Budapesti Hírlap, 1935. március (55. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-13 / 60. szám
12 — A MAGYAR ÉRMÉK BEVÁLTÁSI ÁRA. Az aranybeváltással kapcsolatosan közöltük, hogy a húszkoronás arany beváltási árát 36.30, a tízkoronásét pedig 18.15 pengőben állapították meg. Ez az átvételi ár darabonkénti ár, azonban félreértések elkerülése céljából hangsúlyozzuk, hogy nem fix ár, hanem igazodik az aranyra egyébként pillanatnyilag megállapított kilogrammonkénti 5960 pengős átvételi árhoz. Ez tehát azt jelenti, hogy amennyiben a P. K. ezt az 5960 pengős átvételi árát az aranynak megváltoztatná, akkor ehhez simulóan megváltozik a húszés tízkoronás aranyak darabonkénti átváltási ára is.* A Pénzintézeti Központ március 13-án a délelőtti üzleti órákban a színaranyat kilogrammonként 5960 pengő áron fogja vásárolni. — A falu egészsége. A Faluszövetség által rendezett a falu egészsége című ankét legutóbbi ülésén Bodor Antal dr. gazdasági főtanácsos elnöki megnyitójában rámutatott a falukutatás nagy fontosságára és megszabta a végzendő szociográfiai adatgyűjtés módszereit. Ibrányi Alice főnökasszony az otthoni betegápolásról tartott előadást, amelyben a magyar vidék egészségügyének megjavítása érdekében az ápolónőképzés fontosságát hangsúlyozta. László József építészmérnök a falu egészségtelen lakásviszonyairól értekezett és kijelentette, hogy okvetlenül szükség van a vármegyei építésügyi szabályrendeletek oly módon való átdolgozására, hogy a közegészségügyi szempontok jobban érvényesülhessenek. Országos építésügyi szabályrendeletet is kell kiadni és miután a faluegészségügy a falu gazdasági és kulturális helyzetének csak egy fejezete, az egészségügyi intézményeket a népházakban kell összpontosítani. A közérdekű előadások után vita kezdődött, amelyben Gortvay György dr., Toperczer Ákosné, Molly József dr., Antal Dezső és Fehrentheil-Gruppenberg Tibor lovag vett részt. B.H 1935 MÁRCIUS 13. SZERDA KÖZGAZDASÁG A telepítés pénzügyi megoldása Levél a szerkesztőhöz Ha a mai viszonyok között a rövidlejáratú tartozások hosszúlejáratúvá átalakíthatók volnának, akár záloglevelek formájában, úgyhogy a kibocsátandó kötvények a telepítés céljaira igénybeveendő földben találjanak fedezetet, akár más megoldási móddal, mindkét esetben a telepítés eredményes lehetne és így a pénzügyi kérdés kevés állami hozzájárulással tényleg megoldható lenne. Ez azonban a mai viszonyok között teljesen kilátástalannak látszik. Nincs olyan külföldi pénzcsoport ma, amely a mi megcsonkított kis országunkba hosszúlejáratú kölcsönt folyósítana elbírható feltételek mellett. Keresnünk kell tehát a lehetőséget, hogy a telepítés problémáját úgy oldjuk meg, hogy az a földek összevásárlása nélkül, lehetőleg a jelenlegi konjunktúra kihasználása mellett, a legkevesebb költségbe kerüljön, hogy nagyobb befektetést ne igényeljen és hogy a terheket lehetőleg az emberi kéz munkája fizesse ki 30—50 év alatt. Meg kell találni a módját, hogy onnan vegyünk rá pénzt, ahol az jogos érdeket lehetőleg nem sért és ahol azt a legkevésbé érzik meg. Tekintve, hogy egy, a mai konjunktúrára alapított telepítés nem áll ellentétben a gazdaadósságok rendezése tárgyában kibocsátott 14.000/933. M. E. sz. kormányrendelet céljával és elveivel, sőt azt egyenesen kiegészíti, semmi akadálya nincs annak, hogy a földművelésügyi minisztérium kebelében felállított telepítési osztály irányítása és