Budapesti Közlöny, 1923. október (57. évfolyam, 222-247. szám)
1923-10-02 / 222. szám
e vonatkozó összes telekjegyzőkönyvek (betétek) A. és B. lapjainak,valamint a részletlajstromnak, névjegyzéknek és vázrajzoknak másolatait. A másolás költségeit az 50/1909. I. M. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 14. §-a értelmében a megkereső törvényszék a telekkönyvi hatóság felszámítása alapján állapítja meg s az idézett §. állapítja meg azt is, hogy a másolási munkálatokért mekkora összeget szabad felszámítani. Minthogy az utóbb hivatkozott §-ban megállapított összegek a változott viszonyok folytán ma már nem megfelelőek, az idézett 50/1909. I. M. számú rendelet 14. §-ának 3—6. bekezdéseit hatályon kívül helyezem s helyükbe a következő rendelkezéseket állapítom meg: 1. §. A másolásra felfogadott díjnokok illetményei az állami díjnokok mindenkori illetményeit meg nem haladhatják. A telekkönyvi hatóság másolási költségek címén a másolatok elkészítésének tényleges költségeit számítja fel, vagyis a nyomtatványok árát s ezenfelül abban az esetben, ha a munkákat a telekkönyvi hatóság rendes vagy az erre a célra felfogadott külön személyzete a hivatalos órák alatt végzi, az alkalmazottaknak a munkák tartamára járó összes illetményeit, beleértve a természetbeni élelmiszerellátást is, melynek egyenértékéül a m. kir. pénzügyminiszter által havonként megállapítandó készpénzváltságot kell alapul venni. Ha a másolást az alkalmazottak a megállapított hivatalos időn túl is végzik, az előző bekezdésben felsorolt illetményeken és a nyomtatványok árán felül még a túlmunka után járó óradíjak címén kifizetett összeget is fel kell számítani. Ha pedig a rendes személyzet a másolást csak a megállapított hivatalos időn túl végzi, akkor csupán a nyomtatványok árát és a túlmunka után járó óradíjak címén kifizetett öszszeget kell felszámítani. A fenti rendelkezések értelmében felszámított összeget a megkereső törvényszék állapítja meg s a törvényszék elnökének kezéhez a tagosítási állami alapból utalványozza ki s ebből a törvényszék elnöke a másolást végző alkalmazottak természetbeni élelmiszerellátásának megfelelő egyenértéket a pénzügyi tárca javára mint »Természetbeni ellátásból eredő felhasználható téritmény«-t, az egyéb járandóságoknak megfelelő összeget pedig az »Igazságügyi tárca« »kir. bíróságok« címe javára mint a »rendszeres állandó illetmények«-ből eredő felhasználható téritményt a m. kir. állampénztárba szállítja és ennek megtörténtét az állampénztári bevételezési adatok közlése mellett a m. kir. igazságügyminiszternek jelenti. Ha a másolást az alkalmazottak a megállapított hivatalos időn túl (túlmunkával) végezték, a kiutalt összeget felhasználható térítményként a kir. törvényszéknek »Nem rendszeres illetmények és változó illetmények« című átalánya javára kell bevételezni és a bevételezés adatait a m. kir. igazságügyminiszternek jelenteni. A nyomtatványok árát annak az átalánynak kell megtéríteni, amelyből árukat előlegezték. Ha a másolási munkák ugyanazon költségvetési évben be nem fejeztetnek, a telekkönyvi hatóság június hóban az illető költségvetési évben felmerült költségeket a törvényszékkel közölni köteles, a törvényszék pedig ezeket oly időben állapítsa meg s utalványozza ki, hogy a megtérítés a költségvetési év végéig megtörténhessék. 2. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe és alkalmazást nyer a folyamatban levő azokban az ügyekben is, amelyekben az emlitett másolási költségek még meg nem állapíttattak. Budapest, 1923 október hó 1. napján. A miniszter helyett: Szelszy s. k., államtitkár. A m. kir. pénzügyminiszter 48.692/1923. számú rendelete a biztosítási szaktanács ügyrendje tárgyában. A biztosító magánvállalatok állami felügyeletéről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló (a Budapesti Közlönynek 1923. évi január hó 12-én megjelent 8. számában kihirdetett) 196/1923. M. E. szárhy rendelet 34. §-ának utolsó bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a biztosítási szaktanács ügyrendjét illetőleg a következőket rendelem: 1. §. A biztosítási szaktanács mint a biztosító magánvállalatok állami felügyelő hatóságának véleményező szerve működik. A szaktanács az ügykörébe tartozó ügyeket vagy teljes ülésben vagy alosztályokban veszi tárgyalás alá. Ezidőszerint négy alosztály szerveztetik és pedig: 1. az életbiztosítási alosztály, 2. a kárbiztosító alosztály, 3. a nyugdíjat biztosító intézetek és pénztárak, valamint a biztosítási ügyekkel foglalkozó kisebb egyesületek alosztálya, végül 4. a jogi alosztály. A felügyelő hatóság a szükséghez képest más alosztályokat is alakíthat. A szaktanács épúgy mint az alosztályok a tárgyalandó ügyek előkészítésére saját tagjaikból bizottságokat is alakíthatnak. 2. §: Az ülések összehívása és vezetése az elnök hatásköre, akit akadályoztatása esetén az alelnök helyettesít. A meghívás írásban vagy távbeszélő útján történik. Köteles az elnök a szaktanácsot összehívni, ha annak összehívását a tagoknak legalább kétharmada az elnöknél kérelmezi. A szaktanács saját kezdeményezésére is mondhat véleményt és tehet előterjesztést a felügyelő hatóságnak. A szaktanács hatóságokkal és magánosokkal csak a felügyelő hatóság útján érintkezhetik. 3. §. A szaktanács tagjai közül azok, akik nem tényleges szolgálatban álló állami tisztviselők, a következő fogadalmat kötelesek letenni: »Én N. N. becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy mint a »Biztosítási Szaktanács« tagja a törvényeket és törvényes szokásokat megtartom, a hivatalos titkot megőrzöm, a tisztemmel járó kötelességeimet személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlanul, lelkiismeretesen és meggyőződésem szerint híven teljesítem.« Ha az elintézésre váró egyes ügyek természete szükségessé teszi, az elnök a tanács tagjain felül más szakértőket és hivatalos személyeket is meghívhat. Az ily meghívottak azonban az üléseken csak tanácskozási joggal vehetnek részt, de szavazati joguk nincs. 4. §: A szaktanácsnak, alosztályainak és bizottságainak ülései nem nyilvánosak s azokon csak a meghívott tanácstagok és esetleg más meghívottak vehetnek részt. Az elnök és alelnök, valamint a felügyelő hatóság igazgatója minden ülésen részt vehet. A tanács tagja általában nem vehet részt az oly ügy tárgyalásában, melynél saját személyében vagy pedig annak a vállalatnak a révén, melynek mint igazgatósági, választmányi vagy felügyelőbizottsági tagja, esetleg mint tisztviselője érdekelve van. Az érdekeltséget a tag az elnöknél köteles bejelenteni, aki ebben a kérdésben határoz. A tanács véleményét szótöbbséggel mondja ki. Bármely tag kívánatéra titkos szavazás is elrendelhető. Szavazategyenlőség esetében az a vélemény válik határozattá, melyhez az elnök járult hozzá szavazatával. 5. §. Minden ülésről jegyzőkönyvet kell felvenni, melybe a jelen voltak neveit, a napirendbe felvett tárgyakat, a tárgyalás és tanácskozás menetét rövid összefoglalásban s szavazás esetében ennek eredményét fel kell venni. A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írja alá és azt az elnök részéről az ülés végén e célra felkért két jelenlevő tag hitelesíti. Az így hitelesített jegyzőkönyvet a tanács irattárában kell elhelyezni. A tanács iratait és jegyzőkönyveit a tanács tagjai bármikor megtekinthetik. A tag az előadóétól eltérő és az ülés alatt bejelentett különvéleményét az ülés után 48 óra alatt írásban beadhatja. Ez esetben azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A jegyzőkönyvek vezetéséről, továbbá az irodai teendők ellátásáról a felügyelő hatóság gondoskodik. 6. §. A felügyelő hatóság a szaktanács teljes ülésének véleményét a következő esetekben hallgathatja meg: 1. a magánbiztosítási ügy köréből a törvényhozás elé terjesztendő törvényjavaslat és a minisztertanács elé terjesztendő kormányrendelettervezet tárgyában; 2. a 196/1923. M. E. számú kormányrend®let 36. §-ának első és harmadik bekezdése értelmében kibocsátható rendeletek tárgyában; 3. az idézett rendelet 42. §-a értelmében kibocsátható rendelet tárgyában; 4. egyéb a felügyelő hatóság részéről fontosnak jelzett ügyekben. 