Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)

1899-07-30 / 208. szám

208. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1899. július 30, előtérbe. Tagadhatatlan, hogy a petícióban felsorolt panaszok komolyak és alaposak. A személyes ter­mészetű panaszokkal a miniszter most nem akar be­hatóbban foglalkozni, noha olyan esetek, mint Edgar meggyilkolása, a rossz rendőri közigazgatás egyes példái és a bíróságok önkényes eljárása, nem hagy­hatók figyelmen kívül. Komoly jelenség azonban az, hogy ezek a panaszok a búrok 1884 óta követett politikájának következményei. A búr oligarcia ugyanis 1884. óta juttatta az uitlandereket és angol alattvaló­kat határozottan alárendelt helyzetbe, ami az egyez­mény szellemével és betűjével ellenkezik. Ilyen pol­­tika nem elkeseredést szül, hanem a birodalom érdekeit is veszélyezteti. A transvaali brit alattvalóknak állandó aláren­deltsége veszélyezteti Anglia szuverenitását Délafrikában. Lehetetlen megakadályozni, hogy ez az ellenséges kedés az ország határain túl terjedjen. Ennek ír állandó veszedelemnek, amely végül közvetlen' Vált, csak a transvaali kormány az oka. Nekünk írni szabad Transvaallal szemben úgy eljárnunk, mintha csak valamely kis reformról volna szó. Pannerin úgy akarta feltüntetni a dolgot, mintha vá­lasztójog megadása kérdésében csak két évi kvbn d­ségről volna szó. Itt korántsem miniszteri ké­désról van szó, hanem a brit birodalom hatalmi ál­­d­ot, tekin­télyéről, Nagy-Britannia délafrikai pozíciójáról, fenható­­ságunk kérdéséről és arról, miként magyarázandó ez a fenhatóság, sőt egész Délafrika békéjéről. Arról is van itt szó, milyen hatása lesz mindennek a bennszü­­öttek magatartására. Remélem, nem jutunk olyan helyzetbe, hogy el kellene fogadnunk a gyarmatok támogatását, vagy hogy csak gondolnunk is kellene erre, de ha erről mégis jó eleve gondoskodunk, min­dig megnyugvással fog eltölteni az a gondolat, hogy Anglia válságos és zavaros időkben számíthat gyar­matainak hű és hatásos támogatására. Ha megen­gedjük, hogy a mai helyzet végtelen időkig tartson, ez sok háborút hozhatna ránk a jövőben. Délafrikai pozíciónk forog kockán. Ha nem is volna egyezmé­nyünk, mint civilizált államnak még akkor is jogunk volna megvédeni alattvalóinkat. De nekünk azonkívül különös jogokat ad az az egyezmény, amelyet megszegtek és folyton kijátszottak. A kormány elfogadta Milner kormányzónak azt a né­zetét, hogy a kérdés rendezésére az első lépés az uitlanderek valóságos képviseletének azonnali meg­adása. Azt hittük, hogy a választójog a legjobb és legbékésebb eszköz, amelyet Krüger elnök megad­hat, a­nélkül, hogy méltósága és tekintélye csorbát szenvedne. A kormány azonban nem ragaszkodik szigorúan Milner javaslatának egyes pontjaihoz, hanem fontolóra vesz minden előterjesztést. A miniszter azután áttér arra a dicséretre, amelylyel Campbell-Bannerman Schreinert és Hofmeyert elhalmozta és ezt mondja: Meg kell gondolni, hogy ez a két ember Krüger­­nek előbbi, teljesen elégtelen javaslatait egészen kielégítőknek mondotta. Ami Krüger elnök legutóbbi javaslatait a választójog tárgyában illeti, sajnálom, hogy Krüger nem közölte velünk azokat a javaslato­kat, amelyeket a volksrand elé akart terjeszteni. A javaslatokat közösen kellene áttanulmányozni, hogy lássuk, menny­iben biztosít az idegen lakosságnak megfelelő valóságos képviseletet, lévén ez a kielégítő megegyezésnek egyetlen alapja. Ha ez a tanulmá­nyozás be lesz fejezve, akkor a szakértőknek mód­jukban lesz, hogy kormányaiknak jelentést tegyenek. Remélem, sikerülni fog megegyezésre jutnunk. Mindenesetre sürgetnünk kell a törvény módosítását. Eddigelé nem fenyegetőztünk és nem adtunk ki ultimátu­mot. Nem szabad a kormányt sürgetni, magunknak kell megválasztanunk az időt és a módokat politi­kánk érvényesítésére, időközben pedig erkölcsi