Budapesti Közlöny, 1923. március (57. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-23 / 67. szám
z készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban letenni. Fióküzlet után, tekintet nélkül a fióküzlet székhelyére, az óvadék összege egymillió. Az óvadék a feleknek bank- és pénzváltóüzlet gyakorlásából eredő kárkövetelései, továbbá a büntetéspénzeknek és pénzbírságoknak biztosítására szolgál Ha az óvadék harminc vagy ennél több százalékkal csökken, az elsőfokú iparhatóság a következményekre való figyelmeztetés mellett felhívást köteles intézni a cégtulajdonoshoz, hogy az óvadékot legfeljebb harminc nap alatt eredeti összegére egészítse ki. Ha a cégtulajdonos a felhívásnak eleget nem tenne, az elsőfokú iparhatóság haladéktalanul az iparengedély visszavonását kimondó véghatározatot hoz és azt a fellebbezési jogra való figyelmeztetés mellett közli a cégtulajdonossal 7. §. A bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító iparengedély kiállításáért ipardíj címén Budapest székesfőváros területén százezer koronát, más város vagy község területén hetvenötezer koronát kell az illető város vagy község pénztárába befizetni. Fióküzlet nyitására jogosító iparengedélyért, tekintet nélkül a fióküzlet székhelyére, hetvenötezer korona ipardíj fizetendő. Az ipardíjat az iparengedély kiállítására irányuló folyamodvány benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. 8. §. Aki bank- és pénzváltóüzletet kíván nyitni, az erre szóló iparengedélyt az üzlethelyiség szerint illetékes elsőfokú iparhatósághoz intézett beadványban köteles kérni. Az iparengedélyt kérnie kell annak is, aki a bank- és pénzváltóüzlettel 1920. évi január 1-ét követő idő óta foglalkozik. Ezt a kérelmet 1923. évi április 15-ig kell előterjeszteni. Az elsőfokú iparhatóság annak iparigazolványát, aki a kérelem előterjesztésére kitűzött határidőt elmulasztotta, felebbezési jogára való figyelmeztetés mellett haladéktalanul megvonni tartozik. Aki iparigazolványát ilyen címen elvesztette, az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte előtt a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító iparengedélyt nem kaphat. Iparengedélyt kell kérni akkor is, ha akár a főüzlet székhelyén, akár azon kívül fióküzletet akarnak nyitni. A második bekezdésében kitűzött határidő alatt, az ott megjelölt következmények terhe mellett iparengedélyt kell kérni olyan 1920. évi január 1-e óta nyitott fióküzletre vonatkozólag is, amelynek főüzlete a bank- és pénzváltóüzletet már ezt a napot megelőző idő óta gyakorolja. A beadványban a vonatkozó okiratok csatolásával fel kell tüntetni az ipartörvény 39. §-a második bekezdésének 1—4. pontjában, nemkülönben ennek a rendeletnek 2. §-a első bekezdése 1—4. pontjában, továbbá második és harmadik bekezdésében feltüntetett adatokat. 9. §. Az elsőfokú iparhatóság a beadványból és mellékleteiből megállapítja, eleget tesz-e folyamodó a törvényben és ebben a rendeletben megszabott követelményeknek, mérlegeli, hogy anyagi ereje a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlásához elegendő-e és megvizsgálja a bejelentett üzlethelyiséget is abból a szempontból, megfelel-e a jelen rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezéseknek. Ha a folyamodó a követelményeknek mindenben megfelel és ezt a 14. §-ban említett szabályrendelet sem akadályozza, az elsőfokú iparhatóság végzésileg közli a folyamodóval, hogy a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító engedélyt ki fogja adni, ha a folyamodó, cégének bejegyzését és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tagjai sorába felvételét ,90 napon belül igazolja. Miután folyamodó a cégbejegyzést tanúsító jogerős végzést és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tagsági igazolványát bemutatta, az elsőfokú iparhatóság az iparengedélyt kiállítja és erről a Pénzintézeti Központot értesíti. A második bekezdésben említett közlés elmarad, ha olyan bank- és pénzváltóüzlet tulajdonosa, aki üzletét iparengedély alapján gyakorolja, fióküzlet nyitásához kér iparengedélyt. Ebben az esetben az elsőfokú iparhatóság, ha folyamodó a követelményeknek egyébként megfelel, az iparengedélyt kiállítja. 