Budapesti Napló, 1898. április (3. évfolyam, 92-119. szám)

1898-04-02 / 92. szám

! Továbbá levonandók Ausztria részére 6­5 m. ért. kártalanítás a bukovinai és galíciai italmérési jogért. Magyarországra levonandó az italmérési jog, a földtehermentesítési pótlék, melyek Magyarországon az állami adókkal együtt számíttatnak el; tehát: 115’1 m. frt. E levonás eredménye Ausztriára: 3808­4 m. Magyarországra: 2219 m. Összesen 6022­4 m­. Ért. Arány: 6315 , 36-85. Végre levonatnak Magyarország javára a volt határőrvidék bevételei, melyek: 69­7 milliót tesznek ki. Ebből az összeszámításból mindkét kormány táblázata szerint a következő főeredmény marad: Ausztriára: 3803'4 m. frt. Magyarországra : 2149'3 m. frt. Összesen: 5952'7 m. frt. Arány: 633 9 : 36­ 1 m. frt, vagyis kikerekítve: 64 : 36. E táblázat szerint tehát minden, Magyarországra nézve kedvező levonás megtörténtével is: Ausztria 64 százalék kvótát fizetne, Magyarország 36 százalékot. * * * Lapunk egy munkatársának a mai est folya­mán volt alkalma erről a táblázatról a magyar kvóta­­bizottságnak két kiváló tagjával beszélni. Az egyik így nyilatkozott: Az osztrák kvótabizottság tegnapi ülésén semmiféle kvótaszámítási alap nem került szóba. A bizottság bele sem mehetett az érdemleges tanácskozásba a nélkül, hogy a magyar ország­gyűlés új kvótabizottságának az álláspontját is­merné. Az új tárgyalások rendjén a magyar kvótadeputáción lesz a nyilatkozás sora és egye­lőre az osztrák bizottság nem tehet mást, mint hogy bevárja a magyar bizottság üzenetét. Hogy az osztrákok elejtik a népszámra ala­kított, már unalomig agyoncáfolt kvótakulcsot, az meglehet, sőt alaposan remélhető. Ezt meg is kell tenniök, ha egyátalán tárgyalni akarnak, mert az új magyar kvótaküldöttség fenntartja a régi kül­döttség számítási alapját és az osztrák részről javasolt kulcs felett tárgyalásba sem bocsátko­zik. Ezt az osztrákoknak mindenesetre meg kell gondolniuk, de arról szó sincs, hogy már most elfogadták volna a kvótaszámítás eddigi alapját, amit magyar részről követeltek és köve­telni fognak. Ki van zárva, hogy tegnap az osztrák bizottság másról tanácskozott, mint tak­tikai kérdésekről. Az a táblázat, — amely egyébként is hiá­nyos és hibás is — nem származhatott sem az osztrák kormánytól, sem a kvótabizottság vala­mely tagjától. Nem lehet más, mint egy magán­embernek magántermészetű elaborátuma. Érdem­leges állásfoglalásról ott szó sem lehet, míg a­­ magyar bizottság nem nyilatkozik. A magyar kvótabizottság pedig még meg sem alakult, a­­ megalakulás csak a jövő héten, vagy esetleg húsvéti után fog megtörténni.4 . A kvótaküldöttség másik tagjának nyilatkozata így hangzik: Ha osztrák részen elfogadják azt a tábláza­ I­­ot, ez azt jelenti, hogy eltértek a népszámlálási kvótakulcs álláspontjától és elfogadták a magyar részről követelt eddigi számítási alapot. Ez min­denesetre közeledést jelentene a magyar álláspont felé. A táblázatban foglalt eredmény azonban té­ves, mert — amennyire a hiányos kivonatból meg lehet ítélni — téves az egész számítás. Ön­kényesen beállított hibás adatok vannak benne, így egyebet nem említve, a csak Magyarországon fennálló adók bevételei sokkal kisebb összeggel szerepelnek, mint amennyire a valóságban rúgnak; vagy például teljesen érthetetlen, hogy mik azok az átmeneti adóbevételek, amelyeknek címén Ausztria javára nagyobb levonás történnék, mint a mi javunkra. A számítási alap tehát helyes, csak az a kérdés, hogyan számítunk ? Az eredmény attól­­ függ, hogy az adóbevételekből mit hasítunk ki , az egyik és mit a másik részen. Az azonban két­ségtelen, hogy helyes és igazságos számítás mel­lett ezen az alapon Magyarország kvótája n­em emelhető.­­ ч 96. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. április 2. -----------------------------,---------------------------------------1 3­ g­almasabb éposz a Bem apó grandiózus haditetteinél. Visszavonulása Vizaknától Nagy-Szebenig, Szeben be­vétele, a Fiskinél vívott legendás küzdelem: iz­­gatóbb hatást tesz az olvasóra, mint a legragyo­­góbb poézis. Éppen ilyen epikai csodák az 1849. ápril és május havában vívott ütközetek: Bra­­nyiszkó, Kápolna, Isaszegh, Hatvan, az osztrák had­sereg csúfos megfutamodása, Budavár bevétele, Komárom. Azután az ápril 14-iki mámor és Kossuth diadalmas bevonulása Budapestre. Az ötödik kötet meghozza a gyászos fordula­tot, a hadvezérek viszályát, a szerencse hűtlenségét, az orosz inváziót, a pozsonyi mágnás­gyűlés haza­árulását, a rettentő vergődést és végre Világos-t, ahol minden sötét lett. De a szerző mintha érezte volna, hogy itt nem végezheti be, függeléket csatolt tragikus kötetéhez és ebben elvezeti az olvasót az emigráció remény­­nyel teljes mozgalmaihoz, az alkotmány helyreállítá­sához, a királylyal való kibéküléshez és az aggas­tyánná, dicső alakká vált Kossuth Lajoshoz, akinek a hamvait világra szóló pompa közt hozta vissza Ma­gyarország népe az ország szívébe. A nagy munka tehát nem disszonanciával, hanem ezzel a szép és fölemelő akkorddal végződik. Gracza öt kötetét a Wodiáner-cég gazdag disz­szel állította ki és mind az öt kötet tele van szebbnél szebb illusztrációkkal, a szereplők arcképeivel, csata­képekkel, a nevezetesebb okmányok fac­similejeivel és tömérdek érdekes karrikatúrával. Az öt vastag kötet ára 30 forint és ezúttal jogosan alkalmazhatjuk itt azt a mondást, hogy ez a tartalmánál és kiállítá­sánál fogva egyaránt értékes mű díszére válhatik minden műveit magyar család asztalának. A. E. A trónörökös uj méltósága. Budapest, április 1. A hivatalos lap mai száma az alábbi leg­felsőbb királyi kéziratot közli: Kedves unokaöcsém Ferenc Nándor főherceg Ur! Valódi öröm és megnyugtatás tölt el, hogy Kedvességed egészségének hosszabb gondozása után ismét teljesen kiépült s ennélfogva az a pillanat is megérkezett, amidőn Önt — úgy Kedvességed kívánságának és hő vágyódásának, valamint saját szándékaimnak megfelelőleg­­— katonai működésének terére visszavezethetem. Kedvességedet tehát ezennel közvetlen leg­felsőbb hadúri fönhatóságom alá helyezem. E szerint Kedvességed, nem korlátozva hatá­rozott parancsnoki állással járó teendők által, ezentúl alkalmat fog találni, hogy nagyobb gya­korlatok alkalmával időközönként különféle had­testek vezetését átvehesse, hogy az összes had­ügyhöz magasabb álláspontból közelebb léphes­sen, s hogy egyáltalában a szárazföldi és tengeri fegyveres hatalom valamennyi viszonyai felől azon gazdag tájékozást nyerhesse, mely a köz­jólétnek egykoron csak javára leend. Katonai törzsének fölállítását és a Kedves­séged teendőit szabályozó részleteket külön uta­sítással rendelem el. Kelt Bécsben, 1898. évi március hónap 29-ikén. Ferenc József s. k. Nagy horderejű esemény gyanánt fogadja a magyar közvélemény e legfelsőbb kéziratot és hódolattal osztozik a király örömében, hogy akit családi kötelékek hozzá legközelebb fűznek, immár teljesen felépült. Ferenc Ferdinánd főherceg tehát újra katonai szolgálatba lép, a király gondosko­dásából olyan magas állásba, ahonnan a király oldalán megszerezheti magának azt a gazdag tájéko­zást, „mely a közjólétnek csak egykoron javára leend.“ Félre nem érthető proklamálása ez annak, hogy ha valamikor talán némi alapjuk volt is a trónöröklési rend megváltoztatásáról szóló hírek­nek, ma a trón legközelebbi várományosának csakis Ferenc Ferdinánd főherceg, Károly Lajos főherceg legidősebb fia tekinthető. Még emlékezhetünk rá mindannyian, hogy amikor két évvel ezelőtt Károly Lajos főherceg halála új fájdalmat mért öreg királyunk szívére, a fel­ség parancsára Ottó főherceg Sopronból a bécsi Augarten-palotába tette át állandó lakását és elhunyt atyja helyett nemcsak a reprezentálás tisztét teljesítette, de erős igyekezettel elsajátí­totta a felség közigazgatási szférájába tartozó ismereteket is, így nyitott magának utat a köz­véleményben az a meggyőződés, hogy a mon­arkia két koronája Ottó főhercegre vár, annyival is inkább, mert a daliás főherceg testvérbátyja éppen az időtájt sorra fölkereste a klimatikus gyógyhelyeket. Ezt a hitet ma végképpen eloszlatja a király kézirata és világossá lett, hogy a trónöröklés rendje változtatást nem szenved, mert