Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)

1923-06-08 / 127. szám

Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 127. szám. (Ára 50 kor.) Péntek, junius 8. DAPESTi Hírlap botosa. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Este hónapra 10OO korona, negyedévre 2800 Egyes szám ára 50 korona, külföldi előfizetések fenti árak kétszerese. Ausztriában, egy példány ára hétköznap 1500 o. kor., vasárnapon 2000 o. kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Ceajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili, kerület, Rökk Szilárd­ utca­ 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal. Vill. ker., József­ körút 8. sí. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Hat ünnep. Budapest, jun. 7. Két ünneplés színhelye volt ma fő­városunk. Az egyik zajos, szinte látvá­nyos, úgy hogy szinte természetesnek találtuk, hogy egy színház színpadán s nézőterén folyt le. A másik csendes, méltóságos és bensőséges, az Akadé­mia komoly helyiségeiben. Ez utóbbi Berzeviczy Albertet köszöntötte hetve­nedik életéve fordulóján. Azt a férfiút, a­ki a munka és alkotás embere volt egy hosszú politikai pályán keresztül, szinte kora ifjuságában jutva a nem­zet vezérelemei sorába s mint nagy­nevű államférfiak munkatársa járt élén a nemzeti kultúrának. A forradalom s a mi utána követke­zett, mindent kivetett a sarkából, alkot­mányt, intézményeket, embereket, hatal­mat, hagyományt s megfordította visz­­szájára a világfelfogást is. De az igazi férfiút csak a hatalom­ból tudta kivenni, önmagából kiforgatni nem volt képes. És vannak a nemzet­nek a versenyző fórumon kívül, hogy úgy mondjam, közvetetten szolgálati ágai, melyeknek abban az arányban növekedik a fontossága, a­melyben a fórum munkája elégtelennek bizonyul az óriási feladatokkal szemben, melye­ket a kora nemzet válfajra rakott. Az egész embereket ki lehet tudni állásból, befolyásból, hatalomból, de nem lehet kitudni értékükből. Kevés aranykészle­tünket elboríthatta a bankó özöne, de hogy arany és érték ne maradjon, azt meg nem akadályozza semmi bankó, még ha Svájcban nyomtatják is. Berzeviczy Albert a lármás fórumról a csendes munka terére húzódott. A hivalkodó politikai szereplés teréről a tudományok szerény hajlékába és ma az ország szellemi vezérségének a pál­cáját tartja a kezében s minden tudás,­ tudomány, irodalom és kultúra intéz­ményeinek a papjai siettek őt köszön­teni az utolsó hatalom nevében, mely még a mienk maradt, nevében a ma­gyar kultúrának. A másik ünneplés a Hangya jubi­láns ünnepe volt. Anyagi életünk egy régi s érdemes tényezője. Egy lelkes és nagylelkű férfiú szerény kezdéséből országos jelentőségű intézménnyé lett, mely mai jubileumán ez alapítója, Károlyi Sándor gróf emlékét is­ ünne­pelte. Alább erről is bővebb tudósítás olvasható, és szinte fölösleges dolog­nak látszik, hogy az ünnepi szónokok beszédeit mi még itt külön megkoszo­rúzzuk. Való, hogy m­a az anyagi gon­dok szorongatását érzi legjobban a pol­gár s az ország egyaránt, így méltó dolog, hogy egy intézményt, mely gyö­keret vert népünkben s a falunak és jólétének úgyszólván alapjává tudott lenni, jubiláris fordulóján tisztelettel és szeretettel ünnepeljünk. Napjaink tele vannak az új idő szellemének vesze­delmeivel. Könnyen fordul ki magából az uj áramlatoktól s a nehéz idők szor­­­ongatásaitól ember és intézmény egy­aránt. Remélnünk kell, hogy a Hangya a maga hivatása számára úgy meg van alapozva, hogy az idők szele nem fújja ki alóla a földet, mert nem homokon épült, hanem sziklán emeltetett. A gaz­dasági válság rengései nem fogják ezt a sziklát megingatni vagy éppen helyé­ből