Budapesti Hírlap, 1923. január (43. évfolyam, 1–24. szám)
1923-01-31 / 24. szám
s nyugalomra és biztosságra van szüksége. Ezt pedig nem lehet megteremteni addig, amíg Magyarország ellenségekkel van körülzárva. Példának említi Ausztriát, amely jóformán valamennyi állammal békés megegyenesre jutott . Ugyanez a módszer lehetséges is, alkalmas is Magyarország nyugalmának megteremtésére. Ennek a föltétele azonban, hogy a velünk elkövetett igazságtalanságokat a népszövetség jóvá tegye. Nekünk nem aggresszív szövetségeseket, hanem őszinte barátokat kell keresnünk. Ennek a módja a demokratikus kormányzat. A javaslatot elfogadja. Giesswein Sándor örömmel üdvözli Ma ír-Írországnak azt az elhatározását, hogy belépett a nemzetek szövetségébe. Sokaknak nem tetszik, hogy ezzel a törvényjavaslattal a nemzetköziség alapjára léptünk. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy mi lemondtunk volna nemzeti sajátosságainkról , nemzeti életképességünkről. Sőt éppen így biztosíthatjuk a magyar nemzet fejlődését. A nemzetköziség eszméjét Magyarorzágon elsőnek Szent István és vele a ser Eszténység vitte bele az európai gondolatkörbe. A makkiavellizmus, mely a pacifiz-must kicsúfolja, nem keresztény, hanem pogány gondolat. Tiltakoznunk kell az ellen, hogy amíg egyes nemzetek nyakig fegyverben állanak, addig másokat teljességgel lőfegyvereznek, Ö a teljes leszerelést akarja. (Nagy tetszés a szélsőba (oldalon■) day,yarország bizonyosan méltóképpen fog együtt dolgozni a többi nemzettel a haladásért és a szabadságért. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Jers Vilmos báró Poldllal szemben hangoztatja, hogy a szociáldemokratáknak, mint az egyik, nemzetközi szociáldemokrata kongresszuson már tanácsolták is, együtt kell dolgozniok a polgári pártokkal. ( Zaj és ellentmondás a sasélsőbalozóalom.) Nem engedheti monopolizálni azt a fölfogást, hogy a háború ellen csipák a szocialisták szállottak volna szembe. Tisza István, a tagy vértanú sem volt a háború mellett, ő sem akarta, de ezt a szocialisták elhallgatják. Pikter Emil: Miért csinálta! (Óriás felháborodás jobbról. Viharos kiáltások: Hazudik! Kém csinálta!) Kállaii Tamás ismételten kiáltja: Hazudik! A címr csak nagynehezen állott helyre. Lers Vilmos báró: A szociáldemokraták folyton osztályuralmat emlegetnek, folyton az úri körök ellenizgatnak csak azért, hogy mások számára teremtsék meg az osztályuralmat és maguk üljenek be azokba a pozíciókba, amelyeket most támadnak. (/.aj.). Azzal a szociáldemokrata állítással szemben, hogy Magyarországon az úri mentalitás volt a legnagyobb voszcetefcrm, hivatkozik arra, hogy a magyar nemesség a jobbágyság fölszabadításától és az adózástól kezdve, mindig úri gesztussal valósította meg a legnagyobb rjátmókát. Valamennyi háború és forradalom után mindig nagy káosz, zavar, nyugtalanság, pénztelenség volt, miért kívánják a szocialisták tehát, hogy ily irtózatos förgeteg után, mint aminő a világháború volt, hárólholnapra rögtön megtalálja a kormány azt az irányt, amelyet követnie kell. A kormány swiszkeleivel arra, hogy semmiféle explodálás nem történt, holott ugy élünk is, mint a kik gyutaccsal járnak a puska, poros hordók körül 3 .A kargpány mégis óriás fáradsággal és önmérsékléssel dolgozott a haza érdekében. (Hosszas élénk tetszés és éljenzés jobbról.) Dénes István főképp Lerssel polemizál s azután az elnök a vitáit berekeesztette. Daunváry Géza igazságügyi