Budapesti Nap, 2003. január (2. évfolyam, 1-12. szám)

2003-01-08 / 6. szám

Budapesti Nap Budapesten nőtt fel, már gyermekkorától része életé­nek a zene és a mozgás. Húszéves korától több évig utazott, megjárta a Moulin Rouge-t, a Lido de Paris-t, bekerült a show business­­be, akrobataként, táncos­ként dolgozott, amíg egy baleset következtében haza nem kellett jönnie. A mai napig a világ legszebb váro­sának tartja Budapestet, ahol igyekszik meg­teremteni azt a világot, amelyet el kellett hagynia. .ZOMBORY MÁTÉ ÍRÁSA - Foglalkozol akrobatikával, tánccal, harcművészetekkel. Hon­nan jött ez a szenvedély? - Négyéves koromban azért jöt­tünk fel Pestre, mert itt vannak a lehetőségek. Hat évig csellóztam, a zene így lett része az életemnek. Elkezdtem szertornázni, és válo­gatottként is szép sikereket értem el. Sajnos, a tornát később nem tudtam versenyszerűen folytatni gerincproblémám miatt, amiről akkor még nem tudtam, hogy ke­zelhető. Ezért szép lassan abba­hagytam. Később letévedtem egy pincehelyiségbe, ahol éppen tánc­­tanfolyam zajlott. Ott felfigyelt rám Földi Béla tánctanár, aki be­mutatott Jeszenszky Endre balett­mesternek. Időközben úgymond felfedeztek, úgyhogy külföldön folytattam, amit itthon abba kellett hagynom. A színpadon tanultam meg a táncot. Mondanom sem kell, hogy a mai napig működik a gerincem, mi több, 2000-ben ma­gyar fitneszbajnok lettem. - Milyen érzés hazajönni? - Legutóbb Baselból érkeztem meg, amely talán hasonlónak mondható Budapesthez, hiszen ezt a várost is kettészeli a folyó. Mégis összehasonlíthatatlan. Bu­dapest csodálatos, a Halászbás­tya, a Mátyás-templom, a Lánc­híd, mind óriási látvány. Közel áll hozzám. - Jelenleg mivel foglalkozol? - Legutoljára Karibia voltam, ahol elszakadt a vállam. Pont ak­kor, amikor az általam bevezetett új mozgásmódszert, az ener-ju-t, szponzorálták volna. Tizennyolc év után ismét gyűrűztem, egy ha­jón ráadásul, ami mozog, és túl­erőltettem magam. Haza,kellett jönnöm, és a kint megkeresett pénzt itthon használtam fel. Fel­építettem az Energia Egészség Központ első részét. Jelenleg ezt a módszert tanítom, amit azóta le­védettem. Belső energiánk tudatos felhasználásán keresztül alakot formálunk, ami egyben egészség­­megőrző hatással is jár. - Milyenek a magyar tanoncok? - Nagyon tehetségesek a ma­gyarok, de szerintem problémák vannak a hazai szellemiséggel. Ha azt mondom nekik, hogy úgy mozogjanak, hogy közben fel­használják energiájukat, akkor csak nevetnek. Ezért túlnyomó­­részt külföldi tanítványaim van­nak, akiknek a hazájában ez el­fogadott gondolat. (További információk a www. ener-ju.hu honlapon vagy a 06- 20/337-0948-as tele­fonszámon.) Pesti ARCOK Kint művelte, itthon tanítja Székely Gyula (Julius) akrobata-táncos budapesti küldetése CZIFRIK BALÁZS ÍRÁSA Máris legendák keringenek január 6-ával kapcsolatban. Ezen a napon volt a Volán buszvezetőinek sztrájkja, s az újév első fagyott és kegyetlen munkanapja. A vidékről érkező emberek tö­megestül zúdultak ki hajnalban a vonatokból a Déli pályaudvarra. Már világosodott, de az ember­sűrűt nem törte át a napfény, s a tompaság lassan végighullámzott mindenen. A régi bérletek éppen lejártak. A sztrájk miatt azonban a jegypénztárak előtt a szokásosnál sokkal hosszabb sorok kígyóztak, hiszen akik sárga busszal érkeztek volna, azok is a Déliben tudtak csak bérletet, illetve jegyet venni. Azaz csak tudtak volna, mert a kis jegyárusítóknál, az újságosbódék­nál már reggel hétkor elfogytak a jegyek, az automaták pedig a be­dobált pénzeket köpködték vissza jegy