Budapesti Közlöny, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)
1874-06-03 / 125. szám
Tekintve azt, hogy az 1873-as 33-ik tvczikk, és illetőleg a folyó évi május hóban alkotott törvény alapján 15 millió L. sterling erejéig kötött, illetőleg kötendő, részben már felvett kölcsönt az országnak öt év múlva vissza kell fizetnie; tekintve azt, mikép arra, hogy e kölcsön vis- szafizethető legyen, törvényhozási intézkedések szükségesek, melyeket a törvényhozásnak komolyan és éretten meg kell fontolnia; tekintve azt, hogy a magyar államnak úgy pénzügyi, mint általános közgazdasági, valamint végül politikai érdeke azt kívánja, hogy mindazon feltételek és módozatok, melyek a fennebbi kölcsön törlesztését lehetővé tehetik, mielőbb megállapíttassanak: a ház utasítja a pénzügyminiszert, hogy a fennebbi kölcsön mikénti törlesztése iránt a folyó évi őszi ülésszak elején, a jövő évi költségvetés előterjesztésével egyidejűleg a házhoz javaslatot nyújtson be. Ki fog nyomatni, szétosztatni s tárgyalása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Molnár Aladár a bajai állami képezde tanári karának kérvényét nyújtja be javadalmazási tekintetben az állami középtanodai tanárokkal egy rangba leendő helyeztetésük iránt. A kérvényi bizottsághoz utasíttatik. Schmausz Endre a központi bizottság nevében bemutatja annak jelentését az ügyvédi rendtartásra vonatkozó és hozzá visszautasított szakaszok tárgyában. Szentpályi Jenő a központi bizottság nevében bemutatja annak jelentését a főrendiháznak a vasúti pályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítési kötelezettségről szóló törvényjavaslatra vonatkozó módosítványairól. Szeniczey Ödön bemutatja a központi bizottság jelentését a budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék kereskedői ülnökei számának szaporításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Harkányi Frigyes bemutatja a központi bizottság jelentését, a főrendiháznak a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslatra tett módosítására vonatkozólag. A beadott központi bizottsági jelentések kinyomatnak, szétosztatnak, s annak idején napirendre tűzetnek. Következett a napirend: a gyakorlati bírói vizsgálatról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pulszky Ágost: Midőn a gyakorlati bírói vizsgáról van szó, vissza kell térni az 1869. IV-ik. czikkre, mely tudozásilag mondta ki azon eszmét, hogy a bírói vizsga az ügyvédi vizsgától elkülöníttessék. Azt hiszi, hogy a bírói functio betöltésére vagy az ügyvédi vizsga, vagy pedig az ezen kivül külön leteendő gyakorlati bírói vizsga szükséges. Ha szükséges az utóbbi, úgy a kettő közt, vagyis a bírói és az ügyvédi vizsga közt különbség nem tehető, mert ha létetnék különbség, vagyis ha a bírói vizsga könnyebbre szabatik mint az ügyvédi, úgy abból azon inconvenientia fog származni, hogy az, ki az ügyvédi vizsgát sikerrel le nem tette vagy a doctorátuson megbukott, az nem az ügyvédi, hanem a bírói pályára fogja magát szentelni , vájjon kívánatos-e, hogy ilyen másodrendű anyagot nyerjünk meg a bírói kar számára, és ha megnyertük, mi lesz annak következése ? Az, hogy magában a bírói testületben szakadás fog beállani, el lesznek különítve az alsó bírósági állomások, és azoknak betöltése a felső bírói állomások betöltésétől. A felsőbb bírói állomásoknál okvetlenül meg fog kívántatni a nagyobb qualificatio és csak olyanok fognak kineveztetni, akik egyszersmind az ügyvédi vizsgát letették. Másrészről fognak maradni azok, kik csak a bírói vizsgát tették le — kik mindig alsó hivatalokon fognak haladni. Kérdi szóló, várjon a bírói testület önbecsérzetére, várjon a bírói testület homogenitására fog-e szolgálni az, ha magában a bírói testületben lesznek ily reményvesztettek, kik tudják, hogy bizonyos foknál magasabbra soha fel nem emelkedhetnek, kik mindig bizonyos büreaukratikus tevékenységre vannak kárhoztatva, kiknek így semmi ösztönük a továbbhaladásra, és saját kiképeztetésükre, semmi ösztönük azon garantiák nyújtására, melyek a bíróságot egyedül emelhetik oly polctra, melyre azt magunk is emelni törekszünk. Mindezek folytán tekintve különösen, hogy a bírói állomások betöltésére a jelenlegi tódulás mellett elég