Budapesti Napló, 1903. április (8. évfolyam, 90-118. szám)
1903-04-12 / 101. szám
4L Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1905. április 12. 101. szám san, szabadon lélegzik s aki bele tudna merülni egy felséges hangulatba úgy, hogy elfeledkezzék köröskörül a rögről, amely nem ápol, hanem éppen csak eltakar. Vilságos időket élünk minden tekintetben — és ilyenformán nem is lehet rossz néven venni a ma kegyetlen gondjaival küzködő embernek azt, hogy nem tud a szíve vágya szerint beletemetkezni a múlt ünnepet adó, a mai napnak azonban már idegen, gyönyörű hangulataiba. A teher, ami lenyom a földre, a mai nap s ez a teher nem engedi meg nekünk a röpülést, akármicsoda gyönyörű szavú pap legyen az, aki ránk olvassa az ünnepet, s akár a könyvek könyve, a Biblia bizonyítsa is, hogy a holnap nem közönséges nap, nem egy a hétköznapok közül, hanem ünnep. Vagy: tegyünk egy próbát. Ugye, hogy főtisztelendő Hock János úr nagy templomi szónok. Nagy közvetlenség, meggyőző erő van az ovációjában, a beszéde pedig valósággal maga a zene. No hát menjen ki holnap Hock János a „Trieszti nő“-höz címzett kocsmába s beszéljen a föltámadásról a sztrájkoló villamosvasúti embereknek. Meghallgatják-e várjon? Nem találják-e majd frivol tréfának azt, hogy arról beszél, amihez nekik e pillanatban vajmi kevés közük van . . . S Hock János után hajtasson a maga finom gumizáros kocsiján a kocsma elé haraszti Jelűnek Henrik úr, aki se nem szónok, se nem pap, hanem villamosvasúti direktor, és mondjon ennyit: — Fiuk, ne szamárkodjatok tovább. Visszafogadlak mindnyájatokat, hanem megbecsüljétek ám magatokat ezután. — Hock plébános urat lehurrognák, Jelynek direktor urat pedig éljenriadallal üdvözölné a sok szegény ember, aki most azon az utón jár, hogy elveszíti a kenyerét. Aki ujjat húzott a sokmilliós nagytőkével. És ez az egész országnak a képe. Gondbaborult, küzködő náció, amely kedvetlenül fogadja az ünnepet. Feltámadott? — kérdi — s utána gondolja, hogy: — bár elkövetkeznék már számomra is a feltámadás. (Tb.) Budapest, április 11. — BUDAPESTI NAPLÓ. Március 31-ikén új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. — A Budapesti Napló legközelebbi száma a húsvéti ünnep következtében kedden reggel jelenik meg. — A Budapesti Napló husvétja. Ünnepnapon az újság is követi a jó emberek szép szokását. Kiöltözik szépen és ünneplőruhában viszi ajándékait szerteszét azoknak, akiket szeret, akik szivéhez vannak nőve. Ünnepi ajándékkal lépünk a mi kedves, hű közönségünk elé, amely szeretettel jutalmazta mindenkor munkánkat. Fogadja most is szívesen és lássa e tartalmas, maradandó értékű ünnepi számban viszonzását hű ragaszkodásának. Gazdag mellékletünket, mint annyi évek ünnepi számait, nagy költőnk, e lap oszlopos munkatársa Ábrányi Emil nyitja meg Kálváriadalok című remek költeményével. Utána következik az értékes művek hosszú sora. Dr. Bagara Viktor: Humanizmus. Pósa Lajos: Versek. Thury Zoltán: A szemtelen ember. Bródy Miksa : Fehér virágok. (Vers.) Abonyi Árpád: Mesemondás. Balla Ignác: Pitymalat. Szigethy József : Réthy koma. (A nagy művész és író hagyatékából.) Prém József: Marianne. (Vers) Somló Sándor: Thököly Imre. (Történelmi szinmű.) Feleki