés a javaslatot egyhangúan elfogadta, mert ezzel megmu­tatta, hogy jogos érdekeink és igazságunk megvédését a nemzetek szövetségével való együttműködéssel kívánja megvalósítani. Reméli, hogy állásfoglalásunk hozzá fog járulni a békés állapotok megteremtéséhez. A nemzetek szövetsége a többi között azt a magasztos célt tűzte ki maga elé, hogy biztosítsa a békét és hogy előzetes intézke­désekkel a­­nemzetek talait biztosítsa a vá­ratlan támadásoktól. Az egész európai po­litika tengelye ma a kisebbségek védelme. A­m­íg ezt az kérdést meg nem oldják, addig őszinte együttműködés lehetetlen. Szerződésünkből folyóan mindenképpen arra fogunk hatni, hogy a nemze­tek szö­vetsége a kisebbségek védelmével minél intenzívebben foglalkozzék, nelva tudja, hogy nagy utat kell megtennünk, a­míg ezt elérhetjük. Érdekünk, hogy a nemzetek szövetségének erősítéséhez hozzájáruljunk, mert mi is az igazság uralmának érvénye­sülését kivárnjuk. Magyarországnak érdeke a nemzetek szövetségébe való belépés azért is, mert a szövetség egyik fő célja a lefegy­­verzés. Ki van mondva, hogy a nemzetek a lefegyverzést addig a határig kötelesek végrehajtani, a­meddig ezt az állam biz­tossága megengedi. A trianoni békeszerző­désben kikötött lefegyverzést mi végrehaj­tottuk,­ de a többi nemzetek lefegyverzése fájdalom, még csak az előkészítés stádiu­maiban le­t­.­­ Ha a nemzetek szövetségének ülésein alkalmunk lesz majd a többi nemzetek képviselőivel huzamosabb ideig együtt lenni, módot fogunk találni arra, hogy fölvilágosítsuk őket az itteni állapotokról, országunk valódi helyzetéről, hogy igazun­kat bebizonyíthassuk és a velünk szemben hangoztatott igazságtalnságokat feltárhas­suk valódi mivoltukban és igy befolyást tiltakozózu­ssunk a cikig- közv­édrén­jén­ek kialakulására. — A nemzetek szövetsége eddig pozitív politikai eredményt ú­gg ért el, mert még nem­ áll rendelkezésre a megfelelő organi­záció, a­mely a kitűzött célok megvalósítá­sára föltétlenül szükséges volna. Egyetlen pozitív eredmény, a­melyre rá lehet mu­tatni. Ausztria szanálási akciója és az Aland-szigetek ügyének elintézését, a­mely Északon meglehetősen súlyos konfliktus kitörését akadályozta meg. A nemzetei­ szövetsége meglehetősen hasznos munkát végez ezenkívül számos apróbb ügyben is Kijelentem, hogy a magyar kormány nem voni csodáikat a nemzetek szövetségének mű­­ködéséről, mert ismeri összetételének fog­gyatékossá­gait, azokat a nagy nehézségeket a­melyekkel meg kell küzdenie. Az az irány azonban, a­melyet a nemzetek szö­vetsége tűzött ki maga elé, megfelel ne­künk, mert mi jogos követelményeink­et az igazság fegyverével akarjuk kiküzdeni. Bizalommal tekintünk tehát a nemzetek szövetségének munkája elé. Ezeket tartot­tam szükségesnek elmondani. (Élénk tet­szés és helyeslés.) A nemzetgyűlés azután a törvényjavas­latot általánosságban elfogadta és az el­nök javaslatára holnap kezdi meg a rész­letes tárgyalást. A holnapi napirendre tűz­ték ki a többi külügyi javaslatot és két munkásügyi javaslat tárgyalását is. Azután Lingauer Albin összeférhetetlen­sége ügyében sorsolták ki r. zsűri tagjait. Az ülés három órakor ért véget. HiMiima ni i i — i iiinii'wiii i ii i 'in' nn I ii iiii mii i in i ini mii m i —■ ^agtmitist hazajön Párisból, írta Tartallyné S. Hsa». A s­agy diófa áthajlott a szomszédok kertjébe s mióta kitavaszodott, Pisti min­den­ szabad idejét ott töltötte az áthajtó ágon. Pompásan­­ lehetett ott torn­ázni, himbálóan i­s az volt a legfontosabb, hogy a