Budapesti KISZ Élet, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

désekre. Most azonban még kíván­csian méregetik egymást, s leendő tanáraikat. Míg az üdvözlő beszéd tart bele-belepillantanak az előttük fekvő sokszorosított füzetbe , a tan­menetbe. Vajon hasznosan vagy ha­szontalanul, érdekesen vagy unalma­san töltenek-e majd hetenként öt órát? Az első sorban ülők, a régi „diákok” válaszolhatnak rá. Ők azért vannak itt, hogy az előző tan­évben elért kiváló eredményükért átvegyék a jutalmat. Az V. kerületi KISZ Bizottság Szabó Ervin propagandista iskolája újszerű, érdekes kezdeményezés. Tu­domásunk szerint, az első olyan „is­kola”, ahol propagandistákat képez­nek, a KISZ-szervezetek számára. A padokban —­ tizenkét héten keresz­tül — együtt tanulnak mérnökök és munkások, egyetemet és nyolc általá­nost végzett fiatalok. De fiatalokból, társadalmi munkásokból áll a három tagú vezetőség, s a „tanári kar” — ők úgy hívják „osztályfőnökök” is. „Civilben” kutatóintézetben, műve­lődési házban, tervező vállalatnál dolgoznak. Hetente egyszer — mun­kaidő végeztével — felcsapnak peda­gógusnak, tanítanak. Míg az évnyitó ünnepélyes aktusa zajlik, a tematikában lapozgatva mind kíváncsibbá válik az ember: hogyan folyik itt a képzés, s lehet-e egyáltalán eredményeket elérni ilyen „iskolában”? Erről beszélgettünk a szünetben a „vezérkarral”, és a már végzett hall­gatókkal. Az ötletet — hogy propagandista képzést kellene szervezni — a szük­ség szülte. A kerületben több tízezer fiatal politikai továbbképzése folyik különböző KISZ-oktatási formákban. Ehhez azonban olyan előadókra, vita­vezetőkre van szükség, akik politi­kailag képzettek, bátrak, jó beszéd­és előadó készségük van. Tudnak vitatkozni, agitálni is. De ezen túl­menő cél, hogy ne csak szeminárium vezetők legyenek. Aktivisták, akik képesek elősegíteni csoportjuk közös­séggé formálódását, jókedvet, pezsgő életet teremtenek maguk körül. Bármennyire is időt rabló munka ez, a lelkesedés és vállalkozó szellem sok fiatalban megvan. A sokrétű fel­adathoz azonban sokrétű ismeretek, s némi tapasztalat szükséges. Ezek egyike-másika még azoknál is hiány­zik, akik régebben végzik ezt a munkát. Alapvető fontosságú az elméleti kérdésekben, napi politikában való jártasság. Ezért szerepelnek a tan­menetben olyan témakörök, mint a „a marxizmus három fő forrása” vagy „a KISZ helye a társadalom politikai rendszerében”. Az alapvető retorikai ismeretek, a jó beszédkész­ség kialakítása, a figyelemfelkeltés módszereinek alkalmazása ma már elengedhetetlenek annak, aki elő­adást akar tartani. S némi pszicholó­giai, pedagógiai jártasság is jól jön azoknak, akik azon fáradoznak, hogy igazi kommunista közösséget formál­janak csoportjukból. Ezért kerültek a tantervbe a közösség kialakulásá­val, fejlődésével foglalkozó előadá­sok. Mindez első pillanatra ijesztően hangzik, az embernek, ha meggon­doljuk, hogy különböző alapképzett­ségű embereknek, — rövid idő alatt kell elsajátítani ezt a hatalmas anya­got. Hiszen — e témák mindegyike külön tudományt képez. Könyvtár­nyi irodalom foglalkozik velük. — Nem akarunk tudósképzést foly­tatni — nyugtat meg Botos János, az iskola „igazgatója”. — A tudomány vívmányainak segítségével — azt a köznapi nyelvre fordítva — olyan praktikus ismereteket kapnak a résztvevők, amelyeket a mindennapi életben, munkájuk közben tudnak hasznosítani. Semmit nem kell itt bevágni — a szó szoros értelmében megtanulni. Minden előadást gyakorlati foglal­kozás követ. Ezen az osztályfőnök irányításával alkalmazzák a résztve­

Next