Budapesti Hírlap, 1923. március (43. évfolyam, 48–73. szám)
1923-03-21 / 65. szám
8 z~: ^-------——— r ínem történt és az estésZ tözönsón, tehát az ic gyötörni is pisák' is, békésen viselkedett és iélután csöndben. oszlott szét ffiz ülés lefogása. f Bíz ülést tizenkettedfel orator nyitotta meg Scitovszky Béla elnök és bemutatta az amerikai magyaroknak az Egyesült Államok Szenátusához intézett kérvényét, amelybena magyar ügy igazságos elbírálását kérték.Bejeletettette azután az elnök, hogy Csilléry András, Benedek Jártas és Grieger Miklóssürgős interpellációra kaptat engedelmet. 1, !A Ház harmadszori olvasásban is elfogadta az erdei ,alapról, az erdőbirtokhitelről és a hágai ópiumegyességről szóló törvényjavaslatoikat. Marschall Ferenc előadó ismertetéseután elfogadta általánosságban ,és részletesísően a Ház a gazdasági mitkásházak répítéseidről és állami támogatásáról szóló javaslatot. Ezután Kátay Tibor pénzügyminisz-' ster beterjesztette az Országos Pénzügyi Tanácsműködéséről, az 1000 milliós építkezési , ilellségről és a háború előtti kölcsönök rendezéséről szóló, jelentéseit. 1.A gazdasági munkaviszonyból fölmerülő illemekben a közigazgatási hatóság hatáskörbe tartozó eljárás szabályozásáról szóló Hálgjavaslat tárgyalását Szabó Sándor előadó ismertetése alapján megkezdte nízetgyűlés. Ezután az elnök javaslatára alnap folytatják a tárgyalást és szünet surcánkövetkeztek a sürgős interpellációk, fiz egyetemi frrssság és Felsdépség.Ső Téri András sürgős interpellációját kezdte, hogy a nemzeti közvélemény irásából akarja szóvá tenni a március SIS-én lezajlott eseményeket (Ellenmondássdk, balról: ön nem képviseli a nemzeti közvéleményt!) Ő nem akar bátárfalat fölállitani a diákság és a remidlőrség között, ő farendőrséget megerősíteni és a közvélekményt megnyugtatni akarja. Az anyagi nyomoruságában is lelkes fiatalság, mikor fa perselyekbe gyűjtött, a mely gyűjtésében az ország első asszonya, a kormányzó neje ."(Éljenzés jobbról.) személyesen is részt vett, nem gondolta, borsú véráldzattalfog áldozni a perselyekbe. Bámulja, hogy a rendőrkardoa oly sietve röppentek ki a tüntetésnél és vérbe fojtották az ifjúság föllobbanását, amellyel az ország megrontói ellen tüntetett. (Edemondások balról.)Az Estet nem lehet megvédeni, mert az ország földaxabulására izgatott és gyilkosságra uszított. Szilágyi Lajos: Ez a nemzetgyűlés föladata és nem az ifjúságé! Csilléry András: A hazaárulás nem huzódhat meg az elévülés okfejtése mögött. Egyféle jogrend kell csupán: magyar és nemzeti. Pikter Emil: Orgoványi jogrend kell maguknak! Csilléry András azután előadja a felvonulás történetét és azt mondja, hogy napirendre lehetne térni azon, hogy a tüntetőket szétverték, ha ugyanez a dolog másnap meg nem ismétlődött volna. A felvonuláson semmiféle rendzavarás sem történt, ő nagy hibákat lát, nem annyira a rendőrség beavatkozó részben, mint magában a rendszerben. (Zaj, tiltakozások balról.) Propper Sándor: Lesz-e Wolff miniszterelnök, ezen fordul meg minden! (Élénk derültség.) Csilléry András: Fölháborítja őt, hogy az a sajtó állítja szembe a rendőrséget az ifjúsággal, amely annakelőtte a forradalomra uszított. (Zajos fölkiáltások balról: Az önök redukcióiban vannak az uszítók! Zsirkay és társai! A Nép és a Szózat! Hollaender!) A rendőrség igen nehéz helyzetben van, ezt elismeri, de éppen ő hívta föl az illetékes körök figyelmét a rendőrség nagy megterheltetésére és rossz fizetésére. Féktelen uszítás folyik . . . (Viharos taps és éljenzés a baloldalon. Úgy van! Úgy van! kiáltások. Önök a féktelen