biztosíték van, szóló a tyjavaslatnak átalánosságban elvetését, illetőleg a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadását ajánlja, mely esetben az 1869. IV. t. sz. első alineája egyedül maradna irányadó. Csemeghy Károly: Igen kérem a t. házat, méltóztassék a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapján elfogadni. Midőn e kérésemet a t. házhoz intézem, ezzel egyszersmind kimondtam azt, hogy azon elvre nézve, melyet Pulszky Ágost képviselő úr felállított, vele nem vagyok képes egyetérteni. Igaz, hogy a törvényjavaslat kardinális része, és tulajdonképeni létoka az, hogy a bíróra nézve kisebb qualificatio kívántatik, mint az ügyvédre nézve. Mert ha ez nem állana, akkor természetes, hogy a törvényjavaslat előterjesztésének semmiféle szüksége nem forgott volna fenn. A kérdés tehát, melyre a t. ház bölcsesége felelni hivatva van, az, váljon feltétlenül és minden körülmények közt szükséges-e az, hogy a bíró azon elméleti qualificatióval bírjon, melyet az előbbi törvényjavaslat az ügyvédre nézve megállapított. Már az ügyvédi rendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alatt per tangentem megérintetett ez a kérdés, és én akkor bátor voltam azt mondani, hogy nem mindazon tudományok ismerete, melyek az ügyvédre nézve elkerülhetlenül szükségesek, követeltetik meg a bíróktól is, legalább nem azon fokban és mérvben, amely mérvben és fokban azok az ügyvédre nézve elkerülhetlenül szükségesek. Megjelöltem a közigazgatási jogot és megjelöltem a közjogot. Nem mondom azt, amit akkor sem mondtam, hogy ezek ismerete egyátalán nem szükséges, de nem oly behatóan, nem oly alaposan, nem minden vonatkozásaikban, mint az ügyvédnél, mert a közigazgatási dolgokkal csak ritkán jön érintkezésbe a bíró, t. i. azon esetekben, midőn neki határoznia kell a fölött, vájjon valamely közigazgatási cselekmény által olyan visszaélés követtetett-e el,mely bűntettet képez. Tehát csakis ezen egyetlen vonatkozásban, nem pedig a közigazgatási jog széles és nagy területén szétterjedő összes kérdésekre nézve, amelyekben az ügyvédnek teljes képzettséggel kell bírnia, mert neki minden ily kérdésben, minden ily dologban, amelyben közigazgatási jog forog fenn, a feleket képviselni feladata. Nem tartozom azok közé, kik az elméleti képesítvények alábbszállítása mellett kevülni tudnának, és méltóztassék meghinni, hogy csakis a viszonyoknak szoros figyelembevétele eredményezte nálam azt, hogy meggyőződésemmé vált, miszerint ezen törvényjavaslatnak elfogadása szükséges. Az ügyvédnél pályája kezdetén egy fényes kilátás áll, egy bizonytalan, de igen szép képekkel teli jövő kecsegteti, ösztönzi őt nagy erőfeszítésekre. A bíró rendszerint igen szerény körülmények között a legalsóbb fokozaton kezdi pályáját és már akkor körülbelül áttekintheti annak végpontját, mely tisztességes, mely tiszteletet ébreszt, mely áldásos és jótékony, de semmiféle nagy reményekkel, fényes kilátásokkal nem kecsegtet A végpont, hosszú és viszontagságos fáradozásokban és tanulmányokban töltött életnek eredménye, ha a körülmények kedvezők, rendszerint a legfőbb ítélőszéki bírói állomás. Ennek fizetése, ennek egyéb előnyei nem oly nagyok, hogy a fiatal ember már a pálya megkezdésekor a legnagyobb erő megfeszítésére látná magát indíttatva azért, hogy e pályának — mondom — rendszerinti végpontját elérhesse. Azt méltóztatik mondani Pulszky Ágost képviselő úrnak, hogy kétezer azok száma, akik jelenleg jogi tanfolyamon vannak, hogy ezen számból mindenesetre ki fog kerülni a szükséges bírói létszám, illetőleg a hiánynak pótlása még azon esetben is, hogy ha a doctoratus követelményéül állíttatnék fel. Én nem hiszem, hogy ez bekövetkezzék , s én nem hiszem, hogy a fiatal emberre, ha mindjárt bírói hivatalra alkalmaztatnék is, amint az iskolát elhagyja, ha aljárásbírónak azonnal kineveztetnék 1500 írt fizetéssel Pesten, 1000 írttal a vidéken, ez elegendő ösztönül szolgáljon a juris doctornak arra nézve, hogy elhagyja az ügyvédi pályának ragyogó kilátásait és átlépjen a bíróba. Én meg vagyok győződve arról, hogy azon esetben, ha a doctoratus követeltetnék a bírótól, ha senki sem lehetnek még aljárásbíró sem anélkül, hogy a doctorátust letette legyen, első eredménye