Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-09 / 57. szám
1935 MÁRCIUS 9. SZOMBAT B. H. Nagyobb és fehérebb kenyeret Kozma Miklós belügyminiszter érkezik elsőnek. De még körültekinteni sincs ideje, az előcsarnok ajtaja máris nyílik és feleségét maga előtt engedve, belép Gömbös Gyula miniszterelnök. Semmi hang, semmi ováció, a büszke mosoly, amelyet viszonzásul kap ismert, tiszta, nyílt mosolyára, elevenebben, kifejezőbben és bensőségesebb meghittséggel beszél minden szónál és az önfeledt öröm minden hirtelen kirobbanó mozdulatánál. Kerek tíz perc híja még a nyolc órának, van idő röptében elintézni, ami sürgős elintézésre vár. Hiába a fesztelenség, a levegő teli van feszültséggel. Az arcok mintha merevek volnának. De a némaságban nem a várakozás izgalma reszket, a pillanat ment minden nehéz ünnepélyességtől, — itt most, a falak között az a rejtélyes, mágikus erejű és szilárd fényű tűz ég, amely Gömbös Gyula mai rádiószózata mélyén izzik. Holott senki nem tudja még, mit mond, de a történelmi perc lehellete már ott neszel az éber csöndben. Gömbös miniszterelnök belép az előadóterembe, megáll a mikrofon mellett és körüljártatja a tekintetét. Vagy rohanja meg, hogy mielőtt szól és megkérdi a nemzetet, akar-e vele tartani a második ezredév felé, pillanatra elforduljon az utolsó napok és az eljövendők nagy eseményeitől, egyetlen, senkitől nem figyelt, boldog lélekzetet vegyen és magára maradjon, mint a hős, aki gyermekéveinek emlékét idézi lehúnyt szemmel. Az újságíróknak mondja hát: — Öt percem van még. Amit ezalatt az idő alatt beszélek, amit addig beszélgettünk, ne írja meg senki se. Számoljon be otthon mindenki a személyes élményeiről. Sok szó nem esik persze, Somogyváry Gyula hátul ott ül a láthatatlan hullámok gépezeténél és könyörtelenül méri az időt. A mutató ezúttal valósággal rohan az óralapon, megérkezik Bornemissza Géza kereskedelmi miniszter is. Antal István sajtófőnök mindent elrendezvén, leül az első sorba, csend, a két vörös lámpa kigyúl, nyomban rá felhangzik Gömbös Gyula miniszterelnök szava: — ... alig három hete ... Igen. Még nincs három hete, hogy elhangzott a hatalmas rádiószózat és a miniszterelnök most ismét ott ül a mikrofon előtt, hogy kijelentse: — Nem léphettünk más útra, a helyzet nem volt őszinte. Elkerülhetetlennek tartottam a nemzet akaratára való apellálást. Az öltözék, az arc, az ember, az államférfi ugyanaz, aki a múltkor, de a szavak csengését és tompa dörgését most fojtott, csaknem vulkanikus hév hatja át. A mondatok rövidek, világosak és súlyosak, akár a pörölycsapás, a hangsúly hullámzó és árnyalatain a kezdődő vihar verései rezdülnek át. Az írott szöveg mintha nem is volna ott az asztalon, a miniszterelnök most beszél, minduntalan föltekint, hogy a szemébe nézzen messzi millióknak, akik szavait visszafojtott lélekzettel hallgatják. És az anyag észrevétlenül lényegül át szellemmé: a kiejtett szó már gondolat, az elhangzó kijelentés eszme és a belső felindulás, amely a lobogó hűlönségét árasztja, magával ragad mindenkit. Néha elhalkul a hang, hogy ismét a magasba csapjon, de a távoli mennydörgés remegő ritmusa és forró moraja ott zúg a leghalkabb szó alján is. A miniszterelnök arca pírban ég, homloka kitisztul, vonásain a szelíd és a fegyvertelen hősök csaknem emberfölötti méltósága ömlik el, amikor odakiáltja a testvér magyaroknak: — Én is ember vagyok, verejtékező és szenvedő ember, mint ti... De jobb megélhetést, lágyabb és fehérebb kenyeret akarok minden magyarnak. A beszéd szónoki remekmű, vallomás, sorsvállalás és a küldetés szárnyaló szimfóniája. Az élet diadalmas és felhőkbe emelkedő éneke a második ezredév új napot hirdető nagy hajnalán. Elszáll az utolsó mélyzengésű szó is, pillanatnyi csönd, aztán elemi erővel zúg föl az átszellemült elragadtatás. Szó nem hangzik, a szavak már nem mondhatnak semmit, de az arcokon láthatatlan fény ragyog. 