Budapesti Napló, 1899. július (4. évfolyam, 179-208. szám)
1899-07-30 / 208. szám
208. szám. Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1899. július 30, előtérbe. Tagadhatatlan, hogy a petícióban felsorolt panaszok komolyak és alaposak. A személyes természetű panaszokkal a miniszter most nem akar behatóbban foglalkozni, noha olyan esetek, mint Edgar meggyilkolása, a rossz rendőri közigazgatás egyes példái és a bíróságok önkényes eljárása, nem hagyhatók figyelmen kívül. Komoly jelenség azonban az, hogy ezek a panaszok a búrok 1884 óta követett politikájának következményei. A búr oligarcia ugyanis 1884. óta juttatta az uitlandereket és angol alattvalókat határozottan alárendelt helyzetbe, ami az egyezmény szellemével és betűjével ellenkezik. Ilyen poltika nem elkeseredést szül, hanem a birodalom érdekeit is veszélyezteti. A transvaali brit alattvalóknak állandó alárendeltsége veszélyezteti Anglia szuverenitását Délafrikában. Lehetetlen megakadályozni, hogy ez az ellenséges kedés az ország határain túl terjedjen. Ennek ír állandó veszedelemnek, amely végül közvetlen' Vált, csak a transvaali kormány az oka. Nekünk írni szabad Transvaallal szemben úgy eljárnunk, mintha csak valamely kis reformról volna szó. Pannerin úgy akarta feltüntetni a dolgot, mintha választójog megadása kérdésében csak két évi kvbn dségről volna szó. Itt korántsem miniszteri kédésról van szó, hanem a brit birodalom hatalmi áldot, tekintélyéről, Nagy-Britannia délafrikai pozíciójáról, fenhatóságunk kérdéséről és arról, miként magyarázandó ez a fenhatóság, sőt egész Délafrika békéjéről. Arról is van itt szó, milyen hatása lesz mindennek a bennszüöttek magatartására. Remélem, nem jutunk olyan helyzetbe, hogy el kellene fogadnunk a gyarmatok támogatását, vagy hogy csak gondolnunk is kellene erre, de ha erről mégis jó eleve gondoskodunk, mindig megnyugvással fog eltölteni az a gondolat, hogy Anglia válságos és zavaros időkben számíthat gyarmatainak hű és hatásos támogatására. Ha megengedjük, hogy a mai helyzet végtelen időkig tartson, ez sok háborút hozhatna ránk a jövőben. Délafrikai pozíciónk forog kockán. Ha nem is volna egyezményünk, mint civilizált államnak még akkor is jogunk volna megvédeni alattvalóinkat. De nekünk azonkívül különös jogokat ad az az egyezmény, amelyet megszegtek és folyton kijátszottak. A kormány elfogadta Milner kormányzónak azt a nézetét, hogy a kérdés rendezésére az első lépés az uitlanderek valóságos képviseletének azonnali megadása. Azt hittük, hogy a választójog a legjobb és legbékésebb eszköz, amelyet Krüger elnök megadhat, anélkül, hogy méltósága és tekintélye csorbát szenvedne. A kormány azonban nem ragaszkodik szigorúan Milner javaslatának egyes pontjaihoz, hanem fontolóra vesz minden előterjesztést. A miniszter azután áttér arra a dicséretre, amelylyel Campbell-Bannerman Schreinert és Hofmeyert elhalmozta és ezt mondja: Meg kell gondolni, hogy ez a két ember Krügernek előbbi, teljesen elégtelen javaslatait egészen kielégítőknek mondotta. Ami Krüger elnök legutóbbi javaslatait a választójog tárgyában illeti, sajnálom, hogy Krüger nem közölte velünk azokat a javaslatokat, amelyeket a volksrand elé akart terjeszteni. A javaslatokat közösen kellene áttanulmányozni, hogy lássuk, mennyiben biztosít az idegen lakosságnak megfelelő valóságos képviseletet, lévén ez a kielégítő megegyezésnek egyetlen alapja. Ha ez a tanulmányozás be lesz fejezve, akkor a szakértőknek módjukban lesz, hogy kormányaiknak jelentést tegyenek. Remélem, sikerülni fog megegyezésre jutnunk. Mindenesetre sürgetnünk kell a törvény módosítását. Eddigelé nem fenyegetőztünk és nem adtunk ki ultimátumot. Nem szabad a kormányt sürgetni, magunknak kell megválasztanunk az időt és a módokat politikánk érvényesítésére, időközben pedig erkölcsi nyomást