Budapesti Hírlap, 1925. augusztus (45. évfolyam, 171–194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
2 szel, akik mind-mind keresnek valami eredeti és felsőbb életcélt, amíg meg nem találják, vagy nyomorultan el nem pusztulnak. A fejlődés életútja ilyen drága és elhullott anyaggal van kikövezve, akikhez azonban világért sem szabad hozzászámítani azokat a mások félreértett eszméiből magukat habargósakká tanult radikális ,.entellektueleket“, akiktől a művelt nemzetek szellemi élete korunkban szinte nyüzsög, a mienk, fájdalom, a többinél is jobban. A Bologna és Rimini közé eső régi olasz Romagna tartomány. — amelyet a mi közönségünk inkább csak remek tengerparti fürdőiből ismer. — a mostani kormány előtt a pápai államhoz tartozott és nagy történeti multja van. A háború előtt azonban kissé elhagyott, jobbára földmívesnépe erősen szociális érzelmű volt. Ennek a máskülönben szelid területnek szinte a közepén Forli közelében, egy kis falu, Devia di Predappio volt az a hazarét, ahol a jelenleg 42 éves Mussolini 1883-ban született. Az apja kemény természetű, de gyöngéd és becsületes kovácsmester volt és természetesen elvben nagy világjavító szocialista. „Eszméi győzedelmét“ azonban csak fiában, Benitóban érhette meg, de vajhmilyen másképpen, mint ahogyan ő a szocialista újságok és szónoklatok nyomán elképzelte. Felesége, a gyermek anyja, ugyanott falusi tanítónő volt s gyermekét a mi asszonyainknál bizony nem divatos erős fegyelemben nevelte, kivált erős akaratra és becsületességre. A faluból később a legközelebbi tanítóképzőbe, Forlimpopolóba került és mint kész tanító kezdetben, szülővidékén, tanítóskodott, majd később, az akkor még Ausztriához tartozott friauli Tolmeinban, melynek ma Tolmezzo a neve s közben az Isonzo melléki véres harcokban is szerepelt. Azonban itt sem volt maradása. Ment „keresni“ a maga külön életcélját és mi sem természetesebb, mint hogy azt az akkor legjártabb után, a hazulról magával hozott szociáls eszmék útján kereste. Ez az út azonban zordon vidékeken át vezette a most már sokat tanult fiatalembert. Svájcban mint napszámos az építkezéseknél téglahordással kereste meg betevő falatját, de mellette is mindig tanult és sokat segített a vele egy sorban levő szocialista munkásokon is. És természetesen propagálta az ,,eszmét“ is. Első nagyobb sikere azonban később Genfben volt, ahol a szocialisták akkor szemefénye és vezére, a háború ellenzése miatt később. 1914-ben megölt Jaurés után már franciául, mégpedig akkora sikerrel beszélt, hogy Jaurés maga is szerencsét kívánt neki. " Körülbelül ez a siker sodorta őt a nyilvános pályára, mivel innét túl már mint hírlapíró is működik, ami csakhamar megszerezte neki Svájcból való kiutasítását. Habozik, talán elhibázta élete útját? Hazatér szülőföldjére, mint ahogyan a nagy bűntettesek és pályatévesztett zsenik szoktak. Forliban azonban hidegen fogadják a kóborló, mogorva alakot. Pályát akar változtatni és le akar telepedni. Leteszi a jegyzői vizsgálatot, de (szerencséjére) nem kap állást, pedig már meg is nősült. Koplaltak. Első gyermekének alig birt bölcset venni, de életkedvét azért nem vesztette el. Torinóba ment s később Milánóba, ahol csakhamar mint jeles újságíró a szocialista Avanti főmunkatársa, majd később szerkesztője lett. Ekkor azonban már beborult Európai égboltozata és kitört a háború. Ez ismét új fordulópont Mussolini életében. Bizonyosan nem a pacifista, békét hirdető szociális eszmék, hanem a maga jobb belátása vitte őt rá, hogy 1915 kora tavaszán egyik legbuzgóbb támogatója volt a liguriai parton háborút hirdető D.Annunziónak és a nemzeti politikának. Úgy látszik, a már folyó világháború ébresztette föl benne a szocialista dogmák alá temetkezett olasz hazafit. Ettől az időtől fogva Garibaldi útján halad. A háborútAusztriának (az olaszok nem említik Magyarországot is) 1915 május 24-én Olaszország megüzeni. Mussolini beáll közlegénynek, része van az Isonzó-melléki borzasztó harcokban, de megsebesül s Őrmesterségig viszi föl. Jórészt innen hozta későbbi népszerűségét és a köznéppel való bánni tudását