1935 március 8. Az ezeréves nagy álom megindult a történelem útján. BUSÓ LAJOS fl MUNKÁCSY CÉH sorsolással egybekötött kiállítása március hó második felében lesz a NEMZETI SZALON MŰVÉSZETI EGYESÜLETBEN. Kedvező alkalom a műszerető közönség ama nagyrészére is, akik a mai viszonyok között nem áldozhatnak jgentős összeget egy-egy műal- Ico *« megszerzésére! A kiállításra b'téne’egfyfit is szolgáló sorsjegy ára darabonként 1 penare és kapható dohány*tőzsdékben ( kiadóhivatalban és a NEMZETI SZMUS MŰVÉSZETI EGYESÜLETBEt v., Erzsébet-tér) Nyeremény tárgyak a legkiválóbb magyar mesterek válogatott műalkotásai (festmények, szobrok, grafikák). ■■■■■■■WNimWWBlftl IPiTTIsH II . REPÜLŐGÉPPEL az istenek arany trónusa fölött Etherton ezredes repülő-expedíciója a Mount Everest égbenyúló ormai ütött Pénteken délután tartotta Etherton ezredes,, a Himalája legendás átrepülője repülő- expedíciójáról szóló előadását a Tiszti Kaszinóban. Etherton ezredes előadása nemcsak a tudományos világnak, hanem a főváros társadalmi életének is kimagasló eseménye volt. Már fél 6 óra előtt egymásután siklottak a Tiszti Kaszinó bejárata elé a magánautók, amelyekből közéletünk számos előkelősége és a diplomáciai testület tagjai léptek ki. Pont fél hat órakor érkezett meg vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, akit Andrássy Géza gróf és Guilleaume Árpádné, a Nemzetközi Club Inöke és ügyvezető elnöke, vitéz Révay Kálmán altábornagy, a Tiszti Kaszinó elnöke, Lukács György ny. miniszter és Algya Papp Sándor fogadtak. Az előkelő hallgatóság soraiban jelen volt József királyi herceg és Auguszta királyi hercegasszony, Magdolna királyi hercegnő, József Ferenc királyi herceg, Albrecht királyi herceg, Gabriella királyi hercegnő, Sir Patrick Ramsay angol követ és Lady Ramsay, az angol követ felesége és sokan mások. Etherton ezredest Pekár Gyula mutatta be az előkelő közönségnek. Az ezredes, mielőtt hozzá kezdett volna előadása megtartásához, néhány meleg szóval rámutatott arra a barátságra, amely az angol és a magyar nép között fennáll. Lelkes ovációval fogadott szavai után a Himalája legendás hőse megtartotta előadását, amelyet Magyar Sándor, a híres óceánrepütlő tolmácsolt magyar nyelven. Az előadás után került sor a repülőexpedícióról felvett hangosfilmre, amelynek számos részleténél a közönség hangos tetszésének adott kifejezést. Etherton ezredes rendkívül érdekes beszámolóját és az expedícióról készült filmet fél 8 órakor egy másik előadás keretében is bemutatta, amelyet a közönség ugyanolyan rendkívüli érdeklődéssel és lelkesedéssel kísért. A nagy érdeklődésre való tekintettel Etherton ezredes mindazok számára, akik pénteken már nem kaptak jegyet, vasárnap délelőtt háromnegyed 12 órakor megismétli az előadást és a filmbemutatót a Tiszti Kaszinóban. Etherton ezredes lebilincselően érdekes előadásáról a következőkben számolunk be: '■` Ahonnan az „istenanya“ , figyeli a világot A Bimalaya hatalmas, rejtelmes hegyvidékének megismerése és a megközelíthetetlen, égbenyúló csúcsainak fényképezése és térképezése régi vágya volt az embernek. Több eredménytelen és sok áldozattal járó expedíció után, Blacker britt ezredes vetette fel a