Budapesti Hírlap, 1929. május (49. évfolyam, 98–120. szám)
1929-05-01 / 98. szám
2 egy vérbeli angol fejébe. A mellett kissé furcsán fest ez a francia részről jövő szekatúra, ha folyton fülébe harsogják az angol embernek a hagyományos angol-francia barátságot... Politika nélkül, üzleti alapon! A nagy nemzetközi politika kérdései, leszerelés, jóvátétel, — a küszöbön álló választások miatt, amelyben egyébként sem játszanak érdemesebb szerepet, — egészen a háttérbe szorulnak, ugyanakkor, amikor Európa fokozottabb figyelemmel fordul e problémák felé. A párizsi tárgyalásokkal szemben a legtöbb angol józan és szinte üzletszerű magatartást tanúsít. A német álláspont, — mondják — nagyon érthető. Hogy Németország ellenjavaslatokkal áll elő és igyekszik érdekeit megvédeni, az egészen természetes. Jóllehet a szövetségesek és Németország javaslatai közt rendkívül nagy a különbség, azért az ellentéteket még át lehet hidalni, az az utóbbi időben felülkerekedett francia felfogás pedig, mintha a jóvátételi tárgyalások két évvel korábban kezdődtek volna meg, egészen téves, ellenkezőleg, az egész világ érdeke azt kívánja, hogy a jóvátétel problémája egyszer és mindenkorra politikamentes és tisztára üzleti alapon elintéződjék és Anglia feltétlenül ebben az irányban fog továbbra is dolgozni. Annak a lehetősége, hogy Anglia néhány hét múlva egy új, talán teljesen más irányú kormány vezetése alá kerül, érthető módon fontos szerepet játszik a jóvátételi tárgyalások és a leszerelés problémája körül tanúsított angol közfelfogásban. Mindaddig, amíg a választások el nem múltak, Anglia és vele együtt az Egyesült Államok, semmiféle érdemlegesebb leszerelési javaslattal nem állanak elő, a mai kormány pedig egyáltalában nem gondol arra, hogy esetleges utódját elintézett problémák elé állítsa. Az angol sajtó többször és nyomatékosan utalt arra, hogy a genfi leszerelési bizottságnak csak technikai jellege van, a Népszövetségtől sem vár Anglia semmi különösebbet. A Népszövetség megtette azt, ami módjában volt, hogy a világban felkeltse és ébren tartsa az érdeklődést a leszerelés kérdése iránt, de nyilvánvaló jelek szólnak a mellett, hogy a legközelebbi lépést Anglia és az Egyesült Államok együttesen teszik meg, de csak akkor, ha az angol választások már befejeződtek. A teavám megszüntetése: Churchill diadala Természetesen Churchill költségvetési javaslata s a budgetnek a közelgő választásokon érvényesülő hatása is lefoglalja a figyelmet a maga számára. Idestova két hete, hogy Churchill a budget-t az alsóház elé terjesztette és ez a nagyfontosságú esemény még mindig érdekli a komolyabb sajtót és a hivatásosan popolitikus köröket. Churchill — ezt mindenki elismeri, — „legjobb formájában" volt, és ötödik költségvetésével is sikert aratott. A budget tárgyilagos kiegyenlített és nincsenek benne, a választásokkal kapcsolatban, előre kikalkulált szenzációk. Éppen ezért keltett olyan kitűnő benyomást és a választási harc során éppen ezért fogja Churchill javaslatát a konzervatív párt is eredménnyel kamatoztatni. A költségvetés az ellenzéknek nem nyújt támadási felületet, azonfelül pedig a teavám teljes megszüntetése, amelyet különben az ellenzék is mindig követel, szinte históriai jelentőségűvé teszi a javaslatot, mert a tea köztudomás szerint az angol