Budapesti Közlöny, 1873. február (7. évfolyam, 26-49. szám)
1873-02-01 / 26. szám
Amíg Somogy megyében Somodar, Pálfalu, Kaposvár községekben és Gyepes, Földhíd és Hetényi pusztákon , Tolna megyében Szegszárd és Alsó-Nána községekben uralgott marhavész megszűnt. A vész továbbterjedésének meggátlására és gyors kiirtására szükséges intézkedések megtétele végett a törvényhatóságok szigorú utasításokkal láttattak el. Szlavóniában a horvátországi kormány tudósítása szerint a keleti marhavész folyó évi jan. 1 -től 12-ig Pozsega megyében Porec, Kula Granje községekben, Verőcze megyében Tiburjanci és Saptinovcze községekben uralgott. Az osztrák tartományokban a bécsi csász. kir. belügyimnisterium közlése szerint a keleti marhavész m. é. decz. 30-tól f. é. jan. 15-ig Galicziában a rohatyni, zbarazi, skalati és zaleszcziki járások: Niemeszin, Skorski,Klinscowce, Karszilowka, Supronowka, Karolowka és Lyszkowce, továbbá a kalászi járás Luka községében; Bukowinában a czernoviczi járás Mahala, Slobodzia, és Ranaucze községében ; Morvaországban az olmlitzi, visehaui, littaui prosnitzi és brünni kerületekhez tartozó Szobolin Hradisch, Chwalkovitz, Richtarow, Diedietz, Drizitz, Parerovitz, Stadl, Gross-Senitz, Aujezd, Rybnik, Starnau, Oskau, Sobotsch, Zelhowitz, Smrzitz, Husovitz, Ottnitz, Salbnuss, Rostein és Königsfeld, községekben. Csehországban a brüxi, kompranni, sepfenbergi, pardubitzi, és königshofi kerületekhez tartozó Khan, Komotan, Settenberg, Heinitz, Holics, Streitdorf, Choc, Sezemic, Holoder, Neudorf és Brozan községekben. Alsó Ausztriában a sechshausi, és hernalsi járásokhoz tartozó Rudolfsheim, Penzing, Hernals és Ottakring községekben, valamint Bécs, osztrák birodalmi fővárosok kerületében . Dalmátiában a ragusai és cattarói kerületekhez tartozó: Cibaria, Ossinik, Lastua di Zuppa, Gossip, Boberje di Zuppa, Poljkovacz di Krivosce és Marie di Kuti községekben uralgott. Ellenben múlt évi decz. 30-tól folyó évi január 13-ig fent nevezett ministérium értesítése szerint: Bukovinában a csernoviczi és koczmanni kerülethez tartozó Nowoszilitza és Vasilen községekben ; Galicziában a rohatini, zbarazi és zaleszcziki járásokhoz tartozó Niemszyn, Klinkowce és Szuszkowce községekben; Morvaországban az olmützi, visehaui és sternbergi kerületekhez tartozó: Laucau, Hrepczein, Powel, Bruchotein, Laska, Kronau, Hatschein, Ewanorwitze, Hoschtitz, Schnobolin, Chwalkowitz, Richtarow, Drisitz, Driditz és Stadl községekben . Csehországban a komotaui és königgrätzi kerületek: Seestadt, Pösswitz, Brezhard, Komotan, Sporitz és Harinovec községeiben . Felső-Ausztriában a welsi kerület Bachmanning községében; Alsó-Ausztriában a sechshausi és brücki kerület Gandenzdorf és Simmering községeiben. Bergermelléken: a triesti kerület Chiadino, Szt.Maria Magdalena inferiore, Chiarbola községeiben, valamint Triest városában. Dalmatiában a ragusai és cattarói kerület Cilippi, Lovorno, Mikulic, Romaj, Cibuccia, Ossinik, Lastua di Zuppa és Gossip községeiben az uralgott keleti marhavész megszűnt. Végre Galicziában a brodi kerület Klekofowa nevű határkorcsmájában és a skalati kerület Podwoloczyska nevű majorjában, nemkülönben rosochowacieczi göböly-istállóban. Morvaországban a wischaui, littaui, prossnitzi, brünni és ausatzi kerületek Salbrusz, Rostein, Daassow és Tischau községeiben és az ottnitzi majorban ; Csehországban a pardubitzi és komottaui kerületek Brazan, Neudorf és Redic községeiben ; Alsó-Ausztriában a badeni kerület Perchtolsdorf