Budapesti Hírlap, 1936. augusztus (56. évfolyam, 175-198. szám)
1936-08-15 / 187. szám
I Pályakezdés Részlet egy zenés vígjátékból Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Utcai szoba egy pesti bérházban. Kevés bútor. Szőnyeg nincs. ..Az íróasztalon nagy halom levél, a többi bútorokon férfiruhaneműek, két összetet széken nyitott börönd. HÁZVEZETŐNŐ (56—57 éves, gyáván nem annyira felülálló, mint inkább túllelő hölgy, cigarettával aszájában, pápaszemmel, állva, de mélyen elmerülve az Íróasztalnál egy levelet olvas, közben nagyot, sóhajt. A telefon megszólal az íróasztalon. Felveszi a hallgatót: Beczkay úr lakása... Nincs itthon!... Nem fogad filmügyben. Tessék a filmgyárban jelentkezni a statisztálói vételnél. (Leteszi a kagylót.) Hogyisne! (Tovább olvas, kinn csengetés, mire ■ kapkodva visszadugja a levelet a borítékba, beteszi a levelet a helyére, a csomagba. A csengetés kinn ismétlődik, mire kimegy és nyitva hagyja maga után az ajtót, amely az előszobába vezet. IDEGEN (S0 éven felüliévé, idegenszerűen öltözött úr, rövid szóváltás után belép): Halló! Nincs itt senki? HÁZVEZETŐNŐ (felháborodva jön utána): De ha mondom, hogy nincs itthon! Micsoda tempó ez, így berontani? Azonnal tessék elmenni! IDEGEN (a jobb ajtóra mutat): Ez itt mi? HÁZVEZETŐNŐ: Fürdőszoba! IDEGEN (benyit): Ebből áll az egész lakás? (Beteszi az ajtót.) HÁZVEZETŐNŐ: Mi köze hozzá? Talán még az én szobámba is benézne, hogy nem dugdosom-e ott a mérnök urat? IDEGEN: Nem, öreganyó . .. Ilyesmit a világért sem teszek fel... őrólai HÁZVEZETŐNŐ: Én nem vagyok magának öreganyó! Méltóságos asszony vagyok! IDEGEN: Ne mondja!... Rokona Beczkay úrnak? HÁZVEZETŐNŐ: Nem. A házvezetőnője vagyok. De méltóságos asszony! És azért, mert tisztességesen dolgozom ... (Sírva fakad.) IDEGEN: Ejnye, na, méltóságos aszszony! Nem akartam én megsérteni! Itt egy kis fájdalomdíj! Béküljünk ki! (Pénzt nyújt.) Nem kell? HÁZVEZETŐNŐ (szipogva elveszi a pénzt): Köszönöm. (Elteszi.) IDEGEN: De hát hogy lett magából méltóságos asszony létére házvezetőnő? HÁZVEZETŐNŐ: A mérnök úr nálam lakott albérletben. De engem ki akartak tenni a lakásból, mert nem tudtam fizetni. A mérnök úrnak a bácsija éppen ekkor küldött pénzt Amerikából, hát erre ő vette ki a lakást, engem pedig megfogadott házvezetőnőnek. Most legalább nem kell takarítani járnom idegen házakhoz!... IDEGEN: És ha az amerikai bácsi nem küld több pénzt, mi lesz? Vagy van egyéb keresete is a mérnök úrnak? HÁZVEZETŐNŐ: Most már lesz, mert filmet fog rendezni... De eddig bizony volt is, nem is! És a bátyja nem küldött neki, pedig rettentő gazdag és a mérnök úr az egyetlen rokona!... IDEGEN: Ejnye! hát micsoda fösvény disznó az az ember? HÁZVEZETŐNŐ: Hát ez bizony ilyen fösvény disznó! (Telefon szól. Felveszi.) Halló! Nincs itthon!... Semmikor. Tessék a filmgyárban jelentkezni a statisztafelvételnél! (Leteszi.) Ez egész nap így megy, mióta a Színházi Életben megjelent, hogy filmet fog rendezni. A macskák folyton zaklatják, hogy fedezze fel őket! MANCI (szép fiatal leány, nyári ruhában, utazó