Budapesti Közlöny, 1869. július (3. évfolyam, 147-173. szám)

1869-07-01 / 147. szám

ga intézkedik és azon intézkedés és igazgatás szükségeire megkívántató fedezetet önmaga veti ki, és önmaga fedezi a szükségleteket. Ez most nincs így, és nem is lehet így, mert azon munici­­piumoknak, melyek most az igazságszolgáltatás jogával bírnak, nincs anyagilag módjukban, hogy annak szükségleteit fedezzék, és azon igazságta­lansághoz jönnénk, hogy a nagyobb municipium győzvén a maga költségeit, ő részben nem terhel­hetné adóval az államot, míg a másik municipiu­­mot az államnak kellene segélyezni és azon nagyobb municipium, p. o. Somogy megye, fenntartaná az apróbb városok t székeit. Továbbá meg kellene változtatni, a­mi ugyan nem lehetetlen, de bonyolulttá tenné az ügyet, meg kellene változtatni az adózási rendszert is. Az indirect adókat t. i., a­melyek összefüggésben vannak az igazságszolgáltatással,­­ meg kellene változtatni azon municipiumokat, a­melyek a kel­lőleg rendezett igazságszolgáltatást tovább is gya­korolnák. Az indirect adókat a municipiumokra bízni és az államnak ezekből bőven befolyó jöve­delmeit a municipiumoknak átadni, azt hiszem, oly bonyolódottá tenné és megsúlyosbítaná adó­zási rendszerünket, hogy azt közülünk nem kí­vánhatja senki. Nem lehet tehát következetesen keresztülvinni azt, hogy az igazságszolgáltatás egyenesen a municipiumok kezében maradjon. Mert ha ott maradna, én azt is kívánnám, hogy a bírák választassanak, még­pedig ne életfogy­tiglan, hanem választassanak a municipiumok által bizonyos időhöz kötött bírák ; mert minden bureaukraták közt a legveszélyesebbeknek tarta­nám azon provinciális bureaucratákat, és azon provinciális bureaukratiát, mely a megyék kebe­lében az élethossziglan választás útján keletkez­nék. Az nélkülözné az állam által felállított ba­­reaokratiának minden fényoldalait, azonban tíz­szeresen bírná minden árnyoldalait. (Úgy van­ jobbról, ellenmondás baloldalról.) Egész tisztaságában kell tehát elfogadni az egyik vagy a másik rendszert, annak minden következményeivel, — alkunak, vagy transactió­­nak nézetem szerint helye nem lehet, és ha lenne is most némelyek megnyugtatása végett, az élet előbb utóbb elsöpörné azt. (Helyeslés a jobbolda­lon). El kell fogadni nézetem szerint vagy azt, hogy az igazságszolgáltatás továbbra is a municipiu­mok kezében maradjon minden következményei­vel együtt, viselje a municipium a terheket, fizesse a bírákat, a­kik rövid időre választassanak, vagy pedig el kell fogadnunk a másikat, mely legalább az általános elvnek megfelel, azon általá­nos elvnek, hogy a bírói hatalom gyakorlásának joga és kötelessége az államjogok és kötelessé­gek sorába tartozik,­­ és akkor kénytelenek vagyunk, még ha nem nagyon örömest is, elfo­gadni ezt minden következményeivel, mert a rendnek csak némely szabályait elfogadni sokkal rosszabb, legalább az én felfogásom szerint, mint az egész rendszert, rendszabályaival együtt így, vagy amúgy elfogadni. De miután ezt — leg­alább az én szerény véleményem szerint — nem tehetjük azért, mert alkotmányunkban az ösz­­hang még jobban megzavartatnék, mint a­mily zavarban van már most is, nincs más mód hátra, mint hogy elfogadjuk a másik rendszert egész terjedelmében. És én nem félek a Várady t. barátom lovából ki­jövő pánczélos centralistikus vitézektől, legfölebb azt remény­em, hogy azon a falak közébe vitt ló­ból kijövő vitézek azon sárkányoknak, melyek a falakon vannak,egy-két fogát ki fogják törni.