Budapesti Közlöny, 1875. február (9. évfolyam, 26-48. szám)

1875-02-23 / 43. szám

EGYLETEK ÉS TÁRSULATOK. A »ETDRI TORNAEGYLET« ŐS a »BUDAI TORNA- kök* f. hó 14-én tartott közgyűléseikben az egye­sülést határozták el, mely az ugyanakkor tartott közös közgyűlés által tényleg keresztül is vitetett. A­z uj egylet czime : »Budapesti tornaegylet.« — Egyúttal gróf Karácsonyi Guidó ur élethosszig­lani tiszteletbeli elnöknek, Kerntler Gusztáv ur elnöknek, Jenny Antal ur alelnöknek, továbbá: id. Brunner Imre, Eckermann Ede, Fest Jenő, Fluck Ádám, Friedl Ede, Győrffy Géza, Heben­­tanz Nándor, Heiszler János, Horn Ede, Horn István, Jahl Nándor, Mihályffy Ferencz, Mihályffy Győző, Perleberg Vilmos, Peschke Jenő, dr. Ró­nay Károly, Sternád Rezső, Szaiff Lipót, Szaiff Pető, Szmik Lajos, Tomanek Lajos és Zsögöd Benő urak választmányi tagoknak, és végre Benzi Lajos, Horn Vilmos, Kaczvinszky Lajos, id. Ko­vács József és Lencz János urak számvizsgálók­nak m­egválasztattak. Tisztviselőkké pedig a f. hó 1- én tartott első választmányi ülésben a kö­vetkező választmányi tagok választattak meg: u. m. jegyzőknek Zsögöd Benő és Mihályffy Győző, pénztárnoknak: id. Brunner Imre, ellenőrnek: Peschke Jenő és szertárnoknak Heiszler János. Tornaestélyek egyelőre hetenkint 4-szer tar­tatnak, és pedig: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. A vasúti és gőzhajózási klubb vasárnap tar­totta évi közgyűlését saját helyiségében, a Hun­gária szállodában, Ivánka Imre elnöklete alatt. Az elnök tudatta a közgyűléssel, hogy ő elfoglaltsága miatt e tisztről leköszönt s az alapszabályok értel­mében a sorrend szerint utána következő tisztvise­lőkből Fackh alelnököt elnöknek, Medgyaszayt első és Obermayert másod alelnöknek választotta a bizottmány, mit a közgyűlés is helybenhagyott. Az évi jelentésből kitűnik, hogy az egylet vagyoni állapota az 1874. évben az adósságok teljes kifi­zetése után is kedvező. A választmány által elő­terjesztett azon indítvány, mely szerint az alapsza­bályok 10. §, oly­kép módosíttassék, hogy a klubba belépni szándékozó, közlekedési vállalathoz tar­tozó egyének a két frtnyi alapítási díj fizetésétől felmentessenek, rövid vita után szótöbbséggel el­fogadtatott. Az alapszabályok korszerű átdolgo­zása Händel, Kleeblatt, For­eher és Pongrácz Irakra bízatott. Hübner Gusztáv, az osztrák magyar államvaspálya közlekedési főnökének fel­­szólalása folytán Ivánka Imrének hat évi elnöki működéséért jegyzőkönyvileg köszönet szavazta­tott. Választmányi tagokká választattak: Barvics Béla, Chornitzer Ede, dr. Csausz Gyula, Eder Gottfried, Fucses Miksa, Hegenbart Guido­, Kutt­­ner Isidor, Latis József, Rindskopf Fülöp, Spitz Gyula, Leichmann Mór. BÉCSI TUDÓSÍTÁSOK. Bécs, fe­br. 22. (Az Ofenheim bünper.) Miután Wittmann báró egészségi állapota lényegesen hosszabbra fordult, a mára kitűzött tárgyalás hint elnapoltatok határozatlan időre. Egyúttal intézkedés tetetett, hogy Gernerth tvszéki ülnök bizassék meg a résumé elmondásával, a­mi talán szerdán fog megtörténni. Bécs, febr. 22 Az elő börze kedvetlen és cse­kély üzlete volt, azonban szilárd maradt. Osztrák hitel 221­1/1, anglo 131* 1/,, magyar hitel 206, ma­gyar fö­zhitelrészvények 73 */«• — Király Ő Felségét, midőn tegnap Pá­pay ud­­vari tanácsos és Beck, főhadsegéd kíséretében Buda­pestre érkezett, a vasúti indóházban a belügyminister, Pe­tn megye főispánja, a főpolgármester és a főkapitány fogadták. — Haynald érsek elhunyt édes anyjáért e hó 18-án Bucsl­an mise tartatott. Jelen volt azon a me­gyei hatóság eg­y része, a közönség elöljárósága, és az összes uradalmi tisztikar. A gyászisteni szolgálatot Ba­logh czimzetes kanonok ur teljesité. I HALÁLOZÁSOK Kottár Mark, nyugalmazott ezredes és a mehádiai Herkules-fürdő volt igazgatója, köztisz­­teletb­en állott egyéniség, s hó 18-án éjj­e szélhülés követk­ezéb­n meghalt. — Hőgyészy Gyula, volt or­­sziggyűlési képviselő, f. hó 15-én Szilvár­kányban éle­tének 46-ik évében hosszas betegség után meghalt. 