Sándor: A Hűvösvölgyben. (Vers.) Pásztor Árpád: Apró históriák. Lenkei Henrik : A kávéházi kritikusok. (Vers.) Krúdy Gyula: Romantika. Zoltán Vilmos: Örök féltés. (Vers.) Hajdú Miklós: A hörögi cölöp. Máriássy Barnáné: A morfin. B. Lenkei Hedvig: Hedda Gabler — Duse Belonora. Csergő Hugó: Örökké. (Vers.) Szemere Irén: A gyógyító aranyfüge. (Gyermekmese.) Fülei Sz. Lajos: Gyermekversek. A főlapon Jókai Mór és ifjabb Ábrányi Kornél tárcái gazdagítják lapunk tartalmát, aktuális érdekességnek Csapodi István, Goldzieher Vilmos és Schulek Vilmos egyetemi tanárok nyilatkozatai arról a szenzációs külföldi híresztelésről, hogy a vakok látni fognak. Nemkülönben méltán figyelmet kelthet a fővárosi jeles vívómesterek véleménye a párbajról. Színházi rovatunkban Bezerédj Viktor miniszteri tanácsosnak az állami színészeti ügyek buzgó vezetőjének nyilatkozataira hívjuk föl olvasóink érdeklődését. — Vilmos császár Rómában idomában és Berlinben egyaránt nagy gondot okoz az udvari hivataloknak a német császár római látogatása, mert arra való tekintettel, hogy a császár a Vatikánban is, a Quirinálban is látogatást fog tenni, aggódva kerülnek minden olyan eshetőséget, amely a pápa érzékenységét bánthatná. Mint tudósítónk Berlinből táviratozza, ma udvari különvonaton indítottak Berlinből Rómába egy udvari hintót lovakkal, hogy Vilmos császár ne legyen kénytelen olasz királyi udvari fogaton a Vatikánba menni s nehogy a pápai diszkintőt kelljen érte küldeni a királyi palotába vagy a német nagykövetségre. — Falu Szilágyi Dezső nevére. Szent- Iván és Szonta községek határában 6886 hold területen 260 család telepedett le. Minden telepesnek 20 hold földje van. Darányi Ignác földmivelési miniszter uj tantermet, tanítói lakást, lelkészlakot, községházát építtetett s a telepnek ma 1112 lakosa van. A községnek hivatalos neve nincs. Most Darányi földmivelési miniszter meleghangú leiratot küldött Bácsmegyéhez, melyben egyetértve Széll Kálmán miniszterelnökkel, mint belügyminiszterrel, arra hívja fel a vármegyét, hogy az új kincstári telepes község Szilágyi Dezső nevéről Szilágyinak neveztessék. Kegyeletes tény ez úgy az ország érdekében való és nem múló érdemekért, de emlékezés arra a rokonszenvre is, amelylyel Szilágyi Dezső a magyar földművesek jóvoltára irányuló minden tevékenység, így különösen a telepítés ügye iránt mindenkor, még utolsó napjaiban is érdeklődött. A miniszter méltán számít a törvényhatóság és községi képviselőtestületek készséges örömére, melylyel felhívását teljesíteni fogják és a vármegyének ősi erőtől duzzadó földjén egy életerős község fogja Szilágyinak soha el nem halaványuló emlékét hirdetni. — A budapesti helyőrség uj plébánosa. A budapesti 4-ik hadtestparancsnokság uj plébánosa, a nemrég elhunyt Vámja Ferenc prépost utóda Várady Géza visegrádi apát lett, aki ezelőtt Nagyszebenben működött, mint katonai lelkész. Az uj plébános kitűnő magyar ember, aki egész Erdélyben nagy népszerűségnek örvendett. A húsvéd ünnepi ájtatosságokat már az uj plébános végezte és ő vezette a mai föltámadási körmenetet is, mely a budavári helyőrségi templomból indult ki s amelyen résztvett a budapesti helyőrség tisztikara és mindenik ezred egy-egy