Budapesti Napló, 1903. október (8. évfolyam, 268-298. szám)
1903-10-01 / 268. szám
.am. Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLÓ 1903. október 1. ■.Ö ütötte az ellenzék taktikája. A szavazás után Ugyanis fölemelkedett Kossuth Ferenc és másik indítványt nyújtott be, hogy a kiszolgált katonák ügyében a kérvényt bizottság sürgősen, az első érd .ideges idősre készítse elő jelentését. Jtakovszky István ezt az indítványt úgy akarta módosítani, hogy a bizottság hat napon belül tartozik jelentést tenni. Minden arra való alkalom akart lenni, hogy mégis lehessen név szerint szavazni. De gróf Tisza István megérezte a puskaporszagot és nagyon ügyesen hárította el a robbanást. Elfogadta Kossuth Ferenc indítványát, de előbb nagyon finoman éreztette Apponyival, hogy megint bakot lőtt vagy megint eltekintett a szabályok fölött, mert a szavazással egyszer már elintézett kérdéshez engedett újabb indítványt benyújtani. Apponyi avval védekezett, hogy Kossuth már az első szavazás előtt fel akart szólalni. A többség a maga tehetetlenségében kénytelen volt beletörődni, noha nem úgy látta a dolgot, ahogyan Apponyi előadta. De hát beletörődött s Kossuth indítványát, nehogy név szerint szavazni, a Ház most már egyhangúlag elfogadta. A szélsőbal megelégedetten mosolygott soinn a hegyén egy pár tréfás szélbali azt mondta: — Az önálló vámterületet kellene Kossuthtal indítványoztatni. Kossuth most olyan formában van, hogy minden indítványát elfogadják. A második téma a mentelmi bizottság jelentese volt Lengyel Zoltán megrendszabályozása dolgában. A bizottság tudvalevőleg egyhangú határozattal kötelezte Lengyel Zoltánt, hogy ünnepélyesen kövesse meg a Házat. Mégis, mikor a bizottsági előadó elvégezte mondókáját, Lengyel'Adni dice maradt. Az elnök egy darabig várt. A szélsőbal mosolyogva nézte Lengyel Zoltánt. A többek ellenben már türelmetlenül zúgott: — Engedetlen. Megint a mentelmi bizottsághoz kell utasítani. Mások hangosan kiáltottak fel az elnökhöz: — Az ítéletet végre kell hajtani ! — Végrehajtásról hallok beszélni, szólt Ap. Chiyi. V . E.:Évhajtásra erkölcsi kötelezettséget az összes pártok vállaltak, mikor a paktumban a házszabályok iránt is megállapodtak. Más fegyverünk nincs csak a pártok erkölcsi köteleze!isőg€v--_____^ Az ellenzék is kénytelen volt helyeselni. Biztatni kezdték Lengyel Zoltánt, hogy vesse magát alá a bizottság ítéletének. S Lengyel föl is kelt, hogy bocsánatot kérjen. De örökké mosolygó arcától a saját elvbarátai is megijedtek s többen súgták feléje : B i "|nriT| nwIHM1 TT" u Eihzz . . . Forró levegő . . . Mámoros szavak . . . Lobogó vér ... Mi kell több egy ilyen kis leánynak? Egymásé lettek. Meddig tartott ez a szerelem, ki tudja? De Rózsa szép, viruló lett téng formái kifejlődtek, arcanekipirosodott, s mikor egy este mosolygó arccal végigtáncolt a színpadon, a kaszinósor bámulva kérdezte: — Ki ez a bájos lány? . . . Ajánlatokat kapott ettől, attól az úrtól, pénzt, világot, ajándékot -s pénznek, ajándéknak olyan Tionét ellentenni. A szülői házban eleinte meg akartt óvni a tisztesség látszatát, de az aranygyűrűit, dalgdtövek elmondtak mindent s a szegény szilié,.. . helyett, hogy megrémültek, átkozó, bal, sírtak volna, amint ez ósdias, erkölcsös regényekben van, boldogok voltak, hogy lányukat gazdag uruk szeretik. Az hozzátartozik a művéhz, a színházhoz. Azután van még nekik tisztességes gyerekük . . . Rózsának csak jó szíve van, el akarja tartani családját,ózsa pedig nemsokára megtanulta, hogy a pénz egyedül nem boldogít. Mit ér a gazdag szerető, ahhoz szerelem is kell- És szerelmes lett. Egy újságíróba, aki