Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-13 / 60. szám

12 — A MAGYAR ÉRMÉK BEVÁLTÁSI ÁRA. Az aranybeváltással kapcsolatosan közöltük, hogy a húszkoronás arany be­váltási árát 36.30, a tízkoronásét pedig 18.15 pengőben állapították meg. Ez az átvételi ár darabonkénti ár, azonban félre­értések elkerülése céljából hangsúlyoz­zuk, hogy nem fix ár, hanem igazodik az aranyra egyébként pillanatnyilag megálla­pított kilogrammonkénti 5960 pengős át­vételi árhoz. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a P. K. ezt az 5960 pengős átvételi árát az aranynak megváltoztatná, akkor ehhez simulóan megváltozik a húsz­és tízkoronás aranyak darabonkénti át­­váltási ára is.* A Pénzintézeti Központ március 13-án a délelőtti üzleti órákban a színaranyat kilogrammonként 5960 pengő áron fogja vásárolni. — A falu egészsége. A Faluszövetség által rendezett a falu egészsége című ankét legutóbbi ülésén Bodor Antal dr. gazdasági főtanácsos elnöki megnyitójá­ban rámutatott a falukutatás nagy fon­tosságára és megszabta a végzendő szo­ciográfiai adatgyűjtés módszereit. Ibrányi Alice főnökasszony az otthoni betegápo­lásról tartott előadást, amelyben a magyar vidék egészségügyének megjavítása érde­kében az ápolónőképzés fontosságát hang­súlyozta. László József építészmérnök a falu egészségtelen lakásviszonyairól érte­kezett és kijelentette, hogy okvetlenül szükség van a vármegyei építésügyi sza­bályrendeletek oly módon való átdolgozá­sára, hogy a közegészségügyi szempontok jobban érvényesülhessenek. Országos épí­tésügyi szabályrendeletet is kell kiadni és miután a faluegészségügy a falu gazdasági és kulturális helyzetének csak egy feje­zete, az egészségügyi intézményeket a népházakban kell összpontosítani. A köz­érdekű előadások után vita kezdődött, amelyben Gortvay György dr., Toperczer Ákosné, Molly József dr., Antal Dezső és Fehrentheil-Gruppenberg Tibor lovag vett részt. B.­H 1935 MÁRCIUS 13. SZERDA KÖZGAZDASÁG A telepítés pénzügyi megoldása Levél a szerkesztőhöz Ha a mai viszonyok között a rövidlejá­ratú tartozások hosszúlejáratúvá átalakít­hatók volnának,­­ akár záloglevelek for­májában, úgyhogy a kibocsátandó kötvé­nyek a telepítés céljaira igénybeveendő földben találjanak fedezetet, akár más megoldási móddal,­­ mindkét esetben a telepítés eredményes lehetne és így a pénz­ügyi kérdés kevés állami hozzájárulással tényleg megoldható lenne. Ez azonban a mai viszonyok között teljesen kilátásta­lannak látszik. Nincs olyan külföldi pénz­csoport ma, amely a mi megcsonkított kis országunkba hosszúlejáratú kölcsönt folyó­sítana elbírható feltételek mellett. Keresnünk kell tehát a lehetőséget, hogy a telepítés problémáját úgy oldjuk meg, hogy az a földek összevásárlása nélkül, lehetőleg a jelenlegi konjunktúra kihasz­nálása mellett, a legkevesebb költségbe kerüljön, hogy nagyobb befektetést ne igé­nyeljen és hogy a terheket lehetőleg az emberi kéz munkája fizesse ki 30—50 év alatt. Meg kell találni a módját, hogy on­nan vegyünk rá pénzt, ahol az jogos érde­ket lehetőleg nem sért és ahol azt a leg­kevésbé érzik meg. Tekintve, hogy egy, a mai konjunktú­rára alapított telepítés nem áll ellentétben a gazdaadósságok rendezése tárgyában ki­bocsátott 14.000/933. M. E. sz. kormány­­rendelet céljával és elveivel, sőt azt egye­nesen kiegészíti, semmi akadálya nincs annak, hogy a földművelésügyi miniszté­rium kebelében felállított telepítési osz­tály irányítása és felügyelete mellett