Budapesti Hírlap, 1924. július (44. évfolyam, 129–155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
r 1924 július 1. (129. sz.) Budapesti Hírlap fi német kormány válasza a Berlin, jun 30. (Wolff) A párisi német nagykövet megbízást kapott, hogy a nagykövetek értekezlete elnökének adja át a német kormány válaszát a katonai ellenőrzés ügyében június 28-án küldött jegyzékre, továbbá Herriotnak és Macdonaldnak június 24-ediki levelére. A több mint hat gépírásos oldalra terjedő jegyzék a német nép hangulatának beható ismertetése után visszautasítja azt a gondolatot, hogy Németország bármiképpen is képes volna arra, hogy Európában fegyveres konflikust idézzen elő. Miután leszögezi a szövetséges kormányoknak azt a határozott kijelentését, hogy a kívánt általános felülvizsgálat a szövetségesközi katonai ellenőrzés lezárását s a versaillesi szerződés 213. cikkelyében előírt eljárásra való áttérést jelenti, a német kormány kész beleegyezni az általános felülvizsgálatba. A német kormány mindamellett kiköti, hogy az általános felülvizsgálat végrehajtásának módozatait illetően megállapodás jöjjön létre, amely lehetővé teszi az ellenőrzésnek végrehajtását abban a szellemben, amelynek a jövőben a nemzetek viszonyát irányítani kell, a megbecsülés és a bizalomteljes együttműködés szellemében, mert e nélkül elképzelhetetlen, hogy az államok viszonyában igazi megelégedés jöjjön létre. A jegyzék megállapítja, hogy a német kormány teljes megértéssel viseltetik azzal a kívánsággal szemben, hogy a nemzetközi helyzetet ne tegye súlyosabbá éppen abban a pillanatban, amikor a szakértői tervezet gyors végrehajtására való kilátás némiképpen remélni engedi, hogy jóvátételi kérdés végleges szabályozására s ezzel együtt az általános és igazi béke alapjainak lefektetésére módot találnak. A jegyzék a továbbiakban bizonyos szervezetek fokozódó tevékenységével foglalkozik, azonban viszszautasítja azt a téves felfogást, hogy e miatt Európában újabb fegyveres konfliktusoktól kellene tartani. Ezek a német ifjúság testi nevelésére alakult szervezetek katonai ellenőrzés ügyében onnan erednek, hogy a régebbi általános védőkötelezettségnek nem csupán katonai, hanem főként nevelő jellege volt. Minden nemzet törekszik arra, hogy egészséges és testben is erős ifjúságot neveljen föl. A német nép visszautasítja a háború gondolatát, és minden politikai tényező egyetért abban, hogy a titkos fegyverkezés, amely éppen oly tehetetlen, amilyen haszontalan és veszedelmes, elvetendő. A jegyzék ezután szóváteszi a lakosság mély elkeseredését, amely tiltakozásokban és tüntetésekben nyilvánul meg. A jegyzék útja a háború utáni idők szenvedéseire és kijelenti, hogy ez az egész mozgalom sohasem terjeszkedett volna ki oly nagy mértékben, ha Németországgal szemben kezdettől fogva a megértés politikáját folytatták volna és Németországot egyenlőjogű munkatársnak ismerték volna el. Az egész világon nincsen komoly katonai tényező, aki azt a süteményt vallhatná, hogy Németország Európában fegyveres konfliktust tud előidézni. Németország tecnikai eszközei és hadseregének anyagi ereje csekélyebb, mint a kisállamoké. A békekötés óta Németország nem állított elő egyetlenegy ágyút és a töltényekből még azt a mennyiséget sem, amelyet a versaillesi békeszerződés megenged. Abban a már közölt kijelentésben, hogy a német kormány ragaszkodik jogi állásontjához, késznek nyilatkozik arra, hogy az általános felgyeletet elfogadja, végezetül