igyekszünk gyakorolni Transvaalra. Kezünkbe vettük az uitlanderek ügyét és kötelességünk végrehajtani. Nem nyugszunk addig, míg olyan eredményre nem jutunk, amelyet kielégítőnek tartunk. Még néhányan hozzászóltak a kérdéshez s a gyarmatügyi költségvetést egyhangúlag elfogadták. London július 28. A felsőház ülésén Camperdoion a transvaali kérdésről beszél és azt mondja, hogy Kráter elnökkel meg kell értetni, hogy a tett engedményeknek valóságos és visszavonhatatlan engedményeknek kell lenniük. Krüternek csak a hatalomra támaszkodó nyomással lehet valamit elérni. A kormánynak tehát erélyes és világos hangon kell beszélnie. A nyíltság inkább elhárítja, semmint előidézi a háborút. Krügerrel meg kell értetni, hogy ha Angliának fel kel lépnie ellene, a brit birodalom egész haderejét vezeti ellene síkra. Dunave azt mondja, hogy az angol nép türelmének vége szakadt és véget kell vetnie a dolgok mai kedvezőtlen állásának. Windsor báró azt hiszi, hogy a mostani politikától való minden eltérés nagy veszedelmet hozhat Angliára, nemcsak Délafrikában elfoglalt pozíciója tekintetében, hanem még Nagy-Britannia birodalmi állását is megingathatja. Selborne gyarmatügyi parlamenti államtitkár abban az értelemben"beszol, ahogy Chamberlain beszélt az alsóházban. Berlin, július 29. Idevaló mértékadó körökben azt hiszik, hogy Anglia és Transvaal között nem kerül háborúra a viszálkodás. Ha azonban mégis kitörne a háború, Németország teljesen semleges maradna mindkét háborúskodó féllel szemben. éves felszerelések, minden fegyvernemhez legolcsóbban és legjobban fiotarítsándor egyenruházati intézetében Temesvolrt. 7964 készíttetnek Beaurepaire leleplezései. Pária, julius 29. Míg a Quartier Latinban ünnepük azt a bizonyos Karit, aki Beaurepairet néhány héttel ezelőtt bolonddá tartotta és míg ez a Kari bohóságot készül írni, melynek tárgya, hogyan ültette föl Beaurepairet, addig Beaurepaire ma közzéteszi az Echo de Parisban ő dossierjét, az úgynevezett ankétet. Harminczegy tanú vallomását teszi közzé, akiket az általa vezetett vizsgálat folyamán kihallgatott. Ma közzétett ankétje teljes nyolc hasábot foglal el és a bevezetésén és befejezésén kívül öt csoportra osztva harmincegy tanúvallomást közöl. A tanuk nevét elhallgatja. Semmi sincs a vallomásokban, ami új világot vetne a dolog lényegére. Az első csoportban két tanúvallomás van. Egy tanú elmondja, hogy hallotta, amint egy zsidó mondotta, hogy Dreyfust 1899-ben viszsza fogják hozni. A második csoportban, melynek címe: Intrikák egy bűnös megmentése érdekében, két tanúvallomás van. Az egyik egészen új tanú ez év július 17-én vallott. Elmondja, hogy egy unokatestvérét százezer frankkal megvesztegették, hogy maradjon Rennesben és keverje bele az ügybe Esterházyt. A harmadik csoportban egy tanú elmondja, hogy Mühlhausenben egy hadnagyot vezetett a német hadgyakorlatokra, aki ott állítólag főrangú német tisztekkel tárgyalt. Később megismerte jogy az Dreyfus volt. Egy másik tanú a vasműkről szóló munkát kölcsönzött Dreyfusnak. Néhány nap múlva egy német lapban ennek a munkának a fordítását olvasta. Van egy tanú, aki a vasutak sztratégiai használatáról külön e célra írt munkát kölcsönzött Dreyfusnak, akit már akkor gyanúba vettek. Nemsokára Németországban e szerint módosították a katonai vasútügyet. Beaurepaire egy tanúja még azzal vádolja Dreyfust, hogy az orosz kormánynak is kéme volt. Egy orosz diplomata állítólag úgy nyilatkozott, hogy Dreyfus bűnös és hozzátette ? — A mi szolgálatunkra állott. Egy másik tanú, aki állítólag érintkezett Panizzardival, ehhez kérdést intézett Dreyfus bűnössége felől, mire Panizzardi egyáltalán nem tagadta Dryérus bűnösségét. Ilyen a többi vallomás is. De Beaurepaire nem nevezi meg tanúit s igy nem lehet mérlegelni e vallomások értékét. Pária, július 29. Reinach ma élesen