Budapesti Közlöny, 1870. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1870-11-01 / 249. szám
Kelekardy Károly pénzügyminiszer: Engedelmet kérek a t. háztól, hogy a napirend felvétele előtt beválthassam a múlt héten tett abbeli ígéretemet, hogy az 1869-ik évre vonatkozó zárszámadást szintén a t. ház asztalára teendem a legközelebbi napokban. Tettem volna ezt, ígéretem szerint már a múlt héten a legközelebbi ülés alkalmával, ha ez oly röviden véget nem ért volna. A zárszámadás, amint méltóztatik látni, egész teljességében itt van. Ami eredményeit illeti, azokat főbb vonásaiban már a költségvetés beterjesztésekor voltam bátor feltüntetni, és mert a törvény értelmében, jövőre a zárszámadásokat nem a ministériumnak, hanem az államszámvevőszéknek kell már össze is állítani,mit az,miután még meg nem alakult ezúttal nem tehetett, mit pótolni fog annak revisiójával.Épen azért gondolom, tehát, hogy talán felesleges dolgot cselekedném, ha ennek tartalmát nagy részletességekig bemenve ismertetném ez alkalommal, amidőn még át nem ment azon revision a főszámvevőszék részéről, melyen a törvény értelmében átmennie kell. Tudva ugyanis, hogy e számadás annak jelentése kíséretében még egyszer a ház elé kerül,azt gondolom, hogy a részletezést nagyobb megnyugvással fogja a t. ház tudomásul venni akkor, midőn a felülvizsgálattal megbízott állami orgánum jelentése mellett lehet azokat felmutatni, mint most, mikor az még hiányzik, ugyanazért ez alkalommal rövid akarok lenni és csakis a fődolgokra szorítkozom. (Halljuk!) Ami a zárszámadás külalakját illeti, az egészben és nagyban ugyanaz, ami volt a 68-ik évi zárszámadás külalakja, némi javításokat eszközölni mégis iparkodtam. A t. ház ítéletet fog mondani annak idejében, ha valóban javítások-e azok vagy csak változtatások ? A hasábok czélszerűbb berendezéseire és oly elnevezéseire törekedtem, melyek által az, hogy mi czéloztatik, az azon hasábokban foglalt kimutatással úgyszólván már a nomenclatura által világossá lesz. A mérlegek, melyek mellékelve vannak, szintén a múlt éviek, nevezetesen: egy pénztári mérleg, egy jövedelmi mérleg és egy vagyoni mérleg. Úgy a pénztári mint a jövedelmi mérlegnél külön van tartva a rendkívüli és a rendes bevételek és kiadások, illetőleg jövedelmek és költségek mérlege, mi azelőtt nem volt. Ezáltal némileg nagyobb világosság hozatott a kimutatásba, nem lévén a rendes jövedelem a rendkívüli jövedelemmel és viszont összevegyítve. Azután következik a vagyonmérleg, mégpedig négy rendbeli kimutatás: az ingatlan vagyon, a termesztmények és anyagok, a követelések és a tartozások külön lévén egyenként kimutatva. Ezeknek mint a vagyon formáinak teljessége adja aztán az általános vagyonmérleget, ami „állami leltár“ nevezete alatt jelenik itt meg. Mert amikor mindezek kimutatva vannak, akkor egyszersmind az államleltár is el van készítve. Ami a summázatot illeti, a summázat a múlt évi hármas summázat helyett most csak egyben jelenik meg, azon különbséggel, hogy ezen egy summázat hasábjain egyesítve van mindaz, ami a múltkor háromban volt, úgyhogy nem is merülhet fel ama kétség, amely felmerült tavaly, hogy t. i. a több summázat közül melyik az igazi zárszámadás. Most egyben jelenvén meg a summázat, nyilván ez a tulajdonképeni zárszámadás. Hogy azonban a zárszámadás tartalmilag szegényebbé mégse váljék, fölvétetett ez egybe mindaz, ami a három közt volt taval megosztva. Ezen summázat hasábjainak tartalma a mellékletekben is keresztül van vezetve. A summázat hasábjai megvannak a mellékletekben is, így a három mérleg keresztül van vezetve még az egyes rovatoknál, tehát a zárszámadás minden egyes tételénél is. Ez belátást enged a részletekbe. A summázatnak a czímekre szorítkozása pedig lehetővé teszi az eredménynek az előirányzattal összemérhetését, mi szintén kívánatos. A végeredmény az, hogy a jövedelem és költség, tehát nem a bevételek és kiadások, egybevetése 5.067,316 frt 722 krt jövedelmi fölösleget mutat. Jövedelemnek tekintünk oly bevételt, amely az állam vagyonnak szaporodását eszközli; költségnek oly kiadást, amely annak rovására