hiányában. Akik nem akartak elkésni munkahelyükről, látván a végtelen sorokat, potyázásra adták fejüket. Vesztükre. A szóbeszéd szerint a metróba még mindenki zavartalanul leju­tott, de a megállók kijárataiban ott álltak az ellenőrök megerősített csapatai fokozott metrórendőrségi háttérrel. A mozgólépcsőkkel fényre tartó tömegen a szokásos­nál nagyobb nyugtalanság hatal­masodott el, amikor megszólalt a jól ismert hang, amely a jegyek és bérletek előkészítésére szólít fel. Az utasok teljesen kiszolgáltatot­tak voltak, hiszen most tényleg önhibájukon kívül nem tudtak je­gyet venni. Vajon a jegyellenőrök számítottak erre? Városi LEGENDA Ellenőrök összeesküvése KARAFIÁTH ORSOLYA ÍRÁSA Vannak útvonalak, amelyeket nem teszek meg jószántamból, sőt, kényszerből is csak ritkán. És ugyan mi lehet kényszerítő elem a magamfajtának? Hát persze, hogy egy házibuli. Mikor életemben először és utoljára végigmentem az ötvenkettes vonalán, akkor is ez inspirált. Egész átlagos napnak in­dult pedig, aminek a csepeli portya a kései csúcspontját ígérte. Az első felest a Bartókon it­tuk meg, és ott jött az a remek övet is, hogy az utunkba eső összes kocsmában minimum egy pohár sört lecsúsztatunk. Vé­gül is még csak akkor ütötték el a delet, időnk volt elég. Meg kell mondjam, két kísérőmmel szépen eleget tettünk a kihívásnak. Egyébként is úgy néztünk ki együtt, mint könnyű ital (én) mel­lett a felesek, bájos lányka, kétmé­teres bodyguardokkal. Egy ideig áltattam magam azzal, hogy ke­mény csaj vagyok, bírom a tempót és a mennyiséget, de a csepeli Szent Imre térnél lévő italcsarnok­­nál feladtam, és bölcs sugallatra hagyatkozva áttértem az ásvány­vízre. Nem úgy virágos kedvűvé váló barátaim. Ekkor már-már azt hittem, hiába sírok, hogy az isten háta mögé - bárhogy is szeretnénk - nem tu­dom teleportálni ma­gunkat, s ha nem indu­lunk el, itt ragadunk ta­lán örökre. Utolsó ér­vem hatott: pénzünk fogytán, és ha nem érünk oda Csepel külvárosába, bi­zony, az este további része gyá­szos kudarc lesz. Felkapaszkod­tunk hát az ötvenkettesre. Tizen­egy tájban, az utolsó busz környé­kén nem tűnt túl népszerűnek a vonal, rajtunk kívül csak pár kifele tartó hajléktalan, és egy gyanús küllemű kereskedő famája foglalt helyet. Láttuk az első perctől, hogy hamisítatlan, vérbeli sefte­­sekkel van dolgunk, nem is lepett meg igazán, amikor az út elején zsákjaikkal mellettünk landoltak. Ekkor villant be, hogy szülinapi partiba tartunk - ajándék nélkül. Csepel szíve együtt dobbant bu­szunkkal, és mikor már a cél felé tartottunk, felére alkudtuk a cso­dás műbőr cipő árát. Boldogan ug­rottunk le a Toportyán utcánál, a posta mellett. Valahogy az egész út az elmaradó panelekkel, majd a békés, faluszerű külvárossal szür­reálisnak tűnt. Másnap, kóvályog­va még a megállót is nehezen talál­tuk meg. Vannak ilyen járatok, mintha egyetlen alkalomra, a mi kedvünkért futnának egyik pont­ról a másikig... Egy azonban biz­tos: a házigazda lábára éppen illett a cipő, de hogy, hogy nem, minket többé nem invitált az otthonába... Az omnibusz tetején Az ötvenkettes buszjárat Vannak ilyen járatok, mintha a mi kedvün­kért futnának 2003. január 8., szerda 27 Egészséges táplálkozás— paraynikus mozgáskultúra p & Lelki egyensúly DIÉTA ÉS FITNESZ * REGGELI DE LUXE * REFORM A KONYHÁBAN * AZ ÉRTÉKES SZÓJA RÉSZ REGÉNY* * LÉPCSŐRE FEL! * CSIKUNG, EGY ŐSI KÍNAI Mit tartogat: EGÉSZSÉGMEGŐRZŐ MÓDSZER ^ # PINGPONG MIÉRT NEM FOGYOK? * TÉLI BŐRÁPOLÁS SPORTOS FEHÉRNEMŰ * TMÉDIAly FITNESS ______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

Next