Budapesti Hírlap, 1934. július (54. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-01 / 146. szám

4 H­áromnegyedfis lenvászon-kabát, fehér ___ Háromnegyedes marocaine- és flamisol-kabát Sxiivet­ kab­át nyersszínű, mosható Esőköpeny angol fazonban, övvel 12.50 Sport- és útiruhák, kosztümök, délutáni ruhák készen és mérték után. Kovácsevics Milenkó IV., Petőfi Sándor­ utca 3 matmmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmtmmMt A kancellár beszéde a müncheni roham­­osztagosokhoz BERLIN, jún. 30. Szombaton délre már elült a politikai vi­har. Hitler kancellár Wiesseeből jövet visz­­szaérkezett Münchenbe. Déli 12 órakor a kancellár már fogadta a nemzeti szocialista rohamosztagok vezérkarának Münchenbe rendelt főcsoportvezetőit és nagy beszédet tyartott előttük. Azzal kezdte szavait, hogy továbbra is tántoríthatatlan közösségben­­érzi magát az S. A.-val, egyúttal azonban a leghatározottabban kijelenti, hogy mos­tantól kezdve könyörtelenül kiirtja és el­pusztítja a fegyelmet nem tartó, engedet­len elemeket. El fognak tűnni a beteges természetű egyének is. — A nemzeti szocialista rohamosztagok­ban teljesített szolgálat becsület és meg­tiszteltetés, — folytatta Hitler kancellár, — ezért a becsületért és megtiszteltetésért tíz- és tízezer nemzeti szocialista roham­osztagos hozott súlyosabbnál­ súlyosabb ál­dozatokat. Elvárja minden S. A.-osztag pa­rancsnokától, hogy méltónak bizonyul ezek­ van! Nem tudom ugyan, hogy miért nyu­godt, de nyugodt! — Na és ha Pista nincs ott, — kérdeztem a helyzet magaslatára emelkedve, — akkor nem nyugodt anyuka? . . . Mert ezt viszont nem értem! . . . — Jaj dehogynem! ő nyugodt! De Pista olyan szamár és túlzott! És azt nem sze­retném főleg, ha anyukám megtudná, hogy hazudtam Pistának! ... Ez őt is nyugtala­nítaná! ... De hát nem tehettem mást! Ugy­e nem tetszik haragudni? — Dehogy fiacskám! Dehogy! ... De most már legalább nekem mondja meg, hogy hol volt? Vagy nem lehet? Nagyot nevetett: — Jaj de édes! . . . Nem bizony! Nem lehet! . . . Egyelőre! Majd egyszer! Ta­lán ! ... De most még nem! . .. Hát pá! És nagyon, nagyon köszönöm! Hát ennyiben vagyunk! Most itt ülök ha­mis tanúnak maszkírozva és egyetlen re­ményem, hogy talán mégsem fog sor ke­rülni a tanúskodásomra. Közben pedig azon a rejtélyen töröm a fejemet, hogy anyuka miért olyan nyugodt, ha Mártuka Pistukával van és miért nyug­talan, ha . . .? Az Ördög érti! Nem a mai fiatalokat! őket már én is ér­tem! Mert ők olyanok, mint mi voltunk! És tiltakozom is ellene előre, hogy ebből az írásból bárki vádat olvasson ki ellenük! Nem, nem! A mai fiatalokkal nem volna semmi baj. Baj csak a mai öregekkel van. Ők azok, akiket nem lehet érteni! Vagy csak én nem értem őket? Ezzel vígasztalom magam. Mart, bár az én nemzedékemről van szó, mikor a mai öregeket emlegetem, mégis azt mondom, hogy én nem vagyok öreg. Nem öreg va­gyok, hanem régi fiatal! B. H. 1934 JÚLIUS 1, VASÁRNAP hez az áldozatokhoz és mintaképe lesz osz­tagában a nemzeti szocialista erényeknek. A kancellár kitért beszédében a „szeren­csétlen, beteges természetű Rohm kapitány személyére is és rámutatott arra, hogy éveken keresztül ő volt az, aki állandóan fedezte Rohm kapitány személyét és védel­mébe vette őt a súlyosabbnál­ súlyosabb tá­madásokkal szemben. Ami azonban leg­utóbb történt, az már több volt a soknál. Minden emberi és baráti érzelemnek meg kellett szűnnie s amikor eljárt Rohm kapi­tánnyal szemben, nem gondolt másra, csak arra, hogy a nemzeti szocialista mozgalom és a nemzeti szocialista állam üdve és java fölötte áll minden személyi érzésnek. — Azokat, akik bármilyen okból is vagy bármilyen érzülettől vezéreltetve új felfor­dulást akarnak proklamálni, — fejezte be Hitler kancellár beszédét, — utolsó szál emberig kiirtjuk és minden ilyen megmoz­dulást csírájában