megy; tehát ha p. o. elköltünk valamely összeget, de azt befektetjük, az kiadás, de nem költség, miután a mielőbb az állampénztárban mint pénz volt meg, azontúl reális értékben lesz meg, de csakugyan meglesz; míg ellenben eladva például úrbéri papírokat, azok ára a pénztárban bevételt képez ugyan, épen úgy, mintha ingatlan vagyon árából folyna be valami , de sem egyik, sem másik nem jövedelem, csak egyszerű bevétel. A jövedelem és költségek egymással arányosítása elég kedvező eredményt mutat az 5,061,316 frt fölöslegben. Ne méltóztassanak azonban gondolni , hogy az mind készpénz. Ilyen csak 1.615,830 forint erejéig, a többi pedig az értékpapírok szaporodásából áll elő részben, az állam birtokában levő tiszai vasúti részvények időközben beállt áremelkedésének folytán. A kimutatott eredmény tényezőiből, tájékozás czéljából ezúttal csak néhány nagyobb tételt akarok kiemelni. Az egyenes adók előirányozva voltak 53 millió 921,000 írttal jövedelmeztek pedig 53,854,046 frt 26 */2 krt, tehát összesen csak 66,953 frt 73*/* krral kevesebbet az előirányzott összegnél, és pedig: kevesebbet jövedelmezett a földadó 2 millió 771,586 frt 29 V2 krral. Az 1868. május 1. és 2. beállott fagy nyomán bekövetkezett ínség folytán ugyan több adóleirást kellett engedni, s ezért igen nevezetesen kevesebbé lett a földadó. A személykereseti adó szintén kevesebbet jövedelmezett mint előirányozva volt és pedig 309,472 frt 80 krral és nem folyt be a királybér-hátralék fejében előirányzott 17,000 frt, az összes kevesebblet tehát tesz 3.098,059 frt 9 y2 krt, ellenben többet jövedelmezett a házadó 330,181 frt 28 ’/2 krral, a jövedelmi adó 1,758,086 frt y2 krral, és hozzáadván a késedelmi kamatok fejében befolyt 942,838 frt 7 krt, az összes többlet 3.031,105 frt 36 krt tesz, melyet a fenn kimutatott hiánynyal egybevetve az érintett 66,953 frt 73 V2 kr kevesebbletet adja. A fogyasztási adók előirányoztattak 11.293,000 frttal, jövedelmeztek pedig 13.182,840 frt 83 krt, tehát 1.889,840 frt 83 krral többet az előirányzott összegnél. Ezen többlethez járul a szeszadó 1.000,874 frt 87’/2 krral, a boradó 540,031 frt 782 krral, a seradó 50,023 frt 86 krral, a hasadó 261,694 frt 76 '/2 krral, a cukoradó 29,215 frt 54’/2 krral, összesen 1.889,840 frt 83 kr. A jövedékek előirányoztattak 36.722,800 frttal, jövedelmeztek pedig 39.360,702 frt 51/2 krt, vagyis 2.637,902 frt 51 V2 krral többet, mint előirányozva volt, és pedig: többet jövedelmezett a sójövedék 1.183,796 frt 39’/1 krral, a dohányjövedék pedig 1.519,044 frt 56 V* krral, összesen tehát e két jövedelmi ág 2.702,840 frt 96 krral, míg a lottó jövedék 64,938 frt 44/2 krral maradt az előirányzat mögött (2.637,902 frt 51 V2 kr.) Itt azonban tekintetbe veendő, hogy a sójövedék jövedelme, az 1868. évi zárszámadásba becsúszott hiba kiegyenlítése czéljából 638,310 frt 97 y2 krral leszállittatott, mely leszállítás nélkül a sójövedéknéli kedvezőbb eredmény 1869-ben helyesebben 1.822,107 frt 37 krt tenne. Az illetékek előirányoztattak 10.702,200 frttal, eredményeztek pedig 14.222,910 frt 32 V1 krt, többet tehát 3.520,710 frt 32 y2 krral, mely többlethez a bélyeg 172,915 forint 82 krajczárral, a dijak és jogilletékek 3,347,421 forint 73 krral, és a fémjelzés 3,217 frt 15 krral, összesen e három ág 3,523 554 frt 70 krral járult, míg az út- és hídvám az előirányzathoz képest 2,843 frt 37 l/2 krral visszamaradt, s így a végeredmény három millió 520,710 frt 322 kr többlet. Áttérvén a kiadásokra következő eredmények mutatkoznak: A királyi udvartartás költsége 3,332 frt 57 kr. A kabineti iroda költsége pedig 2,100 frt 68 krajczár túlhaladást mutat, míg ennek ellenében az álllamadóssági járuléknál 469,338 frt 72 sz kr, a közösügyi költségeknél pedig 2,463,666 frt 24 kvnyi megtakarítás jelentkezik, egyszerűen azért, mert az agio kisebb lett az előirányzottnál, s így az ezüstjárulék kevesebbe került, s mert a vámjövedelmek többet tettek. A földtehermentesítési adósság szimén előirányoztatott 15,589,000 frt, illetőleg a tőketörlesztésre felvett, költséget nem képező két millió 770,500 frtnyi kiadás