felügyelete mellett már most meginduljon egy, a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatos telepítés. A fenti kormányrendeletben előirányzott 10 millió pengő hosszabb időre elég lenne, mert számításaim szerint ennek az általam 5 évre tervezett telepítési munkálatoknak első évi szükséglete csupán 6 millió pengőt igényelne. Az egymillió kát. hold föld (szerintem ez megközelíti az 1,5 millió holdat) szétosztására és betelepítésére 20—25 évet kalkulálni nagyon sok. Ennyi földnek a szakszerű szétosztásához — ha kellő tőke áll rendelkezésre — legfeljebb 8—10 évre van szükség. Vegyük a kettő közötti középarányost, 1.200.000 kát.holdat, mint olyant, amely túlterheltségénél fogva ma „piacon van”, illetve „eladó”. Aki el akarja adni, félve teszi, mert jövő egzisztenciáját látja veszélyeztetve, ha kiengedi kezéből a földet, viszont ha tovább tartja, attól fél, végül mégis dobra kerülhet s még az a reménye sem lesz, hogy megmenthessen belőle valamit utódainak. Önként adódik tehát a kérdés egy olyan megoldás lehetőségére, amelyben a túlterhelt birtok egy részének az eladásával a többi megmenthető. Az így eladott birtok lenne telepítés céljára elsősorban felhasználható. Szükséges lenne tehát, hogy mezőgazdasági kamaránként, telepítési kerületekre felosztva, a túlterhelt (eladósodott) birtokok kataszterbe vétessenek, s a telepítés ott kezdődnék meg, ahol önkéntes jelentkezés folytán elég mennyiségű föld áll rendelkezésre. Természetesen ezeken felül számítandók még a földművelésügyi minisztérium által megváltott birtokok; a köztartozásban felajánlott földek; a bankok által árverésen megvett birtoktestek, s végül a nagybirtokosok és hitbizományok által önként, vagy a megalkotandó törvény alapján nemzeti telepítési célokra felajánlani kötelezett birtokrészek. A ma túlterhelt birtokos tehát, a helyi viszonyoknak megfelelőleg bizottságilag megállapított árak mellett eladná földjének egy részét a kijelölt telepesnek, a tehernek az átadott földre eső részét a telepes átvenné, a még esetleg fennmaradt összeget pedig 10—15 év alatt közvetlenül a régi tulajdonosnak mérsékelt kamat mellett megfizetné. A jelen gazdaadóssági rendeletekben megállapított kedvezményeknél az ilyen felajánlott és igénybe vett birtokrészeikre további kedvezményeket biztosítana az új rendelet, amelyet úgy a telepes, mint a régi birtokos megmaradó birtokára vonatkozólag is élvezne. LÉVAY BÉLA m. kir. pénzügyi tanácses iveknél fogva adósát a törvény hatálya alól kiperelhetné. Erdélyt külön nézve, az adatok azt mutatják, hogy itt az adósok száma aránylag nagyobb volt, mint amennyi területének megfelelne és az adósságok összege is nagyobb volt, mint a regátban, viszont az adósok közül itt jóval többen is vették igénybe a törvényben biztosított kedvezményeket, mint a többi országrészekben. Itt ugyanis az adósoknak 4,51 százaléka fizetett, holott a regátban az arány csak 2,71 százalék volt. Ennek megfelelően Erdélyben a kifizetett összegek is nagyobbak voltak. Erdély adós gazdái az első esedékességnek 32 százalékát fizették meg, holott a regátban 29 százalék, Bssszarábiában 27 százalék, Bukovinában pedig nem egészen 7 százalék volt az arány. Erdély gazdái becslés szerint azon felül, amit kamatként fizettek, tőketartozásaikat körülbelül félmilliárd lejjel törlesztették, ami az egész 6,8 milliárd lejnyi tartozásuknak 7,3 százaléka. is romániai gazdaadósságrendezés gyengén