Budapesti Közlöny, 1874. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1874-02-01 / 26. szám

intézett, néhány kérdést hozzám is tett az első bírósági pesti váltótörvényszék eljárására vonat­kozólag, a­mely kérdésekre tőlem kívánta a felvilá­gosítást. Az ő kérdései a következők voltak: Hogy lett-e és ki által lett utasítva a pesti első folyamodású váltótörvényszék, hogy az 1840. évi XV. és XVIII. t. sz. rendeleteinek mellőzésével a keleti vasút részvénytársaság czégét jegyezze be, s szol­gálhatott-e ezen bejegyzés alapjául azon jegyző­könyv, melyet némely urak 1869- február 15-én az „Európában“ felvettek és végre hogy ily és hasonló alapokon történt-e más üzleti, kereske­delmi vagy részvénytársulatok c­égeinek bejegy­zése az első folyamodású váltó törvényszéknél. E­­ kérdésre, miután a szükséges felvilágosítá­sokat megszereztem magamnak a váltótörvény­széki irattárból, következőleg válaszolok. A pesti váltótörvényszék e tekintetben senkitől semminemű utasítást nem nyert, hanem eljárt az 1840: XVIII. törvényczikk értelmében, annyiban, a mennyiben a benyújtott kérvény, melyet b. Vay Miklós, mint az igazgató tanács elnöke irt alá, mindazon feltételeknek megfelelt, melyeket az idézettt t. ez. 50—55. §-ai követelnek. T. i. a kérvényhez csatolva voltak az alapszabályok, me­lyek felsőbb helyen meg voltak erősítve. Az igazgató tanács továbbá az alapszabályok­nak megfelelő módon, t. i. azoknak 51., 62., 54-ik §-a értelmében volt alakítva. Egyik tagját ugyanis a pénzügyminister ne­vezte ki, a másik tagját a közmunka és közleke­dési minister, a többieket pedig az­ alapszabályok­nak 54. §-a szerint Waring Károly, ki ezen vasút­nak engedélyese volt, hozta javaslatba, a köz­lekedési minister pedig ezeket megerősítette. A bejegyzés a váltótörvényszéknél márt. 8-án, és azon igazgatótanácsosokra nézve, kik akkor meg nem jelenhettek, április 15-én történt. Történt pedig azon módon, azon formaszerűségek megtar­tásával, melyeket a törvény kiszab, és annak rendje-módja szerint az újságokban is közhírré té­tetett. Történt pedig ezen bejegyzés közgyűlés megtartása előtt, mert az alapszabályok 34. §-ban világosan ki van mondva, hogy „az első rendes közgyűlés az építés befejezését és a vonatok meg­nyitását követő első évben tartassák meg.“ Ezen bejegyzésnek alapjául nem szolgált az érintett jegyzőkönyv, mert abban a jegyzőkönyvben csakis az elnök és alelnök választása foglaltatik, de szolgáltak alapjául helyen a felsőbb megerősített alapszabályok és az igazgatótanácsnak megerősí­­tésére, illetőleg kiegészítésére vonatkozó kormány­rendeletek és leiratok. A képv. úr azon kérdésére, hogy hasonló vagy ilynemű alapokon történtek-e ezékbejegyzések, azt válaszolhatom, hogy történtek, különösen pedig a magyar é­szakkeleti vaspályának bejegyzése ugyanazon módon, és hasonló alapokon történt, t. i. az illető vasút részvénytársulatnak alapítói vagy inkább engedélyesei Sennyey Pál b. Schönborn gr., Debreczen város és Mármaros vidéke képviselői által kérvény nyuttatott be a váltótörvényszékhez és ezen engedményesek­ által kinevezett, vagyis in­kább kijelölt, a kormány által megerősítetett, részben kinevezett igazgató tanácsosnak szorgal­mazására eszközöltetett a bejegyzés, a­mint ezt a bejegyzési jegyző, a kérvények és a kérvényhez csatolt miniszeri rendelet, és a társulat alapszabá­lyai világosan kitüntetik. Simonyi Ernő nincs megelégedve a kormány válaszával. A váltótörvényszék a törvény világos rendeleteinél fogva nem jegyezhet be valamely társulatot, ha csak annak választmánya a köz­gyűlés által a bejegyzés kérése végett fel nem hatalmaztatott. Ez pedig a jelen esetben nem tör­tént, hanem felvéteted egy jegyzőkönyv a keleti vasút leendő igazgatótanácsosai részéről, kik az Európában, szóló megjegyzi, hogy még délelőtt volt, ülést tartottak, s ott Vay Miklós­­, mint a leendő ideiglenes igazgatótanács elnöke véglege­sen megválasztatott. (Derültség.) Ez nézete szerint nem oly okmány, melynek értelmében a bejegyzést a törvényszék elrendel­hette volna, s nagyon sajnálja, hogy ezen eljárást a miniszer helyeselte, ez­által útmutatást adván a bíróságnak, mely e kérdésben ítéletet lesz hi­vatva hozni. Szóló azt hiszi, hogy az akkori váltó­törvényszék súlyos felelősséget vállalt magára akkor, midőn a bejegyzést