Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-01 / 251. szám
1936 NOVEMBER 3. KEDD PÁRIZS Mussolini külpolitikai kijelentéseihez a sajtó nagy része bíráló megjegyzéseket fűz. A lapok elismerik, hogy a beszédet reálpolitikai szellem hatotta át és Mussolini minden félreértést kizáró módon leszögezte az olasz politika irányelveit. Fájlalják, hogy Mussolini nem tanúsított nagyobb megértést Franciaországgal szemben. A „Petit Párisien” emlékeztet arra, hogy Franciaország az abesszin háború során mindig igyekezett a megtorlások következményeit enyhíteni és azon fáradozott, hogy mérséklő befolyást gyakoroljon a túlbuzgó népszövetségi szellemre. A „Jour” nézete szerint Mussolini beszéde erélyes, pompás és nagyszabású megnyilatkozás volt. Mint mindig, most is az emberiesség mélységes megértéséről tett tanúságot és férfias eréllyel rámutatott azokra a valóságokra, amelyeknek szemmeltartása nélkül a békét nem lehet írásban megalapozni. A lap sajnálja, hogy Mussolini nem tett különbséget a népfront kormánya és Franciaország kormánya között. —• Kár volna titkolni, — írja a „Temps”, — hogy Mussolini beszéde mennyi csalódást okozott Franciaországnak. E beszéd jól mutatja, hogy a nemzetközi politika útját romok torlaszolják el, de a jövőre nézve a beszéd nem nyújt határozott programot. A Dacénak a fegyveres békéről mondott szavait csak fenntartással lehet fogadni. Mussolini a Róma—Berlin-tengelyről beszél, amely körül az egész európai együttműködés megszerveződhetnék. Ez azonban a német—olasz hegemóniát jelentené, amibe más nemzetek aligha törődnének bele. A beszédből az látszik, hogy Németország teljes mértékben megnyerte Olaszország bizalomteljes barátságát. Franciaországról azonban a Duce bizonyos hűvösséggel beszél, amely kiszámítottnak látszik. Ennek oka az hogy Franciaország nem ismerte el a keletafrikai olasz hódítást. Mindenesetre különös azonban, hogy ez a kérdés, mely nem egyéb mező alakiságnál, elfeledteti Olaszországgal azokat a szolgálatokat, amelyeket a francia diplomácia Olaszországnak tett. Olaszország már úgy látszik, nem akar emlékezni a múltévi francia—olasz megállapodásokra, nem akar emlékezni arra, hogy Franciaország milyen erőfeszítéseket tett arra, hogy a szankciók megszigorítását megakadályozza és ezzel Angliával való barátságát is kockára tette. bírál, nyugtalan, de bizakodik is A francia lapok a beszédnek a revízióval foglalkozó részéről A magyar revízióról elhangzott szavaknak Párizsban nagy figyelmet szentelnek. A vélemény az, hogy Mussolini erről szóló kijelentései szorosabbra vonják a kisantant egységét. Egyes lapok összeegyeztethetetlennek tartják ezeket a kijelentéseket és Mussolininek Jugoszláviához intézett baráti szavait. Az Echo de Paris szerint a magyar ügyről tett kijelentés alkalmas arra, hogy Franciaország szövetségeseit, akik újabban tétovázó magatartást tanúsítanak és tekintetüket Róma vagy Berlin felé fordítják, most újból összekovácsolja. Eddig úgy tudtuk, hogy Mussolini a római csoport és a kisantant államait értekezletre akarja összehívni. A revíziós szavak halálos csapást mértek erre a tervre. A Petit Parisien ezeket úja. A Duce Magyarországot nagy megcsonkított nemzetnek nevezte és a trianoni szerződés revízióját sürgeti. A Duce hátsó gondolatait, ezzel kapcsolatban már régóta ismerjük, de Mussolini a kérdést még sohasem vetette fel ilyen nyers formában és sohasem bátorította fel a magyar revíziós mozgalmat ilyen veszélyes módon. Másfelől Mussolini meleg baráti felhívást intézett Jugoszláviához. Kérdés, hogy Mussolini képzelete, hogyan egyezteti össze a beszédnek ezt a két részét, vagy talán csak a kisantant megbontási kísérletéről van szó? A Figaro a következőket írja: Mussolini igen örvendetes hangon beszélt Jugoszláviáról. Ugyanakkor azonban ünnepélyes formában megismételte, hogy támogatja a magyar revizionizmust. Az Ami del Peuple szerint Olaszország visszatér a revizionizmushoz, ami kizárja minden lehetőségét annak, hogy Prágával és Bukaresttel együttműködjék. A Journal des Debatsban Pierre Bernus így ír: Az, amit Mussolini Magyarországról mondott, igen súlyos. Azt követelte, hogy Magyarország javára hamarosan területi revíziót csináljanak. Azt kívánja tehát, hogy a magyarok szomszédai hozzájáruljanak ahhoz, hogy megcsonkítsák őket. Azt