miniszter: Örül, hogy a nemzetgyűlés a javaslatot egyhangúan elfogadta, mert ezzel megmutatta, hogy jogos érdekeink és igazságunk megvédését a nemzetek szövetségével való együttműködéssel kívánja megvalósítani. Reméli, hogy állásfoglalásunk hozzá fog járulni a békés állapotok megteremtéséhez. A nemzetek szövetsége a többi között azt a magasztos célt tűzte ki maga elé, hogy biztosítsa a békét és hogy előzetes intézkedésekkel anemzetek talait biztosítsa a váratlan támadásoktól. Az egész európai politika tengelye ma a kisebbségek védelme. Amíg ezt az kérdést meg nem oldják, addig őszinte együttműködés lehetetlen. Szerződésünkből folyóan mindenképpen arra fogunk hatni, hogy a nemzetek szövetsége a kisebbségek védelmével minél intenzívebben foglalkozzék, nelva tudja, hogy nagy utat kell megtennünk, amíg ezt elérhetjük. Érdekünk, hogy a nemzetek szövetségének erősítéséhez hozzájáruljunk, mert mi is az igazság uralmának érvényesülését kivárnjuk. Magyarországnak érdeke a nemzetek szövetségébe való belépés azért is, mert a szövetség egyik fő célja a lefegyverzés. Ki van mondva, hogy a nemzetek a lefegyverzést addig a határig kötelesek végrehajtani, ameddig ezt az állam biztossága megengedi. A trianoni békeszerződésben kikötött lefegyverzést mi végrehajtottuk, de a többi nemzetek lefegyverzése fájdalom, még csak az előkészítés stádiumaiban let. Ha a nemzetek szövetségének ülésein alkalmunk lesz majd a többi nemzetek képviselőivel huzamosabb ideig együtt lenni, módot fogunk találni arra, hogy fölvilágosítsuk őket az itteni állapotokról, országunk valódi helyzetéről, hogy igazunkat bebizonyíthassuk és a velünk szemben hangoztatott igazságtalnságokat feltárhassuk valódi mivoltukban és igy befolyást tiltakozózussunk a cikig- közvédrénjének kialakulására. — A nemzetek szövetsége eddig pozitív politikai eredményt úgg ért el, mert még nem áll rendelkezésre a megfelelő organizáció, amely a kitűzött célok megvalósítására föltétlenül szükséges volna. Egyetlen pozitív eredmény, amelyre rá lehet mutatni. Ausztria szanálási akciója és az Aland-szigetek ügyének elintézését, amely Északon meglehetősen súlyos konfliktus kitörését akadályozta meg. A nemzetei szövetsége meglehetősen hasznos munkát végez ezenkívül számos apróbb ügyben is Kijelentem, hogy a magyar kormány nem voni csodáikat a nemzetek szövetségének működéséről, mert ismeri összetételének foggyatékosságait, azokat a nagy nehézségeket amelyekkel meg kell küzdenie. Az az irány azonban, amelyet a nemzetek szövetsége tűzött ki maga elé, megfelel nekünk, mert mi jogos követelményeinket az igazság fegyverével akarjuk kiküzdeni. Bizalommal tekintünk tehát a nemzetek szövetségének munkája elé. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani. (Élénk tetszés és helyeslés.) A nemzetgyűlés azután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta és az elnök javaslatára holnap kezdi meg a részletes tárgyalást. A holnapi napirendre tűzték ki a többi külügyi javaslatot és két munkásügyi javaslat tárgyalását is. Azután Lingauer Albin összeférhetetlensége ügyében sorsolták ki r. zsűri tagjait. Az ülés három órakor ért véget. HiMiima ni i i — i iiinii'wiii i ii i 'in' nn I ii iiii mii i in i ini mii m i —■ ^agtmitist hazajön Párisból, írta Tartallyné S. Hsa». A sagy diófa áthajlott a szomszédok kertjébe s mióta kitavaszodott, Pisti minden szabad idejét ott töltötte az áthajtó ágon. Pompásan lehetett ott