Budapesti Hírlap, 1930. március (50. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
2 nyos erényeinek, de egyben növeli is a mi felelősségünket mindazért, ami történik. A kormányzó a tíz év folyamán, tökéletes alkotmányos állásfoglalása mellett is, az ügyek nagy menetére állandóan befolyással volt és pedig azzal az erővel, amely férfias egyéniségéből kisugárzik és ez volt egyik főoka annak, hogy a magyar politika vonalvezetése mentes maradt az ingadozásoktól és állandóan egyenes irányban haladt. Hatalmas érzés az a polgárra nézve, hogy biztonságban hajthatja nyugalomba fejét, nem fog egy reggel arra ébredni, hogy avatatlan kezek a hatalmat kicsavarták az alkotmányos tényező kezéből. A gazdasági élet is ilyen alkotmányjogi biztosságot követel, anélkül nincs áremelési kedv és nincs tőkeképződés. A kormányzó erős kezében mindenki megnyugvással látja letéve a magyar államhatalmat, amely fejlődése biztosságának talpkövét és garanciáját látja abban. Négyszáz éven át Magyarország királyai más országoknak is fejedelmei voltak és így legjobb akaratuk ellenére sem lehettek lelkileg csak magyar királyok. Ezzel szemben a nemzet, természetes vágya volt, hogy életének legfőbb szerve, az államfő, a magyar gondolatnak leghatározottabb kifejezője legyen. A nemzetnek ezt a természetes vágyakozását elégíti ki oly tökéletesen a kormányzó magyar egyénisége. Az Alföld fia, az Alföldé, amely acélos búzát terem és erős férfiakat, ősi nemzetségből származik, amely tözsgyökeresen termelte ki a magyarság sajátos tulajdonságait. Férfias alakja, gondolkodása és érzésvilága csodálatosan egyesíti azt, amit mi az igaz magyar valódi jellemvonásainak tartunk. Horthy Miklós tipikus magyar egyénisége elterülhetetlenül reányomta bélyegét az utolsó tíz esztendő életére és fejlődésére, amely talán sohasem volt belsőleg ennyire őszintén magyar. Akik a politikai életét az esztétikus szemével nézik, korunkat nem találják szépnek. De akik a historikus magaslatára tudnak emelkedni, azok világosan látják, hogy nincs zordon szépség nélkül az, ahogyan egy nemzet a balsors mélységeiből hatalmas erőfeszítésekkel felemelkedik. Ezekben a lemondásos, verejték- és könnyöntötte erőfeszítésekben vezére a nemzetnek nagybányai vitéz Horthy Miklós, ezért zárja szeretetébe kormányzóságának tizedik évfordulóján a mai nemzedék és fogja az ország nagy vezetőinek sorába beiktatni a történelem személye ellen intézett durva támadásra. A Bécsi Távirati Iroda erre ma a következő hivatalos közleményt adta ki: Több lap Magyarország kormányzójának tízéves jubileumát felhasználta arra, hogy sértő és gyalázkodó cikkeket közöljön. Az egyik lapban továbbá fantasztikus, sőt obscén képek jelentek meg, amelyek a jelenlegi magyar államfő ellen irányulnak. A szövetségi kormány sajnálja, hogy ilyen,, a jóízlésbe ütköző és a nemzetközi udvariasságot sértő közlemények jelentek meg olyan felelőtlen egyének részéről, akik nem gondolják meg, hogy ezzel nemcsak a Magyarországgal való jószomszédi viszonyt és barátságos kapcsolatokat zavarják, hanem a köztársaság érdekeit is súlyosan károsítják. Budapest, február 28 — Az osztrák kormány sajnálkozása a bécsi szocialista lap támadások miatt. A magyar kormány hivatalosan felhívta az osztrák kormányegyelmet az Arbeiter Zeitung tegnapi számában a kormányzó Szendrey Julia