gondolatot, hogy a Mount Everest elérhetetlen csúcsait repülőgéppel közelítsék meg. Tervének támogatására sikerült megnyernie Etherton ezredest, aki már 16 évet töltött ennek a vidéknek a tanulmányozására a Himalaya hegyvidéken, és értékes tapasztalatokkal rendelkezett. Terveik megvalósítására szükséges anyagiak megszerzése azonban nem bizonyult könnyű feladatnak. Mindenki lehetetlennek tartotta, hogy a repülőgép megtudjon küzdeni a terv kivitele elé tornyosuló óriási nehézségekkel. Csak amikor Lady Houstont sikerül megnyerni az expedíció költségeinek vállalására, indíthatták meg a komoly munkát. Az Everest hegyvidék ura, a Nepál-i maharadzsa meg is adta az engedélyt a terület átrepülésére, azzal a kikötéssel, hogy a csúcs felett magasan repüljenek és ugyanazon az úton térjenek vissza. Közbelépett azonban a szomszédos Tibet főpapja, a Dalai Láma, aki aggodalmasnak tartotta, hogy „madáróriások” háborgassák az Everest csúcson trónoló „istenanyát”. Miután kellő megnyugtatást kapott, hogy oly magasan fognak repülni, hogy az istenek se nem láthatják, se nem hallhatják a gépeket és így nem háborgatják őket, adta meg hozzájárulását a tervhez. A tibetiek szerint a Himalaya hegyóriások az istenek lakhelyei, a legmagasabb csúcs az Everest pedig a világ „istenanyjának” otthona. A hegység lábánál álló kolostorban barátok laknak, akiknek egyedüli feladatuk a hegyek isteneinek imádása, míg főpapjuk az „istenanyával” állandó kapcsolatokat tart fenn. A néphit szerint a hegycsúcson egy aranytemplom áll, amelytől 17 km-re keletre van az Isten Széke, a Mekálu, ahonnan 10.000 méter magasságból figyelik az istenek a világot. A technikai előkészületek körül is sok nehézséget kellett leküzdeni. Ebben, az óriási magasságban uralkodó nagy hideg elviselésére olyan ruhákat kellett készíteni, amelyeket elektromos úton, a gépben elhelyezett telepekből kapott árammal fűteni lehetett. Tekintve, hogy az expedíció fő célja a fényképezés volt, gondoskodni kellett fűthető fényképező kamerákról is, mert a filmek és lemezek nem bírnak ki ilyen nagy hideget. A ritka levegő pótlására az összes repülő személyzetet oxigénbelégző készülékkel szerelték fel és az így felöltöztetett pilóta és a fényképezést végző megfigyelő között az érintkezést külön telefon-felszereléssel kellett lehetővé tenni. Az előkészületek befejezése után Angliában kísérleti repüléseket hajtottak végre 11.000 méter magasságig, majd az expedíció tagjait az angol királyi légügyi hivatal légkamráiban, 12.000 méteres magasságnak megfelelően ritkított levegőben vizsgálták meg, hogy agyműködésük és fizikumuk kibírja-e ezt a nagy magasságot. Érdekes, hogy ez a ritka levegő már nem vezeti a hangot. 10.000 méteren már nem hallani az ércpénz csengését és még magasabban már a kulcscsomó csilingelése is elnémul. Az istenek trónusa fölött 1933 április 3-án a meteorológus kedvező légköri és szélviszonyokat jelentett és a 6000 m-re felküldött megfigyelő gép ebben a magasságban tiszta időt talált. Ugyanis eddig a magasságig az indiai síkság vöröses ködszerű párája telíti meg a levegőt és a fényképezést lehetetlenné teszi. A kedvező jelentések után a két nagy gép a fényképező felszereléssel elindult és 7000 m-re emelkedve szabad kilátást talált az Everest csúcsra és néhány felvételt is készítettek. A csúcs felé haladva azonban a szélsebesség erősen növekedett és az óránkénti 200 km-es sebességet is elérte. A gépek rettenetes erejű lefelé irányuló örvényléssel és keresztlégáramlással találták magukat szemben és a vezetőgép néhány másodperc