köpenyben, kalappal, kezében kis táskával belép középen): Jó estét kívánok ! HÁZVEZETŐNŐ: Mi az kérem? Hogy jött be ide? MANCI: Az ajtó nyitva volt... Én kérem filmügyben szeretnék Beczkay úrral... HÁZVEZETŐNŐ: Beczkay úr nem fogad itthon. Tessék a filmgyárban jelentkezni a statisztafelvételnél. MANCI: De nagysád kérem... IDEGEN: Méltsád, méltsád! (És mert Manci kérdőleg ránéz.) Méltóságos aszszony! Nem látja rajta? MANCI: Jaj, bocsánat!... Kérem méltóságos asszony, én vidéki vagyok és nekem a filmgyárban azt mondták, jöjjek ide. Ha a méltóságos asszony megengedné, hogy a kedves férje... HÁZVEZETŐNŐ: Férjem? Én özvegy vagyok!__ MANCI: Pardon!... Fivére ... HÁZVEZETŐNŐ: Nincs fivérem! Egyke vagyok! MANCI: Hát akkor a... a... (Az Idegenre vntve.) Beczkay úr... HÁZVEZETŐNŐ: Ez az úr? Ez nem Beczkay úr! IDEGEN: Én nem vagyok Beczkay? Hát ki vagyok? HÁZVEZETŐNŐ: Azt nem tudhatom, mert nem ismerem! IDEGEN: Akkor hogy meri azt mondani, hogy nem vagyok Beczkay? HÁZVEZETŐNŐ: Mert Beczkay urat ismerem ! IDEGEN: Engem? HÁZVEZETŐNŐ: Magát nem de... IDEGEN: Na lássa, össze-vissza beszél! HÁZVEZETŐNŐ: Kérem, én a Beczkay úr házvezetőnője vagyok ... MANCI: Igazán? Én is az vagyok! Házvezetőnő !__I IDEGEN: Kollégák? Éljen! MANCI: Vidéken lakom egy úricsaládnál... Reggelre otthon kell lennem. A vonatom éjfélkor indul és ezért gondoltam, ha Beczkay úr meghallgatna és megmondaná, van-e reménységem, hogy a filmen boldogulhassak . HÁZVEZETŐNŐ: De kedves kisasszony, a mérnök úr is elutazik ma este és... IDEGEN: Nem tesz semmit! Meghallgatom !... Mit tud ? MANCI: Énekelni, meg táncolni! (Leteszi a kalapját, kabátját.) HÁZVEZETŐNŐ: Itt akar táncolni? Szent Atyám! Itt nem lehet!... IDEGEN: Ne sápítozzon most méltóságos asszony! Inkább azt mondja meg, hol itt egy zongora? MANCI: Van itt zene! Hoztám! (Táskájából pici gramofont vesz elő.) HÁZVEZETŐNŐ: Jaj, de helyes! Mutassa. IDEGEN: Hát lássuk, azaz halljuk! MANCI (megindítja a gramofont, énekel, táncol.) HÁZVEZETŐNŐ (elragadtatva): Jaj, de gyönyörű volt! Még, még! MANCI: Tetszett? Igazán? IDEGEN: Nekem, fiam, nem! HÁZVEZETŐNŐ: Ez nem tetszett? Nahát !... IDEGEN: Ha táncot akar látni, idenézzen! (Táncol és énekel.) MANCI: Jaj Istenem! Ha én így tudnék! HÁZVEZETŐNŐ: Hogyne tudna! Próbálja meg! (Idegenhez.) Tanítsa meg a kisasszonyt! IDEGEN: Minek ? Ha a kisasszony filmhez akar jutni, nem erre van szüksége! Filmembert nem tehetséggel kell főzni! MANCI: Hát mivel? IDEGEN (nevet): Jaj, fiam! Azt aztán már nem tudom előtáncolni magának! MANCI: Vagy úgy? Értem! IDEGEN: úgy bizony! És filmről addig ri 10 FILLÉR Budapesti Hírlap LVI. évfolyam 187. szám 1936. Szombat, augusztus 15 POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, VIl. KER., JÓZSEF KÖRÚT 5. SZÁM. TELEFONSZÁM: 1-444- 00 TERMELÉSI ÉRDEK - SZOCIÁLIS ÉRDEK Irja: BORNEMISZA GÉZA m. kir. iparügyi miniszter "A ma gazdaságpolitikájában világszerte az értékesítés kérdése és ezzel legszorosabb kapcsolatban a nagy tömegek életszínvonalának emelése áll előtérben. A két kérdés csak látszólag nem áll kapcsolatban