Budapesti Közlöny, 1874. június (8. évfolyam, 124-146. szám)

1874-06-03 / 125. szám

Tekintve azt, hogy az 1873-as 33-ik tvczikk, és illetőleg a folyó évi május hóban alkotott törvény alapján 15 millió L. sterling erejéig kötött, illető­leg kötendő, részben már felvett kölcsönt az or­szágnak öt év múlva vissza kell fizetnie; tekintve azt, mikép arra, hogy e kölcsön vis­- szafizethető legyen, törvényhozási intézkedések szükségesek, melyeket a törvényhozásnak komo­lyan és éretten meg kell fontolnia; tekintve azt, hogy a magyar államnak úgy pénzügyi, mint általános közgazdasági, valamint végül politikai érdeke azt kívánja, hogy mindazon feltételek és módozatok, melyek a fennebbi köl­csön törlesztését lehetővé tehetik, mielőbb meg­­állapíttassanak: a ház utasítja a pénzügyminiszert, hogy a fen­nebbi kölcsön mikénti törlesztése iránt a folyó évi őszi ülésszak elején, a jövő évi költségvetés elő­terjesztésével egyidejűleg a házhoz javaslatot nyújtson be. Ki fog nyomatni, szétosztatni s tárgyalása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Molnár Aladár a bajai állami képezde tanári karának kérvényét nyújtja be javadalmazási te­kintetben az állami középtanodai tanárokkal egy rangba leendő helyeztetésük iránt. A kér­vényi bizottsághoz utasíttatik. Schmausz Endre a központi bizottság nevében bemutatja annak jelentését az ügyvédi rendtar­tásra vonatkozó és hozzá visszautasított szakaszok tárgyában. Szentpályi Jenő a központi bizottság nevében bemutatja annak jelentését a főrendiháznak a vasúti pályák által okozott halál vagy testi sér­tés iránti felelősségről és kártérítési kötelezett­ségről szóló törvényjavaslatra vonatkozó módosít­­ványairól. Szeniczey Ödön bemutatja a központi bizott­ság jelentését a budapesti kereskedelmi és vál­tótörvényszék kereskedői ülnökei számának sza­porításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Harkányi Frigyes bemutatja a központi bizott­ság jelentését, a főrendiháznak a keleti marha­vész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslatra tett módosítására vonatkozólag. A beadott központi bizottsági jelentések kinyo­matnak, szétosztatnak, s annak idején napirendre tűzetnek. Következett a napirend: a gyakorlati bírói vizsgálatról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Pulszky Ágost: Midőn a gyakorlati bírói vizs­gáról van szó, vissza kell térni az 1869. IV-ik­­. czikkre, mely tudozásilag mondta ki azon eszmét, hogy a bírói vizsga az ügyvédi vizsgától elkülö­­­­níttessék. Azt hiszi, hogy a bírói functio betölté­sére vagy az ügyvédi vizsga, vagy pedig az ezen kivü­l külön leteendő gyakorlati bírói vizsga szük­séges. Ha szükséges az utóbbi, úgy a kettő közt, vagyis a bírói és az ügyvédi vizsga közt különbség nem tehető, mert ha létetnék különbség, vagyis ha a bírói vizsga könnyebbre szabatik mint az ügy­védi, úgy abból azon inconvenientia fog származ­ni, hogy az, ki az ügyvédi vizsgát sikerrel le nem tette vagy a doctorátuson megbukott, az nem az ügyvédi, hanem a bírói pályára fogja magát szen­telni , vájjon kívánatos-e, hogy ilyen másodrendű anyagot nyerjünk meg a bírói kar számára, és ha megnyertük, mi lesz annak következése ? Az, hogy magában a bírói testületben szakadás fog beálla­­ni, el lesznek különítve az alsó bírósági állomások, és azoknak betöltése a felső bírói állomások be­töltésétől. A felsőbb bírói állomásoknál okvetle­nül meg fog kívántatni a nagyobb qualificatio és csak olyanok fognak kineveztetni, a­kik egyszers­mind az ügyvédi vizsgát letették. Másrészről fog­nak maradni azok, kik csak a bírói vizsgát tették le — kik mindig alsó hivatalokon fognak haladni. Kérdi szóló, várjon a bírói testület önbecsérzetére, várjon a bírói testület homogenitására fog-e szol­gálni az, ha magában a bírói testületben lesznek ily reményvesztettek, kik tudják, hogy bizonyos foknál magasabbra soha fel nem emelkedhetnek, kik mindig bizonyos büreaukratikus tevékenység­re vannak kárhoztatva, kiknek így semmi ösztö­nük a továbbhaladásra, és saját kiképeztetésük­­re, semmi ösztönük azon garantiák nyújtására, me­lyek a bíróságot egyedül emelhetik oly polct­­ra, melyre azt magunk is emelni törekszünk. Mindezek folytán tekintve különösen, hogy a bírói állomások betöltésére a jelenlegi tódulás mel­lett elég