különösen hangoztatja a kormány azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi általános helyzetet az a törekvés jellemzi, amely az erőszak politikája helyébe a megértés politikáját kívánja tenni. Paks, jún. 30. A katonai ellenőrzésre vonatkozó német válasz jegyzéket mindenekelőtt a szövetségesközi katonai bizottsághoz utalják, amelynek elnöke Fach tábornagy. Ez a bizottság a jegyzéket katonai szempontból vizsgálja meg. Franciaország és a magyar Koloson. A Herriot-kormány első indemnitási vitája közben Clementel pénzügyminiszter egyebek mellett bejelentette azt is, hogy a kormány kénytelen volt értesíteni a népszövetséget arról, hogy a magyar pénzügyi rekonstrukcióban legnagyobb sajnálatára nem vehet részt. A Herriot-kormánynak ez az elhatározása nemcsak azért fog kellemetlen érzéseket kiváltani a magyar közvéleményből, mert ellentétben áll a francia képviselőnek a legutóbb megtartott népszövetségi tanácsülésen tett felszólalásával, amely kilátásba helyezte Franciaország részvételét a magyar kölcsön címleteinek felvételében, hanem azért is, mert ez az elhatározás úgyszólván az első állásfoglalás a Herriot-kormány részéről Magyarországgal szemben. Szívesen láttuk, sőt szerettük volna, ha az a francia kormány, amely azzal jött, hogy Európában szakít Poincaré politikai rendszerével, mikor először közeledik felénk, ennek tettekben is bizonyosságát adta volna. Persze a francia kormány tartózkodása nem fogja veszélyeztetni a magyar kölcsön sikerét. Anglia már azelőtt vállalta az eredetileg rája eső részen túlmenően a kölcsön felvételét és ugyanakkor, mikor a kedvezőtlen hír érkezik Franciaországból, híre érkezik annak is, hogy Amerika mégis csak beáll a magyar kölcsön hitelezőinek sorába. A francia kormány minden valószínűség szerint tintában volt azzal, hogy a magyar ügynek nem árthat elhatározásával, melynek okát egyébként a pénzügyminiszter Franciaország kedvezőtlen pénzügyi helyzetével kellőleg meg is magyarázza, kifejezett rosszalantról beszélni tehát a francia kormány e tényével kapcsolatban alig lehet. De másfelől mégis igaz marad, hogy megnyugvásunkra szolgált volna, ha a Herriot vezérlete alatti francia nemzetet azok között a nemzetek között üdvözölhettük volna, akk Magyarország pénzügyi talpraállításának szükségét nemcsak elismerik, hanem munkáiban részt is vesznek. Annál is inkább, mert hiszen csak olyan összegről volt szó, amely a francia pénzügyminiszter szerint sem haladja meg a francia piac felvevőképességét. A távirat, mely erről beszarna, így szól: Paris, jún. 30. (Havas.) A francia kamara ma az öt hónapos indemnitást és az újjáépítési költségvetés számlájára kiadandó költségeket tárgyalta. Clementes pénzügyminiszter kijelentette, hogy nem történt helyesen az, hogy Franciaország az Egyesült Államokkal szemben kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy nem engedélyez több kölcsönt. A pénzügyminiszter azt mondotta, hogy Franciaországnak teljesen szabad képe van. Azonban a kormány nem akar semmiféle olyan pénzügyi operációt kezdeni, amely a költségvetési egyensúlyra káros lehetne. A miniszter ezzel kapcsolatosan bejelentette, hogy három francia megye azzal az óhajtással fordult a kormányhoz, hogy kölcsönt akar kibocsájtani. Ennek a három kölcsönnek összege összesen 450 millió frankot tett volna ki. A kormány nem volt abban a helyzetben, hogy ezeket a kölcsönöket engedélyezhesse, mivel a pénzpiac mai helyzete nem nyújt kilátást, több