már most meginduljon egy, a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos telepítés. A fenti kormányrendeletben előirányzott 10 millió pengő hosszabb időre elég lenne, mert szá­mításaim szerint ennek az általam 5 évre tervezett telepítési munkálatoknak első évi szükséglete csupán 6 millió pengőt igé­nyelne. Az egymillió kát. hold föld (szerintem ez megközelíti az 1,5 millió holdat) szét­osztására és betelepítésére 20—25 évet kalkulálni nagyon sok. Ennyi földnek a szakszerű szétosztásához — ha kellő tőke áll rendelkezésre — legfeljebb 8—10 évre van szükség. Vegyük a kettő közötti középarányost, 1.200.000 kát.­holdat, mint olyant, amely túlterheltségénél fogva ma „piacon van”, illetve „eladó”. Aki el akarja adni, félve teszi, mert jövő egzisztenciáját látja ve­szélyeztetve, ha kiengedi kezéből a földet, viszont ha tovább tartja, attól fél, végül mégis dobra kerülhet s még az a reménye sem lesz, hogy megmenthessen belőle vala­mit utódainak. Önként adódik tehát a kérdés egy olyan megoldás lehetőségére, amelyben a túlter­helt birtok egy részének az eladásával a többi megmenthető. Az így eladott birtok lenne telepítés céljára elsősorban felhasz­­­n­álható. Szükséges lenne tehát, hogy mezőgazda­­sági kamaránként, telepítési kerületekre felosztva, a túlterhelt (eladósodott) birto­kok kataszterbe vétessenek, s a telepítés ott kezdődnék meg, ahol önkéntes jelentke­zés folytán elég mennyiségű föld áll ren­delkezésre. Természetesen ezeken felül szá­mítandók még a földművelésügyi miniszté­rium által megváltott birtokok; a köztar­tozásban felajánlott földek; a bankok által árverésen megvett birtoktestek, s végül a nagybirtokosok és hitbizományok által ön­ként, vagy a megalkotandó törvény alap­ján nemzeti telepítési célokra felajánlani kötelezett birtokrészek. A ma túlterhelt birtokos tehát, a helyi viszonyoknak megfelelőleg bizottságilag megállapított árak mellett eladná földjé­nek egy részét a kijelölt telepesnek, a tehernek az átadott földre eső részét a telepes átvenné, a még esetleg fennmaradt összeget pedig 10—15 év alatt közvetle­nül a régi tulajdonosnak mérsékelt kamat mellett megfizetné. A­­ jelen gazdaadóssági rendeletekben megállapított kedvezményeknél az ilyen felajánlott és igénybe vett birtokrészeikre további kedvezményeket biztosítana az új rendelet, amelyet úgy a telepes, mint a régi birtokos megmaradó birtokára vonat­­kozólag is élvezne. LÉVAY BÉLA m. kir. pénzügyi tanácses iveknél fogva adósát a törvény hatálya alól kiperelhetné. Erdélyt külön nézve, az adatok azt mu­tatják, hogy itt az adósok száma arány­lag nagyobb volt, mint amennyi területé­nek megfelelne és az adósságok összege is nagyobb volt, mint a regátban, viszont az adósok közül itt jóval többen is vették igénybe a törvényben biztosított kedvezmé­nyeket, mint a többi országrészekben. Itt ugyanis az adósoknak 4,51 százaléka fize­tett, holott a regátban az arány csak 2,71 százalék volt. Ennek megfelelően Erdély­ben a kifizetett összegek is nagyobbak vol­tak. Erdély adós gazdái az első esedékes­ségnek 32 százalékát fizették meg, holott a regátban 29 százalék, Bssszarábiában 27 százalék, Bukovinában pedig nem egészen 7 százalék volt az arány. Erdély gazdái becslés szerint azon felül, amit kamatként fizettek, tőketartozásaikat körülbelül fél­­mi­lliárd lejjel törlesztették, ami az egész 6,8 milliárd lejnyi tartozásuknak 7,3 szá­zaléka. is romániai gazdaadósság­­rendezés gyengén sikerült