levonása után tizenkét millió 818,500 frt, míg az eredmény 13,674 307 frt 37 V*kr, és így 855,807 frt 37 1/2 krral többet tett. Az országgyűlés költsége az előirányzott 500,000 frt ellenében 282,625 frt 152 krnyi többletet mutat, míg a ministerelnökségnél 9,394 frt 08 kr, a Felség személye körüli ministériumnál 7,979 frt 44 kr, a belügyministériumnál 98,030 frt 28 kr, a kereskedelmi ministériumnál 112,795 frt 71 kr, a vallás-és közoktatásügyi ministériumnál 124,408 frt 52‘/2 kr, az igazságügyi ministériumnál 468,191 frt 31 ‘/2 kr, a honvédelmi ministeriumnál 855,683 frt 78’/2 kr, és a horvát-szlavén ministeriumnál 1,538 frt 18 krral kevesebb fordul elő. A kiadásokban tételek mutatkoznak, melyek szintén a vagyonszaporodást tanúsítják ; nevezetesen az államvagyonba több mint 5 millió frt erejéig befektetések történtek, de ezen összeg ki van egyenlítve az aktív követelések megfelelő alábbszállása által, tehát sem mint jövedelem, sem mint költség az eredményt nem változtathatja. Én mindezeket csak azért mondtam el, hogy a végeredményeket constatáljam, s hogy az előirányzott, több mint 12 millió deficit ellenében constatáljam a zárszámadásnak alapján, hogy az előrelátott hiány nem állott be, de azért is, hogy megmutassam, miből erednek a többletek, melyek ezen deficitet elenyésztetik. Csakis ezért voltam bátor ezen adatokat felidézni. A tüzetes kimutatások méltánylása véleményem szerint akkor lesz idején, ha a zárszámadás nemcsak a ministérium által beterjesztve, hanem egyúttal az annak megvizsgálására hivatott állami számvevőszék jelentésével kísérve lesz. Most nem marad fenn más, mint kérni a t. házat, méltóztassék gondoskodni, hogy annak idején, midőn az állami számvevőszék megalakulta a kormány által kijelentetni fog, a zárszámadás fölülvizsgálás végett annak kiadassék. Én részemről gondoskodni fogok, hogy az a képviselő uraknak is mielőbb birtokába jusson, mit e perezben egész mérvben még nem eszközölhetek, miután a nyomdai munka még be nem fejeztetett. De a sommázat — úgy reményem — néhány nap alatt ki lesz nyomatva, ki lesznek nyomatva az egyes ministériumok zárszámadására vonatkozó részletezések is, kivévén az aránylag sokkal nagyobb terjedelmű pénzügyminiszeri részletezéseket, melyek teljes kiállítása még pár hétbe kerülhet. A máris kiállított részleteket azonnal, a többieket elkészültek után mindjárt leteendem a ház irodájába s az elnökség utján a képviselő urak tudomására hozandom, méltóztassanak azt a jövő évi költségvetés megbirálásánál felhasználni. (Helyeslés jobb felöl.) A pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Napirenden van Simonyi Ernő határozati javaslata. Széll Kálmán jegyző, Olvassa a békeközvetítés iránti határozati javaslatot. Simonyi Ernő mint indítványozó a szabályok értelmében szót emelvén, constatálja, hogy a kormány a semlegességi kívánatnak, mi a házban a háború kitörésekor kifejeztetett, tényleg eleget tett, s a béke helyreállítása iránti kívánalomnak is eleget tenni iparkodott. A jelen határozati javaslat által nem kíván a kormány eljárását illetőleg ellenséges indulatot tanúsítani, hanem benyújtja azt saját és elvtársai nevében, mert hiszik, hogy a kormány a ház határozata által képessé lesz téve a békealkudozásokat az eddigi eredménynél többre vinni. Azt hiszi, hogy az indítványt pártszempontból tekinteni nem lehet, hanem egyedül Magyarországnak európai állása, és ezen állással összekötött érdeke is a józan politika szempontjából fog tárgyaltatni. Ezek után áttér a franczia-porosz háború eredetének történeti ismertetésére. Nem a spanyol trón betöltésének kérdése volt a hadüzenés valóságos oka, hanem az, hogy a Francziaországra 20 éven át átkosan nehezedő caesarismus érezte, miszerint benn az országban nem számíthat támaszra, s szükségesnek látta, hogy a figyelmet kifelé fordítsa, s a franczia hagyományos politikának kedvezzen, mely szerint az országot apró államokkal kívánták csak körülvétetni, s a német egységet ellenezték. Ezen egység megakadályozása ellen volt intézve a háború, rugói pedig dynasticus ambitio és a belzavaroktóli félelem voltak. 752