1 1 74 K U L F O L D. F R A N C Z I A ÜGYEK. Mint Parisból 20-ról jelentik, a jobbközép a senatusi törvényjavaslatban a baloldal által kí­vánt változtatásokat elfogad­atlanoknak nyil­­vánítá. ■ | Az alkotmányi bizottmány 18-ki ülésében igen­i­s fontos eset jött közbe, a­mennyiben a belügymi­­­­nister a kormány nevében közlést tett, melynek a tartalma körülbelül következő: »A kormány arról értesült, hogy tegnap reg­gel a jobb­közép, balközép, s a Lavergne- töredék­­ között­i egyetértés lésült a következő alapon: A se­­­­nátorok összes száma 300-ra menne föl. Ebből min­­t­denik megye kettőt választana, a legnépesebb­­ megyék pedig hármat. Ebből mintegy 220 senator kerülne ki, tehát még 80 at kellene kinevezni. Ezek a nemzetgyűlés által választatnának s elmoz­­du­hatlanok lennének. Ellenben a köztársaság el­nökének visszaadatnék azon jog, hogy maga ne­vezhesse ki az államtanácsosokat. Tegnap délután az Elyseében miniszertanács tartatott. Mac-Ma­­hon tábornagy magatartása olyan volt, a­minől előre várhattak azok, kik jellemét ismerik. A­meny­nyire ellenzett ő minden olyan rendszert, mely egy nem-conservativ senatus szervezésére vezet­hetne, annyira engedékenynek mutatkozott, midőn csupán arról volt szó, hogy személyes előjogáról lemondjon. Arról értesülvén, hogy a nemzetgyűlés általi kineveztetés módja kevesebb ellenzésre tag­t­­álna, mint az elnök általi kineveztetés rendszere, nem tétovázott kijelenteni, hogy e pont iránt hoz­­­­zájárul ahhoz, a­mit a három csoport küldött­­j­­ei elfogadtak.­ Gróf Daru megjegyzi, hogy ezen­­ határozat által a kormány azon veszélynek teszi­­ ki magát, hogy meg lesz fosztva ama követek sza­­­­vazatától, kik azt kívánják, hogy bizonyos számú senatorok az elnök által neveztessenek ki. Delsol azt kérdő, miként lehetne legyőzni ama gyakorlati nehézségeket, melyekkel 80 senatornak a nemzetgyűlés általi választatása járna. A belügyminister kifejti, hogy a nemzetgyű­lésre nézve sem járna több nehézséggel 80 sena­tor megválasztása, mint a­mennyivel az államta­nácsosok kinevezése járt. Egyébiránt nem kell visszaijedni az ezen választással netalán együtt járó nehézségektől. Mindenek előtt az országban uralkodó nyugtalanságra s ama szerencsétlensé­gekre kell gondolni, melyek a kamra idő előtti szétoszlásakor áshatnának be, azon esetben, ha semmi sem lenne elfogadva. Kerdrel m­egjegyzi, hogy véleménye szerint a senatus csak azon esetben lehetne hasznos, ha összeállításánál fogva a másik kamrát ellensú­lyozhatná. E czélból ő és barátjai eredetileg egye­dül a tábornagynak akarták megadni a kinevezés­­ jogát. Engedményről engedményre térve utoljára az összes senatorok egy harmadára szállíták le az elnök által kinevezendő senatorok számát. »Én fel­­ tudom fogni — úgymond — hogy Mac-Mahon tá­­­bornagy, ki legknrt­ebbé s­ móhistá a fő­hatalmat, nem nagyon ragaszkodik előjogához, attól félvén,­­ hogy személyes elfogults­ágal fogna vádoltatok De­­ szerintünk neki kötel­ssége lett volna is elő- 5 jogát megőrizni. Ki tudja, hogy váljon— mi­után ezen engedményt megnyert­e telé, i nen­­ fogják-e tőle megtagadni az államtanácsosok ki­nevezését.­ A belügyminiszer azt válaszolt, hogy a tegnap­­ reggel tartott értekezletből kitűnt, hogy nem f­og­­­­nak több engedményt kívánni az elnöktől, s a­mi­­ az államtanácsosok kinevezését illeti, a delegál­tak becsületbeli kötelezettség­t vállaltak aziránt, hogy az az elnöknek meg fog adatni. A bizottmány egyik tagja azt vélte, hogy a kormány ismerni kívánná Gambetta véleményét, s a nemzetgyűlés általi kineveztetés módjáról, s e tárgyban kérdést intézett a be­ügyministerhez. A minister neki azt válasz­olá, hogy a kormány is­meri a kérdéses három csoport által hozott hatá­rozatokat, de teljesen ismeretlen előtte, hogy a­­ kamara többi töredékei minő magatartást fognak­­ követ­ni.