Herczeg Ferenc 3 felvonásos színművének bemutatója a Nemzeti Színházban. A „feleségek felesége”, a legnagyobb költőzseni páratlan szépségű költeményekben megénekelt Juliskája, akinek homlokán egy nemzet bámulta a hitvesi szerelemnek azt a tündöklő glóriáját, amit Petőfi font köréje, huszonkét éves volt, mikor az, ura elesett a segesvári csatában. Petőfi Sándort dicsősége tetőpontján érte el a végzet, mikor már ünnepelt költője volt a szabadságnak és a szerelemnek. Csatatéri halálával egyszerre szimbólumává vált a letiport nemzeti szabadság ügyének s a vérző nemzet kegyelete az elnyomatás napjaiban fájdalmas gyásszal tapadt az ő ragyogó emlékéhez és valódi, mélyen átérzett kultuszt csinált belőle. Semmi sem lett volna természetesebb, mint az, hogy ennek a kultusznak a költő-hős özvegye legyen az első papnője, az a Szendrey Julia, akiről maga Petőfi énekelte : „Egymáshoz irtunk, a teremtés napján Egymásnak voltunk rendelve mi «. » Isten kötötte össze lelkeinket, Ember nem képes elválasztani.“ A huszonkét éves özvegy azonban tragikusan fiatal volt még ehhez a szerephez, amit a közvélemény szánt neki s erőtlennek bizonyult arra, hogy mint a Herczeg gyönyörű darabjában mondják, lemondva ifjúságáról és szabadságáról befalaztassa magát egy dicsőséges halott kriptájába, és sorsa a lemondás, jutalma egy nemzet hálája legyen. A huszonkét éves „feleségek felesége” nem bírt lemondással megmaradni azon a piedesztálon, amire őt Petőfi állította, leszállt az élet forgatagába, ideálból gyönge emberré lett. És ezzel olyan megbotránkozást idézett fel, amely még ma is, nyolcvan évvel az eset után, keserűséggel és haraggal tölt el minden lelkes Petőfi-olvasót. „Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt...” Szendrey Júlia elkövette az elképzelhetetlent, az érthetetlent, a megbocsáthatatlant: tíz nappal a segesvári csata évfordulója előtt eldobta az özvegyi fátyolt és férjhez ment Horváth Árpád egyetemi tanárhoz. Hogy történhetett ez?Valóban olyan érthetetlen és megbocsáthatatlan tett volt-e ez, amilyennek a közvélemény bélyegezte? Szendrey Julia csakugyan beigazolta ezzel, hogy méltatlan volt a Petőfi szerelmére? S Petőfi Sándornak a hitvesi szerelemről írott, az egész világirodalomban páratlanul álló csodaszép verseit nem tekinthetjük ezek után egyebeknek, mint egy vak szerelem tévedéséből fakadt álmoknak ? Olyan probléma, ami méltán izgathatja az írót s megfelelni rá olyan feladat, amelyhez a lelkek mélységeibe bevilágító látás, fölényes emberismeret, tisztult világnézet és megértő, megbocsátó bölcsesség kell. És túl mindezen ihlet, amely költői formába segít foglalni és másokkal is megértetni azt, amit a megértő lélekbúvár hősnője lelkéből felhozott. Herczeg Ferenc sok mély és maradandó alkotással véste bele nevét az irodalomtörténetbe, de — le merjük írni, — ilyen tisztult, magasan szárnyaló, költői szépségekben ilyen gazdag, egyszerűségében ilyen tökéletes kompozíciójú és ilyen meleg érzésektől átfűtött művet talán még ő sem alkotott. Herczeg Szendrey Júliája „egy gyermek, aki eltévedt az élet vásárán. Eleresztette a kezet, amely vezette és most nem tudja hol van, merre menjen.” Ez tulajdonképpen a magyarázata mindannak, ami történt.. A huszonkét éves asszony mellől elszakad az ura, eltűnik a segesvári csatában és az asszony, aki fanatikusan hisz