is, de mindenesetre azt a keserű tapasztalatokból szerzett belátást, hogy a a népet a szocialista eszmékkel csak tönkre lehet tenni, de boldogítani nem lehet. És könnyen meg lehet érteni ebből, hogy ugyanaz az értelmi erő és szív, mely korábban a másod-harmadkézből vett marxi tantételeket annyi szenvedéllyel tudta fölkarolni, milyen hévvel vetette rá magát a nacionalizmus védelmére, amikor a saját maga tapasztalataiból győződött meg, hogy az amúgy is erős felsőolaszországi szocializmus, most már az 1917 november óta diadalmas orosz kommunizmus és Lenin doktrínái szerint egyenesen az olasz szovjet köztársaság megvalósításán dolgozik. És itt kezdődik nemcsak Mussolini igazi politikai föllépése, hanem az olasz fascio (fasio) első hajnalhasaolása is. Kenedy Géza dr. Budapesti Hírlap 1926. augusztus T. Iszíj 87.T Vádirat Beniczky Ödön és Kóbor Tamás ellen. Pünkösd vasárnapján tette közzé Beniczky Ödön volt belügyminiszter az Az Újságban azt a beadványát, mely a honvéd vegyesdandár-parancsnokság ügyésze előtt a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság ügyében tett vallomását foglalta magában. A közlés, mint tudjuk, országszerte nagy megütközést keltett, különösen azért, mert a beadvány a kormányzó ő főméltósága személyét sértő módon aposztrofálta. Meg is indult nyomban a megtorló eljárás nemcsak Benicziky, hanem az Az Újság ellen. Betliczkyt kormányzósértésért, hivatali titok elárulásáért és tiltott közlésért fogták perbe s le is tartóztatták. Az Az Újságot pedig a belügyminiszter elkobozta, illetőleg megjelenését betiltotta, s csak nemrégiben engedte meg, hogy a lap változott címen újra megjelenhessek. Ezekmüil tiltott közlésért is megindult az eljárás a lap egyik szerkesztője, Kóbor Tamás ellen, aki az inkriminált beadványt lapjában közzétette. A királyi ügyészség most készítette el ebben az ügyben indítványát, melyet a büntetőtörvényszékhez, mint sajtóbírósághoz már be is terjesztett. Az ügyszség sajtó útján elkövetett kormányzósértés és hivatalos titok elárulásának vétségével mint szerzőt vádolja Beniczky Ödönt, vádolja továbbá Beniczky Ödönt és Kóbor Tamást mint tettestársakat tiltott közlés vétségével és indítványozza Beniczky további fogvatartását azzal a megokolással, hogy tekintettel az alkalmazandó büntetés nagyságára, a szökésétől lehet tartani. , Az ügyész vádirata így szól: , Az ügyészség az 1925. junius 23. által ,vizsgálati fogságban levő Beniczky Ödönellen az 1913. évi XXXIII. törvénycikk 2. ,§-ába ütköző és annak második bekezdéseszerint minősülő és az 1920. évi 1. törvénycikk 14. §-a alá eső sajtó utján elkövetett kormányzósértés vétsége és a Btk.479. §-ába ütköző hivatali titok elárulásának sajtó utján elkövetett vétsége, mitatt mint szerző ellen emel vádat. A kormányzósértés vétségének vádját az Az Újság című politikai napilap 1925. évi május 31. napjáról keltezett számában Beniczky Ödönvallomása a Somogyi-gyilkosságról felirat alatt megjelent és Beniczky Ödön által írt cikknek a vádíratban szó szerint idézett ama részei képezik, amelyekben nevezett szerző a kormányzó az őfőméltósága ellen sértéstkövetett el. A kormányzósértésmiatt folyamatba tett bűnvádi eljárás egyáltalában nem vonatkozik Beniczky Ödönnek a honvéd bűnvádi eljárás során 1925 május 30. napján tett tanúvallomására. E tanúvallomás a sajtópernek anyagát semmi tekintetben nem alkotja, a tanúvallomás során elmondottak eme bulnpörben bírálat és megtorlás tárgyává téve nem lettek. A hivatali titok elárulásának sajtó útján elkövetett vétsége miatt pedig Beniczky Ödön ugyancsak mint szerző ellen a kir. ügyészség azért emelt vádat, mert Beniczky Ödön, aki 1919. évi szeptember 15. napjától 1920. évi március hónap 15. napjáig Magyarország belügyminisztere volt, a Somogyi Béla és Bacsó Béla 1920 február 17-én történt meggyilkoltatása tetteseinek felderítése tárgyában folyamatba tett rendőri nyomozás során séjt hivatali állásából kifolyólag tudomására jett hivatalos tárgyalást, meghagyást, tudósítást és hivatalos minőségben kezéhez jött iratot ..Az Újság című lap 1925 május 31. napjáról keltezett számában közzétette annak dacára, hogy a hivatali titoktartás kötelezettsége alóli fölmentést a kormányzó úr őfőméltósága az 1925. évi március hónap 7. napján kelt magas elhatározásával csupán a Somogyi Béla és Bacsó Béla hírlapírók meggyilkolása miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás során tanúként leendő kihallgatása esetére adta meg. Ezenkívül a királyi ügyészség Beniczky Ödön és Kóbor Tamás, mint tettestársak ellen külön vádiratot nyújtott be a katonai bűnvádi perrendtartásról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikk 264. §-ába ütköző és it 263. §. 