uszítók!) Az uszítás az Az Est és lapjai részéről történül!. Pikter Emil: A zsidó kormányfőtanácsosok pénzéből uszítanak. Szabóky Jenő (kormánypárti): Ne bántsa a zsidókat! (Nagy, derültség éslaps.) Csilléry András: Gyökeres reformokat követel. Tiltsák ki az uszító lapokat a rendőrségről. (Fölkiáltások balról: A Népet és a Szózatot!) Elvárja a kormánytól, hogy a legnagyobb szigorral fog eljárni és pedig a belügyminiszter útján. Azt vitatja újból, hogy a hazaárulás nem évülhet el és ha Eckhardt Tibor indítványát elfogadták volna, akkor ma már nem volna destruktív sajtó. A rendőrség szervezetének teljes reorganizálását kívánja keresztény erkölcsi alapon. Keresztény jogrend legyen. Az ifjúság a véráldozatoktól sem fog visszariadni. (Nagy zaj és tiltakozások jobbról és balról.) Arra kéri a kormányt, hogy a rendőrségbe nem való embereket távolítsák el Azt szeretné, hogy az affér az elégtétellel elsimulna, bízik a belügyminiszterben, hogy szigorú pártatlansággal folytatja a vizsgálatot. Rakovszky Iván belügyminiszter kijelenti, hogy a második interpelláció után fog válaszolni. Benedek János: az ellenzéki szövetség óhajtására ismerteti a március idusán történt dolgokat Emlékeztet Kossuth Lajos halálának évfordulójára és utal arra, hogy Kossuth Lajos szellemében a szabad polgárok tiszteletben tartják marsok szabadságát is. Az ifjúságot senki sem bántja, hiszen ki ne szeretné a nemzet virágait? Aki az ifjúságot nem szereti, az nem szereti a hazát sem. Ha az ifjúság valóban méltóságosan viselte volna magát a felvonulásnál, akkor nem lett volna baj, de sajnos, éppen ez hiányzott. Az Ergerberger dallama mellett vonult föl a magyar ifjúság Petőfi ünneplésére. Kortestanyán elcsúszhat ez a dal, de nem március 15-én. Nem a hazaszeretet, hanem a eyüssöködés szeólalt meg Petőfi ünnepén. Az Ergerbergert dalolni Petőfi meggyalázása. Petőfi 1848. márciusában cikkekben támadta meg az antiszemitákat. Az ifjúság Petőfi legszentebb hagyományaitól távolodott el, amikor a szabadság napján egy felekezet iránti gyűlöletének adott kifejezést Nem az ifjúságot vádolja ezért, hanem azokat akik őket uszítják. Magyarországot n®m lehet gyűilölkdivissel és izgatással talpba állítani. Minden verekedés, mely az egyetemen a zsidókat éri, a törvénynek és magyar nemzet hitelének árt. Sajnos minden csepp kihullott, vért, de ez a vér visszaszáll azoknak a fejére, akik az ifjúságot ilyen kalandokba viszik. Ha a kormány nem állítja helyre erős kézzel a rendet, akkor Magyarország a paradoxonok hazája lesz, mert lesír: tudományegyetem tudomány nélkül, királyság király nélkül, rendőr rend nélkül. (Tetszés balról.) Az ifjúság sohra sem diktált azelőtt, sorre sem parancsolta, hogy ki legyen a rendőrfőkapitány és hogy kit kell elbocsátani. A konszolidációnak végre is helyre kell állania. Fegyvere csupán annak lehet a kezében, akinek a törvény ezt előírja. A különítmények, a szövetségek nem avatkozhatnak bele az állam életébe, mert a között kell választani, hogy teljes állami rend legyen-e, vagy pedig belesülyedjünk-e az amridába. A belügyminiszternek az egyetemi küldöttség fogadásakor egyetlen megrovó szava sem volt az ifjúsággal szemben. Nem szabad tűrni jogállamban, hogy felelőtlen elemek legyenek. Interpellációjában a rendőrségnek minden külső befolyástól mentes működésének s a törvények uralmának biztosítását kérte. (Zajos helyeslés és éljenzés balról.) a belügyifminisztes* válasza* Rakovszky Iván belügyminiszter nyomdrt válaszolt. Azzal kezdte, hogy mielőtt a kérdék lényegére rátérne, egy-két fogalmat kell tisztázná. Bizonyos