mint 80 millió frank felvevésére. .A kormány legnagyobb sajnálatára ugyanebből az okból kénytelen volt a népszövetséget arról értesíteni, hogy nincs módjában a magyar pénzügyi rekonstrukcióban részt venni. A kormány folytatni fogja a frank stabilizációja és a takarékossági akció befejezésére irányuló tevékenységét, azután pedig foglalkozni fog egy nagyobb konszolidációs kölcsön felvételének kérdésével. Anglia nyolcmillió fontot jegyez a kölcsömből. London, jún. 30. (Reuters) Az Evening News pénzügyi szerkesztője azt írja, hogy a magyar kölcsönnek Londonban jegyzésre kerülő részét, amely csaknem 8 milió font sterlinget tesz ki, valószínűen már az legközelebbi órákban kibocsátják, hét és fél százalékos kötvényben 88-as árfolyamon. A kölcsön lejárata húsz esztendő, azonban a magyar kormány fentartja magának azt a jogot, hogy tíz év múlva a kölcsönt visszafizethesse. A mj konfliktus Anglia és Egyiptom küzött. — Anglia is, Egyiptom is ragaszkodik Szudánhoz. — Egyiptom miniszterelnökének lemondását az angol király nemfogadta el. Angliának is gondja akadt Egyiptomban. Helyesebben, kiújultak a régi gondok. 1922-ben tudvalévően Anglia és a függetlenségre törekvő Egyiptom hosszas vajúdás után megegyeztek arról, hogy Anglia megszünteti az Egyiptomon addig gyakorolt protektorátust, elismeri Egyiptomot független államnak, azonban fenntartja azt a jogát, hogy több részletkérdésről, egyebek között az annak idején annyi harcba és angol vérbe került Szudán sorsáról, későbben határozzon. Most azután az angol kormány közölte Egyiptom kardlányával,, hogy nem adja fel Szudánt, hanem ragaszkodik továbbra is régi módon való birtok- Az angol kormánynak ebből az üzenetéből eredt az új kavarodás, melynek a vége e pillanatban még előreláthatatlan. Az egyiptomi parlamentben Egyiptom függetlenségének a hőse, az egyiptomiak bálványa és ez idő szerint miniszterelnöke, Zugiul basa bejelentette az angol kormány említett üzenetét, egyúttal azonban hozzátette, hogy Egyiptom sohasem fog lemondani Szudánra való jogáról. Megállapította azt is, hogy az angol munkáskormánynak csak a neve ilyen, mert épp olyan imperialista politikát folytat, mint elődei. Végül bejelentette Zaglul, hogy lemond a miniszterelnökségről. Az egyiptomi parlament természetesen nyomban bizalmat szavazott Zaglulnak és tiltakozott lemondása ellen, sőt Alekszandriában nagy utcai tüntetés volt Zaglul mellett. Kairói hír szerint azonban Zaglul baja mégis csak lemondott, de az angol sőirály nem fogadta el a lemondást A helyzet e pillanatban az, hogy Zaglus meggondolásra való időt kért, hogy az Angliával támadt új konfliktus dolgát minisztertársaival behatóan megtárgyralhassa. Romániában a felekezeti középiskolákban is csak oláh nyelven lehet érettségizni. — Erdélyi tudósítónktól. — Silvester W. Beach, a keresztény világszövetség európaügyi bizottságának elnöke és Charles E Schaffer, az Egyesült Államok református egyházszövetségének főtitkára, kedden Bukarestből Brassóba érkeztek. A két amerikai főpap már május óta járja Európa országait és tanulmányozza protestáns hittestvéreinek életét. Bukarestben a kormány több tagjával, így Anghelescu közoktatásügyi miniszterrel is, hoszszabb eszmecserét folytattak, jóindulatot és igazságos elbánást kértek kissorsosaik számára, amire Anghelescu ünnepies ígéretet is tett. Az amerikaiak valószínűleg nem tudják Anghelescu miniszter ígéreteinek értékét és hihetőleg megnyugtatta őket az ünnepies