Budapesti Közlöny, 1923. március (57. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-23 / 67. szám

z készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban letenni. Fióküzlet után, tekintet nélkül a fióküzlet székhelyére, az óvadék összege egymillió­­. Az óvadék a feleknek bank- és pénzváltó­üzlet gyakorlásából eredő kárkövetelései, továbbá a büntetéspénzeknek és pénzbírságoknak bizto­­­sítására szolgál Ha az óvadék harminc vagy ennél több százalékkal csökken, az elsőfokú iparhatóság a következményekre való figyelmez­tetés mellett felhívást köteles intézni a cég­tulajdonoshoz, hogy az óvadékot legfeljebb har­minc nap alatt eredeti összegére egészítse ki. Ha a cégtulajdonos a felhívásnak eleget nem tenne, az elsőfokú iparhatóság haladéktalanul az iparengedély visszavonását kimondó véghatá­rozatot hoz és azt a fellebbezési jogra való figyelmeztetés mellett közli a cégtulajdonossal 7. §. A bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító iparengedély kiállításáért ipardíj címén Budapest székesfőváros területén százezer koro­nát, más város vagy község területén hetven­ötezer koronát kell az illető város vagy község pénztárába befizetni. Fióküzlet nyitására jogosító iparengedélyért, tekintet nélkül a fióküzlet székhelyére, hetven­ötezer korona ipardíj fizetendő. Az ipardíjat az iparengedély kiállítására irá­nyuló folyamodvány benyújtásával egyidejűleg kell befizetni. 8. §. Aki bank- és pénzváltóüzletet kíván nyitni, az erre szóló iparengedélyt az üzlet­­helyiség szerint illetékes elsőfokú iparhatósághoz intézett beadványban köteles kérni. Az iparengedélyt kérnie kell annak is, aki a bank- és pénzváltóüzlettel 1920. évi január 1-ét követő idő óta foglalkozik. Ezt a kérelmet 1923. évi április 15-ig kell előterjeszteni. Az elsőfokú iparhatóság annak iparigazolványát, aki a kérelem előterjesztésére kitűzött határidőt elmulasztotta, felebbezési jogára való figyelmez­tetés mellett haladéktalanul­ megvonni tartozik. Aki iparigazolványát ilyen címen elvesztette, az erről szóló határozat jogerőre emelkedésétől számított egy év eltelte előtt a bank- és pénz­­váltóüzlet gyakorlására jogosító iparengedélyt nem kaphat. Iparengedélyt kell kérni akkor is, ha akár a főüzlet székhelyén, akár azon kívül fióküzletet akarnak nyitni. A második bekezdésében kitű­zött határidő alatt, az ott megjelölt következ­mények terhe mellett iparengedélyt kell kérni olyan 1920. évi január 1-e óta nyitott fiók­üzletre vonatkozólag is, amelynek főüzlete a bank- és pénzváltóüzletet már ezt a napot megelőző idő óta gyakorolja. A beadványban a vonatkozó okiratok csato­lásával fel kell tüntetni az ipartörvény 39. §-a második bekezdésének 1—4. pontjában, nem­különben ennek a rendeletnek 2. §-a első bekez­dése 1—4. pontjában, továbbá második és har­madik bekezdésében feltüntetett adatokat. 9. §. Az elsőfokú iparhatóság a beadványból és mellékleteiből megállapítja, eleget tesz-e folyamodó a törvényben és ebben a rendeletben megszabott követelményeknek, mérlegeli, hogy anyagi ereje a bank- és pénzváltóüzlet gya­korlásához elegendő-e és megvizsgálja a beje­lentett üzlethelyiséget is abból a szempontból, megfelel-e a jelen rendelet 5. §-ában foglalt rendelkezéseknek. Ha a folyamodó a követelményeknek minden­ben megfelel és ezt a 14. §-ban említett szabály­­rendelet sem akadályozza, az elsőfokú iparható­ság végzésileg közli a folyamodóval, hogy a bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító engedélyt ki fogja adni, ha a folyamodó, cégének bejegy­zését és a Budapesti Áru- és Értéktőzsde tagjai sorába felvételét ,90 napon belül igazolja. Miután folyamodó a cégbejegyzést tanúsító jogerős végzést és a Budapesti Áru- és Érték­tőzsde tagsági igazolványát bemutatta, az első­fokú iparhatóság az iparengedélyt kiállítja és erről a Pénzintézeti Központot értesíti. A második bekezdésben említett közlés el­marad, ha olyan bank- és pénzváltóüzlet tulaj­donosa, aki üzletét iparengedély alapján gyako­rolja, fióküzlet nyitásához kér iparengedélyt. Ebben az esetben az elsőfokú iparhatóság, ha folyamodó a követelményeknek egyébként meg­felel, az iparengedélyt kiállítja. 