Budapesti Hírlap, 1936. november (56. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-01 / 251. szám

1936 NOVEMBER 3. KEDD PÁRIZS Mussolini külpolitikai kijelentéseihez a sajtó nagy része bíráló megjegyzéseket fűz. A lapok elismerik, hogy a beszédet reálpolitikai szellem hatotta át és Musso­lini minden félreértést kizáró módon le­szögezte az olasz politika irányelveit. Fáj­lalják, hogy Mussolini nem tanúsított na­gyobb megértést Franciaországgal szem­ben. A „Petit Párisien” emlékeztet arra, hogy Franciaország az abesszin háború során mindig igyekezett a megtorlások következményeit enyhíteni és azon fára­dozott, hogy mérséklő befolyást gyakorol­jon a túlbuzgó népszövetségi szellemre. A „Jour” nézete szerint Mussolini beszéde erélyes, pompás és nagyszabású megnyi­latkozás volt. Mint mindig, most is az emberiesség mélységes megértéséről tett tanúságot és férfias eréllyel rámutatott azokra a valóságokra, amelyeknek szem­­meltartása nélkül a békét nem lehet írás­ban megalapozni. A lap sajnálja, hogy Mussolini nem tett különbséget a népfront kormánya és Franciaország kormánya között. —• Kár volna titkolni, — írja a „Temps”, — hogy Mussolini beszéde mennyi csalódást okozott Franciaország­nak. E beszéd jól mutatja, hogy a nem­zetközi politika útját romok torlaszolják el, de a jövőre nézve a beszéd nem nyújt határozott programot. A Dacénak a fegy­veres békéről mondott szavait csak fenn­tartással lehet fogadni. Mussolini a Róma—Berlin-tengelyről beszél, amely körül az egész európai együttműködés megszerveződhetnék. Ez azonban a né­met—olasz hegemóniát jelentené, amibe más nemzetek aligha törődnének bele. A beszédből az látszik, hogy Németország teljes mértékben megnyerte Olaszország bizalomteljes barátságát. Franciaország­ról azonban a Duce bizonyos hűvösséggel beszél, amely kiszámítottnak látszik. Ennek oka az hogy Franciaország nem ismerte el a keletafrikai olasz hódítást. Mindenesetre különös azonban, hogy ez a kérdés, mely nem egyéb mező alakiságnál, elfeledteti Olaszországgal azokat a szol­gálatokat, amelyeket a francia diplomá­cia Olaszországnak tett. Olaszország már úgy látszik, nem akar emlékezni a múlt­­évi francia—olasz megállapodásokra, nem akar emlékezni arra, hogy Franciaország milyen erőfeszítéseket tett arra, hogy a szankciók megszigorítását megakadályozza és ezzel Angliával való barátságát is koc­kára tette. bírál, nyugtalan, de bizakodik is A francia lapok a beszédnek a revízióval foglalkozó részéről A magyar revízióról elhangzott szavak­nak Párizsban nagy figyelmet szentelnek. A vélemény az, hogy Mussolini erről szóló kijelentései szorosabbra vonják a kis­antant egységét. Egyes lapok összeegyez­tethetetlennek tartják ezeket a kijelentése­ket és Mussolininek Jugoszláviához intézett baráti szavait. Az Echo de Paris szerint a magyar ügyről tett kijelentés alkalmas arra, hogy Franciaország szövetségeseit, akik újabban tétovázó magatartást tanú­sítanak és tekintetüket Róma vagy Berlin felé fordítják, most újból összekovácsolja. Eddig úgy tudtuk, hogy Mussolini a római csoport és a kisantant államait értekez­letre akarja összehívni. A revíziós szavak halálos csapást mértek erre a tervre. A Petit Parisien ezeket úja. A Duce Ma­gyarországot nagy megcsonkított nemzet­nek nevezte