egymással, de ha a problémát behatóbban vizsgáljuk, akkor meg kell állapítani közöttük a szoros összefüggést. Egyetlen ország sem zárhatja el naptárait teljesen a külföldi behozatal előtt, minden ország rá van utalva olyan anyagokra, amelyeket csak import útján fedezhet. A nagyipari államoknak élelmiszerre és nyersanyagokra, az olyan államoknak pedig, amelyek ipari fejlődésben vannak — s ide tartozik Magyarország is, — ipari nyersanyagokra van szüksége. Ezeket a nyersanyagokat csak az exportált áruk ellenértékeként kaphatja meg. A külföldi piacok tartós elzárkózása azonban, amely sokszor máról-holnapra változtatja meg egy-egy árucikkben a világpiaci és a belső piaci helyzetet, nemkülönben a közismert devizális nehézségek, amelyekkel jóformán minden ország kereskedelmének meg kell küzdenie, ráirányították a figyelmet a belső piac nagy fontosságára. A belföldi piacon bonyolódik le a nemzet tulajdonképpeni gazdasági élete. A belső piac erőssége szoros kapcsolatban áll a lakosság kereső- és fogyasztóképességével és ez a piac a mindenkori hű grafikonját adja a helyes jövedelemeloszlásnak. Erős, nyugodt belső piac egyúttal a társadalmi kiegyensúlyozottságot is jelenti, amely viszont mindenkor egyenes arányban áll a nagy fogyasztó tömegek felvevőképességével. A helyes gazdaságpolitikának tehát az a feladata, hogy megtalálja az egészséges arányt a belső piac és a külső értékesítés között. Különösen fontos probléma ez ma, amikor a kiélesedett világpiaci helyzetben jóformán minden cikket csak önköltségen alul lehet a külföldön értékesíteni. Az így jelentkező megterhelés a belső piacot sújtja, s ott okoz a fogyasztó előtt érthetetlennek látszó áremelkedést, amely tényleg a veszteséges, de az exportpiacok megszerzése és megtartása érdekében mégis elsőrendűen fontos külföldi értékesítés révén áll elő. A belső piac nagy fontosságát a modern gazdaságpolitika éles szemmel felismerte. Ezért indulnak meg hatalmas közmunkák, ezért nyújtanak közületileg támogatott szervek kölcsönöket a termelés és fogyasztás különböző rétegeinek. Gondoljunk csak ehelyütt Németországnak arra az akciójára, amely minden házasulandót kölcsönnel segélyezett, hogy az újonnan meginduló háztartás a szükséges holmikkal felszerelhető legyen és így a hazai, illetve belső fogyasztás is megnövekedjék. Hasonló felismerésben rejlett a háború előtti és háború utáni magyar iparfejlesztési politikának is számos intézkedése, amelyek soha sem egyoldalú iparfejlesztésre irányultak, mert hiszen iparfejlesztés az iparcikkek felvevő piacának biztosítása nélkül csak félmunka volna. Életképes ipart teremteni, az ipar részére biztosítani a magyar belső piacot, a megnövekedett ipari lakosság révén pedig agrártermelésünk részére biztosítani a fejlődőképes fogyasztást — ez volt a cél, ez volt a törekvés. De nemcsak gazdaságpolitikai szempontok teszik ezt a célkitűzést helyessé és megokolttá. Nem lehet figyelmen kívül hagyni itt a népi szempontokat sem A modern gazdaságpolitika — karöltve a modern szociálpolitikával — széles néprétegeket akar magasabb