alatt 150 m-t süllyedt. A másik szokatlan tünet, amivel a repülőgépeknek meg kellett küzdeni, a csúcs feletti jeges-köd réteg volt. Ez a jégfátyol már 400 km-es távolságból is látható. Ennek a rendkívüli jelenségnek a magyarázata az, hogy a csúcson állandóan uralkodó orkánszerű szél felszívja a csúcsról a havat és azt jéggé fagyasztva ragadja magával. Ennek az erősségére jellemző, hogy az egyik gép ablakát beverte. A gépek ügyes manövrírozásával mégis sikerült a csúcs fölé kerülni, ahonnan csodás panoráma nyílt az örök hóval borított hegyekre, amelyeket emberi szem így még soha nem látott. Sikerült sok felvételt készíteni a hegyláncról, amelyek a további földrajzi kutatások részére támpontokat szolgáltathatnak. magasabban fekvő tava. A tó nincs befagyva, tehát vagy hőforrásai , vannak, vagy olajtartalmú. E rendkívüli jelenség megfejtésén máris tudósok dolgoznak. Április 19-án ismételték meg a repülést, amikor kedvezőbb viszonyok mellett sikerült még több és igen jó felvételeket készíteni, amelyek nagyban elősegítik e rejtelmes világ térképezését. Az expedíció eredményei úgy földrajzitudományos, mint aviatikai szempontból igen értékesek. Az előkészületek és a repülés összes problémáit és az oxigénbelélegző készülékek alkalmazása igen értékes tapasztalatokat szereztek. Ugyancsak értékesek a magassági szélmérések kapcsán elért eredmények. A vállalkozás bizonyságot szolgáltatott arra, hogy a legmagasabb hegyek sem képezhetnek akadályt a légiforgalom számára és és ezért fogadta az egész világ oly nagy elismeréssel az expedíció kiváló teljesítményét. Rejtélyes tó nyolcezer méter magasban Érdekes felfedezés volt a 7.600 méteres magasságban levő tó, amely a világ leg Súlyos akadályok Nagy magasságokban az elme munkája meglássul, ellustul és zavarokat okoz az értelemben. 9—10.000 méternél szinte szünetel az agy munkája, az ember hajlamos arra, hogy minden tevékenységet beszüntessen. Nagyfokú ingerlékenység áll be, csekélységek miatt is idegfeszültség kínozza az embert. Ez okozza az egyik legnagyobb nehzséget és ezzel számolni kell annak, aki az Everest csúcs megmászására, illetve átrepülésére vállalkozik. A repülőgépeket Angliából hajón vitték az indiai Calcuttába. Innen már repülőgépeken tette meg az utat az expedíció az Everest csúcstól délre mintegy 210 km-re fekvő Purnea-ba, ahol megkezdődtek az átrepülés előkészületei. Először az expedíció meteorológusa kezdett munkához, hogy az átrepüléshez alkalmas időpontot megválassza. Az Everest csúcs felett rendszerint 100 km óránkénti sebességűnél nagyobb szelek uralkodnak és így érthető, hogy ezeknek a szeleknek az iránya nagyban befolyásolhatta a vállalkozás sikerét. A szelek mérése kis ballonokkal történt. A bennszülöttek rendkívüli érdeklődéssel kísérték az expedíció munkáját. Elsősorban érdekelte őket a repülőgép, amit még azelőtt nem láttak és még fokozta érdeklődésüket, hogy a gépek a szentnek tartott hegycsúcsokat akarják megközelíteni, ahol a jó és rossz szellemek laknak, amelyeket vagy imádniuk, vagy engesztelniük kell. Ők az istenek kihívásának tartották a vállalkozást és bámulták a résztvevők merészségét. A bennszülöttek rajai állandóan kitartottak az expedíció mellett, hogy tanúi legyenek az indulásnak. 9 Felemelték az Egyesült sorscatonaságának létszámát WASHINGTON, márc. 8. A szenátus, amely hozzájárult az amerikai sorscatonaság létszámának 165.000 főre való fölemeléséhez, a felemelésnek megfelelően 60 millió dollárral bővítette ki a hadügyi költségvetést, amelynek végösszege 400 millió dollár.