Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)

1871-05-04 / 102. szám

­ KÜLFÖLD. F­RA­N­CZ­I­A ÜGYEK. Párisból, f. hó 1-je reggeltől jelentik: „Tegnap este a Porte Maillot és Montmartre közti egész vonalon rettentő ágyazás és puskatü­zelés folyt. A foederáltak összes ütegei sortüzelést folytattak. — A polgárharcz kezdete óta sohasem lehetett valami ehhez hasonlót hallani. Azt állítják, hogy a Versailles-iak nyugaton az általános támadást megkezdték. — Itt ingerültség uralkodik. — Az utczákon megrémült csapatok gyülekeznek.“ Versailles-h­ A f. he­­ jén délben jelentik: „Az Issy-erőd délelőtti 10 órakor föltűzé a parlamen­­tarr-zászlót. — Egy tiszt az erődbe ment, hogy a fölkelőkhöz megvigye a capitulatio föltételeit. Az alkudozások végkép félbeszakasztottak.“ Több mérsékleti párisi lap szerkesztői, miu­tán vád alá helyeztetésök elhatároztatott, kényte­lenek voltak Párist elhagyni. Rossel egy, a végrehajtó­ bizottmányhoz intézett iratban elfogadja hadügyi delegálttá való kine­­veztetését, s ezt mondja: „Önök legteljesebb, s legelszántabb közreműködésére van szükségem, nehogy a jelen viszonyok súlya alatt leroskadjak.“ Párisban a magán távirdai szolgálat ideiglene­sen fölfüggesztetett. A „Times“ egy czikkében kifejti, hogy a Páris körül jelenleg dühöngő harcz eseményei nem csak kebellázítók, hanem a jövőre nézve is baljóslatóbb képet tüntetnek föl, mint a né­met invasió bármely eseménye. „A német há­ború“ — úgymond többek közt­­ „hét hóna­pig tartott, s Francziaországnak több mint egy harmadán át folytattatott egy majdnem 3­ 4 mil­lió főnyi támadó hadsereg által, a leghidegebb telek egyikének közepén. Minden körülmény egye­sült, hogy a harcznak elkeseredettség jellemét adja. A németek a franczia népet saját öröklött ellenségüknek tekintik. Szükséges — mondák — egyszer mindenkorra végezni velük, kioltani bá­torságukat,­­ megalázni kevélységüket. De mégis mindezen ingerlő körülmények daczára sem fe­­dözhetünk föl azok eljárásában bármi olyast is, mit épen úgy föl ne ismernénk ezen versaillesiak, s párisiak egymással szemben való működésében, miután még csak egy hónapig állottak egymással harc­ban. A polgár­háború gyűlölete oly elkese­redéssel bír, melyet nem szárnyalhat túl a Sedan után, vagy a januári hadjárat alatt érzett bár­mely elkeseredés. A most naponként megújuló harcrokban — az összes lapok szerint — saját­­szerű kegyetlenség mutatkozik. Ama fegyverszü­net, melyet csak nagy nehezen lehetett kinyerni, több száz szerencsétlen franczia családnak a leg­­rettentőbb állásból való megszabadítása végett, csak néhány óráig tartott. Azzal az emberiség da­czára tehető sokáig késtek, mivel egyik fél sem akart ellenségével alkudozni. Moltke és Trochu nagyobb készséggel függesztették volna föl ellen­ségeskedéseiket, mint ezen franczia katonák s franczia nemzetőrök, kik még csak néhány héttel előbb egymás oldala mellett harczoltak. A commu­ne párthívei azt mondják, hogy a versaillesi gyűlés támogatói oly emberek, kikkel csak szuronyok ál­tal lehet végezni. Semmiféle amnestiát sem kell azoknak adni; azokat, miután legyőzettek, le kell lőni, mint a leggonoszabb büntetőket. Versailles hasonló modorban tesz viszon­nyilatkozatokat. Azt lehetne föltenni, hogy ezek puszta szavak, de sze­rencsétlenségre minden tény, minden részről azt bizonyítja, hogy a harczoló felek még annál is he­vesebb ingerültség által vannak elsodorva, melyet a megtámadó poroszok idéztek elő. Egészen a fegyverszünet megkezdődésére kitűzött időpontig, sőt még később is, a versaillesi ütegek bombákat vetettek a Neuilly-r­e való főbb elindulási pontok­ra, noha tudni lehetett, hogy az ott összegyüleke­­zettek nem a fölkelő csapatok, hanem oly nem­­harczolók voltak, kik a szerencsétlen lakosok se­gélyezésére készültek indulni. Ezen egész időn át ok nélkül bombázták Párisnak ama részeit, me­lyekről tudva volt, hogy azok nem voltak meg­szállva a fölkelők által, mely bombázás a nép közt a legnagyobb igerültséget idézte