meg szokott fordulni a színháznál, aztán egy másikba, aztán egy harmadikba, mert úgy, mint Érmen szerelme, az övé se tartott hat hónapnál tovább. Szépsége pedig már-már veszedelme... mértéket öltött. Híres, nevezetes lett, képeslevelezőlapokon árulták ezer és ezer példányban s amerre csak elment, megállották az utcán az emberek. — Komolyan ... Ezt komolyan kell csinálnod, Zoltán! Lengyel Zoltán, akkor is mosolyogva, leintette az aggódókat s azt mondta, hogy úgyse akart renitenskedni, hanem önként megköveti a Házat, így ez a théma is elintéződött. De jött harmadik. Polónyi Géza már előbb fölpanaszolta, hogy a parlamenti bizottság még mindig nem terjesztette be jelentését a vesztegetések ügyében. Most fölsietett a dobogóra Szivák Imre és beterjesztette a jelentést. De hogyan, hogyan nem? — az ellenzéken az a hír terjedt el, hogy az a jelentés voltaképpen csak egy üres lap papiros és Szivák csak cselhez folyamodott, hogy az elmaradhatatlan rekriminációknak elejét vegye. Polónyi ennélfogva tapogatózott: — Ott van a kisebbségi különvélemény is? — Itt van! — mutatta a paksamétát Szivák és Polónyi — megismerte, hogy az csakugyan az ő különvéleménye. A furcsa hir tehát elesett s a jelentést akadálytalanul lehetett elintézni, ami annyit jelent, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság jelentését és a különvéleményt kinyomatják és annak idején majd napirendre tűzik ... • ■ * rí * _ * így kellett a lemondásának bejelentésére készülő miniszterelnöknek még egyszer végighallgatnia bűneinek listáját. Így kellett eltűrnie, hogy elsorjázzanak előtte hazajáró lelkek gyanánt a visszatartott katonák, az első megrendszabályozás, a vesztegetés. S ez a lélekjárás eltartott jó másfél óráig. Aztán dél lett. S az elnök jelezte, hogy a napirendhez elsősorban gróf Khuen-Béderváry miniszterelnök kért szót. .Mindaddig Khuen nyugodtan, szinte jókedvvel ült a helyén. Most unottan kelt fel és szólt: — Van szerencsém bejelenteni, hogy a tisztelt képviselőháznak tegnap hozott határozata következtében ő felségének beadtam lemondásomat. Kérem a Házat, hogy addig, míg ő felsége más miniszterelnököt, illetőleg kormányt ki nem nevez, üléseit felfüggeszteni méltóztassék. Szólt s le sem ült többé a miniszterelnöki zsöllyébe, hanem hidegen megfordult s a legrövidebb utón, a legközelebb eső padközön keresztül, az újságírók páholyán át kiment a folyosóra s onnan a miniszteri szobába. Vele egyidőben elhagyta helyét valamennyi miniszter és, más irányban, de szintén kisietett A szegény szabócsalád dohos, szűk kis lakásából előkelő bérházba költözködött, az apa egész nap sétált, az anya az előkelő gazdaságot vezette s a gyerekek mellé nevelőt, fogadtak. És Rózsa szép, kedves és jókedvű volt. Gondtalan, bohém, aki látta, hogy társai, társnői legnagyobb része milyen nyomorúságban él s hányszor fordult elő, hogy félhavi gázsiját (mert a színházaknál félhónaponként fizetnek) nekik adta ... A Hököm hajdani kis hamupipőkéjéből a város első szépsége lett, táncáért bomoltak az emberek, pedig nem is tudott táncolni... Aztán összeakadt egy gazdag, nagyon gazdag úrral. Az megszerette, féltékeny lett a színházra, a közönségre, mindenkire, aki Rózsának tapsolhatott s a kis színpadi csillagocska visszavonult a taps, dicsőség, diadal csatamezejéről... És végeszakadt a bohémszerelmeknek is. Néha látjuk átrobogni az utcákon s mintha az emlékek fájának egy levelét sodorná tavaszi szellő, suttog a levegőben. — Rózsa!.. . A haja szőke, a szeme kék. Mindnyájan szerettük s ő is sokat szeretett közülünk. De most, már vége. Előkelő, nagyvilági hölgyike lett belőle, gyalog talán már el is felejtett járni, de ha az utcán régi időkből való ismerősökkel találkozik, a régi időkből való mosolylyal köszönti őket s egy pillanatra — úgy lehet — melankólia fogja el... Ez a pár sor egyúttal Rózsa története ...’ a folyosóra. Csak Wlassics és Láng maradt néhány percig még a teremben, de ők is egészen hátul, a karzati boltozat árnyékában, közvetlenül az ajtó közelében. Mintha azt figyelték volna, mit szól a t. Ház az újmódi bucsúzáshoz. A t. Ház semmit sem szólt. Elállt a szava. Mert igaz ugyan, hogy parlament még nem bánt el úgy miniszterelnökkel, mint Khuennel, de miniszterelnök se bánt így el parlamenttel, mint Khuen. Úgy tett a parlamenttel, mint tegnap Szentiványival. Elment egy hang, egy tekintet nélkül. S odakünn is csak annyit mondott: „most már mulassanak nélkülem! ” A t. Ház tehát néhány pillanatig olyanformán festett, mint a francia parlament, mikor azt a híres bombát beledobták. De tovább is úgy tett, mint ugyanaz a francia parlament, melynek elnöke azt mond volt: — Semmi sem történt. Menjünk tovább, uraim! Apponyi ugyanis, látván az első megrökönyödést, sietett megállapítani, hogy a parlament tanácskozását a lemondott kormány távozása nem érintheti s a lemondáshoz, mint máskor, most is hozzászólhatnak a pártok. S az első meglepetéséből fölébredt ellenzék most kezdte glosszáit az eltávozottak után röpíteni: — Nini, az ország szekerének kocsisai is sztrájkolnak ! — Megszöktek ! — Isten hitével! — Csukjátok be az ajtókat, mert visszajönnek! — A viszontnemlátásra! — Vigyék magukkal Tiszát is! — Azért mégis csak illetlenség! Aki valamit indítványoz, várja is be a sorsát! — A francia parlamentben merjen egy miniszterelnök ilyen tiszteletlenséget elkövetni! Röpült, süvöltött a sok paprikás glossza és Kossuth Ferenc alig tudott szóhoz jutni. Mikor pedig végre hozzáfogott, hogy a lemondás bejelentésének kapcsán a magyar törvényhozás tiltakozásának adjon hangot Koerber nyilatkozatával szemben, újabb mozgolódás vonta magára a figyelmet. A szabadelvű párt Hieronymi Károly és gróf Tisza István vezetése alatt szintén kivonult a teremből, melyben most már az elnökön és jegyzőkön kívül nem maradt más, mint a tegnap ad hoc tömörült ellenzék: a szélsőbal, az Ugron-csoport, a néppárt magyar része, a volt nemzeti pártizinusak. A szélsőbal haragosan tud — Csak pusztulatok. De a rnak majd visszafizetjük ezt a ren Mát csak ellenzék és ül a tanácsteremben. Azonkívül tudósító, aki hírszolgálatra van helve. Miklós Ödön és még néhán nem turbálta a tanácskozást, noh Ferenc harsányan szólt a vitába — Hagyjuk abba az ülést! Nem hagyták abba . . . * * ** Az egyes pártok nevében Ferenc, Szederkényi Nándor és A maga nevében szólt Hock sebben pedig Kulinyi Géza úr mondta, hogy nincs ugyan felh, hiszi, a szabadelvű párt nevében is csak olyan kormányt• jognak támogat támadásait kellő formában tudja lesz. — Éljen Kulinyi ! — hangzó s a harci párt át is ment hozzá, nagy gratulálja. Egyébként már csak annyi történt, hogy a miniszterelnök javaslatával szemben Barta Ödön a tanácskozások folytatását, Holló Lajos pedig a legközelebbi ülésnek szombatra való kitűzését javasolta, amit báró Hans Ivor is pártolt, de a többség végül mégis úgy döntött, hogy az új kormány megalakulásáig a Ház nem tart ülést. Ez a többség persze úgy verődött össze, hog bűzös izzadás, testbőr-viszketeg, sömör, exema, ótvarban szenvedő, hat Erényi -féle „fehuol ■ Salley Hal egy kísérletet tesz. Szagtalan.ra 3 Korona utasítással. Szétküldi: Elsassa-gyógyszertár, Károly-körút 5. Főraktár: Török József, Király-utca 12. Egger gyógytár, Váci-körút 17