díszszázada. — A pápa orvosa a Kristályvízről. Commodore prof. dr. Giuseppe Lapponi, a pápa háziorvosa értesítette a Szent Lukács-fürdői kútvállalatot, hogy a Kristály ásványvizet kiváló 76 minőségűnek találja. Azon tudós tanárok és orvosok között, kik a Szent Lukács-fürdői kisvállalatnak Európa és Amerika csaknem minden államából elismerő nyilatkozatokat küldöttek és kiknek száma ezernél többre rúg, kétségtelenül Lapponi professzor egyike a legkimagaslóbb és legérdekesebb személyiségeknek. Dr. Lapponi aránylag még fiatalember, alig 42 éves, daliás, megnyerő külsejű férfiú, kit nagy tudománya és orvosi zsenialitása emelt ama rendkívüli bizalmi állásba, melyet mint a pápa háziorvosa betölt. — Templomrablás Triesztben. A trieszti görög-keleti templomba ma hajnalban betörtek. A betörők közül kettőt elfogtak, a hamadik elmenekült. A betörőktől elvett lopott jószág értékét 60.000 koronára becsülik. nak nemcsak politikáját, hanem személyét is üldözőbe vette. Ámde ha Deák Ferenc ebben a szenvedélyes teliharcban nem is vett részt, részvétlen vagy közönyös volt-e Kossuth Lajos iránt? A tények az ellenkezőt bizonyítják. Deáknak egy Wesselényihez irt leveléből (1841. október 12-től) tudjuk, hogy Deák mindent elkövetett arra, hogy Széchenyit a Kossuth elleni harctól visszatartsa. „Igen sokért nem adnám, — írja Wesselényinek — ha a Kelet Népe meg nem jelent volna. Még a tél derekán, midőn Széchenyi a Hírlap ellen nyilván fellépni készült, itt nekem is Pulszky által, elmondotta nézeteit s aggodalmát, melyet benne a Hírlapnak modora, egyedül, modora támasztott, s kérdezte véleményemet. Én válaszoltam részletesen és igen kiereszkedve. Elmondom, hogy a Hírlapnak még modorában sem látok aggodalomra legkisebb okot, s kértem buzgón és ismételve, ne írjon a Hírlap ellen, vagy legalább ne írjon úgy, mint írni készül; írjon inkább jobb s jelesebb cikkeket a Hírlapban magában, ha azok, mik ott megjelentek, kedvére nincsenek. Ne törje el a kárhoztatás pálcáját azon Hírlap felett, melynek elveit maga is osztja s mely még alig pár hónapos. Ne rontsa Kossuthnak nyilvános állását, és magáét, csupán a különböző modor miatt, s gondoljon arra, hogy aző ereje és a Kossuthé egymás mellett munkálkodhatik a hon javára, s a haza látja kárát, ha ez a két erő személyes keserűségekben egymás ellen küzdve, egymást emészti fel. írtam sokat, igen sokat, szívem legbelsőbb érzetéből, nyíltan s tartózkodás nélkül, de válaszul a kinyomtatott munkát küldötte meg nekem Széchenyi.“ S ugyanakkor, mikor Pozsonyban a haladó konzervatívok hizelkedésekkel vették körül Deákot, hogy elszakítsák Kossuthtól, sőt fáklyásszenével is megtisztelték, s Deák ridegen elutasította őket, s tüntetett Kossuth mellett. Ezek tehát tények, melyek azt bizonyítják, hogy Deák nem volt tétlen, midőn Kossuthot bántották s hogy sem a politikai, sem a baráti szolidaritás terén nem lehetett szemére vetni semmit. Azt pedig, hogy miért nem irt soha a saját neve alatt a Pesti Hírlapba, megmagyarázza maga Deák, abban a levelében, melyet 1844 november 21-ikén Kossuthhoz intézett: „Keserűk azon szemrehányások, miket leveledben mintegy nevetve szőttél bele Dessewffy és Széchenyi elleni küzdéseid elbeszélésébe, midőn