és a trianoni szerződés reví­zióját sürgeti. A Duce hátsó gondolatait, ezzel kapcsolatban már régóta ismerjük, de Mussolini a kérdést még sohasem ve­tette fel ilyen nyers formában és sohasem bátorította fel a magyar revíziós mozgal­mat ilyen veszélyes módon. Másfelől Mus­solini meleg baráti felhívást intézett Jugo­szláviához. Kérdés, hogy Mussolini képze­lete, hogyan egyezteti össze a beszédnek ezt a két részét, vagy talán csak a kis­antant megbontási kísérletéről van szó? A Figaro a következőket írja: Mussolini igen örvendetes hangon beszélt Jugoszlá­viáról. Ugyanakkor azonban ünnepélyes formában megismételte, hogy támogatja a magyar revizionizmust. Az Ami del Peuple szerint Olaszország visszatér a revizioniz­­mush­oz, ami kizárja minden lehetőségét annak, hogy Prágával és Bukaresttel együttműködjék. A Journal des Debatsban Pierre Bernus így ír: Az, amit Mussolini Magyarországról mondott, igen súlyos. Azt követelte, hogy Magyarország javára hamarosan területi revíziót csináljanak. Azt kívánja tehát, hogy a magyarok szomszédai hozzá­járulja­nak ahhoz, hogy megcsonkítsák őket. Azt hiszik talán Rómában, hogy van nép, amely megengedi, hogy így lemészárolják? Az efajta kijelentések igen veszélyesek. Feltűnt az is, hogy Mussolini egy szót sem szólt Csehországról és Romá­niáról és csak Jugoszlávia irányában tett barátságos ki­jelentéseket. Ebből az látszik, hogy Musso­lini szét akarja bomlasztani a kasantatot, holott eddig közeledni akart hozzájuk. BERLN A német sajtó hosszú cikkekben foglal­kozik Mussolini milánói beszédével. A „Berliner Tageblatt” a többi között eze­ket írja: Ami a „béke megszervezésének” alapvető kérdéseit illeti, Mussolini ebben a tekintetben rávilágított arra a közvetlen problémára, amelynek a legközelebbi hó­napokban már mozgásba kell jönnie. Új Európáról van itt szó, — mert így lehetne leghelyesebben elnevezni ezt a tárgykört, •— olyan" új Európáról, amelyről eddig csak kevés közvetlen fogalmunk van. Re­méljük azonban, hogy a már meglévő ten­gelyből kiindulva és a többi állam együtt­működésével kifejleszthetjük ezt az új Európát, mégpedig minden „hegemónia”­­fantázia nélkül. A „Germania” ezt írja: Mussolini beszéde metszően éles lemondás volt a­­ versaillesi és genfi ábrándképek­ről és az egész wilsoni Európáról. Győz­tes állam vezetője eddig még sohasem vont ilyen éles választóvonalat a háború­utáni Európa rendszerei között. A felfelé törekvő országok revíziós megnyilatkozása már leszokott arról, hogy­ a genfi kollek­tivitás visszhangjára várjon. A „Berliner Börsenzeitung” a következőket írja: Az a mód, ahogyan Mussolini megítélte Olasz­országnak a külállamokhoz való viszo­nyát, a valóság felismerésén alapszik és egy világnézetet tükröz vissza. Ezzel az állásfoglalással magyarázható Mussolini egész politikája és ez világítja meg — hogy csak példákat mondjunk — újabb hadüzenetét a kommunizmus ellen, más­részt pedig azokat a megerősítő szavakat, amelyeket a német—olasz tárgyalásoknak szentelt.