az a jö­vendő magyar király, akit Szent István koronája a törvény értelmében megillet. Fokozott szeretet­tel fordul a magyar nemzet a trón várományosa felé, aki új méltóságában bizonyára nemcsak a magyar faj katonai erényeivel fog még jobban megismerkedni, de egyébként is tapasztalni fogja, hogy a magyar nemzetnél hivebb támasza nincsen ősei trónjának." “ A hivatalos lap közlése szerint Ferenc Nán­dor főhercegnek szólítja a király unokaöcscsét. Bármily szokatlanul hangzik is e név, ennek semmiféle különösebb jelentőséget nem tulajdo­nítunk. ő felsége azt a kéziratot kizárólag német nyelven bocsátotta ki, nem férhet tehát hozzá; s kétség, hogy a hivatalos lap szerkesztője fordi-; ; tótta magyarra a Ferdinand nevet. Fölöslegesen.. . mert nemcsak nyelvünk recipiálta a Ferdinánd el­­f nevezést, de e néven már öt királyunk uralko­dott, kik törvényeinket a Ferdinánd aláírással szentesítették. A trónörökös reaktiválásáról Bécsből a követke­zőket jelenti tudósítónk : Már a múlt év tavaszán kérte a főherceg a királyt, hogy reaktiválja őt a hadseregben, amelyet megrongált egészsége miatt elhagyni kényszerült. Az orvosok ugyan azt ajánlot­ták Ferenc Ferdinánd főhercegnek, hogy még néhány hónapig kímélje magát, de akkor el­határozott dolog volt, hogy a főherceg 1898. tavaszán egy hadosztályparancsnokságot vesz át. A főherceg a gyakorlati csapatszolgálat ismereteit két fegyvernemnél sajátította el. Ennsben századparancsnok volt a 2. drago­­nyos ezrednél, Prágában zászlóalj parancs­nok a 102. gyalogezrednél, majd a Nádasdy huszárezred parancsnokává nevezték ki és utoljára Budweisban az 58-ik gyalogdan­dár élén állott. A főherceg újra egész­ségesnek érezvén magát, arra kérte a királyt, hogy valamelyik,, hadosztály pa­rancsnokává nevezze ki. Ő felsége máskép­pen határozott és a főhercegnek sokkal ki­válóbb pozíciót juttatott, amely őt közelebb hozza az egész hadsereghez és melynél fogva a nagy hadgyakorlatok alatt átveheti a kü­lönböző hadtestek vezetését és kiképezheti magát a hadvezetés különböző részleteiben. Katonai tekintetben akkor jutott kifejezésre a főhercegnek, mint a trón várományo­sának pozíciója, a­mikor a király meg­tette egy lovassági ezred tulajdonosának is, amely atyjáé volt. Ily kitüntetésben csak a trónörökös, vagy kiváló állásban levő főherceg szokott részesülni. A főherceg, akinek eddig csak olyan udvartartása volt, mint a királyi család többi tagjainak, most egy szárnysegédet is kap maga mellé, azon­kívül külön katonai irodát szerveznek szá­mára. A főherceg Bécsben, a katonai köz­pontban fog állandóan lakni, de évenként többször elutazik Bécsből, hogy mindenütt megismerkedjék a hadsereg viszonyaival. Az idei magyarországi hadgyakorlatokban al­kalmasint már új hatáskörében fog részt venni. Jelenleg a Merán mellett levő Kottenstein kastélyban tartózkodik és áp­rilis közepén érkezik Bécsbe. A főherceg, aki az őszi és téli hónapokat Meránban tölt­tötte, az egész idő alatt kitűnő egészségnel­­örvendett; pompás színben van és alakja sokkal erőteljesebb lett. * A hadsereg rendeleti lapjában a következő, március 30-ikán kelt körrendelet van: Ő császári és apostoli királyi felsége 1898. március 29-ikén kelt legfelsőbb kéziratával el­rendelni kegyeskedett, hogy amikor ő cs. és kir. fensége, osztrák-esztei Ferenc Ferdinánd főherceg altábornagy ur szolgálatban megjelenik, úgy kell tisztelegni előtte, mint a hadsereg főfelügye­lője előtt. Ő császári és királyi felsége továbbá legkegyelmesebben megparancsolta, hogy ő cs. és kir. fensége mellé a vezérkar egy törzstisztje mint szárnysegéd és egy gyalog- vagy lovas­százados, mint parancsőrtiszt osztandó be. A szárnysegédnek a hadügyminiszter szárnysegéde számára előírt egyenruhát kell viselnie, a pa­rancsőrtiszt pedig megtartja annak a csapat­tisztnek egyenruháját, amelyhez tartozik és ahhoz a tábori övét viseli.* Katonai körökben is nagy fontosságot tulajdo­nítanak a főherceg reaktiválásának és a királyi kéziratot a felségnek amaz óhajtására magya­rázzák, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg begyűr

Next