elmondod, hogy Te ezen küzdést szerencsésen kiállottad, noha én abban csak egy betűvel sem segítettelek. Barátom azon fontos és alapos okokhoz, mikkel Te a haladás ügyének minden részletei mellett oly meglepő körülmények között is, minő Széchenyi támadása volt, fényesen küzdöttél, én mit adhattam volna még ? Hiszen minden főkérdés meg vala általad vitatva, kifejtve s a legtisztább térre állítva. Vagy talán csak azért kellett volna nekem is felszólalnom, hogy elveimről s nézeteimrőlértesítsem a magyar közönséget ? Elveimet s nézeteimet minden főkérdés fölött ismerték azok, kik engem a politikai pályán ismertek, mert politikai életemnek minden lépése, úgy hiszem, tisztán tükrözi vissza ezen elveket és nézeteket, mire való lett volna tehát azokat a hírlapokban szóval is elsorolnom? Azt pedig, barátom, mit egykor Pesten szavaidból értettem, hogy nevemet kívánod leginkább hírlapodban, megbocsáss — még most sem tudom felfogni. Küzdés kezdődött a zsurnalisztikai téren és haladásunk főkérdései fölött. Te, ki a pályán oly kitűnő jelességgel jártál, kifejted a haladni akarók nézeteit, szebben és jobban, mint más akárki azokat kifejteni képes lett volna. Te okokkal, és pedig egyedül okokkal harcoltál a szent igazságáért, indulat és alacsony haszonlesés ellen. Te csak a józan ész fegyverét használtad előítéletek és tekintélyek ellen s kimondád, a mi, hála az égnek, csakugyan igaz is, hogy a tekintélyek ideje lejárt. Hogyan akarhattad volna tehát éppen nevemet használni nyomatékul lapjaidban? Barátom, én nevemet tudva s akarva fegyverül használni nem fogom soha; először azért, mert oly fegyver, melynek éle nincs, nyomorult fegyver komoly küzdésekben; másodszor azért, mert oly tárgyért küzdeni sohasem akarok, mely mellett jobb okot felhozni nem tudnék, mint nevemet; harmadszor azért, mert azon szent igazságot, melyért mi küzdünk, névvel akarni támogatni annyi volna, mint a pesti hídnak oszlopát egyes nádszállal akarni megerősíteni a víz rohama ellen; negyedszer azért, mert én soha nem hittem és soha elhinni nem fogom, amit te Pesten is el akartál velem hitetni, hogy nevem többet nyom a politikai vitáknak terén, mint sok más népszerű nevek; ötödször azért-----------de hagyjuk e fejtegetést. Te tudod, hogy a zsurnalisztika téren működni kedvem soha nem volt. Ez hiba talán de isten neki, szeress le engem ezen hibával is hiszen oly embert, akinek hibái nem volnának, úgy sem szerethetnél, nekem hibán elég van arra, hogy szerethess, de azok úgy hiszem, nem olyanok, melyek mint igen komolyan haragudnod kellene reám. Az azonban mégsem szeretem benned, hogy sem elfelejteni, sem megbocsátani nem tudod azt, hogy a hírlapodban nem írtam, és most is oly élesen oly keserűn szólsz a dologról, mint akár a közügynek, akár a barátságnak hiteten és nemtelen elárulásáról.“ LL 8E1DL1TZ PCR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajosnál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő eredeti dobozokban 2 korona. — — —FRANCIA BORSZESZESO Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyébb meghalési bajoknál. A raktárakban ólommal zárt (promoiit) _ üvegekben1, korona 90 fillérért ^kapható. MOLL készítmény kérendő. ■~- "' “ ~ "•*