Pistiék verandájáról nem lehetett oda­­látni, így aztán szabadon „tréningeit“ Pisti s a nyaktörő mutatványok nem ejt­hették kétségbe az édes­anyját. Az utóbbi időben azonban új mulatsága akadt ott Pistinek. A szomszédét tornácát nézte, az ott jövő-menő embereket, a ker­tet s a rendezetten udvart és mindent, a­mi egészen más volt, mint az övék. A szomszéd ház egy asztalosé volt, ezt régen tudta Pisti, mert iskolából kijőve, e ház előtt vitt el útja s gyakran olvasta a nagy­betűs cégtáblán: VÁRNAI KÁROLY épület- és bútorasztalos. 1.Ujébként nem törődött a házzal és la­kóival, de egy idő óta érdekelni kezdte a más emberek másforma élete, különböző tennivalói és a sok tarka furcsaság, a­mi elvonult előtte az udvaron. Ott Kiások vannak, kiabálós­segédek, egy totyogós néni és rekedtes hangú öreg ember. Az le­het a Várnai bácsi, mert annak legmorco­­sabb a köténye. És egy leányuk is van az asztalosoknak. Tulajdonképpen ez kénysze­rít­ette Pistit a diófaágon végzett „expe­dícióra“, mert egy idő óta ez a titokzatos lény minden m­ap délutáni ám lejön a kert végébe, a Pistiék diófájának árnyékába és ott nézi m­eget. Igaz, kézimunkát, m­eg könyvit is szokott hozni magával, de azok hevernek mellette, ő masa hátradől a pad támlájára és­­az eget nézi. Messze-messze­­néz, talán túl az égen is és mindenen. A szemei nagyok és kékek. Pisti kis fiú volt ugyan, de pár nap múlva mégis csak bosszaintotta s belemart öntudatkin hiúságiéka az a semmibevevés, mellyel a lány elnézett mellette. Bár érez­nie kellett, hogy ott van s hallania a fa mozdulásait, még sem nézett oda. Egyszer sem! Elhatározta, ho­­y valamiképpen ma­gára vonja a lány figyelmét s a következő napon már kora délután fölült a diófaágra,, hogy ott legyen, mikor jön a leány. De nem jött, hiába vak­. Szomorú lett. Mikor­­ bement a lakásba, még édesanyja is megkérdezte: — Mi lett Pistit! Talán szekundát kaptál? Szó nélkül surrant el, nem felelt a kér­désre. " Másnap sem ült a padon a leány, mikor Pisti odament, de ott volt kézimunkája, a könyve és egy képe levesezőlap. Pista meg­­kapaszkodott a lábával a diófaágba és le­­csöngette a fejét, úgy nézte meg a lapot. Furcsa idegen bélyeg volt rajta és idegen­­bélyegző. Kis megerőltetéssel el is olvasta: — Paris — és felrobbanó melegség gyűjte vissts a testem: Paris, Paris...» ennek nagy idegen városinak az id­egensége valamikép­pen rajta volt a leányon­­­. Legalább is most ujjá érezte Pisti. Ez a leány l»lekap­­csolódott a nagy messzeségbe s talán, azért nagyok és kékek a szemei ... és fehér az arca ... A címet nézte meg még. Nagy ákum-báku­m betűk voltak, talán divato­sak: „Várnai Erzsébet kisasszonynak.“ A fiú ennyit olvasott­ól s felhúzódva meg­kapta két kezével az ágat és ráült. Jött a leány. Lassú, óvatos lépésekkel jött s­ könnye­dén, elnyúlva, mint a cica. Igazán szép Irány vett. Gesztenyeszinü haja rendezet­len fürtökkel körítette arcát. Pistinek na­gyon dobogott a szive. Hátha megtudja, hogy megnézte a lapot, Párisi... De most sem nézett Pistire, hanem leült, a padra, mint a­hogy máskor tette. A lapot vette a kezébe és beletette a könyvbe. Aztán elkezdte a nézést. — Most odanéz ... Pak­sba néz, egész bizonyosan odagondolta Pisti. Az­után leszakított egy diófa­levelet, hosszan beszívta illatát, és­­ ledobta. Most dobogott mégegyszer a szive! És­ különös öröm égett benne, félig kinyílt a szája a várakozás izgalmában. A diófa­levél odaért, a­hová küldte: a leány ha­jára, onnan az ölébe esett, a lustálkodó fehér