Budapesti Hírlap, 1937. április (57. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

1937 ÁPRILIS 1, CSÜTÖRTÖK 1ts. u. FRANCO Spanyol-Marokkóba repült LONDON, márc. 31. Az Evening News tangeri levelezője megerősíti azt a hírt, hogy Franco tá­bornok Spanyol-Marokkóba érkezett. A levelező szerint Franco tábornok repülő­gépen érkezett Ceutába négy magas­rangú tiszt kíséretében. A meghiúsult tejuani összeesküvés PÁRIZS, márc. 31. A párizsi lapok kimerítő részletességgel tárgyalják a tetuani lázadást. Tetuan a spanyol nemzeti haderők egyik legfonto­sabb marokkói támpontja s itt állomáso­zik Franco tábornok légiflottájának leg­több repülőraja is. A zendülésben a te­tuani repülőtér nyolcvan pilótája vett részt, akiknek az volt a tervük, hogy a nagypéntekre virradó éjszaka hatalmukba kerítik a repülőtéren állomásozó vala­mennyi repülőgépet és átpártolnak a köz­­társasági kormányhoz. Elsősorban a bombavető repülőgépeket­­ akarták kézre­­keríteni, bombázni akarták Tetuant és a nemzeti flotta legnagyobb marokkói kikö­tőjét, Ceutát, onnan pedig Valenciába akartak repülni. A lázadást az utolsó pil­lanatban hiúsították meg. Csütörtök este tíz órakor az idegenlégió osztagai meg­szállták a repülőteret és letartóztatták a zendülésben résztvevő nyolcvan pilótát. Még az éjszaka folyamán összeült a hadi­­törvényszék és harminc lázadót halálra­ítélt. A kivégzést nagypénteken hajnal­ban hajtották végre.­­ Kémkedés miatt elítélt francia táncosnő BARCELONA, márc. 31. A népbíróság a felkelők javára folyta­tott kémkedés címén húsz évi fegyházra ítélte Jeanne Constance Georges francia táncosnőt, aki Barcelonában Vera Vere­­nitch néven szerepelt. I Olaszország nem küld ön­kénteseket Spanyolországba RÓMA, márc. 31. Alfieri sajtó- és propagandaügyi mi­niszter fogadta a külföldi sajtó képvise­lőit s az újságírók kérdéseire válaszolva, a többi között kijelentette, hogy Olasz­ország egyáltalában nem szándékszik Spanyolországba önkéntes csapatokat kül­deni. Az olasz felfogás Spanyolország szempontjából egyáltalán nem változott meg és Olaszország továbbra is a teljes semlegesség betartása mellett foglal állást. Ha azonban a többi kormány to­vábbra is megszegi a semlegességi köte­lezettségeket, az olasz kormány is kény­telen felfogását újra átvizsgálni. Nem lehet tűrni, hogy a spanyolországi sem­legességet egyoldalúan mindig azok az államok szegjék meg, amelyek a valenciai kommunista kormány pártján vannak. A továbbiakban kijelentette a miniszter­­ a külföldi sajtóban elterjedt hírekkel kap­csolatban,­­ hogy az olasz önkéntesek magatartása Spanyolországban teljes mér­tékben megfelel annak a hangulatnak, amely a külföldi önkéntesek harcmodorát jellemezni szokta. Ami azonban az olasz önkéntesek óriási és eltúlzott vesztesé­geit illeti, megállapítható, hogy az olasz elesettek száma nem haladja meg az egy­két százat. Lindbergh ezredes Athénben ATHÉN, márc. 31. Lindberg ezredes és felesége Rhodos szi­getéről repülőgépen ideérkezett. Az Interparlamentáris Unió konferenciájának magyar tagjai Rómában RÓMA, márc. 31. Az Interparlamentáris Unió római ta­nácsi és bizottsági ülésére az Unió ma­gyar csoportja részéről Rómába érkeztek Láng Boldizsár báró vezetésével Antal István, Esterházy Móric gróf, Görgey Ist­ván, Gratz Gusztáv, Lakatos László, vitéz Somogyváry Gyula országgyűlési képvise­lők, Szterényi József báró felsőházi tag és Szászy István, az Unió magyar csoport­jának főtitkára. A tárgyalások Carton de Viart volt belga miniszterelnök vezetésé­vel csütörtökön kezdődnek meg az olasz szenátus palotájában. „Magyarország a rend és nyugalom szigete“ A Wiener Zeitung cikke BÉCS, márc. 31. A magyarországi