3. bekezdése szerint büntetendő tiltott közlés vétsége miatt, amelyet nevezettek azáltal követtek el, hogy Beniczky Ödönnek, a Somogyi és Bacsó meggyilkolása miatt folyamatba tett honvéd bűnvádi eljárás során a magyar királyi budapesti első honvéd vegyesdandár parancsnokság ügyésze előtt 1925. május hó 30-án történt kihallgatása során felvett jegyzőkönyvhöz bemellékelt beadványát mint honvéd bűnvádi eljárásra vonatkozó ügyiratot, mielőtt azt nyilvános tárgyaláson előterjesztették volna, hatósági engedély nélkül Az Újság című lapnak 1925. május 31. napján kiadott számában a maga egészében együtt és közösen közzétették. A királyi ügyészség Beniczky Ödön terhelt vizsgálati fogságának fenntartását az elrendelés okainak változatlan fennállása miatt indítványozta azért, mert a nevezett terhelt megszökésétől az alkalmazandó büntetésnek előrelátható nagyságánál fogva alaposan lehet tartani és pedig annál inkább, miután semmivel sincs igazolva, hogy Beniczky Ödönnek olyan rendes keresetforrása, vagy olyan értékű vagyona volna, amely otthonához szorosabb kötelékkel fűzné. A politika hírei. A mai miniszteri tanácskozás. A kormány tagjai ma délelőtt Vass József helyettes miniszterelnök hivatalában miniszteri tanácskozásra gyűltek össze, amelyen a kormány valamennyi Budapesten időző tagja és a szabadságon levő miniszterek helyettesei vettek részt. A tanácskozásról, amely harmadfél óra hosszat tartott és amelyen leginkább folyó ügyek kerültek szóba, a helyettes miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy a játékkaszinó ügyében nem történt döntés. Ennek az oka részben az, hogy még mindig sok ajánlat érkezik, amelyet a pénzügyminisztérium illetékes osztályának meg kell vizsgálni, de oka az is, hogy a miniszterek egy része szabadságon van, a kormány pedig súlyt vet arra, hogy minden miniszter minden ajánlatot pontosan ismerjen és véleményt mondjon az ügyben. Ami Sopron városának azt a kérését illeti, hogy a játékkaszinó esetleges engedelmezésénél a kormány legyen tekintettel a város különleges helyzetére, erre vonatkozóan Vass kijelentette, hogy a kormány nem zárkózik el az elől, hogy Sopronnak ezt a kérését teljesítse, ha megfelelő ajánlatot tud bemutatni. Ez az álláspont azonban még nem jelenti, hogy a kormány Sopron mellett döntött. Erről már csak azért sem lehet szó, mert még arról sem határozott a kormány, hogy általában ad-e engedelmet játékkaszinó felállítására. Nyilatkozott még a miniszterelnök helyettese arról is, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalások eredménnyel kecsegtetnek. A termés értékesítése ügyében közeljövőben várható a megnyugtató döntés. A beruházó programról nem esett szó, erre nem is volt szükség, mert a program teljesen kész és most már a legrövidebb időn belül a munkák kiírására kerül a sor. A városok részére engedelmezett kölcsönöket augusztus 7-én folyósítják. — A szombathelyi eset egyáltalában nem került szóba, mert ez megnyugtató módon elintéződött. — A miniszterelnök — mondotta végül Vass. — Igen jól érzi magát. Sokat lovagol és sportol. Az operáció minden utóhatása megszűnt és a miniszterelnök állapota és kedélye kitűnő. A hatvani mandátum. A hatvani kerület mandátumáért folyó küzdelem, úgy látszik, két jelölt között fog eldőlni: az egysséges párti Petrichevich- Horváth Emil báró és a fajvédő Buda-háza Miklós között. Eleinte úgy volt, hogy, a keresztényszocialisták is jelöltet állítanak Krüger Aladár személyében. Ettől a szándékuktól azonban elállottak és