kimozdítani, s az intézmény újabb jubiláris fordulók felé biztos léptekkel, nagy alapítója szándékaihoz és szelle­méhez méltón fog előre menni. Mert igaz, hogy csak szövetkezet, igaz, hogy anyagi érdekek intézménye, de nagy erkölcsi és népnevelő erő lakozik benne, mert hit és bizalom é­s kű nösség az a kötelék, mely a szövetkezetek tagjait, a szövetkezeteket szövetkezethez, falut faluhoz, embert emberhez kapcsol és a közösség érzetét ápolja. A közösség pedig a hazát, a nemzetet jelenti. Ily érzéseket vittek magukkal nyilván haza, a­kik a mai ünnepen résztvettek, szó­nokaikat megtapsolták és a Himnusz hangjaitól meghatva, lélekkel eltelve mentek haza hitükben megerősödve. a fixiisE^fésii^Ss­ifife a Bteimet» — SsiSácpjl SLaJos — A nemzetgyűlésben ma kizáróan a fix­­fizetésű alkalmazottak ügyéről volt szó. Nemcsak az állami tisztviselőkéről, hanem az összes köz- és magánalkalmazottakéról, a nyugdíjasokéról, a nyugdíjban részesülő özvegyekéről és a nevelési járulékban ré­szesülő születlen árvákéról. Ezt a legége­tőbb kérdést, a legsajgóbb sebet ezúttal Szilágyi Lajos vitte a Ház elé, egy hosszú beszédben okolva meg a minap beadott indítványát. Az ellenzéki pártok tudvalé­vően szövetségre léptek avégből, hogy mindaddig napirenden tartják a tisztviselő­kérdést, a­míg dűlőre nem viszik. A szö­vetség hetek óta tanulmányozta a szövevé­nyes ügyet, tárgyalt a kormánnyal és gon­dosan távol tartotta akciójától a politikát, mert mint Szilágyi Lajos ma mondta, a nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés és mozgalmukkal nem akarnak másképpen, mint csakis parlamenti utón célt érni. Ez az önzetlen keret, nemes szándék és cél biztosította a nemzetgyűlés szimpátiáját úgy a mozgalom részére, mint Szilágyi La­jos részére, a­ki fáradságot nem kímélve, merült bele a probléma rejtelmeibe és ne­hézségeibe. Meggyőzően mutatta ki a mos­tani fizetési rendszer tarthatatlanságát. Ma annyiféle a járulék, a pótlék, a segítség és a rendkívüli segítség, hogy a tisztviselő sem ismeri ki magát és az adminisztráció sem bír vele. A sokféle járandóságot le kell szállítani a törzsfizetésre, a lakás­pénzre, és a családi pótlékra. A létminimu­mot többféle alapon lehet megállapítani, de valahogyan meg kell állapítani. A tiszt­viselő a drágasággal csak akkor tud majd megküzdeni, ha fizetését ugyanazon a na­pon emelik, a­mikor a kormány rendeleti­leg szabályoz valamilyen árat. A sok pa­nasznak, gyűléseknek, dikciózásnak, cik­­kezésnek, deputációzásnak, politikai izga­tásnak, elkeseredésnek akkor lesz vége, ha a fizetési rendszerből kiküszöbölik az aránytalanságokat, igazságtalanságokat és ha a fizetések automatikus emelkedését biztosítják. A­mi eddig történt az alkalma­zottak érdekében, rendszerint megkésve történt és megfoghatatlan szűkkeblűséggel. Legyen vége a pepecselésnek, kormány és törvényhozás gyökeres megoldásra töre­kedjék. Sorba vette a tisztviselők­­ kategó­riáit, miként kell eljárni az elbocsátandók­­kal, a már elbocsátottakkal és nyugdíja­sokkal. A fronton küzdött tisztviselőket kü­lönös kedvezményben kell részesíteni. Az elbocsátott tisztviselőknek földet kell adni. Meg van arról győződve, hogy a gyökeres megoldáshoz elő lehet teremteni a pénzt. De sietni kell, a 48-as idők törvényalkotá­sához hasonlóan, órák alatt kell korszak­­alkotó törvényeket alkotni. Szilágyi Lajos beszéde kitöltötte az egész ülést, mikor befejezte, az egész Ház mele­gen üdvözölte. A miniszterek közül Beth­len, Kállay és Vass József hallgatták nagy­­érdeklődéssel. A karzatok tele voltak tiszt­viselőkkel. Szilágyi őket is aposztrofálta. A tisztviselőkkel szemben, mondotta, kíván­ságaink