belső helyzetről a „Wiener Zeitung” vezércikkben a követ­kezőket írja: — Magyarország belpolitikai helyzete ingalengésszerű mozgásban van. Ezt nem lehet megfékezni merész beavat­kozással, hanem csupán nyugodt kézzel. Az eddigi tapasztalatok­ azt mutatják, hogy Darányi éppen a kellő időben vette át nehéz hivatalát. Amíg Európa többi részét lázas hideglelés emészti, addig Magyarország a rend és nyugalom szi­gete maradt. Az utórezgéseket Darányi idáig le tudta csillapítani. Bizonyos, hogy ezeket a jövőben is leküzdi. Élénkül a politikai élet A parlament húsvéti szünete végefelé jár. A jövő héten — április 8-án, — ismét összeül a képviselőház. A csütörtöki első ülésen Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter az 1937—38-as költségvetés benyújtása kapcsán elmondja költségvetési expozéját. " Tekintve, hogy a költségvetés bizottsági tárgyalása előreláthatóan hosszabb időt vesz igénybe, a képviselőház ülését egy-két hétre ismét elnapolják, úgy hogy csak április 20. táján indulhat meg a parlament nagy sze­zonja, a budget-vita. Politikai körökben úgy hírlik, hogy a kép­viselőház megnyitása előtt értekezlet lesz a Nemzeti Egység Pártjában, ahol a parla­menti expozét megelőzően a pénzügymi­niszter ismertetni fogja a párttal a költség­­vetést. A költségvetés képviselőházi bemuta­tása és a plenáris vita megindulása közti időben a Nemzeti Egység Pártján./: kép­viselőtagjai megkezdik azt a felvilágosító munkát, amelynek célja, hogy az ország választóközönsége tisztában legyen a Nemzeti Egység Pártja, illetőleg az általa támogatott kormány célkitűzéseivel, vala­mint arról, ami ebből a programból szo­ciális, gazdasági, kulturális és politikai téren megvalósult. Valószínűleg maga Da­rányi Kálmán miniszterelnök is felhasz­nálja ezt a rövid parlamenti szünetet arra, hogy képviselői beszámolót tartson kerületében, Balatonfüreden, ahová az utóbbi hónapok felfokozott kormányzati munkálatai miatt nem volt alkalma el­látogatni s tájékoztatni választóközönsé­gét a magyar bel- és külpolitika aktuális kérdéseiről. Darányi Kálmán miniszterelnök egyéb­ként szakadatlanul folytatja tárgyalásait a magyar politika és közélet vezető egyénisé­geivel. Miközben az összes minisztériumok­ban a legnagyobb körültekintéssel és a mai kor ütemének megfelelő ütemben folynak a törvényelőkészítő munkálatok, amelyekről úgyszólván napról-napra referálnak a mi­niszterelnöknek. Darányi Kálmán reggel­től estig tartó munkaidejéből napról-napra kihasítja azt a néhány órát, amelyet arra használ fel, hogy a magyar élet vezető­­egyéniségeivel átbeszélje az ország veze­tését érintő problémákat. Szerdán délelőtt a referensek meghall­gatása után fél 12 tájban Albrecht kirá­lyi herceg kocsija állt meg a szentgyörgy­­téri palota előtt. Darányi Kálmán minisz­terelnök több mint fél óra hosszat tanács­kozott a királyi herceggel, majd fél 1 táj­ban Esterházy Móric gróf látogatását fo­gadta, aki most érkezett meg hosszabb külföldi útjáról és szerzett tapasztalatairól számolt be a miniszterelnöknek. A kisantant és a nagyhatalmak A Temps a három utódállam módosult külpolitikájáról PÁRIZS, márc. 31. A „Temps” vezető helyen a kisantant külpolitikájával foglalkozik. A kisantant­­államok egymás közötti kapcsolataiban a látszat ellenére sem következett be lénye­ges változás — írja a lap. — Ezzel szem­ben a kisantant és az európai nagyhatal­mak viszonya eléggé mélyreható módosu­láson ment át, ami a nagyhatalmak erő­viszonyaiban beállott eltolódásoknak tud­ható be. A kisantant annak idején azért jött létre, hogy tagjait megoltalmazza a ma­gyar követelésekkel szemben. Ez az alaku­lat csakis Párizsban, valamint a Nép­­szövetségnél