néptömegnek szinte nemzeti itala és a Viktória-korszakbeli kormányok az akkori kedvező viszonyok ellenére sem tudták megszerezni ezt a lényeges könnyítést az angol népnek. De Churchill ezzel sem érte be: egy csomó olyan javaslat megvalósításárólvan szó, (a vasúttársaságok támogatása, nagy útépítkezések, a telefonhálózat kifejlesztése az egész országban, amelyek a legnagyobb mértékben hozzá fognak járulni a még mindig szorongató munkanélküliség leküzdéséhez. Őfelsége ellenzékének fekete napja A konzervatívok igazi diadala azonban másutt rejlik. A büdzsé megvitatásánál Snowden, a munkáspárt egykori pénzügyminisztere, annyira elfelejtkezett magáról, hogy kijelentette: mihelyt megint hatalomra jut a munkáspárt, nem fogja megingathatatlanoknak tekinteni azokat az adóssági megállapodásokat, amelyeket Anglia Franciaországgal és Olaszországgal kötött. Alapjában véve talán a legtöbb angol, bármilyen pártállású is, Snowdennel egy nézetet vall. A volt munkáspárti pénzügyminiszter nyilatkozatára kitört vihart azonban csak akkor lehet megérteni, ha felvetjük a kérdést, hogyan reagál erre az angol választók nagy tömege, hogyan magyarázza Snowden fellépését? Márpedig kétségtelen, hogy az átlag angol, elsősorban pedig az angol kereskedő (és ki nem kereskedő Angliában?) a legnagyobb valószínűség szerint azt fogja mondani: „Azért nem akarjuk az adóssági problémát így elintézni, mert a munkáspárt emberei, ha egyszer uralomra jutnak, megrontják keserves fáradság árán visszaszerzett hitelünket és tönkreteszik minden üzletünket.“ MacDonald utóbb megpróbálta jóvátenni Snowden kisiklását, de ez csak kis részben sikerült neki, és ezidő szerint egész Angliában az a hangulat, hogy a múlt kedd „fekete nap volt őfelsége ellenzéke szármára“ és hogy Snowden fellépésével sokat ártott a munkáspártnak. Hogy ennek az incidensnek esetleg milyen hatása lesz az eljövendő választásokra? Nem szabad elfelejteni, hogy Angliában akadnak hangok, amelyek óva intik a konzervatívokat, hogy ne tüntessék föl Snowden kisiklását úgy, mintha ez sértené a nemzeti becsületet és ne kovácsoljanak belőle választási tőkét. Az ilyen számítás — mondja a Saturday Review — csak kárára válhatnék Anglia nemzetközi helyzetének, mert az országos választási kampányban nem szabad Anglia második legerősebb pártját olyan színben feltüntetni, mintha ez a párt Anglia külföldi kapcsolataiban nem tudná a nemzeti becsületet megvédeni. Különben is ez az incidens sem volt olyan, hogy belőle a választási kampány szempontjából érdemes hasznot lehetne húzni... Hogy azonban az ilyen hangoknak lesz-e komoly visszhangjuk, az még nagy kérdés. Ez idő szerint sok körülmény arra vall, hogy a konverzatívok Snowden kisiklását valósággal a Szinovjevlevél megismétlődéseként fogják föl és az a céljuk, hogy a munkáspárt függetlenségét a maguk hasznára aknázzák ki. Politika és gyomor A konzervatívok választási kilátásai a legutóbbi hetekben lényegesen javultak. Baldwin is megkezdte a választási kampányt, amelynek során leginkább a kisember anyagi igényeivel és szükségleteivel foglalkozik. Beszédében szinte csak azt a sokezer gyakorlati intézkedést sorolja fel, amelyeket a konzervatívok négy esztendő alatt megvalósítottak és ismerteti a további reformokat, amelyekre föltétlenül sor kerül, ha a konzervatívok győztesen kerülnek ki a választásokból. Hogy mennyire anyagi természetű kérdéseket ölel fel Baldwin programmbeszéde, arra jellemző ez a kiszakított mondat: „Ha újra kormányra jutunk, gondom lesz rá, hogy a hadsereg, a légi haderő és a tengerészet tagjai (az utóbbiak ha angliai kikötőkben állomásoznak) csak otthon vágott angol marhahúst kap járnak !