Erdélyben az adós gazdák többet fizettek Bukaresti jelentés szerint a gazdaadós­ságok konverziója nem vezetett arra az eredményre, amelyet vártak tőle, neveze­tesen, hogy a régi befagyott hitelek és tar­tozások ügyét rendezvén, a tőkeképződést megindítsa és a hitelélet rendes vérkerin­gését elősegítse. Az igazságügyminiszter adatgyűjtése szerint az adósoknak csak igen kis töredéke tett eleget a törvényben megszabott első részletfizetési kötelezett­ségnek és ugyancsak nagyon kicsiny azok­nak a száma is, akik igénybe vették a tör­vénynek azt a rendelkezését, amely szerint az agráradósok tartozásaikat azoknak 30—110 százalékával egyösszegben teljesen rendezhetik. Az egész országban egy és egynegyed milliót valamivel meghaladt az agráradó­sok száma, akik a konverziós törvény ha­tálya alá estek; ezeknek összes adósságai 16,3 milliárd lejt tettek és az első részlet fejében 1120 millió lejt kellett volna kifizet­niük. Ezzel szemben azonban tényleg csak 81.280 adósról tud a statisztika, mint akik valóban fizettek is és az általuk kifizetett összeg 118,6 millió lejre rúg. Ez az első esedékesség összegének majdnem 30 szá­zaléka, de ebben az összegben benne szere­pelnek a teljes összegében kifizetett tő­kék is. A román igazságügyminisztériumban fel­teszik, hogy sok adós közvetlenül egyezett m­eg hitelezőjével és a rendezéshez nem vett igénybe bírói jogsegélyt. A gyakorlat azonban ennek az ellenkezőjét tanúsítja. Azt ugyanis, hogy ahol bírói ítélet nem rendelte el, hogy a hitelező köteles elfo­gadni a törvény szerint járó rendezési há­nyadot, ott a hitelező egyáltalában nem volt hajlandó a rendezésbe belemenni és vagy változást vár, ami­ a román konverziós törvény történetében oly gyakran előfor­dult, vagy pedig ürügyeket keres, ame­ ­ A Szombathelyi Kereskedők Társulata előadóestet rendezett, amelyen megjelent Ostffy Lajos főispán és Horvát Kálmán al­ispán is. Az előadó a világkereskedelem vál­­ságának okait és a különböző gazdasági re­formokat ismeretette a kereskedelem szem­pontjából. Világgazdasági hírek MILYEN ERŐK VÉDIK AZ ANGOL FON­TOT. Az elmúlt hét hatalmas fontzuha­nását a legkülönbözőbb okokkal magya­rázzák. Mint Neville Chamberlain angol kincstári kancellár az utóbbi napokban kijelentette: ,­t, font áresését különböző körülmények véletlen találkozása okozta“. A kontinentális tőzsdéken viszont arról beszélnek, hogy az angol valutakiegyen­­lítő alap kimerült. Ez ugyan nem való­színű magyarázat, de felveti azt a kér­­dést, hogy milyen erők védi­k a fontot. Az Economia című tudományos lap az angol pénzügyi adatok egybevetésével közvetett módon megállapítja, hogy a kiegyenítő alap a kérdéses értékcsökke­nés idején mintegy 5 milliárd francia frank volt. A legerősebb a fontkiegyen­­lítő alap 1933 végén volt: 10 milliárd frank. Ez azonban még nem jelenti az összes fontkiegyenlítő tartalékokat, mert a Bank of England birtokában ez idő sze­rint mintegy 193 millió font sterling ér­tékű arany van, amelyből csak 150 millió tekinthető a feltétlenül szükséges mini­mumnak. Így erről az oldalról minden nehézség nélkül további 43 millió font siethet az angol pénz segítségére. Ez valójában még ennél is nagyobb pénz­összeget jelent, mert a Bank of England aranykészleteit a leértékelés előtti pénz­értéken mutatja ki. AZ ÚJ NEMZETKÖZI RÉZKARTEL MEG­ALAKÍTÁSA. A világ réztermelői hó­napok óta követelik a nemzetközi rézpiac szabályozását és az előzetes tárgyalások után most a délafrikai