Budapesti Napló, 1903. április (8. évfolyam, 90-118. szám)

1903-04-12 / 101. szám

4L Budapest, vasárnap BUDAPESTI NAPLÓ 1905. április 12. 101. szám­­ san, szabadon lélegzik s aki bele tudna me­rülni egy felséges hangulatba úgy, hogy el­feledkezzék köröskörül a rögről, amely nem ápol, hanem éppen csak eltakar. Vilságos időket élünk minden tekintet­ben — és ilyenformán nem is lehet rossz né­ven venni a ma kegyetlen gondjaival küz­­ködő embernek azt, hogy nem tud a szíve vágya szerint beletemetkezni a múlt ünne­­pet adó, a mai napnak azonban már idegen, gyönyörű hangulataiba. A teher, ami lenyom a földre, a mai nap s ez a teher nem engedi meg nekünk a röpülést, akármicsoda gyö­nyörű szavú pap legyen az, aki ránk olvassa az ünnepet, s akár a könyvek könyve, a Bib­lia bizonyítsa is, hogy a holnap nem közön­séges nap, nem egy a hétköznapok közül, hanem ünnep. Vagy: tegyünk egy­ próbát. Ugy­e, hogy főtisztelendő Hock János úr nagy templomi szónok. Nagy közvetlenség, meggyőző erő van az ovációjában, a beszéde pedig valóság­gal maga a zene. No hát menjen ki holnap Hock János a „Trieszti nő“-höz címzett kocs­mába s beszéljen a föltámadásról a sztráj­koló villamosvasúti embereknek. Meghallgat­ják-e várjon? Nem találják-e majd frivol tréfának azt, hogy arról beszél, amihez nekik e pillanatban vajmi kevés közük van . . . S Hock János után hajtasson a maga finom gumizáros kocsiján a kocsma elé haraszti Jelűnek Henrik úr, aki se nem szónok, se nem pap, hanem villamosvasúti direktor, és mondjon ennyit: — Fiuk, ne szamárkodjatok tovább. Visszafogadlak mindnyájatokat, hanem megbecsüljétek ám magatokat ezután. — Hock plébános urat lehurrognák, Jelynek direktor urat pedig éljenriadallal üdvözölné a sok szegény ember, aki most azon az utón jár, hogy elveszíti a kenyerét. Aki ujjat húzott a sokmilliós nagytőkével. És ez az egész országnak a képe. Gondbaborult, küzködő náció, amely kedvet­lenül fogadja az ünnepet. Feltámadott? — kérdi — s utána gondolja, hogy: — bár el­következnék már számomra is a feltámadás. (Tb.) Budapest, április 11. — BUDAPESTI NAPLÓ. Március 31-ikén új előfizetés nyílt a Budapesti Naplóra. Kérjük azo­kat a tisztelt olvasóinkat, akiknek az előfizetése ezen a napon lejár­t, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytala­nul küldhessük tovább. — A Budapesti Napló legközelebbi száma a húsvéti ünnep következtében kedden reggel jele­nik meg. — A Budapesti Napló husvétja. Ünnep­napon az újság is követi a jó emberek szép szo­kását. Kiöltözik szépen és­ ünneplőruhában viszi ajándékait szerte­szét azoknak, akiket szeret, akik szivéhez vannak nőve. Ünnepi ajándékkal lépünk a mi kedves, hű közönségünk elé, amely szere­tettel jutalmazta mindenkor munkánkat. Fogadja most is szívesen és lássa e tartalmas, maradandó értékű ünnepi számban viszonzását hű ragasz­kodásának. Gazdag mellékletünket, mint annyi évek ünnepi számait, nagy költőnk, e lap oszlo­pos munkatársa Ábrányi Emil nyitja meg Kálvária­­dalok című remek költeményével. Utána követ­kezik az értékes művek hosszú sora. Dr. Bagara Viktor: Humanizmus. Pósa Lajos: Versek. Thury Zoltán: A szemtelen ember. Bródy Miksa : Fehér virágok. (Vers.) Abonyi Árpád: Mesemondás. Balla Ignác: Pitymalat. Szigethy József : Réthy koma. (A nagy művész és író hagyatékából.) Prém József: Marianne. (Vers) Somló Sándor: Thököly Imre. (Történelmi szinmű.) Feleki Sándor: A Hűvösvölgyben. (Vers.) Pásztor Árpád: Apró históriák. Lenkei Henrik : A kávéházi kritikusok. (Vers.) Krúdy Gyula: Romantika. Zo­ltán Vilmos: Örök féltés. (Vers.) Hajdú Miklós: A hörögi cölöp. Máriássy Barnáné: A morfin. B. Lenkei Hedvig: Hedda Gabler — Duse Belonora. Csergő Hugó: Örökké. (Vers.) Szemere Irén: A gyógyító aranyfüge. (Gyermek­mese.)