Budapesti Közlöny, 1871. május (5. évfolyam, 100-123. szám)
1871-05-04 / 102. szám
KÜLFÖLD. FRANCZIA ÜGYEK. Párisból, f. hó 1-je reggeltől jelentik: „Tegnap este a Porte Maillot és Montmartre közti egész vonalon rettentő ágyazás és puskatüzelés folyt. A foederáltak összes ütegei sortüzelést folytattak. — A polgárharcz kezdete óta sohasem lehetett valami ehhez hasonlót hallani. Azt állítják, hogy a Versailles-iak nyugaton az általános támadást megkezdték. — Itt ingerültség uralkodik. — Az utczákon megrémült csapatok gyülekeznek.“ Versailles-h A f. he jén délben jelentik: „Az Issy-erőd délelőtti 10 órakor föltűzé a parlamentarr-zászlót. — Egy tiszt az erődbe ment, hogy a fölkelőkhöz megvigye a capitulatio föltételeit. Az alkudozások végkép félbeszakasztottak.“ Több mérsékleti párisi lap szerkesztői, miután vád alá helyeztetésök elhatároztatott, kénytelenek voltak Párist elhagyni. Rossel egy, a végrehajtó bizottmányhoz intézett iratban elfogadja hadügyi delegálttá való kineveztetését, s ezt mondja: „Önök legteljesebb, s legelszántabb közreműködésére van szükségem, nehogy a jelen viszonyok súlya alatt leroskadjak.“ Párisban a magán távirdai szolgálat ideiglenesen fölfüggesztetett. A „Times“ egy czikkében kifejti, hogy a Páris körül jelenleg dühöngő harcz eseményei nem csak kebellázítók, hanem a jövőre nézve is baljóslatóbb képet tüntetnek föl, mint a német invasió bármely eseménye. „A német háború“ — úgymond többek közt „hét hónapig tartott, s Francziaországnak több mint egy harmadán át folytattatott egy majdnem 3 4 millió főnyi támadó hadsereg által, a leghidegebb telek egyikének közepén. Minden körülmény egyesült, hogy a harcznak elkeseredettség jellemét adja. A németek a franczia népet saját öröklött ellenségüknek tekintik. Szükséges — mondák — egyszer mindenkorra végezni velük, kioltani bátorságukat, megalázni kevélységüket. De mégis mindezen ingerlő körülmények daczára sem fedözhetünk föl azok eljárásában bármi olyast is, mit épen úgy föl ne ismernénk ezen versaillesiak, s párisiak egymással szemben való működésében, miután még csak egy hónapig állottak egymással harcban. A polgárháború gyűlölete oly elkeseredéssel bír, melyet nem szárnyalhat túl a Sedan után, vagy a januári hadjárat alatt érzett bármely elkeseredés. A most naponként megújuló harcrokban — az összes lapok szerint — sajátszerű kegyetlenség mutatkozik. Ama fegyverszünet, melyet csak nagy nehezen lehetett kinyerni, több száz szerencsétlen franczia családnak a legrettentőbb állásból való megszabadítása végett, csak néhány óráig tartott. Azzal az emberiség daczára tehető sokáig késtek, mivel egyik fél sem akart ellenségével alkudozni. Moltke és Trochu nagyobb készséggel függesztették volna föl ellenségeskedéseiket, mint ezen franczia katonák s franczia nemzetőrök, kik még csak néhány héttel előbb egymás oldala mellett harczoltak. A commune párthívei azt mondják, hogy a versaillesi gyűlés támogatói oly emberek, kikkel csak szuronyok által lehet végezni. Semmiféle amnestiát sem kell azoknak adni; azokat, miután legyőzettek, le kell lőni, mint a leggonoszabb büntetőket. Versailles hasonló modorban tesz viszonnyilatkozatokat. Azt lehetne föltenni, hogy ezek puszta szavak, de szerencsétlenségre minden tény, minden részről azt bizonyítja, hogy a harczoló felek még annál is hevesebb ingerültség által vannak elsodorva, melyet a megtámadó poroszok idéztek elő. Egészen a fegyverszünet megkezdődésére kitűzött időpontig, sőt még később is, a versaillesi ütegek bombákat vetettek a Neuilly-re való főbb elindulási pontokra, noha tudni lehetett, hogy az ott összegyülekezettek nem a fölkelő csapatok, hanem oly nemharczolók voltak, kik a szerencsétlen lakosok segélyezésére készültek indulni. Ezen egész időn át ok nélkül bombázták Párisnak ama részeit, melyekről tudva volt, hogy azok nem voltak megszállva a fölkelők által, mely bombázás a nép közt a legnagyobb igerültséget idézte