Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1869-07-01 / 147. szám
ga intézkedik és azon intézkedés és igazgatás szükségeire megkívántató fedezetet önmaga veti ki, és önmaga fedezi a szükségleteket. Ez most nincs így, és nem is lehet így, mert azon municipiumoknak, melyek most az igazságszolgáltatás jogával bírnak, nincs anyagilag módjukban, hogy annak szükségleteit fedezzék, és azon igazságtalansághoz jönnénk, hogy a nagyobb municipium győzvén a maga költségeit, ő részben nem terhelhetné adóval az államot, míg a másik municipiumot az államnak kellene segélyezni és azon nagyobb municipium, p. o. Somogy megye, fenntartaná az apróbb városok t székeit. Továbbá meg kellene változtatni, ami ugyan nem lehetetlen, de bonyolulttá tenné az ügyet, meg kellene változtatni az adózási rendszert is. Az indirect adókat t. i., amelyek összefüggésben vannak az igazságszolgáltatással, meg kellene változtatni azon municipiumokat, amelyek a kellőleg rendezett igazságszolgáltatást tovább is gyakorolnák. Az indirect adókat a municipiumokra bízni és az államnak ezekből bőven befolyó jövedelmeit a municipiumoknak átadni, azt hiszem, oly bonyolódottá tenné és megsúlyosbítaná adózási rendszerünket, hogy azt közülünk nem kívánhatja senki. Nem lehet tehát következetesen keresztülvinni azt, hogy az igazságszolgáltatás egyenesen a municipiumok kezében maradjon. Mert ha ott maradna, én azt is kívánnám, hogy a bírák választassanak, mégpedig ne életfogytiglan, hanem választassanak a municipiumok által bizonyos időhöz kötött bírák ; mert minden bureaukraták közt a legveszélyesebbeknek tartanám azon provinciális bureaucratákat, és azon provinciális bureaukratiát, mely a megyék kebelében az élethossziglan választás útján keletkeznék. Az nélkülözné az állam által felállított bareaokratiának minden fényoldalait, azonban tízszeresen bírná minden árnyoldalait. (Úgy van jobbról, ellenmondás baloldalról.) Egész tisztaságában kell tehát elfogadni az egyik vagy a másik rendszert, annak minden következményeivel, — alkunak, vagy transactiónak nézetem szerint helye nem lehet, és ha lenne is most némelyek megnyugtatása végett, az élet előbb utóbb elsöpörné azt. (Helyeslés a jobboldalon). El kell fogadni nézetem szerint vagy azt, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is a municipiumok kezében maradjon minden következményeivel együtt, viselje a municipium a terheket, fizesse a bírákat, akik rövid időre választassanak, vagy pedig el kell fogadnunk a másikat, mely legalább az általános elvnek megfelel, azon általános elvnek, hogy a bírói hatalom gyakorlásának joga és kötelessége az államjogok és kötelességek sorába tartozik, és akkor kénytelenek vagyunk, még ha nem nagyon örömest is, elfogadni ezt minden következményeivel, mert a rendnek csak némely szabályait elfogadni sokkal rosszabb, legalább az én felfogásom szerint, mint az egész rendszert, rendszabályaival együtt így, vagy amúgy elfogadni. De miután ezt — legalább az én szerény véleményem szerint — nem tehetjük azért, mert alkotmányunkban az öszhang még jobban megzavartatnék, mint amily zavarban van már most is, nincs más mód hátra, mint hogy elfogadjuk a másik rendszert egész terjedelmében. És én nem félek a Várady t. barátom lovából kijövő pánczélos centralistikus vitézektől, legfölebb azt reményem, hogy azon a falak közébe vitt lóból kijövő vitézek azon sárkányoknak, melyek a falakon vannak,egy-két fogát ki fogják törni.