­­ Fülei Sz. Lajos: Gyermekversek. A főlapon Jókai Mór és ifjabb Ábrányi Kor­nél tárcái gazdagítják lapunk tartalmát, aktuális érdekességnek Csapodi István, Goldzieher Vilmos és Schulek Vilmos egyetemi tanárok nyilatkozatai arról a szenzációs külföldi híresztelésről, hogy a vakok látni fognak. Nemkülönben méltán figyel­met kelthet a fővárosi jeles vívómesterek véle­ménye a párbajról. Színházi rovatunkban Bezerédj Viktor miniszteri tanácsosnak az állami színé­­szeti ügyek buzgó vezetőjének nyilatkozataira hívjuk föl olvasóink érdeklődését. — Vilmos császár Rómában idomában és Ber­linben egyaránt nagy gondot okoz az udvari hivata­loknak a német császár római látogatása, mert arra való tekintettel, hogy a császár a Vatikánban is, a Quirinálban is látogatást fog tenni, aggódva kerülnek minden olyan eshetőséget, amely a pápa érzékenysé­gét bánthatná. Mint tudósítónk Berlinből táviratozza, ma udvari különvonaton indítottak Berlinből Rómába egy udvari hintót lovakkal, hogy Vilmos császár ne legyen kénytelen olasz királyi udvari fogaton a Vati­kánba menni s nehogy a pápai diszkintőt kelljen érte küldeni a királyi palotába vagy a német nagy­követségre. — Falu Szilágyi Dezső nevére. Szent- Iván és Szonta községek határában 6886 hold te­rületen 260 család telepedett le. Minden telepes­nek 20 hold földje van. Darányi Ignác földmive­­lési miniszter uj tantermet, tanítói lakást, lelkész­lakot, községházát építtetett s a telepnek ma 1112 lakosa van. A községnek hivatalos neve nincs. Most Darányi földmivelési miniszter meleghangú leiratot küldött Bácsmegyéhez, melyben egyet­értve Széll Kálmán miniszterelnökkel, mint bel­ügyminiszterrel, arra hívja fel a vármegyét, hogy az új kincstári telepes község Szilágyi Dezső ne­véről Szilágyinak neveztessék. Kegyeletes tény ez úgy az ország érdekében való és nem múló ér­demekért, de emlékezés arra a rokonszenvre is, amelylyel Szilágyi Dezső a magyar földművesek jóvoltára irányuló minden tevékenység, így külö­nösen a telepítés ügye iránt mindenkor, még utolsó napjaiban is érdeklődött. A miniszter mél­tán számít a törvényhatóság és községi képviselő­­testületek készséges örömére, melylyel felhívását teljesíteni fogják és a vármegyének ősi erőtől duzzadó földjén egy életerős község fogja Szilágyi­nak soha el nem halaványuló emlékét hirdetni. — A budapesti helyőrség­ uj plébánosa. A budapesti 4-ik hadtestparancsnokság uj plébánosa, a nemrég elhunyt Vámja Ferenc prépost utóda Várady Géza visegrádi apát lett, aki ezelőtt Nagyszebenben működött, mint katonai lelkész. Az uj plébános ki­tűnő magyar ember, aki egész Erdélyben nagy nép­szerűségnek örvendett. A hús­véd ünnepi ájtatosságo­­kat már az uj plébános végezte és ő vezette a mai föltámadási körmenetet is, mely a budavári helyőr­ségi templomból indult ki s amelyen résztvett a buda­pesti helyőrség