tornázni, himbálóan is az volt a legfontosabb, hogy a Pistiék verandájáról nem lehetett odalátni, így aztán szabadon „tréningeit“ Pisti s a nyaktörő mutatványok nem ejthették kétségbe az édesanyját. Az utóbbi időben azonban új mulatsága akadt ott Pistinek. A szomszédét tornácát nézte, az ott jövő-menő embereket, a kertet s a rendezetten udvart és mindent, ami egészen más volt, mint az övék. A szomszéd ház egy asztalosé volt, ezt régen tudta Pisti, mert iskolából kijőve, e ház előtt vitt el útja s gyakran olvasta a nagybetűs cégtáblán: VÁRNAI KÁROLY épület- és bútorasztalos. 1.Ujébként nem törődött a házzal és lakóival, de egy idő óta érdekelni kezdte a más emberek másforma élete, különböző tennivalói és a sok tarka furcsaság, ami elvonult előtte az udvaron. Ott Kiások vannak, kiabálóssegédek, egy totyogós néni és rekedtes hangú öreg ember. Az lehet a Várnai bácsi, mert annak legmorcosabb a köténye. És egy leányuk is van az asztalosoknak. Tulajdonképpen ez kényszerítette Pistit a diófaágon végzett „expedícióra“, mert egy idő óta ez a titokzatos lény minden map délutáni ám lejön a kert végébe, a Pistiék diófájának árnyékába és ott nézi meget. Igaz, kézimunkát, meg könyvit is szokott hozni magával, de azok hevernek mellette, ő masa hátradől a pad támlájára ésaz eget nézi. Messze-messzenéz, talán túl az égen is és mindenen. A szemei nagyok és kékek. Pisti kis fiú volt ugyan, de pár nap múlva mégis csak bosszaintotta s belemart öntudatkin hiúságiéka az a semmibevevés, mellyel a lány elnézett mellette. Bár éreznie kellett, hogy ott van s hallania a fa mozdulásait, még sem nézett oda. Egyszer sem! Elhatározta, hoy valamiképpen magára vonja a lány figyelmét s a következő napon már kora délután fölült a diófaágra,, hogy ott legyen, mikor jön a leány. De nem jött, hiába vak. Szomorú lett. Mikor bement a lakásba, még édesanyja is megkérdezte: — Mi lett Pistit! Talán szekundát kaptál? Szó nélkül surrant el, nem felelt a kérdésre. " Másnap sem ült a padon a leány, mikor Pisti odament, de ott volt kézimunkája, a könyve és egy képe levesezőlap. Pista megkapaszkodott a lábával a diófaágba és lecsöngette a fejét, úgy nézte meg a lapot. Furcsa idegen bélyeg volt rajta és idegenbélyegző. Kis megerőltetéssel el is olvasta: — Paris — és felrobbanó melegség gyűjte vissts a testem: Paris, Paris...» ennek nagy idegen városinak az idegensége valamiképpen rajta volt a leányon. Legalább is most ujjá érezte Pisti. Ez a leány l»lekapcsolódott a nagy messzeségbe s talán, azért nagyok és kékek a szemei ... és fehér az arca ... A címet nézte meg még. Nagy ákum-bákum betűk voltak, talán divatosak: „Várnai Erzsébet kisasszonynak.“ A fiú ennyit olvasottól s felhúzódva megkapta két kezével az ágat és ráült. Jött a leány. Lassú, óvatos lépésekkel jött s könnyedén, elnyúlva, mint a cica. Igazán szép Irány vett. Gesztenyeszinü haja rendezetlen fürtökkel körítette arcát. Pistinek nagyon dobogott a szive. Hátha megtudja, hogy megnézte a lapot, Párisi... De most sem nézett Pistire, hanem leült, a padra, mint ahogy máskor tette. A lapot vette a kezébe és beletette a könyvbe. Aztán elkezdte a nézést. — Most odanéz ... Paksba néz, egész bizonyosan odagondolta Pisti. Azután leszakított egy diófalevelet, hosszan beszívta illatát, és ledobta. Most dobogott mégegyszer a szive! És különös öröm égett benne, félig kinyílt a szája a várakozás izgalmában. A diófalevél odaért, ahová küldte: a leány