­­ A belügyminiszer eltávozván, az ülés néhány perc­ig fölfüggesztetett. A bizottmánynak a­z­első jobboldalhoz s a tiszta jobboldalhoz tar­tozó tagjai élénk ingerültsége­t nyilvánítottak a kormány ellen azon engedmény miatt, melyet ez a­z utóbbi a kamara mérsékelt csoportjának tett. * Ressegnier az ülésnek más­napra h­alasztása kivánta. Ellenben Paris, noha méltányta a kor­mány közlésének fontosságát, azt vélte, hogy a bizottmánynak saját felelősségére folytatni kell a tárgyalást. Bessegnier ragaszkodott kivonatához. »A mi­niszerek — úgymond — több ízben kijelenték, 11 hogy a tábornagy minimum gyanánt követeli ,­­ a senatorok egyharmadának kinevezését. Miután ,­­ az elnök megváltoztatá véleményét, én forma­­szerint kívánom a kormány közlése feletti vitá­­­­nak holnapra elnapoltatását.« — Ezen indítvány­­ elfogadtatván, az ülés feloszlattatok, is Páris, febr. 21. A szélső baloldal egyhangúl­ag ■ azt határozta, hogy megszavazza a Wallon féle­­ tvjavaslatot. Paris, febr. 21. A baloldal valamennyi szava­zattal öt­ ellenében (ezek közt van Grévyé is) elfo­gadta a Wallon-féle tvjavaslatot, bár a kért mó­dosítások nem fogadtattak el. ANGOL ÜGYEK: Londonban 20 án az angol-svájczi kiszolgálta­tási szerződés hivatalosan kihirdettetek, s márczius 1-én lép hatályba. Stroudban a szabadelvű Marling parliament taggá választatott meg. Adenből érkezett tudósítások szerint az egyp­­tomi alkudozó a Berberséggel levő viszály miatt­­ visszatért. A keresked­ő­ újra megnyittatott, mi­után az azt gátló nehézségek elenyésztettek. I Aden, febr. 21. A »Nassau« angol hadihajó f.­­­ó 19-én Mozambique városát lövöldözte és el is­­ foglalta. Az angolok nem szenvedtek semmi vesz­­­­teséget, az ellenségnek volt 18 halottja és 51 se­­­­besültje. Mozambique átengedtetett a zanzibári Guitántnak. A »Thetis« gőzhajó elfogott két rab­­szolgaszálltó hajót. NÉMET ÜGYEK: Berlinből 20 ról jelentik, hogy a császár álla­pota javul, azonban még mindig kénytelen szobá­ban maradni. A »Reichs-Anzeiger« közzéteszi a népfelkelési törvényt. OLASZ ÜGYEK. IX. Pius pápa a porosz püspöki karhoz február 5-én encyclicát intézett, mely e héten jutott nyíl- I­vanos­ágra. Az okmány így hangzik: »IX. Pius pápa. Tisztelendő testvérek! Üdv és nz áldás! A mit mi, emlékezve ama megállapodásokra, me­lyekre ezen a­ szék Poroszország legfőbb kor­mányhatalmával a kath. érdekek üdvére és liszta­­lercére a jelen század huszonegyedik évében lépett, soha lehetségesnek nem tartottunk, az jelenleg, tisztelendő testvérek, a ti vidékeiteken a legsajno­­sabb módon megtörtént: a nyugalomra és békére, melynek nálatok az egyház örvendett, súlyos vá­ratlan zivatar következett. A törvényekhez, melye­ket nemrég az egyház jogai ellen kibocsátottak, és melyek az egyház sok hű és lelkiismeretes szol­gáját mind a papságban, mind a hivő népben súj­tották, újak járultak, melyek az egyház isteni al­kotmányát teljesen megdöntik és a püspökök sért­hetetlen jogait tökéletesen megsemmisítik. Ezen törvényekben a laicás rendből való bi­­rtkra ruházzák a hatalmat, a püspököket és az­ egyházi főnököket méltóságukból és tisztükből ki­­vetkőztetni. E­zen törvények sokféle és nagy aka­dályokat készítettek azoknak, a­kik a főpásztorok távollétében jogszerű jurisdictiójukat gyakorolni h­­atják. Ez­en törvények a székesegyházak káptalanai­ról fölteszik, hogy a canonok ellenére káptalani helynököket fognak választani, midőn a püspöki szék még nincs üresedésben. Ezen törvények, hogy egyebeket ne említsünk, a főelnökökre ruházzák a jogosítványt, hogy nem-katholikus férfiakat is állítsanak a püspökök helyére, s ő­ket mint a püs­­pök­ megyében a püspökökkel egyenjoguakat, az egyházi javak kezelésével, pedig mind egyházi személyek, mind a templomok fenntartására ren­delt vagyon kezelésével megbízzák. Ti nagyon is jól tudjátok, mennyi kár és minő sokféle terhelte­­tés és a bántal­ma is következett e törvényekből s­­nn­­yira szigorú végrehajtásukból Szándékosan,­­hallgatunk ezekről, nehogy e sok szomorúság fel.

Next