7. §. A felügyelő hatóság csakis a szaktanács, illetőleg az alosztály meghallgatása után határozhat a következő ügyekben: 1. a vállalati kötelezettségek leszállításának, illetőleg kényszerfelszámolásának kérdésében (1923. évi VIII t.-c. 8. §-a); 2. 20.000 koronát meghaladó pénzbírságok kirovása ügyében (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 19. §. második bekezdése), 3. óvadék letétele vagy felemelése kérdésében (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 23. §-a); 4. valamely vállalat közgyűlésének a felügyelő hatóság által történendő egybehivása tárgyában (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 24. §-ának második bekezdése); 5. fizetések teljesítésének eltiltása, díjtartalékok letétbehelyezése, illetőleg azokra a zárlat elrendelése, valamely vállalat igazgatóságának, képviselőjének felfüggesztése kérdésében (1923. évi 196/M. E. sz. rend. 25. §-a); 6. valamely vállalat feloszlatásának, illetőleg külföldi vállalat működésének eltiltása tárgyában (1923. évi 196/M. E. sz. rend. 26. §-a). 8. §. A szaktanács tagjai és a szakértők minden ülés után, amelyre meghivattak és amelyen megjelentek, jelenléti díjban részesülnek, melynek mértékét időközönként a felügyelő hatóság javaslatára a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg. Rendkívüli munkálatok címén egyes tagoknak a felügyelő hatóság külön díjazást is engedélyezhet. A díjazásokat a felügyelő hatóság hitele terhére kell elszámolni. 9. §. Ez a rendelet kihirdetése napján lép életbe. Budapest, 1923. évi szeptember hó 28-án. Dr. Kállay Tibor a k. m. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1923 OKTODers. A m. kir. pénzügyminiszter 1923. évt 131.483. számú körrendelete az állam tulajdonába átvett és az Országos Földbirtokrendező Bíróság által földhöz (házhelyhez) juttatottak részére kiosztott vagyonváltságföldek haszonbérének befizetése tárgyában. Valamennyi m. jár. pénzügyigazgatósághoz, pénzügyigazgatósági kirendeltséghez — a székesfővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság kivételével — és a budapesti m. kir. adófelügyelőnek. Az Országos Földbirtokrendező Biróság a vagyonváltság földekből földbirtokpolitikai célokra igénybevett területeket a földhözjuttatottak részére oly feltétellel osztotta ki, hogy a kiosztott területi megváltási árának megállapítását egyelőre függőben hagyta, a földhözjuttatottakat azonban kötelezte, hogy a birtokbavétel napjától — legtöbb esetben évenként a gazdasági év leteltével utólagosan — az Országos Földbirtokrendező Bíróság által búzamennyiségben hozzájárulásommal évenként megállapított haszonbért kötelesek az állam részére fizetni. A Földbirtokrendezési munkálatok előhaladása mellett a földhözjuttatottak már az 1922/1923. gazdasági év folyamán jelentékeny területű vagyonváltságföldeket vettek birtokba s tartoznak épen ezért a birtokba vétel napjától haszonbérfizetési kötelezettséggel. Az évi haszonbértartozások előírása iránt mindezideig nem lehetett intézkedni. Azonban az államnak is, de a földhözjuttatottaknak is fontos érdeke az, hogy az eléggé kedvező termés betakarítása után és az értékesítés lehetőségei mellett a földhöz (házhelyhez) juttatottak haszonbérfizetési kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Meghagyom ezért a m. kir. pénzügyigazgatóságoknak (adófelügyelőnek), hogy utasítsa a kerületébe tartozó állampénztárakat (Budapesten a IX. kerületi m. kir. állampénztárt), hogy a fizetésre jelentkező földhözjuttatottaktól a befizetni szándékolt összegeket minden akadály nélkül fogadják el és addig is, amíg az előírás és a végleges elszámolás iránt rendelkezem, ezeket a haszonbéreket »Vagyon váltságföldek haszonbér letétnaplójába« vételezzék be.