elő, és sokat tett a harcz meghosszabbítására. Levelezőnk sze­rint, az egész napon át a versaillesi tisztek igen nagy idegenkedést tanúsítottak a fegyverszünet létezésének elismerésétől, mely idegenkedés több mint esztelenné tétetett ama szellem vadsága ál­tal, mely azt sugallá: „Azok dühösek voltak a miatt, hogy egyáltalában fegyverszünetet kell­ kötniök a fölkelőkkel, s mindent elkövettek, a­mit csak lehetett, annak meghiúsítására. “­­ Másrészről semmi okunk sincs arról kételkedni, hogy a fölkelők ezen ingerültséget kamatostu­l fizetik vissza. Három hónap előtt a francziák, s az­­ egész világon levő barátjaik tiltakoztak a néme­­­­tek bombázása ellen, s vértanuk gyanánt tisztel­­j­­ék a megöletett vagy megsérült személyeket.­­ Most francziák bombázzák Párist, az élettel, s tu­­l­­ajdonnal való oly teljes nem-gondolással, melyet­­ a poroszok sohasem haladhattak volna túl, s tény, hogy a nem-harczolók többet szenvedtek a küzdő felek bombáitól a múlt hónapban, mint a porosz ostrom egész tartama alatt.“ Versailles, május 2. reggel. Az éjjel egy vadász­zászlóalj szuronyszegezve elfoglalta a két párisi zászlóalj által védett clamarti pályaudvart. A pá­­risiaknak 300 halottjuk, nekünk csak néhány sebesü­ltjeink voltak. Két ezred egyúttal megtá­madta az issyi kastélyt, melyet egy időre elhagy­tunk volt. A kastély elfoglaltatott s mi 300 fog­lyot ejtettünk, kik Versaillesba vitettek. Ezen csatát a Vincy parancsnoksága alatt álló tartalék­­­­sereg vívta ki. A municipalis választások minden­­­nütt kielégítően ütöttek ki, t. i. conservativ repub­­licanus szellemben, vagyis Thiersre nézve kedve­­zőleg. A haladó párt Angers, Mans, Perigeauxban győzött. Toulouse, Marseille, St. Etienneben a vá­lasztások kielégítők. Számos választó távol tarta magát. Azon hír, hogy Lyonban ismét lázadás ütött ki, megc­áfoltatik. A vidéken mindenütt nyugalom uralkodik. Issy erőd a clamarti pálya­udvar s az issy-i kastély bevétele folytán teljesen körül van zárolva. Brüssel, máj. 2. Az „Indép.“ Párisból jelenti: Delescluze szintén elfogatott. — A commune utolsó ülésében csak 22 tag szavazott a capitula­tio ellen. Páris, május 2. A commune titkos ülésében ar­ról tanácskozott, nem kellene-e agyonlőni Clu­­seret és Megy-t. A commune egy rendelete kije­lenti, hogy a commune tagjai semmi más bíróság elé nem állíthatók, csak maga a commune ítél­het felettük. Versailles, máj. 2. A tüzérség újból megkezdte az Issy erőd bombázását. — Picard a nemzetgyű­lésben megerősíti a kormány­csapatok által kiví­vott sikert. Páris, máj. 2. Delescluze elfogatott; a felkelők Issy falut ismét megszállották; a versaillesiak újabb ütegeket állítottak fel Point du Jour ellen; a csatározások az egész vonalon folyvást tartanak. Dombrowski Neuillyt megadásra hívta fel. Versailles, máj. 1. „Corresp. Havas“ szerint a békés megoldás létesítése iránti tárgyalás teljesen megszakítottnak tekinthető. Lyon, máj. 2. A tegnap itten kitört zavargás legott elnyomatott. Párisból f. hó 1-ről kelt hivatalos tudósítás sze­rint, a második várövön kívül, mely igen erősen el van torlaszolva, még egy háromszoros váröv védelmezendi a várost a Trocaderon, Montmartren s a Pantheonnál levő támaszpontokkal. 1500 nemzetőr Issyben harcrot állott ki, s elfoglalta a versaillesiak torlaszait. A „Moniteur“ azon hírt említi, hogy Dom­­browszky táborkarával Asniéresben elfogatott. A „Crie du Peuple“ szerint a közjóléti bizott­mány megalakítása 45 szavazattal 23 ellen fogad­tatott el. 2345 ANGOL ÜGYEK. A „Times“ az alsóház f. hó 1-sői szavazatáról szólván, azt mondja, hogy a többség nem azért veté el Smith módosítványát, mintha annak elvét nem helyeselné, hanem csupán azért, mivel a mi­­nistériumot kímérni akarta. A törvényjavaslat sohasem vitattatott komolyan, hanem mindenki által hallgatólag elítéltetett. Egy ily szavazat lesz előjel a jövőre nézve. — E lap reméli, hogy az nem fog előesetet képezni. London, máj. 2. A német győzelmi ünnep a né­met szövetségi követ résztvevője