ígéret. Brassóból Kolozsvárra mentek csütörtökön s ott valószínűleg összejönnek Mailáth gróffal, a katolikus püspökkel, tőle hitelesen megtudhatják, mit ér az Anghelescu ígérete. Ezelőtt két hónappal a kamara című tanügyi szaklapban Lupu Antonescu közoktatásügyi vezérfelügyelő hosszú cikket írt a kolozsvári Marianumról s ebben kijelenti, hogy Mailáth püspök a magyar irredenta vezére, a Marianum tanári testületé pedig a vezérkara. Nem sokkal azután megkezdődtek a kötelező iskolai tanulmányi kirándulások, melyeken az intézetek hetvenöt százalékos vasúti kedvezményt kapnak. Megkapta ezt minden kolozsvári iskola, csak éppen a Marianum nem. Mikor az igazgató érdeklődni kezdett a visszautasítás oka felől, megtudta, hogy a közoktatásügyi minisztérium nem véleményezte a Marianum részére ezt a kedvezményt, a Iximura említett cikkére hivatkozva. Mailáth püspök csak igy nyert tudomást róla, hogy van egy hamura cimü zuglap és az mit irkál róla s rögtön Bukarestbe utazott, ahol Anghelescutól elégtételt kért a támadás miatt. Anghelescu előzékenyen megígérte a helyreigazítást és azonnal, még a püspök jelenlétében, telefonon felszólította a lap szerkesztőségét, elrendelte a helyreigazítást, minthogy a kérdéses cikkben levő vádak, a közben lefolyt vizsgálat szerint, alaptalanok. Ezzel Mailáth püspök titkára kíséretében nyugodtan hazautazott. A cáfolat azonban csak nem jelent meg, mert amint kiderült, a püspök kilépése után a miniszter rögtön újra telefonált a lapnak, hogy az előbb csak tréfált, a helyreigazítást nem kell közölni. Megtudta ezt Mailáth is és levélben tudatta Anghelescuval, hogy a tapasztaltak után nem óhajtja a miniszter közbenjárását igénybe venni. Hát ez az Anghelescu miniszter az, aki most a két amerikai főpapnak ünnepiesen megígérte, hogy jóakarattal és megértéssel lesz hitsorsosaikkal szemben, úgy látszik, az amerikaiak távozása után megint telefonált valahová, mert mára megjelent egy közoktatásügyi miniszteri rendelet, mely egyszerűen úgy intézkedik, most egy héttel az érettségi előtt, hogy az idei érettségi vizsgálatokat a felekezeti középiskolákban is kizáróan oláh nyelven lehet csak megtartani úgy a szóbeli, mint az írásbeli vizsgálaton. Ráadásul az érettségi vizsgálatokon az ő kiküldötte fog elnökölni, nem pedig az eddigi törvény- és joggyakorlat szerint a felekezeti főhatóság megbízottja. Az a hírhedt tavalyi 100.090. számú rendelet az oláh irodalom, történelem, földrajz és alkotmánytan tanítását kívánta meg az állam nyelvén a középiskolákban, de a többire meghagyta az anyanyelvű oktatást. Most aztán az uj rendelet teljes egészében kizárja az anyanyelv használatát s fogalmazást és komoly tudományos előadást kíván a növendékektől egy idegen nyelven azokból a tárgyakból, melyeket anyanyelvükön tanultak. Hogy a felekezeti középiskolák hány jeles növendéke tudja így letenni az érettségi vizsgálatot, mikor egy heti ideje van az idegen nyelv megtanulására, igazán kiváncsiak vagyunk erre. De Anghelescu miniszter egyébként is siet ígéretét teljesíteni. Cenzorokat neveztetett ki már előzőleg a szatmár megyei felekezeti elemi iskolák vizsgáira, amit még ki lehetne valahogy bírni. Most azonban a tanfelügyelő közölte a cenzorokkal, hogy a felekezeti iskolák növendékei az előttük leteendő vizsgálatok díjaira ezer lejt kötelesek fizetni. 