elfogultsággal olyan újilítások hangzottak el, amelyeket oda tul redukálni, ahová tartozik. Ez a kérdés, úgymond, amellyel elöljáróban foglalkozni kívánok, a rendőrség szerepe és az ifjúság magatartása. Ami a rendőrséget illeti, ki jól jelentenem, hogy a rendőrségnek hivatalból való kötelessége minden meg nem engedett fölvonulást ellenőrizni és megakadályozni. (Taps a baloldalon.) Hangoztatnom kell, hogy erről a rendőrségnek semmiféle utasítást nem kell bevárnia, mert ez az eljárás hiatalból folyó kötelessége. (Zafros helyeslés. A másik kérdés az a bizonyos animozitás, amellyel állítólag az ifjúságot kezelték, az, amelyről Benedek János képviselő úr oly bölcsen és tapintatosan mondotta, hogy az ifjúságra csak atyai szívvel szabad gondotolun, és ha az ifjúság bizonyos túlzásokra ragadtatta is magát, az vesse rá az első követ, aki a maga fiatalságában nem követett el túlzásokat. Le kell szögezni, hogy ezzel a két alkalommal az ifjúság semmi kihágást nem követett el, se pedig semmiféle rombolás nem történt. Tévednek azok, akik az ifjúság forradalmi mozgolódásáról beszélnek és az ifjúságnak nagyobb barátnyi megmozdulását hangoztatják. Semmi ok sincs arra, hogy elfogultsággal és gyűlölettel kezeljük ezt a kérdést- Nagyon rossz szolgálatot tesznek a közügynek azok, a folk ezeket az eseményeket a rendőrség ellen használják föl. Fölkiáltások balról: A kurzus sajtós Rakovszky Iván belügyminiszter: Rátérek ezután a konkrét esetre. Az történt, hogy március 15-re az ifjúság két oldalról az Erzsébet-körtra került. Felmerült az az eshetőség, hogy az Erzsébet-körúton nem az ifjúság, de a hozzájuk csatlakozott tömeg esetleg rombolást végezhetett volna és egyes személyeket bántalmaztatott volna. A rendőrségnek tehát kötelessége volt intézkedni, hogy ez meg ne történhessék. Téves az az állítás, hogy a rendőrségi készültség Az Est kiadóhivatalának háziban tartózkodott Szóra sem érdemesítem, azt az állítást, hogy a rendőrséget előbb bepálinkáztatták. Horváth Zoltán: A kurzus sajtó írta. Rakovszky Iván belügyminiszter: A rendőrség állást foglalt, hogy, minden rombotlast megakadályozzon és biztosítsa az utca rendjét. De a rendőrséget közben a felvonulók és a tömeg két oldalról körülfogta. Az aránylag csekélyszámú rendőrség azon vette magát észre, hogy a tömegben két tűz közé került. Három rendőrtisztviselő hirtelen a tömeg közepébe jutott, több rendőr, saját testi épségének védelmére kardot rántott és a tüntető tömeget, köztük egyetemi hallgatókat, karddal oszlatta szét. (Tetszés balról.) A másik esetben hosszú, türelmes figyelmeztetés után szintén karhatalommal oszlatták szét a tömeget. Azért volt szükség arra, hogy a rendőrség fegyverhez nyúljon, mert mint kiderült, mind a két esetben előbb a rendőrség tagjait tettleg bántalmazták. (Zaj balról.) Drozdy Győző: Most hazudjon tovább a kurzussajtó! Hogy fogják ezt is letagadni holnap? Felkiáltások a baloldalon: Tehát kiderült, hogy a rendőröket előbb bántalmazták! Most hazudjanak! Rakovszky Iván: Vezető állásban lévő rendőrtisztviselők fegyelmi felelősségük tudatában fogalmazták meg jelentéseiket, amelyekből ez a tényállás kiderült. Komoly oldalról vádak merültek föl, hogy a rendőrség egészen megokolatlanul, brutálisan lépett volna fel és hogy először a rendőrtisztek ütöttek volna meg egyeseket. A második Vád, melyet hangoztattak, hogy a jelentések, melyeid a minisztériumhoz fölkerültek, hamis adatokat tartalmaznak. Benedeki János azt kérdezte tőlem, milyen választ adtam az egyetemi ifjúság küldöttségének. Azt a választ, amit mindenki más