(De­­rültség) ezen sárkány alatt értem azon pártnak, azon csiqyenek, azon — mint t. barátom Mocsáry mondotta a kormányról, szabad tán nekem mon­dani, a megyéről — azon megyei omnipotentiának azon befolyását, mely eddig uralkodott. (Helyes­­lgés jobbról) Válaszolhatnék még uraim több ál­lításokra is, de nem akarok hosszadalmas lenni, azért csak azt mondom még, hogy egy meg­­dönthetlenül áll előttem, és ez az egy az, hogy mit mi elérhetünk, a­mit nekünk elérni kell, az nem hatunk megett,hanem előttünk van. Vissza — bármily nehezen essék is némelyeknek — nem mehetünk, kényszerítve vagyunk előre menni; én kérem önöket­­, barátaim, ne hátráltassanak ben­nünket ott, hol mi ezen előrehaladást áldozzuk; ne veszélyeztessék ezt, hanem kövessenek ben­nünket. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbról.) Péchy Tamás : T. ház ! (Halljuk! Zaj.) Elnök : T. képviselő urak, csendet kérek. (Hall­juk !) Péchy Tamás : Előtteszólónak válaszol, ki azt mondá, hogy a többség deferentiális. Igazat mon­dott, mert a nemzet sok sarkalatos jogát deferálta, aztán fejtegeti, hogy miért hagyta ott a többség a múltkor a padokat, mert nem helyeselte sem azt, mi az előtte való nap történt, sem a­mi azon na­pon történt. Szerinte legfőbb törvény, hogy egy tettért kétszer büntetni nem szabad. Azt kérdi az igazságügyi miniszertől, miért vonja el a hatósági tisztviselőknek egy részét a választástól; nem látja át, miért választhatja a megye inkább a közigazgatási tisztviselőket, mint a törvényke­zésieket. Azzal, hogy a megye ezután is megtarthatja költségvetési jogát, szóló nincs megelégedve; hi­vatkozik Abaúj megy­ére, hol 107.000 és egyné­hány forint ajánltatott meg 14 mértföldnyi álla­mi útra, megyei utakra pedig nem adatik semmi. A közmunka-váltságból Abaúj megyének 49 mért­­földnyi útra körülbelül csak 8000 frt jut. A­mi a megyéknek meghagyott kérvényezési jogot illeti, arra nagy súlyt nem fektet. Hivatkozik az or­szággyűlés előtt fekvő halom kérvényekre. A sző­nyegen fekvő törvényjavaslatban valóságos kaszt­rendszer megalapítását látja a bírói rendszerre. Az angol igazságszolgáltatásra való hivatkozást nem épen találónak tartja. Elismeri, hogy a szá­zadok h­osza során a tökély igen magas fokát érte el, de azt hiszi, inkább a törvények iránti tisztelet igen nagyon ott, mert a bírák határozatai korlátozva vannak, kiknek szigorúan kell magu­kat a törvény betűjéhez tartani. Elismeri, hogy törvényt szolgáltat az angol bíró, de hogy igazságot szolgáltatna, azt el nem ismeri. Például hoz fel egy esetet, hogy egy férjnek 2 neje volt, a­mi Angliában nagy bünte­tés alá esik, s csakhogy kikerülhesse az illető a büntetést, ügyvéde ajánlatára egy harmadik nőt vett el, mely esetről az angol törvény nem hatá­rozván, a vétkes, paragraphus hiányában fel­mentetett. A törvényjavaslatot, mely szerinte a bírói füg­getlenséget illustriussá teszi, részletes tárgyalás alapjául el nem fogadja. (Helyeslés balról). Hoffmann Pál nagyhatású beszédét, melylyel a törvényjavaslatot részletes tárgyalásul elfo­gadja, holnap adjuk. Elnök : E perczben érkezett hozzám Ő Felsé­gének legkegyelmesebb leirata, melynek kihir­detése sürgős, miután a főrendekhez lesz átkül­­dendő. Széll Kálmán jegyző: olvassa az ujonczo­­zásra vonatkozó szentesített törvényt. Elnök : A legfelsőbb leiratot Majláth István jegyző úr fogja átvinni a főrendi házhoz (Gajzágó alelnök foglalja el az elnöki széket) Ghyczy Ignácz : Az eddigi szokásra hivatko­zik, mely szerint, ha a főrendekhez valami átkül­detik, előbb a jegyzőkönyv föltétetik s hitelesítte­tik (felkiáltás: úgy van!) Elnök : T. ház­! Azt hiszem, tökéletesen igaz­sága van t. képviselő úrnak, de nem is úgy ér­tette elnök úr, hogy mindjárt vitessék át, hanem csak­is kijelentette, hogy Majláth jegyző úr vigye át majd a holnapi vagy a legközelebbi ülés al­kalmával. (Helyeslés.) Ezután b. Simonyi Lajos szól a napirenden levő kérdéshez, ki a törvényjavaslat ellen, gróf Eszterházy Pál mellette, Salamon Lajos ellene, Simay Gergely mellette, Szakácsy Dániel ellene szólnak. Hely szűke miatt, miután a gyorsírói kő­nyomat, lapunk bezártakor még nem volt kezeink közt, beszédeiket nem ismertethetjük. Ülés vége d. u. 3 óra után. 2050 TÖRVÉNYKEZÉS. A m. kir. Curia mint semmitőszéken leendő előadás végett újabban kitüzettek : Kochanovszky Lászlónak a Bohits Ferencz és neje által Ondráckó István árvái ellen vezetett végrehajtási ügyből eredt semmiség­ panasza. Henrich Antóniának Mann Ferencz elleni végrehaj­tási ügyéből felmerült hasonló panasza. VÉLEMÉNYES JELENTÉSE a Mont-Caaisbe kiküldött bizottságnak a Fell-féle vasúti rendszerről. (Folytatás.) 