Budapesti Nap, 2003. január (2. évfolyam, 1-12. szám)
2003-01-08 / 6. szám
Budapesti Nap Budapesten nőtt fel, már gyermekkorától része életének a zene és a mozgás. Húszéves korától több évig utazott, megjárta a Moulin Rouge-t, a Lido de Paris-t, bekerült a show businessbe, akrobataként, táncosként dolgozott, amíg egy baleset következtében haza nem kellett jönnie. A mai napig a világ legszebb városának tartja Budapestet, ahol igyekszik megteremteni azt a világot, amelyet el kellett hagynia. .ZOMBORY MÁTÉ ÍRÁSA - Foglalkozol akrobatikával, tánccal, harcművészetekkel. Honnan jött ez a szenvedély? - Négyéves koromban azért jöttünk fel Pestre, mert itt vannak a lehetőségek. Hat évig csellóztam, a zene így lett része az életemnek. Elkezdtem szertornázni, és válogatottként is szép sikereket értem el. Sajnos, a tornát később nem tudtam versenyszerűen folytatni gerincproblémám miatt, amiről akkor még nem tudtam, hogy kezelhető. Ezért szép lassan abbahagytam. Később letévedtem egy pincehelyiségbe, ahol éppen tánctanfolyam zajlott. Ott felfigyelt rám Földi Béla tánctanár, aki bemutatott Jeszenszky Endre balettmesternek. Időközben úgymond felfedeztek, úgyhogy külföldön folytattam, amit itthon abba kellett hagynom. A színpadon tanultam meg a táncot. Mondanom sem kell, hogy a mai napig működik a gerincem, mi több, 2000-ben magyar fitneszbajnok lettem. - Milyen érzés hazajönni? - Legutóbb Baselból érkeztem meg, amely talán hasonlónak mondható Budapesthez, hiszen ezt a várost is kettészeli a folyó. Mégis összehasonlíthatatlan. Budapest csodálatos, a Halászbástya, a Mátyás-templom, a Lánchíd, mind óriási látvány. Közel áll hozzám. - Jelenleg mivel foglalkozol? - Legutoljára Karibia voltam, ahol elszakadt a vállam. Pont akkor, amikor az általam bevezetett új mozgásmódszert, az ener-ju-t, szponzorálták volna. Tizennyolc év után ismét gyűrűztem, egy hajón ráadásul, ami mozog, és túlerőltettem magam. Haza,kellett jönnöm, és a kint megkeresett pénzt itthon használtam fel. Felépítettem az Energia Egészség Központ első részét. Jelenleg ezt a módszert tanítom, amit azóta levédettem. Belső energiánk tudatos felhasználásán keresztül alakot formálunk, ami egyben egészségmegőrző hatással is jár. - Milyenek a magyar tanoncok? - Nagyon tehetségesek a magyarok, de szerintem problémák vannak a hazai szellemiséggel. Ha azt mondom nekik, hogy úgy mozogjanak, hogy közben felhasználják energiájukat, akkor csak nevetnek. Ezért túlnyomórészt külföldi tanítványaim vannak, akiknek a hazájában ez elfogadott gondolat. (További információk a www. ener-ju.hu honlapon vagy a 06- 20/337-0948-as telefonszámon.) Pesti ARCOK Kint művelte, itthon tanítja Székely Gyula (Julius) akrobata-táncos budapesti küldetése CZIFRIK BALÁZS ÍRÁSA Máris legendák keringenek január 6-ával kapcsolatban. Ezen a napon volt a Volán buszvezetőinek sztrájkja, s az újév első fagyott és kegyetlen munkanapja. A vidékről érkező emberek tömegestül zúdultak ki hajnalban a vonatokból a Déli pályaudvarra. Már világosodott, de az embersűrűt nem törte át a napfény, s a tompaság lassan végighullámzott mindenen. A régi bérletek éppen lejártak. A sztrájk miatt azonban a jegypénztárak előtt a szokásosnál sokkal hosszabb sorok kígyóztak, hiszen akik sárga busszal érkeztek volna, azok is a Déliben tudtak csak bérletet, illetve jegyet venni. Azaz csak tudtak volna, mert a kis jegyárusítóknál, az újságosbódéknál már reggel hétkor elfogytak a jegyek, az automaták pedig a bedobált pénzeket köpködték vissza jegy hiányában. Akik nem akartak elkésni munkahelyükről, látván