abban, hogy Petőfi él, mert lehetetlen az, hogy egy ilyen zseni elpusztuljon a pályája kezdetén, nem tud gyászoló özvegyként viselkedni, mint ahogy a közvélemény várja tőle. A csatatéri események forgószele Kolozsvárra sodorja, ahol minden lépését ezer szem lesi s ahol a nyárspolgári erkölcs megbotránkozik lépten,nyomon azon, hogy sétál, hogy zongorázik, hogy az ura volt barátaival szóba áll, mert a közvélemény azt kívánná tőle, hogy egész nap sírjon és gyászoljon. Julia erre képtelen. Természetes, hogy képtelen, hiszen azért lett Petőfiné, mert semmi nyárspolgári vonás nem volt benne." Petőfi és vele együtt ő is, hadat szentek minden nyárspolgári konvenciónak, most azonban, mióta Petőfi eltűnt és a közvélemény a költő egész alakját a maga ízlése szerint idealizálta, nyárspolgári konvenciókat követel a hitvestől. Pedig az még csak huszonkét éves, — „a vére muzsikál neki, — és az ura halálának a fájdalma, ami talán át tudná alakítani, össze tudná törni, még nem szakadt rá. Még remél és ez a reménység az igazi veszte. Pletykák támadnak körülötte s a közvélemény pálcát tör fölötte, mielőtt még bűnös lenne. S a vidéki nyárspolgárság olyan ellenségesen viselkedik vele szemben, hogy éppen petőfisándori szabadságvágya fellázad a közvélemény zsarnoksága ellen. Elvágyik a vidéki miliőből, Párizs jár az eszében — és akkor megjelenik előtte, a szűk kisvárosi keretben egy nagyvilági álomkép: egy muszka herceg, aki a keleti gazdagságot és nyugati kultúrát hozza számára. Szerelmes Julia az orosz hercegbe ? Hűtlen Petőfihez? Nem. Nem szerelmes és nem hűtlen, de nyugtalan vére lázadásra készüi a kicsinyes, szűk és szörnyű prózai környezet ellen, amely zsarnokoskodik fölötte. Elfogadja a meghívást a jelmezes muszkabálba. S mikor már indulna, abban a pillanatban csap rá a gyászhír: most már semmi kétség, Petőfi elesett és ott fekszik 1930. március 1, szombat B.H. • Lakáshiány sok üres lakással Sipőcz polgármester félévi panaszos jelentésében elmondta, hogy a nagyobb brit lakásokat a háztulajdonosok nem tudják kiadni Sipőcz Jenő dr. polgármester most állította össze jelentését az elmúlt év második felében tapasztalt közállapotokról, hogy ezt a jelentést a közigazgatási bizottság márciusi ülése elé terjessze. A polgármester jelentésében többek között a következőket mondta: A főváros közigazgatása a fennálló súlyos gazdasági és szociális helyzet lehető enyhítésére törekedett az elmúlt félévben is. A kereseti lehetőségek és a munkaalkalmak az előző félévhez képest csökkentek, ezért a munkanélküliek és a hatósági támogatásra szorulók állandóan növekvő száma a közjótékonysági közigazgatásra nagy terhet róttak. A főváros a maga hatáskörében a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz képest mindent megtett a munkanélküliség enyhítésére. Beszámol ezután a polgármester a főváros szociális munkájáról, főként a szellemi szükségmunkáról. Megemlékezett arról, hogy a főváros szociális intézményei az elmúlt félévben megszaporodtak. Utalt a Hidegkuti úti és bicskei Horthy Miklósné gyermekotthonok és a 36 éves árvaház megnyitására, amely intézetekbe már fölvették az első ápoltakat. A mindjobban fokozódó nyomor egyre több embert kényszerít a Képház éjjeliszállásának igénybevételére, ezért szükségessé vált a Népház kibővítése. Az intézmény e bővítéssel 90 ágyas