Budapesti Hírlap, 1938. január (58. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
LVIII. évfolyam, 1. szám 1938. Szombat, január 1. POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL! VIk. KERN JÓZSEF KÖRUT 5. SZÁM, TELEFONSZÁM 1 1-444 6 00. Lapunk mai száma 2,0 ollal * Darányi Kálmán miniszterelnök újévi rádiószózata MAGYAR TESTVÉREIM! Mielőtt átlépünk az új év küszöbén, szólni akarok a magyar társadalomhoz, hogy tájékoztassam néhány időszerű politikai és gazdasági kérdésről. Az 1938. esztendő Szent István éve. Az ő emlékének szenteli a magyar állam és a magyar nemzet. Az ő emlékének szenteli ezt az évet a róm. kath. egyház, amelynek kanonizált szentje és a többi krisztusi alapon álló egyház is, amely ugyancsak benne ünnepli azt az apostoli lelkű uralkodót, aki a pogány magyarokat a keresztény hitre térítette. Szent István úgy áll előttünk, mint egy öreg bölcs jóságos szent király, amilyennek őt az Egyház tanításából ismerjük. De ha életét vizsgáljuk a magyar állam alapítása és a nemzet szempontjából, akkor végig kell mennünk azon az úton is, amit ő mint kemény és acélos férfi járt be. Ez az út pedig sok akadályon vezetett keresztül. Sok nehézséget hárított el és győzött le. Nagy energiával és keménységgel vívta meg harcait és messzibe látó szemmel rakta le birodalmának és a modern magyar államnak alapjait akkor, amikor a királyi tanács szervezésével a mai alkotmányosság csíráját megteremtette, amikor nemcsak püspökségek, hanem vármegyei rendszerű közigazgatási és katonai szervezetünk alapjait is megszervezte. Kitűnő hadvezér, kemény katona. A belső ellenállásokat, a felforgató törekvéseket ma sokszor kegyetlennek látszó eszközökkel is elfojtotta, mert szemei előtt csak a nemzet jövője lebegett. Éppen azért, ahol ez nem volt elkerülhető, nem habozott attól sem, hogy fájdalmas sebeket ejtsen a nemzet testén, ha ez volt a gyógyulás előfeltétele. Szent István nem nyugati birodalmat alapított itt s nem a keletet ágyazta be a nyugat institúcióiba, hanem egy egészen sajátszerű, különleges magyar birodalmat alapított olyan nemzeti intézményekkel, amelyekhez hasonlót másutt sehol sem találunk. Ha nemzetszervezési, kormányzási eredményeit összegezzük, kétségkívül meg kell állapítanunk, hogy a legnagyobb magyar politikai gennek egyike volt ő. De népének igazi atyja is. Nem csoda, ha a nemzet szorongattatása idején sokszor zengett fel a vágyakozás: „Hol vagy István király, Téged magyar kíván”. Ma is élő célkitűzései közül felemlítem honvédelmünk megszervezését és aktív külpolitkáját. Már akkor belátta, hogy a honvédelemre a nemzetnek minden áldozatot meg kell hozni, ha fenn akar maradni.* A magyar probléma lényege reánk nézve az, hogy történelmi hivatásunknak megfelelően a Duna-medencében a magyarság faji és nemzeti egyéniségének megóvásával, a keresztény kultúra és az emberi civilizáció nagy értékeit megőrizzük és továbbfejlesszük első királyunk elgondolása alapján. Ez tevékeny, aktív külpolitikát kíván. Fennálló baráti viszonyainkat békés céljaink érdekében szorgosan ápoljuk. De amellett iparkodjunk továbbfejleszteni kapcsolatainkat más népekkel és nemzetekkel is, hogy minél sikeresebben fordítsuk magunk felé az emberiség figyelmét, mely hazánk sérelmeinek lényegével ma már jórészt tisztában van. * A középeurópai kérdés kielégítő megoldása felé az első lépés a teljes egyenjogúság és elszakított magyar testvéreink nemzetközi szerződésekben biztosított jogainak elismerése, helyesebben ezek gyakorlati érvényesülése. Mi vagyunk a dunai központ, Középeurópa rendezésénél nélkülünk semmiféle hatalmi csoportosulás nem hozhatja meg az általunk is annyira áhított végső megbékülést. Ez a felismerés lassan tért kezd hódítani oly államokban is, amelyek előle azelőtt teljesen elzárkóztak. Külpolitikánk egyik legfontosabb feladata, hogy a külföldi hivatalos köröket békés szándékaink őszinteségéről meggyőzve, őket a magyar igazságnak megnyerjük és a középeurópai kérdés rendezése alkalmával a józan észszerűséghez ragaszkodó érdekek révén magunk mellett találhassuk. Éppen ezért külpolitikánk természetesen felöleli külföldi gazdasági kapcsolataink kibővítését és kimélyítését is. Tisztában vagyunk azzal, hogy gazdasági felemelkedésünk egyik legfőbb feltétele nemzeti termelésünk számára minél több és biztosabb külföldi fogyasztó piac szerzése. Ebben az irányban a legsúlyosabb időnkben is sikerült eredményeket elérnünk. * A magyar politikusnak egy pillanatra sem szabad szem elől tévesztenie a nemzet távolabbi céljait. De fontosak a ma problémái is. Vessünk azokra is egy pillantást. A magyar sors rengeteg keserű gondja közt az önmagára utalt nemzetnek akkor lesz nyugodt az életfolyama, ha a belső rendet, a belső egyensúlyt, a hasznos erők együttműködése által biztosítani tudja. Szükség van erős pártra alapított kormányzásra, de ez önmagában nem elég nemzetünk jövőjének biztos és nyugodt kiépítésére. Mikor a nemzeti közösség nagy kérdéseivel