sikerült Erdélyben az adós gazdák többet fizettek Bukaresti jelentés szerint a gazdaadósságok konverziója nem vezetett arra az eredményre, amelyet vártak tőle, nevezetesen, hogy a régi befagyott hitelek és tartozások ügyét rendezvén, a tőkeképződést megindítsa és a hitelélet rendes vérkeringését elősegítse. Az igazságügyminiszter adatgyűjtése szerint az adósoknak csak igen kis töredéke tett eleget a törvényben megszabott első részletfizetési kötelezettségnek és ugyancsak nagyon kicsiny azoknak a száma is, akik igénybe vették a törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint az agráradósok tartozásaikat azoknak 30—110 százalékával egyösszegben teljesen rendezhetik. Az egész országban egy és egynegyed milliót valamivel meghaladt az agráradósok száma, akik a konverziós törvény hatálya alá estek; ezeknek összes adósságai 16,3 milliárd lejt tettek és az első részlet fejében 1120 millió lejt kellett volna kifizetniük. Ezzel szemben azonban tényleg csak 81.280 adósról tud a statisztika, mint akik valóban fizettek is és az általuk kifizetett összeg 118,6 millió lejre rúg. Ez az első esedékesség összegének majdnem 30 százaléka, de ebben az összegben benne szerepelnek a teljes összegében kifizetett tőkék is. A román igazságügyminisztériumban felteszik, hogy sok adós közvetlenül egyezett meg hitelezőjével és a rendezéshez nem vett igénybe bírói jogsegélyt. A gyakorlat azonban ennek az ellenkezőjét tanúsítja. Azt ugyanis, hogy ahol bírói ítélet nem rendelte el, hogy a hitelező köteles elfogadni a törvény szerint járó rendezési hányadot, ott a hitelező egyáltalában nem volt hajlandó a rendezésbe belemenni és vagy változást vár, ami a román konverziós törvény történetében oly gyakran előfordult, vagy pedig ürügyeket keres, ame A Szombathelyi Kereskedők Társulata előadóestet rendezett, amelyen megjelent Ostffy Lajos főispán és Horvát Kálmán alispán is. Az előadó a világkereskedelem válságának okait és a különböző gazdasági reformokat ismeretette a kereskedelem szempontjából. Világgazdasági hírek MILYEN ERŐK VÉDIK AZ ANGOL FONTOT. Az elmúlt hét hatalmas fontzuhanását a legkülönbözőbb okokkal magyarázzák. Mint Neville Chamberlain angol kincstári kancellár az utóbbi napokban kijelentette: ,t, font áresését különböző körülmények véletlen találkozása okozta“. A kontinentális tőzsdéken viszont arról beszélnek, hogy az angol valutakiegyenlítő alap kimerült. Ez ugyan nem valószínű magyarázat, de felveti azt a kérdést, hogy milyen erők védik a fontot. Az Economia című tudományos lap az angol pénzügyi adatok egybevetésével közvetett módon megállapítja, hogy a kiegyenítő alap a kérdéses értékcsökkenés idején mintegy 5 milliárd francia frank volt. A legerősebb a fontkiegyenlítő alap 1933 végén volt: 10 milliárd frank. Ez azonban még nem jelenti az összes fontkiegyenlítő tartalékokat, mert a Bank of England birtokában ez idő szerint mintegy 193 millió font sterling értékű arany van, amelyből csak 150 millió tekinthető a feltétlenül szükséges minimumnak. Így erről az oldalról minden nehézség nélkül további 43 millió font siethet az angol pénz segítségére. Ez valójában még ennél is nagyobb pénzösszeget jelent, mert a Bank of England aranykészleteit a leértékelés előtti pénzértéken mutatja ki. AZ ÚJ NEMZETKÖZI RÉZKARTEL MEGALAKÍTÁSA. A világ réztermelői hónapok óta követelik a nemzetközi rézpiac szabályozását és az előzetes tárgyalások után