kezére. A leány felnézett. Bosszúsan s mégis mosolyogva. Pista megelőzte a szóban: — Bocsánatot kérek, de véletlenül tet­tem. Ne haragudjék, Erzsike kisasszony. •— Honnan tudja, hogy engem úgy hív­nak? — Megláttam azon a­ lapon, a­melyik Parisból jött. — Tudja-e, Jxefiv illetlen dolog, a másnak szóló írást megnézni? Miért telle? — Véletlenül láttam meg, én csak a bé­lyeget akartam megnézni. Olyan érdekes az a bélyeg. Én szeretnék bélyeget gyűjteni, de nekünk nem járnak ilyen idegen le­velek. — Nekem sok ilyen bélyegem van. Hagy­­m­ássy sok ilyen levelet s lapot küld Pá­risim!. — Ki az a Hagymássy ? — A vőlegényem. S ő Párision lakik? — Most igen, de nemsokára haza fog jönni. Ö mi lakatos és oda ment, hogy a tudását tökéletesítse. Jöjjön le ide és köze­­lebbről is megnézheti a bélyeget. A kis szőke fiú csurpa-izoim teste pár pil­lanatig himbálózott a faágon, aztán egye­nesen a leány elé ugrott. — Szem­ző István vagyok, másodikos realista. A leány a kezét nyújtotta neki és ő mé­lyen meghajolt, mint egy kis lovag s szőke haja a lendülettől homlokába hji­t. — Üljön le — mutatott a leány maga mellé a Padig. Érződött a hangján, hogy örül e kis barátnak. Nem volt eddig, kivel megosztania a magányt és kis semmi sza­­kát mondogatni, apró, ostoba kis bizalmast­ságokat, melyekért mások talán kinevet­nék. A kis fiú leült. — Nekem vannak, másforma bélyegeim », is — mondotta tovább a leány — van Münchenbel, Berlinből, Bécsből s más helyekről is­mert Hagymássy min­dezek­et a helyeket bejárta. Itt is van két levél a zsebemben ezekről odaadom a bélyeget, ha Akarja. —­ Köszönöm szépen. A papát is kérni fogom, hogy hozzon írékem. Mert törvény­­széki kiró a papám, hátha oda is jönnek ilyen levelek. Sokáig Otwsz­élgettek e dé­ulán. A követ­kező napokon Pisti várta a leányt s a szo­kott módon leszállt m­ellé. A leánynak jól esett az ámulat és a rajongás, mely a kis­fiú tekintetéből feléje áradt. Sokat beszélt neki Hagymássy­ról, felmagasította al­­tk­ját, előkelő allűröket s gazdag tudást ru­házott rá. Felöltöztette és ragyogóvá tette a távollevő alakot, mint egy mesebeli her­ceget. Néha azonban belefulladt a szó s a behunyt szeme és egy titkolt sóhajtás fáj­dalmat sejtetett Pistivel. A kisfiú minden szép beszédet hallgatott, látta maga előtt a nagyszerű embert, a világjáró lovagot s napról-napra jobban­­— gyűlölte. ■— Egyszer hazajön Parisból Hagymássy és elviszi Erzsikét innen, a diófa alól. S nem küld több levelet sem, nem letz­több idegen bélyeg sem. És Erzsiké elmegy vele­ , mert Hagymássy biztosan szép ember — gondola. Egyszer aztán meg is kérdezte a leány­tól: __ Mondta, Erzsiké, milyen az a Hagy­mássy? Szép ember? _ Nem. Nem szép. De okos ember, gyáva lesz, ha hazajön. És szemmel láthatóen szomorú lett a l­ány. A kis­fiúnak önkénytelenül át villant az agyán, m­ocv talán nem is szereti Hagy. nfirisyk Erzsike Párisi szereti, a „messzit!"1 totftsTi Rffliitr (M. )o 1953 január 31. A­usztria pénzügyi fülaagHése. SeipeS kancelláp ©Söfer-jjessaEttös© a népssSvet­ .­ségi tarsifees ©isaekpak aHblseotts&g£íB»©n. — A je a!