tisztikara és mindenik ezred egy-egy díszszázada. — A pápa orvosa a Kristályvízről. Commo­dore prof. dr. Giuseppe Lapponi, a pápa háziorvosa értesítette a Szent Lukács-fürdői kútvállalatot, hog­y a Kristály ásványvizet kiváló 76 minőségűnek találja. Azon tudós tanárok és orvosok között, kik a Szent Lukács-fürdői kisvállalatnak Európa és Amerika csak­nem minden államából elismerő nyilatkozatokat kül­döttek és kiknek száma ezernél többre rúg, kétség­telenül Lapponi professzor egyike a legkimagaslóbb és legérdekesebb személyiségeknek. Dr. Lapponi aránylag még fiatalember, alig 42 éves, daliás, meg­nyerő külsejű férfiú, kit nagy tudománya és orvosi zsenialitása emelt ama rendkívüli bizalmi állásba, melyet mint a pápa háziorvosa betölt. — Templomrablás T­riesztben. A trieszti gö­rög-keleti templomba ma hajnalban betörtek. A be­törők közül kettőt elfogtak, a hamadik elmenekült. A betörőktől elvett lopott jószág értékét 60.000 koronára becsülik. nak nemcsak politikáját, hanem személyét is üldözőbe vette. Ámde ha Deák Ferenc ebben a szenvedélyes teliharcban nem is vett részt, rész­­vétlen vagy közönyös volt-e Kossuth Lajos iránt? A tények az ellenkezőt bizonyítják. Deáknak egy Wesselényihez irt leveléből (1841. október 12-től) tudjuk, hogy Deák mindent elkövetett arra, hogy Széchenyit a Kossuth elleni harctól visszatartsa. „Igen sokért nem adnám, — írja Wesselényinek — ha a Kelet Népe meg nem jelent volna. Még a tél derekán, midőn Széchenyi a Hírlap ellen nyilván fellépni készült, itt nekem is Pulszky által, elmondotta nézeteit s aggodalmát, melyet benne a Hírlapnak modora, egyedül, modora tá­masztott, s kérdezte véleményemet. Én válaszol­tam részletesen és igen kiereszkedve. Elmondom, hogy a Hírlapnak még modorában sem látok aggodalomra legkisebb okot, s kértem buzgón és ismételve, ne írjon a Hírlap ellen, vagy legalább ne írjon úgy, mint írni készül; írjon inkább jobb s jelesebb cikkeket a Hírlapban magában, ha azok, mik ott megjelentek, kedvére nincsenek. Ne törje el a kárhoztatás pálcáját azon Hírlap felett, melynek elveit maga is osztja s mely még alig pár hónapos. Ne rontsa Kossuthnak nyilvános állását, és magáét, csupán a különböző modor miatt, s gondoljon arra, hogy az­­ő ereje és a Kossuthé egymás mellett munkálkodhatik a hon javára, s a haza látja kárát, ha ez a két erő sze­mélyes keserűségekben egymás ellen küzdve, egy­mást emészti fel. írtam sokat, igen sokat, szívem legbelsőbb érzetéből, nyíltan s tartózkodás nélkül, de válaszul a kinyomtatott munkát küldötte meg nekem Széchenyi.“ S ugyanakkor, mikor Pozsony­ban a haladó konzervatívok hizelkedésekkel vet­ték körül Deákot, hogy elszakítsák Kossuthtól, sőt fáklyásszenével is megtisztelték, s Deák ridegen elutasította őket, s tüntetett Kossuth mel­lett. Ezek tehát tények, melyek azt bizonyítják, hogy Deák nem volt tétlen, midőn Kossuthot bán­tották s hogy sem a politikai, sem a baráti szoli­daritás terén nem lehetett szemére vetni semmit. Azt pedig, hogy miért nem irt soha a saját neve alatt a Pesti Hírlapba, megmagyarázza maga Deák, abban a levelében, melyet 1844 november 21-ikén Kossuthhoz intézett: „Keserűk azon szemre­hányások, miket leveledben mintegy nevetve szőttél bele Dessewffy és Széchenyi elleni küz­déseid elbeszélésébe, midőn elmondod, hogy Te ezen