kritizálja Beaurepaire leleplezéseit és azt írja róluk, hogy teljesen értéktelen üres hazugságok. Éppen oly kevéssé komolyak, mint maga Beaurepaire. Zola azámwéban nyilatkozik és tiltakozik az ellen a hazug vád ellen, mintha a Dreyfusügyben kifejtett irói működéséért bármiféle honoráriumot is kapott volna. Egy amerikai lap százezer dollárt kínált neki egy cikksorozatért. Azt sem fogadta el. Összegyűjtötte az affaire történetére vonatkozó adatokat és azokból levonja a tanulságot, amelyet meg fog annak idején ismertetni az egész világgal. Rennesben roppant nagy az idegenforgalom. Különösen sok angol van ott, fotografáló gépekkel felfegyverkezve. A kormány utasította az összes prefektusokat, hogy egész augusztusban ne hagyják ott hivatalukat. Tehát csak szeptember elsején mehetnek szabadságra. A kormány legújabb intézkedése következtében a titkos dossier fölött való tanácskozás alatt a közönség nem lehet jelen a rennesi hadbíróság tárgyalásán. Parle, július 29. Carrieres őrnagy megkeresésére tegnap a haditanács egy tisztje megjelent a Matin főszerkesztőjénél és azt kérdezte tőle, hogy mily módon szerezte meg Esterházy legutóbbi leleplezéseit. A főszerkesztő azt válaszolta, hogy ő csak a lap adminisztrációjával foglalkozik és nem tudja, hogy a Matin hogyan jutott a leleplezések birtokába. A tiszt folytatni fogja a vizsgálatot. Pária, július 29. Loubet elnök ran délelőtt visszaérkezett Párisba. Az elnök az idén nem fog részt venni a Loire melletd nagy hadgyakorlatokon, hanem csak a záró szemlén lesz jelen. ШЕЕК. Petőfi, Hozsánna Néked, tündöklő Eszme ! Egykor földi alakban Köztünk átrohanó Élet!, Vakmerő, tüneményes Álom, Ki több pompát sugaraztál a világra, Mint mennyit az égi tetőkön Szétvillogtat az északi fény. Hozsánna Néked, halhatatlan Szellem, Dalok kiapadhatlan, Örök forrása, Petőfi! Félszázada már, Hogy a segesvári csatatéren Lant és kard kihullt a kezedből. Félszázada már. Csak röpke, futó porc Örök életed nagy időmutatóján. — Az emberiség történelmének Zúgó óceánja fölött Komor madarakként Száll egyis. század a másik után, 3 szárnya csapásaival Éjbe sodorja Mindazt, mi múlandó, mi veszendő, — Dű Téged, érces erők hárfája, Mennyei dallam, Egyetlen ütése sem érint. Csengőn s tisztán zendülsz át Az idők minden viharán S diadalmasan állsz meg A hanyatló századok düledékén. Homlokodon reszket Az égi betűkkel jegyzett titkos Írás: Szellemed nagy egésze Örök élő része az istenségnek, Mely a gyarló embereket A porból a csillagokba ragadja. Dzsánna Néked, földi csaták közt ttisztult isteni lélek, Mindnyájunk szíve melegéből Sarjadzó, dúslombú babérfa, Lelkünk dalnoka, te napunk, levegőnk ! Ünnepelünk! — De nem úgy, Mint elesett hőst, ki mögött a Múltak kriptavilágának Vasajtaja örökre bezárult, De mint a temetők hamvából Győzelmesen újjászülető jelenést, Ki eltépdesi végzete gyászát, Szétzúzza nyugalma bilincsét, S a halálban a halhatatlan élet Zászlóját lobogtatja feléd — Te, a beteg emberiségnek Megváltója, Jövendő! Üdv, üdv Neked, Soha el nem enyésző Fiatalság, Dicsőségünk lángszirmú virága: Petőfi, Petőfi! . " Csak gomolyogjon, borongva, vívódva, Mint rengeteg árnyék, Csak nyomakodjék zord útja homályán Ivadék ivadékra, öltőre az öltő S kergesse a földi szerencsét, — Te mindég egyike lesz, dicső szellem, azoknak, Kik a bősz rohanás zavarában, Az olcsó áruk e zsibvásárján, Szívekben az éggel az égre tekintnek, S szózatos ajkuk a mennyei ének Tiszta malasztját Hullatja le vérző sebeinkre. Ha kihall, döbbenve megáll S álmokat űzve Beleméláz a csillagos éjbe, Hai édes dalaid Nevető rózsái virulnak 8 csalogányod bűvös szava csattog, Mindenható, diadalmas, örök Szerelem. Csak rázza bilincse vasát S döngesse sötét börtöne zárát Ércöklökkel a rabszolga-világ. Csak törtessen előre az árnyból Szétroncsolt rácsa szilánkjain át !