Budapesti KISZ Élet, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1975-05-01 / 5. szám
désekre. Most azonban még kíváncsian méregetik egymást, s leendő tanáraikat. Míg az üdvözlő beszéd tart bele-belepillantanak az előttük fekvő sokszorosított füzetbe , a tanmenetbe. Vajon hasznosan vagy haszontalanul, érdekesen vagy unalmasan töltenek-e majd hetenként öt órát? Az első sorban ülők, a régi „diákok” válaszolhatnak rá. Ők azért vannak itt, hogy az előző tanévben elért kiváló eredményükért átvegyék a jutalmat. Az V. kerületi KISZ Bizottság Szabó Ervin propagandista iskolája újszerű, érdekes kezdeményezés. Tudomásunk szerint, az első olyan „iskola”, ahol propagandistákat képeznek, a KISZ-szervezetek számára. A padokban — tizenkét héten keresztül — együtt tanulnak mérnökök és munkások, egyetemet és nyolc általánost végzett fiatalok. De fiatalokból, társadalmi munkásokból áll a három tagú vezetőség, s a „tanári kar” — ők úgy hívják „osztályfőnökök” is. „Civilben” kutatóintézetben, művelődési házban, tervező vállalatnál dolgoznak. Hetente egyszer — munkaidő végeztével — felcsapnak pedagógusnak, tanítanak. Míg az évnyitó ünnepélyes aktusa zajlik, a tematikában lapozgatva mind kíváncsibbá válik az ember: hogyan folyik itt a képzés, s lehet-e egyáltalán eredményeket elérni ilyen „iskolában”? Erről beszélgettünk a szünetben a „vezérkarral”, és a már végzett hallgatókkal. Az ötletet — hogy propagandista képzést kellene szervezni — a szükség szülte. A kerületben több tízezer fiatal politikai továbbképzése folyik különböző KISZ-oktatási formákban. Ehhez azonban olyan előadókra, vitavezetőkre van szükség, akik politikailag képzettek, bátrak, jó beszédés előadó készségük van. Tudnak vitatkozni, agitálni is. De ezen túlmenő cél, hogy ne csak szeminárium vezetők legyenek. Aktivisták, akik képesek elősegíteni csoportjuk közösséggé formálódását, jókedvet, pezsgő életet teremtenek maguk körül. Bármennyire is időt rabló munka ez, a lelkesedés és vállalkozó szellem sok fiatalban megvan. A sokrétű feladathoz azonban sokrétű ismeretek, s némi tapasztalat szükséges. Ezek egyike-másika még azoknál is hiányzik, akik régebben végzik ezt a munkát. Alapvető fontosságú az elméleti kérdésekben, napi politikában való jártasság. Ezért szerepelnek a tanmenetben olyan témakörök, mint a „a marxizmus három fő forrása” vagy „a KISZ helye a társadalom politikai rendszerében”. Az alapvető retorikai ismeretek, a jó beszédkészség kialakítása, a figyelemfelkeltés módszereinek alkalmazása ma már elengedhetetlenek annak, aki előadást akar tartani. S némi pszichológiai, pedagógiai jártasság is jól jön azoknak, akik azon fáradoznak, hogy igazi kommunista közösséget formáljanak csoportjukból. Ezért kerültek a tantervbe a közösség kialakulásával, fejlődésével foglalkozó előadások. Mindez első pillanatra ijesztően hangzik, az embernek, ha meggondoljuk, hogy különböző alapképzettségű embereknek, — rövid idő alatt kell elsajátítani ezt a hatalmas anyagot. Hiszen — e témák mindegyike külön tudományt képez. Könyvtárnyi irodalom foglalkozik velük. — Nem akarunk tudósképzést folytatni — nyugtat meg Botos János, az iskola „igazgatója”. — A tudomány vívmányainak segítségével — azt a köznapi nyelvre fordítva — olyan praktikus ismereteket kapnak a résztvevők, amelyeket a mindennapi életben, munkájuk közben tudnak hasznosítani. Semmit nem kell itt bevágni — a szó szoros értelmében megtanulni. Minden előadást gyakorlati foglalkozás követ. Ezen az osztályfőnök irányításával alkalmazzák a résztve