hálóteremmel nagyobbodott és bővültek a közös helyiségek is. Két kislakásos bérház és 120 szükséglakás Az elmúlt félévben folytatta a főváros a kislakások, a szükséglakások és a közjótékonysági célú intézmények építését, illetve fejlesztését. A Németvsagyhúzon két kislakásos bérház, a Jászberényi-úton pedig 120 szükséglakás készült el, ami lényegesen hozzájárult a fővárosban még mindig fennálló lakásínség enyhítésére. A megváltozott viszonyokhoz képest szükségessé vált a már elavultnak mondható régi lakásbérleti szabályrendelet mód esik,ám. Ezért elkészítette a főváros az új lakbérleti szabályrendelet tervezetét, mely a házfelügyelők és a segédházfelügyelők jogviszonyait is szabályozza. A tervezet most az ad hoc bizottság tárgyalása alatt áll. Az elmúlt félévben az építési tevékenység csökkent. Leginkább csak kis családi házakat építettek, így a bérházak építése terén hanyatlás mutatkozott. Ennek okai részben a rossz gazdasági hitelviszonyok, részben az, hogy a drága építkezések miatt a magasként lakásokat a háztulajdonosok nem tudják kiadni. Ennek következtében sok az üres lakás, ami azonban nem a lakásbőségnek, hanem annak, hogy a leromlott gazdasági és kereseti viszonyok miatt a lakók nem képesek nagyobb lakbéreket megfizetni. Az építkezés előmozdítása céljából különböző intézkedéseket tett a főváros. Kiterjesztete a csatlakozó udvarral való beépítési módot a fővárosnak olyan területeire is, amelyen az eddig nem volt érvényben. Módot kívánt adni a főváros ,a kis tőkével rendelkező lakosságnak is az építkezésre, ezért a fővárosi közmunkák tanácsának az építésügyi szabályzat olyképpen való módosítását javasolta, hogy a telkeknek nemcsak a legkisebb területi mértékét, hanem a telek szélességének és mélységének legkisebb méretét is állapítsa meg. Ezáltal ugyanis módot óhajtott nyújtani a főváros arra, hogy a telkeket még az eddiginél is kisebb területekre oszthassák fel anélkül, hogy ez a felosztáa városkép, valamint az a város egészségefejlődésének rovására menne. E javaslatra a Közmunkatanács az építési szabályzat rendelkezését nemrégiben módosította is. Gazdasági forgalom a szomszédállamokkal Az életnehézségek miatt hangoztatott általános panaszok között igen sok vonatkozott a közélelmezési nehézségekre is. Kétségtelen, hogy ez sok tekintetben megokolt volt, megállapítható azonban, hogy ezeket a panaszokat tulajdonképpen nem az élelmiszerárak miatt emelték, hiszen számos cikk olcsóbbodott, hanem onnan származott, hogy a lakosság igen tekintélyes száma csak nagyon nehezen tudta megszerezni a legelemibb élelmi- szükségletét is- kedvezőtlen kereseti viszonyai, részint a teljes munkanélküliség és a dolgozóknál is ,a keresetnek jóval a létminimum alá történt csökkenése folytán.. Ebben a súlyos gazdasági helyzetben tehát a főváros széles rétegeinek közélelmezési állapotai nagyon kedvezőtlenül alakultak. A fővárosnak ezt a nyomasztó helyzetét részben enyhítené a környező államokkal a normális gazdasági forgalom dintővé tétele és e célból a környező országokkal megfelelő szerződések létesítése. Ez annál sürgősebb szükség, mert a milliós főváros ipara és kereskedelme ma csak a legnehezebb vámgárcák és mindenféle rendészeti akadályokon keresztül tud környékbeli országokat felkeresni, sőt sokszor ilyenek árán sem képes megtalálni a maga természetes fogyasztópiacát. A polgármester ennélfogva javasolja a közigazgatási bizottságnak, kérje fel a kormányt, hogy a környező államokkal a nor- A legitim kereskedelem érdekében A polgármester még felhívta a közigazgatási bizottság figyelmét arra, hogy a tisztes- ’ ségtelen versenyről szóló 1923:Y. t.