helységében és Bécs osztrák birodalmi főváros hetedik kerületében a keleti marhavész kiütött. Az alsó-ausztriai helytartóság f. évi jan. 2. és 9 ki átiratai szerint a Hohenau, Dürnkrut, Angern és Marcheg belépő határállomások - a fennálló elővigyázati rendszabályok szemmel tartása mellett — újból megnyittattak, ellenben Bécs osztrák birodalmi főváros kerületéhez tartozó helységekben, valamint Pentzing községében a fejős marha eladása vagy vétele, nemkülönben az onnét vagy odaszállítás további rendeletig betiltatott. A határőrvidéki hatóság, illetőleg katonai parancsnokság folyó évi január 9-iki értesítése szerint pedig a bosniai határon újabban kiütött marhavész következtében a zavaljei belépő állomás elzáratott. Kelt Budapesten, 1873. évi január hó 23-án. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi magy. kir. ministerium. _________________________ _____________ 215 ORSZÁGGYŰLÉSI TUDÓSÍTÁSOK. A KÉPVISELŐHÁZ LXXVIII. ÜLÉSE 1873. január 31-dikén délelőtt 10 órakor. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Waechteil Frigyes, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak: Szlávy József, dr. Pauleit Tivadar, Teefper Ágoston, Szende Béla, Tisza Lajos, Kekkapoly Károly, gr. Pejácsevich Péter. A múlt Illés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesittetik. Elnök bemutatja Nyitra- és Temesmegye feliratait az országgyűlési irományok megküldése iránt. Szatmármegye feliratát a katonai beszállásolások könnyítése iránt. Bobory Károly magánkérvényt nyújt be a malomdij eltörlése tárgyában. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak. Péchy Jenő az iránt interpellálja az igazságügyministert, mikor szándékozik a két hó óta üresedésben levő mátészalkai kir. járásbirói állomást betölteni. Közöltetni fog az igazságügyminiszerrel. Horn Ede arra kéri a pénzügyministert, hogy az 54 milliónyi hitelművelet keresztülvitelének eredményéről értesítse a házat. Tegye ezt annyival is inkább, mert nyugtalanító hírek hallhatók mindenütt. Világosítsa tehát fel ez ügyben mielőbb a házat s nyugtassa meg a közönséget. A ház napirendre tér és tárgyalás alá veszi az 1873-iki költségvetést. Helfy Ignácz ismételve felszólal határozati javaslata mellett, beszéde folyamában reflektál több képviselő által mondottakra. Szól még a pénzügyi bizottság előadója Széll Kálmán : T. ház! Közel 14 napja foly e házban a vita, melyet felszólalásommal megkezdeni szerencsés voltam. A szónokok hosszú sora adta elő nézeteit a 73-ik évi államköltségvetés és az ország pénzügyi helyzete felől. Nem lehet feladatom, végigmenve a szónoklatok hosszú sorain elmondani mindazt, amit azok legnagyobb részében előadott egyes nézetekre talán elmondanom lehetne; visszaélés volna ez tőlem azon kötelességszerű tekintet ellen, melylyel a t. háznak kifáradt türelme iránt tartozom. Feladatomat abban keresem, hogy reflectáljak az előadott észrevételek és kifogások azon részére, és azoknak legfontosabbjaira melyek azon álláspontot, amelyet elfoglalok, sajátlag érintik és megtámadják. Bocsánatot kell kérnem a t. háztól, ha ezt nem tehetem oly rövidséggel, mint azt a vitának előhaladott stádiuma különben talán kívánná (Halljuk!); de iparkodni fogok a lehető legrövidebbre szabni előadásomat, melylyel a vitát berekeszteni hivatva vagyok. (Halljuk !) Több oldalról kifogás létetett azon szellem ellen mely a pénzügyi bizottság jelentésén végigvonul. Több oldalról egyik és másik irányban nem értettek egyet azon alaphanggal, mely az általános