vannak. Jobb és alaposabb mun­kát végezzenek, a felekkel udvariasan bán­­­janak. A tisztviselőasszonyoknak, a­kik­ önfeláldozással viselik a rájuk mért szen­vedést, hódolatát fejezte ki, a­mire az egész Ház éltette a magyar­ asszonyokat. Kállay Tibor pénzügyminiszter a holnapi ülésen fog válaszolni Szilágyi Lajos beszé­dére. Be fogja jelenteni a kormány kész terveit, a­melyek hamarosan fognak a nemzetgyűlés elé kerülni. Ugyancsak hol­nap fog dönteni a Ház arról, hogy Szilágyi indítványát napirendre tűzze-e vagy sem. Ha nem tűzik ki, akkor az akciót az in­­demnitási vita keretében folytatják, mely­től már csak rövid idő választ el. Aiz ülés lefolyása. Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyitotta meg az ülést és Usetty Ferenc előadó be­nyújtotta a gazdasági bizottság jelentését a képviselők fizetésemeléséről és jelenléti díjairól. E szerint a fizetést 50 százalékkal emelik és a jelenléti díjat is JOOO koronáról 5000 koronára emelik föl. Ezután Szilágyi Lajos okolta meg a fix­­fizetésűekről beadott indítványát. gj£5f©s DSCSEén­e. Sziágyi Lajos azzal kezdte beszédét, hogy a nyomor enyhítése nem lehet párt­kérdés. A nyomor okozta elkeseredést be­csületes ember, vagy tisztességes párt nem használhatja ki. Éppen azért felháborító a Szózat című napilap vasárnapi vezércikke, mely valósággal meggyalázza az ellenzék mozgalmát, holott az összes napilapok kö­zül egyedül a Szózat visz bele politikát ebbe a kérdésbe. Fizetés és társerdőságok. A fix fizetésűek sorában elsősorban a hadi­rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák el­látása áll, a­hol a kormányt súlyos mulasz­tás és felelősség terheli. A közalkalmazot­tak illetménye ma legnagyobb zűrzavarban van. Tizenkétféle illetményt kapnak. A se­gélyek alacsonyak, későn és nagy zajjal jönnek. A március 16-ával, május 1-vel, június 1-vel felemelt segélyek nincsenek még kifizetve. A segélyösszegek megállapí­tása igazságtalan. Toldozás és foldozás he­lyett a közszolgálati alkalmazottak köte­lességeit, jogait és az államhoz való viszo­nyát, szóval a szolgálati pragmatikát tör­vényhozási úton kell szabályozni. Az összes érdekeltek egyhangúan a létminimum meg­állapítását kérik. Egységesíteni kell a kü­lönböző fizetési tételeket és gondoskodni kell arról, hogy a járandóságok hónapról­­hónapra automatikusan emelkedjenek és ki-ki aznap kapja meg a fizetését, a­melyik nap az számára esedékes. A családi pótlék két év óta nem emelkedett. Igazságtalan a családi pótlékok korlátozására kiadott kor­mányrendelet. Tisztviselők és nem tisztvise­lők gyermekei között nem szabad különb­séget tenni. Az érdekeltek a családi pótlék 50-szeres összegét kérik. A lakáspénz ügyé­ben súlyosak a sérelmek. Az alaplakáspénzt és az alaplakbérnyugdíjt nem lett volna sza­bad a kormánynak csökkenteni. Jogtalan, igazságtalan a férjes nőalkalmazottak lakás­pénzének elvonása. A dijnokok és gyakor­nokok lakáspénzt kérnek. A kedvezményes ellátás dolgában van­nak, a­kik inkább a készpénzváltságot óhajtják. Az érdekelteket meg kellene sza­vaztatni. A cipő és ruhaszövet kiosztásnál protekció érvényesül, ezt ki kell küszö­bölni. A tűzifa és szénjárandóság nemcsak 10, hanem 12 hónapra volna természetben kiadandó. Az ingyenutazás, vagy az olcsóbb utazás nem is kedvezmény volt, hanem a fizetés egy része, annak korlátozása tehát csökkentése volt a fizetésnek. A korlátozó rendelkezéseket a gyökeres reformok élet­beléptéig fel kell függeszteni. A hivatalos­­ utazásokra kiküldött közalkalmazott min­dig ráfizet. X közalkalmazott a költözkö­désre is ráfizet. A tényleges kiadásokat meg kell téríteni. fi hadvisebek, wníSraíg. A hadviseltek érdemeit az 1922. XX. t.