(Derültség) ezen sárkány alatt értem azon pártnak, azon csiqyenek, azon — mint t. barátom Mocsáry mondotta a kormányról, szabad tán nekem mondani, a megyéről — azon megyei omnipotentiának azon befolyását, mely eddig uralkodott. (Helyeslgés jobbról) Válaszolhatnék még uraim több állításokra is, de nem akarok hosszadalmas lenni, azért csak azt mondom még, hogy egy megdönthetlenül áll előttem, és ez az egy az, hogy mit mi elérhetünk, amit nekünk elérni kell, az nem hatunk megett,hanem előttünk van. Vissza — bármily nehezen essék is némelyeknek — nem mehetünk, kényszerítve vagyunk előre menni; én kérem önöket, barátaim, ne hátráltassanak bennünket ott, hol mi ezen előrehaladást áldozzuk; ne veszélyeztessék ezt, hanem kövessenek bennünket. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbról.) Péchy Tamás : T. ház ! (Halljuk! Zaj.) Elnök : T. képviselő urak, csendet kérek. (Halljuk !) Péchy Tamás : Előtteszólónak válaszol, ki azt mondá, hogy a többség deferentiális. Igazat mondott, mert a nemzet sok sarkalatos jogát deferálta, aztán fejtegeti, hogy miért hagyta ott a többség a múltkor a padokat, mert nem helyeselte sem azt, mi az előtte való nap történt, sem ami azon napon történt. Szerinte legfőbb törvény, hogy egy tettért kétszer büntetni nem szabad. Azt kérdi az igazságügyi miniszertől, miért vonja el a hatósági tisztviselőknek egy részét a választástól; nem látja át, miért választhatja a megye inkább a közigazgatási tisztviselőket, mint a törvénykezésieket. Azzal, hogy a megye ezután is megtarthatja költségvetési jogát, szóló nincs megelégedve; hivatkozik Abaúj megyére, hol 107.000 és egynéhány forint ajánltatott meg 14 mértföldnyi állami útra, megyei utakra pedig nem adatik semmi. A közmunka-váltságból Abaúj megyének 49 mértföldnyi útra körülbelül csak 8000 frt jut. Ami a megyéknek meghagyott kérvényezési jogot illeti, arra nagy súlyt nem fektet. Hivatkozik az országgyűlés előtt fekvő halom kérvényekre. A szőnyegen fekvő törvényjavaslatban valóságos kasztrendszer megalapítását látja a bírói rendszerre. Az angol igazságszolgáltatásra való hivatkozást nem épen találónak tartja. Elismeri, hogy a századok hosza során a tökély igen magas fokát érte el, de azt hiszi, inkább a törvények iránti tisztelet igen nagyon ott, mert a bírák határozatai korlátozva vannak, kiknek szigorúan kell magukat a törvény betűjéhez tartani. Elismeri, hogy törvényt szolgáltat az angol bíró, de hogy igazságot szolgáltatna, azt el nem ismeri. Például hoz fel egy esetet, hogy egy férjnek 2 neje volt, ami Angliában nagy büntetés alá esik, s csakhogy kikerülhesse az illető a büntetést, ügyvéde ajánlatára egy harmadik nőt vett el, mely esetről az angol törvény nem határozván, a vétkes, paragraphus hiányában felmentetett. A törvényjavaslatot, mely szerinte a bírói függetlenséget illustriussá teszi, részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. (Helyeslés balról). Hoffmann Pál nagyhatású beszédét, melylyel a törvényjavaslatot részletes tárgyalásul elfogadja, holnap adjuk. Elnök : E perczben érkezett hozzám Ő Felségének legkegyelmesebb leirata, melynek kihirdetése sürgős, miután a főrendekhez lesz átküldendő. Széll Kálmán jegyző: olvassa az ujonczozásra vonatkozó szentesített törvényt. Elnök : A legfelsőbb leiratot Majláth István jegyző úr fogja átvinni a főrendi házhoz (Gajzágó alelnök foglalja el az elnöki széket) Ghyczy Ignácz : Az eddigi szokásra hivatkozik, mely szerint, ha a főrendekhez valami átküldetik, előbb a jegyzőkönyv föltétetik s hitelesíttetik (felkiáltás: úgy van!) Elnök : T. ház! Azt hiszem, tökéletesen igazsága van t. képviselő úrnak, de nem is úgy értette elnök úr, hogy mindjárt vitessék át, hanem csakis kijelentette, hogy Majláth jegyző úr vigye át majd a holnapi vagy a legközelebbi ülés alkalmával. (Helyeslés.) Ezután b. Simonyi Lajos szól a napirenden levő kérdéshez, ki a törvényjavaslat ellen, gróf Eszterházy Pál mellette, Salamon Lajos ellene, Simay Gergely mellette, Szakácsy Dániel ellene szólnak. Hely szűke miatt, miután a gyorsírói kőnyomat, lapunk bezártakor még nem volt kezeink közt, beszédeiket nem ismertethetjük. Ülés vége d. u. 3 óra után. 2050 TÖRVÉNYKEZÉS. A m. kir. Curia mint semmitőszéken leendő előadás végett újabban kitüzettek : Kochanovszky Lászlónak a Bohits Ferencz és neje által Ondráckó István árvái ellen vezetett végrehajtási ügyből eredt semmiség panasza. Henrich Antóniának Mann Ferencz elleni végrehajtási ügyéből felmerült hasonló panasza. VÉLEMÉNYES JELENTÉSE a Mont-Caaisbe kiküldött bizottságnak a Fell-féle vasúti rendszerről. (Folytatás.) 