kereshetett támogatást és éveken át szükségszerűen azt a politikát kellett folytatnia, amelyet Benes, Titu­­lescu és Jesuics neve jelöl meg. De a hely­zetben változások álltak be. Németország és Olaszország ereje megnövekedett. Más­részt Anglia távolinak és részben lefegy­­verzettnek tűnt fel, úgy látszott továbbá, hogy Franciaország többféle politikai irányváltozás között habozik és belső vi­szályai kétséget támasztottak erkölcsi egysége és európai helyzetének megvédel­­mezésére irányuló akarata tekintetében. Végül pedig a Népszövetségi egyre hatá­rozatlanabbnak és terr^’ö, ^Vebbnek tűnt fel. Délkelet-Európa állá­sai úgy vélték, hogy az új helyzet új e­ .pereket és bizo­nyos mértékig új politikát követel meg. Jesuics és Titulescu letűnt a színről és Jugoszlávia gazdaságilag Németországhoz közeledett, politikai téren pedig megkez­dette Olaszországgal azt a kacérkodást, amely a minapi egyezményre vezetett. Romániában a németbarát elemek befo­lyása megnövekedett, maga Csehország pedig lemondott arról, hogy eleve elzár­kózzék a Németországgal való megegye­zés gondolata elől. Mindez a változás nem egy nap alatt ment végbe. A Temps nézete szerint egyébként a kis­antant-államok új politikája csak kényszer­­helyzet következménye. Olaszország és Né­metország továbbra is igen veszélyes szom­széd a kisantant-államok számára és a két nagyhatalom egyike sem adhatja meg nekik­­ azt a biztonságot, amelyet az erős és telje­sen önzetlen Franciaországgal való szoros szövetkezés a Népszövetség keretei között nyújtott nekik. Délkeleteurópában ezt át is látták. Azok a diplomáciai építmények, ame­lyeket ott mostanában összeeütnek, inkább csak átmeneti tákolmányok jellegével bír­­nak, amelyek csupán a legsürgetőbb szük­ségletek kielégítésére szolgálnak és nem al­kalmasak arra, hogy a béke és a biztonság számára hosszú időre hajlékot nyújtsanak. Ha — amire nincs sok kilátás — a Nép­­szövetség tekintélye hirtelen megerősödnék és főképpen, ha Franciaország anyagi ere­jének és erkölcsi összetartásának messze­­hangzó módon jelét adná, kétségtelen, hogy a délkeleteurópai hatalmak azonnal vissza­térnének ahhoz a politikai irányvonalhoz, amely megfelel igazi érdekeiknek. Egyébként távolról sem lehet rossznak minősíteni azt, ami diplomáciai téren je­lenleg Délkeleteurópában végbemegy. Fran­ciaország sohasem törekedett hegemónia iránt ezen a vidéken. Párizs régóta óhaj­totta az olasz-jugoszláv közeledést és most csak örvendhet annak, hogy ez a közeledés megvalósult. De Franciaország sértetlenül fenn akarja tartani a kisantanttal fennálló kapcsolatait és úgy véli, hogy ezeknek a ke­­reteknek meglazítása sem a kisantant-álla­mok, sem a béke érdekeit nem szolgálná. Biztosak vagyunk arról, — fejezi be a Temps, — hogy a jelen pillanatban sem Belgrád, sem Bukarest, sem Prága nem szándékozik meglazítani ezeket a kapcsolato­kat és jórészt Franciaország szilárdságá­tól függ, hogy a kisantant-államok kitarta­nak-e továbbra is e politika mellett. A kisantant új paktumterve megvalósíthatlan RÓMA, márc. 31. A Stefani-iroda diplomáciai szerkesztője írja: Az angol sajtóban ma reggel megjelent hírek szerint a kisantant három állama új paktumról fognak tárgyalni, amely mindegyi­küket kötelezné, hogy önműködően segítsé­gére menjen a többieknek, ha vétlen támadás érné őket. Értesüléseink alapján úgy tudják, hogy ez paktumterv komoly nehézségekkel még nincs osztálysorsje­gye, siessen venni vagy rendelni! súlyt helyez arra, hogy állandó jó érzése és re­ménysége legyen, rendel­jen azonnal egy sorsjegyet, nem nyert eddig osztály­sorsjegyen, ne csüggedjen, ne adja fel a reményt, mert a szerencse forgandó. Itt is