-­­ nem méltányolta eléggé. Revízió alá vo­nandó és kiterjesztendő az összes közalkal­mazottakra, akár tisztviselői, akár pedig alacsonyabb kategóriákban vannak azok.­ Mivel a háborúból a fiatalabb generáció vette ki a nagyobbik részt, a törvény mind­azokra kiterjesztendő, a­kik a háború be­fejezte, tehát 1918. novembere után 52 hó­napon belül, tehát 1923. február 28-ig ki­neveztettek. A törvény revíziójáig is azon­ban gondoskodni kell arról, hogy a hadvi­seltek az egygyel magasabb fizetési osztály-­­nak összes mostani járandóságait teljes összegben megkapják. A beteg,­ellátásra vonatkozóan legutóbb kiadott intézkedése­ket a nem állami közalkalmazottakra, sőt a magánalkalmazottakra is ki kell terjesz­teni. Az államrendőrség tisztikara, a csendőr­ség, vámőrség és folyamőrség tisztikarával egyenlő fizetést kíván. Kérelmük jogos és teljesítése napokig sem halasztható. A nem állami tanszemélyzet az állami tansze­mélyzettel egyenlő fizetést követel. A MÁV, mérnökök igen szerényen a saját munká­saik keresetével egyenlő járandóságokat kérnek. Az elkeseredés és a nyomor rendkívül kiélezte azokat az igazságtalanságokat is, a­melyek az előléptetéseknél és státus­­rendezéseknél keletkeztek. A keresztény­­szocialista magántisztviselők memoran­dumát az előkészítés alatt álló törvényja­vaslatnál akceptálni kell. 19 magántisztviselők is a-listások­ A Magántisztviselők Országos Szövet­sége, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége, Biztosítási Tisztviselők Orszá­gos Szövetsége, a Kereskedelmi Alkalma­zottak Országos Szövetségének kérelmei: a létminimum törvénybe iktatása valori­zációs alapon, az index vezetése, a paritá­sos béreg­yeztető intézmények fölállítása és a Ferenc József-kórház autonómiájá­nak visszaállítása szintén olyan kérelmek, melyek megfontolást érdemelnek. A B-listások revízió iránt benyújtott kérvényei, ha június­ végéig el nem intéz­hetők, a revízió határidejét december 31-ig meg kell hosszabbítani. Az újabb el­bocsátásokra vonatkozó rendelkezéseket sürgősen a nemzetgyűlés elé kell terjesz­teni. A szükséges szakembereket ne za­varják el, nehogy helyettük minden szak­­képzettség nélküli embereket kellessen fölvenni. i (5 nyuggszi!&sc?g) A nyugdíjasokkal hihetetlenül mostohán és közönyösen bánnak. A nyugdíjas bírák azért a különbségért panaszkodnak, a­me­lyet az állam az 1920 júilius 1. előtt és után nyugdíjazott bírák között tesz. A dús javadalmazású római katolikus egyházfők ellen a nyugalmazott római katolikus lel­készek panaszkodnak. A szolgálati évek­ beszámításánál is sok az igazságtalanság. A nyugellátásban részesülő özvegyek két­harmad részét kérik annak a nyugdíjnak, a­melyet férjük, mint nyugdíjas élvezne. A hadiözvegyek hősi halált halt férjeik tel­jes nyugdíját követelik. A nyugdíjas jegyzők, a­kiknek legna­gyobb része menekült, az 1923.XII.­­cikk­ végrehajtási utasításának hiánya miatt panaszkodnak. Járandóságaikat a régi méretekben kapják. A segélyek fölemelése az ő helyzetüket nem érintette. Szabá­lyozni, illetve rendezni kell a nyugdíjasok­ lakásügyét, ellátását és a betegsegítő ügyeit. A katonai nyugdíjasok számára biztosí­tott előleg az összes járandóságok 10 évi összegére emelendő. A nyugdíjas magán­­alkalmazottak különösen sürgetik a magán­tisztviselők jogviszonyait szabályozó tör­vényt. Általános és kötelező nyugdíjbizto­sítást kérnek. El kormány és a tisztulsejlik feladata. A mostani helyzet keresztény, nemzeti, antibolgsevista és irredenta szempontból egyaránt elítélendő. A szövetkezett polgári ellenzéki képviselők ebből kifolyóan poli­­tikai pártkülönbség nélkül magukévá tev

Next