hajára, onnan az ölébe esett, a lustálkodó fehér kezére. A leány felnézett. Bosszúsan s mégis mosolyogva. Pista megelőzte a szóban: — Bocsánatot kérek, de véletlenül tettem. Ne haragudjék, Erzsike kisasszony. •— Honnan tudja, hogy engem úgy hívnak? — Megláttam azon a lapon, amelyik Parisból jött. — Tudja-e, Jxefiv illetlen dolog, a másnak szóló írást megnézni? Miért telle? — Véletlenül láttam meg, én csak a bélyeget akartam megnézni. Olyan érdekes az a bélyeg. Én szeretnék bélyeget gyűjteni, de nekünk nem járnak ilyen idegen levelek. — Nekem sok ilyen bélyegem van. Hagymássy sok ilyen levelet s lapot küld Párisim!. — Ki az a Hagymássy ? — A vőlegényem. S ő Párision lakik? — Most igen, de nemsokára haza fog jönni. Ö mi lakatos és oda ment, hogy a tudását tökéletesítse. Jöjjön le ide és közelebbről is megnézheti a bélyeget. A kis szőke fiú csurpa-izoim teste pár pillanatig himbálózott a faágon, aztán egyenesen a leány elé ugrott. — Szemző István vagyok, másodikos realista. A leány a kezét nyújtotta neki és ő mélyen meghajolt, mint egy kis lovag s szőke haja a lendülettől homlokába hjit. — Üljön le — mutatott a leány maga mellé a Padig. Érződött a hangján, hogy örül e kis barátnak. Nem volt eddig, kivel megosztania a magányt és kis semmi szakát mondogatni, apró, ostoba kis bizalmastságokat, melyekért mások talán kinevetnék. A kis fiú leült. — Nekem vannak, másforma bélyegeim », is — mondotta tovább a leány — van Münchenbel, Berlinből, Bécsből s más helyekről ismert Hagymássy mindezeket a helyeket bejárta. Itt is van két levél a zsebemben ezekről odaadom a bélyeget, ha Akarja. — Köszönöm szépen. A papát is kérni fogom, hogy hozzon írékem. Mert törvényszéki kiró a papám, hátha oda is jönnek ilyen levelek. Sokáig Otwszélgettek e déulán. A következő napokon Pisti várta a leányt s a szokott módon leszállt mellé. A leánynak jól esett az ámulat és a rajongás, mely a kisfiú tekintetéből feléje áradt. Sokat beszélt neki Hagymássyról, felmagasította altkját, előkelő allűröket s gazdag tudást ruházott rá. Felöltöztette és ragyogóvá tette a távollevő alakot, mint egy mesebeli herceget. Néha azonban belefulladt a szó s a behunyt szeme és egy titkolt sóhajtás fájdalmat sejtetett Pistivel. A kisfiú minden szép beszédet hallgatott, látta maga előtt a nagyszerű embert, a világjáró lovagot s napról-napra jobban— gyűlölte. ■— Egyszer hazajön Parisból Hagymássy és elviszi Erzsikét innen, a diófa alól. S nem küld több levelet sem, nem letztöbb idegen bélyeg sem. És Erzsiké elmegy vele , mert Hagymássy biztosan szép ember — gondola. Egyszer aztán meg is kérdezte a leánytól: __ Mondta, Erzsiké, milyen az a Hagymássy? Szép ember? _ Nem. Nem szép. De okos ember, gyáva lesz, ha hazajön. És szemmel láthatóen szomorú lett a lány. A kisfiúnak önkénytelenül át villant az agyán, mocv talán nem is szereti Hagy. nfirisyk Erzsike Párisi szereti, a „messzit!"1 totftsTi Rffliitr (M. )o 1953 január 31. Ausztria pénzügyi fülaagHése. SeipeS kancelláp ©Söfer-jjessaEttös© a népssSvet .ségi tarsifees ©isaekpak aHblseotts&g£íB»©n. — A je a!Ssiasottság fratSr-OKata. — Egy angol pénzcsoport 60 miUSiá» aranykor© Interim «* Sífelt ajájntí. — Zimmermann SöfoExtes nyilatkeacata, , Paris, jan. II0. A népszövetségi tanács osztrákalbizottsága, mint nyár jelentettük, testlap tartotta első ülését, amelyen meghallgattaa népszövetség ideiglenes küldöttségeinek, valamint ám mennem a főbiztosnak