mellett fényesen ment végbe, mintegy két­ezeren vettek benne részt. London, máj. 1. A nemzetközi kiállítás ma meg­­megnyittatott a walesi herczeg által. NÉMET ÜGYEK. A birodalmi gyűlés f. hó 2-iki ülésében az azon törvényjavaslat fölötti vita megkezdése előtt, mely Elsass- és Tiotharingiának Németországgal való egyesítésére vonatkozik, Bismarck így nyilat­kozott : „Tíz hó előtt Németországban senki sem akarta a háborút; azonban mindenki el volt tökélve egy ránk kényszerített háborút keresztülvinni, s ga­­rantiákat keresni, a franczia támadások megúju­lása ellen. Francziaország Elsais birtokában sza­kadatlanul fenyegető Németországot. 1866. augusztus 6-án a franczia követ nekem ultimátumot nyújtott át az iránt, hogy Mainzot Francziaországnak engedjük át, vagy tüsténti hadviselést várjunk. Csupán Napóleon betegsége akadályozá meg a háború kitörését. A legutóbbi háború alatt a semleges hatalmak közbenjárási ajánlatokat tettek. Először is nekünk a hadi költségekkel s a várak lerontásával kellett volna megelégednünk. Ez nekünk nem volt elég. Francziaország kirohanási bástyáját hátrább kel­lene mozdítni. Ezután Elsais és Lotharingia neu­­tralizálását indítványozák, de ezen semleges ál­lamnak se kedve, se ereje nem lett volna háború esetében a semlegességet fenntartani. Nekünk El­­sasst Németországgal területileg vegyesítnünk kel­lett az európai béke biztosítása végett. Igaz ugyan, hogy ennek ellene van az elsassi és lotha­­ringiai lakosság idegenkedése. Azonban ezen la­kosság tisztán német, s Francziaországban nemes német tulajdonainál fogva némi aristokratiát ké­pezett. Mi német türelemmel s szeretettel igyek­­vendünk ezen lakoságot részünkre ismét megnyerni. Név szerint a lakosságnak községi szabadságot fogunk adni. A szövetségtanács a birodalmi gyű­lés által javaslott összes változtatásokat gondosan meg fogja bírálni dolgozzunk együtt, kölcsönös bizalommal.“ Bismarck beszédében továbbá azt is hangsú­lyozza, hogy a netalán jövőben felmerülhető fran­czia támadások ellen kezességek legyenek, s ily kezesség Strassburg kitörő kapujának elzárása, a­mit már az elhalt württembergi király Vilmos is mulaszthatatlannak jelölt meg. Mondja tovább, hogy „garantiákra“ is van szükség, mert az ígé­retek gyakran múlók, s itt nem elegendők. A mi elsassi kormány­formánk kedvezőbb lesz mint a francziáké, ha néhol tán ügyetlenebb is. Mi Elsass- és Lotharingiának több individuális és comm­unális szabadságot nyújtunk. A párisi com­­munisták tulajdonképen — nem beszélek a min­­denároni nemzetközi bajvívókról, hanem a moz­galom eszes magpontjáról — azért harczolnak, a­mit a porosz városi rendszer szolgáltat. Német tü­relemmel és jóakarattal majd ki fogjuk a német földieket Elsassban elégíteni.“ Berlinből f. hó 2-ról jelentik, hogy a jutalmi tör­vény előleges tárgyalása végett a bizottmány Schlei­­dennek azon indítványát fogadá el, miszerint sem­miféle jegyzék se állíttassék fel, hanem az 1871. május 1 je előtt forgalomba hozott összes jutalmi papírok forgalomba bocsáttassanak. A „Kreuz Ztg.“ alaptalannak nyilvánítja az angol lapok azon közlését, mintha a békealkudo­zások Brüsselből Berlinbe fognának áthelyeztetni. A „Nordd. Alig. Ztg.“ szerint, a brüsseli béke­alkudozásoknál a német meghatalmazottak a bé­­ke-előzetek értelmében azt indítványozák, hogy Francziaország negyedévi részletekben 1871. június 2 tól 1874. márczius 2-ikig 5 milliárdot fizessen aranyban vagy hasonértékű papírokban. Azon franczia ellenjavaslat, mely szerint 13 év alatt 1871. július 1-től évenkint 113 milliárd készpénz­­ben fizettetnék ki s a többi 4 milliárdért később átalakítandó nagyobb 5 percentes renteczimek adatnának át, Németországot árfolyam ingadozá­sokkal fenyegeti. E javaslat szerződés-ellenes, szerencsére a német csapatok által megszállott franczia országrészekben elegendő záloggal bírunk az előzetes béke végrehajtása iránt. A „Provinczial Correspondent“ a franczia kor­mányra nézve legsürgetősebbnek jelöli ki minden

Next