Budapesti Közlöny, 1871. október (5. évfolyam, 225-250. szám)

1871-10-22 / 243. szám

Buda-Pest 1871 243. szám Vasárnap, October 22 KÖZLÖNY. LAP. gnunniUs : Pesten , lstrui-ittu 10-ik team 1. emelet. Kusiuruu : Pesten, Barátok-tar* 7. u. a. fSldssint. KIkBATOS in kttlMasse­rhns. Mnnitat­­les IsTslsk­esek rendes IsrelesHektai le­­gsdtatDsk sL EiAvin­títi Ájuk :Hivatalos N­iiditrski : N inmi rom idnitislMii.:Budapetti b­án kobdta : A hivatalos „Értesítőbe­* igtatandi hirdeted dijait a hirdetménynyel együtt előlege*«« beküldendő, még pedig: 100 szóig egyszeri hirdetés-Égési évi» . . . Égé» i­re. . . 18 frt. — kr. Félévi* .... Félévi* . . . . B » ért 1 frt, és 30 kr. a bélyegért, 100— Negyid frr* . . . . « . Negyed évre . .* 200-ig 2 frt, 200—SOO-ig 3 frt és igy tovább minden 100 esőért 1 frttal több. VisilIlISITillI: Egyhasébos petit sor egy»eri hirdetésért 10 kr. többszöri hir­detésért 9 kr. minden beigtatás­­nál. A bélyeg­ dij külön minden beiktatás után 30 kr »est. ért HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. és Apost. kir. Felsége f. hó 11-ről kelt legfelsőbb elhatározással legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott, hogy gróf Beust Ferdinand Frigyes birodalmi kanczellár, a legmagasb ház, s a külügyek ministere, a würtembergi király ő felsé­ge által neki adományozott würtembergi koro­na-rendnek nagy keresztjét, és Hofmann Lipót Frigyes titkos tanácsos, s ugyanazon ministerium osztályfőnöke, a neki a bajor király ő felsége ál­tal adományozott Sz.­Mihályról nevezett érdem­rend nagy­ keresztjét elfogadhassák és viselhessék. Ö cs. és Ap. kir. Felsége f. évi oct. 11-töl kelt legfelsőbbb elhatározással, ács. és kir. banjanikai consuli ügynök, Draganchich Szaniszlónak, a neki adományozott olasz korona rend lovag keresztjének elfogadását és viselését legkegyelmesebben meg­engedni méltóztatott. A m. k. pénzügyminister dr. Kaveczky Kornélt a máramaros­szigeti bányaigazgatóság kerületébe királymezői kincstári orvossá nevezte ki. A m. kir. pénzügyminister Tafemner István és Seide Gyula végzett erdésznövendékeket, előbbit a soóvári, utóbbit a kolozsvári m. k. jószágigazga­tóság kerületébe m. kir. erdőgyakornokokká ne­vezte ki. A földmivelés-, ipar és kereskedelmi magy kir. minister a Szilassy László irodatiszt lemondása ál­tal üresedésbe jött irodatiszti állomásra Bonis Mi­hályt nevezte ki. A közmunka és közlekedési m. kir. minister a vezetése alatti ministerium számvevőségéhez Vet­ter Sándor, ideigl. nyugalmazott m. kir. állam számvevőségi számtanácsost, számtanácsossá ; — Schmausz Jakab II ad rendű­ számtisztet I fő rendű számtisztté; — Frank Endre III­ ad rendű számtisztet II-ad rendű számtisztté, és Dede Zsig­­mond számvevőségi dijnokot III-ad rendű szám­tisztté nevezte ki. A soproni iparos­ kölcsön-előlegezési egyletből alakult sopronyi kereskedelmi és iparbank alap­szabályai f­­é jul. 24-én kelt legfelsőbb elhatáro­zás folytán a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi m. k. ministerium által f.