2. Kérdés. Mennyire mennek a Fell-rendszer szerinti vas­pályáknál a tényleges forgalmi költségek, tekin­tettel : a) a pályaföntartás költségeire, b) a vontatási szolgálat (Zugförderung) költ­ségeire ? A nyert közlések szerint, melyekbe teljes bizal­munkat helyezzük, a Mont-Cenis-vaspálya jelen­legi forgalmi költségei, minden, a vonatok által áthaladt kilométer után , összesen 5.15 frankra rúgnak ; ebből esik : a pálya föntartására 1.00 frank, a vonat moz­­gósítására 3.40 frank. E számokat fölemlítvén, lehetlen a Mont Cenis vaspálya üzletvezetőjének nyilatkozatával egyet nem értenünk, mely szerint e költségek semmi esetre sem tekintendők végleg megállapítottaknak és a folytatólagos szabályszerű forgalomra nézve mérvadóknak. A pálya ugyanis még nincs egész év óta a közforgalomnak átadva, némi tekintetben hiányo­san volt berendezve és az igazgatóság eddigelé annyira igénybe volt véve a különféle akadályok leküzdésével, hogy a gazdasági ügyvitelnek hát­térbe kellett szorulnia. E pálya forgalma annyi új elemeket is foglal magában, hogy megfoghatólag hosszabb tapasz­talási időszakot fog igénybe venni, míg a taka­rékosságot öszhangba lehetene hozni a bizton­sággal. A tett vonat-kilométerek száma eddigelé cse­kély volt és nagyban hátramaradt az évszámí­táshoz képest, lévén ugyanis naponkint körül­belül 480 kilométer. E csekély számra elosztva, az általános kiadá­sok súlyos tényezőt képeznek. A forgalom annyival kevésbé tűnhetik fel tel­jesen szabályozottnak, minthogy a tulajdonké­­peni áruforgalmat, az út legterhesebb részén, a pályaintézet látja el ugyan, de nem vasúton, ha­nem közönséges járműveken. Különösen a pálya­föntartás költségeit illető­leg a pálya rövid fennállása mellett, e kiadási rovat főtényezője, t. i. a felépítmény fenntartása és újítása, még épen nem nagyon válhatott érez­hetővé.­­ A felmerült költségek ennélfogva majdnem csupán a pálya felügyeletére, a hótö­megek eltakarítására, s a hó­esés és hó­omlások által megkárosított pályavonalak és csarnokok (gallerie) helyreállítására vonatkoznak. Fel­­ér maga is 50%-kal magasabbra számítja pálya­­mértföldenkint a­­tulajdonképes pályafentartási költségeket, mint a közönséges vaspályákon. A Mont-Cenis-vaspályán mostanáig kimutatott pályaföntartási költségek ennélfogva évről-évre kikerülhetlenül emelkedni fognak, é­s tekintve ezen viszonyokat, a Mont-Cenis-vaspálya eddigi forgalmi eredményeiből semmiféle, bármikép ala­pos következtetést nem vonhatni a Feli-féle rend­szer szerint épített vaspályák fentartási költsé­geire általában. Különös vonatkozással a Lujza-úton át tervezett vaspályára és az összehasonlított vasúti tervezetre, a Brenner-vaspálya modora szerint azonban bizonyos­sággal föltehetné, hogy a pályafentartási költségek­ben nyerendő megtakarítások, melyek a mintegy 25 ° fokkal rövidebb Lujza-útvonalból keletkezendnek, bőven ellensúlyoztatnak a Feli-féle rendszer melletti pályafentartási költségtöbblet által. Most áttérünk a vontatási szolgálat költségeire. E költségek, befoglalván a mozdonyok és ko­csik fentartási költségeit, a Mont-Cenis-pályán je­lenleg 3 fok 40 centimera rúgnak vonat-kilométer­­ként. Ez összeg két részre oszlik, melyeknek egyike a tüzelő anyag, kenés, tisztogatás, s a gépek és kocsik fentartási költségeit foglalván magában, egyenes arányban változik a tett útmértföldek számával, és átlag 2 fok 24 centimera megy kilo­méterként. Alkalmas igazgatási rendszabályok által az

Next