­­ A beszéd lemondást jelent a Versailles­ és genfi ábrándképekről BEGL A magyar revízió a reálpolitika homlok­terébe került Mussolini milánói beszéde az osztrák közvéleményben is rendkívül mély benyo­mást keltett s bár a lapok érdeklődésének előterében a beszédnek az a része áll, amelyben Mussolini az osztrák-német ki­egyezés jelentőségét fejtegette, a sajtó a Magyarországra vonatkozó kijelentéseket is vezető helyen méltatja s örömmel és meg­elégedéssel állapítja meg, hogy a magyar revízió ügye végre a reálpolitika homlok­terébe került. Nemcsak Magyarországon veszik tudomásul méh- megelégedéssel és hálával — írja az Echo — azt a tényt,hogy a duce a legnagyobb nyíltsággal utalt arra a súlyos igazságtalanságra, amelyet a ma­gyar néppel szemben elkövettek és amely még ma, tizennyolc évvel a világháború be­fejezése után is útját állta a dunai helyzet józan rendezésének. Ennek az utalásnak tel­jes elismerésre kell találnia más államokban is, mindenütt, ahol él még az igazság szel­leme és a reálpolitikai érzék. A kormány­hoz közelálló Neuigkeitsweltblatt szintén azt írja, hogy a milánói beszéd magyar ré­sze általános helyeslésre kell, hogy talál­jon. Teljesen igaza van Mussolininak ab­ban, hogy ennek a kérdésnek a megoldása nélkül aligha lehet megvalósítani az igazi B. H. és tartós rendet a Duna-medencében. A Neues Wiener Tagblatt rendkívül érdekes­nek mondja Mussolini beszédének magyar­vonatkozású részét, különösen pedig azokat a mondatokat, amelyekben a duce­s teljes mértékben leszögezte magát a Magyaror­szággal szemben elkövetett igazságtalanság jóvátétele mellett. A Reichspost abban látja a Mussolini-beszéd magvát, hogy Olaszország végleg szembefordult az 1919. évi szellemmel,­ a Wilson­ féle. eszmevilág­gal, a leszerelés és az együttes bizottság jelszavával, valamint a Népszövetség­ mai szerkezetével és alapszabályaival. GENF A beszéd a népszövetségi elveket védő országokra komoly nehézségek kezdetét jelenti Népszövetségi körökben Mussolininak a Népszövetséggel kapcso­latban elhangzott szavai igen nagy figyelmet keltettek. Genf­ben Olaszországnak a Népszövetséghez való viszonyát jelenleg a következőképp látják: A megtorlások megszüntetése után, augusztusban, Avenc­ népszövetségi főtit­kár Rómában ígéretet kapott arra, hogy Olaszország ismét teljes mértékben meg­kezdi együttműködését a Népszövetséggel. Az olasz kormánynak még az is szándéká­ban volt, hogy a Népszövetség új épületé­ben állandó olasz delegációs osztályt léte­sít. Közbejött azonban a Népszövetség köz­gyűlése, amelyen megengedték, hogy a né­­gus képviselői is részt vegyenek. Arra le­hetett már számítani, hogy Olaszország végleg kilép a Népszövetségből, erre azon­ban nem került sor. Olaszország továbbra is fizeti az évi hozzájárulást, nem rendelte vissza a Népszövetségben szolgálatot tel­jesítő olasz tisztviselőket, de a genfi in­tézmény munkálataival szemben a teljes érdektelenség álláspontjára helyezkedik. Mussolini milánói beszéde a helyzetet alig­ha fogja rögtön m­egváltoztatni. Mussolini továbbra is várakozó álláspontot tanúsít, de nem titkolja megvetését a Népszövetség iránt. Genfben senki sem ringatja magát hiú reményekben az iránt, hogy a helyzet máról-holnapra megváltozhatok. December 7-én ül össze Genfben az a bizottság, amelynek feladata a népszövetségi alapok­mányban foglalt elvek alkalmazásának ta­nulmányozása lesz. Általános az a vélemény, hogy Olaszország a bizottság ülésein nem fog résztvenn. A Duce milánói beszéde — mondják népszövetségi körökben — a­ Népszövetség és a