“ Egyébként az ipari védelem, a lakásviszonyok rendezése, és végül a választási rendszer demokratizálása. Baldwin legfontosabb argumentumán Egyébként a liberálisok és a munkáspárt szónokai is többé-kevésbbé ugyanezeket a programmpontokat hirdetik. A választás majd eldönti, hogy az ígéretek közül, melyiket honorálja bizalmával Anglia közvéleményének nagy többsége... GEORGE POPOFF. III) átöröklés törvénye alapján. Nem beszélek most tehetségtelen és ízléstelen prímások manírjairól, de arról a nemzeti muzsikáról, amely Biharitól Magyariig ősi érzéseivel zengett a húrokon. Kútfőink, sajnos, nem tájékoztatnak, hogyan hangzott a magyar zene. Sokszor bizony holt kótáik, melyek csak úgy viszonylanak a rég kihamvadt muzsikához, mint a kanavász a commedia del arte-hez. A parasztmuzsikát sem fogadhatom el autentikusnak, ha az egész nemzet lelkületének zenei keresztmetszetét keresem. Nem is azt tudom be a cigány vétkéül, hogy a magyar zenét elcigányosította, — önálló nemzetközi cigánystílusa nincs, másként muzsikál a spanyol, az oláh, meg a magyar cigány s az előbbi kettő játéka szánalmas dadogás a mi cigányaink virtuozitásához képest, — hanem, hogy a magyar muzsikát elzenétlenítette, teleaggatva tarka-barka sallangokkal. (Ismétlem, nem általánosítok.) De sokhelyütt a kicsorduló magyar temperamentum megkövetelte ezeket a cifrázatokat. A vádat azonban visszafelé is lehet fordítani. Ha bűne a cigánynak, hogy a saját képére formálta a magyar zenét, a magyar zenészeknek is súlyos mulasztása, hogy nem törődtek a cigánnyal, hanem gőgösen, értetlenül haladtak el mellette. Debussy, aki nemcsak a francia folklórt ismerte, hanem éveket töltött a világnak talán leggazdagabb népzenei földjén Oroszországban, Budapesten jártakor órákig gyönyörűséggel hallgatta a cigánymuzsikát. (Áradozó levelét, mely birtokomban van, húsz év előtt kiadtam a Budapesti Hírlapban.) Debussy kérdezte egy alkalommal, hogy a mi komponistáink írnak-e a cigányok számára? Itt lett volna a cigánymuzsika problémájának a megoldása! Tanult és tudós zeneszerzőink elzárkóztak és nem törődtek vele. Liszt Ferenc felpántlikázta rapszódiáit cigányosan. Egyikmásik zeneszerzőnk nyomába tévedt. Nem az lett volna a cél, hogy a műzenét előigányosítsák, hanem hogy a cigánymuzsikát megnemesítsék ! Nemcsak nem cselekedték ezt, hanem hadat szentelt a cigányság két népszerű hangszerének, a cimbalomnak és a tárogatónak. A cimbalom kedvelt régi magyar hangszer, Thököly Imre udvari táblájánál ott ült már a cimbalmos. Nálunk mégis többnyire házmesterkisaszszonyok vasárnap délutáni szórakozásául szerepel. A tárogató pedig fodrászsegédek ünnepi mulatsága, ha kiülnek vasárnap délután a Gellérthegyre búslakodni. Mind a két hangszer jelenlegi állapotában valóban nem hivatott nagy zenei feladatokra. De hát miért nem törődtek zeneszerzőink a cimbalom és a tárogató mechanizmusának javításával és tökéletesbítésével. Berlioz, Wagner és Strauss folyvást bajlódtak