elő, és sokat tett a harcz meghosszabbítására. Levelezőnk szerint, az egész napon át a versaillesi tisztek igen nagy idegenkedést tanúsítottak a fegyverszünet létezésének elismerésétől, mely idegenkedés több mint esztelenné tétetett ama szellem vadsága által, mely azt sugallá: „Azok dühösek voltak a miatt, hogy egyáltalában fegyverszünetet kell kötniök a fölkelőkkel, s mindent elkövettek, amit csak lehetett, annak meghiúsítására. “ Másrészről semmi okunk sincs arról kételkedni, hogy a fölkelők ezen ingerültséget kamatostul fizetik vissza. Három hónap előtt a francziák, s az egész világon levő barátjaik tiltakoztak a németek bombázása ellen, s vértanuk gyanánt tiszteljék a megöletett vagy megsérült személyeket. Most francziák bombázzák Párist, az élettel, s tulajdonnal való oly teljes nem-gondolással, melyet a poroszok sohasem haladhattak volna túl, s tény, hogy a nem-harczolók többet szenvedtek a küzdő felek bombáitól a múlt hónapban, mint a porosz ostrom egész tartama alatt.“ Versailles, május 2. reggel. Az éjjel egy vadászzászlóalj szuronyszegezve elfoglalta a két párisi zászlóalj által védett clamarti pályaudvart. A párisiaknak 300 halottjuk, nekünk csak néhány sebesültjeink voltak. Két ezred egyúttal megtámadta az issyi kastélyt, melyet egy időre elhagytunk volt. A kastély elfoglaltatott s mi 300 foglyot ejtettünk, kik Versaillesba vitettek. Ezen csatát a Vincy parancsnoksága alatt álló tartaléksereg vívta ki. A municipalis választások mindennütt kielégítően ütöttek ki, t. i. conservativ republicanus szellemben, vagyis Thiersre nézve kedvezőleg. A haladó párt Angers, Mans, Perigeauxban győzött. Toulouse, Marseille, St. Etienneben a választások kielégítők. Számos választó távol tarta magát. Azon hír, hogy Lyonban ismét lázadás ütött ki, megcáfoltatik. A vidéken mindenütt nyugalom uralkodik. Issy erőd a clamarti pályaudvar s az issy-i kastély bevétele folytán teljesen körül van zárolva. Brüssel, máj. 2. Az „Indép.“ Párisból jelenti: Delescluze szintén elfogatott. — A commune utolsó ülésében csak 22 tag szavazott a capitulatio ellen. Páris, május 2. A commune titkos ülésében arról tanácskozott, nem kellene-e agyonlőni Cluseret és Megy-t. A commune egy rendelete kijelenti, hogy a commune tagjai semmi más bíróság elé nem állíthatók, csak maga a commune ítélhet felettük. Versailles, máj. 2. A tüzérség újból megkezdte az Issy erőd bombázását. — Picard a nemzetgyűlésben megerősíti a kormánycsapatok által kivívott sikert. Páris, máj. 2. Delescluze elfogatott; a felkelők Issy falut ismét megszállották; a versaillesiak újabb ütegeket állítottak fel Point du Jour ellen; a csatározások az egész vonalon folyvást tartanak. Dombrowski Neuillyt megadásra hívta fel. Versailles, máj. 1. „Corresp. Havas“ szerint a békés megoldás létesítése iránti tárgyalás teljesen megszakítottnak tekinthető. Lyon, máj. 2. A tegnap itten kitört zavargás legott elnyomatott. Párisból f. hó 1-ről kelt hivatalos tudósítás szerint, a második várövön kívül, mely igen erősen el van torlaszolva, még egy háromszoros váröv védelmezendi a várost a Trocaderon, Montmartren s a Pantheonnál levő támaszpontokkal. 1500 nemzetőr Issyben harcrot állott ki, s elfoglalta a versaillesiak torlaszait. A „Moniteur“ azon hírt említi, hogy Dombrowszky táborkarával Asniéresben elfogatott. A „Crie du Peuple“ szerint a közjóléti bizottmány megalakítása 45 szavazattal 23 ellen fogadtatott el. 2345 ANGOL ÜGYEK. A „Times“ az alsóház f. hó 1-sői szavazatáról szólván, azt mondja, hogy a többség nem azért veté el Smith módosítványát, mintha annak elvét nem helyeselné, hanem csupán azért, mivel a ministériumot kímérni akarta. A törvényjavaslat sohasem vitattatott komolyan, hanem mindenki által hallgatólag elítéltetett. Egy ily szavazat lesz előjel a jövőre nézve. — E lap reméli, hogy az nem fog előesetet képezni. London, máj. 2. A német győzelmi ünnep a német szövetségi követ résztvevője