elrendelte. A­mi a ke­reskedelmi miniszer által adott választ illeti, annak i­s­­ azon részével, mely az alapszabályok szentesíté­sére vonatkozik, nincs megelégedve, mert alkot-­­mányos fogalmak szerint ő Felsége csak a tör­vényhozás által megalkotott törvényjavaslatokat szentesítheti. Különben fenntartja magának a beterjesztett okmányok iránt akkor nyilatkozni, ha azokat látni fogja. Pauler Tivadar igazságügyminiszer: Röviden kívánok a t. képviselő úrnak felelni. Constatk­oz­­tam a tényeket, constatiroztam úgy, mint azok a váltótörvényszéki iratokból felderíthetők és álta­lam észlelhetők voltak. Azt mondtam, a kérvény megfelelt a XVIII. t. sz. 55. §-a minden kellé­keinek és annak alapján járt el a váltótörvény­szék. Második feleletemben pedig világosan meg­érintettem azt, hogy a bejegyzés nem azon jegy­zőkönyv alapján történt, hanem történt a megerő­sített alapszabályok és az igazgatótanácsnak a kijelölését helybenhagyó kormányrendelet alapján, tehát nem azon jegyzőkönyv alapján, ezt világosan megérintettem. Ezt csak adott válaszom felvilágosításául je­gyeztem meg. (Helyeslés.) Elnök : Méltóztassanak azok, kik a minister úr válaszát tudomásul veszik, felállani. (Megtörté­nik.) A többség tudomásul veszi. Trefort Ágoston vallás és közoktatási minis­zer : T. ház ! Majoros képviselő úr a múltkor in­­terpellátiót intézett hozzám az egyetemi építke­zésre vonatkozólag, a­melyre nézve én az ő ál­lítása szerint államcsínyt követtem el. Ezen inter­pelláló lényegére nézve akként szól. Van-e tudo­mása a minister úrnak arról, hogy m. kir. egyetemi nagy épület meghosszabbítási új építkezésénél úgy az 5 pacsirta utczai építkezéshez szükségelt asztalos munkákra minden előleges meghirdetés nélkül tartatott meg az árlejtés ? továbbá , hogy a mondott árlejtésnél megjelentek által, egy biztos hitelességű társas vállalkozók ajánlati levele felbontatlanul visszaadatott, holott ezek épen tetemes árelengedés mellett vállalkozni ígérkeztek, sőt a miniszerhez beadott ebbeli folyamodvá­nyok elutasító hátiratával, eme szándékolt válla­lattól végkép elutasíttattak stb. Kénytelen va­gyok a t. képviselő urat kérni, hogy máskor, ha hozzám interpellatiót intéz, legyen szíves, a tény­állást tisztán felderíteni, mert akkor januárban ezen építkezéseknél semmi munkálatok nem adat­tak ki, és azon consortium, a­melyet említeni méltóztatott, akkor semmiféle ajánlattal sem lépett fel, de igen­is január 3-án az egyetemi könyv­tárnál kiadattak az asztalos munkák. Méltóztas­sanak megengedni, hogy én azt, hogy mikép járt el a közoktatási ministérium az ily munkálatok kiadásában és miképen járt el a szóban levő kérdésnél, felolvassam, mert ez vagy correct vá­lasz lesz az interpellátióra s az iránt, hogy miként járt el általában a ministerium az ily kérdések­nél. Halljuk! (Olvassa.) „Az egyetemi s átalában iskolai építkezések megkezdése előtt, több szak­értő, különösen pedig az építkezések vezetésével megbízott, felelősséggel tartozó építészek, s a fel­ügyeletet teljesítő állammérnökök, az építkezési munkálatok kiadásának módja iránt meghallgat­tatván, egyhangúlag oda nyilatkoztak, miszerint az általános árlejtés kizárásával az ajánlati (offert) tárgyalás és eljárás alkalmaztassák, mely szerint több, teljesen megbízható, hitelt érdemlő vállalkozó felszólíttatik a feltételek közlése mel­lett ajánlatának beadására, s ezek között a leg­­jutányosabban vállalkozónak adatik ki a munka. A ministérium ezen módot alkalmazta eddig mindennemű építkezési munkálatok kiadásánál­ alkalmazta; főkép azért, mert ez által a nyil­vános árlejtéseknél előforduló viszszaélések el­­kerültetnek, melyeknél ritka kivétellel össze­beszélés és összejátszás folytán vagy drágáb­ban adatik, ki a munka, mint egyébként, vagy pedig mivel ezen eljárásnál minden egyéb tekintet mellőzésével csak ez által biztosítva látta magát, hogy teljesen megbízható ismeretes vállalkozó kezébe adja a munkálatot, a­kik tapasztalás sze­rint nyilvános, átalános árlejtéseknél ritkán szok­tak részt venni, hanem támaszkodva hírnevükre különös felhívást várnak; — de az olcsóbb aján­lat dönt, — a munka ismeretlen, meg nem bizható egyén kezébe kerülvén oly rosszul teljesittetik, hogy az államnak kára van belőle, mely eshető­­­ségnek azonban nyilvános, kivált pedig oly