2. Kérdés. Mennyire mennek a Fell-rendszer szerinti vaspályáknál a tényleges forgalmi költségek, tekintettel : a) a pályaföntartás költségeire, b) a vontatási szolgálat (Zugförderung) költségeire ? A nyert közlések szerint, melyekbe teljes bizalmunkat helyezzük, a Mont-Cenis-vaspálya jelenlegi forgalmi költségei, minden, a vonatok által áthaladt kilométer után , összesen 5.15 frankra rúgnak ; ebből esik : a pálya föntartására 1.00 frank, a vonat mozgósítására 3.40 frank. E számokat fölemlítvén, lehetlen a Mont Cenis vaspálya üzletvezetőjének nyilatkozatával egyet nem értenünk, mely szerint e költségek semmi esetre sem tekintendők végleg megállapítottaknak és a folytatólagos szabályszerű forgalomra nézve mérvadóknak. A pálya ugyanis még nincs egész év óta a közforgalomnak átadva, némi tekintetben hiányosan volt berendezve és az igazgatóság eddigelé annyira igénybe volt véve a különféle akadályok leküzdésével, hogy a gazdasági ügyvitelnek háttérbe kellett szorulnia. E pálya forgalma annyi új elemeket is foglal magában, hogy megfoghatólag hosszabb tapasztalási időszakot fog igénybe venni, míg a takarékosságot öszhangba lehetene hozni a biztonsággal. A tett vonat-kilométerek száma eddigelé csekély volt és nagyban hátramaradt az évszámításhoz képest, lévén ugyanis naponkint körülbelül 480 kilométer. E csekély számra elosztva, az általános kiadások súlyos tényezőt képeznek. A forgalom annyival kevésbé tűnhetik fel teljesen szabályozottnak, minthogy a tulajdonképeni áruforgalmat, az út legterhesebb részén, a pályaintézet látja el ugyan, de nem vasúton, hanem közönséges járműveken. Különösen a pályaföntartás költségeit illetőleg a pálya rövid fennállása mellett, e kiadási rovat főtényezője, t. i. a felépítmény fenntartása és újítása, még épen nem nagyon válhatott érezhetővé. A felmerült költségek ennélfogva majdnem csupán a pálya felügyeletére, a hótömegek eltakarítására, s a hóesés és hóomlások által megkárosított pályavonalak és csarnokok (gallerie) helyreállítására vonatkoznak. Felér maga is 50%-kal magasabbra számítja pályamértföldenkint atulajdonképes pályafentartási költségeket, mint a közönséges vaspályákon. A Mont-Cenis-vaspályán mostanáig kimutatott pályaföntartási költségek ennélfogva évről-évre kikerülhetlenül emelkedni fognak, és tekintve ezen viszonyokat, a Mont-Cenis-vaspálya eddigi forgalmi eredményeiből semmiféle, bármikép alapos következtetést nem vonhatni a Feli-féle rendszer szerint épített vaspályák fentartási költségeire általában. Különös vonatkozással a Lujza-úton át tervezett vaspályára és az összehasonlított vasúti tervezetre, a Brenner-vaspálya modora szerint azonban bizonyossággal föltehetné, hogy a pályafentartási költségekben nyerendő megtakarítások, melyek a mintegy 25 ° fokkal rövidebb Lujza-útvonalból keletkezendnek, bőven ellensúlyoztatnak a Feli-féle rendszer melletti pályafentartási költségtöbblet által. Most áttérünk a vontatási szolgálat költségeire. E költségek, befoglalván a mozdonyok és kocsik fentartási költségeit, a Mont-Cenis-pályán jelenleg 3 fok 40 centimera rúgnak vonat-kilométerként. Ez összeg két részre oszlik, melyeknek egyike a tüzelő anyag, kenés, tisztogatás, s a gépek és kocsik fentartási költségeit foglalván magában, egyenes arányban változik a tett útmértföldek számával, és átlag 2 fok 24 centimera megy kilométerként. Alkalmas igazgatási rendszabályok által az