Budapesti Közlöny, 1872. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1872-09-10 / 206. szám

hetik ugyan, de melynek szellemi, erkölcsi és poli­tikai értéke nem lesz. (Zajos helyeslés.) Nem fogják t. barátaim tőlem kívánni, hogy én ez időben és e helyen programmal lépjek fel, de engedjék meg, hogy nézeteim köréből csak egy­két vonást emeljek ki. Én a mondottaknál fogva nagy súlyt fektetek a nép nevelésére, de ép oly súlyt fektetek a felsőbb oktatásra. (Helyeslés.) Mert az államot s a társadalmat mégis csak a mi­­veltebb, ennélfogva vagyonosabb osztályok veze­tik, azt pedig a kellő tudományos miveltség és előkészület nélkül sikerrel tenni nem lehet. (Zajos helyeslés.) Én oly nagy súlyt fektetek a tudomá­nyos egyetemre s a középtanodákra, mint a nép­nevelésre. (Zajos helyeslés.) Az egyetem a miveltség, s tudományosság fo­gása és nem pótolja azt az irodalom, főleg oly tu­dományoknál, mint a természettudományok, s az orvosi tudományok. A középtanodáknak pedig egyrészt elő kell készíteni az egyetemre, másrészt practicus élet­pályákra. Midőn a classicus oktatást nem szabad elha­nyagolnunk, a reáltudományok művelésére na­gyobb figyelmet kell fordítanunk, mint eddig, mert csak ez után fogjuk magunkat emancipálni a kül­földről,ha intézeteink az ipar és kereskedelem szá­mára kitűnő szakférfiakat fognak nevelni. (Zajos helyeslés.) Midőn tehát ez irányban javaslatokkal lesz szerencsém fellépni, kérem a tisztelt párt őszinte támogatását, de kérem egyszersmind a párt egyes tagjai rokonszenvét és barátságát, mert csak úgy lehet parl­amenti kormányon sikerrel működni ha a párt teljes bizalommal viseltetik miniszerei iránt és azokat nem mint idegenszerű elemet te­kinti , de mint saját köréből jövő egyénisé­geket felkarolja és szeretettel támogatja. (Élénk hosszas éljenzés.) (P. Napló ) Kis Sztapár, sept. 8. A Türr tábornok által a kis­ sztapár-újvidéki csatorna elején király ő fel­sége által tett első ásó csapás emlékére emelt szo­bor ma reggel nagy közönség jelenlétében ünne­­pélyesen lelepleztetek. A szobor kitűnően sikerült. Az emelked­ett hangulatú közönség Tisza ministert lelkes éljenzéssel fogadta. Az ünnepélyt fényes bankett követte. — Fest Imre, a kereskedelmi Ministerium volt államtitkára sept. 7-én délben a Hungária díszter­mében bucsulakomára hivta meg a ministerium hivatal­nokait s egyúttal azokat, kik e ministeriumban az ala­kulás kezdetén működtek, de azóta eltávoztak, úgy­mint : Gorove István, Hidegbéty Antal és Harkányi Frigyes urakat. A lakoma igen kedélyes folyamot van s a szokásos felköszöntések sűrűn követték egymást, melyekben az oroszlán rész különösen Szlávy és Gorove urakat illette. A toasztok sorát maga a házigazda, Fest Imre ur nyitotta meg, éltetve a közgazdasági ministe­rium megalkotóját: Gorovet s annak utódát Szlávy Józsefet. — GRAILICH TANÁR JUBILAEUMA. A pozsonyi evang. lyceumban f. hó 5-én, a tanév ünnepélyes meg­­nyitásával,­egy más megható ünnepély is volt egybekötve. Grailich József tanár félszázados jubilaeuma. A tanév megnyitását képező szokásos egyházi szertartások be­fejezte után felállott Geduly Lajos superintendens és hosszabb beszédben ünneplé Grailich tanár sok fárad­sággal, keserűséggel és csalódással párosult félszázados működését, melyért bő kárpótlást nyújt az ünnepeltnek sok száz volt tanítványának az ünnepen megjelenése. Azután előadván azon kitüntetést, melyben az ünne­pelt a fejedelem által részesittetett, a még mindig ép, erős aggastyánnak mellére tűzte a király által neki adományozott érdemkeresztet. Végül megemlítő szónok, hogy Grailich az első protestáns tanár, kinek a fejede­lem 200 frtnyi évdíjat rendelt, és azon óhaját fejezé ki, vajha ez örömnapról még sokáig megemlékezhet­nék. Az ünnepelt meghatottan felelt ez üdvözletre. Mi­után még egy pozsonyi polgár átadott az ünnepeltnek egy volt tanítványai között gyűjtött, s 1300 frtot tevő ajándékot, két theologiai hallgató elmondta ez alka­lomra készített üdvözlő költeményét. Az egész ünne­pélyt Kölcsey hymnusának eléneklése fejezte be. — A KAPITÁNYSÁG Wertheim II. kereskedőt, ki rendőri tilalom daczára önkéntes árverést tartott, 200 frt bírsággal fenyité. K­­­ I F Ö I D. NÉMET ügyek. Berlin, sept. 7. A mai diszebédnél Vilmos császár a következő pohárköszöntőt mondá: „ A legszívélyesebb köszönet érzelmeivel poharamat császári vendégeim jólétéért emelem.