termelőérdekelt­­ségek két képviselője, továbbá a belga Katanga-művek vezetője Newyorkba ér­keztek, hogy dűlőre vigyék a nemzetközi kartel ügyét. A termelés korlátozásának mértékéről egyelőre csak annyi ismere­tes, hogy az Egyesült Államok számára mintegy 6-7000 tonnás havi kiviteli kontingenst állapítanának meg, ami az előző évi kivitelnek csak egyharmad ré­szét jelenti. Az álláspontok között még igen nagy az eltérés, mert a délafrikai terme­lők sokkal kedvezőbb helyzetben va­nnak az amerikaiaknál és mai költségeiknek jelentéktelen fokozása által a jelenlegi termelés kétszeresére is képesek. Való­színű, hogy a megállapodás nem áreme­lésre, hanem a jelenlegi árszint biztosítá­­­­sára fog irányulni. AZ ANGOL DOMÍNIUMOK OTTAWA EL­LEN. A Daily Telegraph jelentése sze­rint egyes domíniumok részéről, de külö­nösen Újzélandból és Ausztráliából egyre élesebb tiltakozások hangzanak el a brit anyaország gazdaságpolitikája ellen. Kü­lönösen a húsbevitel kérdésében vannak nagy ellentétek s úgy látszik, hogy rövi­desen erős viták fognak lefolyni Lon­donban az egyes dominiumok és a brit kormány képviselői között. Az angol kor­mány terve ugyanis az, hogy a hazai állattenyésztés előmozdítása érdekében fibránként (kb. fél kg.) a külföldi hús­­neműeket 1 penny, a dominiumokból eredő húsárukat pedig­­1 penny vámmal fogja megterhelni. Az újzélandi kormány­­nyilatkozat szerint ez a terv teljesen felborítja az ottawai egyezményt, Auszt­rália kormánya pedig kijelentette, hogy erre a lépésre az angol kormánynak csak valamennyi domínium beleegyezése ese­tén van joga. A brit kormány ezzel szem­ben hangsúlyozza, hogy csak a termelők átmeneti támogatásáról van szó és hogy a domíniumokat előnyben fogják része­síteni az egyéb országokkal szemben a kontingensek megszabásánál is.­­ A BIZ új igazgatóságának hivatalba­lépése. Bázelből jelentik: A Nemzetközi Fizetések Bankjának új igazgatósága rö­vid időn belül átveszi hivatalát. Trip, a Holland Bank kormányzója, akit tegnap elnökké neveztek ki, május 8-án foglalja el állását. Beyen, rotterdami bankigaz­gató, akit alelnökké neveztek ki, május hó 19-én veszi át új­­hivatalát. a világ tengeri­ termelése csökkentőben van Európában a tengeri­ termőterület növek­szik , Magyarországé csaknem válto­zatlan A Római Nemzetközi Mezőgazdasági Inté­zet adatai szerint Európában a most folyó gazdasági évben a tengerivel bevetett terü­let 11,7 millió hektár. Ez az előző évi terület­hez mérten 2,5 százalékos, az 1028—32. évek átlagához mérten pedig 6,4 százalékos nö­vekedést jelent. A termelő országok közül a legerősebben Jugoszlávia területe növeke­dett. Az idei bevetett terület csaknem 5 százalékkal nagyobb a tavalyinál és 14,2 százalékkal túlhaladja az említett évek átla­gát. A legnagyobb európai tengerieladó or­szág, Románia területe is jelentősen növeke­­det: egy év alatt 4.8 millió hektárról 5 mil­­lió hektárra (+ 3.7%) és az 1928—32. évek átlagához mérten (4.6) 7.8 százalékkal. A következő legnagyobb termelő, Olaszország bevetett területe az idén 1,5 millió hektárra tehető, ami az előző évekhez képest alig je­lent 1—2%-os változást. Csehszlovákia ten­geri területe az idén a fokozott önellátás foly­tán 13,4%-kal­­ volt nagyobb, mint az előző évi (128 ezer). A terület azonban olyan csekély, hogy ebben a cikkben még mindig erős behozatalra van szükség s két­ségtelen, hogy a másik kec kisantant-állam területének­­ növekedésében a csehszlovákiai értékesítés — addig még valóra nem vált — reményei is szerepet játszottak. Valószínűen az önellátás az oka annak is, hogy Ausztria egyébként jelentéktelen tengeritermelése az­on (65 ezer hektár) 8 százalékkal nagyobb, mint az 1928—32. években. Magyarország területe nem sokat válto­zott. Az­ idei 1,1 millió hektárra becsült ten­­geritermő terület csaknem pontosan megfe­lel az előző évinek és mindössze 3 százalék­kal haladja túl az említett évek átlagát. A távoli világrészek erős versenye és az árak leromlása a területek alakulásában is érez­teti hatását, amennyiben az erős bevitelre szoruló országok bevetett területe csökken, így Franciaország 2,3 százalékkal, Svájc pedig 20—25 százalékkal kisebb területen termel tengerit, mint az elmúlt években. A világ többi részeinek tengeri területe azonban főként az­­USA termésének korlá­tozása folytán olyan nagy mértékben apad, hogy e miatt az egész világtermés az euró­­pai termőterület növekedése ellenére is csök­kenőben van. A világ idei­­9 millió hektárnyi bevetett területe az elmúlt 1933—34-es évé­hez képest csaknem 11 százalékkal, az 1928 —32-es átlaghoz hasonlítva pedig 10,8 szá­zalékkal csökkent. Az idei becslés szerint az Egyesült Államok 354 millió hektáron ter­melnek tengerit. Ez az egész világ tengeri­vel bevetett területének még mindig 70 szá­zaléka, de az idei terület egy év alatt 15,3 százalékos és 1928. óta is 15 százalék hrányato­lást jelent. A másik legnagyobb tengerentúli tengeri, termelő állam Argentína, ezzel szemben erő­­sen fokozza bevetett területét. Az idei 7 millió a tavalyihoz mérten 8 százalékkal, a szóbanforgó évek átlagához képest pedig 27 százalékkal növekedett és tíz év alatt csak­nem megkétszereződött. Amennyiben „tenge­rentúli versenyről” beszélünk, ez elsősorban csak Argentínára vonatkozhatik, miután iga­zán hatalmas kiviteli fölöslegekkel a jelen­legi körülmények között csak ez az ország rendelkezik: fölöslege az idei gazdasági év­ben becslés szerint 10 millió tonna. A többi tengerentúli termelőterület összesen nem ha­ladja túl Magyarországét, és a világtermés­ben is csak alárendelt szerepet játszik.­­ A Gyümölcstermelők Országos Egyesü­lete március 21-én délelőtt 11 órakor az Or­szágos Magyar Gazdasági Egyesület szék­házának nagytermében (Budapest IX., Köz­telek­ utca 8.) tartja meg tisztújító közgyű­lését. — A magyar halászat bemutatója a Mező­­gazdasági Kiállításon. Az Országos Mező­gazdasági Kiállításnak az idén is egyik leg­érdekesebb része a nádfedeles halászsátor­ban elhelyezett halászati kiállítás lesz, ame­lyen mázsás harcsák, fürge csukák mellett az Al-Duna hatalmas vizája és tokja, a Tisza kecsegéje és a Balaton világszerte ismert hófehérhúsú fogasa, a modern tógazdasá­gok tömeghala és a ponty minden változata kiállításra kerül. A legkülönfélébb fajú ha­zai tenyésztett és fogott eleven halanyag, a halászati eszközök, a tógazdaság kellékei és a haltenyésztés termékei teszik teljessé a rendkívüli gazdag kiállítást.­­ A budapesti tőzsdén jegyzett néhány fontosabb értékpapír külföldi árfolyama (márc. 12.) Berlin Magy. államkölcs. 41 á % 1913. 7­4, u. a. 1914. 7.3. Magy. aranyjár. 4% 7.85. Magy. államkölcs. 4% 1910. 7.4, Magy. kor. jár. 0.4, Bpesti köles. 1914. 68. —­ Párizs: Magy. 4% ar. jár. 57.50. — Bécs: Salgó 24.20, Magy. Alt. Kőszén 295.75, Uri­­kányi 55.75, Rima 33.60, Magyar Cukor 123.75. — Genf: Urikányi 31.75, Nisi­i 32.50, 32.75, Bpesti kölcsön 1911. évi 25, Magy. Ált. Kőszén 164.

Next