mellett fényesen ment végbe, mintegy kétezeren vettek benne részt. London, máj. 1. A nemzetközi kiállítás ma megmegnyittatott a walesi herczeg által. NÉMET ÜGYEK. A birodalmi gyűlés f. hó 2-iki ülésében az azon törvényjavaslat fölötti vita megkezdése előtt, mely Elsass- és Tiotharingiának Németországgal való egyesítésére vonatkozik, Bismarck így nyilatkozott : „Tíz hó előtt Németországban senki sem akarta a háborút; azonban mindenki el volt tökélve egy ránk kényszerített háborút keresztülvinni, s garantiákat keresni, a franczia támadások megújulása ellen. Francziaország Elsais birtokában szakadatlanul fenyegető Németországot. 1866. augusztus 6-án a franczia követ nekem ultimátumot nyújtott át az iránt, hogy Mainzot Francziaországnak engedjük át, vagy tüsténti hadviselést várjunk. Csupán Napóleon betegsége akadályozá meg a háború kitörését. A legutóbbi háború alatt a semleges hatalmak közbenjárási ajánlatokat tettek. Először is nekünk a hadi költségekkel s a várak lerontásával kellett volna megelégednünk. Ez nekünk nem volt elég. Francziaország kirohanási bástyáját hátrább kellene mozdítni. Ezután Elsais és Lotharingia neutralizálását indítványozák, de ezen semleges államnak se kedve, se ereje nem lett volna háború esetében a semlegességet fenntartani. Nekünk Elsasst Németországgal területileg vegyesítnünk kellett az európai béke biztosítása végett. Igaz ugyan, hogy ennek ellene van az elsassi és lotharingiai lakosság idegenkedése. Azonban ezen lakosság tisztán német, s Francziaországban nemes német tulajdonainál fogva némi aristokratiát képezett. Mi német türelemmel s szeretettel igyekvendünk ezen lakoságot részünkre ismét megnyerni. Név szerint a lakosságnak községi szabadságot fogunk adni. A szövetségtanács a birodalmi gyűlés által javaslott összes változtatásokat gondosan meg fogja bírálni dolgozzunk együtt, kölcsönös bizalommal.“ Bismarck beszédében továbbá azt is hangsúlyozza, hogy a netalán jövőben felmerülhető franczia támadások ellen kezességek legyenek, s ily kezesség Strassburg kitörő kapujának elzárása, amit már az elhalt württembergi király Vilmos is mulaszthatatlannak jelölt meg. Mondja tovább, hogy „garantiákra“ is van szükség, mert az ígéretek gyakran múlók, s itt nem elegendők. A mi elsassi kormányformánk kedvezőbb lesz mint a francziáké, ha néhol tán ügyetlenebb is. Mi Elsass- és Lotharingiának több individuális és communális szabadságot nyújtunk. A párisi communisták tulajdonképen — nem beszélek a mindenároni nemzetközi bajvívókról, hanem a mozgalom eszes magpontjáról — azért harczolnak, amit a porosz városi rendszer szolgáltat. Német türelemmel és jóakarattal majd ki fogjuk a német földieket Elsassban elégíteni.“ Berlinből f. hó 2-ról jelentik, hogy a jutalmi törvény előleges tárgyalása végett a bizottmány Schleidennek azon indítványát fogadá el, miszerint semmiféle jegyzék se állíttassék fel, hanem az 1871. május 1 je előtt forgalomba hozott összes jutalmi papírok forgalomba bocsáttassanak. A „Kreuz Ztg.“ alaptalannak nyilvánítja az angol lapok azon közlését, mintha a békealkudozások Brüsselből Berlinbe fognának áthelyeztetni. A „Nordd. Alig. Ztg.“ szerint, a brüsseli békealkudozásoknál a német meghatalmazottak a béke-előzetek értelmében azt indítványozák, hogy Francziaország negyedévi részletekben 1871. június 2 tól 1874. márczius 2-ikig 5 milliárdot fizessen aranyban vagy hasonértékű papírokban. Azon franczia ellenjavaslat, mely szerint 13 év alatt 1871. július 1-től évenkint 113 milliárd készpénzben fizettetnék ki s a többi 4 milliárdért később átalakítandó nagyobb 5 percentes renteczimek adatnának át, Németországot árfolyam ingadozásokkal fenyegeti. E javaslat szerződés-ellenes, szerencsére a német csapatok által megszállott franczia országrészekben elegendő záloggal bírunk az előzetes béke végrehajtása iránt. A „Provinczial Correspondent“ a franczia kormányra nézve legsürgetősebbnek jelöli ki minden