é. 11,193. sz. alatt a tör­vényes bemutatási záradékkal elláttattak. Vasmegyében Alha mezővárosban folyó évi no­vember hó 1 én postaállomás lép életbe, levél- és kocsipostai küldemények szállítására, mely össze­köttetését a felső-eör­hartbergi állomással, napon­kint közlekedő kocsi-küldöncz által tartja fenn. NEMHIVATALOS RÉSZ. EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. Meghívás a kolozs-dobokamegyei tankerületi néptanítók egylete megalakulása czéljából Kolozsvárt, 1871-ik évi no­vember hó 2­4-ik napjain tartandó néptanítói gyűlésre. Az erőknek egyesülés általi tömörítése szolgál a haladás egyedüli biztos eszközéül. E nézet érvényre jut a társadalom minden kö­rében ; naponkint szaporodik a különböző egyle­tek száma, s az ekként egyesített erő csodás mű­­veknek ad létert. De különösen mi — néptanítók — érezzük az egyesülés szükségességét; érezzük, hogy szemben a népnevelés terén felmerülő, sokszor egymással ellentétes mozgalmakkal szilárd álláspontot kell elfoglalnunk ; ki kell vívnunk, hogy ott, hol a népnevelés ügyéről van szó, első­sorban a szak­emberek véleménye vétessék figyelembe; ki kell vívnunk anyagi jobblétünket, önállóságunkat, de egyszersmind érdemeket kell szereznünk mind­ezekre, lépést kell tartanunk a korszellemmel, ha­ladnunk, tökélyesbb­lnünk kell, nem feledkezvén meg arról sem, hogy leginkább mi vagyunk hi­vatva a népnevelési intézetek fölvirágzásának elő­­segélésére. Mindezekre csakis egyetértés, egymás kölcsö­nös gyámolítása esetén leszünk képesek. Elszige­telve elsöpör az áradat, eredménytelen tusává vá­lik az egyesek küzdelme, míg egyesülve urai leen­­dü­nk a helyzetnek, tekintélyt, anyagi jólétet vív­hatunk ki, de egyszersmind hathatósan segíthet­jük elő önképzésünket s a népnevelés fölvirág­zását. Napról-napra szaporodnak hazánkban a népta­nítók egyletei, ezek némelyike már is meglepő eredményt képes fölmutatni — s a néptanító, ki eddig egyedül állott, örömmel tapasztalja, hogy vele egy czélra törekvő, ugyanazon ügyért buzgó társak veszik körül, s hogy a nagy eszme — mint közös tulajdon — közös erővel karoltatik föl az egyesülés által bátrakká, reménységben gazda­gokká, kitartókká s erélyesekké vált néptanítók által. Az egyesülésnek az elmondottakban röviden fölmutatott szükségességét érezve,­­ Kolozsvár városa összes néptanítói a köz­hajtásnak véltek eleget tenni, midőn az erdélyi részek középpont­ján, mintegy hazánk második fővárosa körében, egy életerős néptanító egylet létesítése czéljából lépéseket tettek, — s midőn ezen egylet szerve­zésének eszközlésére Kolozsvár városában f. évi november hó 2—4-ik napjaiban a kolozsvári or­szágos vásár folyama alatt tartandó közgyűlésre Erdély buzgó néptanítóit s tanítónőit felekezeti különbség nélkül, valamint a népnevelés ügyének bő kebb­i barátait ezennel meghívjuk, hisszük, hogy meghívásunk mindenütt szives fogadtatásra találand. Bár a megalakulandó egylet — több okokból — a „Kolozs-dobokamegyei tankerületi néptaní­tók egylete“ czímet viselend, mindazonáltal Er­dély egyéb részeiben lakó egytársaink csatlako­zására is számítunk, annyival inkább, mivel szék­helyét itt a központban tartó, de több körökre oszló egyletünk kellő támogatás esetén egész Er­délyre kiható üdvös működést fejthet ki. Buzgó nevelésügy barátok, különösen sz. kir. Kolozsvár város érdemteljes elöljáróinak támoga­tását kinyervén, azon kedvező helyzetben va­gyunk, hogy már az alakulást eszközlő közgyű­­lést is élvezetessé