biztosíték van, szóló a tyjavaslatnak áta­­lánosságban elvetését, illetőleg a részletes tárgya­lás alapjául el nem fogadását ajánlja, mely eset­ben az 1869. IV. t. sz. első alineája egyedül ma­radna irányadó. Csemeghy Károly: Igen kérem a t. házat, mél­­tóztassék a szőnyegen lévő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapján elfogadni. Midőn e ké­résemet a t. házhoz intézem, ezzel egyszersmind ki­­mondtam azt, hogy azon elvre nézve, melyet Pulszky Ágost képviselő úr felállított, vele nem vagyok képes egyetérteni. Igaz, hogy a törvény­­javaslat kardinális része, és tulajdonképeni lét­oka az, hogy a bíróra nézve kisebb qualificatio kí­vántatik, mint az ügyvédre nézve. Mert ha ez nem állana, akkor természetes, hogy a törvényjavas­lat előterjesztésének semmiféle szüksége nem for­gott volna fenn. A kérdés tehát, melyre a t. ház bölcsesége felelni hivatva van, az, váljon feltét­lenül és minden körülmények közt szükséges-e az, hogy a bíró azon elméleti qualificatióval bírjon, melyet az előbbi törvényjavaslat az ügyvédre nézve megállapított. Már az ügyvédi rendezésről szóló törvényjavaslat tárgyalása alatt per tangen­­tem megérintetett ez a kérdés, és én akkor bátor voltam azt mondani, hogy nem mindazon tudomá­­nyok ismerete, melyek az ügyvédre nézve elke­­rülhetlenül szükségesek, követeltetik meg a bírók­tól is, legalább nem azon fokban és mérvben, a­mely mérvben és fokban azok az ügyvédre nézve elke­­rülhetlenül szükségesek. Megjelöltem a közigazga­tási jogot és megjelöltem a közjogot. Nem mon­dom azt, a­mit akkor sem mondtam, hogy ezek ismerete egyátalán nem szükséges, de nem oly be­hatóan, nem oly alaposan, nem minden vonatko­zásaikban, mint az ügyvédnél, mert a közigazga­tási dolgokkal csak ritkán jön érintkezésbe a bíró, t. i. azon esetekben, midőn neki határoznia kell a fölött, vájjon valamely közigazgatási cselekmény által olyan visszaélés követtetett-e el,mely bűntet­tet képez. Tehát csakis ezen egyetlen vonatkozás­ban, nem pedig a közigazgatási jog széles és nagy területén szétterjedő összes kérdésekre nézve, a­melyekben az ügyvédnek teljes képzettséggel kell bírnia, mert neki minden ily kérdésben, minden ily dologban, a­melyben közigazgatási jog forog fenn, a feleket képviselni feladata. Nem tartozom azok közé, kik az elméleti képe­­sítvények alábbszállítása mellett kevülni tudná­nak, és méltóztassék meghinni, hogy csakis a vi­szonyoknak szoros figyelembevétele eredményezte nálam azt, hogy meggyőződésemmé vált, misze­rint ezen törvényjavaslatnak elfogadása szüksé­ges. Az ügyvédnél pályája kezdetén egy fényes kilátás áll, egy bizonytalan, de igen szép képekkel teli jövő kecsegteti, ösztönzi őt nagy erőfeszíté­sekre. A bíró rendszerint igen szerény körülmé­nyek között a legalsóbb fokozaton kezdi pályá­ját és már akkor körülbelül áttekintheti annak végpontját, mely tisztességes, mely tiszteletet ébreszt, mely áldásos és jótékony, de semmi­féle nagy reményekkel, fényes kilátásokkal nem kecsegtet A végpont, hosszú és viszontagságos fáradozásokban és tanulmányokban töltött élet­nek eredménye, ha a körülmények kedvezők, rendszerint a legfőbb ítélőszéki bírói állomás. Ennek fizetése, ennek egyéb előnyei nem oly nagyok, hogy a fiatal ember már a pálya megkezdésekor a legnagyobb erő megfeszítésére látná magát indíttatva azért, hogy e pályának — mondom — rendszerinti végpontját­­ elérhesse. Azt méltóztatik mondani Pulszky Ágost kép­viselő úrnak, hogy két­ezer azok száma, a­kik jelenleg jogi tanfolyamon vannak, hogy ezen számból mindenesetre ki fog kerülni a szükséges bírói létszám, illetőleg a hiánynak pótlása még azon esetben is, hogy ha a doctoratus követelmé­nyéül állíttatnék fel. Én nem hiszem, hogy ez bekövetkezzék , s én nem hiszem, hogy a fiatal emberre, ha mindjárt bírói hivatalra alkalmaztatnék is, a­mint az isko­lát elhagyja, ha aljárásbírónak azonnal kinevez­tetnék 1500 írt fizetéssel Pesten, 1000 írttal a vi­déken, ez elegendő ösztönül szolgáljon a juris doc­­tornak arra nézve, hogy elhagyja az ügyvédi pá­lyának ragyogó kilátásait és átlépjen a bírób­a. Én meg vagyok győződve arról, hogy azon eset­ben, ha a doctoratus követeltetnék a bírótól, ha senki sem lehetnek még aljárásbíró sem a­nélkül, hogy a doctorátust letette legyen, első