10. §. A bank- és pénzváltóüzletnek az üzletfelek fogadására szolgáló helyiségében az iparengedélyt ki kell függeszteni. Ebben a helyiségben, az üzletfelek által könnyen megközelíthető helyen, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hivatalos árjegyző lapjának utolsó számát is állandóan kifüggesztve kell tartani. A bank- és pénzváltóüzletben lebonyolított minden ügyletről nyomtatott cégfelirattal ellátott és aláírt számlákat kell az üzletfeleknek kiszolgáltatni, amelyeken az árfolyamokat, a felszámított jutalékokat és egyéb költségeket tételenként kell feltüntetni. 11. §. Aki a bank- és pénzváltóüzletet akár iparengedély, akár iparigazolvány, alapján, folytatja, annak tilos a Budapesti Áru- és Értéktőzsde értéküzleti elszámolásának résztvevői között bank- és pénzváltóüzletet közvetíteni. (1875. évi XXXVII. t.-c. 534. §.) 12. §. Az ipartörvénynek az engedélyhez kötött iparokra vonatkozó rendelkezéseit, a jelen rendeletben megállapított eltérésekkel, az iparengedély alapján működő bank- és pénzváltó üzletekre megfelelően alkalmazni kell. Ahol a jelen rendeletben az ipartörvényre történik hivatkozás, mindenütt az 1922. évi XII. t.-c. megfelelő rendelkezéseit kell érteni 13. §. Az iparhatóság a bank- és pénzváltóüzleteket az ipartörvénynek és a jelen rendelet határozmányainak betartása szempontjából bármikor ellenőrizheti. A pénzügyminiszter közérdekből utasíthatja a Pénzintézeti Központot, hogy ezeket az üzleteket közhiteli szempontokból vizsgálja meg. 14. §: A törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok szabályrendeletileg állapíthatják meg a jelen rendelet szerint engedélyhez kötött bank- és pénzváltóüzletekre és ilyenek fióküzleteire kiadható engedélyek számát. Ezeket a szabályrendeleteket a kereskedelemügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértőig hagyja jóvá. 15. §. A jelen rendelet határozmányai a külföldi fizetési eszközökkel való kereskedés és forgalom, valamint a külfölddel való forgalom tekintetében fennálló mindenkori jogszabályok, illetve korlátozások érvényét nem érintik. 16. §: Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el: 1. aki az első §-ban foglalt tilalom ellenére bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító engedély nélkül, illetve amennyiben üzletét 1920. évi január 1-ét megelőző idő óta folytatja, iparigazolvány nélkül, iparszerűleg bank- és pénzváltó ügylettel foglalkozik. 2. aki a 10. §. rendelkezése ellenére bank- és pénzváltóüzletében ,az iparengedélyt vagy a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hivatalos árjegyző lapjának utolsó számát nem vagy nem a megszabott módon függeszti ki, továbbá, aki a bank- és pénzváltóüzletben lebonyolított ügyletről számlát nem szolgáltat ki vagy a számlát nem a megszabott módon állítja ki; , 3. aki a 11. §. tilalma ellenére a Budapesti Áru-és Értéktőzsde értéküzleti elszámolásának résztvevői között bank- és pénzváltóügyletet közvetít. A kihágás büntetése az 1922. évi XXVI. t.-c. 7. §-a értelmében 6 hónapig terjedhető elzárás és ötvenezer koronáig, visszaesés esetében kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetés. Ha megállapítható annak a nyereségnek mennyisége, amelyet a tettes cselekményével illetéktelenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés a megállapított nyereség kétszereséig terjedhet. Elítélés esetében azt a pénzt vagy egyéb értéket, amelyre nézve a kihágást elkövették, abban az esetben is el lehet kobozni, ha az nem a tettesnek vagy a részesnek, hanem másnak a tulajdona, ha az utóbbinak a bűncselekmény elkövetéséről előzetes tudomása volt vagy a körülményeknél fogva arról tudnia kellett. Az elkobzást akkor is el lehet rendelni, ha a büntető eljárást a terhelt halála, távolléte vagy más ok miatt megindítani vagy folytatni nem lehet. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik, harmadfokon a pénzügyminiszter jár el. 17. §. Jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1923. évi március hó 22-én. Dr. Kolllay Tibor s. k. m. Mr. pénzügyminiszter. Budapest/ Közlöny 1923 márczius 23. A m. kir. pénzügyminiszter Z. 93.675. számú rendelete a kiviteli tilalom alatt álló áruk jegyzékének további módosítása tárgyában. 1. §. A m. kir. minisztériumnak az árukálz forgalom újabb rendezése tárgyában 1922. november 28-án 9.597/M. E. szám alatt kiadott rendeletének (megjelent aBudapesti Közlöny 1922. évi 275. számában) 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az érdekelt miniszter urakkal egyetértőleg elrendelem, hogy az idézett rendelet A) mellékletét képező abból a jegyzékből, amely jegyzék azokat az árukat tartalmazza, amelyeknek kiviteléhez külön engedély szükséges, és amely jegyzéket az időközben történt módosítások figyelembevételével készült új szövegében az 1923. évi január 3-án Z. 79.143. szám alatt kiadott rendeletem (megjelent a Budapesti Közlöny 1923. évi 33. számában mellékletként közzétettem, a következőket kell törölni, vagyis a jelen rendelet életbeléptétől kezdve külön engedély nélkül vihetők ki a következi áruk: Vámtarifaszám : 96—alb. Paraffin. 99-ből lanolin. 101-ből. Gyapjazsir. 102. Repceolaj hordókban, tömlőkben és hólyagokban. 142. Nyers vagy csak nagyjából faragott vagy legfeljebb három oldalon fűrészelt kövek; nem hasított és nem fűrészelt kőlapok. 347-ből. Fűrészáruk, gyalulva, horgonyolva vagy szádalva, abroncsfa, szabva, kapocsrovátkákkal is, az előkészített hordófa kivételével. (A galyseprőket eddig is külön engedély nélkül lehetett kivinni, ezentúl tehát a jelen tarifaszám alá tartozó áruk közül csak a szerszámfa és az előkészített hordófa kiviteléhez kell külön engedély.) 431-ből. Vas, rudakban, kovácsolva, hengerelve, vagy húzva, nem formás és formás. (Az acél rudakban, kovácsolva, hengerelve vagy húzva, nem formás és formás, ezentúl is csak külön engedélylyel vihetők ki.) 526-ból. Acélpalackok (bombák). 597. m. Szénsav, folyékony. 620. a. Aethylaether (kénaether). 2. §. Jelen rendelet közzététele napján lép életbe. Jelen rendelet az 1. §-ban idézett rendeletek egyéb rendelkezéseit nem érinti. Budapest, 1923. március 21-én. Dr. Kátay Tibor s. k., m. kir. pénzügyminiszter. A m. kir. földmivelésügyi miniszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértve 46.271/1923. szám alatt kiadott rendelete az árukürforgalom szabályozásáról szóló 9.597. M. E. 1922. számú rendelet mellékletét képező »kiviteli jegyzék« módosítása tárgyában. A háború által előidézett gazdasági helyzet természetes következményként vonta maga után, hogy úgyszólván az összes mezőgazdasági terményeknek nemcsak kifelé, hanem befelé irányuló forgalmában is kötöttséget kellett teremteni. Azok a gazdasági okok, amelyek ezt a háború alatt szükségessé tették, általános megítélés szerint, nem szűntek meg a háború lezajlása után sem. Így tehát, ha a gazdasági élet törvényeinek engedve, a mezőgazdasági termények forgalma belföldön fel is szabadíttatott, a kötöttség látszott indokoltnak a vámkülföldre irányuló vonatkozásban. Ma azonban, 5 évvel a háború lezajlása után, másként áll a helyzet. Ugyanis az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolták, hogy azok a rendszabályok, amelyek a belső ellátás mérsékeltebb áron való biztosítása céljából alkalmaztattak, ma már egyáltalán nem egyeztethetők össze a forgalomnak belföldön biztosított szabadságával, nemcsak, de ezeknek a rendszabályoknak további fenntartása — a termelés biztonságát befolyásolván — az általuk elérni kívánt céllal ellentétbe jut