“ Az ezen köszöntőre következett zene áttért a „Gott er­halte Franz den Kaiser“ dallamra, mire Ferencz József császár kelt föl és Vilmos császár jóki­­vonatait szívélyesen megköszönve válaszolt és ezeket mondá: „Isten tartsa és oltalmazza Vil­mos császárt, Auguszta császárnét, és a királyi házat !“ Rövid időköz után Sándor császár emelt szót és ezeket mondá: „Én a vitéz porosz had­seregre ürítem poharamat!“ — Az orosz császár Károly és Albrecht (az atya) porosz herczegeket orosz tábornagyokká nevezte ki. Berlin, sept. 7. A fehér teremben tartott nagy díszebéden Ferencz József császár Auguszta csá­szárné és Vilmos császár közt foglalt helyet. Sán­dor császár Auguszta császárnétól balra, amat­tól balra Victoria koronaherczegné, Vilmos csá­szár mellett a badeni nagyherczegné, e mellett a német koronaherczeg ült, s ehez sorakoztak a többi fejedelmi uraságok. Az austriai császár porosz egyenruhát viselt egy porosz érdemrend szalagával; Sándor császár a porosz egyenruhát és egy austriai rend szalagát; Vilmos császár az austriai egyenruhát és az orosz Szent­ András rend szalagát. Szemben a császárokkal ültek : Gortsakoff és Bismarck herczegek, Andrássy és Berg grófok ; ezekhez sorakoztak legközelebb : Bellegarde, Schuwaloff és Adlerberg grófok, Dubril és Károlyi nagy­követek, Milutine és Roon hadügyministerek, és igy tovább a császári vendégek többi környezete. Berlin, sept. 8. Ferencz József császár, mint legfelsőbb kíséretéről állíttatik, a legjobb egész­ségben van, és a Berlinben való legszívélyesebb fo­gadtatásáról minden tekintetben kielégítőleg nyilatkozott. A három császár közti érintkezés oly bizalmas jellemű, mintha csak közeli roko­nok lenné­nek. Ferencz József császár a szász­­koronaherczeggel és Miksa Manó bajor herczeg­­gel, gróf Stillfried főszertartásmester áttal kísér­­tetve ma reggel 8 órakor a Hedvig-templomba ment. A bejáratnál az összes papság által fogad­tatott, egy csendes misét hallgatott és 8’­a órakor visszatért a kir. palotába. Berlin, sept. 8. Ma déli 1 órakor történt az állatkertbe való kocsizás, hova Vilmos és Ferencz József császárok, valamint Auguszta császárné, az orosz császár, a trónörökös-nagyherczeg és a német koronaherczeg együtt mentek el. A többi fejedelmek a nagy csillagnál az állatkertben várták a felségeket; innen együtt folytatták a kocsizást. Az állatkerttel szomszédos utczák, va­lamint a kert bejárata Ünnepiesen valónak fel­­diezítve. Az igazgató­tanács és az igazgató Bo­­dinus fogadták a felségeket, és vezették őket körül a kertben. A közönség, mely már korán reggel nagy számban jelent meg, lelkesülten üdvözli az uralkodókat. Majdnem egy órai idő­­zés után a két császár és a többi fejedelmek Potsdamba mentek. Berlin, sept. 8. Hg.Gortsakoff ma hosszabban értekezett Bismarck hggel. Délután a legmagasb uraságok Portsdamot, Sansoucit, Glienke várát és Babelsberg várát látogatták meg; innen este 7 órakor kocsiztak el az új palotába, hol a koro­­naherczegnél b­eázás volt. Az uj palota és kör­nyéke fényesen ki volt világitva.Az ünnepélynek a legszebb idő kedvezett Berlin, Bept. 9. A mai nagy takarodó a legfé­nyesebben ment végbe. Az összes ezredek zené­szei, egészben 1224-en a dobosokkal együtt, 400 fáklyavivő által kisértetve, este 9­s órakor a Frigyes-szobortól a két kertbe indultak, mi­után Sándor és Vilmos császárok az operaház­ból kijöttek és Ferencz József császár az ausz­triai követségi palotából, a­hol a diplomatiai testületet fogadta volt, a kir. várpalotába visz­­szatért. A programaiban kitűzött darabok a leg­fényesebben adattak elő és hatalmas benyomást tettek. Az emberek tolongása roppant nagy volt; az utczák és terek fényesen ki voltak világítva. Különösen fényes benyomást tettek azon villa­mos lángok, melyekkel a kétkert és a régi múze­um oszlopcsarnoka a takarodó végével ki vol­tak világítva. Az uralkodók a kir. palota abla­kaiból tekinték ezen ünnepélyt. A takarodó 10­/2 órakor ért véget. Az épületek közt kitűntek: a városház, a hadügyminiszeri palota, az egyetem, a könyvtár és a katholikus templom; az u­tc­ák közül a hársfasor, az operatőr, a csendőr­piacz és a Vilmos-ut.