elfojtunk. Hitler Berlinben BERLIN, jún. 30. Hitler Adolf birodalmi kancellár szom­baton este tíz órakor visszatért Berlinbe. Kíséretében volt Göbbels dr. birodalmi mi­niszter, akit Hitler pénteken Godesbergbe rendelt s azóta Hitler kíséretében volt. Hit­lert a repülőtéren Göring porosz minisz­terelnök és Fritz dr. birodalmi belügy­miniszter fogadta. Tömegével érkeznek a hűség­­nyilatkozatok BERLIN, jún. 30. Az egész birodalomból, így Königsberg­­ből, Kölnből, Magdeburgból, Majna-Frank­­furtból, Oldenburgból, Münchenből stb. hű­ségnyilvánítások érkeznek Hitler Adolfhoz. a Nemzeti Munkahét a magyar szellemi munka bemutatója lesz Gömbös Gyula miniszterelnök a munkahét kulturprogramjáról • József és József Ferenc királyi hercegek a nagybizottság díszelnökei A Társadalmi Egyesületek Szövetsége nagyszabású kulturális programot való­sít meg a szeptember 29. és október 7. kö­zött rendezendő Nemzeti Munkahét kere­tében. A magyar képzőművészetnek, zené­nek és irodalomnak olyan magas színvo­nalú ünnepi eseményeit készíti elő, amely az ország kultúráját van hivatva doku­mentálni ország-világ előtt. A TESz a magyar művész- és irodalmi vi­lág kiváló reprezentánsait kérte fel az ügy érdekében közreműködésre, akik a meg­bízatást elvállalták és máris megkezdték a kultúrprogram előkészítő munkálatait. Ezeknek irányítását maga Baross Gábor, a TESz országos elnöke vállalta, aki tevé­kenyen részt vesz a rendezés munkálatai­ban. A programot bemutatták Gömbös Gyula miniszterelnöknek, aki beható figye­lemmel tanulmányozta a kultúresemények­­nek tárgysorozatát és a legnagyobb meg­elégedését nyilvánította az elgondolás fe­lett. Gömbös Gyula a kulturális részt talá­lóan határozta meg:­­— A munkahét kulturális programja legyen a magyar nyelvterület szellemi munkájának bemutatója. A miniszterelnök hozzájárulása után megalakították a kulturális nagybizottsá­got, amelynek díszelnöke: József királyi herceg és József Ferenc királyi herceg, ügyvezető elnök Ugrón Gábor. Az irodalmi albizottság elnöke: Pekár Gyula, előadója: Harsányi Zsolt, a szépművészeti bizottság elnöke: Petrovics Elek, előadója: Paur Géza, a zenei albizottság elnöke: Dohnányi Ernő, előadója: Papp Viktor, az iparmű­vészeti albizottság elnökségét maga József Ferenc kir. herceg vállalta, aki mellett Szablya János fog ügyvezető alelnökként működni, a népművészeti albizottság el­nöke: Zichy István gróf, előadója: Visk­i Károly lett. A bizottságok értekezletet tartottak, amelyen elhatározták az előké­szítő munkálatok sorrendjét. HEGYALJAI HÉT SÁTORALJAÚJHELYEN SÁTORALJAÚJHELY, jún. 30. Ez az egykor lüktető életű, ipari és keres­kedelmi gócpont —­ Trianon óta — szomorú sorsra jutott. Életrevalóságát bizonyítja, hogy a megpróbáltatások csak megacélozták erejét és elszántan vívja harcát az életéért, a jobb magyar jövendőbe vetett fanatikus hite remé­nyében. Élniakarásának első, látható megnyilatko­zása, a „Hegyaljai Hét“, melyet holnap,, július elsején nyit meg Tormay Géza államtitkár; a jobb jövő reményének pedig nagyszerű szim­bóluma az a hatalmas Irredenta Országzászló, mely holnaptól kezdve ott leng már a trianoni határhegyen. Orbánt Kálmán dr. polgármester — akit hi­vatalában kerestünk fel — a városháza abla­kából mutatja, a kialudt vulkán kráterének helyén, a Szár-hegyen emelt, nyolc méter ma­gas bástyaszerű építményt. Több, mint kétszáz köbméter terméskövet használtak fel hozzá. Az árboc tizenkét méter, ezen lesz a hatal­mas, a határon túl is messze látszó Irredenta Országzászló, az elszakított magyar testvérek szívbeli vigasztalására. A zászlóavatás, az első nap programjának legkiemelkedőbb pontja. Urmánczy Nándor mondja az ünnepi beszé­det. Az első napon lesz a „Felvidéki Egyesüle­tek Szövetségének“ országos gyűlése a vár­megyeház dísztermében. A hét minden nap­jára jut többféle