elhatározták, hogy Budaiházy jelöltségét támogatják. Egyébként holnap jár le az ajánnlások beadásának határideje és nem lehetetlen, hogy a mandátum sorsa már az ajánlások beadásával eldőlt. A belügyminiszter szabadságon. A kormányzó Rakovszky Iván dr. belügyminiszternek augusztus elsejétől 31-éig szabadságidőt engedélyezett és ennek tartamára a belügyminisztérium ideiglenes vezetésével Pestins Pál dr. igazságügyminisztert bizta meg. A Bethlen-udvar építési költségei. A népjóléti minisztérium nyilatkozata. — A népjóléti minisztérium a Magyar Távirati Iroda utján nyilatkozatot tett közzé, melyben a következőket mondja: , A Magyarság és a Szózat mai számában megjelent cikk a tények hamis beállításával a jóhiszemű közönséget félrevezeti és azt a látszatot akarja kelteni, hogy az állami építkezéseik a magánépítkezésekinél aránytalanul többe kerültek. A cikkíró maga sem tudja, hogy milyen nagy az általa kritizált épület, hogy mennyi idői alatt épült fel, mennyibe került, mégis vakmerőséggel következteti, hogy az épületi túl hosszú ideig épült és a napi árviszonyokhoz képest túl sokba került. 1. A cikkíró 38.000 köbméter beépített térfogatról beszél, holott kereken 60000 köbméter a beépített térfogat. Természetes, hogy a költségek sem lehetnek ilyen nagy, a különbség mellet ugyanazok. I 2. A cikkíró azt állítja, hogy két év előtt ■kifizették a vállalkozónak a vállalati összeg tekintélyes részét, holott az építkezéshez 1924. tavaszán, tehát csak a múlt esztendőben fogtak hozzá és a vállalkozó ugyanolyan, ,vagy gyengébb vásárlóerejű koronában kapta egész munka folyamán al •keresetét. • 3. A cikkíró nem tudja, mibekerült azt'!' •épület, de nem is tudhatja, mond: a leszámolás az épület befejezése után történik fet meg. • 4. Nem tudja a cikkíró, hogy hány milyen lakás és bolthelyiség van az épülteiben, természetes tehát, hogy a béreketis rosszul számította ki. Nem felel meg a válságnak tehát, hogy az épület nem jö-t védelmező, mert már az eddig kiadott helyiségek után évi 215.000 aranykorona alapbért ajánlottak fel, ami az építkezési költségekhez viszonyítva körülbelül 7 é ötszázalékos tiszta kamatozásnak felel meg. 5. Nem tudja a cikkíró azt sem, hogy mibe kerül ma Budapesten egy hasonlóan megépített ház építési költsége akár szobánkint, akár légköbméterenkint. Az ugyanabban az időben épült magánépítések adatai szerint a leghatalmasabb gazdasági tényezők által végzett építkezések költségei lényegesen nagyobbak, tehát az állam olcsóbban építkezett, mint a legnagyobb gazdasági tényezők. A cikkíró állítása, hogy légköbméterenként 450.000 papírkoronából modern kivitelű, liftes, parkettás, fürdőszobás, felszerelt lakásokból álló házat 1924. év tavaszától 1925 augusztusáig fel lehet építeni, nagyfokú tudatlanságot, vagy szándékos rosszakaratot árul el. A lakásépítő állandó bizottság 1400 lakás költségvetését vizsgáltatta át a legkiválóbb európai hírű szakemberekkel és megállapittatott, hogy a legegyszerűbb kivitelű földszintes, csaknem barakszerűen épült fürdőszoba nélküli épület is ennyibe kerül s a jobbkivitelű házak építési költségei beépített légköbméterenkint 6—7—800.000 papirkoronára rúgnak, sőt az épület rendes kivitelére és állandóságára súlyt vető nagyvállalatoknál a 900.000 koronát meghaladták. A cikk többi része személyeskedés és burkolt gyanúsítás s úgy látszik, hogy a cikkírónak nincs bátorsága gyanúsításait egy meghatározott személy ellen intézni, mert fél a büntetőjogi felelősségrevonástól. Miután a lakásépítési miniszteri biztosságnak Vasváry Géza miniszteri osztálytanácsos a vezetője, feleljen a cikkíró arra, hogy gyanúsításait ő reá értette-e, hogy hivatalos úton megfelelő elégtételt szerezhessen magának. Vagy akár a lakásépítési miniszteri biztosságnál, akár a felügyeletet végző hatóságnál nevezze meg azt a személyt, aki egy tucat bérházat vásárolt, avagy bárkit, aki ezen hivataloknál a legutolsó három év alatt egyetlen egy bérházat is vásárolt. A további lépéseket a diktírója ellen csak ilyen irányú nyilatkozatának megtétele után fog tenni az, akire burkolt gyanúsítását értette