az én helyemben mondott volna. Komoly vádak merültek fel, ezeket vizsgálat tárgyává teszem. A rendőrség tekintélyét meg akarom és meg is fogom védeni mindenkor. (Zajos helyeslés a Ház minden oldalán.) A felmerült vádakat kötelességem volt kivizsgáltatni, nehogy bárki is azt mondhassa, hogy bármit. ..eltussolnak és nehogy bárki is azt hihesse, hogy ennél a testületnél bárki büntetlenül követhet el hibákat vagy bűncselekményeket. Ennek a vizsgálatnak nem az a célja, hogy az egész rendőri apparátus revízió alá kerüljön, amint azt követelték is, hanem az, hogy kideríttessék, követtek-e el szabálytalanságokat. Azt a követelést állították föl különösen a sajtó egy részéről, hogy az egyes rendőrtisztviselők nem felelnek meg a feladatuknak . . . Szeder Ferenc: A saját sajtója állítja ezt! Rakovszky Iván belügyminiszter: Ezért a rendőrtisztviselők állami tisztviselői nem lehet őket minden további nélkül elbocsátani. Tovább megyek egy lépéssel, kijelentem, hogy akár a vizsgálatban, akár a fegyelmi eljárásban a vezetést nem lehet olyan egyénekre lenni, akik a testületben emeritai magyarok Igazában csak egyről lesz itt a szó, de ez a kérdés kavarog a fejemben, amire a diáknyelv tanított, hogy ex una disce omnes. Mert hogyne lenne természetes az,hogy az új világ élete, szokása, különössége nagy hatással ne legyen, szinte átalakító hatással az olyan nagyon impressziós,abilis elméjű magyar emberre. Úgy issza az amerikai szellemet, mint a hazai bort. S mikor már elitta az elméjét, akkor sírva fakad, hazasír, hazavágyik, magyarságában fölmagasztosul s a tehetségese dalt is mond magyar voltáról. Csodálatos egy nép vagyunk mi. Türelmes, barátságos, jókedvű, mulatós is, aki közöttünk lakik, vagy hozzánk vetődik, megszeretés becsül bennünket (ha maga is jóravaló ember) és könnyen itt ragad, hamar magyarrá lesz érzésben, mert könnyen boldogul is. Mi pedig mindenkivel jól megférünk, csak egymás közt nem; mindenkinek hiszünk, csak egymásra gyanakszunk. De busák, bánatosak, kesergők vagyunk, mint magyarok és szeretjük siratni a magyart, akivel különben sohasem értünk egyet. Az az amerikai ember, akiről szólni akarok, Szabó László református lelkész, ti ki elszakadt Amerikába s ott ül úgyszólván a vizek partján és lantját pengeti, ide nekünk. Szavát mint madársereget bocsátja ömlő strófákban neki a nagy űrnek, mely a Atlanti-óceán felett elválasztja őt nem Európától, hanem Magyar Országtól. S mi elfogjuk szárnyas postáit és merengve gondolunk rá, az amerikai magyarra. Két kötete jelent meg mostanában SzabóLászlónak, de Budapesten. Az együk dme Irredenták. Ez egy dráma két felvonásban. Játszik a Felvidéken, eár, a csefli politikának behódolt becsvágyó tót úr házában. De családját, fiát, leányát, nejét a magyar nemzeti lélek tölti el, s ők szövögetik és készítik elő az elszakadt területek felszabadítását. Mert amit mint a nyugati hatalmak bérelt eszközei itt felszabadítás címén cseh, oláh és szerb elkövettek, az a mi szabad nemzetiségeink rabságra vetése volt. Hihetetlen — itt nekünk igazán majdiném hihetetlen izzó szeretete ég ebben a két felvonásban. Mi itthon egymással veszekszünk, mi nem érünk rá égni az elszakiotakért. Csak maguk az elszakítottak lángolhatnak forrób vágytól, mint az amerikai magyar, aki magát, önként szakította el egykor hazájától. Mintha igaz lenne, hogy a magyar hazafiságnak, fajszeretetnek legkülönb iskolája, főfőegyeteme a külföld. Szabó László természetesen két felvonásban el is végzi a felszabadítás művét. Hogy is fog-e végbemenni a megváltás vagy másképp, azt persze nem