színvonalra emelni. Ezzel a törekvéssel, vagyis a jobb és több kenyér programjával a belső piac megerősödését is szolgáljuk, mert a magasabb életszínvonal jobb táplálkozást, jobb lakásviszonyokat, jobb ruházkodást jelent, ami a hazai fogyasztást emeli, üres jelszó volna a több és több termelésre való törekvés és propaganda, ha csak egy társadalmi réteg anyagi és erkölcsi jólétének emelését tekintené céljának. Minden ilyen célkitűzés kell, hogy a nemzet nagy egyetemes érdekeit szolgálja, mert e nélkül nem lehetne társadalmi kiegyensúlyozottságról beszélni, ami viszont minden szociális gazdaságpolitika alfája kell, hogy legyen. Ajogos szociális követelmények észszerű kielégítése egyik előmozdítója az igazságos jövedelemeloszlásnak, ami egyúttal a termfielés érdekeit is szolgálja a belföldi fogyasztás növelésével. A társadalom legkülönbözőbb rétegeit felölelő az a törekvés, amely a nemzeti jövedelem megoszlása terén igazságos, méltányos helyzetet akar teremteni és eltüntetni a kunyhók és paloták között tátongó szakadékokat, tulajdonképpen nem más, mint a legszigorúbb realitás alapelveit szem előtt tartó és feltétlenül jótékony hatást gyakorló gazdasági és szociálpolitika. Ipari téren ezeket a hatásokat a helyesen beosztott munkaidőtől és a megfelelő munkabértől várhatjuk feltétlen biztossággal. Minden olyan lépés, minden, olyan cselekedet, amely a munkaidő és a munkabér terén előrehaladást biztosít, nemcsak széles néprétegek életnívójának, emelkedését, a szociális feszültség enyhülését jelenti, hanem egyetemes nagy, nemzeti érdekeket is szolgál, termelési és értékesítési politikánknak is nyugodt alapot ad. . " " A magas, vagy alacsony munkabérek politikája körül a politikusok és közgazdászok vitája sohasem fog megszűnni. A gazdasági életben örökös és soha ki nem küszöbölhető az érdekellentétek harca, tehát azoknak a felületeknek súrlódása, amelyek a nemzetállam gépezetében tulajdonképpen értékes energiát fejlesztenek. A súrlódó felületek érdességét letompítani, a társadalmi ellentéteket lehetőleg elsimítani és a humanizmus törvényeinek megfelelően a nemzetalkotó néprétegek mindegyikének jólétét egyforma szeretettel és megértéssel gondozni : ez a szociálpolitika nagy feladata. És hogy ez a célkitűzés a helyes, az vitán felül áll, hiszen az eddig elmondottak is mindenkit meggyőzhetnek arról, hogy a viszonylag magasabb ipari munkabérekből az egész nemzetgazdaságra kétségtelenül előnyök háramlanak, lévén ez a társadalom egyik legértékesebb rétege fogyasztóképességének emelésével egyenlő. * Az idei, a múlt évihez képest jobb termés előreláthatólag enyhíteni fogja a szociális feszültséget, úgy, hogy a belső piac megerősítésének problémája uzáláni nem fog annyira előtérben állani, mint az utolsó esztendőkben. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a problémák megoldását elodázzuk, mert sokkal könnyebb a kitűzött célt elérni akkor, amikor a megélhetés alapfeltételei az istenadta jó termés eredményeként megvannak, s így a társadalmi és gazdasági életben az ellentétek nincsenek kiéleződve.