­­ Berlinből jelentik, hogy ha Bismarck 8-án nagy ebédet adott. 7-én reggeli 7 és 8 óra közt az testőrgya­logezred egyik százada s a testőr-lovasezred 3-ik százada elvitték a zászlókat a királyi palotából. Erre a zászlóelvitel Sándor és Ferencz József csá­szároknál ment végbe. A testőrségi hadtestnek s a sorkatonaságnak s díszszemlére kirendelt csapat­­jai már oly jókor kiindultak a tempelhofi mezőre, hogy kevéssel 3-12 óra után az összes ezredek ké­szen állottak a harczvonalba való bevonulásra. A csapatok a 6-án kiadott l’ordre de bataille szerint két csatarendben voltak felállítva, melyek közül az első az összes gyalogságot s az utászokat, s a második a lovasságot, tüzérséget s a szekerészetet foglalá magában. Az egész díszszemle a testőrhad­test parancsnokló tábornoka, Ágoston würtembergi ág által vezényeltetett. Császár és király Ő Fel­sége 9 és ’­a10 óra közt négyfogatú nyílt kocsi­ban a diszelgési mezőre indult; csak kevéssel ké­sőbb az összes ott jelenlevő német és külföldi fe­jedelmi személyek, s a külföldi tisztek, továbbá császárné, a királyi herczegnők , az idegen feje­delmi hölgyek a tempelhofi mezőre mentek , valamint gróf Andrássy is honvédegyenruhá­ban, Gortsakoff és Bismark herczegek ez­­utóbbi nejével és leányával. — Fél 11 órakor az ausztriai és orosz császárok egy kocsiban együtt érkeztek meg a diszmező közelébe s lóra ül­tek. A német császár eléjük nyargalt s a két császárnak átnyujtá az ordre de bataillet s a front­­rapportot, mig az összes csapatok tisztelegtek és háromszor „hurrák“ t kiáltottak. Miután a tisztel­gő induló eljátszatott, a zenekarok dandáronkint az ausztriai és az orosz néphymnust kezdék játszani. A mindkét csatarend melletti ellovaglás után, mindkét csatarend elléptetése ment végbe. A német császár vezeté mindkétszer az egész dísz- sremlét császári vendégei előtt, míg ezek illető ez­­redeiket az elléptetésnél vezényelték. Frigyes Vil­mos és Henrik herczegek, a koronaherczeg két idősb fia az­ első gyalog testőrezred 1. századának homlokzatán állottak. A német császár az orosz Szt.­György rend és a Szt. István-rend nagysza­lagját viselé. Egy és a 14 rész óra felé a Felségek visszatértek a városba. A közönségnek a szemlé­hez tódulása óriási volt. Már kora reggel óta a tempelhofi mezőhöz vezető utczák elláthatlan nép­tömegekkel és számtalan kocsikkal voltak borítva, melyek a diszelgési helyre özönlöttek, hogy jelen lehessenek a fényes katonai látványon, mely a 3 császár jelenléte által a maga nemében páratlan jellemet nyert. Számos helyeken előkészületek té­tettek a kivilágításra, s átalában az utczák, név­­szerint a kastély közelében, Ünnepies színben tűn­nek fel. Az austriai császár 6 ki fogadtatásáról a „Staats Anzeiger­ utólagosan még megemlíti, hogy azon perezben, midőn a két császár a kastélyba beko­­csizott, azon az austriai császári fekete-sárga zászló volt kitűzve, s az összegyűlt néptömeg által lel­kesülten üdvözöltetek. Augusta császárné az austriai császárt a királyi kastély lépcsőzetén fogadá. A­­ kán herczeg Bismarcknál adandó diploma­tiai ebéden meg fognak jelenni: gr. Andrássy, Hoffmann osztályfőnök, de Pont üdv. tanácsos s a külügyminister többi kísérői, továbbá hg Gortsa­­kofff, gr. Berg tábornagy, Milutine hadügyminister gr. Schuwaloff, hg. Orloff, Dubril nagykövet, gr. Korfil és a többi jelenlevő orosz diplomaták. 1647 FRANCZIA ÜGYEKJ Gambetta egy legközelebb közzétett levélben visszautasítván a meghívást September 4-ike év­napjának Chateau Renardbani megünneplésére, ismétli azon véleményét, hogy inkább az első köztársaság felállítását kellene sept. 22-én meg­ünnepelni. Barátjait arra inti, hogy folytassák propagandájukat a falusi kerületekben, hol a republikánus főtartalék létezik, a­nélkül, hogy el-

Next