a hangszerek fejlesztésével, új hangszerek tervezésével. (Sőt Strauss Rikárd új készüléket is feltalált, az aerofort, a fúvók lélekzettechnikájának zavartalan biztosítására.) Erkel alkalmazta a cimbalmot, Farkas Ödön a tárogatót, sőt Bayreuthban a Trisztán III. felvonásában tárogató fújja „a víg danát“, de mint komoly, szóló hangszer egyik sem tudott önálló szerephez jutni, mert szerkezetük tökéletlen, következőleg nincs irodalmuk. A spanyol zeneszerzők maguk tökéletesítették népies hangszereiket (mandolin,gitár, a nagymultú lantról nem is szólva). Nálunk a komponisták lenézték a cimbalmot és a tárogatót is, mert cigányhangszer. Bizonyára lesznek többen, akik azt mondják: micsoda fából vaskarika a tudós cigánymuzsika, miféle szalonkalitkában döglődő erdei madár? Hivatkoznak mindjárt arra, hogy nem egy tehetséges cigánygyerek megszökött a zeneiskolából, vagy ha végig tanulta, hát nem lett belőle semmi, cigány sem, tanult muzsikus sem. A naturalizmus intellektualizálása, átalakítása tudatos művészetté nem könynyű dolog. Kacsóh Pongrác, akinek semmi vérségi cigány kapcsolata nem volt, jóformán mint naturalista aratta első és egyetlen, azóta is magára álló diadalát a János vitézzel. Később, ahogyan elmélyedt zenei tanulmányaiba, ugyanúgy csökkent az invenciója. Nem is arról van szó, hogy a cigánymuzsikát reáhúzzuk a szigorú zenei szerkesztés Prokrusztesz-formáiba, hanem hogy ízlésesebbé, tisztultabbá tegyük, merném mondani: modernizáljuk. Úgy zeneszerzőinknek, mint cigányainknak csak használna, ha egymással közelebbi kapcsolatban állnának. Orosz zeneszerzők nem utalottak halalajka-zenekarra írni, amely éppen olyan szabad, bár nem olyan művészi fokú muzsikálás, mint a cigányé. A magyar muzsika így roppant megerősödnék, a cigányzene megnemesednék, zeneszerzőink nagy művészi energiát tartalékolhatnának, eltűnnék a magyar társadalom zenei műveltségében tátongó szakadék a tanultak kis csoportja és a naturalisták óriási tábora között és megkezdődhetnék a magyar zenekultúra homogénné forrásának folyamata. Nem kétséges, hogy az így bekapcsolt tömegek anélkül, hogy a megújhodott cigánymuzsikától elfordulnának, felsőbbrendű zenei céloknak is megnyerhetők. Roppant parlag változnék át termőfölddé. II. Napjainkban egyre több szó esik a népdalról vagy ahogy most a divatos német kifejezés nyomán nevezik: parasztmuzsikáról. A zenei folklore, mely alig néhány évtizedes angol tudomány, lázas lendülettel vetette magát a primitív népek művészetére, de Európában a folklore csak akkor vett gyorsabb tempót, mikor a nyugati zene kimerülése mindinkább érezhetővé vált és a zeneszerzőknek tematikus anyag után kellett nézniük. A történeti emlékek közzététele lassan haladt előre, megfejtésük hiányos vagy bonyolult volt, a komponisták maguk kezdtek keresni matériát fogyóban levő invenciójuk felélénkítésére, így láttak napvilágot egyre nagyobb számban a különböző népdalgyűjtemények, parasztnóták, kézműves dalok, áruskiáltások stb. Mátray Gábor már száz év előtt szinte megelőzve a külföldet, felismerte a népdalgyűjtés jelentőségét. A régi gyűjtések majd mindenütt jórészt harmonizálva jelentek meg, ma már csak a dallamot adják a benne rejlő immanens harmónia hozzáhallását a hallgatóra bízva. Nagyban megkönnyítette és pontosabbá tette a gyűjtést a gramofon