népszövetségi elveket védő országok számára komoly nehézségek korszakának kezdetét jelenti. BUKAREST lemorult a határokat védő szövetségesek közül Lupta, foglalkozva a Duce kijelentésé­vel, a következőket írja: Mussolini újabb szimpátianyilatkozatot tett Németország és Magyarország, azaz a revizionista álla­mok mellett, sőt még ki is jelentette, hogy a Dunamedence békéje Magyarország jo­gainak orvoslásától függ. Nyilatkozata nem újság Olaszország külpolitikájában. A milánói beszéd ékes tanúbizonysága az olasz—német—magyar revíziós tömörülés létezésének. Erre a fájdalmas, de súlyos nyilatkozatra a román közvélemény csak azzal válaszolhat, hogy szorosan tömörül azok mellett a szövetségesei mellett, akik kitartanak a békeszerződések és a mos­tani határok tiszteletben tartása mellett.­­ A lapok általában kiemelik, hogy Mus­solini milánói kijelentései a román kor­mány köreiben nagy meglepetést keltet­tek, mert azok Ciano gróf berlini látoga­tása után és a kisantant prágai tanács­kozása alkalmával hangzottak el. Ha a prágai tanácskozáson az az óhaj jutott kifejezésre, hogy Olaszországgal a kisantant békében és jóviszonyban akar élni és ennek ellenére Mussolini olyan kijelenté­seket­ tett, akkor ez semmiesetre sem szol­gálhatja a kisantant és Olaszország kö­zötti viszony szorosabbra fűzését. —­­Olaszország és Németország, úgy látszik, nem akar lemondani revíziós politikájá­ról. A kormány megvárja Antonescu kül­ügyminiszter visszaérkezését és csak az­után vitatja meg a helyzetet. PRÁGA Megtorpedózták Mussolini milánói beszéde Prágában­­nagy feltűnést keltett. A „Ceske Slovo” azt írja, hogy Mussolini kimondta a halá­los ítéletet a Népszövetség és a népek egyenjogúsága fölött és síkraszállt a Magyarország javára teendő határrevízió mellett. Mindössze Angliához intézett köz­vetlen békeajánlatot. A „Pravo Lidu” Mussolininak Jugo­szláviához intézett barátságos ajánlata­ a kisantantok­ ban olyan kísérletet lát, amely megtorpe­dózza a kisantantot, már­pedig ennek éppen az lesz a következménye, hogy a kisantant még jobban összefog. A cseh jobboldali sajtó valamivel tar­tózkodóbb. A „Narodny Listy” annak a reményének ad kifejezést, hogy a kis­antant ismét hangsúlyozni fogja elutasító álláspontját a magyar revízion­izmussal szemben. BELGRÁD értékeli a Jugoszláviának szóló szívélyes kijelentéseket Muss­oini beszédével kapcsolatban a dél­előtti lapok főcímeikben kiemelik azt a részt, amelyben Mussolini elérkezettnek jelentette ki az időt a jugoszláv-olasz vi­szony megjavítására. A délutáni Pravda rá­mutat arra, hogy a Duce erélyesen követelte Magyarország számára a revíziót. A Pravda első oldalán olvasható cím világosan kifejezésre juttatja azt a jugoszláv gálát, hogy a revízió követelése Magyaror­szág számára voltaképpen a kisantant el­leni állásfoglalást jelenti. Arra is rámutat a lap, hogy az Angliához intézett szavakat inkább fenyegetésnek, mint megegyezésre való hajlandóságnak lehet felfogni.­­ Az utóbbi napok Jugoszláviát közelről érintő eseményeit egy belgrádi lap sem kísérte a­- megjegyzésekkel. 3 S Hatalmas tétel ZSEBKENDŐ kis szépséghibával 1*48 db női kb. 28X28 cm P 2 ^____ _ 3*96 CORVIN­A A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA női kb. 28X28 cm P férfi kb. 45X45 cm P mHm

Next