épü­­­­­leteket kitenni nem szabad, melyek felállításánál­­ és czélszerű berendezésénél különös jártasság is kívántatik, melyet a mindennapi tapasztalás sze­rint mindenkinél feltenni nem lehet. Ez volt oka annak, hogy a pénzü­gyministérium az új vámház, a kereskedelmi ministérium s a postaház felállítá­sánál is ezen eljárást követte. Ezen eljárás lett alkalmazva a f. hó 3-án tartott árlejtésnél is, mely alkalommal az egyetemi könyv­tári épületben szükségelt asztalos munkák adattak ki. Alkalmaztatott pedig ezen eljárás főkép itt a famunkálatok kiadásánál azért, mert ezek közül kivántatik a legnagyobb óvatosság, minthogy arra nézve, hogy valóban jó száraz fa alkalmaz­­tatik, leginkább csak a vállalkozó ismert becsüle­tessége és soliditása szolgál biztosítékul. Ajánlatok beadására az építéssel megbízott fe­lelős építész ajánlatára felszólíttattak: Schütz Ede , asztalos, Wanner és Dolánszky asztalosok, Gre­­gersen G. fagyártulajdonos, Keuschlos J. fiai fa­gyártulajdonosok, a sugárúti építő­társaság és Pa­­u­lik Frigyes asztalos, kik az utóbbinak kivételével mindnyájan adtak be ajánlatokat. Az ezen aján­latok tárgyalására kitűzött napon­­, évi január 3-án a nevezetteken kívül megjelent a pesti faipar társulatnak (magán után vett értesítés szerint áll 4 speculánsból és egy asztalosból) két megbízottja is, és szintén adott be ajánlatot, melyet azonban az ajánlatok felbontására kiküldött bizottság fel nem bontott, mert e társulat nem volt ajánlat beadá­sára felszólítva, hanem az ajánlati tárgyalás egyébkénti eredményével elembe terjesztett elha­tározás végett azon véleménynyel, hogy miután az építés vezetésével megbízott építésznek s az ál­lammérnöknek ezen társulat fenállásáról tudomása nincsen s az előttük teljesen ismeretlen, a miért is kivált famunkálatok körüli legkényesebb kérdés­ben e társulat irányában a felelősséget el nem vál­lalhatják, mely oknál fogva fel sem vették azok kö­zé, kik ajánlat beadására felhivandóknak jeleztet­­tek, miután továbbá a ministérium kebelében fen­­álló nagy építési bizottmány,melynek a főváros leg­tekintélyesebb építészei is tagjai, szabályul mondta ki azt, és eddigelé ezen eljárásnál másutt is szo­rosan megtartatott, hogy azoknak ajánlatai, kik a tárgyalásra fel nem hivattak, figyelembe nem vé­tethetnek, mert ez által ezen eljárás épen fősele­gét veszítené, előnyei koczkáztatnának s előálla­­nának mindazon veszélyek, melyek az általános árlejtéssel szoktak járni; — az ismeretlen faipar társulatnak ajánlata ne vétessék figyelembe, ha­nem az egyetemi könyvtár körüli asztalosmun­kák Gregersen G. fagyár tulajdonosnak, mint a többi ajánlatra felszólítottak közül legolcsóbban vállalkozónak — ki a költségvetésileg megálla­pított összegből 17 ,« 0­»-ot engedett le — adassa­nak át. Ezen véleményt én határozattá emelem, miután még privatim magamnak értesítést szerez­tem, hogy Gregersen ajánlata jutányos, s hogy az új ajánlattevő társulat a munka soliditása iránt is nyújt annyi garantiát, mint Gregersen. Az előadottak szerint az eljárás teljesen sza­bályszerű lévén, nincs ok, hogy Majoros képvi­selő úr kívánságára uj árlejtés tartassék. Kelt Budán, 1874. január 26-án. Mészáros. Ez a tényállás, és kérem a t. házat, nem elné­zést vagy kegyességet kérek, hanem egyszerűen azt, hogy méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Felkiáltások: Tudomásul veszszük.) Majoros István kijelenti, hogy a válaszszal nincs megelégedve, a­mennyiben az ajánlati rendszert nem tartja elfogadhatónak. E rendszer mellett meg­történik az, hogy a miniszter egyik kedves emberét, a­minő pl. Skalnitzky, felszólítja, ki az­után ismét értesíti barátait a Gregersenokat és Keuschlossokat, kik egymás között összebeszélve kicsinálják maguk között, mennyi százalékot en­gedjenek, így azután sokkal nagyobb visszaélés követtetik el, mint a­milyen a miniszter szerint a nyilvános hirdetésnél előfordulhat. Különben beis­meri, hogy adatai tévesek voltak, azonban a­mit mondott, azok minden középítkezés körül köve­tett eljárásra reáillenek. A ház a választ tudomásul veszi. A napirend szerint következett volna a kérvé­nyek tárgyalása. Szlávi József miniszterelnök: T. ház ! Az ed­digi gyakorlat szerint szombaton mindig a kérvé­nyek szoktak tárgyaltatni, a t. ház előtt ismeretes 204

Next