kitartás a fontos! szereti a nyerési esélye­ket és önbizalmát fokozni akarja, ne mulassza el e figyelmeztetést megszív­lelni, nem óhajt résztvenni az új sorsjátékon, küldje azon­nal vissza a kapott sors­jegyet, különben kárt és veszteséget okoz. gazdag szeretne lenni, ne mulassza el sorsjegyét az április 10-én kezdődő húzás előtt kifizetni. találkoznék, elsősorban a bizonytalanság miatt, amelyet a bolsevizmus veszedelmes po­litikai játéka Európában teremt. Valóban tud­juk, hogy míg a kisantantállamok egyikét szövetségi kötelékek fűzik Moszkvához, a két másik állam egyike nem ismeri el a bolsevista kormányt, míg a másiknak komoly okai van­nak arra, hogy ne engedjen területére kom­munistákat. Ezek a nyugtalanságok, amelye­ket a bolsevisták szövetsége idézett elő, jogo­sulttá teszik a mélységes kételyt, lehet-e olyan egyezményt kötni, amely önműködő be­avatkozást tartalmaz. A közös érdekeknek ez nem felelne meg. Krofta cseh-szlovák külügyminiszter átutazott Budapesten Krofta cseh külügyminiszter szerdán dél­ben Belgrádba utazott, hogy részt vegyen a kisantant külügyminisztereinek csütörtökön kezdődő konferenciáján. A külügyminisztert J­ina dr. kabinetfőnök és a kisantant állandó tanácsának főtitkára, Spacek dr. kiséri. Krofta külügyminiszter több mint egy hétig lesz távol, mert a kisantantkonferencia után is Jugoszláviában marad és megvárja Benes elnököt, aki a jövő hét elején érkezik a ju­goszláv fővárosba. Budapestre huszonöt perc késéssel, szer­dán este, háromnegyed tizenkettőkor érke­zett a vonat, amelyhez Krofta külügymi­niszter különkocsija elő tolva volt. A cseh­szlovák állami kocsi ablakait lefüggönyöz­ték, mert Krofta külügyminiszter és kísé­rete aludt, amikor a vonat befutott a Ke­leti pályaudvarra. A budapesti cseh-szlovák követ a határig elébe utazott a külügymi­niszternek. Krofta kilügyminiszter kocsija egy órahosszat töltött Budapesten. Német válasz Krofta beszédére BERLIN, márc. 31. A „Deutsche Diplomatisch-Politische Korrespondenz” foglalkozik Krofta cseh külügyminiszter reichenbergi beszédével, melyben Krofta azzal vádolta a Cseh­országban élő német kisebbséget, hogy nem viselkedik lojálisan a kormány irá­nyában. A miniszter azonban beismerte, hogy a cseh kormány támogat minden olyan törekvést, amely a szudétanémetek­­ből jó cseh állampolgárokat akar faragni. — Nehéz megérteni, — írja a lap, — miért akarja megtagadni Krofta a német kisebbségtől a vérrokon népekkel való együttérzés jogát, amikor ő olyan népnek a képviselője, amely a múltban igen gyak­ran hangoztatta ezt a jogot. — Annál csodálatosabb ez, mert ezek a né­metek elismerten nem kívánnak mást, mint hogy Németország és Csehország között tartós, barátságos és bizalomtól áthatott viszony alakuljon ki. Hogy a németek eme kívánsága mennyiben mondható „lojális­nak”, erre nézve Krofta kifejezetten a cse­heknek tartja fenn az önkényes ítéletet és így szerinte a cseheket illeti meg a döntés arról, vájjon korlátozni kell-e, vagy sem a cseh elem előrenyomulását Csehország né­metlakta részében. Fölösleges bizonyítani, hogy ez az álláspont nem egyeztethető ösz­­sze azoknak a kisebbségi kötelezettségeknek a szellemével, amelyek Csehországban fenn­­állanak. Ilyen alapelvekkel semmiesetre sem lehet előbbrevinni a megbékülés gondola­tát és ezen az úton haladva, a félreértést és bizalmatlanságot nem hogy kiküszöbölnék, hanem még jobban megerősítik. Ma már lassanként megértik a szükségét annak, hogy a jószomszédi viszony biztosításának előfeltétele a körülményekkel számoló igaz­ságos kisebbségi védelem. Ezt a szükséget éppen a napokban ismerték el kifejezetten Olaszország és Jugoszlávia szerződésében.

Next