Budapesti Közlöny, 1875. április (9. évfolyam, 73-98. szám)

1875-04-22 / 91. szám

lag 30-ig naponkint reggeli 8 órától fogva az alól irt igazgatóság hivatalos helyiségében fog megtörténni s az eredmény maga idején közzététetni. Budapesten, 1875. ápril 18-án. A magy. földtehermentesitésipénzalap királyi igazgatóságától. A krakkó-felső-sziléziai vasúti kötvények és elsőbbségi részvények kisorsolt számainak jegyzéke. I. KIMUTATÁSA azon 210 db 100 talléros kötvényeknek, melyek az 1875. évi ápril 15-én történt 25-ik kisorsolásnál kihúzattak. A kisorsolt. 210 sorozat száma: 36 152 219 225 319 324 334 489 607 618 644 776 860 915 1020 1162 1181 1192 1404 1424 1458 1463 1573 1615 1639 1672 1725 1732 1815 1908 2094 2160 2162 2334 2350 2379 2403 2409 2550 2702 2900 2962 3083 3192 3245 3419 3441 3513 3819 3832 3926 3981 4128 4138 4256 4258 4276 4342 4422 4582 4650 4747 4783 4789 4824 4936 5086 5134 5318 5346 5382 5395 5411 5474 5486 5518 5535 5548 5576 5981 6011 6117 6149 6215 6292 6317 6333 6392 6411 6770 6773 6933 7244 7309 7453 7479 7681 7791 7837 7926 7931 7996 8001 8114 8146 8147 8263 8361 8364 8523 8569 8638 8764 8914 9131 9159 9168 9268 9321 9334 9477 9524 9537 9589 9632 9695 9725 9726 9789 9820 9852 10120 10154 10187 10190 10760 10939 11058 11231 11306 11590 11640 11651 11740 11843 11898 12073 12106 12171 12221 12414 12442 12538 12763 12767 12783 12885 13014 13044 13090 13114 13171 13192 13244 13336 13547 13552 13578 13707 13814 13879 13891 13967 14061 14107 14179 14214 14384 14428 14459 14547 14866 15102 15247 15269 15560 15655 15665 15748 15844 16069 16126 16189 16277 16308 16374 16629 16635 16820 16942 17139 17192 17312 17423 17616 17621 17782 17784 17791 17871. II. KIMUTATÁSA azon 40 db 100 talléros részvényeknek, melyek az 1875. évi április 15-én történt 26-ik kisorsolásnál kihúzattak. A kisorsolt 40 sorozat száma: 45 131 175 237 240 293 315 351 376 1087 1089 1107 1156 1187 1188 1225 1276 1277 1308 1330 1351 1457 1461 1494 1601 1605 1733 2074 2077 2187 2191 2468 2862 2884 3235 3237 3322 3475 3498 3592. Az 1875. ápril 15-én kisorsolt kötvények és részvények kifizetése 1875. évi julius 1-én történik. KIMUTATÁSA a krakkó-felső-sziléziai vasúti kötvények és elsőbbségi részvények azon kisorsolt sorozati számainak, melyek a lefolyt négy év alatt beváltás végett nem lettek felmutatva. 1871 1874 1874 1874 4370 1874 7594 1874 978 1843 3425 4241 7840 8275 1874 1874 9546 1874 15690 9989 1873 16101 11317 1873 16833 12929 1873 17419 14215 1873 17541 14606 1873 17841 14715 14844 A vasúti kötvények Elsőbbs. részv. kisorsolás éve száma kisorsolás éve c3a«63tSJ co kisorsolás éve c3a«03M co kisorsolás éve c3a«C6 00 1874 585 1874 8784 187415551 3240 1871 1873 1873 1873 1874 1874 1873 1874 1874 NEMHIVatalos rész, CSÁSZÁR-KIRÁLY Ő FELSÉGE ÚTJÁRÓL. (Eredeti tudósítás.) Sebenico, april 16. Tegnap reggel hat órakor indult ki Ő Felsége yachtja, a »Miramare« Zárából, »Gargnano« a kíséret hajója, továbbá a »Fantasy« yacht, »Andreas Hofer«, a dalmátiai helytartó szolgálatára rendelt hadi gőzös s a Lloyd-társulat »Adria« gőzöse követték. Amíg azonban ezek egyenesen Sebenicoba tartottak, a »Miramare« három helyen is állomást tartott. Az első állomás Zaravecchia volt, a régi Bielográd, hol 1102-ben Kálmán királyunk horvát és dalmát királylyá koronáztatott ; a második Stretto falu; a harmadik pedig a sebenicai kikötő torkolatánál fekvő Zlatin sziget és falu. Az utóbbi korall-halászairól nevezetes, a kiktől Ő Felsége néhány szebb koralldarabot vett is. Ezen 47 tengeri mértföldnyi után Dalmatia szigetvilága mindinkább fejlődik szemeink előtt, és Sebenico bejáratánál sziklás, szaggatott földeinek és apró tengereinek egész teljességében tűnik elénk. A sebenicoi kikötő maga egy szép hegyi tó, melybe egy tengeri mértföldnyi hosszúságú szűk csatorna visz. A csatorna bejáratát egy kis erőd, a Fort San Nicolo őrzi. Már a csatornából elénk tűnik Sebenico városának gyönyörű panorámája. A tengerből köröskörül amphiteatralis módon emelkedő hegyek, melyek legmagasabbjainak oldalain épen szemközt ereszkednek le a tengerhez Sebenico ódon kőházai, a fejük felett lévő három ormon őrül három erőddel: a S. Anna, S. Giovanni és Barone erődökkel, melyek közül az utolsó romjaiban hever, az előbbi kettő azonban elég jó állapotban katonai raktárul szolgál. Az első sort I. Anna, különösen megérdemli a mi figyelmünket. Ez volt a régi város tulajdonképi magva és Kálmán király 1105-ben Dalmátiát beutazván, ezen várban tartózkodott. Most is magyar az úr ezen ormon: egy Este ezredbeli fratter, különben becsületes vörösvári sváb gyerek, a ki az erődben lévő puskapor-raktár őrségének parancsnoka, és nagy nyugalommal, nem is álmodva a régi dicsőségről, tekint alá ugyanazon tájra, melyben hajdanra könyves királyunk gyönyörködött. Az ő élvezetét nem bántják a múlt nagy álmai, s a jövő kis reményei, legfeljebb talán egy gömbölyű képű sváb leány emléke, mert őszinte vallomásai szerint a dalmát lányok nagyon kegyetlenek és a hűség csak szükségből való erény különben vállalkozó bakánknál. Az erőd egyébiránt a legszebb bakaőrségek egyike. A kis temetőbe, mely közvetlenül a falnál, s a város szűk utczáiba és rongyos háztetőire, melyek mindjárt a temető alatt kezdődnek, nem vagyunk kénytelenek letekinteni. Szemeink oda fordulhatnak a kikötő szép kis földközi tengerére, melynek szabálytalan rámáját kopasz dombláncz képezi ; azután a dombsoron át kitévedhet a külső szigetekre, s azok között az Adria kék tükrére. A kis beltengernek két nyílása van : az egyik a tenger felőli bejárat, a másik a Kerka folyó torkolata, mely a tenger vizével már összevegyülve és nagyobb hajók is által járható mélységgel egész Scardonáig, sőt azon felül is elnyúlik ; de innen a magasból tekintve a dombok között egy kanyarulatban csakhamar elvész. A S.Anna-erődből leereszkedve Sebenico egyik legkiválóbb sajátságába botlunk, mely felfelé menet tán elkerülte figyelmünket. Ez márvány keménységű mészkőből készült kövezete, mely minden lépésnél eltöréssel fenyegeti lábainkat. Ha jó barátunk van a városban, beléptünknél erre a veszedelemre figyelmeztet. Ha e veszedelem ellen biztosítottuk magunkat, kezdjük méltányolni a város egyéb sajátságait. S ezek meg is érdemlik a méltánylást. Ami a dalmát városoknak sajátságos érdekét képezi, hogy