s tanulságossá tehetjük, arról sem feledkezvén meg, hogy kinek-kinek saját sze­mélyére szállásokról és étkezésről gondoskodva — képessé tehessük vidéki ügytársainkat a köz­gyűlésben nagyobb mérvű­ anyagi áldozatok té­tele nélkül részt vehetni. A közgyűlés programmja következő: November 2 dikán délelőtt és délután a vidék­ről érkezők elszállásolása. E czélból a szállásra igényt tartók Szász Lajos néptanító ur lakásán (bel-farkas utcza 76. sz. a.) jelenendnek meg. Ugyanaz­nap este 6 órakor előértekezlet a ref. főiskola helyiségében. November 3-dikán d. e. 10 órakor közgyűlés a városház nagy termében. Ezen közgyűlés az alap­szabály-terv megvitatása, az egyleti tisztvisei megválasztása, az egylet szervezése és indítvá­nyok tárgyalásával foglalkozand. Délben közebéd. Délután a helybeli tanintéze­tek s egyéb látnivalók megszemlélése. November 4-dikén d. e. 8 —10 óra közt minta­­tanitások megszemlélése. IPSz­K? ! 11 órakor zárközgyülés, mely értekezések meg­hallgatása- s a minta tanításra tett észrevételek megvitatásával foglalkozand. A gyűlés ügyrendje az előértekezleten állapitta­tik meg s tétezik közzé. Gondoskodtunk arról is,­­hogy ez alkalommal az újabb taneszközök s tankönyvekkel­ megismer­kedhessünk. E czélból taneszközkiállítást rende­­zendünk, mely a gyűlés napjain mindenki szá­mára nyitva álland. Fáradozásaink jutalmául csak is egytársaink minél nagyobb számbani megjelenése szolgáland, ezt remélve, örömmel s­­zíves ügytársi vendég­­szeretettel nézünk a rég óhajtott találkozás elé, fölkérve azon vidékieket, kik elszállásoltatni óhaj­tanak, hogy ebbeli igényükről az illető albizott­­mány elnökét Szász Lajos urat legkésőbb october hó 28-ig bérmentes levélben értesitni szívesked­jenek. Kelt Kolozsvárit, a kolozs-dobokamegyei tan­kerületi néptanitók egyletét szervező bizottmány 1871. évi okt. 12 én tartott üléséből. Szabó Endre, Tóth Tamás, bizottmányi jegyző, bizottmányi elnök. Taneszközeink a londoni világtárlaton. Gönczy Pál, mint osztálytanácsost a közoktatási minister a végből küldötte ki a londoni kiállítás­ra, hogy a taneszközök és iskolai oktatás útján előállított eredmények felől ottan szerzett észlele­teit, hazai érdekben érvényesítse. Gönczy Pál úr jelentése, melyet a m. kir. közoktatási minister elé terjeszte, így szól: Az angol, franczia, itt-ott németországi volt vi­lág­tárlatokban az emberi munka és szorgalom minden nemével egyszerre léptek föl, s ezeknek tömeges nagyszerűségével kívántak a látogató kö­zönségre hatni; az 1871-diki nemzetközi kiállítás rendezésekor a gyakorlatiasságáról ismert angol nemzet azon elvből indult ki, hogy az ipar­ műter­mékekből a vizsgálódni és okulni szerető közönség elé egyszerre csak egy-kétfélét tárjon föl, s így azt, a­mit kiállít, könnyen áttekinthetővé, s ez ál­tal tanulságossá tegye. Ez okból a tudomány, művészet és ipar termé­keit több szakaszra és így több év alatti szemlél­­tetésre úgy osztotta föl, hogy egy évben három, legfölebb négyféle ágát állítsa ki közszemléletre. Ez évben két főosztály állíttatott föl, egyik a szépművészet, másik az ipar és tudomány szá­mára. A szépművészetből a tárlat tárgyai voltak : olív- és vízfestmények, rajzok, s különféle anyagból faragott és öntött szobrok.

Next