hiszik talán Rómában, hogy van nép, amely megengedi, hogy így lemészárolják? Az efajta kijelentések igen veszélyesek. Feltűnt az is, hogy Mussolini egy szót sem szólt Csehországról és Romániáról és csak Jugoszlávia irányában tett barátságos kijelentéseket. Ebből az látszik, hogy Mussolini szét akarja bomlasztani a kasantatot, holott eddig közeledni akart hozzájuk. BERLN A német sajtó hosszú cikkekben foglalkozik Mussolini milánói beszédével. A „Berliner Tageblatt” a többi között ezeket írja: Ami a „béke megszervezésének” alapvető kérdéseit illeti, Mussolini ebben a tekintetben rávilágított arra a közvetlen problémára, amelynek a legközelebbi hónapokban már mozgásba kell jönnie. Új Európáról van itt szó, — mert így lehetne leghelyesebben elnevezni ezt a tárgykört, •— olyan" új Európáról, amelyről eddig csak kevés közvetlen fogalmunk van. Reméljük azonban, hogy a már meglévő tengelyből kiindulva és a többi állam együttműködésével kifejleszthetjük ezt az új Európát, mégpedig minden „hegemónia”fantázia nélkül. A „Germania” ezt írja: Mussolini beszéde metszően éles lemondás volt a versaillesi és genfi ábrándképekről és az egész wilsoni Európáról. Győztes állam vezetője eddig még sohasem vont ilyen éles választóvonalat a háborúutáni Európa rendszerei között. A felfelé törekvő országok revíziós megnyilatkozása már leszokott arról, hogy a genfi kollektivitás visszhangjára várjon. A „Berliner Börsenzeitung” a következőket írja: Az a mód, ahogyan Mussolini megítélte Olaszországnak a külállamokhoz való viszonyát, a valóság felismerésén alapszik és egy világnézetet tükröz vissza. Ezzel az állásfoglalással magyarázható Mussolini egész politikája és ez világítja meg — hogy csak példákat mondjunk — újabb hadüzenetét a kommunizmus ellen, másrészt pedig azokat a megerősítő szavakat, amelyeket a német—olasz tárgyalásoknak szentelt. A beszéd lemondást jelent a Versailles és genfi ábrándképekről BEGL A magyar revízió a reálpolitika homlokterébe került Mussolini milánói beszéde az osztrák közvéleményben is rendkívül mély benyomást keltett s bár a lapok érdeklődésének előterében a beszédnek az a része áll, amelyben Mussolini az osztrák-német kiegyezés jelentőségét fejtegette, a sajtó a Magyarországra vonatkozó kijelentéseket is vezető helyen méltatja s örömmel és megelégedéssel állapítja meg, hogy a magyar revízió ügye végre a reálpolitika homlokterébe került. Nemcsak Magyarországon veszik tudomásul méh- megelégedéssel és hálával — írja az Echo — azt a tényt,hogy a duce a legnagyobb nyíltsággal utalt arra a súlyos igazságtalanságra, amelyet a magyar néppel szemben elkövettek és amely még ma, tizennyolc évvel a világháború befejezése után is útját állta a dunai helyzet józan rendezésének. Ennek az utalásnak teljes elismerésre kell találnia más államokban is, mindenütt, ahol él még az igazság szelleme és a reálpolitikai érzék. A kormányhoz közelálló Neuigkeitsweltblatt szintén azt írja, hogy a milánói beszéd magyar része általános helyeslésre kell, hogy találjon. Teljesen igaza van Mussolininak abban, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nélkül aligha lehet megvalósítani az igazi B. H. és tartós rendet a Duna-medencében. A Neues Wiener Tagblatt rendkívül érdekesnek mondja Mussolini beszédének magyarvonatkozású részét, különösen pedig azokat a mondatokat, amelyekben a duces teljes mértékben leszögezte magát a Magyarországgal szemben elkövetett igazságtalanság jóvátétele mellett. A Reichspost abban látja a Mussolini-beszéd magvát, hogy Olaszország végleg szembefordult az 1919. évi szellemmel, a Wilson féle. eszmevilággal, a leszerelés és az együttes bizottság jelszavával, valamint a Népszövetség mai szerkezetével és alapszabályaival. GENF A beszéd a népszövetségi elveket védő országokra komoly nehézségek kezdetét jelenti Népszövetségi körökben Mussolininak a Népszövetséggel kapcsolatban elhangzott szavai igen nagy figyelmet keltettek. Genfben Olaszországnak a Népszövetséghez való viszonyát jelenleg a következőképp látják: A megtorlások megszüntetése után, augusztusban, Avenc népszövetségi főtitkár Rómában ígéretet kapott arra, hogy Olaszország ismét teljes mértékben megkezdi együttműködését a Népszövetséggel. Az olasz kormánynak még az is szándékában volt, hogy a Népszövetség új épületében állandó