eredeti típusukat lehetőleg híven megőrizzék, az kiválóan megvan Sebenicoban. Egy kis darabja ez a középkornak, kőben megörökítve, új építkezések, átalakítások által meg nem hamisítva. A középkori parti város, mely a tengeri rablók ellen a hegyoldalba vonul, s a parti zsiványok ellen szűk utczáival, magas házaival bástyák közé szorul, egész szűziességben meg van őrizve. Bástyái is — magyar királyok alkotásai — jó részt még állanak. Van egy XV. századbeli műkincse is, egy szép román stylü templom, magas, egyszerű gömbölyű övezetben tetődző közép , és két alacsonyabb mellékhajóval, minden gerenda és tégla nélkül, — még teteje is tisztán kőkoczkákból, s márvány- és érczalkatrészekből épült. A népről is kellene szólnunk. Zárától idáig egy nagy lépést tettünk befelé Dalmátiába. Az olasz elem háttérbe szorul, helyébe a szláv vörös sapka, nemzeti öltöny és színek lépnek. Az utcza mindenütt az övé, hanem azért a kormányzat, üzlet, iskola még mindig a műveltebb olasz elemé, s még sokáig az is marad. Sebenico városa teljes erejéből versenyre kelt Zárával O Felsége fogadásának szívélyességében és fényében. Midőn O Felsége tegnap délután a kikötőbe érkezett, Sebenico partja alig engedett a zárai Riva Nuovának. Amint mondták, egy egész kis házsort, mely a partot dísztelenítette, tulajdonosaik önként engedtek lebontatni. A parton színes sátor, fegyveres dalmaták és virágszóró lányok sorfala, a község, az újon egyenruházott városi zenekar, és az Este ezred itt fekvő százada mint díszszázad, várta ő Felségét. A lányok apró tánczokba szedett sötét ruháikban, szétálló fűzőikkel, mely alól a patyolating a mell idomait szabadon tüntette elő, ujjas dalmatikáikban, színes hosszú kötényeikkel, piros harisnyáikkal és szőrpapucsaikkal új és érdekes látvány voltak. Egy más—eddig szerepet nem játszott— elem is lépett ma előtérbe: ez a kecskebőrduda és a kíséretéhez tartozó nagy dob, melyet két dobverővel alul, felül vernek egyszerre. A duda nyekergése, és a dob dongása nem is szűnt meg tegnap dél óta; ha valami kellemes változatosságot hozott ez egyhangú zenébe, az a folytonos fegyverpuffogatás volt, amelylyel e nép a zsidók szakadatlan harsogásán kívül örömét kifejezni szokta. Ő Felsége tegnap délután a szokásos tisztelgéseket fogadta a püspöki palotában, s este az igen csinos kivilágítást tekintette meg. Ma délelőtt száznál több magánkihallgatást adott; a tanintézetek egész sorát, a kaszárnyát, a sebenboknini vasút indóházának munkálatait tekintette meg , és meglátogatta a délután rendezett népünnepet. Ez egy tekintetben érdekesebb volt a zárainál is; a táncz és ének megint az volt ugyan, s a népviseletek mások, de nem voltak sajátságosabbak, hanem ami különös érdeket kölcsönzött neki, az egy teljesen kiállított lakodalmi menet volt, úgy, ahogyan a nép tehetőségeinél szokásban van. Elől legények és leányok vitték nagy kosarakban az esküvői ajándékokat, roppant nagyságú fonott kalácsokat, azután jött a fiatal leányok sora, akiket a férfiak követtek kettős sorban, bal vállukon hosszan lelógó kendővel, és végre az asszonyok, szintén párosával, köztük a virágokkal ékesített menyasszonynyal.