10. §. A bank- és pénzváltóüzletnek az üzletfelek fogadására szolgáló helyiségében az iparengedélyt ki kell függeszteni. Ebben a helyiségben, az üzletfelek által könnyen megközelíthető helyen, a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hivatalos árjegyző lapjá­nak utolsó számát is állandóan kifüggesztve kell tartani. A bank- és pénzváltóüzletben lebonyolított minden ügyletről nyomtatott cégfelirattal ellá­tott és aláírt számlákat kell az üzletfeleknek kiszolgáltatni, amelyeken az árfolyamokat, a felszámított jutalékokat és egyéb költségeket tételenként kell feltüntetni. 11. §. Aki a bank- és pénzváltóüzletet akár iparengedély, akár iparigazolvány, alapján, foly­tatja, annak tilos a Budapesti Áru- és Érték­tőzsde értéküzleti elszámolásának résztvevői között bank- és pénzváltóüzletet közvetíteni. (1875. évi XXXVII. t.-c. 534. §.) 12. §. Az ipartörvénynek az engedélyhez kö­tött iparokra vonatkozó rendelkezéseit, a jelen rendeletben megállapított eltérésekkel, az ipar­­engedély alapján működő bank- és pénzváltó üzletekre megfelelően alkalmazni kell. Ahol a jelen rendeletben az ipartörvényre történik hivatkozás, mindenütt az 1922. évi XII. t.-c. megfelelő rendelkezéseit kell érteni 13. §. Az iparhatóság a bank- és pénzváltó­üzleteket az ipartörvénynek és a jelen rendelet határozmányainak betartása szempontjából bár­mikor ellenőrizheti. A pénzügyminiszter köz­érdekből utasíthatja a Pénzintézeti Központot, hogy ezeket az üzleteket közhiteli szempontok­ból vizsgálja meg. 14. §: A törvényhatóságok és rendezett tanácsú városok szabályrendeletileg állapíthatják meg a jelen rendelet szerint engedélyhez kötött bank- és pénzváltóüzletekre és ilyenek fióküzleteire kiadható engedélyek számát. Ezeket a szabályrendeleteket a kereskedelem­ügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértő­ig hagyja jóvá. 15. §. A jelen rendelet határozmányai a kül­földi fizetési eszközökkel való kereskedés és for­galom, valamint a külfölddel való forgalom tekintetében fennálló mindenkori jogszabályok, illetve korlátozások érvényét nem érintik. 16. §: Amennyiben a cselekmény vagy mulasz­tás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el: 1. aki az első §-ban foglalt tilalom ellenére bank- és pénzváltóüzlet gyakorlására jogosító engedély nélkül, illetve amennyiben üzletét 1920. évi január 1-ét megelőző idő óta foly­tatja, iparigazolvány nélkül, iparszerű­leg bank- és pénzváltó ügylettel foglalkozik. 2. aki a 10. §. rendelkezése ellenére bank- és pénzváltóüzletében ,az iparengedélyt vagy a Budapesti Áru- és Értéktőzsde hivatalos árjegyző lapjának utolsó számát nem vagy nem a meg­szabott módon függeszti ki, továbbá, aki a bank- és pénzváltóüzletben lebonyolított ügyletről számlát nem szolgáltat ki vagy a számlát nem a megszabott módon állítja ki; , 3. aki a 11. §. tilalma ellenére a Budapesti Áru-­­és Értéktőzsde értéküzleti elszámolásának résztvevői között bank- és pénzváltóügyletet közvetít. A kihágás büntetése az 1922. évi XXVI. t.-c. 7. §-a értelmében 6 hónapig terjedhető el­zárás és ötvenezer koronáig, visszaesés esetében kétszázezer koronáig terjedhető pénzbüntetés. Ha megállapítható annak a nyereségnek mennyi­sége, amelyet a tettes cselekményével illetékte­lenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés a megállapított nyereség kétszereséig terjedhet. Elítélés esetében azt a pénzt vagy­ egyéb érté­ket, amelyre nézve a kihágást elkövették, abban az esetben is el lehet kobozni, ha az nem a tettesnek vagy a részesnek, h­anem másnak a tulajdona, ha az utóbbinak a bűncselekmény elkövetéséről előzetes tudomása volt vagy a kö­rülményeknél fogva arról tudnia kellett. Az elkobzást akkor is el lehet rendelni, ha a büntető eljárást a terhelt halála, távolléte vagy más ok miatt megindítani vagy folytatni nem lehet. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik, harmadfokon a pénzügy­­miniszter jár el. 17. §. Jelen rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1923. évi március hó 22-én. Dr. Kolllay Tibor s. k. m. Mr. pénzügyminiszter. Budapest/ Közlöny 1923 márczius 23. A m. kir. pénzügyminiszter Z. 93.675. számú rendelete a kiviteli tilalom alatt álló áruk jegyzékének további módosítása tárgyában. 1. §. A m. kir. minisztériumnak az árukálz forgalom újabb rendezése tárgyában 1922. no­vember 28-án 9.597/M. E. szám alatt kiadott rendeletének (megjelent a­­Budapesti Közlöny 1922. évi 275. számában) 10. §-ában foglalt fel­hatalmazás alapján az érdekelt miniszter urak­kal egyetértőleg elrendelem, hogy az idézett rendelet A) mellékletét képező abból a jegyzék­ből, amely jegyzék azokat az árukat tartal­mazza, amelyeknek kiviteléhez külön engedély szükséges, és amely jegyzéket az időközben tör­tént módosítások figyelembevételével készült új szövegében az 1923. évi január 3-án Z. 79.143. szám alatt kiadott rendeletem (megjelent a Buda­pesti Közlöny 1923. évi 33. számában mellék­letként közzétettem, a következőket kell törölni, vagyis a jelen rendelet életbeléptétől kezdve külön engedély nélkül vihetők ki a következi áruk: Vámtarifa­szám : 96—alb. Paraffin. 99-ből lanolin. 101-ből. Gyapjazsir. 102. Repceolaj hordókban, tömlőkben és hólyagokban. 142. Nyers vagy csak nagyjából faragott vagy legfeljebb három oldalon fű­részelt kövek; nem hasított és nem fűrészelt kőlapok. 347-ből. Fűrészáruk, gyalulva, horgonyolva vagy szádalva, abroncsfa, szabva, kapocsrovátkákkal is, az előkészített hordófa kivételével. (A galyseprőket eddig is külön engedély nélkül lehetett kivinni, ezentúl tehát a jelen tarifaszám alá tartozó áruk közül csak a szerszámfa és az előkészí­tett hordófa kiviteléhez kell külön engedély.) 431-ből. Vas, rudakban, kovácsolva, hengerelve, vagy húzva, nem formás és formás. (Az acél rudakban, kovácsolva, hengerelve vagy húzva, nem formás és formás, ezentúl is csak külön engedélylyel vihetők ki.) 526-ból. Acélpalackok (bombák). 597. m. Szénsav, folyékony. 620. a. Aethylaether (kénaether). 2. §. Jelen rendelet közzététele napján lép életbe. Jelen rendelet az 1. §-ban idézett ren­deletek egyéb rendelkezéseit nem érinti. Budapest, 1923. március 21-én.­ Dr. Kátay Tibor s. k., m. kir. pénzügyminiszter. A m. kir. földmivelésügyi miniszternek az érdekelt miniszterekkel egyetértve 46.271/1923. szám alatt kiadott rendelete az árukürforgalom szabályozásáról szóló 9.597. M. E. 1922. számú rendelet mellékletét képező »kiviteli jegyzék« módosítása tárgyában. A háború által előidézett gazdasági helyzet természetes következményként vonta maga után, hogy úgyszólván az összes mezőgazdasági ter­ményeknek nemcsak kifelé, hanem befelé irányuló forgalmában is kötöttséget kellett teremteni. Azok a gazdasági okok, amelyek ezt a háború alatt szükségessé tették, általános megítélés sze­rint, nem szűntek meg a háború lezajlása után sem. Így tehát, ha a gazdasági élet törvényei­nek engedve, a mezőgazdasági termények for­galma belföldön fel is szabadíttatott, a kötött­ség látszott indokoltnak a vámkülföldre irányuló vonatkozásban. Ma azonban, 5 évvel a háború lezajlása után, másként áll a helyzet. Ugyanis az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolták, hogy azok a rendszabályok, amelyek a belső ellátás mérsékeltebb áron való biztosí­tása céljából alkalmaztattak, ma már egyáltalán nem egyeztethetők össze a forgalomnak bel­földön biztosított szabadságával, nemcsak, de ezeknek a rendszabályoknak további fenntar­tása — a termelés biztonságát befolyásolván — az általuk elérni kívánt céllal ellentétbe jut

Next