olasz delegációs osztályt létesít. Közbejött azonban a Népszövetség közgyűlése, amelyen megengedték, hogy a négus képviselői is részt vegyenek. Arra lehetett már számítani, hogy Olaszország végleg kilép a Népszövetségből, erre azonban nem került sor. Olaszország továbbra is fizeti az évi hozzájárulást, nem rendelte vissza a Népszövetségben szolgálatot teljesítő olasz tisztviselőket, de a genfi intézmény munkálataival szemben a teljes érdektelenség álláspontjára helyezkedik. Mussolini milánói beszéde a helyzetet aligha fogja rögtön megváltoztatni. Mussolini továbbra is várakozó álláspontot tanúsít, de nem titkolja megvetését a Népszövetség iránt. Genfben senki sem ringatja magát hiú reményekben az iránt, hogy a helyzet máról-holnapra megváltozhatok. December 7-én ül össze Genfben az a bizottság, amelynek feladata a népszövetségi alapokmányban foglalt elvek alkalmazásának tanulmányozása lesz. Általános az a vélemény, hogy Olaszország a bizottság ülésein nem fog résztvenn. A Duce milánói beszéde — mondják népszövetségi körökben — a Népszövetség és a népszövetségi elveket védő országok számára komoly nehézségek korszakának kezdetét jelenti. BUKAREST lemorult a határokat védő szövetségesek közül Lupta, foglalkozva a Duce kijelentésével, a következőket írja: Mussolini újabb szimpátianyilatkozatot tett Németország és Magyarország, azaz a revizionista államok mellett, sőt még ki is jelentette, hogy a Dunamedence békéje Magyarország jogainak orvoslásától függ. Nyilatkozata nem újság Olaszország külpolitikájában. A milánói beszéd ékes tanúbizonysága az olasz—német—magyar revíziós tömörülés létezésének. Erre a fájdalmas, de súlyos nyilatkozatra a román közvélemény csak azzal válaszolhat, hogy szorosan tömörül azok mellett a szövetségesei mellett, akik kitartanak a békeszerződések és a mostani határok tiszteletben tartása mellett. A lapok általában kiemelik, hogy Mussolini milánói kijelentései a román kormány köreiben nagy meglepetést keltettek, mert azok Ciano gróf berlini látogatása után és a kisantant prágai tanácskozása alkalmával hangzottak el. Ha a prágai tanácskozáson az az óhaj jutott kifejezésre, hogy Olaszországgal a kisantant békében és jóviszonyban akar élni és ennek ellenére Mussolini olyan kijelentéseket tett, akkor ez semmiesetre sem szolgálhatja a kisantant és Olaszország közötti viszony szorosabbra fűzését. —Olaszország és Németország, úgy látszik, nem akar lemondani revíziós politikájáról. A kormány megvárja Antonescu külügyminiszter visszaérkezését és csak azután vitatja meg a helyzetet. PRÁGA Megtorpedózták Mussolini milánói beszéde Prágábannagy feltűnést keltett. A „Ceske Slovo” azt írja, hogy Mussolini kimondta a halálos ítéletet a Népszövetség és a népek egyenjogúsága fölött és síkraszállt a Magyarország javára teendő határrevízió mellett. Mindössze Angliához intézett közvetlen békeajánlatot. A „Pravo Lidu” Mussolininak Jugoszláviához intézett barátságos ajánlata a kisantantok ban olyan kísérletet lát, amely megtorpedózza a kisantantot, márpedig ennek éppen az lesz a következménye, hogy a kisantant még jobban összefog. A cseh jobboldali sajtó valamivel tartózkodóbb. A „Narodny Listy” annak a reményének ad kifejezést, hogy a kisantant ismét hangsúlyozni fogja elutasító álláspontját a magyar revízionizmussal szemben. BELGRÁD értékeli a Jugoszláviának szóló szívélyes kijelentéseket Mussoini beszédével kapcsolatban a délelőtti lapok főcímeikben kiemelik azt a részt, amelyben Mussolini elérkezettnek jelentette ki az időt a jugoszláv-olasz viszony megjavítására. A délutáni Pravda rámutat arra, hogy a Duce erélyesen követelte Magyarország számára a revíziót. A Pravda első oldalán olvasható cím világosan kifejezésre juttatja azt a jugoszláv gálát, hogy a revízió követelése Magyarország számára voltaképpen a kisantant elleni állásfoglalást jelenti. Arra is rámutat a lap, hogy az Angliához intézett szavakat inkább fenyegetésnek, mint megegyezésre való hajlandóságnak lehet felfogni. Az utóbbi napok Jugoszláviát közelről érintő eseményeit egy belgrádi lap sem kísérte a- megjegyzésekkel. 3 S Hatalmas tétel ZSEBKENDŐ kis szépséghibával 1*48 db női kb. 28X28 cm P 2 ^____ _ 3*96 CORVINA A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA női kb. 28X28 cm P férfi kb. 45X45 cm P mHm