a törvénynek az volna, hogy számtalanok, akik most a jogi tanfolyamon vannak, azt elhagynák, és sem bírákká, sem ügyvédekké nem válnának. Beállana tehát a szükség a bírói személyzetben, különösen pedig beállana a szükség az alsóbb bírói fokok betöltésénél. De még egy tekintetet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Eddig sem az ügyvédnél, sem a bírónál nem kivántatott a doctoratus. Bármilyen legyen is ügyvédi karunk általában véve, de az tagadhatatlan, hogy annak lelkiismeretes és kitűnő tagjai voltak mindig és vannak jelenleg is, vannak olyanok, kiknek a birói hivatás számára való megszerzése akkor, midőn már a nagyobb emotiókkal és nagyobb izgalmakkal járó ügyvédi hivatásra nem képesítettek, de midőn tapasztalataik és tudományuk nagysága által a birói karnak igen tisztes és kitűnő tagjaivá válhatnak, ezeknek megszerzése a birói kar számára az állam érdekében igen kívánatos. Nagyon természetes, hogy pályájának végén tapasztalatai és tudománya teljes mértékében a kitűnő ügyvéd nem lesz alkalmazható eljárásbírónak, hanem értékesíttetni fog, ha akarja, a legfőbb birói széken, ott hol a legáldásosabban hathat. Ha a tvjavaslat ellenében elfogadtatik a módosítás, ha absolut kellékül állíttatik fel, hogy doctor legyen a bíró, az ügyvédi kar kitűnő egyéniségei jelenleg, de a közigazgatási pályán levő és egyéb, a birói hivatást teljesen értő, a jogtudományban jártas férfiak örökre ki volnának zárva a birói pályából. Ez pedig nézetem szerint nem javítaná igazságszolgáltatásunkat. Sok szó volt az ügyvédi tvjavaslat tárgyalása alkalmával a kaszt szellemről, az elzárkózottságról. A birói testület a törvény által egy igen erősen szervezett és körülárkolt testületet képez. Természetes következménye, hogy ha csak önmagából egészíti ki magát mindenkor, hogy ha kívülről nem jönnek be elemek a birói pályára, természetes következménye minden ily testületnek, hogy bizonyos idő lefolytával hanyatlik, az fel kell frissíteni fokonként és gyakran, nem azon pályán létező egyének által új szellemet, új irányt, új képzettséget kell belehozni. Nem szerencsés politika volna az, amely ezen lehetőséget a kormánytól elvonná; nem szerencsés igazságügyi politika volna, mely az előléptetést kizárólag csak a birói pályán létezők keretén belül tenni lehetővé és engedné meg. T. hát! Az is mondatott, hogy inconvenientia volna abban, hogy ha a birói pályán lévő egyének közt mintegy kaszt.és osztály támadna, azoké t. i., kik hosszasabb időre, vagy folytonosan csak az alsóbb fokokra vannak állítva és azoknak osztálya, kik magasabb képzettségnél fogva a magasabb bírói hivatásra qualificálvák. Ezen különbséget, t. ház, a természet adta meg. Nincs hatalom, amely azon különséget megszüntesse ; mindig lesznek bármely pályának, de különösen a tudományos pályának kitűnő jeles férfiai, kik a természet kincseivel inkább felruháztattak és mindig lesznek olyanok, kik szerényebb körben hivatásuknak becsületesen eleget tehetnek, de legmagasabb poletra természetes gyengeségüknél fogva képesítve nem lesznek. De méltóztatik tudni, a bíróság előtt forgó ügyeknek természete is kétféle. Hiszen valamennyi törvények e kétféleséget elismerik, elfogadják és sanctionálják, elismeri a másik is, midőn azt mondja: egyik része a pereknek a sommás eljárásra tartozik, másik része rendes után tárgyalandó ; azt mondja: az egyik csekélyebb fontosságú, a másik sokkal nagyobb fontossággal bír; azt mondja: az egyiknél a jogkérdések bonyolódottabbak, azoknak megítélése, megbírálása a controversiókon való eligazodásokkal magasabb qualificatiót kíván, a másik pedig rendszerint, — nem mondom kivétel nélkül, de rendszerint, — a népnek mindennapi érintkezéséből, tehát már ennélfogva is egyszerű ügyekből állván, a ténykérdés constatálásával a jogkérdés is eldöntöttnek tekintethetik. Ezek megítélése és elbírálása nem igényel nagy képességet; igényel szorgalmat, szakavatottságot, lelkiismeretességet, becsületességet, amazoké pedig ezen tulajdonságokon felül még magasabb qualificatiót is igényel. Én tehát incodvenientiát nem látok abban, ha azok, kik az ügyvédségről térnek át a birói pályára és magasabb qualificatióval bírnak, magasabb birói fokra emelkednek, mig ama- 1006