alkalmazása. A magyar népdalgyűjtők gazdag és érdemes sorában, ha nem csalódom, Vikár Béla jelent meg először gramofonnal. Népdalaink, vagy mondjuk, parasztmuzsikánk ma meglehetős teljességgel felvéve gramofonhengereken a Néprajzi Múzeumban, ami Bartók Bélának és Kodály Zoltánnak, a népi muzsika két fanatikus rajongójának igen nagy érdeme. Sajnos, ez a gyűjtemény nem jelent még meg anyagi okokból. A két zeneszerző kiadott ugyan néhány dalt, de ez természetesen művészi feldolgozás, nem hiteles folklór-közlés. Bartók Béla közzétett egy könyvet A magyar népdal címmel, mely gyűjtésüket Krem Ilmari finn zenetudós rendszere alapján osztályozza, de könyvének teljes megértéséhez megint csak szükségünk volna a gyűjtött dalok hangjegyeire. Nagy kincs fekszik ezekben a gramofonlemezekben, de sem abszolút, sem relatív értékükről nem mondhatunk véleményt, amíg nem tekinthetjük át a dallamokat. Nem tudjuk, mennyire deformálta a paraszt az idők folyamán a muzsikát, milyen külső behatások Bitoopish fam . Szerda, IOM május 1. fői. s*! Klebelsberg gróf kultuszminiszter — németországi tapasztalatairól Klebelsberg Kunó gróf közoktatásügyi miniszter, aki ma reggel visszaérkezett németországi útjáról, fogadta a Budapesti Hírlap munkatársát és útjának tapasztalatairól a következőket mondotta: — Németországban feltűnő, hogy mindenfelé óriási arányokban építkeznek és pedig új stílusban, amelyet nemcsak újszerűnek, hanem németesnek is mondanak. Azt tartják, hogy a tizenkilencedik század stílustalansága után, mely korábbi stílusok felmelegítéséből élt, végre a huszadik század megtalálta a maga ’korszerű igényét az építkezés terén is. Nagy- Berlinben egész utcasorok ebben a stílusban épülnek, amely belülről kifelé konstruál és amely nem a díszhomlokzathoz ragasztja az építkezést. Mégis azt hiszem, hogy a kor szignatúrája ez, mely Európa elszegényedése folytán támadt, abból a szükségletből, hogy a maguk módja szerint megalkossák a maguk célszerű architektúráját. Azt hiszem, ez az új német irány hatással lesz a magyar építészetre is, de vigyáznunk kell, nehogy mechanikusan utánozzunk. — A német nép igazi ereje úgy gazdasági, mint kulturális téren óriási. Hihetetlen nagy e nép összteljesítménye. — Kétségtelen, hogy Európa kultuszminiszterei közt Becker porosz kultuszminiszter vezet nagy tudásával és koncepciójával. A többi nemzetek majd csak évtizedek múlva léphetnek nyomába. — Éppen, mert a német kultúrának oly, nagy a jelentősége, kétszeres örömmel tölt el, hogy a németek a mi tudományos munkásságunkat észrevették. A Collegium Huungaricum fogadóestjén és a Vilmos császár kutató intézet igazgatói a legnagyobb elismerés hangján szóltak azokról a magyar ifjakról, akik mellettük dolgoznak, és kértek, hogy egy-két évig hagyjam még őket ott. Örömmel láttam, hogy a német kulturális körök tisztán látják a magyar tudományosság értékét. Végül a miniszter megcáfolta azt az oik utólagos nyilatkozatát, mintha új klinikákat, laboratóriumokat akarna építeni és mintha azt mondta volna, hogy a népiskolai tanítóságot főiskolai képesítéshez akarja kötni. LEGKIVÁLÓBB MIÍŐSÉGŰ amerikai autóolaj, benzin, autózsír, gépolajok, kenőanyagok Budapest, VIl., Hózsay utca 29. kényelmes házhoz szállítás és fizetési feltételek mellett. Megrendelési telefonszám: 1. 363—99.