most a délafrikai termelőérdekeltségek két képviselője, továbbá a belga Katanga-művek vezetője Newyorkba érkeztek, hogy dűlőre vigyék a nemzetközi kartel ügyét. A termelés korlátozásának mértékéről egyelőre csak annyi ismeretes, hogy az Egyesült Államok számára mintegy 6-7000 tonnás havi kiviteli kontingenst állapítanának meg, ami az előző évi kivitelnek csak egyharmad részét jelenti. Az álláspontok között még igen nagy az eltérés, mert a délafrikai termelők sokkal kedvezőbb helyzetben vannak az amerikaiaknál és mai költségeiknek jelentéktelen fokozása által a jelenlegi termelés kétszeresére is képesek. Valószínű, hogy a megállapodás nem áremelésre, hanem a jelenlegi árszint biztosítására fog irányulni. AZ ANGOL DOMÍNIUMOK OTTAWA ELLEN. A Daily Telegraph jelentése szerint egyes domíniumok részéről, de különösen Újzélandból és Ausztráliából egyre élesebb tiltakozások hangzanak el a brit anyaország gazdaságpolitikája ellen. Különösen a húsbevitel kérdésében vannak nagy ellentétek s úgy látszik, hogy rövidesen erős viták fognak lefolyni Londonban az egyes dominiumok és a brit kormány képviselői között. Az angol kormány terve ugyanis az, hogy a hazai állattenyésztés előmozdítása érdekében fibránként (kb. fél kg.) a külföldi húsneműeket 1 penny, a dominiumokból eredő húsárukat pedig1 penny vámmal fogja megterhelni. Az újzélandi kormánynyilatkozat szerint ez a terv teljesen felborítja az ottawai egyezményt, Ausztrália kormánya pedig kijelentette, hogy erre a lépésre az angol kormánynak csak valamennyi domínium beleegyezése esetén van joga. A brit kormány ezzel szemben hangsúlyozza, hogy csak a termelők átmeneti támogatásáról van szó és hogy a domíniumokat előnyben fogják részesíteni az egyéb országokkal szemben a kontingensek megszabásánál is. A BIZ új igazgatóságának hivatalbalépése. Bázelből jelentik: A Nemzetközi Fizetések Bankjának új igazgatósága rövid időn belül átveszi hivatalát. Trip, a Holland Bank kormányzója, akit tegnap elnökké neveztek ki, május 8-án foglalja el állását. Beyen, rotterdami bankigazgató, akit alelnökké neveztek ki, május hó 19-én veszi át újhivatalát. a világ tengeri termelése csökkentőben van Európában a tengeri termőterület növekszik , Magyarországé csaknem változatlan A Római Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet adatai szerint Európában a most folyó gazdasági évben a tengerivel bevetett terület 11,7 millió hektár. Ez az előző évi területhez mérten 2,5 százalékos, az 1028—32. évek átlagához mérten pedig 6,4 százalékos növekedést jelent. A termelő országok közül a legerősebben Jugoszlávia területe növekedett. Az idei bevetett terület csaknem 5 százalékkal nagyobb a tavalyinál és 14,2 százalékkal túlhaladja az említett évek átlagát. A legnagyobb európai tengerieladó ország, Románia területe is jelentősen növekedet: egy év alatt 4.8 millió hektárról 5 millió hektárra (+ 3.7%) és az 1928—32. évek átlagához mérten (4.6) 7.8 százalékkal. A következő legnagyobb termelő, Olaszország bevetett területe az idén 1,5 millió hektárra tehető, ami az előző évekhez képest alig jelent 1—2%-os változást. Csehszlovákia tengeri területe az idén a fokozott önellátás folytán 13,4%-kal volt nagyobb, mint az előző évi (128 ezer). A terület azonban olyan csekély, hogy ebben a cikkben még mindig erős behozatalra van szükség s kétségtelen, hogy a másik kec kisantant-állam területének növekedésében a csehszlovákiai