tudjuk. De hogy a nélkül hit, rajongás és önfeláldozó hazaszeretet nélkül, mely az ő hőseiben ég, egyáltalán nem mehet végbe, az bizony valószínű. Másik kötete az emerikai költőnek verskötet. Gazdag s változatos taralom, nagyrésze a jelen élet jelenségeibe kapcsolódva. Egy tűnődő ember tartalmának kiömlései. Inkább az elme munkái, mint a fantáziáéi. Még az érzések is okoskodássá válnak a lantján. S ha megfog egy témát, mint a Niagara-zuhat meg, úgy ömlik ajkáról kifogyhatatlanul a mondanivalója. A kötet két utolsó verse, az egyik. A bolusevikiekhez szól és kimondhatatlan szent haraggal borítja rájuk ítéletét; a másik A kommunistákat korbácsolja végig szeges ostorral . . . Ebből kiveszek egy részt, mert kitűnően jellemzi magát a költőt: El kell törülni a magántulajdont? Felbátorítja az embervadont. Ez tűzcsóva, nem pedig szent szövetnek. Végét jelenti a fölkent egyénnek; A haladást, becsvágyat gúzsba fojtja. Művészeten is kint hullafoltja; Család, haza, hit, erkölcs hátán Tombolna a vörös, vigyorgó Sátán; Minden nagyság közönybe veszne S Mont-Blankká nőne a veszély, Mert ez nem egy mindent feloldó eszme, De szolgaságba döntő szenvedély. Felettébb érdekes és jellemző éppen a magyar-amerikai költőre nézve a következő. Megihleti a koronázás, de távolról sem abban a lélekben, mellyel — mondjuk — Tisza István gróf a koronát IV. Károly fejére tette. Sőt nagyon is ellenkezőleg. „Koronázás után“ címen igy énekel: A Korona, mi szent s magyar volt, Újra Habsburgi főn ragyog; Balsejtelemben, kínban égve Nézzük mi: távol magyarok. És felhányva múltat és jelent, kesereg e ránézve szomorú valóságon tovább és igy végzi versét: Mi csak magunkért onthatunk vért! Föl, gyáva, korcs, ki itt reked. Készüljön a leszámolásra Egy forradalmi szent sereg. Nos, a költőnek nem sokáig kellett várnia. Jött a forradalom és jött vele a köztársaság, melyet ditirambikus strófákban énekelt meg a költő: Köztársaság, magyar mennyország! Fenkölt dalod tüzelt vérem; Megittasít a százados vágy, Hogy ezt a szent napot megértem. Persze, gyorsan jött a kiábrándulás. Mindjárt ez üdvözlet után következik egy vers a bolysevizmusról, melynek első sora: Mivé lettél, fenséges eszme! Bizony, a köztársaság felséges eszme. De csak ott, a hol születik és természete-esen fejlődött életet él. A hol viszont évezredes nemzeti szabad alkotmány szárnyai alatt fejlődött az államforma, ott a legideálisabb deplántált köztársaság is csak csinált virág, mely az időtől hamar elfakul s nem lévén élő gyökere, újra se nem hajt, se nem virágzik, hanem elporlik. Amerikában a talajból nőtt ki a köztársaság. Nálunk exaltált bolondok és ravasz gonoszok erőszakolták. Gyorsan is degenerálódott s nem csoda, ha amerikai hazánkfiából kitör a kiábrándulás: Mivé lehét, fenséges eszme! Megkoronázza ezt a kis lelki evolúciót Szabó László verse, mely kick a címe: A geszti sírbolt. Megható, ihletett, erős képzelettel és vonagló fájdalommal megírt vers ez arról a férfiúról, akitől semmi a világon nem volt távolabb, mint a köztársasági ábrándozás, mint bármi eszméért is az eltérés nemzeti, ősi királyságunktól. De ez a vers tanúja annak, hogy az igaz magyar lélek, ha költői csapongása ki is ragadja a lelki közösségből, melybe a gondviselés helyezte, ez csak alkalmi kilengés, nem állandóság benne. Ezért veszekszenek azon is, hogy Petőfi forradalmár volt-e, vagy nem volt. Petőfit is kilendítette csapongó szárnya viharos időkben, amikor magyar nemzete sorsát hányták a hullámok bizonytalan játékban. Milliószámra jár, kel» BSMKSTtlMUV (65. BZ.) 1923 március 21.