jelentését. A vitában résztvett Sjo Seipel szövetségi kanjcellár, Viviar francia megbízott. Solantira olasz megbízott és az elnöklőBalfour lord. Seipel kancelár előterjesztése után a tanácskozás során következő eredményre jutottak: Az osztrákalbizottság, valamint a garantáló államok ellenőrzői bizottsága ellenezte, hogy a négy kölcsönt a genfi jegyzőkönyv egyes aláíró hatalmai között külön kölcsönökké darabolják szét és a mellett döntött, hogy a kölcsönt egységess egészként bocsássák ki, mégpedig úgy, hogy a garantáló államok mindegyike garanciális részesedése arányában szavatoljon az egységes címletekért.* A tanácskozás második eredményeként megállapították, hogy a mostani politikai helyzetre. wc-ró tekintettel, a kölcsön kibocsátására közelebbről nem lehet gondolni. Azt, természetesen nem lehetett Seipel szövetségi kancellártól megtagadni, hogy a wé ifi jegyzőkönyvben előírt feltételek és biztosítékok alapján közvetetten tárgyalásokba lépjen a tekintetbe jövő pénzügyi csoportokkal, a végből, hogy interim-hitelt vegyen» föl a közeli hónapok legsürgősebb pértszűkíti ,,lrtérték fedezésére. Az osztrák kormány bizalmi emberei Londonban rpá.r, mogrís indították .az erre vonatkozó •tár-,.1 'gyalár-tíkat. A tárgyalásokat elsősorban Rosenberg dr. vezette .Tól értesült helyről közült, hogy Rosenbergnek máris sikerült egy angol pénzcsoport elvi hozzájárulását megnyerni egy harmad-félmillió fontnyi, vagyis hatvanmilló aranykoronányi interim-hitel folyósításához. A kölcsön ellenében rövid lejáratú kincstári jegyeket bocsátanak ki,■ melyeket azangol pénzcsoport garantál. Ezzel a zakrim-hitellel sikerül fedezni ez osztrák kormány pénzszüksségietét március, április és május havára és remélik, hogy májusig már a nagy kölcsönt is' nyélbe üthetik. Az ülés utánAmmermann főbiztos a nemzetközi sajtó képviselői előtt beszámolt ausztriai tapasztalatairól és a szanálási munka jelenlegi állásáról. A" népszövetség — mondotta ennek az újjáépítési munkának a vállalásával egyenesen új korszakot nyitott meg a nemzetközi politikában. A történelemben még soha sem volt rá példa, hogy a nemzetek közössége vállvetve módszeresen így készek a népek nagy családjának egyik tagját megmenteni, amelynek pusztulása nemcsak az illető országra, hanem más államok egész sorára is nagy szerencsétlenséget jelentene. A népszövetség hatályos közbelépésére Ausztriában ismét visszatért a bizalom. Augusztus óta stabilizálódott a korona. Igensagy jelentősége van ennek a mostani pillanatban, amikor a nemzetközi valutapiacon olyan nagy hullámzások mutatkoznak. A visszatérő bizalomnak másik jele, hogy az osztrák közönség újból kezd koronákat félretenni. A napi élet kiadásai egyre csökkennek. Ausztria mindenesetre most ipari válságban szenved, de ez a válság nem haladja meg annak a bajnak méreteit, amelynek az infláció időszaka után szükségszerűen be kellett következnie. Az egész munka kitűnően indult meg, de okveletlenül megfenekkve- ha nem bocsá- államak hamarosan az osztrák állam rendel- kezésére azokat a hiteleket, amelyek a szanálás folyamán feltétlenül felmerülő hiány fedezésére szolgálnak. A főbiztos kérte a nemzetközi sajtó képviselőit, hostyn adják tudtul az egész világnak ezt a nyilatkozatát, amelyet legmélyebb mergyőződése alapján tett. Egy nép megmentéséről van most szó, amelynek további fennmaradása egyik lényeges előfeltétele annak, hogy a világban a tartós rend ismét helyreálljon.