küzdést szerencsésen kiállottad, noha én ab­ban csak egy betűvel sem segítettelek. Barátom­­ azon fontos és alapos okokhoz, mikkel Te a haladás ügyének minden részletei mellett oly meglepő körülmények között is, minő Széchenyi támadása volt, fényesen küzdöttél, én mit adhattam volna még ? Hiszen minden főkérdés meg vala általad vitatva, kifejtve s a legtisztább térre állítva. Vagy talán csak­ azért kellett volna nekem is felszólalnom, hogy elveimről s nézeteimről­­értesítsem a magyar kö­zönséget ? Elveimet s nézeteimet minden főkérdés fö­lött ismerték azok, kik engem a politikai pályán is­mertek, mert politikai életemnek minden lépése, úgy hiszem, tisztán tükrözi vissza ezen elveket és néze­teket­, mire való lett volna tehát azokat a hír­lapokban szóval is elsorolnom? Azt pedig, ba­rátom, mit egykor Pesten szavaidból értettem, hogy nevemet kívánod leginkább hírlapodban, meg­bocsáss — még most sem tudom felfogni. Küzdés kezdődött a zsurnalisztikai téren és haladásunk főkérdései fölött. Te, ki a pályán oly kitűnő jeles­séggel jártál, kifejted a haladni akarók nézeteit, szebben és jobban, mint más akárki azokat kifej­teni képes lett volna. Te okokkal, és pedig egyedül okokkal harcoltál a szent igazságáért, indulat és alacsony haszonlesés ellen. Te csak a józan ész fegyverét használtad előítéletek és tekin­télyek ellen s kimondád, a mi, hála az égnek, csakugyan igaz is, hogy a tekintélyek ideje lejárt. Hogyan akar­hattad volna tehát éppen nevemet használni nyoma­tékul lapjaidban? Barátom, én nevemet tudva s akarva fegyverül használni nem fogom soha; először azért, mert oly fegyver, melynek éle nincs, nyomorult fegyver komoly küzdésekben; másodszor azért, mert oly tárgyért küzdeni sohasem akarok, mely mellett jobb okot felhozni nem tud­nék, mint nevemet; harmadszor azért, mert azon szent igazságot, melyért mi küzdünk, névvel akarni támogatni annyi volna, mint a pesti hídnak osz­lopát egyes nádszállal akarni megerősíteni a víz rohama ellen; negyedszer azért, mert én soha nem hittem és soha elhinni nem fogom, amit te Pesten is el akartál velem hitetni, hogy nevem többet nyom a politikai vitáknak terén, mint sok más népszerű nevek; ötödször azért-----------de hagy­juk e fejtegetést. Te tudod, hogy a zsurnalisztika­ téren működni kedvem soha nem volt. Ez hiba talán de isten neki, szeress le engem ezen hibával is hiszen oly embert, akinek hibái nem volná­nak, úgy sem szerethetnél,­­ nekem hibán elég van arra, hogy szerethess, de azok úgy hiszem, nem olyanok, melyek mint igen komolyan haragudnod kellene reám. Az azonban mégsem szeretem benned, hogy sem el­felejteni, sem megbocsátani nem tudod azt, hogy a hírlapodban nem írtam, és most is oly élesen oly keserűn szólsz a dologról, mint akár a köz­ügynek, akár a barátságnak hiteten és­ nemtelen el­árulásáról.“ L­L 8E1DL1TZ PCR felülmúlhatatlan háziszer mindama gyomorbajosnál, melyekből a rossz emésztés és székrekedés szokott keletkezni. A gyógyszertárakban MOLL készítménye kérendő eredeti dobozokban 2 korona. — — —­­FRANCIA BORSZESZE­­SO Legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés, csűz, köszvény és egyébb meghalési bajok­nál. A raktárakban ólommal zárt (promoiit) _ üvegekben­­1, korona 90 fillérért ^kap­ható. MOLL készítmény kérendő. ■~- "' “ ~ "•*

Next