­­Ssiasottság fratSr-OKata. — Egy angol pénzcso­­port 60 miUSiá» aranykor© Interim «* Sí­­felt ajájntí. — Zimmermann SöfoExtes nyilatkeacata, , Paris, jan. II0. A népszövetségi tanács osztrák­­albizott­sága, mint nyár jelentettük, testlap tartotta első ülését, a­melyen meghallgatta­­a nép­szövetség ideiglenes küldöttségeinek, vala­mint á­m­ mennem a főbiztosnak jelentését. A vitában résztvett Sjo Seipel szövetségi kanjcellár, Viviar­ francia megbízott. So­­lantira olasz megbízott és az elnöklő­­Bal­four lord. Seipel kancelár előterjesztése után a tanácskozás során következő ered­ményre jutottak: Az osztrák­­albizottság, valamint a garantáló államok ellenőrzői bizottsága­ ellenezte, hogy a né­gy kölcsönt a genfi jegyzőkönyv egyes aláíró hatalmai között külön kölcsönökké darabolják szét és a mellett döntött, hogy a kölcsönt egy­ségess egészként bocsássák ki, még­pedig úgy, hogy a garantáló államok mindegyike garanciális részesedése arányában szava­­toljon az egységes címletekért.* A tanács­­kozás második eredményeként megállapí­tották, hogy a mostani politikai helyzetre. wc-ró tekintettel, a kölcsön kibocsátására közelebbről nem lehet gondolni. Azt, ter­mészetesen nem lehetett Seipel szövetségi kancellártól megtagadni,­ hogy a wé ifi jegyzőkönyvben előírt feltételek és bizto­sítékok alapján közvetetten tárgyalásokba lépjen a tekintetbe jövő pénzügyi csopor­tokkal, a végből, hogy interim-hitelt ve­gyen» föl­ a közeli hónapok legsürgősebb pértszűkíti ,,lrtérték fedezésére. Az osztrák kormány bizalmi emberei Londonban rpá.r, mogrís indították .az­ erre vonatkozó •tár-,.1 'gyalár-tíkat. A tárgyalásokat elsősorban Ro­senberg dr. vezette­ .Tól értesült helyről közült, hogy Rosen­­bergnek máris sikerült egy angol pén­zcso­­port elvi hozzájárulását megnyerni egy harmad-félmillió fontnyi, vagyis h­atvan­­milló aranykoronányi interim-hitel folyó­sít­­ásához. A kölcsön ellenében rövid lejá­ratú kincstári jegyeket bocsátanak ki,­­■ melyeket az­­angol pénzcsoport garantál. Ezzel a zak­rim-hitell­el sikerül fedezni ez osztrák kormány pénzszüksségietét március, április és május havára és remélik, hogy májusig már a nagy kölcsönt is­­' nyélbe üthetik.­­ Az ülés után­­­Ammermann főbiztos a nemzetközi sajtó képviselői előtt beszámolt ausztriai tapasztalatairól és a szanálási munka jelenlegi állásáról. A" népszövetség — mondotta ennek az újjáépítési mun­kának a vállalásával egyenesen új korsza­kot nyitott meg a nemzetközi politikában. A történelemben még soha sem volt rá példa, hogy a nemzetek közössége vállvetve módszeresen így készek a népek nagy csa­ládjának egyik tagját megmenteni, a­mely­­nek pusztulása nemcsak az illető országra, hanem más államok egész sorára is nagy szerencsétlenséget jelen­tene. A népszövetség hatályos közbelépésére Ausztriában ismét visszatért a bizalom. Augusztus óta stabilizálódott a korona. Igen­­sagy jelentősége van ennek a mostani pil­lanatban, a­mikor a nemzetközi valuta­piacon olyan nagy hullámzások mutat­koznak. A visszatérő bizalomnak másik jele, hogy az osztrák közönség újból kezd koronákat félretenni. A napi élet kiadásai egyre csökkennek. Ausztria mindenesetre most ipari válságban szenved, de ez a vál­­sá­g nem haladja meg annak a bajnak mé­­reteit, a­melynek az infláció időszaka után szükségszerűen be kellett következnie. Az egész munka kitűnően indult meg, de okveletlenü­l megfenekkv­e- ha nem bocsá- á­l­lamak hamarosan az osztrák állam rendel-­­ kezésére azokat a hiteleket, a­melyek a szanálás folyamán feltétlenül felmerülő hiány fedezésére szolgálnak. A főbiztos kérte a nemzetközi sajtó képviselőit, hosty­n adják tudtul az egész világnak ezt a nyi­latkozatát, a­melyet legmélyebb m­ergyő­­ződé­se alapján tett. Egy nép megmentésé­ről van most szó, a­melynek további fenn­maradása egyik lényeges előfeltétele annak, hogy a világban a tartós rend ismét helyre­­álljon.

Next