érdekesség: kiállítások, ver­senyek, előadások, a Zempléni bokréta­ be­mutatása, kirándulások és este díszelőadások a városi színházban. Remélik, hogy a város békeforgalma tér vissza, a „Hegyaljai Hétre". Várják az ünnepi és a filléres vonatokat, Budapest, Eger, Mis­kolc, Nyíregyházáról. A vendégek kényelmé­ről a legjobban gondoskodtak. Az ünnepségekbe többféleképpen kapcsoló­dik be a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­ségének helyi csoportja. Magyar estét rendez, részt vesz a háziipari kiállításon, melyen az eredeti, ősi nép­viseletű cigándi MANSz-csoport is képviselve lesz; a MANSz Leányköre pedig — a kis MANSz — felkutatta a városban az elszállásolásra alkalmas lakásokat, számsze­rűit négyszázat.* Ellenséges szándék mindent elvehet tőlünk, csak önbizalmunkat és hitünket nem. Azt a hitet mely erős akarattal a romokon és új életet teremt. Ilyen teremtő hittel beszélt Orbán Kálmán dr. polgármester városa jövőjéről. Bízunk benne, — mondotta, — hogy Sátoraljaújhely visszanyeri régi helyét, amelyre múltjánál fogva predesztinálva van. Kell, hogy az ország megismerje a mi gyönyörű hegyvidékünket, hogy belekapcsolódjunk az idegenforgalomba. — Hiszen, aki megismeri városunkat, újra és újra felkeresi. Sőt új vendégeket hoz. A múlt évben egy német vonat jött hozzánk, az idén már három van bejelentve és valószínű, hogy a negyedik is beérkezik. Sátoraljaújhely fekvése elragadó. Hegyeink szépségéről tanul­mányokat írtak. Cholnoky a peremhegy belső lábánál húzódó utat a világ egyik legszebb sétaútjának mondja. Ivóvizünk páratlan, a le­vegő gyógyhatású, a lakosság vendégszerető, hisszük, hogy mindig többen lesznek, akik hozzánk kívánkoznak, ha üdülést, felfrissülést keresnek.* A város közepén húzták meg a trianoni ha­tárt. Békebeli napi száz vonata helyett alig néhány maradt. Lakosainak száma négyezerrel csökkent, hinterlandja teljesen elveszett, borát nem értékesítheti a régi módon, két országút­­ján beszüntették a vámszedést is, mert a vám­­szedó fizetését sem hozta meg és még nyáron is inségmunkáról kell gondoskodni a munka­nélkülieknek. De talán az a bizakodás, ami a vezetőséget és a lakosságot új élethetőségek keresésére serkenti, átsegíti a várost a leg­nehezebb időkön, éppen azért, mert a saját erejéből szeretne felmelkedni, az adottságok­ból tőkét teremteni. Meg kell említenünk, hogy a minden életerejétől elvágott Sátoraljaújhelyen nincsen koldus, mert a szegényügyet egri mintára ren­dezték kitűnően. Azt is jólesően tapasztaltuk, hogy a társadalmi élet vezető asszonyai, mély, szociális érzéssel karolják fel a segítségre szo­rulókat. A főispán felesége, levelei Kozma Györgyné, Wolkenstein Ernőné és mások, sokat áldoznak és fáradoznak a szegényekért, a nő­­egyesületek, élükön a MANSz-szal, számtalan szegényen segítenek. De a volt főispánná, Széll Józsefné, MANSz­­elnök korában alapított és szociális érzésével s tetteivel fenntartott Gyermekotthon, mely­ben most is huszonkét árvát nevelnek, — anyagi gondokkal küzd. Napközi otthonát — kétszáz gyermeket gondoztak benne — ideig­lenesen be kellett szüntetni. Reméljük, meg­oldást találnak erre a kérdésre is és a nagy­szerű Gyermekotthon a jövőben is zavartalanul védheti a gondozás nélküli gyermekeket. * Sátoraljaújhely ma a küzdelmes idők türe­­lempróbás napjait éli. De van remek hegy­vidéke, pompás vize, levegője, strandja, van hegyaljai szőlője, „folyékony arany" bora, dolgos népe és sok életrevaló terve. Ezért re­méljük, hogy erős akarattal a jószándékú ter­veket valóra válthatja. A.V. Vízvezetékké váljon-e a badacsonyi forrás? Nagy problémává nőtt a badacsonyi for­­rás, amelyet újabban a vízvezeték csövei közé kívánnak szorítani. Ez a forrás teszi kellemessé a nyári kirándulóknak szigeti lelket gyönyörködtető útját, amely törté­nelmi emlékek között vezet. A