értékesítés — addig még valóra nem vált — reményei is szerepet játszottak. Valószínűen az önellátás az oka annak is, hogy Ausztria egyébként jelentéktelen tengeritermelése azon (65 ezer hektár) 8 százalékkal nagyobb, mint az 1928—32. években. Magyarország területe nem sokat változott. Az idei 1,1 millió hektárra becsült tengeritermő terület csaknem pontosan megfelel az előző évinek és mindössze 3 százalékkal haladja túl az említett évek átlagát. A távoli világrészek erős versenye és az árak leromlása a területek alakulásában is érezteti hatását, amennyiben az erős bevitelre szoruló országok bevetett területe csökken, így Franciaország 2,3 százalékkal, Svájc pedig 20—25 százalékkal kisebb területen termel tengerit, mint az elmúlt években. A világ többi részeinek tengeri területe azonban főként azUSA termésének korlátozása folytán olyan nagy mértékben apad, hogy e miatt az egész világtermés az európai termőterület növekedése ellenére is csökkenőben van. A világ idei9 millió hektárnyi bevetett területe az elmúlt 1933—34-es évéhez képest csaknem 11 százalékkal, az 1928 —32-es átlaghoz hasonlítva pedig 10,8 százalékkal csökkent. Az idei becslés szerint az Egyesült Államok 354 millió hektáron termelnek tengerit. Ez az egész világ tengerivel bevetett területének még mindig 70 százaléka, de az idei terület egy év alatt 15,3 százalékos és 1928. óta is 15 százalék hrányatolást jelent. A másik legnagyobb tengerentúli tengeri, termelő állam Argentína, ezzel szemben erősen fokozza bevetett területét. Az idei 7 millió a tavalyihoz mérten 8 százalékkal, a szóbanforgó évek átlagához képest pedig 27 százalékkal növekedett és tíz év alatt csaknem megkétszereződött. Amennyiben „tengerentúli versenyről” beszélünk, ez elsősorban csak Argentínára vonatkozhatik, miután igazán hatalmas kiviteli fölöslegekkel a jelenlegi körülmények között csak ez az ország rendelkezik: fölöslege az idei gazdasági évben becslés szerint 10 millió tonna. A többi tengerentúli termelőterület összesen nem haladja túl Magyarországét, és a világtermésben is csak alárendelt szerepet játszik. A Gyümölcstermelők Országos Egyesülete március 21-én délelőtt 11 órakor az Országos Magyar Gazdasági Egyesület székházának nagytermében (Budapest IX., Köztelek utca 8.) tartja meg tisztújító közgyűlését. — A magyar halászat bemutatója a Mezőgazdasági Kiállításon. Az Országos Mezőgazdasági Kiállításnak az idén is egyik legérdekesebb része a nádfedeles halászsátorban elhelyezett halászati kiállítás lesz, amelyen mázsás harcsák, fürge csukák mellett az Al-Duna hatalmas vizája és tokja, a Tisza kecsegéje és a Balaton világszerte ismert hófehérhúsú fogasa, a modern tógazdaságok tömeghala és a ponty minden változata kiállításra kerül. A legkülönfélébb fajú hazai tenyésztett és fogott eleven halanyag, a halászati eszközök, a tógazdaság kellékei és a haltenyésztés termékei teszik teljessé a rendkívüli gazdag kiállítást. A budapesti tőzsdén jegyzett néhány fontosabb értékpapír külföldi árfolyama (márc. 12.) Berlin Magy. államkölcs. 41 á % 1913. 74, u. a. 1914. 7.3. Magy. aranyjár. 4% 7.85. Magy. államkölcs. 4% 1910. 7.4, Magy. kor. jár. 0.4, Bpesti köles. 1914. 68. — Párizs: Magy. 4% ar. jár. 57.50. — Bécs: Salgó 24.20, Magy. Alt. Kőszén 295.75, Urikányi 55.75, Rima 33.60, Magyar Cukor 123.75. — Genf: Urikányi 31.75, Nisii 32.50, 32.75, Bpesti kölcsön 1911. évi 25, Magy. Ált. Kőszén 164.