Budapesti Hírlap, 1935. augusztus (55. évfolyam, 173-197. szám)
1935-08-13 / 183. szám
Mindennap képes melléklet **/ • 200 f/| \v\~---------- -------------------------- MRM FILLÉR Budapesti Hírlap Budapest, 1935. Kedd, Augusztus 13 POLITIKAI NAPILAP LV. évfolyam 183. szám A magyar föld nagy problémái Annak a beszédnek a gerincét, amelyben a miniszterelnök a bakonyi miniszter tanácskozások eredményét a hétfői pártértekezleten ismertette, a magyar föld nagy problémái alkották, amelyek egyúttal a magyar élet gerincét is alkotják. A gazdaadósságok ügyének rendezéséről, a hitbizományi reformról és az ezzel szoros kapcsolatban álló telepítésről szólott a miniszterelnök, pontosan megjelölve azokat az alapelveket, amelyeken ennek a három kérdésnek időszerű, korszerű és a szociális, valamint a nemzeti követelményeknek minden tekintetben megfelelő rendezése történik. A legszociálisabb elgondolás érvényesül azokban a törvénytervezetekben, amelyeket a miniszterelnök ismertetett. A változott idők és viszonyok földbirtokmegoszlási követelményeinek elismert és vitathatatlanul helyes rendszere ez, amely a változatlanul kiindulási pontnak tekintett nemzeti öncélúság jegyében az össznépesség érdekeinek megfelelően oldja meg a magyar élet legnagyobb problémáit. Az, amit a miniszterelnök a gazdaadósságok kérdésének megoldásáról és rendezéséről mondott, visszhangja nemcsak a közvetlenül érdekelt gazdák, hanem az egész magyar nemzeti társadalom annak a kívánságának, hogy ebben a kérdésben az osztó igazság a legteljesebb méltányosság keretein belül érvényesüljön, teljes harmóniában a köz mindenek felett álló érdekeivel. Ahogy a miniszterelnök az általa ismételten hangoztatott adós fizesi axiómában kicsúcsosodó etikai törvény szigorát a mezőgazdaság mechanizálása és a konjunkturális túlhitelezés következtében, tehát a gazda önhibáján kívül bekövetkezett eladósodás tényével enyhítette, az nem volt egyéb, mint az eleven élet új jogszabályainak lerögzítése. Ennek az életszülte jogszabálynak helyes alkalmazása pedig az, hogy ma adós és hitelező közt az értékegyenlőséget csakis úgy lehet értelmezni, ahogyan a miniszterelnök értelmezte, amikor a pénzügyminisztert arra kérte, hogy olyan javaslatot készítsen, amely elhárítja a gazdák feje felől az örökös Damokles-kardot és megteremti a teljes nyugalmi helyzetet. A javaslatnak számolnia kell a hitelszervezeti rendszer és a hitelszervek fontosságával, számolnia kell tehát azzal, hogy ezeket a szerveket áldozatul odadobni nem lehet, de ugyanakkor arra is tekintettel kell lennie, hogy ebben a pillanatban a gazdaérdek a fontosabb, vagy legalább is ugyanolyan fontos, mint a hitelezői érdek. A nemzeti öncélúság parancsolja ugyanis, hogy a gazdát mielőbb egyenrangú gazdasági tényezőként kell odaállítani a zavartalan nemzeti termelés szolgálatába. Az új magyar élet szociális földbirtokpolitikájának a nemzet nagy egészét szolgáló képe domborodik ki abból a reformtervezetből, amely a Nemzeti Munkatervnek megfelelően a hitbizományok terén egészséges helyzetet teremt. Ezen a téren Európa majdnem minden állama hajtott végre többé-kevésbbé bizonyos hangulatok hatása alatt készült reformokat. A magyar kormány tervezete távol áll minden hangulati momentumtól. Az a reform, amelyet a miniszterelnök ismertetett, a ma reformja; a hajtóerők közül, amelyek homloktérbe tolták, hiányzik a Deák Ferencek, felsőbüki Nagy Pálok és Kazinczyak politikai légköre, akik ennek a birtoklási rendszernek a meghonosításában Bécs kezét látták és pedig jogosan. A közjogi gravamenek ezen a téren már régen a múltéi, az, amit ma a kormány építeni akar, nem külső befolyás elleni védősánc, hanem a belső nemzeti erők forrásainak feltárása. A tervbe vett reform megszünteti a hitbizományi intézménynek hatvankét családra kiterjedő privilégum jellegét és megszüntet a népszerűség útját álló mamutbirtokok mozdulatlanságát. Amikor a reform nem az ember és a föld közötti tartós etikai kapcsokat tépi szét, hanem azokat mindössze háromezer hold szántóra maximálja, de emellett nemcsak megengedi, hanem intézményesen támogatja is a 200—1000 holdas közép, nemkülönben a vitézi telkek mintájára a kis paraszthitbizományok alapítását, akkor nem tesz mást, mint átformálja a hitbizományi rendszer régi arculatát a mai kor és a mai szociális felfogás követelményeinek megfelelően. Nemcsak megmarad az ősi történelmi alapokon, hanem azokon új alkotásokat létesít. És ezek az alkotások nem a kiváltságosak érdekeit szolgálják, hanem, az egyetemes nemzeti szempontokra gondolva, az egyetemes érdeket, az országot jelentő föld és a nemzetet jelemtő nép egymásba kapcsolódó érdekeit egyformán tekintik. Ami végül a harmadik nagy problémát, a telepítést illeti, amelyet a miniszterelnök a jó méhész feladatának tekint, aki nem engedi elszéledni és elveszni az ősi hasból kirajzó méheit, erre vonatkozóan a számok konkrétumával is rendelkezik a kormány. Harmincötmillió