Badacsony­nak a Balatonra néző lejtőin csobog a for­rás. A hegy fele magasságáig szőlő, azután erdő borítja a lejtőt, majd sziklatornyok szegeződnek az égnek. A legtetején kilátó­hely van. Az úgynevezett Kisfaludy turista­­utón érünk el a kilátóig. Valamikor a két­oldalt elterülő szőlőbirtok között szekérút volt ez, amely az erdőben gyalogútként folytatódik. A 90-es években nyilvánították az érdekelt birtokosok hozzájárulásával tu­­ristaútnak és bocsátották a kiránduló kö­zönség rendelkezésére. A forrás az oka annak, hogy a turisták ezt az utat választották, mert friss vize a nyári melegben lépten-nyomon üdüléssel szolgál. Az út különben történelmi neveze­tességű helyeket érint, mint például a régi Szegedy-házat, amelyben Szegedy Róza és Kisfaludy Sándor szerelme szövődött. A ház most öröklés útján Hertelendy Gábor­­né tulajdona. Innen alig száz lépésre feljebb áll a most Esterházy herceg tulajdonában lévő Kisfaludy-ház, amelyben annak idején Kisfaludy Sándor időzött. A régi Szegedy­­ház háta mögött az út másik oldalán fakad meredek útpartból a Kisfaludy-forrás, amelynek csobogása sok szép költeménynek megírására ihlette a költőt. A turistautat, mint a balatoni körút egyik nevezetes kiágazását most építik át úgy, hogy ezeket a történeti helyeket a kö­zönség autóval is megközelíthesse. Az át­építés költségeit részben az állam, részbe az érdekelt szőlőbirtokosok viselik. Regényesen szép és kellemes a Kisfaludy,­­forrás környezete. Friss vizét a távolabbi lakásokba is elviszik. Keresztülfolyik Her­telendy Gáborné szőlőjén, azután az út mellé kerülve halad a Balatonba. A Kis­­faludy-forrás romantikáján kívül rendkí­vül fontos a szőlőbirtokosok számára. Nyolc szőlő­birtok használta rendszeresen a vizét, így érthetően beleszólásuk is van a vízfolyás megváltoztatásába. Ám az érde­keltek egy része vízvezeték céljaira akarja felhasználni a vizet. A kultúrmérnöki hiva­tal készített is egy tervet, amely szerint a forrást elzárnák, vizét tartányba gyűjte­nék, ahonnan a vízvezeték főcsövébe ke­rülne. A forrás helyett tehát vízcső vezetne a turistaút mentén s a csőből kapnának az érdekeltek egy-egy csatlakozóhelyet. A fő­csövet alulról elzárnák és a fölöslegben összegyűlő vizet az eddigi úttól eltérően ve­zetnék a Balatonba. A hegylakók és a ki­ránduló közönség számára egy-egy önmű­ködően záródó kifolyó csapot tervezett a mérnökség. Vízvezetékké változna át a forrás és a patak és ezáltal tönkremenne a Szegedy Róza házhoz tartozó turistaút mellett fekvő kis virágoskert, kipusztulnának a vízfolyás mentén sortálló hatalmas jegenyék, ame­lyek fokozzák a táj szépségét, elveszne az út mellől a víz frissítő ereje és a Kisfaludy­­forrás hangulatos helye sivár közkúttá változna. Az érdekelteket nemrégiben ösz­­szehívták és ezek, Hertelendy Gáborné ki­vételével, hozzá is járultak a forrás vízveze­téki metamorfózisába, azonban a költségek­nek csak felét jegyezték, azt is kilenctized részben három érdekelt. A költség másik felét a vármegyétől, vagy más közpénztár­ból, mint amilyen a Balatoni Bizottság, re­mélik megkapni, nyilván a közérdekű beál­lítás alapján. Végül a tervet a törvényszerű engedélyezési eljárás útjára terelték. A forrás lezárásával azonban Badacsony elveszítené szépségének és a kirándulások vonzóerőinek egyikét, pedig a Badacsony fekvése, geológiai alakulata, növényzetének szépsége egyaránt indokolttá teszi, hogy a Balaton idegenforgalmának egyik központja legyen. A turizmus természeti szépségeket keres és nem leli örömét a megrendszabá­­lyozott természetben. A tisztaság kérdése nem igen jöhet szóba, mert házi használatra a birtokosoknak vannak kútjaik. A vízve­zeték legfeljebb az esetleges parcellázásit tehetné előnyösebbé, ez viszont nem köz­­érdek. A Balatonkörnyék társadalma nagy ér­­deklődéssel várja a hatóságok döntését.

Next