állunk szemben, szükséges, hogy felemelkedjünk pártok feletti szempontokig. Ebből a szemszögből kell vizsgálnia egyes kérdéseket, nemcsak a kormánynak, hanem maguknak a pártoknak is, mert csak így biztosíthatjuk az időszerű feladatok megoldása érdekében szükséges öszszefogást. Ez adja meg közéletünknek morális súlyát is. Éppen így szükség van egységre annak a felismerésében is, hogy ebben az országban csak alkotmányos törekvések érvényesülését lehet megengedni. Ennek biztosítéka az államfői tekintély, a törvényhozás, igazságszolgáltatás és közigazgatás egymástól való függetlensége, a parlamentarizmus, másfelől pedig maga a nemzeti öntudat. A diktatúra kérdésében félreérthetetlen nyilatkozatot tett szolnoki beszédében az ország főmélóságú kormányzója. Az egész világon dúl a világnézetek harca s nagy táborok vonulnak fel egymás ellen. Ismételten kijelentettem, hogy ez a harc nálunk a nemzeti keresztény világnézet győzelmével eldőlt. Eldőlt, mint 900 esztendővel ezelőtt, mikor egy évezredes állami és nemzeti életnek vetette meg alapjait az országépítő szent király.* Természetes, hogy a keresztény és nemzeti irány lényegét időnként újra és újra meg kell tisztítani a jelszavaktól, a konjunktúrától és mindattól, ami politikai értelmű visszaélés az eszmével s ami a drágakőresalakként az idők folyamán rárakódhatik. Meg kell védeni attól is, hogy bemázolják és diszkreditálják, de el kell hárítani az olyan törekvést is, mely ennek az eszmének nevében erőszakot és felforgatást akarna elkövetni. Kormányom jobboldali politikát folytat és szemben áll minden szélsőséggel. Ilyennek tekint minden mozgalmat — jöjjön az bármely irányból, — amely a fennálló törvényes állami és társadalmi rend ellen izgat és cselekszik, annak megváltoztatására az alkotmányos út helyett erőszakos, törvénytelen, forradalmi eszközökkel törekszik. Ismételten hangsúlyozom azt is, hogy meddő marad minden olyan óhaj, amely arra számít, hogy velem e politika egy hajszálnyira is balfelé elkanyarodhatik. * Gyakran szeretik kérdezni, hogy tulajdonképpen mi hát a jobboldaliság és a mi politikánkat miért nevezik jobboldalinak. Ezúttal felelni akarok erre is. Jobboldali a mi politikánk, mert szilárdan ragaszkodunk a nemzeti alaphoz és a keresztény erkölcsökhöz, a közéletben is. Minden elhatározásunkban és cselekedetünkben a nemzeti célok és érdekek, a magyarság egyetemes érdekei vezérelnek. Ezeknek rendelünk alá minden külön csoport, vagy egyéni érdeket. Politikánk az egyesek túltengő gazdasági erejével szemben meg akarja védeni a széles néprétegeket. Meg akarja védeni a tömegeket olyan szociális politikával, amely a polgári terhek, kötelességek és jogok egyensúlyát biztosítja, egészségesebb vagyon- és jövedelemelosztáshoz vezet, akár állami intézkedések és eszközök alkalmazásával is. Ez a politika az államhatalom előrelátásával a nemzet érdekében meg akarja szüntetni a gazdasági erőknek azt az egyenlőtlen harcát, amely mellett az erősek még erősebbekké, a gyengék még gyengébbekké válnak. Ehhez képest a kultúra áldásainak mentői nagyobb mértékben részeseivé akarja tenni a nép egyszerű fiát, fel akarja vértezni őt a tudás hatalmas fegyverével a nemzet létért való küzdelmében. Ez a politika a szociális gondoskodást a karitatív jótékonykodás köréből állami feladattá emeli. Az államélet minden megnyilvánulásának központjába a magyar nép érdekeit és szempontjait helyezi. E politika egész életfelfogása, cselekedeteinek szelleme a keresztény etika és a nemzeti történet tanulságai alapján áll. És ha a faj etikai és történeti egységet jelent, akkor annak világszemlélete, igényei és szociális jogai mellett is kitartunk. A mi jobboldali politikánk ellen, azt hiszem, ebben az országban senki sem tiltakozhatok. Nemzeti politikánk egyik feladata közjogi intézményeink olyan reformja, amely a nemzetet alkotó nép részére továbbra is biztosítja az alkotmányos jogoknak a nemzet érdekét szolgáló gyakorlását. A magyar nemzet útja elválaszthatatlanul egybekapcsolódott az önkormányzat gondolatával s a fejlődő élet kívánalmai mind szociális, mind közgazdasági berendezéseinkben a nemzeti önkormányzat intézményein keresztül érvényesültek. Évszázados gyakorlat alapján fejlődött ki a magyar önkormányzati szellem, amely mindig egyesíteni tudta a hagyományok tiszteletét a haladás gondolatával. Amikor a titkos választójog bevezetésével biztosítani akarjuk az alkományos jogok gyakorlásának minden külső befolyástól való mentességét, alapvető szempont csak az lehet, ami a nemzet egyetemének érdeke. A magyar közéletből el fog tűnni a nyílt szavazás idejétmúlt formája és vele az a több évtizedes mérgező anyag, amely annyiszor nyugtalanította politikai életünket. De vakon és megfontolás nélkül nem lehet e kérdéshez nyúlni. Mi választójogi rendszerünkbe alkotmányos bástyát építünk a magyar nemzet javára. És nem a társadalmi rend Pénteken délután fél öt órakor a miniszterelnök a következő beszéddel fordult a nemzethez