-c. az ily ' nemű kihágások ügyeit kivette a kerületi' elöljáróságok hatásköréből és a járásbíróság' • hoz utalta át. A királyi bíróságok közismert túlterheltsége mellett lehetetlen az ily természetű ügyek soronkívüli és gyors elintézése,... így bármennyire tekintélyes is a büntetés, a huzamosabb időn át tartó zavartalan ’árusítás". A folytán bőségesen van alkalom arra, hogy az' , törvénnyel szembeszálló egyének a büntetési összegen felül is elegendő haszonhoz jussanak. Ezért kívánatos volna, hogy ezeket a kihágási ügyeket ismét a kerületi elöljáróságokhoz utalják vissza. Javasolja tehát, hogy a közigazgatási bizottság is mutasson rá a kormányhoz , intézendő jelentésében erre a körülményre és a legitim kereskedelem érdekében javasolja, hogy az ilyen kihágásokat a kerületi elöljáróságok hatáskörébe utalja át. Befejezésül elismeréssel nyilatkozik a polgármester a közigazgatási tisztviselői személy..zet kötelességteljesítő, igyekvő munkájáról, majd a fogalmazói kar nehéz előmeneteli viszonyairól, amik némileg javulnak most azáltal, hogy a belügyminiszter több új , fogalmazói állás szervezéséhez járult hozzá. mális gazdasági forgalom helyreállítása érdekében a megfelelő tárgyalásokat minél előbb tegye meg. A vasúti fuvardzsemtéseken — Az előbb vázolt nehéz gazdasági viszonyok közepette — folytatja a polgármester — fokozottabb aggodalommal kell fogadnunk a kormányhatóságnak azt a szándékát, amelyet értesülésünk szerint a közeli hónapokban életbe kíván léptetni, hogy tudniillik a Budapestre irányuló élelmiszeráruknak, nevezetesen a budapesti vásárra indított vágóállatoknak jelenlegi vasúti fuvardíját fel akarja emelni. Kétségtelen, hogy ez az intézkedés a főváros élelmezésének megdrágítását fogja maga utóit vonni. A polgármester ezért javasolja a közigazgatási bizottságnak, kérje fel a kormányt, hogy a Budapestre irányuló élelmiszeráruk, különösen a Budapestre szállított vágóállatok fuvardíját jelenlegi méretükben változatlanul hagyja meg. A fővárosi húsipari és zsiradékkereskede lem szempontjából hátrányosnak tartja a polgármester azt a kormányintézkedést, amely az állatok levágása alkalmával szedett húsfogyasztási adót a múlt évben 2,3%-ról 4%-ra emelte fel, egyben nem intézkedett az iránt, hogy a levágott állatok hús- vagy zsiradéktermékeinek külföldre szállítása esetén a felemelt húsforgalmi adót visszatérések. A jelentés most a kartellekkel foglalkozik és a következőket mondja: A jelenlegi viszonyok között meg kell ismételnem azt a korábbi javaslatomat, hogy a gazdasági élet minden ágazatában érvényesülő kartellek és a kartellszerű megállapodások most már minél előbb törvényes szabályozás alávétessenek és ily módon azok káros hatásai ellen a gazdasági életet, de különösen a fogyasztóközönség közélelmezési érdekeit eredményesen megvédelmezzék. Javasolja, intézzen felterjesztést a közigazgatási bizottság a kormányhoz az élelmiszerek ellenőrzésének egyöntetű szabályozása és az egységes élelmiszertörvény (kódex allimentarius) mielőbbi megalkotása iránt.