42. állami iskolákban ilyen vizsgadíjról szó sincs. Tessék most a felekezeteknek versenyezni ilyen tehertétel mellett az eloláhosító állami iskolákban. Az ígéret teljesítésének azonban még mindig nincs vége. Ugyancsak ennek a hétnek szenzációja, hogy Anghelescu miniszter elutasította a nagykárolyi piaristák felebbezését az ellen, hogy a tankerületi főigazgató konviktusukat elrekvirálta. A főigazgató ugyanis négy héttel ezelőtt felterjesztést intézett a miniszterhez, hogy a nagybányai fa- és fémipari iskolát Nagykárolyba szeretné áthelyeztetni. Még meg sem jött a döntés, már le is foglalta az iskola céljára a piaristák konviktusát. Horváth rendfőnök felebbezett ez ellen, az ilyen felebbezések máskor évekig hevernek a minisztériumban, most azonban négy nap múlva megjött a miniszter válasza, hogy a konviktus elrekvirálása érvényben marad. Pontosan arról a napról keltezve, melyen a miniszter azt a bizonyos ígéretet tette az amerikaiaknak. Csak az Isten újabb külföldieket ide ne vezéreljen, hogy pártunkat fogják és ígéreteket kapjanak a közoktatásügyi minisztertől! Mert már igazán nagyon kevés veszt, tenivalónk van ... s A szünet és a fővárosi javaslat sorsa. Az ellenzéknek az inodmnitási javaslattal szemben folytatott harca, mely elvitathatatlanul obstrukciós jellegűnek mutatkozik, egyelőre csak annyi eredményt ért el, hogy ma éjjel tizenkét órakor bekövetkezett az exlex. Ennek, különösen azért, mert az utóbbi időben gyakran ismétlődött meg, semmiféle komolyabb következménye nem lesz. Nem lesz azért sem, mert az exlex nagyon rövid ideig fog tartani. A nyolcórás ülések, minden valószínűség szerint, egy-két nap alatt felőrlik az ellenzéki erőket s alig hihető, hogy pénteken túl tartana az indemnitás vitája. Az indemnitás a Németországgal kötött kereskedelmi szerződésekről, a nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedés megakadályozására kötött genfi egyezményről és a tanárkérdésről szóló három kis javaslat tárgyalása kerül sorra. Ezeknél vitára számítani nem lehet. Utánuk a fővárosi törvényjavaslat következnék. A fővárosi javaslat letárgyalása még ma sem tekinthető biztosnak. A kormány ugyanis július 10-én túl semmi esetre sem akarja együtt tartani a Házat s ha addig a javaslatból törvény, nem lesz, azért nem fogja a szünetet megrövidíteni s ha ekként a tárgyalás őszre marad, ennek ódiumát az indemnitás ellen harcoló ellenzékre hárítja. A miniszterelnök szabadsága, Bethlen István gróf miniszterelnök három év óta nem volt szabadságon, bár emberfölötti munkát végzett az egész idő alatt. A mostani szünet lenne alkalom arra is, hogy pár heti pihenést biztosítson a számára. Értesülésünk szerint a miniszterelnök a Ház szünetének megkezdése után rövidesen szintén szabadságra megy. Helyettesítéséről természetesen csak a szabadság megkezdése előtt fog intézkedés történni. A takarékossági bizottság. A 33-as ellenőrző bizottságban Bethlen Iszrám gróf kijelentette, hogy nem idegenkednek egy külön olyan bizottság felállításától, mely az állami kiadások állandó ellenőrzésével és azoknak a lehetőség szerint való redukálásával foglalkoznék. A miniszterelnök kijelentése óta a lapok állandóan foglalkoznak ennek az úgynevezett takarékossági bizottságnak ügyével. Már közlések jelentek meg arra, hogy a bizottság hány tagból áll és milyen pártösszetételű lesz. Egyes lapok szerint öt tagból tervezik a bizottságot, melyben az ellenzék részére két tagsági hely volna biztosítva. Értesülésünk szerint a bizottságnak még a tervei is csak a kezdet stádiumában vannak és minden erre vonatkozóan megjelent hír csak korai találgatás.