van erre a célra biztosítva és ez az összeg évenként kétmillióval növekedik. Megvan tehát az anyagi alap, megvan a fedezet, amely nélkül birtokpolitikai műveletet végrehajtani, sőt még elkezdeni sem lehet. A magyar nemzetcsalád kibocsátandó rajai bármlyik kasból származzanak is, meg fogják tehát a jövőben találni az új otthont itt, az ezeréves ősi földön, nem kell vándorbotot venni a kezükbe, hogy örökre elnyelje őket az idegen népek nagy tengere. A miniszterelnök legközelebbi munkaprogramjának ismertetésével megmutatta az általa és munkatársai által követett út következő szakaszait. Az út ugyanaz, amelyet Gömbös Gyula három év előtt választott: a nemzeti öncélúság, a magunkért való tudatos nemzeti élet szociális alkotásokkal kikövezett útja, amelyen együttesen, egymást támogatva, egymásért fáradva, s ha kell, egymásért áldozatokat hozva kell járni a nemzet minden fiának. A HÉTIIZOMÁNYI REFORMOT, a gazdaadósságok újabb megnyugtató rendezését, a telepítési programot, a sajtóreform alapelveit és a bakonyi minisztertanács egyéb határozatait ismertette a miniszterelnök a NÉP hétfői értekezletén Külpolitikánk irányelve változatlanul az egyenjogúság követelése — A római egyezmény sikere — A középhitbizomány és a paraszthitbizomány — Darányi Kálmán beszámolója a takarmányellátás biztosításáról Háromezer hold a hitbizomány maximuma Az egy hétig tartó bakonyi minisztertanács után Gömbös Gyula miniszterelnöknek és kormányának első dolga az volt, hogy a Nemzeti Egység Pártját értekezletre hívja össze s azon beható tájékoztatást adjon a minisztertanács munkájáról, ismertesse a párt és rajta keresztül az egész ország közvéleménye előtt a kormány munkásságának újabb eredményeit, az elkészült reformokat és a tervbe vett további intézkedéseket. Az értekezlet fontosságának megfelelően a pártnak csaknem valamennyi tagja megjelent az Eszterházyutcai párthelyiségben. A képviselők, felsőházi tagok, főispánok már jóval az értekezlet megkezdése előtt érkeztek és zsúfolásig megtöltötték a termeket. A miniszterelnök mielőtt a pártértekezletet tájékoztatta volna, délben fél egy órakor magához kérette a párt vezetőségét. Ezen az értekezleten, amelyen Gömbös Gyula elnökölt, megjelentek Ivády Béla pártelnök, Sztranyavszky Sándor, Pesthy Pál, Zsitvay Tibor, Mayer János, Kornis Gyula, Bobory György és Marton Béla, a párt főtitkára. Az értekezlet a miniszterelnök beszámolóját tudomásul vette és délután 3 órakor fejeződött be. A délután pártértekezleten a kormány valamennyi tagja megjelent, Hóman Bálint kivételével, aki, mint ismeretes, betegen fekszik, s így akadályozva volt a megjelenésben. A képviselők, a nyári szabadságuk megszakításával, legtöbben a vidékről jöttek fel a fővárosba, barnára lesülve, csoportokba verődve adnak számot egymásnak kerületeikben szerzett tapasztalataikról. Természetesen általános téma a mezőgazdaság helyzete, az aratás eredményei, és azok a várható intézkedések, amelyek az ország egyes részein a szárazság következtében szükségesek. Politikáról alig volt szó, vagy éppen semmi, mindannyian feszült érdeklődéssel várják Gömbös Gyula miniszterelnök beszámolóját a bakonyi minisztertanácsról. Az érkező minisztereket körülveszik, különösen Fabinyi Tihamártól, a pénzügyminisztertől várnak a feltett kérdésekre választ. Egymásután érkezik Kánya Kálmán külügyminiszter, Kozma Miklós belügyminiszter, majd Lázár Andor igazságügyminiszter s azután Gömbös Gyula miniszterelnök, akit a terembelépésekor zajo'"'- megéljeneznek. Részt vett az értekezleten Antal István, Marschall Ferenc, Preszly Elemér, Tahy László és Winchkler István államtitkárok. A kormány tagjai a pártelnök szobájába vonulnak vissza, a képviselők, felsőházi tagok és főispánok pedig az értekezleti teremben elfoglalják helyüket. Néhány elkésve érkező képviselő alig tudja magát bepréselni a szorongásig megtelt ülésterembe. Amikor valamennyien együtt voltak már a miniszterek, a kormány, Gömbös Gyula- val az élen, bevonult a terembe, ahol viharos ovációval köszöntötték őket. Ivády Béla pártelnök tett jelentést az értekezletnek néhány személyi kérdésben, a többi között bejelentette, hogy Drózdy Győző pártonkívüli és Jenei András független kisgazdapárti képviselők a mai napon beléptek a pártba. Mindketten meg is jelentek a párt helyiségében. Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök mondta el tájékoztató nagy beszédét. Az ajtók mögül rövid időközökben felhangzó taps és éljenzés zaja érzékeltette kifelé is azt a bensőséges és meleg fogadtatást, amelyben a miniszterelnöknek fontos és nagyjelentőségű bejelentései kapcsán része volt. Ebben a lelkes hangulatban folyt le a pártértekezlet, amely után Gömbös Gyula miniszterelnök és a kormány tagjai elbeszélgettek a képviselőkkel, majd este 9 óra tájban megkezdődött a pártvacsora. A miniszterelnök Surgoth Gyula felköszöntőjére igen nagyhatású és páratlan lelkesedéssel fogadott válaszában a közéletire