nyo­mást igyekszünk gyakorolni Transvaalra. Kezünkbe vettük az uitlanderek ügyét és kötelessé­günk végrehajtani. Nem nyugszunk addig, míg olyan ered­ményre nem jutunk, amelyet kielégítőnek tartunk. Még néhányan hozzászóltak a kérdéshez s a gyarmatügyi költségvetést egyhangúlag elfogadták. London július 28. A felsőház ülésén Camperdoion a transvaali kérdésről beszél és azt mondja, hogy Kráter elnökkel meg kell értetni, hogy a tett engedményeknek való­ságos és visszavonhatatlan engedményeknek kell lenniük. Krüternek csak a hatalomra támaszkodó nyo­mással lehet valamit elérni. A kormánynak tehát eré­lyes és világos hangon kell beszélnie. A nyíltság inkább elhárítja, semmint előidézi a háborút. Krüger­­rel meg kell értetni, hogy ha Angliának fel kel lépnie ellene, a brit birodalom egész haderejét vezeti ellene síkra. Dun­ave azt mondja, hogy az angol nép türelmé­nek vége szakadt és véget kell vetnie a dolgok mai kedvezőtlen állásának. Windsor báró azt hiszi, hogy a mostani politi­kától való minden eltérés nagy veszedelmet hozhat Angliára, nemcsak Délafrikában elfoglalt pozíciója tekintetében, hanem még Nagy-Britannia birodalmi állását is megingathatja. Selborne gyarmatügyi parlamenti államtitkár ab­ban az értelemben­­"beszol, a­hogy Chamberlain be­szélt az alsóházban. Berlin, július 29. Idevaló mértékadó körökben azt hiszik, hogy Anglia és Transvaal között nem kerül háborúra a viszálkodás. Ha azonban mégis kitörne a háború, Németország teljesen semleges maradna mindkét háborúskodó féllel szemben. éves­­ felszerelések, minden fegyvernemhez legolcsóbban és legjobban fiotaríts­ándor egyenruházati intézetében Temesvolrt. 7964 készíttetnek Beaurepaire leleplezései. Pária, julius 29. Míg a Quartier Latinban ünnepük azt a bizo­nyos Karit, aki Beaurepairet néhány héttel ezelőtt bolonddá tartotta és míg ez a Kari bohóságot készül írni, melynek tárgya, hogyan ültette föl Beaurepairet, addig Beaurepaire ma közzéteszi az Echo de Parisban ő dossierjét, az úgynevezett ankétet. Harminczegy tanú vallomását teszi közzé, akiket az általa vezetett vizsgálat folyamán ki­hallgatott. Ma közzétett ankétje teljes nyolc­ hasábot foglal el és a bevezetésén és befejezésén kívül öt csoportra osztva harmincegy tanúvallomást közöl. A tanuk nevét elhallgatja. Semmi sincs a vallomásokban, ami új világot vetne a dolog lényegére. Az első csoportban két tanúvallomás van. Egy tanú elmondja, hogy hallotta, amint egy zsidó mondotta, hogy Dreyfust 1899-ben visz­­sza fogják hozni. A második csoportban, melynek címe: Intrikák egy bűnös megmentése érdekében, két tanúvallomás van. Az egyik egészen új tanú ez év július 17-én vallott. Elmondja, hogy egy unokatestvérét százezer frankkal megvesztegették, hogy maradjon Rennesben és keverje bele az ügybe Esterházyt. A harmadik csoportban egy tanú elmondja, hogy Mühlhausenben egy hadna­gyot vezetett a ném­et hadgyakorlatokra, aki ott állítólag főrangú német tisztekkel tárgyalt. Ké­sőbb megismerte jogy az Dreyfus volt. Egy másik tanú a vasműkről szóló munkát kölcsön­zött Dreyfusnak. Néhány nap múlva egy német lapban ennek a munkának a fordítását olvasta. Van egy tanú, aki a vasutak sztratégiai haszná­latáról külön e célra írt munkát kölcsönzött Dreyfusnak, akit már akkor gyanúba vettek. Nem­sokára Németországban e szerint módosították a katonai vasútügyet. Beaurepaire egy tanúja még azzal vádolja Dreyfust, hogy az orosz kormánynak is kéme volt. Egy orosz diplomata állítólag úgy nyilatko­zott, hogy Dreyfus bűnös és hozzátette ? — A mi szolgálatunkra állott. Egy másik tanú, aki állítólag érintkezett Panizzardiv­al, ehhez kérdést intézett Dreyfus bűnössége felől, mire Panizzardi egyáltalán nem tagadta Dryérus bűnösségét. Ilyen a többi vallo­más is. De Beaurepaire nem nevezi meg tanúit s igy nem lehet mérlegelni e vallomások értékét. Pária, július 