jelentés kiindulási pontját képezi. Tisza Kálmán t. képv. ur. azt találja, hogy addig, míg lelkiismeretes meggyőződése a pénzügyi bizottságnak nem engedte, hogy a helyzetet eltitkolja, állásának nehézségei oda vitték, hogy lehetőleg kisebbítse a bajt. Én, t. hát, megengedem, hogy különbözőleg lehet ítélni ezen jelentés értéke, ezen jelentés érdeme felett; de engedje meg a t. képv. ur, azt nem concedálhatom, hogy ezen jelentés nem őszinte, hogy ezen jelentés nem tárja elő a valót egész kiterjedésében, hogy ezen jelentés bármi oldalról palástolni kívánja a hibát, hogy ezen jelentés kisebbíti a bajt. Azt hittem, midőn a t. képv. ur azt állítja, fel fogja fedezni előttem, hogy mi az, amit a bizottság kifelejtett; mi az, amit titkol; mi az, amit szépít; mi az, amit elő sem adott. A t. képv. ur ezt nem tette, állítását egyszerűen azzal vélte bebizonyítani, hogy a bizottság azt mondja, hogy az 1873. évi rendes hiány azért oly nagy, mert a költségvetés rendes előirányzatában a rendkívüli kiadásokból áthelyezett tételek is szerepelnek. Igenis, a pénzügyi bizottság megjegyzésképen egy helyütt mondta ezt, és ez igaz. 12 millió 700.000 írttal emelte a deficitet azon áthelyezés, melyet a bizottság a rendkívüliekből a rendesekbe, úgy a kiadások, mint a bevételekben tett. De vájjon ez kisebbítése-e a bajnak ? Midőn a bizottság hosszú lapokon át, hosszú éveken keresztül az összes eddigi kezelés eredményét, annak árnyoldalait, az előtüntetett hiányokat mind egytől egyig szeik szerint szétszedve elemzi; midőn a pénztári mérlegekről szólván, iparkodik kimutatni, hogy sokkal nagyobb a hiány, mint ahogy azok előtüntetik; midőn a bizottság az állam terheit, kötelezettségeit mind elősorolja ; midőn a bizottság azt mondja, hogy vannak ám a rendkívüli kiadások között is bizonyos tételek, melyek az államnak még sok ideig rendesen előforduló kiadásait fogják képezni, akkor, te hát, azért, mert összehasonlítva a 73-kid '"eitet a többivel, megegyezte, hogy ez még azért is nagyobb, mert nevezetes áthelyezés történt a rendkívüliből a rendesbe, ezt a baj kisebbítésének nevezni, nézetem szerint nem lehet. (Tetszés jobbfelől.:) Figyelmeztetem J. képviselő urat, hogy ez nem is volt intenziója a pénzügyi bizottságnak, és hogy csakugyan nem volt, azt bizonyítottam azon beszédemben, melylyel a t. ház előtt a költségvetési tárgyalást első napon megkezdtem, akkor én tovább menve vizsgálataimban, iparkodtam kimutatni, hogy az előző évek hiánya mekkora volna, ha azon alapra állíttatik a költségvetés, hogy hiány mindaz, ami az állam rendes bevételeiből nem telik. Ezzel magával bizonyítottam, hogy épen nem volt czélja, nem volt szándéka a bizottságnak a bajt kisebbíteni, lejebb szállítani. Helly J. képviselő úr azon beszédében, melylyel határozati javaslatát indokolja, még tovább megy; ő azt találja, hogy ezen jelentés egy véres küzdedelemnek nyomát hordja magán, küzdelemnek a honfiúi kötelességérzet és a pártszempontok között. Nincs ott küzdelem e két szempont közt, küzdelem van ott a számokkal, a tényekkel, azok vannak egymással szembeállítva, az igazság van ott keresve és a bizottság által erejéhez képest tőle telhetőleg kimutatva. Mivel bizonyítja a t. képviselő úr állításait azzal, hogy a jelentés nem akar egyéb lenni, mint előkészítés két dologra : előkészítés az adóemelésre, és előkészítés a kölcsönre. Már engedelmet kérek, ha a bizottság pártszempontból akart volna eljárni, ennél talán ügyesebb eszközöket is talált volna, mert azt talán mégsem .