a végtelen sorokat, potyázásra adták fejüket. Vesztükre. A szóbeszéd szerint a metróba még mindenki zavartalanul lejutott, de a megállók kijárataiban ott álltak az ellenőrök megerősített csapatai fokozott metrórendőrségi háttérrel. A mozgólépcsőkkel fényre tartó tömegen a szokásosnál nagyobb nyugtalanság hatalmasodott el, amikor megszólalt a jól ismert hang, amely a jegyek és bérletek előkészítésére szólít fel. Az utasok teljesen kiszolgáltatottak voltak, hiszen most tényleg önhibájukon kívül nem tudtak jegyet venni. Vajon a jegyellenőrök számítottak erre? Városi LEGENDA Ellenőrök összeesküvése KARAFIÁTH ORSOLYA ÍRÁSA Vannak útvonalak, amelyeket nem teszek meg jószántamból, sőt, kényszerből is csak ritkán. És ugyan mi lehet kényszerítő elem a magamfajtának? Hát persze, hogy egy házibuli. Mikor életemben először és utoljára végigmentem az ötvenkettes vonalán, akkor is ez inspirált. Egész átlagos napnak indult pedig, aminek a csepeli portya a kései csúcspontját ígérte. Az első felest a Bartókon ittuk meg, és ott jött az a remek övet is, hogy az utunkba eső összes kocsmában minimum egy pohár sört lecsúsztatunk. Végül is még csak akkor ütötték el a delet, időnk volt elég. Meg kell mondjam, két kísérőmmel szépen eleget tettünk a kihívásnak. Egyébként is úgy néztünk ki együtt, mint könnyű ital (én) mellett a felesek, bájos lányka, kétméteres bodyguardokkal. Egy ideig áltattam magam azzal, hogy kemény csaj vagyok, bírom a tempót és a mennyiséget, de a csepeli Szent Imre térnél lévő italcsarnoknál feladtam, és bölcs sugallatra hagyatkozva áttértem az ásványvízre. Nem úgy virágos kedvűvé váló barátaim. Ekkor már-már azt hittem, hiába sírok, hogy az isten háta mögé - bárhogy is szeretnénk - nem tudom teleportálni magunkat, s ha nem indulunk el, itt ragadunk talán örökre. Utolsó érvem hatott: pénzünk fogytán, és ha nem érünk oda Csepel külvárosába, bizony, az este további része gyászos kudarc lesz. Felkapaszkodtunk hát az ötvenkettesre. Tizenegy tájban, az utolsó busz környékén nem tűnt túl népszerűnek a vonal, rajtunk kívül csak pár kifele tartó hajléktalan, és egy gyanús küllemű kereskedő famája foglalt helyet. Láttuk az első perctől, hogy hamisítatlan, vérbeli seftesekkel van dolgunk, nem is lepett meg igazán, amikor az út elején zsákjaikkal mellettünk landoltak. Ekkor villant be, hogy szülinapi partiba tartunk - ajándék nélkül. Csepel szíve együtt dobbant buszunkkal, és mikor már a cél felé tartottunk, felére alkudtuk a csodás műbőr cipő árát. Boldogan ugrottunk le a Toportyán utcánál, a posta mellett. Valahogy az egész út az elmaradó panelekkel, majd a békés, faluszerű külvárossal szürreálisnak tűnt. Másnap, kóvályogva még a megállót is nehezen találtuk meg. Vannak ilyen járatok, mintha egyetlen alkalomra, a mi kedvünkért futnának egyik pontról a másikig... Egy azonban biztos: a házigazda lábára éppen illett a cipő, de hogy, hogy nem, minket többé nem invitált az otthonába... Az omnibusz tetején Az ötvenkettes buszjárat Vannak ilyen járatok, mintha a mi kedvünkért futnának 2003. január 8., szerda 27 Egészséges táplálkozás— paraynikus mozgáskultúra p & Lelki egyensúly DIÉTA ÉS FITNESZ * REGGELI DE LUXE * REFORM A KONYHÁBAN * AZ ÉRTÉKES SZÓJA RÉSZ REGÉNY* * LÉPCSŐRE FEL! * CSIKUNG, EGY ŐSI KÍNAI Mit tartogat: EGÉSZSÉGMEGŐRZŐ MÓDSZER ^ # PINGPONG MIÉRT NEM FOGYOK? * TÉLI BŐRÁPOLÁS SPORTOS FEHÉRNEMŰ * TMÉDIAly FITNESS ______________________________________________________________________________________________________________________________________________________