eredménye a törvénynek az volna, hogy számtalanok, a­kik most a jogi tanfolyamon vannak, azt elhagynák, és sem bírákká, sem ügyvédekké nem válnának. Beállana tehát a szükség a bírói személyzetben, különösen pedig beállana a szükség az alsóbb bírói fokok betöltésénél. De még egy tekintetet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Eddig sem az ügyvédnél, sem a bírónál nem kivántatott a doctoratus. Bár­milyen legyen is ügyvédi karunk általában véve, de az tagadhatatlan, hogy annak lelkiisme­retes és kitű­nő tagjai voltak mindig és vannak jelenleg is, vannak olyanok, kiknek a birói hiva­tás számára való megszerzése akkor, midőn már a nagyobb emotiókkal és nagyobb izgalmakkal járó ügyvédi hivatásra nem képesítettek, de midőn tapasztalataik és tudományuk nagysága által a birói karnak igen tisztes és kitűnő tagjaivá vál­hatnak, ezeknek megszerzése a birói kar számára az állam érdekében igen kívánatos. Nagyon ter­mészetes, hogy pályájának végén tapasztalatai és tudománya teljes mértékében a kitűnő ügyvéd nem lesz alkalmazható eljárásbírónak, hanem ér­tékesíttetni fog, ha akarja, a legfőbb birói széken, ott hol a legáldásosabban hathat. Ha a tvjavaslat ellenében elfogadtatik a módosítás, ha absolut kellékül állíttatik fel, hogy doctor legyen a bíró, az ügyvédi kar kitűnő egyéniségei jelenleg, de a közigazgatási pályán levő és egyéb, a birói hivatást teljesen értő, a jogtudományban jártas férfiak örökre ki volnának zárva a birói pályából. Ez pe­dig nézetem szerint nem javítaná igazságszolgálta­tásunkat. Sok szó volt az ügyvédi tvjavaslat tárgyalása alkalmával a kaszt szellemről, az elzárkózottság­­ról. A birói testület a törvény által egy igen erő­sen szervezett és körü­lárkolt testületet képez. Természetes következménye, hogy ha csak önma­gából egészíti ki magát mindenkor, hogy ha kí­vülről nem jönnek be elemek a birói pályára, ter­mészetes következménye minden ily testületnek, hogy bizonyos idő lefolytával hanyatlik, az fel kell frissíteni fokonként és gyakran, nem azon pá­lyán létező egyének által új szellemet, új irányt, új képzettséget kell belehozni. Nem szerencsés politika volna az, a­mely ezen lehetőséget a kormánytól elvonná; nem szerencsés igazságügyi politika volna, mely az előléptetést kizárólag csak a birói pályán létezők keretén be­lül tenni lehetővé és engedné meg. T. hát! Az is mondatott, hogy inconvenientia volna abban, hogy ha a birói pályán lévő egyé­nek közt mintegy kaszt.és osztály támadna, azoké t. i., kik hosszasabb időre, vagy folytonosan csak az alsóbb fokokra vannak állítva és azoknak osz­tálya, kik magasabb képzettségnél fogva a ma­gasabb bírói hivatásra qualificálvák. Ezen különbséget, t. ház, a természet adta meg. Nincs hatalom, a­mely azon különséget megszün­tesse ; mindig lesznek bármely pályának, de kü­lönösen a tudományos pályának kitűnő jeles férfiai, kik a természet kincseivel inkább fel­­ruháztattak és mindig lesznek olyanok, kik sze­rényebb körben hivatásuknak becsületesen eleget tehetnek, de legmagasabb poletra természetes gyengeségüknél fogva képesítve nem lesznek. De méltóztatik tudni, a bíróság előtt forgó ügyeknek természete is kétféle. Hiszen valamennyi törvé­nyek e kétféleséget elismerik, elfogadják és sanc­­tionálják, elismeri a másik is, midőn azt mondja: egyik része a pereknek a sommás eljárásra tar­tozik, másik része rendes után tárgyalandó ; azt mondja: az egyik csekélyebb fontosságú, a másik sokkal nagyobb fontossággal bír; azt mondja: az egyiknél a jogkérdések bonyolódottabbak, azok­nak megítélése, megbírálása a controversiókon való eligazodásokkal magasabb qualificatiót kí­ván, a másik pedig rendszerint, — nem mondom kivétel nélkül, de rendszerint, — a népnek min­dennapi érintkezéséből, tehát már ennélfogva is egyszerű ügyekből állván, a ténykérdés constatá­­lásával a jogkérdés is eldöntöttnek tekintethetik. Ezek megítélése és elbírálása nem igényel nagy képességet; igényel szorgalmat, szakavatottságot, lelkiismeretességet, becsületességet, amazoké pedig ezen tulajdonságokon felül még magasabb quali­ficatiót is igényel. Én tehát incod­venientiát nem lá­tok abban, ha azok, kik az ügyvédségről térnek át a birói pályára és magasabb qualificatióval bír­nak, magasabb birói fokra emelkednek, mig ama- 1006

Next