29. Reinach ma élesen kritizálja Beaurepaire leleplezéseit és azt írja róluk, hogy teljesen érték­telen üres hazugságok. Éppen oly kevéssé komo­lyak, mint maga Beaurepaire. Zola az­­ámwéban nyilatkozik és tiltakozik az ellen a hazug vád ellen, mintha a Dreyfus­­ügyben kifejtett irói működéséért bármiféle hono­ráriumot is kapott volna. Egy amerikai lap száz­ezer dollárt kínált neki egy cikksorozatért. Azt sem fogadta el. Összegyűjtötte az affaire történe­tére vonatkozó adatokat és azokból levonja a tanulságot, amelyet meg fog annak idején ismer­tetni az egész világgal. Rennesben roppant nagy az idegenforgalom. Különösen sok angol van ott, fotografáló gépek­kel felfegyverkezve. A kormány utasította az összes prefektusokat, hogy egész augusztusban ne hagyják ott hivatalukat. Tehát csak szeptem­ber elsején mehetnek szabadságra. A kormány legújabb intézkedése következ­tében a titkos dossier fölött való tanácskozás alatt a közönség nem lehet jelen a rennesi had­bíróság tárgyalásán. Parle, július 29. Carrieres őrnagy megkeresésére tegnap a haditanács egy tisztje megjelent a Matin főszerkesz­tőjénél és azt kérdezte tőle, hogy mily módon szerezte meg Esterházy legutóbbi leleplezéseit. A főszerkesztő azt válaszolta, hogy ő csak a lap adminisztrációjával foglalkozik és nem tudja, hogy a Matin hogyan jutott a leleplezések birto­kába. A tiszt folytatni fogja a vizsgálatot. Pária, július 29. Loubet elnök ran délelőtt visszaérkezett Párisba. Az elnök az idén nem fog részt venni a Loire mel­letd nagy hadgyakorlatokon, hanem csak a záró szemlén lesz jelen. ШЕЕК. Petőfi, Hozsánna Néked, tündöklő Eszme ! Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Élet!, Vakmerő, tüneményes Álom, Ki több pompát sugaraztál a világra, Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény. Hozsánna Néked, halhatatlan Szellem, Dalok kiapadhatlan, Örök forrása, Petőfi! Félszázada már, Hogy a segesvári csatatéren Lant és kard kihullt a kezedből. Félszázada már. Csak röpke, futó porc Örök életed nagy időmutatóján. — Az emberiség történelmének Zúgó óceánja fölött Komor madarakként Száll egyis. század a másik után, 3 szárnya csapásaival Éjbe sodorja Mindazt, mi múlandó, mi veszendő, — Dű Téged, érces erők hárfája, Mennyei dallam, Egyetlen ütése sem érint. Csengőn s tisztán zendülsz át Az idők minden viharán S diadalmasan állsz meg A hanyatló századok düledékén. Homlokodon reszket Az égi betűkkel jegyzett titkos Írás: Szellemed nagy egésze Örök élő része az istenségnek, Mely a gyarló embereket A porból a csillagokba ragadja. Dzsánna Néked, földi csaták közt ttisztult isteni lélek, Mindnyájunk szíve melegéből Sarjadzó, dúslombú babérfa, Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk ! Ünnepelünk! — De nem úgy, Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja örökre bezárult, De mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét, S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd — Te, a beteg emberiségnek Megváltója, Jövendő! Üdv, üdv Neked, Soha el nem enyésző Fiatalság, Dicsőségünk lángszirmú virága: Petőfi, Petőfi! . " Csak gomolyogjon, borongva, vívódva, Mint rengeteg árnyék, Csak nyomakodjék zord útja homályán Ivadék ivadékra, öltőre az öltő S kergesse a földi szerencsét, — Te mindég egyike lesz, dicső szellem, azoknak, Kik a bősz rohanás zavarában, Az olcsó áruk e zsibvásárján, Szívekben az éggel az égre tekintnek, S szózatos ajkuk a mennyei ének Tiszta malasztját Hullatja le vérző sebeinkre. Ha ki­hall, döbbenve megáll S álmokat űzve Beleméláz a csillagos éjbe, Hai édes dalaid Nevető rózsái virulnak 8 csalogányod bűvös szava csattog, Mindenható, diadalmas, örök Szerelem. Csak rázza bilincse vasát S döngesse sötét börtöne zárát Ércöklökkel a rabszolga-világ. Csak törtessen előre az árnyból Szétroncsolt rácsa szilánkjain át !

Next